|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.24. 17:05 - |
| avagy a nagy zárótörténet |
[40-21] [20-1]
Akkor következzen egy hosszú összefoglaló kritika azokról a részekről, amiket most olvastam el.
Megvolt bennük minden, amit csak kívánhatnék. Sokkolás: Pók-savasizé gyilkosság. Izgalom és rejtély:Myra és Dimitrij mondókája. Nevetés és nosztalgia: Draco és Pansy csipkelődése, és Nagyurunk valamint Bella feltűnése. :))) Szomorúság: Myra és Dimitrij korai halála, és maga a történet vége. Valamint nem csak a történet, de egy egész korszak lezárulása. Nem is emlékszem már, milyen volt, mielőtt beléptem volna abba az elvarázsolt, izgalmas, szenvedélyes, érdekes világba, amit teremtettél... Teljesen megváltoztattad a világnézetemet, a gondolkozásmódomat, és emellett jól szórakoztam, sokat álmodoztam, rejtélyeken,titkokon gondolkoztam. Ezer hála érte! :)))
Nem is tudom, mit írhatnék, mert minden egyes szereplő a szívemhez nőtt. Van akivel egyetértettem, van akivel szimpatizáltam, van akivel kevésbé, de mégis mindegyik olyan, mint egy régi ismerős, akit kedvelek a hibáival, erényeivel együtt, és aki hiányozni fog. Nagyon.
Igazából most hirtelen minden nosztalgikus emlék eszembe jutott... Mikor az első írásod olvastam, mikor még mailben küldted őket. Mikor hajnalig ültem a gép előtt, és vártam az új fejezetet. Mikor sírtam, nevettem, izgatott voltam, büszke, szomorú.
Egyszerűen nem tudok még egy olyan történetet, történetfolyamot mondani, ami ekkora hatással lett volna rám és az életemre. Csak hálás tudok lenni azért, hogy megírtad ezeket a történeteket, és színesebbé tetted az életem velük.
Szóval... Köszönöm. :)))
Már kezdem sejteni miért nem írsz mostanában kritikát. Mert erre nem válaszoltam. Illetve pontosítok, szerintem sebtiben válaszoltam és nem küldte el a gép annak idején. Tehát nekem fáj a legjobban, hogy vége ennek a hatalmas komplexumnak ennek az általam felépített mardekáros univerzumnak, ahol a Malfoyok vezetők lehettek, ahol Pansy Voldemort utódja volt. Ahol a Malfoyok küzdéseit ismerhettük meg. Barátságot, szerelmet, családot, vezetőket. Hiányzik a régi szerkezet mai napig. A Draco/Pansy vonal, a régi az eredeti...és egy picit Voldemort/Bella régi élete is.
Szerettem írni ezeket a történeteket, kibontani a szálakat, a három testvér életét, küzdéseiket, vágyaikat, álmaikat. Sok érzés, sok gondolat felvillant ezekben a művekben...a szereplőkkel együtt sírtam és nevettem... ott éltem köztük és most hiányoznak.
Valóban mi ketten láttuk giazán a történet kibontakozását, első hajtásait, virágzását és elmúlását. Ismertük a teljes egészét, a terveket, az izgalmakat, a türelmetlenséget egy egy fejezet megszületése felett. Örülök, hogy megoszthattam ezt az élményemet veled s remélem a továbbiakban is megmarad ez a közös érzés, közös várakozás és izgalom, mert hát ha senki sem várja igazán a történetet, akkor nem is érdemes írni sem igazán.
Callie |
Hát, eljött a vég...
Annyira nem döbbentett meg... gondoltam, hogy kegyetlenül véget fogsz vetni már a dolognak... na, igen, ha már érlelődik az újdonság :)
Még mindig tetszik Damian neve... nem ismerhetjük meg annyira a karakter, de úgy tűnik, illik hozzá...szépen cseng, Malfoy-osan erőteljes... sejteti, hogy ő erős kezű vezető...
Azért örülök, hogy a család ezen ága (még ha ilyen áron is, de) visszakapta a nevet, mert nekem elég kegyetlen volt Falco kitagadása, és főleg az ebből kiinduló dolgok (gondolok itt Myra és Dim hányattatott sorsára)...
