Témaindító hozzászólás
|
2007.05.23. 15:32 - |
Falco története... |
[41-22] [21-2] [1-1]
Igazán szép befejezése lett a történetnek. És örülök, hogy végül is minden nagyjából jóra fordult. Azért ennél szomorúbb végre gondoltam :) Juj, nagyon várom már az új történetet :), hisz Lucius lesz benne, akit nagyon-nagyon imádok. Neki nem kell majd arcot formálnom, a filmesek már megcsinálták (minden szereplőnek van elképzelt arca, vonása a fantáziámban, de most majd nem kell képzelegnek. Bár Narcissa-t még nem láttuk a vásznon). Most igazán nem jut eszembe semmi más, főleg mert kb fél órája keltem, és még kicsit álomvilágban járok :) Puszi: Stiga
SZióka! Akkor szép reggelt! Há szomorúbb véget akartam...konkrétan nem is vég lett volna csak egy zárókép Falcoról...de a lányok itt könyörögtek nekem, hogy azért menjen Falco és nézze meg a kicsit és egy picikét legyenek boldogok...szóval hazavittem FAlcot meg elvittem a tesókához ,mindenkinmegnézhette a kis Myrát babázhattak és elmélkedhettek a jövőn... eredetileg egy utópisztikus befejezés lett volna...FAlco haláláról...de hát megfosztottátok magatokat kis drágáim... tudjátok így jártunk Draco kis mellékszálával is a nagy HP-ben...Puszi |
Szerintem azért Aurora jött a kezemre, mert ő hasonlít a legjobban rám. :D
Köszönöm szépen az utolsó fejezetet. :) Tényleg így most megnyugodott a lelkecském, hogy azért minden egy kicsit jobb lett. :) Nekem szükségem van arra az érzésre, hogy bármi is történjen, azért az emberek boldogok. :D Legalább egy kicsit. :D Meg aranyos volt ez a családi jelenet így együtt. :) És tetszett a végén a gondolati leírás összefoglalásképpen. :) Csak... Kár, hogy vége... De várom Luciust! :)
Itt a vége fuss el véle. hát egy csini zárójelenetet kaptatok....még nyúzhattam volna a gondolati leírást de ne makartam túlnyúzni...hát már születőben van a kis friss... |
Hmmm... Tanját akartam írni... Miért Aurora jött a kezemre? :D
Értettem én így is. Bár elég különös, hogy az Aurora jött kézre...látom eszedbe villant ismét Aurora pedig éppen csak feltűnt a történetben...Deimos és ő legnehezebb időszakukat élik ez alatt...de azér szépen lassan rendeződnek ott is a dolgok:) |
Szegény Aurora... És szegény Myra... Hát, azért nem volt valami kedves Falcótól, hogy így hagyta szenvedni... Remélem, hogy tényleg elmegy azért hozzájuk... Szegény baba úgysem tehet semmiről sem.
A párbaj tök klassz volt. :D Tetszett, ahogy kihangsúlyoztad Voldemort és Bella tökéletes harmóniáját. :) És tök jó, hogy végre Draco nekiment Falcónak. Ezt már nagyon vártam. :D Csak hogy Draco is végre kiélhesse magát. :D
Nincs azzal semmi gond. Tanja is túlélte mint sokan mások. Persze azért lelkiekben sokat dobott volna ha a szülésnél ott van Falco...de nem az a fajta ő egyébként...Falco mindig is nyers és durva marad...ez az ő stílusa.
