|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 21:00 - |
Na, igazán szép tőled, hogy nyitottad ezt a topicot....bár úgy is addig nyaggattalak volna, amíg kegyelemből vagy le nem szúrsz, vagy meg nem alkotod a szobát! :))
De az, hogy mindenféle vágyak, álmok? na de kérleeeek! :) ilyen eszembe sem jutott... :P |
[1619-1600] [1599-1580] [1579-1560] [1559-1540] [1539-1520] [1519-1500] [1499-1480] [1479-1460] [1459-1440] [1439-1420] [1419-1400] [1399-1380] [1379-1360] [1359-1340] [1339-1320] [1319-1300] [1299-1280] [1279-1260] [1259-1240] [1239-1220] [1219-1200] [1199-1180] [1179-1160] [1159-1140] [1139-1120] [1119-1100] [1099-1080] [1079-1060] [1059-1040] [1039-1020] [1019-1000] [999-980] [979-960] [959-940] [939-920] [919-900] [899-880] [879-860] [859-840] [839-820] [819-800] [799-780] [779-760] [759-740] [739-720] [719-700] [699-680] [679-660] [Korábbi]
| A vacsora befejeztével asztalt bontottak, és Falco Joseph mögött átsétált a dolgozószobába. Mortisha is menni akart, de apja leintette. |
| -Hm javaslom előbb vacsorázzunk,aztán rátérhetünk a tárgyra amiért hívtalak.-hallgattata el Joseph Falco-t amikor látta,hogy Mortisha nagyon fefigyelt a beszélgetésükre. |
Falco inkább nem is szólt Mortishához, sőt felé sem fordult. Látta, hogy ez mindkettőjük számára egy kellemetlen szituáció. Próbált inkább csak Josephre koncentrálni.
- Joseph, említette, hogy valami fontos megbeszélnivalója lenne velem. HÁt itt vagyok, hallgatom! - vágott a közepébe. |
-Örülök,hogy elfogadtad a meghívásomat Falco.-kínálta hellyel a fiatal fiút az ebédlő asztalnál Joseph.- Akkor együnk,jó étvágyat.-nézett mérgesen lányára aki ép leakart lépni a vacsoráról.
-Miért mellém ült?-dühöngött magában Mortisha.-Ezzel is gyötörni akar. Apám is ellenem van,ide hívja pedig tudja...tudja,hogy mit érzek. |
Kopogott, és hamarosan egy manó nyitott neki ajtót. Talárját ledobta az egyik folyosói fotelra, majd az étkező felé indult. Tudta, hogy várják.
- Jó estét, elnézést a késésért, de sajnos egy nagyon különös dolog jött közbe, ami miatt késtem. - nyújtotta Joseph felé a kezét, majd Mortishára nézett, akinek az arcára ki volt írva, hogy fogalma sem volt a vacsorameghívásról. |
Amint Falco kilépett az impozáns szobából, Pansy azonnal Harry felé fordult...
- szóval Potter, minek köszönhetjük a látogatást?
- Nem jó kedvemben jöttem ide Pansy, hanem mert kérni szeretnék tőletek valamit... valamit ami nekem nagyon fontos...
- Nos, ha nem tévedek arról a vörös szuka Weasley-ről van szó, ugye? - húzta fel Pansy szép ívű sötét szemöldökét.
- Igen, Róla... - adta meg a választ keserűen Harry...
Mindeközben Falco sietős léptekkel igyekezett a Greatmoore Ház felé vezető, fákkal övezett kis ösvényen. El kell mondania Mortishának, hogy mi történt... Ő sem tudta megemészteni Ginny Weasley árulását, pedig nem őket árulta el... talán sajnálatot érzett...
|
-Szép estét neked is Fiam.-nézett megrovón sáros fiára.-Nem ismered a zuhanyzót?