Azért kicsit (tényleg csak egy ici-picit) sajtáltam a család többi részét, akik elvesztek, meg a Főnixeseket... bár ez is sejthető volt... Deimos sose volt olyan igazi vezető, ahogy aztán szerintem a fia sem... Blaise sem volt annyira vezető, mert ő inkább az a békét szerető volt... jól összetartotta a csapatait, de csak a kíváló szervezőkészsége miatt... a politikai és taktikai téren is persze, de ő mégiscsak az idilli békét kutatta... a gyerekeik pedig szerintem inkább csak harcosok voltak, mint hadvezérek (már amennyire kijelenthetem ezt, hisz őket nem ismertük meg annyira)... de ők is egy békés családi idillben nevelkedtek, szeretettel körülvéve... nem volt bennük harag, csalódottság, meg egy csomó ilyen dolog....
Ez pedig Myra-ban és Dimitrij-ben megvolt... a csatatéren nevelkedtek, elszigetelve szinte a társadalomtól... a saját kis világukban éltek, távol egy normálisnak mondható élettől... és szerintem ez biztosan fájt is nekik belül... ezért is sodródtam egymás mellé... mert nem volt más, ahol boldogságot és szerelmet kereshettek és találhattak volna... Bennük élt a legnagyobb harag egy olyan bün miatt, amit nem is ők követtek el, de rájuk volt a leginkább ihatással, mert nem lehetett normális, boldog gyerekkoruk, nem ismerhették igazán a barátságot, a szerelmet, csak egymás által...
Úgyhogy én valamilyen szinten reméltem is, hogy ők lesznek a csata nyertesei... és a gyerekeik (az az egy)... megpróbálták biztosítani neki a jobb életet, gyerekkort... és azt hiszem ez valamilyen szinten sikerült nekik... bár a vezetők sosem élhetnek olyan boldog életet, mint a "sima" emberek, akiknek nem nehezedik a válluk súlyára egy "világ" vezetése... de ő azért mégsem kitaszított, mint ők voltak...
A másik dolgo, amit megfigyeltem, hogy azért a hatalmas változások mellett maradtak továbbra is változatlan dolgok, amik azért mutatják, hogy van a világban állandóság (gonodlok itt pl. az előre lerendelt házasságra)
A vége azért is tetszik, mert nem butatja közvetlenül Myra és Dim halálát, stb. és ezáltal kicsti távolabbra helyezed tőlünk, hogy ne legyen annyira fájdalmas ez a vég...
A másik pozitívum, hogy bár elvágtad a szálakat az ilyen szentimentalista dögöknek, mint én mégis megmarad az az érzés, hogy még lehet más ez a világ... hisz a homokóra egyszer kifogyhat... és a Főnix hosszú hallgatás után, de feléledhet poraiból (sajna én anniyra nem szimpatizálok az aranyvérű eszmékkel, mert más a világnézetem...)... tehát semmi sincs egyértelműen, konkrátan lezárva... és ez azért nem rossz :)
Végül pedig: az egész történet tetszett, jó lezárása lett a folyamnak... bár én még mindig hiányolok belőle dolgokat (Lucius/Narcissa, plusz azért én kicsit kíváncsi lennék/vagyok a Griffendéles oldal kölkeinek az életére... nem szeretem a kérdőjeles szálakat:)) ) Kicsit lehetett volna benne több romantika, több szívünkhöz szóló dolog... bár, nem, mert akkor fájdalmasabb lett volna a vég...
Még mindig minden elismerésem a tiéd Callie... csodákat alkotsz.
Stigu
ez aztán a szép hosszú és tartalmas kritika, ami csak érhette ennek a történetfolyamnak a lezárását. úgy hogyk ülön köszönet érte. Damian. A név ismét gondos előválogatásom eredménye. és nagy kedvencem lett. Szerintem még vissza fog térni valahol vmikor ez a név.
