FrissítésSúgó

callie	2007.10.10. 23:16 -
	gondolatok összenyomása ellen...;)))

[2-1]

Stiga

Előzmény | 2007.10.10. 23:57 - #2

Na hát hello! Asszem' most fogok írni egy nem keveset, mert elég sok gondolat kering bennem... Először is a Pansy/DRaco szerelem... mertez szerelem, szerintem a lehető legnagyobb... hiszen mindvégig ott vannak egymásnak, támogatják, segítik egymást bajban, békében, mindenben... és ha ez nem, akkor mi mutat jobban egy igaz szerelmet... szerintem ez a szerelem leglényege, hogy mindig ott legyél a másiknak, segíts neki, támogasd, mikor bajban van, stb... persze az elején még annyira nincs ez meg, hisz még meg kell szokni, ismerni egymást míg idáig juthat a dolog... Lehet, hogy most azért érzem ezt ennyire szerelemnek, mert én most pont ezt élem meg, mikor a társammal a leginkább segítenünk kell egymást, és meg is tesszük, és én ezt vettem észre Dracon és Pansy-n is... Falco-nak jönnie kellett, mert az ember esendő, gyarló, rettentően bűnös, és ez ugyanúgy hozzátartozik az élethez, mint a születés és a halál... Ez a bűn pedig kérdés számomra, hogy mennyire bűn, mert tény és való, megcsalás, de könyörgöm, ez csak a TEST, nem a lélke, nem az elme (bár az talán egy picit benne van)... A mai világgal az a baj, hogy mindenki annyira szigorúan veszi a fizikai korlátokat... a test egy egészen más dolog, etetni kell, táplálni kell, ki kell elégíteni a szükségleteit... de az állat hasonló szinten van, még is megkülönböztetik tőle az embert... pont a lelke miatt...mert nekünk a lelkünket is táplálni, építeni kell, ami nagyon-nagyon nem egyenlő a testünkkel... Az ember például egy szeretkezést máshogy élhet meg testi és lelki valójában... ez pontosan megfigyelhető a férfiakon, akiket pl. egy kurva is nagyszerűen ki tud elégíteni TESTILEG mindenféle LELKI kapcsolat nélkül... De mégiscsak a lelki összekapcsolódás az igazi... mikor gondolatokat oszthatunk meg egymással, segíthetünk a másiknak, vígasztalhatunk és mosolyt adhatunk... És az megint más, mikor testi gyönyört adunk... Pansy-t pedig szerintem nem lehet megutálni emiatt, SŐT ettől lehet igazán szeretni, mert ettől lesz igazán valós és emberi... nem tökéletes, nem a legjobb és legbűntelenebb, ahogy senki sem igazán az a mai világban... mindenki vétkezik, téved és megbánhatja a tetteit, és kaphat bocsánatot... ettől IS vagyunk emberek, hogy tudunk bocsánatot kérni, és adni... és ettől lesz ő annyira valós... Én innentől kezdtem őt leginkább kedvelni... mert láthattuk elesni, szenvedni, és végül felállni a bűnből... ahogy nagyon sokan tesszün a való életben is... A szereplők pedig tényleg bábúk, akiket a sors, vagy bármi más nálunk nagyobb hatalom irányít, de ez ugyanígy van az életünkben is... természetesen szeretjük elhetetni magunkkal, hogy mi irányítjuk a dolgokat, de ez a legkevésbé sincs így... ezért írnak szerintem az írok is (ezért is), mert így érezhetik, hogy legalább a saját karaktereiket ők irányítják, formálják, szövik, ha már a saját életüket nem sikerül, hisz nem is lehet :) a másik a boldogság kérdése... szerintem ez egy nagyon boldog regényfolyam... hisz mindegyik szereplő az egész történet alatt legalább egyszer boldog... Draco és Pansy, mikor megszületnek a gyerekeik, mikor együtt figyelik, vigyáznak rájuk... Bella, mikor a börtönből szabadul, és Voldemort úgy fogadja, mint a világ legszebb, legcsodásabb nőjét... aminél többre szerintem nő nem is vágyhat :)... és még lehetne sorolni, de a lényeg, hogy minannyiuknak vannak boldog pillanataik, és ehhez ugyanúgy hozzá tartoznak a rossz dolgok is... főleg, mert a világban több a rossz, mint a jó... de meg kell tanulni kiélvezni az összes jó pillanatot, hisz ez az életünk értelme... a cseppnyi kis boldogságpillanatok, amiket meg kell ragadni, ki kell élvezni, és sokáig emlékezni kell rá, hogy a szomorú pillanatokban előszedhessük, és megnyugtasson, lecsillapítson minket... . sok gollékám nevet, vagy épp megbotránkozik rajtam, mert én igyeekszem kihasználni ezeket a pillanatokat, és ha boldog vagyok, akkor nagyon boldog, ha nevetek, akkor nagyon, tiszta szívből teszem, és ez sokakat "megbotránkozhat"... pedig szerintem enélkül mit ér az élet...ha nem nevethetsz, nem örülhetsz, mikor ahhoz van kedved és alkalmad... Dracon szintén látni, érezni a szerelmet, hisz ha nem szeretné Pansy-t nem lenne képes megbocsájtani neki a bűnt, amit Draco mindig is a legnagyobb bűnnek tekintett, főleg így, hogy a saját fiával... de mégis odamegy egy idő után, és felsegíti őt... hisz ez egy igazi szerelem dolga... hogy a legnagyobb hibáinkat is elnézzék nekünk (perzse nem buta birka módra rögtön és mindent, feltétel nélkül tűrve)... Szerintem ők még Rómeó és Júliánál is nagyobb szerelem, hisz ha meghalsz a másikért, ok, de ha élsz érte, az még becsülendőbb... Most "csak" ennyi jött ki belőlem... nagyon várom már a történet végét... (a Narcissa/Lucius-t is olvagtatnám még:) ), de az új történetet is, hogy abban milyen Pansy-t és Draco-t kapunk :) Pusz mindenkinek: Stiga

callie

Előzmény | 2007.10.10. 23:16 - #1

gondolatok összenyomása ellen...;)))

[2-1]