Témaindító hozzászólás
|
2007.04.29. 23:33 - |
Deimos története... |
[19-1]
Kedves, Drága Callie!
Nehéz szavakba önteni, hogy mennyire szép volt a befejezés. Persze sejtettem ill. reméltem hogy valami hasonló lesz a történet vége. Teljesen érthető volt Auróra viselkedése, én sem tettem volna másképp... tetszett, hogy bosszút akar álni. Igaz, közben mindannyian azt vártuk, hogy győzzön a szerelem... a boldog és felszabadító egymás mellett lézetés, össszetartozás... mert Auróra és Deimos éppen úgy egyek, mint Pansy és Draco, vagy Bella és Voldemort.
A gyermek, az örökös, megfoganása a lehető leggyönyörűbb következménye a barlangban töltött éjszakának. Nem is hiszem, hogy történhetett volna-e ez másként, szerintem nem...
Nem olyan rég, azt mondtad, hogy félsz attól, hogy ez a műved esetleg túlságosan " szentimentális" lesz. Drága Callie, hidd el, hogy nem lett az... érzelmekkel teli, ez igaz...néha megmosolyogtatott, néha megríkatott, ez is tény... de szerintem nagyon is szükségünk van arra, hogy hihessünk az igaz,tiszta, gyöngéd szerelemben... mindannyiunknak.
Tehát, mindegy hogy szenvedélyes, forró vagy csendes és törődő, akkor is tökéletes ahogy elénk tárod... és ez lényeg.
Köszi, hogy megismerhettük Őket.
Sacckád
|
Jahj, elolvastam az utolsó két fejezetet... Olyan szomorú volt az eleje, de a végére olyan boldog lettem. :D
"Robbanásszerűen tört rá az érzés, amit csak egy dementor válthatna ki. Már soha többé nem lesz boldog." Ez volt az a mondat, aminél a torkom összeszorult, és le kellett törölnöm egy könnycseppet... Nagyon tetszett, mert annyira jól kifejezte, hogy mit érezhet Aurora.
A gyűrű levétele és visszaadása is szép jelenet volt, mert ahogy te is mondtad ma, a Malfoyok számára a jegygyűrű nagyon fontos szimbolikus értékkel bír, és nagyon jól kiemelted ezt ebben a két fejezetben. :)
Örülök, hogy jó lett a vége (bár már előre tudtam, hogy az lesz. :) ), és remélem, hogy majd még a későbbi regényeidben is találkozhatunk Deimosszal és Aurorával, mert nagyon a szívemhez nőttek. :)
Köszönöm az élményt! ;)
Spirit Bliss
Igen te már tudod milyen értékke lbír a jegygyűrű majd ezt még kifejtem nem kell senkinek aggódni, hogy lemaradna a dologról. igazán tényleg FAlconál kap nagy hangsúlyt itt annnyira nem. Nem tervezem, hogy jelentős mértékben szerepeltetem kettejüket a későbbiekben. Elsősorban azért, mert Falco történetében Deimos és Aurora a vadászáhzban tengetik az éveiket. Tehát max egy két utalás lesz...Későbbi regényről emg még én nem tudok. Én is kedvelem őket, ahogy Kedveltem a többieket is...majd lesz valahogy...tehát jön Falco és remélem rázza majd a cölöpöket és tartórudakat...hogy csak remeg belé a szemetek:))) |
Sziasztok! Hú, nagyon várom a folytatást (a végét:) ), már csak azért is, mert nagyon a szívemhez nőtt ez a szál is. Bár számomra még mindig a Grainne-Blaise sztory a best, főleg, mert Grainne személyiségét érzem a legközelebbinek magamhoz, ez is nagyon jó. A leginkább annak örülök, hogy Aurora vörös hajú (az én hajam is vörös:) ). A történetek összességében is nagyon jók, engem leginkább az fogott meg, hogy az illatokkal mennyire jól "bánsz". Minden karakternek megvan a hozzá illő, saját illata, ami nagyon sok dolgot elmond róluk. A Falco sztoryt is nagyon várom már, főleg, hogy voltak már rá utalások, és tudni akarom, hogy mi van ezek mögött. Ami engem személy szerint még érdekelne egy Deniel (És reményeim szerint Nessi) szál. A párosításban nem vagyok biztos, én ezt olvastam ki a sorok között. Pitonnak meg legyen csak rossz. :) Szóval nagyon várom a folytatást (de tényleg. Mostanság már szinte félóránként ugrok a géphez, hogy van-e frissítés). :) És sok sikert a további történetek írásához is. Köszönöm! Sziasztok: Stiga
Szia Stiga!