és való igaz, aki igazán konkrét célokért harcolt az már csak a régi nag ytáboroknak ezen része volt és senki más...s cél nélkül könnyebb széttiporni a többieket. Nem beszélve arról, hogy azért mardekár igen erősen segítette Dim és Myra harcát, tehát mondhatni várható volt az ő győzelmük.
A változások ellenére az alapvető dolgok nem változtak meg. Damian egyértelműen politikai házasságot kötött. Aranyvérű lánnyal. ÉS az aranyvér megrögzöttség továbbra is érvényes marad. Damiannak pedig azért többé kevésbé boldog gyermekkora volt, amiből hamar fel kellett nőnie
Nem véletlen maradt nyitott a lezárás. A homokszemekkel, Damian bizonytalanságaival. AZért semmi sem lehet végérvényesen állandó a vezetésben. PErsze msot úgy tűnik, hogyő és csakis ő és senki más nincsa a világon. de a valóságban azért ez ne megészen így van. tehát lezártam azzal, hogy végülis úgy tűnik elvarrtam minden szálat...de nyitva is maradt a jövő ismeretlenségével.
Griffendélesekhez egyszerűen ihletem sincs azért nem is írtam már róluk...AZ Éjiben is csak PAnsyék miatt vannak. és a Harry/Ginny/Hermione hármason kívül más engem onnan nem is érdekel. úgyhogy bár a griffendél imádók elhiszem, hogy nagyon óhajtanának egy Grffiendélszálat tőlem, de nemvalószínű, hogym egkapják... ez van.
romantika...hát...talán am ost következő történetbe igyekszem beleszuszakolni a témát de egyébként nem most talán nem is tudom...ez itt ebben már nem ment.
Callie |
Elolvastam... vége a versikének... valami hasonlóra számítottam, bár egy kcisit furi nekem ez a túl világi világ... de azért vicces volt látni, hogy mindenki ugyanolyan ott is, mint életében volt... :)) Már nagyon várom a végkifejletet, mert most megint fellebbentettél egy fátylat, és egyre tisztábban körvonalazódik a dolog, de még mindeig kétesélyes (bár lehet, hogy csak az én agyacskámnak)... AZ új sztory-t is kezdeem már várni, mert már annyi helyen merül fel a dolog, hogy ebből azt érzem, már a te fantáziádat is izgatja... talán jobban is, mint ez a regényfolyam... és ha téged enniyre izgat a dolog, akkor tuit valami tök jó lesz... Na, írogass csak gyorsan tovább :)) Pusz: Stigu
Mh igen egyébként egy kicsit félelmetesebb lett volna ez a túlvilági világ, de végülis azt akkor kellett volna megírnom amikor a fejemben megszületett és nem most már lassan három hónappal később, így már nem tudtam átadni azt, amit akkor éreztem és gondoltam ezzel kapcsolatban. és közben megérkezett az első fejezet az új történetből is tehát igen igen...most már más idők járnak.Pusz. Callie |
Szióka! Csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz... gonosz dolog ez a függővég... Az álom doglo sejthető volt... én már az elején reménykedtem, hogy Dim is elalszik, amikor Myra kókadozik, de kitartó a drága. NAGYON-NAGYON várom a következő fejezetet... :) És nem tudom eléggé sokszor hangsúlyozni, hogy milyen jó lett az új fejléc.... :) Fogsz te még nekem álmatlan éjszakákat okozni ezzel :) Na, húzz bele a kövibe:) Pusz: Stigu
Szióka!
Igen várható volt, hogy el kell aludniuk ott a lápvidéken, mert máshogy elég nehéz lett volna átjutni a túlvilágra. Amint érzelmi viharaim lenyugszanak és kellő állapotba kerülök meg időm is lesz rá folytatom. Hát a fejléc...mh ...igen. Felkeltem s az első volt, hogy megnézzem... ezzel most nagyon elégedett vagyok. én is azt érzem, hogy ez azért nagyon ott van...ide nekem is Dracót!
