|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.26. 15:05 - |
| Hideg szél söpört végig a londoni szűk utcán, felkavarta a száraz faleveleket a macskakövekről. Londonban könnyű eltűnni a világ szeme elől. Legalábbis így gondolták. Pansy a kályhában próbálta élesztgetni egy piszkavassal a tüzet. Hűvös volt, az apró konyhában. Az ajtó felől motoszkálást hallott, s pálcáját előhúzva hátrafordult... |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
| - Hmmm... Kedvesem, ez szörnyű! - kuncogta el magát a fiú. |
| - Mh- Pansy bosszúsan felkapta a szatyrot és átviharzott a hálóba, hogy átöltözzön. A vagyonukért és régi rangjukért bármire képes lenne, hát ezt is megteszi, ha kell. Gyorsan felkapkodta a ruhadarabokat, s visszatérve a konyhába megállt az ajtófélfának dőlve: - Nos mi a véleményed?- kérte ki a fiú véleményét Pansy. |
| - Hát jó! Ha nem, hát nem! - sóhajtott fel Draco színpadiasan, és leült az asztalhoz. - Akkor nem megyünk sehová. Életünk végéig eléldegélünk piciny házunkban, és majd ha fázunk, legfeljebb felmelegítjük egymást - vigyorodott el. |
| Pansy belekukkantott a szatyorba, hogy lássa a tartalmát és elborzadva visszahőkölt: - Ezeket a rémségeket akarod rámaggatni? Én ugyan nem veszek fel ilyen közönséges mugli ruhákat!- fintorgatta az orrát Pansy.- Hogy néznék ki ezekben!- Pansy visszanyomta a fiú kezébe a táskát. |
| - Attól még, hogy azt hiszik, jelmezbálba megyünk, megfigyelnek. Nem is kicsit! Már pedig, nem szabad kirínunk a tömegből. Tessék, ezeket vedd fel! - nyújtott át Draco egy szatyrot a lánynak, és magában már előre nevetett azon, hogy Pansy mit fog szólni a hozott ruhákhoz. |
| - Ó- hagyta abba csipkéi igazgatását Pansy, s erőtlenül leengedte a kezét. - El is felejtettem - Pansy a konyhaablakba visszatükröződő tükörképére nézett. - Nem szoktak itt így járni? Annyira nem értek ezekhez a muglikhoz- rázta a fejét Pansy. - Pedig így nem lehet rám ismerni. Végülis hihetik, hogy jelmezbálba megyünk nem?- próbálkozott reménykedve Pansy. |
| - Nem erről van szó - rázta meg a fejét Draco. - Viszont ha ilyen szerelésben kilépsz az utcára, akkor nem hogy észrevétlenül nem jutunk el Potterékhez, de még a sarokig sem érünk el anélkül, hogy ne gyűlne össze egy bámészkodó tömeg. Nem a varázsvilágban vagyunk, hanem a mugli világban, vagy talán elfelejtetted, szívem? - húzta el a száját gunyorosan. |
| - Mi ez a meglepődés?- igazította meg fekete kesztyűit Pansy, csuklójánál feljebb ráncigálva.- Ugye ne mazt akarod mondani, hogy kiment a fejedből, hogy ma akarjuk véghezvinni a tervünket? |
| Draco fáradt sóhajjal nyitotta ki az ajtót, és lépett be a kis lakásba. Mikor meglátta Pansy lefátyolozott arcát, meglepetten megtorpant. |
| Pansy türelmetlenül álldogált az ablaknál fél percenként kikukkantva a szűk utcára. Már egy órája türelmetlenül várta Dracot. S végre meglátta, ahogy a sarkon befordult. Gyorsan megigazította a csipkefátylát, mely sűrűn takarta arcát. A lépcsőházban már hallotta a fiú lépteinek kopogását... |
| Pansy álmatag tekintettel nézett a távoldó fiú után, s magában reménykedett, hogy valóban minden rendbe jön a jövőben. |
| - Igazad van. De már úgysem kell sokáig azon a helyen húznom a rabigát. Hamarosan minden rendben lesz, úgyhogy fel a fejjel! - nyomott egy csókot a lány szájára Draco, majd felvette a kabátját. |
Pansy fáradtan bólogatott, igen a kis Nuadáért talán érdemes élni, de senki más nem kötné már ehhez a világhoz. Pansy lassú mozdulattal átsimított Draco kézfején. - Menj, mert el fogsz késni!- nézett szomorú sötét szemeivel a fiúra. |
| - Arra még csak ne is gondolj! - ráncolta össze borúsan a homlokát Draco. Látta a lányon, hogy min elmélkedik. Maga felé fordította Pansyt, és a kezei közé fogta az arcát. - Ha nem lennék, akkor is élned kéne! A fiunkért és magadért! Megértetted? |
| - Nem tudom, mihez kezdenék nélküled- Pansy átgondolta, egy pillanatra.- De igen tudom mit tennék- mondta sötét tónussal. Piton kiválóan megtanította őt is a méregkeverésre. AZt is tudja melyiket választaná magának, mosolygott magába ngúnyosan. |
| - Tudom. De minden a régi lesz hamarosan - lépett Draco a lány mögé. Átölelte, és egy apró puszit nyomott a füle mögé. - Ne szomorkodj! Addig is itt vagyunk egymásnak. |
Pansy is elolta a zsemlét maga elől. S fázósan dörzsölgetve a karját az ablakhoz lépett:- Draco, fölösleges eljátszanod. Jobban ismerlek bárkinél- mondta halkan Pansy, s hangjában mély szomorúság csengett.- Minél hamarabb szerezzük meg azt az ékszert. EZ nem a mi életünk, és nem a mi világunk...- fürkészte fásult tekintettel a kinti kis utcát. |
| - Nem tudom, hogy miről beszélsz... - játszotta az értetlent Draco. |
| - sose tudtál rendesen hazudni...- figyelte komoly szemekkel Pansy.- Legalábbis nekem soha. |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