örülök, hogy ismét írtál nekem. Szép hosszú történet a Grainne- Blaise és igazán...aranyosak együtt:) Én persze elfogódottan minden párosomat kedvelem.:)Az illatok. Nem tudom, hogy alakult ki bennem az illatmánia. de már függője lettem. Valóban szorosan kapcsolódik a jellemhez az illat, árulkodik a szereplőről, és nagyon meghatározó is...már csak az illat azonosítja az illetőt. Daniel és Nassy.- Valóban meg akartam írni. Még az Éji után. Aztán valami váratlan fordulat lévén jött a Vadhajtások, az ametiszt, Blaise, a gyerekek...és most nagyon távol érzem magam a jó oldaltól. De ha visszakeveredek akkor mindenképpen megírom. Most már érdemes a géphez igyekezni, hamarosan jön az új fejezet, majd új történet...és az elején mindig nagyon belevetem magam egy történetbe;)
Jó olvasást! Köszönöm, hogy írtál!
Callie |
Drágám!
Le kell hogy írjam neked, hogy én Deimos történetét is nagyon szerettem, és nagyon is a lelkemhez férkőzött az Ő csendes, gyengéd szerelmük... pont attól különleges, hogy más mint az eddig megismerhetett kapcsolatok, házasságok... de ezt talán már elmondtam. Lehet tartósabb, és hosszabban is éghet egy ilyen szerelem, mint egy forró, szenvedélyes, féktelen, mert az hamar elég, és eléget magával... legalábbis a való életben valószínű...
Azt hiszem ismersz már annyira, hogy tudd én elsősorban azt nézem, hogy az adott írás mennyire stílusos, mennyire tud magával ragadni, és képes vagyok minden szereplőben megtalálni azt, ami miatt szerethetem... hogy kiben mit, ezt részletesen kifejtem neked a készülő elemzésben - egyébként én a mugli életben is nagyjából így közelítek az emberekhez, keresem a pozitív vonásokat - Őszintén sajnálom, hogy vége lesz rövidesen, bármennyiszer is emlegettem neked közben Falcot...
Tehát, Falcora vissztérve... kifejtettem neked, hogy miért Ő, de ez soha nem jelentette azt, hogy Deimos és Aurora története nem lett volna fontos számomra... ezt muszály volt leírnom. Hidd el Falco úgy lesz jó és tökéletes számunkra is, ahogy te majd megírod... ha arra gondoltál, hogy esetleg a Falco fanok csalódni fognak a te általad megírt fiúban, akkor sietek megnyugtatni, nem lesz így.
Szóval, kérünk kisbabát Aurorának és Deimosnak, és várjuk, hogy a Mi Falconkat az igazi önmagaként ismerhessük meg ( és függhessük tovább).
A te kis Griffendéles Viccád,
Saccka |
Drágám!
Nem szeretném ismételni a többieket, mégis ez kell tennem... Félelmetesen megrázott Auróra és Deimos szerelmének alakulása... amennyire feldobott és szinte eufórikusan boldoggá tett a felhős együttlét, annyira elszomorított a különválásuknak a lehetősége. Az utolsó szerelmeskedés legalább olyan szép volt, mint a kedvenc részem az Éjiből, szóval... megsirattam Őket.
Nagyon várom a folytatást, és csak drukkolni tudok nekik!
Örök híved,
Csacskasaccka
Saccka drága!
Nem lepett meg ,hogy megfogott ez a rész téged. Az Éjiben is van egy ennyire végzetes együttlét valóban...bár a kettő össze sem hasonlítható, valami keserédes szomorúság mégis van bennük. egyformán, és ugyanúgy. Deimos és Aurora szerelme...az egyik legkülönbözőbb a többitől. Annyira egyedi, amihez hasonló nem is lesz a történeteimben. Egy szerelem ami két félszeg ember között kibontakozik, nehezen indulva, akadályokkal és kétségekkel tele, amely csendes de mégis szép, s éppen ez a csendesség teszi széppé. Ők nem a szenvedélyes szerelmet alkotják, hanem a gyengédet.S a lassan kialakuló de erős és mély szerelmüknek újabb gondokkal kell megküzdenie. Az elválás akkor a legfájdalmasabb, ha mindkét fél szereti a másikat...
Neked is írhatom, hogy igazán kellett ez a fejezet, hogy legalább Deimos története iránt is érdeklődést mutassatok. Már nem lesz sok. És kíváncsi leszek mit szóltok az én Falcomhoz. Tehát várom a kritikákat a Falcorajongóimtól! Ha már ennyire megfüggtétek. (és félreismertétek:)))
Callie
|
Drága Callie!