Pusz! Callie |
Hello Szörnyű Nőszemély:))
Itt abbahagyni...hát hihetetlen..úú olyan vagy:(( *bőszen csikorogtatja fogát tehetetlen dühében.*
Hajolj csak egy kicsit közelebb a monitorhoz mindjárt legilimenciállak:)))
Nagyon érdekes fejezet volt,sok-sok izgalommal...ésfüggővéggel:(
Siess a folytival drága! Legalább ez az örömöm legyen a szürke hétköznapok között.
Puszikállak!
Sziamia!
Sajnos most ezek ilyen függővéges fejezetek...de ígérem már nem lesz sok belőlük...nem ígérek semmit, de amint lesz időm folytatom és folytatom....tehát ennyi, majd meglátjuk hogy mikor kerül az oldalra vmi friss húscafatocska:))
Puszika! |
És megint függővég... gonosz dolog ez. :))
De tetszik, ahogy a vers útján haladnak... és olyan aranyosak együtt.
Azért úgy tűnik nekem, hogy Dim sokkal inkább tekinti magukat egy párnak, mint Myra... ő még mindig testvérként is kezeli Dim-et.
FOLYTIT, FOLYTIT!!!
Pusz
nos ezek a fejezetek függővégesek lesznek most még egy darabig mert hát ez a velejárójuk.
Mivel a vers adja az útmutatást most kénytelenek lesznek feleleveníteni az egész verset.
EZen még nem is gondolkodtam így el. Mármint hogy Dmitrij inkább már tényleg mint partnert tekint Myrára míg azért Myrában ott van, ogy ők testvérek is. TAlán azért, mert hogy ő az idősebb és már gyerekként, serdüőként is nagyobb felelősséggel volt Dmitrij felé, hiszen a kisöccse volt és egymásra voltak utalva, hiszen Falco és Tanja nem tudott olyan sokat foglalkozni velük. SZerintem ez a kissé anyáskodó nővérösztön maradt meg benne és ezért tekinti egyben az öccsének és egyben a társának is
IGyekszem a folytival mert hát utána sokáig nem lesz sajnos
|
Örülök, hogy ilyen hamar frissítettél... és mint kifejtettem, utálom a függővégeket :))
Sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz a dolgoban (a múlt ismétli önmagát...)
Nagyon-nagyon várom a folytatást...hogy mi lesz a 100 lépés után :))
SIESS!!! :))
Puszi: Stigu
Pedig a függő végek a legjobbak, mert azok után lehet izgatottan várni a következőt, a semleges végek után nem várod annyira hogy mi lesz a folytatásban.
hamarosan kiderül mi a folyti |
Igen, igen, végre megtörtént, amire vártam... de még mindig nincs válasz az árnyra... Van egy olyan érzésem, hogy amilyen gonosz vagy lány lesz a születendő gyerek... így megoldódna a jövő kérdése is (nincs kinek harcolnia)... Kicsit Myra azt hiszem tükrözi a mostani, itteni közállapotot :)) Most ennyi jutott eszembe... ja, és még valami: Nem akarom, hogy nagy legyen rajtad a nyomás, de mikor lesz új fejezet??? :)) Puszka
MEgtörtént amire vártál? Mh. Mindenki arra várt, hogy Dmitrijnek és Myrának közös gyereke legyen? A kisbaba centrikus nővilág hát igen:))))
Nem árulom el, mi lesz a gyermek neme...ez legyen meglepi:)))
Tehát megírtam a következő fejezetet, amiben azért lassan bontakozik valami válaszféleség a nagy kérdésedre:))) legközelebb ne mtudom mikor lesz friss |
Ajjajj azt hiszem...bőszen törölgeti majd mindenki a szemeit...hm hát ez nagyon nagy fordulat volt..nem gondoltam volna,pedig olyna kis édesek voltak:((( Ahh ez most nem esett jól...de természetesen ez is nagyon jó fejezet lett.
