No, holdfényes szép estét nektek!

Gondoltam kipróbálom már ezt a dolgot itt 2 tétel csinálás közben, a puding próbálja úgyis az evés... a blogé meg az írás :))

Amúgy borzalmasan csapzott lelki állapotban vagyok. Ma voltunk vásárolni az Auchanba, és Tamás vitt minket. Húúú, nem is tudom, mióta nem találkoztunk...valamikor december közepén voltunk fenyőt venni, azóta nem találkoztunk, csak e-maileztünk, meg párszor beszéltünk telefonon.

Az elején még nem volt semmi vészes, mert ugye azért egy rengeteg ember által látogatott bevásárlóközpontban csak nem borul ki az ember. beszélgettünk sokat, bár inkább hétköznapi dolgokról, semmi nagyon komolyságúról. Azért én eldicsekedtem vele, hogy a partikban néha 1-1 pasi megtalál (nehogy már azt higgye, hogy én annyira begubózódtam most...mondjuk most tényleg be vagyok gubózódva, de csak a vizsgaidőszak miatt...ha vége lesz, kitörök a bábból :) ), de azért nem dicsekedtem nagyon, ne higgye, hogy már kihevertem.

Egy nagyon fontos dolog derült még ki számomra: az új nővel nincs még szex. Merthogy arról is volt szó, hogy már kicsit nehezen viseli a mentes-életet (legalábbis reggel ilyen jellegű álma volt; bár azt nem tudom, hogy velem-e). És még a hasát is megtapizhattam, csak ellenőrzésképpen, hogy mennyit hízott... azért kicsit összerándult, mikor hozzáértem.

Utána hazaértünk és megkapta az ajándékát (még a karácsonyit). Jah, meg kedves volt, mert kunyiztam tőle pumás tollat (az a kedvencem) és hozott nekem 6 darabot. Az ajándékának nagyon örült. És most tényleg... még a szó is benne akadt egy pillanatra. Mert amúgy nem nagyon látványosan örül, úgyhogy nehéz észrevenni, hogy ha tényleg örül. De most tényleg örült. Az Alice csodaországban kapta, angolul-magyarul egy könyvbe sűrítve. Ez kifejezetten tetszett neki, hogy 2 nyelvű, mert angolul is érdekli a dolog, meg magyarul is. Szóval azért kicsit meg lehetett az érzése, hogy még mindig ismerem őt, és azért tudom, hogy mit szeretne.

Meg azért érdekes, hogy egy hónap külön után is még ugyanúgy kitaláljuk egymás gondolatát szinte. Kivesszük egymás szájából a szavakat.

Na, de mindegy. Ettől függetlenül ideje lenne már elfelejtenem...még fél évet adok magamnak max. erre a szenvedésre, aztán ezerrel elkezdek pasizni. Mondjuk mikor elváltunk, akkor kicsit bezuhantam magamba, mert adott puszit, az arcomra. Annyira fura volt. Már kb. ezer éve nem az arcomra kapom a puszit. Szóval igazából ez vert szíven a legjobban. Ez az arcra puszi.

Be is vonultam a szobámba 2 percre, de utána rájöttem, hogy ennek így semmi értelme, és vígasztalódásul meghallgattam egy Szabó P. Szilveszter számot :)) Utána kicsit jobb volt :)

Nah, most csak ilyen picit sikerült kiadni magamból, mennem kell tanulni tovább a Szent Bibliát... jaj, már nagyon nem szeretem a zsidókat... hogy ezek mennyit bírnak szenvedni. :I

Mindenki legyen rossz, és boszi: _@/"