-De,csak előte gondoltam szólok,hogy ma nem vacsorázom itthon.Meg talán elmagyarázhatnád mi volt ez az egész.-pillantott az órára Falco majd megázta fejét így egy-két izzadság csepp Blasiere és Pooerre is ment.-Most nem akkormajd megkérdezem Josephet mennem kell nem szeretnék késni.Viszlát,jó éjt.-biccentett Falco majd kiszálguldott a szobából,gyorsan lezuhanyzot tés már indult is a Greatmoore kastélyba. |
Falco tudta, hogy anyja nem szereti, ha sárosan jelenik meg előtte, de az sem érdekelte volna, ha ezért büntetést kap. Jobban mondva semmi nem érdekelte, csak az, hogy mi ez az egész. Miután elrendezte a csapatait, hazahoppanált, és felfutott a dolgozószobába.
- Huh, mi ez az össznépi találkozó?! - lépett be a nyitott ajtón, és szinte belütközött Blaise-be és Harrybe. |
- Igen! Szabad! - szólt hangosan Pansy. Az ajtó óriási reccsenéssel adott utat a belépő vendégnek... Draco és Pansy meglepetten pislogtak egymásra, ahogy meglátták nappaliuk közepén a fekete hajú, szemüveges varázslót, és a vejüket Blaise-t.
- Elnézést a késői zavarásért, de mindannyian tudjuk, hogy beszélnünk kell... - szólt a váratlanul érkező Harry. |
| -Ma megy vacsorára,és ott megbeszélik a dolgokat Joseph-hel.-szívta meg az illanót mélyen Pansy.-Nem láttam még ilyennek Falco-t,volt már egy-két kalandja,de mindegyiket hamar elfelejtette,de Mortisha más...ő nehezebb ügy lesz...-hallgattatta el Pansy-t egy kopogás. |
| - Dehogynem! Szerinted jókedvemben ülök és bámullak? Nem! - húzta el gúnyos mosolyra a száját - Én így büntetem magam! - szívta meg illanóját. - Ez az ügy akárhogy is, de lassan lezárul. Mi lesz a másikkal? Lehet, hogy hagyni kellene az egészet. Lehet, hogy Falconak is jobb lenne. |
Pansy idegesen járkált fel-alá a dolgozószobájában, míg Draco illanózva figyelte a ringó csípőt. Mikor a nő a háta mögötti kandalóhoz lépett, hangosan felciccent.
- Mi az? - kérdezte a felesége, miközben ő is elővett egy szálat.
- Ott nem látlak... - forgolódott hátrafelé a férfi.
- Na mi az, csak nem hiányzik a látványom? - húzta el gúnyosan a száját Pansy.
- Ó, nem. Csak élvezem, ahogy idegességedben ösvényt taposol a szőnyegbe - kacagott Draco.
- Ne persze... Tudhattam volna, hogy élvezed a gyötrődésem. Téged nem is érdekel, hogy elárultak? |
| Ginny szomorúan nézett a lehorgasztott fejű, lassan mozgó, távolodó férfi után. Tisztában volt vele, hogy Harry most tényleg nem tehet érte semmit. Nagyott hibázott, és vállalnia kell tettének következményeit... Biztos volt benne, hogy nem lesznek elnézőek vele, és hogy Pansy Malfoy mindent elkövet majd, hogy az Azkabanba rohadjon hosszú, hosszú évekig... hiszen nem több, mint egy mocskos áruló... a legrosszabb, mind közül... azt az embert árulta el, akit mindennél jobban szeret... Ginny tenyerébe temette könnyáztatta arcát, és lassan a málló fal mellett a fogda jéghideg kövére csúszott... |
| -Ginny tudod jól,én csak egy ember sorsáról döntök és az Voldemort. A tiedről meg...nos fogalmam sincs,de nem én az biztos...te másztál bele ebbe a...hülyeségbe nos mássz is kibelőle valahogy...én tényleg nem értelek Ginny...remélem valami könnyű büntetést szabnak ki rád...majd úgy is megtudom.-sóhajtott egy nagyot Harry és elindult kifele.-Vigyázz magadra Ginny,értesítem Neville-t a történtekről.Ég veled! |
Ginny elfordult és próbálta leplezni a szemében csillogó könnycseppeket...