siess a következővel,pusszy
Hát nem érzem életem legjobb fejezetének ezeket az biztos...de megírtam túl vagyok rajta...és már nem lesz változtatás benne. igyekszem írni a folytit ami remélhetőleg már kicsit ismét hozzám igazított lesz... |
Juj, juj...alig látok a könnyeimtől... Ez a fejezet nagyon-nagyon kegyetlen volt. Pont most megölni őket, mikor egymásra találtak, meg összeházasodtak volna. Callie nagyon gonosz vagy. azért sejtettem, hogy lesznek halottak, na de így... :( Azért várom a következő fejezete... siess vele, amennyire tudsz, mert most elég sokáig nem volt semmi :) Pusz: Stigu
igen elég kegyetlen lett, de ennek így kellett végetérnie...igyekszem írni a kövi fejiket remélem, hogy nem fulladok bele...mert akkor megint kínok árán kell kierőszakolnom magamból. |
Hát, úgy veszem észre, Seginus-ék eléggé lekvárban vannak... ő nem igazán hadvezér, nincs anniyra benne a vérében, mint Dimitrij-nek... és ez nem a legjobb.
A másik szál, hú... megborzongatott. Anniyra misztikus és félelmetes. Eléggé tudok parázni az ilyen misztikus dolgoktól, mert túlzottan hiszek bennük. Ettől függetlenül nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki majd, mi is ez, amit mostanság éreznek.
Pusz: Stigu
Ui.: Gyorsan folytatást :))
seginuséknak épp elég gondjuk van most az biztos....érzi ezt rendesen...a szál egyébként engem is borzongat szinte látom magam előtt őket...és hamarosan megtudjuk mik is Myra látomásai |
Szóval... Tetszett ez a párhuzamos szerkesztésmód, hogy egy fejezeten belül mindkét párról írsz, mindkét pár félelmeit bemutatod egy kicsit. Igazából nekem mindkét pár nagyon tetszik. :) Seginiusék és Dimitrijék is nagyon szeretnivalóak, ezért nem is tudom, hogy valójában kinek drukkoljak. :)
Klassz ez a fura misztikus titokzatosság is, ami Dimitrijéket körbelengi. Kíváncsi leszek tényleg, hogy miért lát és érez Myra fura dolgokat. :)
Várom a folytit! :)
nekem is tetszik minden páros ebben a történetben...bár azért a Dmitrij/Myra a fő ez gondolom érződik is.
A titokzatosságra szépen lassan fény derül...nem kell aggódni hamarosan minden értelmet nyer |
Na, végre eljutottam idáig is...
Az új fejezet nagyon sok elfeledett érzést ébresztett fel bennem. Az első rögtön Falco-val kapcsolatban. Amikor táncolnak, olyan volt, mint a "jó pillanatok" egy, mondjuk alkoholista apával (a függőség a lényeg, csak az én apukám alkesz, és én kb. ugyanilyeneket éltem meg...) Ez épp egy ilyen kellemes jó emlékkép, bár, ahogy észrevettem, kicsit félős is... Nem volt jó látni, hogy Falco szép lassan idáig süllyedt... :(
Myra viszont nagyon megfogott ebben a fejezetben. Hogy minden baja ellenére mennyire összerendezett is. Értem ezt úgy, hogy avn egy rendezett lelki világa, egy szépen "megcsinált" teste, helyes, jól néz ki, stb. És mégis, mindenki elkerüli...az emberek rettentő gonoszak tudnak lenni... :(
A vége is angyon tetszett, amikor nem engedtek a vágyaiknak, pedig a saját embereik között voltak, akik mind tudják, vagy legalább sejtik, hogy mi is van köztük. De ennek ellenére próbálják tartani a látszatot...
Amúgy nagyon édes fejezet volt :)
Pusz, siess vissza: Stigu
Ui.: Kéretik az új fejezet :))
KHm...külön köszönöm, hogy kihangsúlyoztad azokat, amiket megfogalmaztam ebben a fejezetben...mert szó szerint valóban nem hangzik el de a következtetés tényleg ez....hogy Falco nagyon nagyon ritkán van ilyen hangulatban és állapotban, hogy Myra nem véletlen emlékezett erre a jelenetre...mert valahol mindkét gyerek sajnálja, hogy lám ilyen is lehetne az apjuk, s mégsem az...hogy ebbe a jó hangulatba is vegyül valami szomorkás fájdalom...hogy az ő életük sosem lesz olyan mint amilyen lehetett volna...és hát Stiga te igazán tudod, hogy Falcotörténetének idealizált vége is kérésre lett olyan a valóságban ...Falco halálát írtam volna meg...egy előrevetített jövőképet kaptunk volna egy szeletet Falco valódi életerőt adó gondolataiból...azokból a gondolatokból...amik életben tartották még 15 évig a bizonyos események után...