Voldemort/Bellától meg ne mtudok elszakadni...igazi nagy Draco-Falco összecsapás nem lesz. Pansy nem is engedné |
Huh, elég vegyesek most az érzelmeim, egyben olvastam el a sok fejezetet. Annak örülök, hogy Draco megbocsájtott Pansy-nek, valahol számítottam is rá, mert ők (mint már régebben is kiderült) nagyon függnek egymástól. Azért vicces volt, ahogy Draco kérte, hogy mondja ki neki is. Titokban biztos nagy szálka volt ez, hisz ő sose hallhatta ezt a szút a felesége szájából. Pansy meg csakazért se mondta, ami mellesleg jogos, mert ha kimondta volna az nem a saját érzéseit tükrözné, hanem csak valami megbánásfélét. Legalább is szerintem. Falco-t nagyon rossz volt így látni, mert már eléggé a szívemhez nőtt, minden hibájával, érdemével együtt. És Tanja-t jó volt látni ebben az elkeseredett állapotban (ezt az én gonosz kis bosszúálló lelkem mondatja velem), mert ő is jelentősen bűnös ebben a dologban. A testvéreknek örültem, meg hogy Aurora is benne volt (kezd ő is kedvencem lenni a maga kis visszahúzódottságával). Azért jó tudni, hogy ha minden kötél szakad, minden romokban hever is, ők ott vannak egymásnak. Végül is ez a testvérek dolga. Most több gondolat nem jön már ki belőlem ilyen későn:) Puszi: Stigu
Köszönöm, hogy a nagy ünneplés és öröm közepette gondoltál rám is:))) Dracot és Pansyt senki s semmi nem választhatja szét, és persze, hogy bosszantja Dracot, hogy nem ő hallhatta a szót...Pansy pedig tényleg vétek lett volna ha most neki is kimondja.Mh hát Tanja is hibás ebben az biztos...de hát mit tehet, ha elvekben ennyire különböznek...nem sok választása van most. és Falco tényleg örülhet, hogy ilyen drága tesói vannak... a három testvér...igazi testvéreket alkottam belőlük...és mindhármukat szeretem. Megyek bepötyögöm a folytatást. Puszi! |
Hát, ez érdekes fejezet volt... A Parkinson vérrel rendelkezők tényleg kicsit perverzek. :D Legalább is fura, hogy minden testvér így fogadta a dolgot... De legalább összetartanak. :) Egyébként a testvérek érezték, hogy Falco hogy érez az anyjuk iránt? Mert úgy tűnik, hogy nem nagyon lepődtek meg... Hát, várom a folytit. :) Kíváncsi vagyok a szülésre. :)
MH. GRainne szerintem tudta. Elvégre az ikertestvére. Deimosnak meg nem meglepő, mert ahogy Falco testileg fügi az anyját úgy ő lelkileg...szóval valahol teljesen azonosak... és hát mindegyiknek megvan a maga gondja...meg hát mit tehetnek? Öljék meg Falcot? szerintem ennél sokkal összetartóbbak ők hárman. Nem beszélve arról, hogy most már mindnek megvan a maga családja a maga gondja a maga baja... és úgy vannak vele ez Falco ügye...és Tanjaé. Szerintem...GRainne kicsit elhatárolódott már a Malfoyoktól ezen a szinten....Deimosnak szüksége van Falcora, mert képtelen harcokat vezetni...szóval jobb ha ne mharagítja magára a hirtelenharagú öcsit, mert még a végén szétveri Blasie a csapatait... |
Huhh, hát egyre rosszabb a lelki állapotuk... Én igazán, szörnyen sajnálom őket... Hmmm... Mindkettőjüket... Nem is igazán tudok mit írni, mert annyira jól tudod sötétre és depressziósra festeni a fejezet hangulatát, hogy én is akaratlanul átveszem azt. És ettől vagy zseniális író. :)
Látom tényleg nagyon zaklatnak most ott a háttérben...
jól levertem a hangulatot az biztos...de muszáj érzékelni, hogy mit él meg most ez a házaspár... hogy mennyire szétzilálta minden az ő életüket...
Tanja és Falco...nagyon csípem őket... |
Fuh, hát... Ez nem volt semmi. Rossz volt Falcót így látni... A gyomrom teljesen összeszorult. Egy erős, fiatal férfi ennyire összetörve... Ez tragikus és megrázó. És Tanja is szörnyen meg van törve... Remélem, hogy azért még lesznek boldogok is... Legalább egy kicsit... Talán, ha meglátják a kislányukat... Talán, akkor Falco is magához tér... Egy gyerek képes csodát tenni. :)
Falco. Hát persze, hogy magába roskadt ez csak természetes. és várható volt...a cél elérése után hirtelen értelmét veszti minden...nagyon sajnálom, de Falco és Tanja élete most tényleg romokban hever. nem lesz igazán boldog az ő történetük már...persze azért a lányuk egy kicsit összehozza őket nem kell félni...de a sebek ott maradnak mindig... |
A Pansy-Falco találkozás tényleg jó kínos volt. Érezni lehetett a szavakon a feszültséget. Szerintem nagyon eltaláltad a hangulatot. Ott lebegett végig sötét árnyként a múltjuk és a jövőjük is.