Hm...egyszerűen nem tudom megfogalmazni azt az érzést ami átjárt miközben olvastam az új fejezetet! Gyönyörű és egyben szomorú is, hihetetlenül vissza tudod adni az érzelmeket és ezért vagy nagyon j óíró,meg persze sok másért is,de ezért főleg!
Csak gratulálni tudok neked és remélem,hogy az ő szerelmi életük is boldogan fog befejeződni ahogy a többieké!
Pussz
Dragon
Dragon kedves!
Köszönöm a dícséretet, igen én is úgy érzem, hogy igazán a lelki állapotokat vagyok képes kifejteni, mert a varázstehetségüket én annyira nem tudom hangsúlyozni...azért örülök, hogy a Falco rajongásban egy kicsit megmozgatta az érdeklődést Deimos is...még ha csak ilyen szomorú dologgal is...
Callie
|
Callie, az új fejezet egyszerűen gyönyörű volt. Bár tudtam előre, hogy mi fog történni, mégis végigzokogtam az egészet. Annyira jól visszaadtad, hogy ezt tartják az utolsó szerelmeskedésüknek. CSodaszép és nagyon szomorú volt. Köszönöm neked az élményt, hogy olvashattam! Ez is a kedvenc fejezeteim közé tartozik. ;)
Nagyon várom a folytatást! :)
Spirit Bliss
Bliss! Való igaz, neked már csak a hogyan volta a kérdés, mármint ,hogy milyen módon írom meg. És nekem is Deimos történetében az egyik kedvenc fejezetem ez. Már te nagyon jól tudod, hogy alig van hátra két fejezet...és el kell búcsúznunk kedvenc Deimosunktól...láttam megemlítetted, hogy félreismerik Falcot:))) már várom, hogy megmutassam mennyire:)) callie |
Szóval... nem is értem, miért mondtad, hogy nem tudod, lesz-e értelme ennek a fejezetnek... Még szép, hogy van értelme!
Először is, Pansy a vezető személyiségét háttérbe helyezve anyai tanáccsal látta el Deimost, ami megmutatja, hogy mindennél fontosabb a gyermeke boldogsága, még a "munkájánál" is.
Másodszor, Aurora most először látta Deimost igazán kitárulkozva lelkileg a szobrok között. Klassz érzés lehet, kicsit más szemmel nézni a férjedre, látni, hogy milyen volt gyermekként, hogy milyen mikor igazán "barátok" közt érzi magát. Szóval, érdekes élmény lehet. :)
Aztán, nagyon sajnáltam szegény Deimosékat, hogy már a szexet sem élvezhetik nyugodtan. :( Tényleg nem lehet így gyereket csinálni, szóval Pansy terve igazán észszerű volt.
A másik részben tök klassz volt, hogy a Deimosos szál mellett megtudhattuk, hogy Falco életének története merre tart. :) Aranyos volt a levél, amit írt Deimosnak! :)
És persze a visszaemlékezés is tök cuki volt! :D Ááá, Draco, megpisilteti a kislányát! :DDDDD Elolvadtam! :DDDDDDDD Annyira imádom Draco bénázásait! :DDDDDD És őt magát is imádom! :DDDDDD Ha választhatnék férjet, tuti, ő kéne, senki más! :DDDD
A megmentős dolog meg azért tetszett, mert bár megmutatta, hogy a két testvér mennyi mindenre képes egymásért, nekem mégis az jutott eszembe, hogy vajon felnőttként, jó pár év múlva, ha esetleg kitörne a viszály közöttük, Falco akkor is megmentené-e Deimost... Persze, tudom, hogy igen, de azért mégis van bennem valami furi érzés ezzel kapcsolatban, amit nem tudok megmagyarázni... Na mindegy! :)
Hát, ennyi lett volna mára. :) Várom a folytit nagyon! :D
Spirit Bliss |
Ja igen... Spirit Bliss voltam... Bocsi, fáradt vagyok... :) |
Inkább mégis csak most írom be, amit a chatrészhez írtam, mert később elfelejtem, mit akartam írni...
Szóval, tetszett, hogy Aurora és Deimos most már egész jól elbeszélgetnek. Még mindig kis pirulósak, de legalább már nem ülnek kukán teázgatás közben. :) Mellesleg Deimos helyében én többet látni sem bírnék semmilyen teát. :D
Kíváncsi leszek, hogy hogyan folyik majd le az egész vizsgálat varázslómódra...