Myra. mh...igazán azt szeretném láttatni...hogy a két testvér teljesen egymásra van utalva...hogy ők mindig egymásnak voltak és soha senki más nem került kapcsolatba velük...egy bizonyos ok miatt ugye...és hogy ennek ellenére vagyéppen ezek miatt lettek nagyon erős tűrőképességűk, kimagaslóan intelligensek, ez a szemlesütött szégyenpíros hűvös nyugalom...amivel bármit képesel elviselni...bármit...és sajnos az emberek ilyenek...olyan könnyen kitaszítunk magunk közül embereket...és hát...sokszor annyira igazságtalanul...valahol Dmitrij és Myra története erről szól...a kitaszítottságról.
Myra és Dmitrij nagyon mh mi is erre a jó szó...szemérmesek abban a tekintetben, hogy a magánéletüket nagyon védik...éppen azért metr az ő életük már annyira sérült...az ő magánéletükről sem sok jó van az emberek emlékezetében és igyekszik megvédeni ezt a kincset, a kettejük titkos boldogságát...ezért nem akarják hogy mások is tudják...
hát majd igyekszem a folytival |
Nagyon szép volt ez a fejezet. :) A hangszereken kívül nagyon sokszor megjelenik nálad a tánc is. És nagyon tetszik, hogy minden pár táncát máshogy írod le, a személyiségüknek megfelelően. :) Gyönyörű lehetett Myra és Dimitrij tánca. :) Aranyosak együtt nagyon. :)))
Nos örülök, hogy sikerült felvidítanom téged a fejezettel... és a hangszerek mellett a tánc tényleg fontos időnként sőt sokszor.... talán több mindent is kifejez...nekem nagyon tetszett a Myra/Dmitrij kettős:))) |
Nagyon szép volt ez a fejezet. Minden báj és kecsesség benne volt. Nagyon tetszett a táncuk,ahogy leírtad. A zavart nézések:))) Hm milyen szép lehetett Myra:)))
Az előző fejezetre visszatérve. Nagyon örülök,hogy ők győztek:)) És tök aranyos volt a vallomás a végén,de tényleg valamilyen búcsúzási fuvallat lengte körbe a vallomást...
Örülök,hogy Niobe és Matt összejöttek...tök cuki lehetett Niobe Rose ahogy ott zavarbn makog az unokatestvérének:)))
Lesz ma még új feji?
Pussz.
Myra nekem nagyon tetszik...szóval jót táncolhattak most itt együtt. Jaj hát nem tudom, hogy lesz e ma fejezet...most kicsit kiszívódott az agyam...szóval vagy lesz vagy nem de szombaton majd írok... |
Juj, juj, ez nagyon tetszett... tök jó, hogy myra nyuszi lett, végül is elég sok időt töltött az anya-nyuszi pocakban :)) De hogy Dim sólyom, hát, ez frenetikus ötlet... Falco fiaként nem is lehetne más :)
Örülök, hogy nyertek, mert így megmutatták az egész világnak a fölényüket. Hogy kevesen vannak, de mégis ők az istenkirályok...
Seginus-nak meg főhet a feje. Deimos sem volt nagy hadvezért, a lelke miatt, Seg meg végképp nem, már testi okokból sem...
