|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 21:00 - |
Na, igazán szép tőled, hogy nyitottad ezt a topicot....bár úgy is addig nyaggattalak volna, amíg kegyelemből vagy le nem szúrsz, vagy meg nem alkotod a szobát! :))
De az, hogy mindenféle vágyak, álmok? na de kérleeeek! :) ilyen eszembe sem jutott... :P |
[Későbbi] [659-640] [639-620] [619-600] [599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
| - Látom, a vörös hajú nők mániája ez a végzet asszonya szerep! - nevetett fel Falco - Na, akkor ez lesz a végzeted, asszonyom! - és ráhajolt a nő bársonyos bőrére, hogy csókjaival árassza el. Ginny harcolt az érzései ellen, de nem tudta megállni, hogy ne húzza magához a fiú forró száját. |
| - Gondolod? - mosolyodott el Ginny. - Fogadjunk, hogy előbb fogsz könyörögni nekem, mint én neked - nézett mélyen a fiú szemeibe. |
Ginny nem mozdult, bár azonnal magára tudta vonni a kis csábítóját. Vére csak úgy zúgott az ereiben, ahogy az éhes szemekbe nézett. Nem akarta megkönnyíteni Falco dolgát. Hagyta, hogy a fiú lesimogassa róla a ruhákat, és tűrte a puha ujjhegyekkel történő érintéseket.
- Úgy sem bírod sokáig! - mosolyodott el Falco, amikor átlátott a szitán |
| - Kételkedtél benne? - vonta fel a szemöldökét Falco, amitől Ginny előtt Draco Malfoy arca villant fel. Az iskolában mennyiszer látta tőle ezt az öntelt arckifejezést... - Mi Malfoyok mindenhez értünk! De főleg a nőkhöz! - ült le az ágyra a fiú, és kezét a csábító női csípőre simította. |
E meglehetősen kellemetlen, de annál munlatságos intermezzo után, egy pillanatig néma csendben, megszeppenve néztek egymásra, majd mindketten hangosan nevettek fel. Falco arcát Ginny virágillatú hajába fúrva kuncogott, a nő pedig szorosan ölelve a fiú nyakát, kacagott a lehetetlen helyzet komikusságán. Mikor végre lecsillapodtak, Falco feltápászkodott, majd megragadta Ginny kezét, és felhúzta a romok közül... A következő percben a fiú pálcájának egyetlen suhintásával gyönyörű, vöröses-narancsos szinekben pompázó, minden kényelmet megadó szobát varázsolt a poros helységből. Az asztalon pezsgő és eper várta őket.
- Na, így azért jobb egy kicsit. - vigyorgott Falco
- Úgy látszik nem csak a csábításhoz értesz Kisherceg, hanem a vasázsláshoz is! - mosolygott Ginny, és kényelmesen végignyúlt a hatalmas franciaágyon. |
- Majd a következőt, vagy az azutánit nem sietjük el! - mondta Falco izzó szemekkel, és feltépte Ginny szoknyáját. Keze már a bársonyos bőrt simította végig.
- Merlinre, olyan ostobának érzem magam, mintha húsz éves lennék! - rebegte Ginny, és Falco fejét fogva, száját a magáéhoz húzta, hogy megcsókolja.
- Miért, nem annyi vagy? - nevetett fel a fiú, és felkapta a nőt, hogy egy régi ágy felé vigye. Hirtelen az ócska fekvőalkalmatosságra huppantak, amikor az nagy reccsenéssel szakadt le. |
-Hát igen valami olyasmire gondoltam!- vihogott Falco.Majd követte Ginnyit az emeletre. A szobába érve azonnal a falhoz nyomta Ginnyt és birtokba vette annak ajkait.Mohón csókolták egymást.
-Várj várj ne siessünk ennyire.- lihegte Ginny megszakítva a csókot. |
Nem sokkal később egy mindentől távol eső, poros kis házikó elé hoppanáltak. Mindenhol tavaszi virágok és zöldelő fák szinezték a környező hegyoldalakat. Biztonságos távolban, ugyan, de egy fúriafűz mellé érkeztek meg. Ginny rálépett a terebélyes fát hatástalanító görcsre. Falconak ismerős volt a helyszín, bár biztos volt benne, hogy nem járt még itt.
