|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 21:00 - |
Na, igazán szép tőled, hogy nyitottad ezt a topicot....bár úgy is addig nyaggattalak volna, amíg kegyelemből vagy le nem szúrsz, vagy meg nem alkotod a szobát! :))
De az, hogy mindenféle vágyak, álmok? na de kérleeeek! :) ilyen eszembe sem jutott... :P |
[Későbbi] [659-640] [639-620] [619-600] [599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
-Hát, ez esetben a "teázás" - tolta meg a szót - majdnem katasztrófába torkollott.
- Miért? Sok tejet öntött? - vihogott Falco
- Nem- hajtotta le a fejét Deimos - Számonkértem, sírt, de a végén azt hittem, hogy megerőszakolom.
- Na, bátyus!- rikkantott fel Falco - Pedig már azt hittem, hogy úgy lesz gyereked, hogy kitalálsz rá valami saját bűbájt- gonoszkodott Falco
- Nem lehet mindenki egy meggondolatlan kis csődör, mint te. - torkolta le öccsét.
- Na de kérlek! - nevetett Falco - Nem tehetek róla, hogy szeretnek a nők. Meg az asszonyok. - kacsintott
- Mit csináltál, már megint? - nézett nagyot Deimos - Mondd, hogy nem...
- Nem, nem történt meg...de nem álltunk messze tőle- sóhajtott Falco - De ami késik, az utána gyorsan megy..- nevetett fel.
- Javíthatatlan vagy, és anya rádnyom majd egy Cruciót, ha ez kiderül. - dorgálta Deimos az öccsét.
- Szerintem nem is egyet - emelte meg kezeit - Dehát addig is élni kell. De ha falaznál nekem....
- Már több tucat kastélyt fel lehetett volna húzni annyi falazásból, amit már miattad végeztem, Falco. - emelte fel a hangját Deimos.
- Látod, egyre gazdagabbá teszlek, bátyus! - mosolygott - Muszály élnem, Deimos! - ült fel Falco - Mi van, ha anyáék az én nyakamba is valami frigid boszit raknak majd? Akkor pedig kötni fog a hűség. - nézett szomorúan.
- Rendben. - bólintott a fiú- De legyél diszkrét, és értesíts mit csinálsz, hogy egyezzen a mesénk! |
Falco ásított egyet, majd a bátyjára pillantott.
- Mi az, nem tudsz aludni? Csak nem teázni voltál? - vigyorodott el. |
Deimos és Falco szinte egyszerre érkeztek meg a Malfoy Kúria sötétlő fái közé... A hold ezüstösen derengő fénye segített tájékozódni a tilosban járóknak. A fiúk szótlanul pislogtak egymásra, két hasonlóan csillogó szürke szempár fúrta egymásba sugarát... elég volt ennyi, már mindketten tudták, hogy ez az este egyikőjüknek sem telt eseménytelenül...
Az ifjú varázslók hagtalanul léptek a házhoz vezető, széles, barnás murvával leszórt útra. Megkerülték az épületet, és a hátsó, a személyzet számára fenttartott ajtón lopóztak be, majd azonnal az emeleten található szobáik felé vették az irányt...
Falco ledobta a földre fekete talárját, és azonnal végignyúlt hatalmas franciaágyán. Lehúnyta szemeit... Ginny Weasley arcát látta maga előtt, az aranyfényű szemeket, a virágillatú napszínű tincseket, a szép ívű, édes, cserecsnyeizű, túzpiros ajkakat... melyeket alig egy órája még szenvedéllyel csókolt... újraélte a pillanatokat...
Ginny meglepődött ugyan Falco heves támadásan, de eszében sem volt, hogy visszautasítsa a fiú közeledését. .. persze valahol, egész mélyen érzete, hogy batorítani sem lenne jó taktika. Ajkai mégis engedelmesen szétnyiltak a fiú bársonyos érintésére, és olyan elemi erővel viszonozta a csókot, hogy meglepődött saját vadságán... azt érezte, hogy lábai felmondják a szolgálatot, és már nem sokáig maradhat ura a saját testének, ha folytatják ezt a minden kétséget kizáróan élvezetes, széditő, de nagyon is veszélyes játékot... Ginny nem szerette, ha nem Ő irányit... bizonytalanná tette...
Hoszzú percek teltek el, mire magukhoz tértek... ziláltak, mintha kilométereket futottak volna. Falco még mindig falhoz támaszott karokkal állt, jegesen forró pillantással felfalva a vörös boszorkát...