Draco... Nem lehet könnyű feldolgozni a történteket... Ha Pansynek el is nézi, mert szereti őt, a fiával más a helyzet... És így, hogy még nem olvastam a folytatást, kíváncsi leszek, hogy még találkozik-e Falcóval, és hogy mit tesz akkor... Megyek is gyorsan tovább olvasni. :)
Jah, és nagyon találó és ironikus volt megint Draco és Pansy beszélgetése. :) Tetszett. :)
Furcsa egy ilyen esemény után az érintetteknek találkozni...mindenkinek. Pansy és Falco is hasonlóan érezhette magát. és hát Draco tényleg Pansy iránt engedékenyebb... Falco nem fog már találkozni az apjával...jobb is mert Blaise hozzá képest csiklandozást kapott ,amikor terhesen vitte haza GRainnet. SZóval...jobb is így...
Prábeszédben Draco és Pansy ismét nagyot alakítottak, mint mindig...ők már csak iylenek, de hát én így szeretem őket |
Hmmm... Nekem azt mondtad, hogy Draco csak sejteni fogja, és nem tudni... Hát, én bár együttérzek Falcóval és Pansyvel is, de ha Draco helyébe képzelném magam, akkor tuti megölném a fiam... Már nem szó szerint, mert arra úgysem lenne képes, de nekimennék, az biztos. Pansy meg... Hmmm... Nem tudom, hogy így, hogy Draco ténylegesen tud mindent, hogyan tud megbocsátani majd a feleségének... Ez nagyon durva helyzet... Jól összekuszáltad szegény szereplőid életét. :) Iszonyat zseniálisan szövöd a szálakat. :) Nagyon várom a folytatást! :)
Igen. Így is volt. De aztán rájöttem, hogy a későbbiekhez elengedhetetlen, hogy tudjon róla...még nekem is ki kell másznom ebből az árokból, amibe belevittem magam, de hát majd alakul valahogy:) |
Először is cáfolnám Mortisha azon mondatát, miszerint minden lány szerelmes egy kicsit az apjába. Az életben nem éreztem szerelmet, sőt, még szeretet sem igazán az apám iránt. Sőőőt, ha egy pasinak csak az lenne a neve, ami az apámnak, már azért elküldeném a fenébe, mert ha már pasi mellett döntök, akkor semmiben se hasonlítson az apámra. Nah mindegy, ez csak úgy eszembe jutott...
A fejezet... Váh, hát csomóba ugrott a gyomrom. Annyira jól át tudod adni a szereplők lelki világában zajló folyamatokat, hogy az olvasó teljesen beleéli magát (legalább is én biztosan). Szörnyen sajnáltam Pansyt is és Falcót is. Tényleg nem csodálnám, ha Pansy beleőrült volna ebbe. Még egy olyan kemény nőnek is túl nagy teher lehet egy ekkora bűn. A végén a csók tényleg minden betetőzése volt, ahogy az előttem lévők elmondták. Hát, lélegzetelállító volt. :) Olvasom a következőt! :)
Mh, hát igen kicsit még magamnak is megkavartam a dolgokat, de hát így döntöttem a sorsukról...és én is sajnálom mindkettőjüket, most kicsit szétzilálja a családot ez a dolog attól tartok. |
Hát, ez is jó kis fejezet lett.
Az az utolsó csók tényleg nagyon ott volt. Furcsa belegondolni, hogy Pansy most minden "magyarázkodás" nélkül volt rossz, mert nem volt az se benne a pakliban, hogy nem tudja, kivel tesz mit, vagy hogy csak a családot óvja. Ez színtiszta megcsalás volt. Valószínüleg ezért is borult ki ennyire. Hisz eddig ő is megpróbált hüséges maradni, de most ez végleg elveszett.
