|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.26. 15:05 - |
| Hideg szél söpört végig a londoni szűk utcán, felkavarta a száraz faleveleket a macskakövekről. Londonban könnyű eltűnni a világ szeme elől. Legalábbis így gondolták. Pansy a kályhában próbálta élesztgetni egy piszkavassal a tüzet. Hűvös volt, az apró konyhában. Az ajtó felől motoszkálást hallott, s pálcáját előhúzva hátrafordult... |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Draco is követte a példáját. Elfintorodott, mikor megérezte az undorító ízt, majd a sejtjei hirtelen bizseregni kezdtek. Összegörnyedt, és a kezét a szájára szorította. - Oh, te jó ég! - mormogta, majd eltűnt a mosdó ajtaja mögött. |
| Pansy kettéöntötte az öntetet és elvette Dracotól a hajszálakat s beleszórta a poharakba: - Ez undorító! Granger lesze!- grimaszolt Pansy és Draco poharához koccintotta a sajátját. - A jövőnkre!- s egyetlen lendülettel felhajtotta a pohara tartalmát. |
| - Itt van. Tessék! - nyújtotta át az üvegcsét Draco. - Várj, mindjárt hozok két poharat... - kisietett a konyhába, majd pár pillanat múlva már fordult is vissza. |
| Pansy bátortalanul rámosolygott:- Na hol van már az a főzet! El fogunk késni. Ez az őrült Granger meg biztos a pontosság példaképe - húzta el a száját bosszúsan. |
| - Nyugi - fogta meg a lány kezét Draco. - Nem hagyom, hogy bajod essen, de meg kell nyugodnod. Kérek egy szép mosolyt! - vigyorgott rá, bár az ő gyomra is remegett. |
- Akkor jó - igazgatta magán a nadrágkosztümöt Pansy, de ujjai máris remegtek az előttük álló megpróbáltatásra gondolva. |
| - Persze, hogy nem leszünk! - lépett hozzá Draco, miközben begombolta magán Potter fehér ingét. - Minden rendben lesz! - simított végig Pansy arcán. |
- Hozd a százfűléfőzetet! - keresgélte a pálcáját a földön Pansy. - Remélem nem leszünk gyanúsak - motyogta bizonytalanul. |
| - Igen, tudom... - felelte a fiú kelletlenül, majd lassan mocorogni kezdett. - Ah, ne jó, menjünk... - tápászkodott fel, majd felhúzta Pansyt is. |
| - Érdekes módon készülődsz!- jegyezte meg Pansy, de ő is magához szorította Dracot és lehunyt szemmel egyre mélyebbeket lélegzett.- Tényleg mennünk kellene... |
| - Hát igen... Nem sokára ideje lenne elkezdenünk készülődni... - sóhajtott fel Draco, és még szorosabban ölelte magához a lányt. Lehunyta a szemeit, és még néhány pillanatig igyekezett kihasználni ezt a nyugalmat. |
| - Az lehet!- nevetett torokhangon Pansy és csókot nyomott a fiú arcára.- De ez már nekünk nem fontos, mi már kihasználtuk! |
| - Csak az jutott eszembe, hogy Potterék biztosan elégetik az ágyat, ha megtudják, hogy mit csináltunk benne - kapkodta a fiú a levegőt, és vigyorogva nézett kedvesére. |
| - Most mi olyan nevetséges?- pisologott a fiúra Pansy és a nedves szőke tincseket Draco füle mögé simította. |
A fiú pár másodpercig Pansy nyakához bújva zilált, majd rázkódni kezdett a teste a nevetéstől. |
| Ugyanebben a pillanatban Pansy testén is végigfutottak a gyönyör hullámai, másodpercekig reszketett Draco vállába kapaszkodva, megfeszülve és kiélvezve az utolsó apró remegést is. Pihegve fúrta az arcát Draco mellkasához, s ujjaival végigsimított a fiú nyirkos gerincvonalán. |
| - Ah! - a fiú reszketve próbálta meg visszafogni magát, de Pansy ingerlése miatt ez szinte lehetetlen feladatnak bizonyult. Néhány lökés után érezte, hogy az ágyéka összerándul, és végigsöpört rajta a gyönyör. |
- Mit tehetek, ha mindig....- Pansy kifulladva koncentrált az újabb impulzusra. - Ilyen hatással vagy rám!- Pansy újabb izgató mozgást tett, s összeszorította az izmait, ezzel ingerelve Dracot.- Óh! Annyira szeretem pedig az ötperceseinket is! - remegett Pansy, s a hőhullámok gyorsan öntötték el a testét, úgy érezte egy hatalmas katlanban vannak és széthullik Draco alatt az élvezettől. |
| - Muszáj nekem irányítanom... Nem tehetek róla, ha te egyszer... ahhh... mindent túl gyorsahhn akarsz elintézni - zihálta Draco, miközben lassabban kezdett mozogni a lányon. - Ha rajtad múlna, mindig csak... Oh, Merlin! - feszült meg a teste, ahogy Pansy hirtelen körzött egyet a csípőjével alatta. - Mindig csak... öt perces meneteink lennének... |
- Már megint irányítani akarsz!- szuszogta Pansy, de máris levegővisszatartva adta át magát az újabb élvezeti hullámoknak, s a lepedőn összekulcsolta ujjait Dracoéval. |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
