Témaindító hozzászólás
|
2006.11.26. 15:05 - |
Hideg szél söpört végig a londoni szűk utcán, felkavarta a száraz faleveleket a macskakövekről. Londonban könnyű eltűnni a világ szeme elől. Legalábbis így gondolták. Pansy a kályhában próbálta élesztgetni egy piszkavassal a tüzet. Hűvös volt, az apró konyhában. Az ajtó felől motoszkálást hallott, s pálcáját előhúzva hátrafordult... |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Akkor lennék elégedett, ha néha nyugton maradnál... - morgott továbbra is Draco. - Egyedül is elkaptam volna őket! De nem, neked muszáj veszélybe sodorni magad és a fiamat! |
- Igaz - egyezett bele Pansy.- De szívem ez egy pillanat alatt kész - mondta gúnyosan és gyorsan rájukszórta a kötözőbűbájt.- Most már elégedett vagy? |
- Már megint kapkodsz, drágám! - csóválta meg a fejét Draco. - Előbb talán meg kéne kötöznünk őket, hátha magukhoz térnek... |
- Kíváncsi vagyok egyedül mire jutottál volna- húzta el a száját Pansy, és Gyrosan kitépkedte a szükséges hajszálakat.- Na gyere keressük meg azt a százfűléfűzetet! |
- Mi a fenét keresel itt? - ragadta meg Draco, miután sikerült elkábítaniuk Pottert és Grangert is. - Még volt öt teljes percem! |
Pansy megérezve, hogy valami nincs rendben ellökte magát a faltól és a fiú után osont. Épp időben ért oda, hogy bekapcsolódjon a küzdelmekbe. |
Draco mindeközben a falhoz lapulva próbálta meg leteríteni az áldozatait, és egyben megvédeni saját magát a felé száguldó átkoktól. Nem vett észre egy bonyolult riasztóbűbájt, így Potterék előbb rádöbbentek az érkezésére, mint szerette volna. |
Pansy idegesen nézett a fiú után és felpillantott a közeli toronyórára. Rendben tíz perc, egy pillanattal sem több. Figyelte a kismutatót ahogy lassan haladva teszi meg a rutinos köröket. |
- Rendben, tíz perc. De addig meg sem mozdulsz! - bólintott Draco, egy pálcamozdulattal kinyitotta a kaput, majd belépett a házba. |
- Mert mi van ha Potter lába elé ájulnék?- ugrott fel Pansy szemöldöke. De belátta, hogy nem fog most menni ez a próbálkozása.- Na jó, megvárlak itt. Tíz percet kapsz. Ha addig nem jössz utánad megyek! |
- Te megőrültél? - mordult rá Draco. - Azt hiszed, hogy ezek után velem jöhetsz? Frászt! Itt maradsz, és kész! Még csak az kéne, hogy Potter lábai elé ájulj! |
- ühm...- Pansy lassan tért magához. Küzdött a szemére boruló sötétség ellen.- Remélem ezen a kiállításon lesz valami harapnivaló is - motyorászta és megigazgatta a szoknyáját.- SZóval ott hagytuk abba, hogy veled megyek. Menjünk!- nézett körbe Pansy. |
- Pansy! Pansy! - rázogatta rémülten a fiú. - Gyerünk, térj magadhoz! - nézett körbe kétségbeesetten. |
- Dehogyisnem bízom, nem erről van szó! Csak...- Pansy kétségbeesetten kapaszkodott Draco karjába. Hirtelen jött az émelyítő forgás. Egyetlen villanás alatt a több napos éhségtől és idegességtől összeesett és Draco karjaiba ájult. |
- Te féltesz engem? - enyhült meg Draco a lány arcát látva. - Nem bízol az erőmben? |
Pansy bizonytalankodott. Nem akart ellent mondani a fiúnak, és nem akarta elárulni neki, hogy félti egyedül beengedni azokk özé, akik legyőzték minden idők legnagyobb mágusát. Voldemortot és letiporták az egész aranyvérű társadalmat. Nem véletlen, hogy ők a vezetők. Pansy ajkai megremegtek: - Had menjek veled! |
- Egy nagy fenét jössz! - mordult rá Draco. - Nem sodorhatod veszélybe a fiamat! Különben is elég erős vagyok, hogy lefegyverezzem azt a ragyásképűt és a kis sárvérűt. Szóval itt maradsz és kész! |
- Te egyedül végzel Potterrel, meg Grangerrel? Haha!- mondta gúnyosan Pansy.- Na azt megnézném. Veled megyek!- mondta határozott hangon Pansy. |
- Gyere! - fogta meg a lány kezét Draco, és berántotta a kapualjba. - Nem lenne jó, ha kiszúrnának minket... Akkor a terv: Te itt maradsz, amíg én el nem intézem Pottert és Grangert, aztán, ha végeztem, szólok. Utána felvesszük a ruháikat, 7 órakor megisszuk a Százfűlé-főzetet, és elmegyünk a megnyitóra - adta elő a haditervet. |
- Tényleg hisztis vagyok? - ráncolta össze a homlokát Pansy.- Na jó lehet. Ilyen a természetem- rántotta meg a vállát.- Jaj nézd! Megérkeztünk! - mutatott a magas szép homlokzatú épületre Pansy. |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|