Egyre kíváncsibb vagyok az ügy végére. Azért kicsit szíven ütött, hogy ez nem annyira Happy End történet lesz. Szinte az első ilyen, mert nekem Bella-éké is az volt, mert együtt, egymást szeretve, gyönyörü emlékekkel és érzésekkel hagyták itt ezt a világot.
Nagyon-nagyon várom a folytatást, és azt is, hogy ki lesz a következő történet fő-alanya.
Puszi: Stiga
Igazad van. Falco története nem egy vidám történet alapból sem. Annak indult talán. Hittétek ,hogy az lesz. De nem összekeverendő Blaise-el. Teljesen más a két férfi teljesen más vágyakkal és érzésekkel és élettel.
Igazán nem ígérhetek semmi örömtelit... végérvényesen elindult Falco az úton, ami az övé volt mindig is.
Pansy egy ideig gyötrődik, de hát talpra kell állni minden helyzetből... majd ő is igyekszik vele... |
tudod mit, Callie? ezzel az utolsó csókkal húztad meg a kötelükön a hurkot...csak egy dolog zavar ebben igazán, hogy nem egyszerre olvashattam elsőre, így egymás után ezt a két részt...így kevésbé fájt. és bár mazoizmusnak hat, de annál jobb, minél jobban fáj. mert annál inkább átérzem. valahogy ez az önmarcangolós és magadat és az ép eszedet legyőzös, mert egyszer a szívedre hallgatós dolog nagyon emberi, és nagyon igaz. és minden anya szerelmes egy kicsit a fiába, és minden lány szerelmes egy kicsit az apjába. és az, hogy ők így egymásban találták meg a boldogságot, ami igaz szétmarja a lelküket, nem az ő hibájuk. de vannak szakadékok, amikbe egyszerűen bele kell esni. most elmegyek valamerre valami vidámat olvasni...na, ciao, azért írjál majd még..
Abszolut érzékletesen írtad le. Én is nagyon sajnálom, hogy nem közvetlen és gyorsan futott be a két fejezet...de sajnos az idővel még én sem tudok dacolni...tényleg erősebb lehetett volna...ahogy most is az azért
egyetértek ,minden anya szerelmes a fiába...és a fiúk az anyjukba...szóval ne mkell meglepődni ha kettősben az anya kerekedik felül az arénában...én pl már nem leőször jártam így...na fátylat rá már hozzászokhattam volna.
Sejtettem, hogy a te minden bűnre éhes lelked ugyanúgy csöpög majd ezen fejezet után mint az enyém...és kellett kellett az utolsó csók éppen azért, hogy érezzük a gyötrődésüket, és fájdalmukat...mert ez a csók iszonyatosan szenvedtette őket mégis akarták...és igen, a mérleg végleg billent. Pansy és Falco még ha volt is esélyük, most már kíméletlenül süllyednek a megbillent süllyesztő felé.
mit írhatnék? Falco történetében már nem sok boldogság terem...majd látni fogod...és közeledik is a vége felé a történet...sajnos...de azért hogy új korszak hajnalát nyithassa egy új történet új színét és lendületét |
ez egy chatbox-os..vagyis két bejegyzés, de gondoltam bemásolom, hogy lásd is, ha esetleg valakinek nagyon megeredne a nyelve és kitörlődne..
kész...behaltam..Cal lie, hallod nagyon gyorsan írj még vagy 3 részt, bár így is nagyon sokat írtál az utóbbi két napban, de ez paffra vágott. Pansy bele fog halni, hogy egyszer életében szerelmet vallot Draconak, és nem is ő volt...jesszum..de én megértem Falco-t is..sötét dolog ez, nem tisztességes vagy jogos, sőt mocskos, de nem tehet a vágyairól és az álmairól, és hogy be akarja őket teljesíteni...és igen, ezek után már tényleg meghalhat az ember..ha elérte az élete értelmét..a végcélját.
Köszönöm, hogy bevágtad, mert szegényebb lettem volna a kritikád nélkül. most pótolok minden kimaradt nappalt és éjszakát és folytatom a történetet.
