|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.26. 15:05 - |
| Hideg szél söpört végig a londoni szűk utcán, felkavarta a száraz faleveleket a macskakövekről. Londonban könnyű eltűnni a világ szeme elől. Legalábbis így gondolták. Pansy a kályhában próbálta élesztgetni egy piszkavassal a tüzet. Hűvös volt, az apró konyhában. Az ajtó felől motoszkálást hallott, s pálcáját előhúzva hátrafordult... |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Draco feszengve húzta meg a vállát, mintegy jelezve, hogy ő semmiről sem tehet.
- Mikor érkeztetek? - kérdezte Ginny, majd mintha "Hermione" ott sem lett volna, belekarolt "Harrybe", és elindult vele az egyik vitrin felé, miközben össze-vissza fecsegett. |
| Pansy hápogott, hogy ez a vörös szörnyeteg így szájon csókolja Dracot, de igyekezett tartani magát: - Öhm... Szervusz...W... Ginny - mosolygott zavartan, bár úgy érezte, inkább vicsorított, mint mosolygott a lányra. S szúrós szemeit a zöld szemprába fúrta fenyegetően. |
| - Harry, Hermione! - integetett nekik mosolyogva Ginny, majd mire eltűnhettek volna, már előttük is termett. - Hogy vagytok? - nyomott két puszit Pansy arcára, majd magához húzta Dracót, és "véletlenül" egy kissé elcsúszott köszöntésnek szánt puszit nyomott az ajkaira. |
| - Ó Édes Merlin! A Weasley-húg -súgta rémülten Pansy. - Keresztül húzhatja a számításainkat - reszketve nézett körbe a terembe menekülési utakat keresve. |
| - Menjünk tovább, mielőtt túl feltűnő lenne, hogy itt ácsorgunk órákig... - vezette tovább a kiállítási tárgyak között a lányt Draco. - Oh, a franc! - mordult fel halkan, mikor meglátta a feléjük közeledő vörös hajú lányt. |
| - óh, olyan boldog leszek - mosolygott ernyedten Pansy. Már elhomályosult a szeme a gondolatra, hogy igen, megszerzik ezt a különleges ékszert együtt, és ezzel megkezdődhet a rangjuk visszaszerzése is. |
| - Csak nyugalom! Hamarosan annak is eljön az ideje... - csitította Draco. - Ma estére már a nyakadban lesz, ígérem! - simított végig a lány vállán. |
| Pansy megbűvölve figyelte a feketés zöldarany szemcsés köves medaliont. - Gyönyörű - suttogta Pansy. Bár inkább az eszmei értékét látta nagynak, hogy mit kaphat vissza tőle, nem magát az ékszert. - Bárcsak a tenyeremben érezhetném már! - nyalta meg izgatottan a száját. |
| - Ez az - vezette Draco a lányt az egyik üvegvitrin elé. A szemei mohón tapadtak az oly nagyon áhított kiállítási tárgyra, amitől az egész jövőjük függött. - Csodálatos, nem igaz? |
| Fülledt meleg volt a rosszul szellőző magasmennyezetű terem minden ajtaja tárva nyitva állt, de a levegő csak nem mozgott. Pansy légszomjjal küszködött, s örült, hogy Draco ilyen kiegyensúlyozott nyugalommal vezeti, mert úgy érzete összeesne a teremben. Akik még időben kiléptek és megtagadták Voldemorttól a hűségüket, most itt parádéztak mind. Írtózott ettől a helyzettől. Legszívesebben mindet megátkozta volna itt a helyszínen, amiért gyáván meghátráltak és minden idők legnagyobb feketemágusát hagyták cserben ezzel biztos bukásra ítélve a halálfalókat. Miért? Miért kellett így lennie? És igen. Itt voltak az igazi győztesek. A fehér mágusok krémje. Színe-java. Elégedett mosollyal az arcukon. A béke boldog ragyogásával. Pansy bármit megadott volna azért, hogy legalább csak egynek levakarhassa ezt a nyugodt elégedett bájvigyort az arcáról. Undorítóak mind. S most ő is egy lett közülük erre a néhány órára. |
| A múzeum csak úgy nyüzsgött az emberektől. Draco szinte mindenkit ismert egy-egy régebbi partyról, amin még a híres és tiszteletre méltó Malfoy család tagjaként vett részt édesapjával és anyjával. Érezte, hogy Pansy keze remeg az ő karján, ezért próbált magabiztosnak látszani, hogy a lányt is megnyugtassa. |
| * Negyedik fejezet következik* |
Draco egy utolsó pillantást vetett a szekrény tükrébe, megigazította a nyakkendőjét, majd a karját nyújtotta Pansynek. - Akkor... Induljunk! - sóhajtott fel, majd kivezette a lányt a szobából. |
| - Fejezd ezt be! - sziszegte rá Pansy, de isetve belebújtatta a lábát a félcipőbe. - Na gyere menjünk! - dobolt törelmetlenül a pálcájával. |
| - Na, hagyj már! - próbált meg elhúzódni Draco a fésülő kezek elől. - Pont úgy jó, ahogy van! Ilyen kócosnak kell lennie, mint Potternek szokott. Inkább menj, és húzd fel a cipőt is - lódította meg a lányt az ajtó felé, majd vigyorogva rácsapott a hátsó felére. |
| - Ne is álmodozz Grangerrel egy vad menetre, mert találkoztok a pálcámmal az biztos - szúrós szemekkel a fiúra nézett. - Rémes a hajad. Hogy lehet ilyen igénytelenül kócos a hajuk? - próbálta átsimítani a fekete tincseket, hogy rendezettebb hatásuk legyen. |
| - Nanana! - rántotta magához Draco a lányt, és lefogta a kezeit. - Azt akarjuk, hogy úgy nézz ki, mint Granger. Nem változtathatsz a haján! Különben is... - túrt bele a barna hajzuhatagba, összekuszálva ezzel a tincseket. - ... igazán szexi ez a kócos stílus. Olyan, mintha az előbb másztál volna ki az ágyból egy vad menet után... |
| - MH - nézett rá bosszúsan Pansy, s keresztbetette a karját. - Fantasztikusan jól nézel ki! - vágta rá gonoszul. Még ezt a mocsok Drangert dicségeti! Pfh! Pansy belenézett a tükörbe és rémüldözve próbálta a most borzas, kusza haját lesimítgatni, vagy legalább elrendezni. Hogy így nézzen ki a haja? Neki, kinek mindig tökéletesen fésült rövid haja volt. Borzalmas! - fésülte át ujjaival a tincseket. |
A Harrynek kinéző fiú is kissé döbbenten mérte végig a kusza, barna tincsekkel rendelkező Hermione hasonmást. - Khm... Csinos vagy! - húzta gúnyos mosolyra a száját. |
| Egy ideig Pansy és émelygett, s a gyomrára szorította a kezét. Mélyeket lélegzett, hogy az átalakulás gyorsan végbemenjen. A mosdóba támolygott Draco után. A tükörben már egy smaragdzöld szempár ragyogott rá: - Öhm...- meredt Pansy a borzas fekete hajra és a Dracotól kissé alacsonyabb termetű fiúra. |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
