|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.26. 15:05 - |
| Hideg szél söpört végig a londoni szűk utcán, felkavarta a száraz faleveleket a macskakövekről. Londonban könnyű eltűnni a világ szeme elől. Legalábbis így gondolták. Pansy a kályhában próbálta élesztgetni egy piszkavassal a tüzet. Hűvös volt, az apró konyhában. Az ajtó felől motoszkálást hallott, s pálcáját előhúzva hátrafordult... |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
| - A lehető leggyorsabban el akarok tűnni innen, úgyhogy most kicsit fogd vissza az aranyvéredet, és ne kényeskedj! Hidd el, nekem sem lesz egy kéjutazás... - húzta fel a lányt a megálló busz lépcsőin, miután a sofőr kinyitotta az ajtót. |
| - Mi az? - kérdezte Pansy értetlenül. - Egy buszra akarsz felszállni? - alig várta, hogy távolabb legyenek a múzeum épületétől, de hogy éppen egy busszal? Ide is gyalog jöttek, miért ne felelne meg most is? |
Draco, amint kiérek, megszaporázta a lépteit. Minél messzebb akarta tudni magukat ettől a helytől. Körbenézett, majd mikor meglátta a közeledő buszt, odarángatta Pansyt a megállóba. |
| - Helyes. Elég volt a bájvigyorgásból mára - bólintott lelkesen és kiléptek a csendes esti levegőre. |
| - A frászt hoztad rám! Kell neked itt bujócskázni! - mordult fel a fiú, majd lassan megnyugodva elmosolyodott. - Még szép, hogy megszereztem. Most pedig... húzzunk innen, de gyorsan! - fogta meg a kilincset. |
| - Itt vagyok - súgta két pálma közül a lány és előlépve Dracoba karolt, s ráérősen szétnézett a teremben. - Megszerezted? -kérdezte összeszorított ajkai közül izgatottan. |
Draco feszülten várta, hogy a termet ellepje a sötétség. Mikor ez bekövetkezett, a pálcáját a szemére irányította, és egy bonyolult bűbájt elmotyogva máris ki tudta venni a dolgok körvonalait. Két riadt vendéget kikerülve sietett a kiszemelt vitrinhez, majd hatástalanítva a védőbűbájt, a pálcájával kis kör alakú lyukat vágott az üvegre. Óvatosan benyúlt a lyukon, és elégedetten elmosolyodott, mikor a markában megérezte a kis ékszert. Zsebre tette szerzeményét, és a kijárat felé sietett. Mire elérte az ajtót, felgyulladtak a fények is. Idegesen nézett körbe, és a gyomra a torkába ugrott.
- Pansy! Hol vagy? - suttogta, és ijedten kezdett forgolódni. |
| - Rendben - bólintott Pansy s pálcáját készenlétben tartva a központi fényforrás felé indult. |
| - Csakúgy, mint én az összes férfit, aki csak rád mer pillantani - bólintott Draco. - Na gyere! Lassan nekikezdhetünk az akciónak. Te leoltod a fényeket, én megszerzem a medált, és a kijáratnál találkozunk. |
| - Teljesen mindegy mert a feleséged és a fiad anyja én leszek - húzta ki magát Pansy. - Én pedig mindenkit megátkozok majd, aki csak a közeledbe merészkedik - vetette fel a fejét elégedetten Pansy. |
| - Csak hogy tudd, nekem nincs szükségem hírnévre, hogy ragadjanak rám a nők. Elég, ha rájuk villantok egy mosolyt, és bármit megtesznek nekem, amit csak akarok... - húzta ki magát Draco. - Mellesleg, ha megszerezzük a medaliont, akkor sokkal híresebb leszek, mint "Mentsük meg a világot, mert olyan piszkosul hősiesek vagyunk" Potter. |
| - Hogy te irigyled? Hogy ilyen nők akaszkodjanak rád? - sziszegte Pansy. - Ne is álmodozz! Potterre csak a hírneve miatt másznak a nők. De neked esélyed sincs akkora hírnévre! - vágta rá Pansy gonosz elégedett mosollyal. Draconak úgyis a legérzékenyebb pontja Potter hírneve és most érezte sikerült telibe találnia. Így egy-egy kedvesem! - vette elő legelragadóbb mosolyát Pansy. |
| - Hűha! Hát, kezdem irigyelni Pottert... Csak tudnám, mit esznek rajta az ilyen jó nők... - nézett végig "Hermionén" Draco egy gúnyos mosollyal. Egyszerűen imádta idegesíteni Pansyt; ennél jobb szórakozást ki sem tudott volna találni... Egy jó kis féltékenységi jelenet, aztán kibékülésként irány az ágy. Nincs is ennél jobb dolog... |
| - Merlinre! Nem semmi - motyogta Pansy ,de kifújta a levegőt, hogy sikerült leráziunk a vörös démont. - Nem irigylem GRangert. Rosszullenék ha valaki állandóan így lihegne utánad, mint ez a kígyó - morogta bosszúsan Pansy. Nem nem lennék rosszul. Egyszerűen megölném - mosolygott gonoszul Pansy. |
| - Jól is teszed, mert egyszer úgyis be fog következni... Szóval használd ki jól azt a kis időt, amíg Harry a tiéd lehet - simított végig a vörös lány Draco arcán, majd eltipegett a terem másik vége felé. |
| - Hogy félek-e? - Pansyban átfutott a gondolat, hogy ez a nagy Draco féltés a kis Wízlij lánytól tlaán még a sárvérű Grangernek is jól jöhet. Figyelte, ahogy a lány rajongó nézéssel néz Harryre. Ez lesz a dologban. Akkor fel sem fog tűnni, hogy mi menekülünk előle. Nagyszerű. - Egyenesen rettegek - karolt Harrybe Pansy, könnyed bájmosolyt eresztve meg Ginny felé. Boldog lehetsz Granger! Én is féltem a kis "Harryt" ettől a hárpiától! - gondolta Pansy fagyosan. |
| - Csak nem féltékeny vagy, szívem? - mosolyodott el elégedetten a legifjabb Weasley. - Félsz, hogy előbb vagy utóbb lecsapom a kezedről Harryt? - kérdezte kihívó tekintettel. |
| - Ginny, most Harryvel egy kis dolgunk van - húzta maga felé a fiút. - Majd később megkeresünk jó? - mosolygott negédesen a vöröshajú piócára. |
| "Megmondanád, hogyan?" - mordult fel Draco, miközben kényszeredetten mosolygott a Weasley lányra. |
| Pansy tátogva sietett utánuk, s képtelen volt kibírni átküldte a mentális üzenetet: "Rázd már le ezt a piócát!" - dühösen kerülgetve igyekezett Draco másik oldalára kerülni. |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