Látom tökéletesen látod a két főbűnös érzelmi rezdüléseit. Pansy és Falco is vmi hasonlókat érezhet, amiket leírtál... Mortisha igazán remekül látod mindig a történeteimet... tudtam, hogy rákattansz a kis nasira és mohón habzsolod a perverzség minden élvezetével az utolsó fejit is:)) ez felért egy Méregfogak Naginis fejezettel nemde? és én is úgy látom hogy miután elérte az ember a végcélját ezek után már meghalhat akár...vesszen a bűn sötét bugyraiba... na írom is...lehet, nem olyna lesz a foyltatás mint amire számítotok..de hát a fejemben már így áll és ne mváltoztathatok rajta.
|
Szia!
Hát, nem is tudom, mit írjak...
Annyira elemi erővel hasított belém az utolsó fejezet.
A munkahelyemen olvastam, sutyiban, evés közben, és percekig csak ültem, és nem fogtam fel a körülöttem zajló eseményeket.
A maga nemében volt izgató és elborzasztó, hisz mégiscsak anya-fia kapcsolat...
Nagyon várom a következő fejezeteket, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből, mert valószínüsíthetően nagyot fog robbanni.
Azon gondolkodtam csak el, hogy vajon mekkora Pansy felelőssége az ügyben, hisz Blaise próbálta figyelmeztetni, mégha ilyen burkolt módon is.
Meg hogy vajon Pansy-nek azért volt ennyire elementáris, és eget rengető a dolog, mert sejtette!, érezte, tudta, hogy valami nem stimmel, és ez tudat alatt izgatta a fantáziáját.
Hisz Blaise-sel is volt 1-2 dolog (okklumencia, stb), tehát szerintem ez a dolog már eléggé érőben volt.
Tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezután mi fog történni, mert valószínüleg úgyis kiderül a dolog, és az nagyon-nagyot fog szólni (vagy nem).
Ennél megdöbbentőbb nem is történhetett volna, pedig volt 1-2, amit tippeltem, de ez tuti nem volt köztük.
Most hirtelen ennyit tudtam írni, meg zárnom kell a boltot is.
Callie, könyörgöm siess a következő fejezetekkel, mert szétfeszít a bizonytalanság :)
Puszi:
Stigu
Szia Stigu!
Szinte sejtettem, hogy most nem hagyod megszólalás nélkül a dolgokat:)))
A gondolataid pedig kiválóak...maga a gondolatmenet...hogy mennyire akarta Pansy maga is. Mennyire volt benne abban, hogy megtörténjen? Hiszen szinte végig érezte, hogy valami nincs rendjén...háromszor is megfordul a fejében...kétszer a tükörrel is bizonyságot akar szerezni...s végül mégsem teszi meg.
és igen, talán tényleg azért volt ennyire mindent söprő és magával ragadó, mert érezte, hogy nem, valami nem olyan szokványos...és nem kizárt, hogy sejtette kivel volt egy ágyban, már akkor, már az aktus alatt is...
és jó a kombináció. elismerésem érte. Pansyban mindig is ott volt ez...Blaise-el is csaknem megtette...
Nagyon remélem, hogy a folytatással is elégedett leszel...sajnos csaknem egy hetet kell rá várni...
De ha visszatértem ismfét fejezetek tengerárja zúdul rátok ígérem.
Köszönöm, hogy írtál! Pusz!
Callie |
Jesszusom...alig két perce olvastam el így még elég intenzív az érzés ami bennem él...hm..lehet,hogy ezért egyesek perverznek tartanának,de ez eszméletlen jó volt...megfogalmazni nem lehet,hogy mennyire...a tűz,ami már Grannie-nél ismegjelent...de Falco maga a tűz...és a vége a bűvös szó,amit soha nem mondtak ki,de most a fiának mondja..egyszerűen sokkoló(pozitívan!!!)...tényleg annyira hihetetlen...
Nem győzöm elégszer mondani,hihetetlenül jól,kíválóan és csodálatosan írsz.
Az élmény hatása alatt valóban nehéz lehet értelmesen összekaparni a gondolatokat ezzel én is így lennék...de hát én már régen tudom, hogy ez történik pansy és Falco között:))) és perverzség ide vagy oda én is iszonyatosan izgalmasnak tartom:)) van vmi borzongatóan izgis a bűnben és a tabukban nemde?
