5. Randi illúziók nélkül
callie 2015.08.12. 11:15
Scorpius a könyvtárszobában ülve lapozta a régi iratmappákat. Deimos a pamlagon egy háromdimenziós keresztrejtvénnyel ütötte az idejét.
- Visító gyökér, ami kisgyerek… erről csak Grainne jut eszembe – morogta.
- Mandragóra te lüke – szólt rá oda se fordulva Scorpius.
- Ja persze – bökött rá a pálcájával Deimos és kirajzolódni látszott a füstben egy mandragóraképződmény.
- Lily Potternek tetszettél, sőt egy picit még szerelmes is volt beléd tudtad?
- Hát sokat szólt hozzám, de aztán…
- Tudom, letépted róla a bugyiját.
- Baleset volt! Elárulta? – hördült fel Deimos. – Milyen árulkodós kis liba!
- Komolyan megrémültél attól, amit a lába közt láttál? – kérdezte Scorpius elgondolkodva.
- Hát elég rémisztő volt. Képzeld el a reszelt sárgarépát olajban sütve és göndörödve. Na olyan. neki. Ott. mi akik meglestük a Dee-t meg Grainne-t nekik sima sötét ott is. De az a vörös ijesztő! Azt hittem soha többet nem fogok kívánni nőt utána, mindig az a rémkép fog kísérteni, ha bejutok egy lány bugyijába.
- És?
- Kerültem a vöröseket és minden oké – vigyorgott Deimos.
- Nem kísérelnéd meg? Lilyt?
- Nem! – vágta rá elutasítóan Deimos.
- Bejöttél neki!
- Leszarom. Vörösekhez nem nyúlok. Rose Weasley-vel se kavarnék soha az életben. Ezt nem akartam apa előtt mondani, de tényleg undorodom a vörösektől. Szerintem előbb hánynám el magam, mint hogy felálljon rá érted – tért vissza a keresztrejtvényhez Deimos.
- S ha nem kellene odáig jutni?
- Gondolod? Mit gondolsz oda állok Lily Potter elé és hé ad már nekem a láthatatlanná tévő köpenyeteket! és ő bársonypárnán hozza nekem? Scorpius azért a köpenyért alaposan döngetni kell a csajt, sőt, gyűrűt is kell az ujjára húzni. Gondold el karácsonyi vacsorák Potteréknél, gyereket csinálnál neki, aztán a gyerekeitekkel mentek Pottert látogatni. És talán majd valahogy véletlen megtudod, hogy hol is az a köpeny, és a hálószobában a vöröske mellett feküdve törheted a fejedet, hogy hogyan is szerezd meg, vagy kérd el. Hát kösz, de nem. Én biztos, hogy nem akarok Harry Potter Szent Családjába házasodni. Mellesleg meg sosem adná a lányát egy Malfoynak.
- Hú, de gáz! – jelentette ki Scorpius. – Na mindegy, hátha Fabian előbbre jut majd valahogy – sóhajtotta, s közben észrevette, hogy a banki üzenőfüzete világít az asztalon. Remélhetőleg nem az elnökasszony rendeli be sürgős hétvégi munkára, mert elege volt a bankból. Fáradt volt. Legszívesebben csak berúgott volna ezen a hétvégén. felvette az öntöltő tollát, hogy a gyorspostai jegyzetfüzetbe válaszolhasson.
- Szia! Kösz a válaszokat, elfelejtettem megkérdezni, hogy hány ilyen széf van. Lily P.
- Ön nagyon figyelmetlen Miss Potter. 12 új típusú széfünk van. S.M.
- Szeretnéd átolvasni a cikket mielőtt megjelenik? L*
- Küld át, elolvasom. S.M.
- Kösz.
- Félsz, hogy elírtál valamit? S.M.
- Ennyire egyértelmű? L*
- amatőr vagy. S. M.
- Pukkadj meg! L*
- Már megvolt, ebéd után vagyok. S. M.
- Kösz az intim részletet az életedből. Meddig folytatjuk még ezt az értelmetlen levelezést? L*
- Fogalmam nincs, Te kezdted! S.M. ps. De folytathatjuk egy kávé mellett.
- …
- ?
- ok. hol?
- Florean. Hozd a cikket is! S. M.
Scorpius sóhajtva tekerte össze a tollát és fájdalmas arckifejezéssel nézett ki a Malfoy-parkba. a flamingóiknak mennyivel egyszerűbb. Ott kint párban. Mind egyforma.