A vége amúgy kedves, romantikus, de egyben szomorú is volt, mert előre sejtet egy csúnya-csúnya jövőt... Mert ez a szerelmi vallomás azért elég búcsútósra sikeredett. Amolyan gyorsan elmondom, mit érzek, amíg még tehetem... :(( De azért jó volt így, szerelmesen látni (olvasni) őket... :)
Kedvencem: "Legalább most már okuk is lesz, hogy kerüljenek minket", a legjobb beszólás :)
A Matt-Niobe szálnak is örülök... végre :) A magyarázkodásuk pedig nagyon édes volt. :)
Nya, most ennyi. Még holnap sok-sok fejezetet szeretnék, ha már utána megvonsz tőlünk mindent :(
:)) Puszka
Hát igen Myra a fél magzatéletét nyusziként élte meg szóval nem csoda, hogy nyuszivá képes ávltozni minden zokszó nélkül:)))és a Dmitrij sólyom hát igen nekem Falco után valahogy más eszembe sem jutott. Amikor felvetődött bennem, hogy mi lenne Dmitrij állatként akkor egyértelműen ez ugrott be...szerintem gyönyörű vadászsólyom lehet...
és én is örültem hogy nyertek, ez azért nag szó, főleg hogy tudjuk mennyire kevesen vannak.
Seginusnak lesznek gondjai sajnos a vezetéssel. ugye eleve őt nem is erre készítették fel erre tessék.
Hát igen a végén én is éreztem ,hogy szép sé romantikus de valahogy...nagyon nagyon elhangoló is olyan vészjósló és tényleg kicsit olyan búcsúzó szövegnek hatott...Dmitrij és Myra is azért gondolom érezték a veszélyt ami a fejük felett lebegett...és talán ezért is tört ki belőlük a vallomás...
Matt és niobe hát titokzatosan de összejöttek nem akartam túlrészletezni jó éjt! Puszi |
Jaj, olyan szép volt! :D Nehogy kitöröld, mert ez kellett bele. Annyira romantikus volt. :D Imádom őket! :D Annyira aranyosak együtt. Tökéletesen összeillenek, kit izgat, hogy tesók! :D És tök jó, hogy győztek, izgultam ám rendesen olvasás közben, hogy sikerüljön nekik. :D
Akkor megnyugodtam...mert nagyon hezitáltam ,hogy kiejtsék e a szót, de úgy éreztem, hogy egy győzelem a halálközelség azért kihozza jobban ezt belőlük és hát ők mégsem azok a hideg Malfoyok, ők eléggé Falco gyerekei ahhoz hogy ezt megtegyék. Hát igen valahogy engem sem izgat hogy tesók, mert egyszerűen annyira harmonikusak együtt |
Jaj, aranyos volt Niobe és Matt. :)) Kíváncsi vagyok, hogy meddig kerülgetik még egymást. :DTök bírom a párbeszédeiket. :D
És megint volt visszaemlékezős jelenet. :D Nagyon szeretem az ilyet. Főleg, mikor a gyerekek is benne vannak. :D Szegény kicsi Myra és Dimitrij. :,( Én sem értem, hogy Draco őket miért nem szereti... Látta őket egyáltalán? Ugye nem? Mert, ha látta volna őket, akkor tuti megenyhült volna a szíve. Az oké, hogy Falcót látni sem bírja, de az unokáival miért ilyen... ? Szipp... Amúgy egyre jobban bírom szegényeket. Aranyosak együtt. :)))
Draco sosem látta fia gyerekeit tehát Myrát és Dmitrijt nem ismeri. Örülök, hogy így megkedvelted a Myra Dmitrij párosomat mert én is nagyon szeretem őket...igazi nagy kedvenceim és nem tudom megmondani már hogym itől rajongtam így beléjük:)) a visszaemlékezés nekem igazán Pansy miatt volt most nagyon kellemes, nekem nagyon hiányzik már Pansy hogy egy kicsit ismét róla írhassak nekem ő mndig nagyon meghatározó személyiség ő kell...és hát kellett ide is egy kicsit:) |
Amennyire szép volt ez a fejezet annyira megrázó is. Soha nem tudtam elfogadni azokat akik a gyerekeket közösítették ki azért mert az őseik valami hibát követtek el régebben. Nagyon tudom utálni az ilyen embereket.Zackban és Draco-ban is nagyot cslódtam. Jó valahol igaza van Draco-nak is hogy nem bírja elfogadni és megbocsátani Falco-nak amit tett,de ne a gyerekeken töltse ki a dühét és a gúnyát. Zack meg egy kis idióta(már elnézést a kitalálójától), de ez nagyon nem volt szép tőle.