Ja igen, és tetszik Voldemort különleges randizási módszere! :D Izgi lehet, egy temetőben randevúzni. :D
És cuki volt, hogy Pansy is mennyire zavarba jött, mikor Deimost kérdezgette, hogy minden oké-e. :D |
Na, beírom ide a véleményem a fejezetről, mert a chatben eltűnik, mire ideérsz...
Szóval imádom, a visszatekintős részeket. Ahogy a chaten is írtam, ezek a múltbeli események előre vetítik a jövőt, és ez nagyon tetszik nekem. :) A történeteid szerkesztése egyszerűen tökéletes és izgalmas.
És ezt a mondatot imádtam: "Apa tudatosan áll szembe anya véleményével ,hogy így anya elgondolkodjon minden lehetőségről." Ez bizonyítja, hogy Draco és Pansy mennyire összetartoznak. Ők így együtt tökéletesek! És imádom őket! :D
Spirit Bliss
Szióka!
Köszi, hogy ide írtad, mert tényleg elveszlik mire ide érek...és a visszatekintések nekem is kedvencrészeim, mert így visszatekinthetünk a kicsik életébe, a Malfoy-gyerekek napjaiba...úgy ahogy ők látták az akkori eseményeket, nem ahogy a felnőttek...a jövő problémáit pedig valóban itt találjuk a gyermekkorban is. Draco és Pansy igen. a tökéletes páros még mindig. Nekem bárkik is jönnek ők maradnak a tökéletesség csúcsán...
callie |
Drága,
úgy értem a férfiak közül egyetlen, akiről el tudom képzelni, hiszen Grainne is harcolt Blasie-t, az sem feledhedjük el...
Saci |
Drága Callie!
Hát, megpróbálok választ adni a költői kérdésre...
Mondhatnám azt, hogy nincs erre egyértelmű válasz, hiszen ettől költői a kérdés, de...
Falcot én pontosan olyan férfinak képzelem el, mint amilyen srácba simán bele tudnék szeretni... van humora, amennyire látni engedted őt, belevaló, "beválllalós", laza, már amennyire a származása engedi, és valahogy rejtett, apró részletekben megmutatva: érzéki.... persze természetesen érhető, hogy sokkal kevésbe "görcsös" mint testvére, hiszen nincs rajta akkkora nyomás. Nem Ő a jövendő vezető, tehát sokkal szabadabb, mint Deimos, és így talán/akár döntéseiben is önmaga hozhatja meg az utolsó szót... Mint általában a legtöbb második gyermek határozottnak tűnik, olyannak mint aki meg teszi, amit kell... de az az érzésem, hogyha érdekei vagy elképzelései úgy kívánnák, - és itt most nem önös kis dolgokról van szó - akkor nyiltan szembe szállni akárkivel... még akár a saját oldalával is( nyilvánvaló, hogy ehhez nagyon nyomós érvek kellenek). Én bátornak látom őt, és tisztánlátónak... úgy veszem észre sokszor kimondja azt, amit más nem, vagy csak körülírva mer tálalni - ő nem kertel, nem köntörfalaz, hanem megmond, nem igazán érdeklik a következmények- és nem muszályból él, hanem kedvtelésből... ezért értik meg jól egymást az erősen hedonista vonásokkal felruházott Blaise-el... az a fajta férfi lehet, aki hagyja, hogy szeressék, kényeztessék, és aki nagyon tud szeretni, de csak akkor ha meghagyod a szabadságát... ugyanakkor nem feletkezhetünk meg arról hogy Falco mégis csak egy Malfoy... elegáns, jó modorral, neveltetéssel, ami már önmagában is vonzó, viszont olyan tűzzel, ami veszélyes lehet, ami éget, ha közel kerülsz hozzá. Egy ilyen férfi mellett nem unatkozol sohasem, az biztos... te magad kérdezted, Pansy szavaiban, hogy kitől örökölhette ezt a szenvedélyességet...
Mindent összevetve, tetszik Deimos kedvessége, figyelmessége, érzékenysége, de Falco huncut szexissége, finom erotikussága engem jobban vonz... nekem személy szerint izgalmasabb karakter, mint Deimos, bár kétségtelen, hogy az idősebb Malfoy fiú alkalmasabb a halálfalók vezetőjének, pontosan azért mert alkalmazkodobb, kötelességtudóbb, mint a szabadosabb, öcsikéje. Egyszerűen Falco nem politikus alkat...