Mh...köszönöm, hogy megemlítetted itt a fórumban...a szó kimondását...kettősen értelmezhető itt náluk...Pansynál jelenti azt, hogy most először jutott el a szexualitás útján odáig, hogy minden korlátot átlépett. Hogy az agya tényleg megszűnt tiltakozni, s kiejtette a szót, amit Draco iránt érez (vagy Falco iránt?) /hiszen a szexuális élmény hatására ejti ki a bűvös szót, ami ugyebár nem Draco érdeme, khm/ Ami Pansy felől is eljut addig a pontig, hogy akkor ő is szerelmes a fiába? Idézzük vissza Pansy fellépését Falcoval szemben...Mondhatjuk azt ,hogy ne mtetszik neki a fia? s tényleg csak a fiától retten meg? Nem a saját érzéseitól a fia iránt? Deimossal elletétben Falco szemeiben a tűz...Pansynak kicsit mindig is jobban tetszik Falco lázongó és temperamentumos személyisége...azért mert sokkal hasonlóbb hozzá. Érthető ez? Deimos inkább Draco... Falco inkább önmaga...
Az egymást kerülgetjk téma. Falco és Pansy között...és végül a szó, amit mindketten kimondanak...szószerint a kiléptünk önmagunkból téma...
Köszönöm a dícséretet, ilyen lelkes kritikaírók miatt érdemes igazán írni!
Callie |
Fuh, hát... Nem is tudom, mit írjak, mert még arra kell koncentrálnom, hogy egyáltalán normálisan lélegezni tudjak, ugyanis párszor kihagyott a lélegzetem olvasás közben... Hát, ez... Hűha...
Nah, megpróbálom összeszedni magam, és értelmes gondolatokat is összehozni valahogyan... Szóval, egyszerűen az egész fejezetből áradt a cím hatása. Izzó, sötét, tüzes, bűnös, izgató, rémisztő. Tényleg csak szavak jutnak most az eszembe, és érzések... Tökéletesen sikerült átadnod azt az érzést, amit Flaco érezhetett... Hogy ennyi év gyötrődés után, most megkapta, amit szeretett volna, de ezzel végleg bűnössé vált, ezzel tényleg kivívta a helyét a pokolban... Persze, nem az igazi pokolra gondolok, hanem a további életére... Ezt a bűnt sosem bocsátják meg neki, és lehet, hogy ő sem bocsát meg soha magának. Mégis, ez volt a legcsodásabb bűn, amit valaha elkövetett.
Pansy meg... El sem tudom képzelni, hogy mit fog érezni ezek után. Élete egyik legfantasztikusabb szeretkezésében lehetett része, de egyfelől a saját fiával, másfelől, bár nem tehet róla, mégis csak megcsalta a férjét. Szörnyű érzés lehet. Ez a bűn őt is örökre nyomasztani fogja.
Hát, azt hiszem, most még nagyon sokáig kavarogni fognak bennem az érzések... Ez megint csak egy kimagasló fejezet volt, olyan, ami az emberben örök lelki nyomot hagy, ami még sokáig elgondolkoztatja, és felkavarja. Gratulálok hozzá!
Mh...mondhatni elérkeztünk a drámai csúcsponthoz. Itt a történet tetőpontja. MEgtörtént a bűn...következhet a bűnhődés. Elszőrö gondolkodni akartam a fejezet címén, de végül mégis ezt adtam neki...Falco történetének ez a valódi lényege...Falcó törénete folyamatosan haladt eddig a pontig...az Izzó sötétség. valójában Falco útja a bűnig...a tabu feloldásáig...addig...hogy elkövesse a elgtiltottabb dolgot. Ez a cím. Ez a történet magja, s ezért ez ennek a fejezetnek a címe.
Pansy. Kettős bűn, akárcsak Falconál. Vérfertőzés és hűtlenség. akaratán kívűl...maindamellett, hogy éppen a szex stílusa miatt élete legjobb szeretkezését élte át a saját fiával...
