|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 21:00 - |
Na, igazán szép tőled, hogy nyitottad ezt a topicot....bár úgy is addig nyaggattalak volna, amíg kegyelemből vagy le nem szúrsz, vagy meg nem alkotod a szobát! :))
De az, hogy mindenféle vágyak, álmok? na de kérleeeek! :) ilyen eszembe sem jutott... :P |
[1619-1600] [1599-1580] [1579-1560] [1559-1540] [1539-1520] [1519-1500] [1499-1480] [1479-1460] [1459-1440] [1439-1420] [1419-1400] [1399-1380] [1379-1360] [1359-1340] [1339-1320] [1319-1300] [1299-1280] [1279-1260] [1259-1240] [1239-1220] [1219-1200] [1199-1180] [1179-1160] [1159-1140] [1139-1120] [1119-1100] [1099-1080] [1079-1060] [1059-1040] [1039-1020] [1019-1000] [999-980] [979-960] [959-940] [939-920] [919-900] [899-880] [879-860] [859-840] [839-820] [819-800] [799-780] [779-760] [759-740] [739-720] [719-700] [699-680] [679-660] [Korábbi]
| -nekem jobb módszereim vannak a büntetésre.-kacsintott a lányra Falco majd egy utolsó csk után az asztal körül ülőkhöz fordult. A hangos és jókedéjű vacsora elfogyasztása után Falco úgy gondolta nekik ideje menniük. |
| - De remélem nem leszel olyan mint egy darab fa... - súgta Mortisha fülébe - Úgy sajnálom! - fogta kezei közé Falco arcát. - Jó feleség leszek, ígérem. Ha nem, elfenekelhetsz! |
-Jajj Blasie,már megint le akarsz minket itatni?-kérdezte Pansy a férfit.
-Úgy van,csak csínján az alkohollal nekem még kötelességeim lesznek ma este.-húzta magához Mortishát Falco és szenvedélyesen megcsókolta. |
A násznép átvonult a Malfoy kastélyba, és helyet foglaltak az asztalnál. Mortisha és Falco nem engedték el egymás kezét, és állandóan egymást nézték, és mosolyogtak. A Malfoyok esküvőin nem volt szokás a nagy hacacáré, de Blaise-t ez hidegen hagyta.
- És akkor most mindenki fenékig azokkal a poharakkal az ifjú pár egészségére. - állt fel, és a magasba emelte a poharát. |
-Hm..az -morgott az orra alatt a lány.
-Nem érdekes,-vágott anya szavába Falco majd Mortishát magához húzva elindult kifele a kápolnából.-A lényeg,hogy a szüleink rájöttek milyen nagy botorság lett volna minket szét választani és valami jött ment emberhez adni minket.-mosolygott a lányra a fiú. |
- Fiam, nem arra tanítottunk, hogy nekünk ne hazudj? - vihogott Draco - Nyugodtan beismerheted, hogy anyádat utálod, és csak engem szeretsz! - nevetett Draco
- De miért? Miért kellett ez az egész? Ez a sok ....- kezdte Mortisha
- Viszontagság? - fejezte be Pansy, mielőtt valami sokkal szalonképtelenebb jut a lány eszébe. |
A násznép kezdte a gratulációt és utoljára a szüleik léptek hozzájuk oda.
-Hm...mondtam már,hogy...-kezdte igen dühös hangon Falco majd vigyorogva így folytatta.-imádlak titeket?-ölelte át nagy lendülettel anyát és szorongatta erősen,míg Mortisha apját ölelte át. |
Füttyszó és kiabálás töltötte be a kis kápolnát, de ők nem foglalkoztak vele. Csak egymással. Amikor már nem kaptak levegőt, elváltak egymástól, de még mindig ölelték egymást.
- Erre még lesz idő, Falco! - kiabált Blaise - Irány a lagzi, haver! |
| Mortisha érezte,hogy két erős kar a derekát átfogja és magához rántja.Könnyeitől semmit nem látott szinte...de már az első pillanatban felismerte Falco csókját. Remegve karolta át a fiú nyakát és hagyta magát elveszni az érzelmek tengerébe. |
Egyszer csak éles fütty hallattszott valahonnan a hátsó sorból. Aztán még egy. Blaise és Draco nem bírtak magukkal. - Csókot! CSókot! -hallotta a bíztatást, és ahogy Blaise ököllel üti a padot.