-Várj Ginny! Ez a hely... a... a Szellemszállás? - kérdezte kicsit csodálkozva megállva a roskatag épület ajtaja előtt.
- Naná, mégis mit gondoltál, panzióba megyünk? - vigyorodott el a vörös boszorka. |
Falco gyorsan felugrott és csibészies mosollyal Ginny háta mögé állt.
-Hova megyünk? Bárhova elmegyek veled,de legszívesebben a mennyországba.- kacsintott Falco Ginnyre.
-Sok a beszéd,gyere már.- válaszolta a lány. |
- Nem tudom, talán éreztem hogy itt lesz! - suttogta alig hallhatóan, nyugtatóan mély tónussal Falco és lehuppant Ginny mellé.
- Mi akarsz tőlem Falco? Összezavarsz, és ezt nagyon nem szeretem. - szegezte a kérdést a szőke varázslónak komolyan a nő. A fiú érezte, hogy most először láthatja az igazi Ginnyt a örökké játékos, csábító, erotikus kisugárzását használó és kihasználó, büszke nő mögött... ez a Ginny nagyon is sebezhetőnek tűnt... figyelte a nő vörös haját, ahogy a kósza szél bele-bele kapott a selymes tincsekbe... beléjük túrt...
- Ugyanazt, amit maga is akar, amióta csak először találkoztunk ott a parkban. - szólt Falco. Ginny a fiúra emelte aranybarna szemét... percekig várakoztak egymásban keresve a válaszokat. Ginny felállt.
- Akkor gyere velem! |
Gondolkodnia kellett. Egyedül. Messze Nevilletől, messze a nyomasztó körülményektől.
Egy parkban ült, és a fák lombjának susogását hallgatta. Nézte a levelek lassú hullámzását, amikor kis pukkanás törte meg a csendet.
- Hogy kerülsz ide? - nézett fel a szőke fiú csillogó szemeibe. |
-Na menjünk haza!-szólt Neville és elindult kifele a sikátorból.Pár lépés után azonban megfordult mert nem hallotta Ginny lépéseit.
-Mi a baj,te nem jössz?-kérdezte
-Nme nekem még van egy kis elintézni valóm,majd este találkozunk otthon-szólt Ginny és a következő pillanatban elhopponált a sikátorból. |
-Itt vagyok Neville! Ne ordibálj!- lépett ki Ginny, az Abszolút Út- hoz vezető kis ösvényre, ahol a szatyrokkal megrakott férje várt rá. Neville keze feketélett a ráragadt virágföldtől.
- Na, kaptál még Nandragórát? - kérdezte gúnyorosan a vörös boszorka a pufók arcú férfitől, miközben gondosan elkerült vele minden szemkontaktust... nem mitha Neville ezt annyira bánta volna...megszokta már felesége közönyösségét.
- Mandragóra, Ginny, Mandragóra! - szólt halkan Neville.
-Ja, igen, persze. - válaszolt Ginny szórakozottan... valahol egész máshol járt...egész másnál... |
Tudja, hogy helytelen amit tesznek, de egyszerűen nem tudott parancsolni a vérének. Élvezte a selymes ujjak simítását, és a határozott mozdulatokat.
- Ginny! - hallott egy kiáltást -Ginny, erre vagy? - hallotta ismét Neville hangját.
Hirtelen taszította el magától a fiút, aki zihálva az omladozó vakolatú falnak dőlt, és ördögi vigyor terült szét az arcán.
- Tűnj el! - mondta Ginny, mielőtt Neville odaért volna. |
De a fiú erős karjai nem engedték útjára Ginnyt... A fiú ajkai kutatóan vették birtokba a nő kecses szép ívú nyakát, elhalmozva apró leheletfinom csókkal a selymes, illatozó bőrt. Ginny elgyöngülve adta át magát az érintésnek, miközben az agya egyre jobban tiltakozott a különös, félelmetes érzések ellen, melyek ott ébredeztek remegő testében, és alaposan megzavart, felkavart lelkében. |
| - Akkor nem ismered eléggé a nőket, szőke herceg! Akkor is tudunk szerelmesen nézni és csókolni, ha nem érzünk semmit. Ez csak játék! De nekem most se időm, se kedvem játszani! Eressz! - próbálta meg kiszabadítani magát a nő a szorításból. |
- Nem érdekel a férje és ebben a pillanatban az anyám sem számít!. - szólt határozottan Falco. Ginny belenézett a perzselő szemekbe, és csodálkozva látta, hogy azokban nincs egy szikrányi félelem sem és bizonytalanság sem tükröződik bennük...komolyan beszél és tényleg nem tágít, amig meg nem kapja azt, amit akar... hiába, a Malfoy vér...