Falco az egyetlen Malfoy, akiről el tudom képzelni azt, hogy bár látszólag teljesíti a családi kötelességeit, képes lenne harcolni egy el nem ismert, tiltott szerelemért is...
Jaj, azt hiszem el szaladt velem a ló, és lehet, hogy olyat is belelátok ebbe a fiúba, amit te nem zeretnél, hogy belelássak, akkor előre is bocsánatot kérek...
Drága Saccka!
Köszönöm a válaszod. :)) nagyon jól látod Falcot...és igen kb. Falco ezek a tulajdonságok jellemzik...nagyon elüt a többi MAlfoytól, és többnyire tényleg az a laza és belevaló srác...ez tény...kevesebb teher van rajta és könnyedebben vesz iaz életet is, ahatározottsága:)) hát igen....eléggé határozott később jobban látható lesz ez...nem tudom jobban leírni tökéletesen olyan FAlco amilyennek leírod egyszerre van meg benne a vad tűz és a nemes hűvösség...és mh nagy erotikus fülledés....őt mindig körüllengi egy Blaise-hez hasonló izzó pára...de igazán kevesek részeülhetnek ebből...
Ne feledjük, hogy MAlfoy, a családi kötelesség nekük a vérükben van a maguk módján...bár Grainne kilépett a körből, bizonyos ügyekben Blaise ideális partnere volt. egykori halálfaló, gazdag aranyvérű...s mint említették is.... csak az elsőszülött házassága kötött. Falconak is javasolni fognak feleséget...természetesen...és ne képzeljük Falcoba a romantikus hőst, aki szembefordul a gyökerekkel...ez a MAlfoyoknál elképzelhetetlen. Grainne sem tért át. Hithű halálfaló a mai napig... Falco sem fog áttérni, főleg nem egy nő kedvéért. más a szerelem és más a politika...ha a politika kívánná azt, hogy levendulataláros legyen akkor átállna pusztán egy nőért...ez nevetséges limonádétörténet lenne és FAlco ennél sokkal többet érdemel....tehát ilyesmit ne képzeljünk FAlcoba...dacol valamennyire anyjával... bátyjával és feszegeti a lehetősége határait mert a lázadó vér benne van...de soha nem állna át, és soha nem szakítaná el végleg a gyökereit, nem azért mert nem meri mert merné. de belül a vér köti. Ennek ellenére izgalmas szerelmi élete lesz, mint ahogy ezt sugallja is az ő életvitele is.
tehát godnfolom milyen izgatottan várod már az ő történetét:)
callie |
Drága Callie!
Azt hiszem azzal kezdem, amivel te és Bliss is... szóval jellemileg Ők nem annyira állnak közel hozzám ( illetve nem hasonlítanak rám, én nem vagyok pirulós és félénk, de azt hiszem ezt már tudod ), ettől függetlenül őszintén megszerettem őket. Érzékenységük nagyon szerethetővé, és becsülhetővé teszik a személyiségüket.
Valóban úgy érzem, ahogy te is írtad, hogy Deimosból jó vezető lesz/lehet, bár valószinűleg egész másmilyen, és másképp, mint Voldemort, vagy Pansy... talán pont amiatt, hogy annyira más, mint az elődök.
Mindketten zavartan állnak a felnöttek illetve a elvárások világban, és próbálnak megfelelni mindennek ami előttük áll...
A nászéjszaka úgy gondolom egyenes következménye volt Auróra egyébként érthető viselkedésének, viszont Deimosnak nem nagyon lehetett más lehetősége. Ami különösen tetszett, az az a gondolat, hogy egy nő akkor igazán nő, ha a vele kapcsolatban lévő férfi helyt áll, mint teremtés koronája...és ezt nem csak szexuális téren értem, hanem az élet, szerelem, házasság stb. területén. Ezt vallom én is...
Az az érzésem, hogy Deimos és Auróra szerelme teljessé és széppé válik majd, minden kezdeti nehézség ellenére.
Pansy igazán anyaként és nem csak vezetőként teretgeti a gyerekeit, és ez szimpatikus számomra. Mellettük áll, bármi is történjen, bármivel kell is szembenézniük....
Azt azért hozzá kell tennem, hogy Falco a szerelmem ebben a történetben, Ő áll hozzám a legközelebb...
Hát, majd még folytatom, Drága... egyébként próbáltam Blissből kiszedni a történet alakulását, de azt mondta letette a Megszeghetetlen esküt, úgyhogy hiába is akarnék vele Veritaszérumot itatni.
Nem baj, én szeretem a meglepiket, úgyhogy várom a fejleméyneket.
