|
Témaindító hozzászólás
|
2008.12.09. 08:44 - |
az ötödik kötet... |
[18-1]
Na elszállt az előző hozzászólásom szóval kezdhetem előlről, imádom az ilyet. SZóval nem fogom még egy szer ilyen részletesen leírni.
Elsősorban a párosokról.
Draco és Pansy. bonyolódnak a dolgok. AZ ő kapcsolatuk amúgy sem a legharmonikusabb. Ők ilyenek. Hogy mi lesz a későbbiekben annyira nem fogok titkokat elárulni itt a történet előrehaladtával. AHogy mindenki sejteni is fogja hogy mi fog történni. Tehát előkészítettem a terepet a nagyjelenetekhez.
Blaise és Daphné. Bonyolult összetett páros. Tele impulzussal, vágyakkal, és mh extrém helyzetekkel. ők ilyenek. Hogy Draco váalsztását mennyire befolyásolja majd a Daphnéról megtudott információk és hogy egyáltalán Daphné és Astoria pontosan mi hogy mennyiben hasonlóak és egyebek és ez milyen hatással lesz Dracóra hát...majd megjelenik ez is a kötetben....minden szépen ki lesz bontogatva ha nem feledkezem el róla és remélem hogy nem.
Nagy változások nagy események és nagy feladatok előtt állnak a szereplőim. Tányleg úgy érzem az ötös kötettel végleg előkészítettem minden a nagy fináléhoz. Most már a célegyenesbe fordultam s szépen lassan halad is a végkifejlet felé a történet.
Jó időtöltést ovlasgatást és szórakozást, izgalmakat a további fejezetekhez. Remélem részesítelek benne titeket!
Pusz Callie |
Ami lemaradt:
34. fejezet:
Jaj, olyan nagyon rossz volt látni így Dracot... elesetten, gondokkal küzdve, így... Azért jó, hogy Piton ott áll mellette támaszként (vagy legalábbis próbálkozik), még ha nem is a "rossz" oldalon áll. De mindenképpen kedves ez tőle. Hogy próbál segíteni.
És persze Pansy megint kirekesztődik. Szegényt már sajnálom nagyon.
35. fejezet:
Nagyon érdekes volt ez a fejezet számomra. Tökéletesen mutatta, hogy miért nem lehet majd az Pansy, aki szeretne lenni...Malfoy-feleség. Mert ő annyira nem felel meg annak a képnek, amit Milly bemutatott. Ő annyira nem a NŐ. Ő azért megmondja a frankót, nem engedelmeskedő, nem bólogató, stb. Tetszik, hogy ezeket a kis momentumokat leírod, mert így azért nem lesz olyan meglepetés-szerűa végkifejlet. Mert nagyon szépen készíted elő az utat Astoriához.
36. fejezet:
Nah, ez a fejezet nagyon megrázó volt. Főleg, hogy szegény Narcissa mennyire maga alatt van. Mondjuk nem csoda. Azért kíváncsi vagyok, hogy a vagyont vissza tudják-e majd szerezni...Voldemort lesz-e olyan kegyes hozzájuk. Jaj, szegényeknek nagyon nagy csapás lehet ez. :(
De azért a család összetart, remélem.
Nagyon várom a folytatást. Meg a következő kötetet is (az már eléggé a finish)
Pusszancs: Stigu _@/" |
Szió!
Szánom bánom bűnömet, hatalmas elmaradásban vagyok, úgyhogy ez most megint nagyon hosszú lesz valószinüleg. Megpróbálom összeszedni közben a gondolataimat, hogy ne írjak felesleges zagyvaságokat :)
19. fejezet:
Tetszett, ahogy kitalálták ezt a kis dalocskát. De sajna Draconak nem nagyon akarnak összejönni ezek a dolgok. Valahogy a kviddicsben mindig valami baj lesz vele :( MOndjuk most legalább kap valami kis elégtételt azzal, hogy Potter nem kviddicsezhet.
20. fejezet:
Ez a szánkózós rész nagyon tetszett, olyan kedves téli hangulata volt, ami most sajnos nekünk idén kimaradt. Úgyhogy sikerült egy kis telet lopni a szívembe :))
21. fejezet:
Hát, ezek a vizsgálatok érdekesek voltak. Mondjuk nem teljesen tudom, hogy Daphné miért húzta fel magát ennyire, ezek tök nem titkosított dolgok sztem. Vagy legalább is én nem tartom annak.
És Balise megind megmutatta, hogy a célért mindent. Nagyon tetszik az ő céltudatossága még mindig. És hogy ezért be is áldoz dolgokat, ha úgy érzi, az kell.