-Azt úgy sem hiszem el, hogy Maga nem vágyik arra, amire én! Még maga sem tud hazudni, a szeme és az ajkai elárulják, mint minden nőt! - ragadta meg a távozni készülő Ginny karját. |
| - Akarsz engem? - vonta fel a szemöldökét a nő, és gúnyosan elmosolyodott. - Kisfiú vagy te még ahhoz! Különben is, ha a férjem észreveszi, hogy eltűntem, keresni fog... Lehet, hogy bárgyúnak néz ki és veszélytelennek, de ez csak a látszat! Menj szépen haza! - pofozgatta meg finoman Falco arcát. - Anyuci már biztosan izgul az ő pici fiacskájáért! |
Egy omladozó házakkal övezett kis sikátorban találták magukat. A lenge, mégis hűvös tavaszi szellő mámorító virágillat helyett posvadt csatornaszagot és az utca szemetét sodorta feléjük. A környéken csak egy-két láthatóan lecsúszott varázsló és boszorkány téblábolt, akik szakadozott, foszladozó talárjukat fázosan húzták ösze magukon. Az egyik nagyokat kortyolt olcsó lőrét tartalmazó flaskájából, míg a másik ütött - kopott, minden valószínűség szerint használhatatlan pálcájáról hangoztatta fennhangon, hogy bizony ő azzal még magát a Sötét Nagyurat is legyőzhetné, ha úgy adódna... Ügyet sem vetettek a vörös nő és a fiatal ezüstszőke hajú fiú, egyébként nagyon is szemetszúró kettősére...
Falco udvarias köszöntés helyett azonnal a boszorka hívogatóan rózsasziromszerű ajkaira tapadt... egy újabb, hirtelen jött támadás, édes borzongást hozó roham, ami ellen nem lehet védekezni, bár lehet, nem is érdemes... Ginny önkéntelenül mozdult és a fiú nyaka köré fonta karjait. Belesimúlt az erős, szinte folytó ölelésbe...
Ginny hirtelen elolta magától a fiút, és metsző pillantással fürkészte a nemes vonásokat... Falco arrébb lépett...
- Mégis mi a francot képzelsz magadról Szöszi? - ripakodott rá a cseppet sem megszeppent varázslóra Ginny.
- Azt mondta találjam meg az alkalmat rá, hogy Önnel lehessek. Tudom, hogy nem ez a ... legromatikusabb helyszin... de itt legalább nem figyel minket senki. Magunk vagyunk... csak ketten... - vigyorodott el Falco.
- Akarom magát Ginny Weasley! - szólt néhány másodperc elteltével komolyan fiú, és újból közelített a talárja alatt, rövid, sötétlila szoknyát viselő bűbájos felé. A ruha hossza látni engedte a nő formás lábait. Falco nagyot nyelt, ahogy pillantása végigfutott rajtuk...
Ginny is kívánta Falco minden egyes remegtető érintését és puhán erőszakos csókját, de a fiúval ellentétben Ő pontosan tudta azt is, hogy milyen veszélyekkel járhat akár egyetlen egy közös percük is... persze Ginny Weasley még most is szerette a veszélyes helyzeteket... |
| Ginny Weasley unottan álldogált az Abszol úton található gyógynövénybolt előtt, és az odabent vásároló férjét várta. Neville-t mindig is érdekelték a növények, de felesége sosem értette, hogy mi érdekeset talál a "gazokban". Toporogva nézte az utcákon sétáló és vásárolgató embereket, majd halk sikoly hagyta el az ajkát, mikor valaki megragadta a karját, és maga után húzta. Eltartott egy pár pillanatig, mire a nő rádöbbent, hogy ki is ragadta magával. |
[Későbbi] [659-640] [639-620] [619-600] [599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