Nagyon tetszik Myra és Dimitrij kapcsolatának fejlődése.
És imádam a visszaemlékezést.Már megint előjött:)) Hm milyen rossz lehetett már Pansynak,hogy a Zabini féle unokái így ócsárolják Falco gyerekeit. Egy családnak össze kéne fogni,de Draco már itt elintézte,hogy Falco gyermekei mindig számkivetettségben éljenek:(((
Lesz még ma folyti?
Pussz!
ezt jó olvasni, hogy szépnek találtad ezta fejezetet, mert számomra is a történet egyik legszebbfejezete. alán azért mert Pansyt most nagymamaként mutathattam be nem anyaként mint eddig és egy pillanatra bepillantást nyerhettünk, hogy milyen is lehetett akkor az élet, amikor még FAlco is élt.
Zack tényleg egy kis idióta. és hát Draco sem olt sose a tökéletesség azért. benne is megvannak az apró hibák a kis negatívumok.
Hát Pansynak tényleg elég rossz lehetett látni, hogy az unokaái egymást marják...nem véletlen, hogy igazán már a na gy vezetők közül senki sem akarja megélni, hogy mi lesz a harc kiemenetele.
még egy fejezetet remélem lesz energiám írni |
Callie, nagyon gonosz vagy. Ez a fejezet megint megríkkatott. Nagyon szörnyű volt látni, hogy a két testvér már ekkor hogy kiközösítik. Azért kicsit haragszom most Draco-ra, hogy az előítélet morzsáit csepegtette a többi unokájába. Elhiszem, hogy a harag és a sértettség nagy úr, de a gyerekek végképp nem tehetnek apjuk tetteiről. Draco-t azért ennél jobbfejebbnek gondoltam...
Ráadásul a gyerekek a legszókimondóbban, és a legszörnyűbb, hogy valószínüleg akkor még nem is tudták, hogy Falco mit tett, mi az a hatalmas bűn, ami miatt ki lett tagadva. De már hivatalból nem szeretik őket. És egy ilyen gyerekkorban már benevelt dologt soha nem lehet már kitörölni.
Azért a játék maga aranyos volt. És valószínüleg előre is vetít dologkat. Hogy Myra, és Dim fejti meg a nehezebb rejtvényeket, és hogy Niobe mellettük áll, mindentől függetlenül. Talán mert ő a legfiatalabb, ezáltan neki van a legkevesebb előítélete. Meg perzse mindig a legkisebbel foglalkoznak a szülők a legtöbbet. Talán ezért is ennyire elfogadó ő, mert ő kapta Blaise-től és Grainne-től a legtöbbet ebből a jó tulajdonságból.
Az érzelmi szálak is alakulnak szépen. Úgy érzem kezd kibontakozni a szál, ami már nem csak a testiségről szól, hanem sokkal mélyebb dologkról.
MÉG MÉG FEJEZETET :))
Puszi
Mit is mondhatnék a fejezetet írva én is sírtam, szóval jól meghatott a két testvér. Draco. Hogy is mondjam inkább felelőtlenül jelenthetett ki dolgokat otthon meg a ZAbini birtokon a gyerekekre meg ráragadt, Draco szerintem elég dühös volt és örök szálka maradt a szemében Falco tette, képtelen volt elfelejteni, s képtelen volt szeretni fia unokáit is.
De é nis úgy látom, hogy az ellentétek csíráit Draco hintette el az unokáiban. Niobe a legkisebb akivel GRainne és Blaise a legtöbbet foglalkozhatott s e ezért lett annyira elfogadó.
A játékból sok minden kiderül. Hogy Myra és Dmitrij a helyzetüknél fogva sokkal intelligensebbek, sokkal jobban rá lettek kényszerítve ,hogy gondolkodjanak, hogy felmérjék mi it jelenthet, hiszen nekik mindig szembesülniük kellett a környezet negatív hatásaival...egyben nagyon lírikusak is.
Szép lassan azért finomodik Myra/Dmitrij szerintem is... |
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