- Tudom Harry... nem is kérhetném, hogy elhagyd őket... tudom, hogy Hermione csodálatos nő... és tudom, hogy Ő megadhat neked mindent... mindent amit én nem... de ha nincs ez az elátkozott jóslat... akkor én lehetnék az aki melleted van, aki veled lehet... ez az, amit képtelenség megemészteni...
Ginny megtörölte az arcát, és csendesen leült a koszfoltokkal tarkított priccsre... már válaszra sem várt... kimerült volt, és kiábrándult...
- Mi lesz velem most? A te kezedben van a sorsom... mint mindig, amióta csak ismerlek... |
| -Tudod jól Ginny,hogy ennek így kellett történnie.Ha te is megpróbáltad volna megismerni és megszeretni Neville-t akkor most eme kéne ezen veszekednünk. Kérlek értsd meg Ginny én szeretem a családom,és nem fogom elhagyni őket,ha vége lesz a háborúnak akkor sem...Herimone megadta nekem a boldogságot...Te is tudod,hisz ismertél...soha nem volt otthonom...de amikor Hermionéval összejöttünk megtaláltam az otthonom...az igazit...lehorgonyoztam Herimone mellett...és mellette is maradok életem végéig. Sajnálom,hogy nem tudod ezt elfogadni...nem tehetek ez ellne semmit.-mondta a lány szemébe nézve Harry. |
Harry fájdalmat tükröző arckifejezésssel lecsukta szemeit, és hosszassan kereste a szavakat.... Messzebb lépett a nőtől, igyekezett összeszedni a gondalatait, és tisztázni az érzéseit.
- Ginny, az egy tévedés volt mindkettönk részéről... ezt te is tudod... és.... nem lehetett folytatása... - szólt Harry gondosan kerülve Ginny pillantását. Ginny ideges és rettenetesen feldúlt volt.... sok-sok éve elhallgatott fájdalma gyötörte ebben a pillanatban. Nyoma sem a megszokott higadtságának és látszólagos derújének.
- Tévedés, igen, az volt... és a lányunk... a kettőnk gyermeke? Sosem fogom elfogadni, hogy elvesztettem.
|
| -Peeersze szereted! Drága Harry ha nem csal emlékezetem annyira szereted Hermionét,hogy képes voltál megcsalni őt,így szereted?-kérdezte gúnyosan Ginny Harrytől. |
Harry közelebb lépett Ginnyhez, és lágyan magához húzta a finom női kezet....
- Ginny, Édes Ginnym! Pontosan tudod, hogy sosem lennék képes elhagyni a családomat... én ... én szeretem Hermionét... mindig is szerettem, ahogy téged is... de nem lehet a múltat... megváltoztatni. - nézett komolyan az aranybarna szemekbe Harry... sötét gondolatok jártak a fejében. Tudta, hogy minden megváltozott ezzel az áldattlan helyzetben.... |
| - De Harry! Mi van az álmainkkal? Hogy együtt fogunk élni, és gyerekeket nevelni? hogy kitartunk a másik mellett? Ez nem jelent semmit? - kérdezte Ginny - Azt hittem, ha végre megszűnik a jóslat oka, akkor végre...együtt lehetünk, és nem kell Hermione mellett élned kényszerből. |
[1619-1600] [1599-1580] [1579-1560] [1559-1540] [1539-1520] [1519-1500] [1499-1480] [1479-1460] [1459-1440] [1439-1420] [1419-1400] [1399-1380] [1379-1360] [1359-1340] [1339-1320] [1319-1300] [1299-1280] [1279-1260] [1259-1240] [1239-1220] [1219-1200] [1199-1180] [1179-1160] [1159-1140] [1139-1120] [1119-1100] [1099-1080] [1079-1060] [1059-1040] [1039-1020] [1019-1000] [999-980] [979-960] [959-940] [939-920] [919-900] [899-880] [879-860] [859-840] [839-820] [819-800] [799-780] [779-760] [759-740] [739-720] [719-700] [699-680] [679-660] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