Falco felszabadultan mosolygott, és Mortishát magához húzva tapasztotta száját a lányéra. Falta a remegő ajkakat, aztán érezte, ahogy a lány is visszacsókol. |
| Falco nézte ahogy a lány kinyitja szemeit és felismeri őt. Próbált beszélni de a hang valahol a torkánál bent rekedtek ahogy nek is,és nem tudott megszólalni. Csak nézték egymást és nem hittek a szemeiknek... |
| Mortisha a sírás visszatartásától már remegett. Valaki hozzáért. Megérintette az arcát. Szeme megremegett, és kinyílt. Már hallucinál is. Falco-t látta maga előtt. Szeme elkerekedett, és száját szólásra nyitotta, de nem jött ki hang a torkán. |
| Falco nézte az összeszórított szemeket és a görcsösen takaró zokogást,ami a lány mellkasából feltörni készült. Remegő kezét a lány arcához emelte és átsimított annak bársonyosan puha bőrén,mire annak szemhéja lassan megremegett. |
| Ez egy rémálom! - mondogatta magában Mortisha - Felébredek! Felébredek! - ismételgette magában - Nincsenek szörnyek, biztonságban vagyok - ismételgette mint kisgyerekként, amikor a takaró alá bújt. De a fátyla fellebbent. Mortisha összeszorította a szemeit. Nem akarta látni. Csináljon amit akar a vőlegénye, ő ezt nem bírja. - a könnyei csak folytak, keskeny fekete csíkokat húzva az arcára a szemfestékkel. |
| Falco lassan mozdult meg és emelte fel a kezét,hogy hátra hajtsa a mellette álló hallgatag nőről a fátylat. Remegő kezeit figylete és az előtte álló rendeztelen légézését...Sír-jött rá hirtelen Falco-Van képe sírni? A legjobb családba házasodik,nekem kéne sírnom nem neki.-dühöngött Falco és a mérge végre cselekvésre késztette. Hirtelen fogta meg a fátylat és rántotta hátra...majd nézta a csodálatosan szép arcot,ami most könnyektől csillogott a napsütésben.Nem volt képes megszólalni...félt ha megszólalan az álom eltűnne a szeme elől... |
- Te, Ádám fia, esküszöl e, hogy e nőhöz hű leszel? - hallotta a kérdést Falco. Bólintott. Nem bírta kimondani. A menyasszonyától sem hallott semmi választ, csak a fátyol mozgásából következtetett,hogy ő is bólintott, mint Éva lánya, hogy hűséges lesz.
- Megcsókolhatja a menyasszonyt! - hallotta a pap hangját, de meg sem mozdult - Csókolja meg a menyasszonyt! - hallotta ismét, egy kicsit később. |
| Falco hideg arccal nézte a papot aki összefogja adni őket. Arra sem vette a fáradtságot,hogy megnézze,hogyan vonul be menyasszonya,nem érdeklete őt semmi.Majd a csóknál úgy is meglátja...Érezte magán anya szúrós pillantását,de arra sem figyelt...távol az oltártól és talán Angliától is Mortishán járt az esze.-Vajon már férjhez ment? Milyen lehet most neki? Sajnálja legalább egy kicsit?-kérdezte már vagy századszorra magától Falco. Érezte,hogy megáll mellette a menyasszony így figyelmét a papra szentelte. |
| Mortisha tudta, hogy Falco is már az oltár előtt áll. Vagy már házas. Felvette a menyasszonyi ruhát, és feltette a hátuljára a sötétzöld, csillogó selyemuszályt. Elölről nem is lehet látni, hogy van. Szegény vőlegénye, azt hiszi hogy szűz lányt vesz el. Ez az utolsó napja...másnap már a világ másik végén fog ébredni...lehajtotta a sűrű fálylat, és apja karján elindult az oltár felé. Csak a ruha alól elő-előbukkanó cipőit nézte. Előbuggyanó könnyeitől már nem is látott semmit. |
Eljött a nagy nap. Amikor minden embernek boldognak kéne lennie,de ő mégis úgy állt a kérdéshez mint amikor elvették tőle a cumiját. Fintorogva kötötte meg a nyakában a nyakkendőt és lépett az óriási tükör elé,hogy megnézze magát.
-Na kész vagy Falco?-kérdezte szomorú mosollyal az arcán Deimos,hisz tudta öccsének ez kínzás és nem boldogság.
-Ja,teljesen.-fintorgott bátyára Falco. |
Falco látta, hogy alig van meghívott. Jobb is így, legalább kevesen látják, ha elfogja a hányinger a menyasszonyától. Anyja unszolására új dísztalárt csináltatott, és részéről ennyi volt a készülés. A napokat legszívesebben megállította volna. De azok csak rohantak, egyre közelebb taszítva az állítólag legboldogabb naphoz, ami az életében lehet.
De már csak napok voltak vissza. A szabadsága utolsó napjai. Az utolsó napok amikor nem kell egy ismeretlen nő mellett ébredni. |
[1619-1600] [1599-1580] [1579-1560] [1559-1540] [1539-1520] [1519-1500] [1499-1480] [1479-1460] [1459-1440] [1439-1420] [1419-1400] [1399-1380] [1379-1360] [1359-1340] [1339-1320] [1319-1300] [1299-1280] [1279-1260] [1259-1240] [1239-1220] [1219-1200] [1199-1180] [1179-1160] [1159-1140] [1139-1120] [1119-1100] [1099-1080] [1079-1060] [1059-1040] [1039-1020] [1019-1000] [999-980] [979-960] [959-940] [939-920] [919-900] [899-880] [879-860] [859-840] [839-820] [819-800] [799-780] [779-760] [759-740] [739-720] [719-700] [699-680] [679-660] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