- Kávézok ma Lily Potterrel! – fújtatott Scorpius
- Hát sok szerencsét! Vigyél hányászacskót is! – hempergett a pamlagon kárörvendően Deimos.
- Te is dolgozhatnál érte, nem csak nekem a feladatom Lily Pottert szerelmessé tenni. Megpróbálkozhatnál vele Te is. Elvégre beléd egyszer már szerelmes volt!
- Alul is vörös – grimaszolt Deimos és részéről ezzel lezárta a témát.
Florean fagyizójában kevesen voltak. Scorpius egy fonott székre ült és rendelt egy csésze kávét. Lily lihegve érkezett, kezében egy kitépett füzetlappal és izgatottan nézett körbe a helyiségben. A sarokban ülő szőke férfi hajára sütött a nap, szinte vakította a szőke haj, ami ugyanolyan borzasan kuszán röviden állt szerteszét, mégis tökéletesen művészien a fiú fején. szürke szeme áthatóan vizsgálta.
- Ugyanazt kérem mint az úr, a sarokban - mondta a pincérnek és sietve helyet foglalt Scorpiussal szemközt. Scorpius végigmérte. Bő póló volt a lányon, és kopott farmer, véletlen sem randinak tartotta ezt a találkozást. Otthon a házimanóikat jobban öltöztetik, mint ahogy ez a lány jött ide.
- Nem öltöztél túl – jegyezte meg.
- Itt lakom a közelben.
- Grimmauld tér 12?
- Nem lakom apámékkal – rázta a fejét Lily.
- tényleg? hát ez új!
- Mert te a szüleiddel élsz – tolta a papírlapot Scorpius elé.
- hát jah, nincs értelme szétköltözni. bár akkor talán hétvégén kevesebb munkát kapnék az elnökasszonytól.
- Engem is zavart, hogy apám mindig mindenről kérdezgetett. Meg érted… a Grimmauld térre odaállítani egy fiúval. Akkor a családom tudta, fél London tudta. Zavart az egész - megkapták a kávéjukat. Scorpius a kézzel írt macskakaparás felé nézett és elővett egy öntöltő tollat. Sietősen javítgatta, szórendet cserélt, átírt néhány dolgot, átfogalmazott. Lily megsemmisülten nézte Scorpius rutinos javítását.
- Oké, meghaltam. Tulajdonképpen megírhattad volna magad is – adta be a derekát Lily. – Én csak a szerkesztéssel foglalkozom, nem értek az ilyen kimegyünk a helyszínre dolgokhoz. Már magam sem tudom miért mentem újságírásra. Nem is érdekel az egész – kavargatta a kávéját Lily.
- Megírhattam volna és átküldhettem volna. De… találkozni akartam veled – nézett a lányra komolyan Scorpius.
- Miért ? – nézett rá értetlenül Lily.
- Komolyan meg kell magyaráznom? – nevetett fáradtan Scorpius. – tetszel nekem.
- ez semmi jóra nem vezet Scorpius – hajtotta össze a papírlapot lily.
- Rámírtál.
- Már magam sem tudom miért tettem – nézett ki az utcára zavartan Lily.
- Szerintem meg pontosan tudod.
- Ebbe értelmetlen lenne belekezdeni.
- Egy esélyt sem adsz nekünk?
- A szüleink, a családjaink kölcsönösen utálják egymást. Eleve kudarcos ez az egész. Nincs értelme.
- Ez azt jelenti, hogy gondolkodtál… rajtunk? – fogta át a lány papírlapot babráló kezét Scorpius.
- Kávézni jöttünk – húzta el a kezét Lily, s sietve kortyolta a kávét. Scorpius lehajtott fejjel kortyolgatta a maga kávéját. Csend telepedett rájuk. Feszült csend. A rövid fekete túl gyorsan elfogyott. Scorpius fizetett, s kiléptek a napsütésbe. Scorpius farzsebébe dugva a kezét nézte a lányt, ahogy a napfény megcsillant a haján. Most olyan színű volt, mint a réz.
- én komolyan mondtam Lily – a lány a macskaköveket nézte a lába alatt.
- Én is Scorpius – nyalta meg kicserepesedő ajkait Lily.
- Rendben, akkor további jó munkát – nézett a napsütésbe Scorpius, és komótosan távozott.
|