Robban a feszültség...de lesz rá megoldás a későbbiekben...örülök, hogy tetszett a feji:))) |
Huh...hát ezért aztán érdemes volt várni és visszasietni.(Apáékat úgy ráncigáltam keresztül a bolon,hogy minnél leőbb visszaérjünk) Jajj éreztem én,hogy lez itt valami...az az átvezető rész,az nagyon ott volt és kellett is oda...de ez..hú nem találok szavakat,mai kifejezhetné ezt a részt.Észrevettem már,hogy Te mindig tabu témákat írsz,és feszegeted a határokat,hogy meddig lehet elmenni.-természetesen csak pozitívan gondolok erre.
És persze megjelent a kedvencem is..ahh mi lesz velem egy hétig?:(
Nagyon várom a következőt!!!
Pusszi
:))) hát lehet, hogy egy ilyen fejezetért érdemes sietni :)) felvillant ismét Blaise is ő már nagyon kellett nekem is...
Tényleg előfordulhat, hogy szívesen elemezgetem a tabu kérdését...hogy mi számít annak, és meddig lehet elmenni...ma az erkölcsös és mi nem...mennyit visel el az ember...már csak olvasva is...hát még tettekben...érdekes ezeken gondolkodni és írás közben mindig van rá bőven idő és lehetőség...meg miközben a történeteken gondolkozom akkor is...
Itt is a következő fejezet...most minden kiderül...
Pusz |
Fuh, hát, nem gondoltam volna, hogy Blaise adja majd meg önkéntelenül is a végső lökést... Ezt még nem árultad el nekem sem... És, tényleg nem tesz semmit? Mármint tudja, hogy ez őrültség... Nem akarja megvédeni valahogy Pansyt? Tudom, hogy Falco a barátja, a sógora, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy legalább ne próbálná meg megakadályozni Falco tervét... Nem tudom...
Hát, kicsit összeszorult a gyomrom olvasás közben... Minden betűn látszik, hogy most valami nagyon komoly dolog következik, megrázó dolog... Szinte tényleg látni a sötét viharfelhőket... Nagyon kíváncsi leszek a folytatásra. Mindig kíváncsi vagyok, de most különösen...
öhm...tényleg nem árultam el?:)) akkor baromi jó vagyok:)) szegény Blaise belesétált a csapdába. fuh...azt mondod tényleg érezni vmi zizzenést a sorok közt...vmi kúszó felleget??? mert bizony közeledik...nem árulok el semmi részletet, megyek és inkább írom tovább a kövi fejit:)) csak türelem s megtudod részleteket |
Jahj, hát én egyre jobban odavagyok a visszaemlékezős jelenetekért. :)) Nem csak, hogy édesek, de pszichológiailag annyira izgalmasak. Imádom a pszichológiát, és tudod, hogy tanultam is, és mindig mindenkit elemezgetni akarok, és Falco fejlődéslélektana, ahogy gyerekből felnőtt lesz, hát szörnyen izgi. :) És persze, Pansy is érdekes ilyen szempontból... Egyfelől szereti a fiát, másfelől viszont tart tőle... Érzi a veszélyt... Ez nagyon furcsa, ambivalens érzés lehet...
Egyszerűen zseniális, ahogy a visszaemlékezéseket összekötöd a jelen történéseivel. Nekem mindig nagyon tetszenek ezek az ugrások is. Mindig van valami kötődés a két idősík között, és annyi különböző érzelmet vagy képes kiváltani az emberből, néha teljesen ellentétes érzéseket is. Egyfelől (hát, lehet, hogy beteg vagyok, de) izgató ahogy Falco az anyjához viszonyul, másfelől viszont, ha Pansy helyébe képzelem magam, akkor szörnyen rémisztő...
Nagyon-nagyon várom a folytatást! :)
Igen, valahogy ezt a kettősséget én is mindig érzem. Egy felől nagyon vonzó a dolog, s egyfelől nagyon ijesztő. És tény, hogy imádom a visszaemlékezéseket összekötni a jelennel. Ez a két Malfoy fiúnál nekem nagyon bejött... és ahogy a múlt találkozik a jelennel, olyan mintha tapintanánk az idő kerekét. Falconál pedig egészen új értelmet kap a visszaemlékezés...hiszen bújtatottan mindig ott van egy soha nem múló érzés, egy soha nem múló tabu. |
[41-22] [21-2] [1-1]
|