KEdves Saccka!
Először is örülök, hogy Bliss nem felejtette el, hogy letette a megszeghetetlen esküt, mert különben végzetes következményekkel kellett volna számolnia. Majd mindent megtudtok a fejezetekből, mindent a maga idejében és jól van ez így...
Deimos és a vezetőség kérdése még ki lesz fejtve, és valóban állítom, hogy maga Deimos is ideális vezetőnek, teljesen más értelemben mint voldemort és Pansy ,de maga a harc is mindig és folyamatosan változik tehát ez ne mmeglepő, hogy mindig különböző vezetők kellenek.
A nászéjszaka nem alakulhatott másképpen... kellett Deimos erősebb fellépése is...és én is azt vallom, hogy egy férfinak férfinak kell lenni az élet meghatározott színterein és egy nőnek nőnek...mert csak így lehetne kazok, amik, de azt se felejtsük el, hogy egy nőből egy férfi hozza ki a nőt és egy férfiból a nő a férfit...ez így van...persze van akiből semmit nem lehet kihozni, de ezek a szerencsétlen alakok csak a való világban léteznek a képzelet világában természetesen nem:)))
Pansy Deimos történetében érthetően anyaként jelenik meg ez így van... ha megfigyeljük, akkor minden szereplő minden ficben egy kicsit más oldaláról jelenik meg...Blaisenél mint elérhetetlen vágyálom, Draco /Pansy történetben mint iskolatárs, mint első szerelmes lány és később mint feleség, és mint anya
Azt kezdem észrevenni, hogy Falcot nagyon megfüggitek ebbe na történetben...sejtem milyen tűkön ülve várhatjátok már Falco történetét... Deimos után ígérem azzal folytatom, hogy jobban megismerhessétek őt...mh...:))) sok minden ki fog derülni róla:))) a költői kérdésem miért Falco? |
Na szóval nem vagyok valami nagy kritika író,de azért megpróbálom összesezdni magam:)
Deimos nagyon rendes és törődő férfi, nagyon jó lmegalkottad.Jó lenne egy ilyen férfi a valóságban is:) Előüször megijedtem,hogy olyan lesz a nászéjszakájuk mint Pansyéknak,de Deimos még idegességében is nagyon érzékeny és figyelmes tud lenni.
Nagyon tetszett Falco beszólása és utánna Deimosé,és ahogyan Draco reagált rá:)
Nacrissára meg csak azt tudom mondani,hogy meglepődtem volan ha elhagyja a hercegnői gőgjét és kis penge éles kis beszólásait:)
Összegezve: nagyon jó lett ez a fejezet is és anygon várom a többit:)
Kedves Dragon!
Külön köszönöm, hogy a kedvemért vetted a fáradtságot és megbírkóztál a kritikaírás nehéz feladatával, én tudom a legjobban, hogy ez milyen nehéz dolog, nekem se ment soha:)) úgyhogy én igazán értékelem az áldozatod és a próbálkozásod:))
És én is úgy látom, hogy jó lenne egy Deimos típusú férfi a amga szépérzékeny lelkével ebbe a világba is:))kicsit én is tartottam attól, hogy kísértetiesen hasonlítani fog a Draco/Pansy éjszakára, de azért igyekeztem kikerülni a dolgot, mit mondjak a FAlco nászéjszaka ehhez képest...hát igencsak másabb lesz...:)))
És valóban mindenki hozta a formáját:)) Narcissa és Falco is:)))
Callie |
Szóval, mivel mindig elfelejtem, hogy az a kis bigyó ott oldalt kitörli egy idő után a hsz-eket, így most ide is írok.
Deimosnál érzékenyebb férfi szerintem nincs is a regényeidben, és ez nagyon tetszik nekem. Türelmesen várt a nász elhálásával, ameddig csak bírta. Más férfi már rég elvette volna, ami megjár neki, de ő tényleg törődik a feleségével. A személyiségéhez teljesen illett, hogy nem támadta le az első éjszaka a feleségét, és hogy utána sem rontott rá, eltűrve a családja általi kérdéseket, a megalázottságot is.
Amikor pedig mégis megtörténik maga az aktus, kissé keményebb a fellépése (több szempontból is :D ), de ennek ellenére még mindig várja a felesége beleegyezését, és csak mikor látja, hogy Aurora nem tiltakozik, akkor teszi a magáévá.