- Szóval, játszani akarsz, Szöszi? Túl nagy falat vagyok én neked, Kisherceg. - szólt Ginny. Leemelte a falról Falco karját, hogy utat nyerjen., és ellépet a fiú mellől. Falco érezte, hogy most már túl messze ment, és bármennyire is szeretné, nem tarthatja tovább itt Ginnyt...
- Mennem kell, késő van. Add át üdvözletem a családodnak. - búcsúzott a nő. A szavaiból kiérezhető gúnyos hangnemmel a zavartságát próbálta leplezni... haragudott magára, hogy a fiatal Malfoy ennyire kihozta a sodrából... ó, nem, ezt többet nem engedheti meg magának... mégis csak egy Malfoy, az ellenség gyermeke, ráadásul alig idősebb mint a fiai.. na nem ... Ginny Weasley, te nem vagy eszednél - suttogta önmagának.
- Várjon... mikor láthatom? - futott Ginny után Falco. Ginnymegállt, vissza fordult, végigjártatta pillantását a helyes fiatal Malfoy-fiún...
- Majd megtalálod a módját, ha nagyon akarod. - és sugárzó mosollyal intett a fiú felé. A követező pillanatban köddé vált, mintha ott sem lett volna... akár az idő, az a néhány perc, amit átéltek... együtt...
Falco már majdnem álomba merült... egyszer csak halk kopogás hallatszott szobájának ajtaja felöl. Tudta, hogy Deimos az... nem nagyon volt kedve most a testvérével beszélni... bár tisztában volt vele, hogy Deimos úgysem tágít, amig nem nyer bebocsátást.
- Gyere be! Csak halkan, nem kellene felébreszteni Anyáékat!
Az ajtó kinyílt, és ott állt Deimos mellkasa előtt összefonott karral, arcán kiváncsiság tükröződött...
|
Deimos még szenvedélyesebben csókolta Aurorát,ahogy megérezte a nyaka körül a kezeket.Nem tudott magán uralkodni,lassan fél év vágyakozás tört fel belőle.A fa törzséhez szorította a lányt és úgy csókolóztak tovább,közben a nyakát simogatta.Érezte,hogy az érintés miatt Aurora teste megfeszül alatta ezért abbahagyta és lassított a csókon is.Zihálva váltak el az ajkaik egymástól.Aurora ahogy bele nézett az ezüstös szemekbe most először látta bennük az őrült vágyat és a boldogságot.
-Menjünk,haza kisérlek!-Szólalt meg rekedten Deimos,tudta ha még egy percig itt állnak ráveti magát a lányra és azzal csak elijesztené. A lány csak bólintott és pár perc után két hangos pukkanás törte meg az éjszaka csendjét. |
| Aurora összeszorított szemhéjakkal tűrte, hogy a nedves száj kutakodva az ajkait kóstolgassa. Lassan az ő teste is bizseregni kezdett, karjai önkéntelenül fonódtak Deimos nyaka köré. A szégyen pírja elöntötte az arcát, mikor ráébredt, hogy élvezettel tölti el vőlegénye csókja. |
-Nem akarlak! Á dehogy,csak fél éve várok rá!- válaszolt picit gúnyosan Deimos,nem tehetett róla az apjától tanulta.Egy kicsit lejjebb hajtotta a fejét így már egy szintben voltak Aurorával.Nézte még egy kicsit Aurora arcát,hát ha még is meggondolja magát,de nem látott rajta elutasítást,így lassan ráhajolt a lány ajkaira. |
| - Én... igyekezni fogok... - emelte fel a tekintetét Aurora, és vőlegénye szemébe nézett. - Meg akarsz... meg akarsz csókolni? - kérdezte miközben reszkető kezeivel a ruháját szorongatta. |
| -Hogy rájöjj,hogyan szeress? Hm... ennyire bonyolult személyiség lennék?-kérdezte egy kis mosolyyal a szája sarkában Deimos.-Aurora én sem szeretném felbontani az eljegyzésünket,de ha így reagálsz minden érintésemre,és még csak a szemembe sem nézel ha beszélünk,hogyan fogunk leélni egymás mellett éveket?- kérdezte a fiú. |