Szegény Deimost nagyon sajnáltam, a szeretkezés utáni párbeszéd során. Nem lehet neki túl kellemes, hogy a felesége nem élvezi az érintéseit, és fél az intimitástól. Remélem, hogy Aurora hamar megszereti őt. Már nagyon várom, hogy így legyen, de gondolom addig még jön egy csomó izgi rész. :)))))
Kedves Bliss!
Deimos valóban egy teljesen eltérő férfitípust jelenít meg...nem mondom azt, hogy minden esetben pozitív ez a típus...bizonyos időpontokban igenis férfinak kell lenni...Deimos...merőben érzékenyebb lélek, és tényleg mondhatni, hogy a nem mint olyan az ő szempontjából kevésbé lényeges, csakúgy mint Aurorának) és ezért is alkotnak ideális párost...te már ismered a történet menetét, most már csak az apró részleteket és mozzanatokat és párbeszédeket tudhatod meg magából a történetből...
callie |
Na, akkor az értékelés... Úgy csinálom, mint eddig. Pontokba szedem, hogy miért tetszik. :)
1. A karakterek: Deimos és Aurora nagyon közel kerültek a szívemhez, mert jellemileg nagyon hasonlítanak hozzám. Csendes, visszafogott, pirulós, zavarba jövős, édes, ennivaló cukorfalatok. :D Imádom őket! :D Azt hiszem, ők hasonlítanak a legjobban az én lelki beállítottságomhoz...
2. Múltbeli visszaemlékezések: Pansy és Deimos visszaemlékezései nagyon édesek. :D Jó látni a Malfoy-csemetéket újra gyerekként. Klassz, ahogy ezekkel kifejezed, milyen is a kapcsolat Pansy és a gyerekei (főleg Deimos) között. Azért is tetszenek ezek a részek, mert szeretem, mikor Pansyt anyaként is jellemzed, és nem csak nőként vagy vezetőként. :)
3. Poénok: Visszatértek a naaagy Draco-Pansy veszekedős poénok! Imádom őket! :D Percekig tudok a gép előtt röhögni Draco és Pansy beszólásain. :D Egyszerűen nem tudom, honnan szeded ezeket a piszkálódásokat, de zseniálisak! :D
4. Testvérek: Tök jó, ahogy a visszaemlékezések és a jelenbeli történések során kifejted a Malfoy-testvérek (főleg Deimos és Falco) kapcsolatát. Imádom, hogy Falco is ennyi szerepet kap. Tök jó, ahogy húzza a bátyját, de mégis mellette áll és támogatja. Nagyon bírom a kisebbik Malfoy-fiút is. :D
5. Szerelem: Ez a regény különleges a szerelmi szálat tekintve, mert Deimos és Aurora kapcsolata teljesen más, mint az eddigi párosítások. Izgalmas végigkövetni, hogy a két félénk fiatal hogyan szeret majd egymásba. Az ember alig várja a nagyobb fordulópontokat az életükben (első csók, esküvő, első szeretkezés, rádöbbenés arra, hogy szeretik egymást stb.)!
6. Zene: Feltűnik megint a zongora! :DDDDD Imádom, hogy ez a hangszer mindig megjelenik nálad, mint fontos szerelmi jelkép. :D
Hmmm... Most hirtelen ennyi lenne... Majd, ha még eszembe jut valami, akkor megírom. ;) És naaaaagyon várom a folytit! :D
Drága Bliss!
Jellemileg hozzám is ők vannak a legközelebb...és valóban a történeteimben eddig ismeretlen fajt jelenítek meg bennük. Bár Deimos valójában sok mindent örököl Luciustól, akár észrevehető ez akár nem. És mindenképpen meg kellett mutatnom, hogy ezen érdekházasságok sem mindig szerelemmel indulnak ne legyünk ebben a tévedésben. Deimos sem ers szerelemmel szereti Aurorát. De midnenképpen elfogadja, tehát náluk első az elfogadás motívuma.
Mindenképpen vissza akartam hozni azokat a részeket, amik az Éjibőkl kimaradva lógatak a levegőben sé ne mtudtam mit kezdeni velük. tEhát most ide szövődnek be...lesz még több ilye njelenet is, ezzel pedig érzékeltetem ,hogy Deimos és Falco mint látható lesz elsősorban az anyjukba "szerelmesek". Falconál teljesen máshogy jelenik meg mint Deimosnál. Majd meglátod....de a fiúk nagyon anyjukon csüngenek és csüngtek. Ahmi nem meglepő egy ilyen karizmatikus személyiségnél mint Pansy. És most Pansyt ne mmint csecsemőgondozót látjuk, hanem mint nevelő-vezető anyát, aki a gyeremekei erkölcsi nevelésével foglalkozik elsősorban mivel másra nem is igen jut ideje.
draco/Pansy szerelemtől pedig nem tudok tágítani, és ezek a részek egyszerűen kikívánkoznak belőlem.