| - Azért mentem el ma este, hogy rájöjjek, hogyan szeresselek... - felelte Aurora lehajtott fejjel, maga is meglepődve azon, hogy ki tud préselni egy értelmes mondatot ilyen állapotban magából. - Ennél többet nem mondhatok... Sajnálom... - rázta meg a fejét. - Ha fel akarod bontani az eljegyzést, megértem, de... Én nem akarom, hogy megtedd... |
| -Miért ne menjek el Aurora?- kérdezte csendesen hátra fordulva a fiú.- Nem viseled el az érintésem,nem szeretsz és még a szemembe is hazudsz! Már mondtam, csak kérj meg és felbontom az eljegyzésünket, ha ezt szeretnéd! Neked is és talán nekem is sokkal jobb lesz úgy!- suttogta Deimos a lánynak. |
| Aurora figyelte a távolodó alakot. A ruganyos lépteket, a szép felépítésű, férfias testet, a szőke tincseket, amik szinte világítottak a hold fényében. Pont, mint egy angyal... Egy angyal, akinek hazudott, akit csak bántani képes és visszautasítani. A lelkiismeret-furdalás olyan hatalmas erővel tört rá, hogy a lábai önkéntelenül indultak meg Deimos után. A következő pillanatban arra eszmélt, hogy az ujjai a fiú karjára fonódtak, és a nevét suttogva kérleli, hogy ne menjen el. |
Deimos érezte, hogy Aurora ismét megfutamodik. Vagy inkább visszautasítja őt. Mindegy. A lényeg ugyanaz: a menyasszonya el sem tudja viselni a közelségét. Még akkor sem, ha így megúszhatná a számonkérést.
- Lassan abban is kezdek kételkedni, hogy van egyáltalán ember, akit közel engednél magadhoz! - villámlott a tekintete, és ellépett a lánytól.
Aurora csak állt, lesütött szemekkel, amikben még mindig könnyek csillogtak. Deimos nézte egy ideig a lányt, majd megfordult, és elindult a birtok széle felé, hogy elhoppanálhasson. |
| Aurora remegve lapult a fa törzséhez. Leszívesebben elfutott volna, de a lábai még mindig gyengék voltak, és félt, ha megmozdul, összecsuklanak alatta. Kezeit Deimos mellkasának támasztotta, hogy eltollja magától. |
-Aurora,kérlek ne sírj...én nem akartalak bántani...-motyogta ijedten Deimos ahogy meglátta Aurora szemeiben a születendő könnyeket.
-Aurora én csak féltelek,hogy nehogy valami bajod essen,és csak azt szeretném ha öszinte lennél hozzám,bármit is csinálsz én úgy fogadlak el,ahogy vagy,ezt soha ne felejtsd!-súgta halkan a lánynak Deimos,majd a kicsorduló könnycseppeket az ajkaival fogta fel. |
| - Eressz el! Ehhez nincs jogod! - teltek meg könnyel Aurora szemei. - Nem tettem semmi rosszat! |
-Lehet,hogy még nem vagyok a férjed,de már az ujjadon van a Malfoy eljegyzési gyűrű,úgy hogy bármit is kérdezek te válaszolni fogsz rá.- válaszolt most már nagyobb hangerővel Deimos.
-Mond el szépen,hogy hol voltál,vagy szeretnéd ha magam nézném meg?-villantotta a lányra most dühtől vilogó szemét Deimos. |
| - Még nem vagy a férjem - felelte halkan, remegő hangon a lány. - Nem tartozom neked magyarázattal... - folytatta, de látta Deimos szemeiben, hogy egyre mérgesebb rá. |
-Sétálni indultál? Éjjel 2 órakor? Teljesen hülyének nézel Aurora? Van képed a szemembe hazudni? - süvítette Deimos a halálra vált lánynak.
-Mit keresel itt Aurora,de ha lehet most az öszintét mond!- tette Deimos a kezét a fára ezzel elzárva Aurora elől az utat. |
| - Én... csak... én... Nem tudtam aludni, és... sétálni... sétálni indultam, és... - nyökögte a lány, bár tudta, hogy még egy hülye is rájönne, hogy hazudik. Látta a fiú szemében villanó haragot, és ettől csak még jobban megrémült. |
-Hm talán úgy ahogy te,két lábon.- válaszolt fanyar mosollyal Deimos.
-Mit keresel itt Aurora?-kérdezte csendesen a fiú |
[Későbbi] [659-640] [639-620] [619-600] [599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