Valóban fontosnak tartom, hogy éreztessem a testvérek viszonyát. még lesz erről a későbbiekben szó. MEgjelentetve a jövőkép vízióit is. A mardekár vér ott van a Malfoy-kincstárban, Deimos és Falco szembenállása, mint Pansy rémképe...Deimos egyszerre alkalmatlan és alkalmas a vezetőszerepre csakúgy mint Falco...valóban kiegészítői egymásnak....de a hatalmon mégis egy vezető lesz...rengeteg felvetett jövőkép eltérő kimenetellel. Falco jellemzésére a saját története alatt kerül sor, itt és most talán csak utalás szintjén, látjuk a teljes képet belőle, de egyébként most mint testvért és mint szülői és családi körben élő fiút ismerjük..majd meglátjuk, hogy semmi Blaise-es nincs őbenne...teljesen más....teljesen....ahogy testvére teljes ellentéte is.
Deimos és Aurora szerelme...nagyo nnehezen és nagyon lassan indul....erősen politikai házasság az övék....holott jellemben tökéletesen azonosak...
A zongorától pedig nem tudok megválni...már ez is ilyen ismertető jegyemmé válik...ne mtudomm iért... mindig sugall valamit az, hogy ki mennyire ért ehhez a hangszrehez, hogy ki mit játszik rajta, hogy kivel, hogy hogyan, hogy mit fejez ki vele... hogy mire gondol közben....szeretem ezt az eszközt használni...
Köszönöm a kritikát!
Callie |
Nem is hittem volna, hogy egyszer a részese, vagy inkább figyelemmel kísérője leszek annak, ahogy egy történet alakul, fejlődik. Látom, ahogy a szereplők felnőnek, ügyes-bajos dolgaikkal belopják magukat a szívembe.
Eltelt pár hónap azóta, hogy először tévedtem erre az oldalra, és először írtam lelkes buzdításomat. Persze azt is hozzá kell tennem, ha ezidő alatt nem kevés gonosz megjegyzést is tettem. De hát ez van. Én képviselem az érem rossz oldalát, Blissel szemben. De ez így van jól.
Végigizgultam Draco és Pansy házasságát a kezdeti botladozásoktól a megszokott zsörtölődésig. Alig vártam, hogy Blaise végre révbe érjen, és elfoglalja jól megérdemelt helyét Grainne mellett.
Bár Voldemort történetét nem olvastam, és ilyen téren hiányosságról kell hogy beszámoljak, azért újra felveszem a fonalat. Ez a kis szál tovább fűzi a Malfoyok szövevényes történetét. Ez a kárpit oly értékes, mint egy sem a kastély falain. Ebbe a vérük, az életük, a hitük van beleszőve.
Most pedig itt az új hajnal. A második újrakezdés reményében. De ez lesz talán a legnehezebb. Ennek a családnak mindig is szembe kellett néznie a kötelesség és a nemesi szokások armadájával. Pansy személyében erőskezű és határozott vezető állt a Halálfalók élén, mellette egy biztos támasszal.
Nagy felelősség egy ilyen posztot, és a családfő szerepét átadni egy fiatal fiúnak, aki még magával sincs egészen tisztában. Anyja árnyékában él, telve az iránta érzett szeretettel és ragaszkodással. De éppen emiatt mindenre elkötelezett. Még a házasságra is egy olyan lánnyal, aki még ránézni is fél.
Hogyne félne, hiszen tudja, hogy meg kell hogy feleljen a Malfoyok évszázados elvárásainak.
Ez a történet kezd forogni, ezüst szálai átjárják a mélyzöld kárpitot, hogy a szokásos ércelődéssel, kifinomult humorral és a családi és politikai élet minden mélységével színezze azt. És bár személy szerint a címválasztással kapcsolatban nem hallgathatom el hezitálásomat, de ennek jelentéktelenségét sem titkolom el a történet szempontjából.
Fontos a cím. Tényleg. De az örök érvénnyel él ezekre a történetekre, hogy nem feltétlen határozzák meg a tartalmat. Mert ezek az írások rég túlmutatnak azon, hogy címmel illessük, hogy felosszuk. Hiszen ez nem más, mint egy összefüggő kaland. Egy utazás a varázslók világába, egy nemzetség életébe. Az álmainkba. |
[19-1]
|