22. fejezet:
Ohh, ebben a fejezetben igen megleptek engem Dracoék. Nyíltan, a folyosón szexelni... még ha késő is van... elég szokatlan ez tőlük :)) Mondjuk az extrém hely/zet legalább meghozta a várva várt dolgot :))
És utána az otthon. Szeretem a családos részeket, mert belepillanthatunk az otthoni életükbe, amit soha, sehogy sem láthatunk. Mert a suliban JK még csak-csak ír róluk, de ezekről semmit. És nagyon tetszik, hogy nekik is megvannak a saját jellemzőik, személyiségük. Hogy Narcissa az aggódó, néha emiatt idegesítő anya, Lucius a higgadt, türelmes apa, aki épp ezzel támogat. És mindamellett nem az a ridegség van bennük, amit mindneki gondol (én nem!).
23. fejezet:
Jaj, ez a pasis beszélgetés a kedvenc testrészekről nagyon tetszett :) Olyan bensőséges volt :)) Azon agyaltam most el, hogy vajon Draconak mennyire fog ez pluszt jelenteni az Astoriához vezető úton, hogy Daphnéról elég sok belső infot tud, és azért eléggé hasonlóak ők. Tehát hogy ez vajon mennyire mozgatja majd meg Draco fantáziáját... Hümm, de ez a jövő zenéje, tudom :)
És utána a csajos beszélgetés. Az valahogy mindig kicsit hűvösebbre sikerül, mert Pansy olyan kis keveset mondó :) Nem teregeti ki a szennyest. Ez is olyan furi nekem, mert én kiteregetős vagyok :))) Na, de, másmilyenek vagyunk. Mondjuk sztem Draco nem annyira visszafogott, inkább olyan normális. Blaise meg már extrém inkább. Mondjuk én simán megelégednék Dracoval is :))
Aztán persze előjön a halálfaló téma is...
24. fejezet:
Jaj, Bella végre kint :)) Azért nekem valahogy kezd szemet szúrni, hogy ezeket a dolgokat Draco sose Pansyvel beszéli meg, hanem valaki mással. Ez is lehet még probléma a jövőben. Mert a nők sztem nem tűrik jól, hogy kimaradnak valamilyen szinten a szerelmük életéből. Hogy vannak olyan dolgok, amiket a másik "titkol", nem vele oszt meg. Ez nyomasztó lehet nagyon egy idő után. És vszeg ezek a jövőben csak még inkább szaporodni fognak, az ilyen megbeszéletlen dolgok.
Bella levele is nagyon tetszett... olyan Bellás volt :))
És az is nagyon tetszett, hogy Balise számára is volt hír a prófétában, és arról sem feledkeztél meg. Hoyg tudod ezt a sok apró részletet bedolgozni??? még mindig elcsodálkozom rajta. És tényleg olyan hiteles lesz emiatt az egész. Frenetikus... :)
25. fejezet:
Jaj, nagyon éleződik már ez a dolog a fiúk között. Valahogy nincs már meg az a pici közös hang sem, ami eddig megvolt. Nagyon szépen építed fel a "szakítást" kettejük között.
És megint lányos beszélgetés :) Szeretem még mindig ezeket a beszélgetéseket. És utána Daphné olyan édesen kiakadt, hogy most akkor mit csinált Blaise :))) tetszett az a rész nagyon :) Bár, hogy mi az a Gubra.... valami tűz, azt nem tudom?! :)))
26. fejezet:
A vihar előszele. Nekem ez már most szintén valahogy előrevetítette picit a jövőt. Az apró jel, ami mutatja a továbbiakat. Egy pici lelepleződés. Mert most nyíltan ki lett mondva, még ha hiteltelenül is, amiről eddig csak suttogtak a rossz nyelvek. Szegény, szegény Lucius... Ühüm, és itt már ki is jön picit, hogy Pansy beavatatlannak érzi magát, és hogy azért ez rosszul esik neki.
És valahogy mindig Blaise az, aki az ilyen családi helyzetekben szól Draconak a való világ történéseiről is :))) Édes :))
27. fejezet:
És végre... nagyon örülök, hogy te a 7. emeletre írtad a titokszobát, ahol van. Kb. az ezredik ficet olvastam már, ahol valami furcsa oknál fogva a 3.-on van... nem is értem, hogy került oda :))
És megvolt a kapkodás is... mármint az elkapkodás. :))
Mondjuk most ezekhez a fejezetekhez nem fogok sokat tudni írni, mert eléggé leíró jellegűek, és így nem kavarognak bennem ellentmondásos érzések, és így nem tudok reggény hosszúságokat írni :))
28. fejezet:
Mondjuk jó, hogy nem minden mardisnak tetszik minden intézkedés, amit Umbridge bevezet. Daphné. aki amúgy is lázadó, valahogy nehezen tűri, ez érthető... És azért tetszik, hogy mikor már a szabadidőről van szó, akkor Draco is kicsit háborog már. Persze ő túl szabálykövető ahhoz, hogy szót is emeljen. Nem az a lázadó típus ő...
29. fejezet:
Ohhh, ez a számmisztikás levelezéses dolog annyira nagyon romantikus volt...úgy tetszett. :) Annyira sok színe van az ő kapcsolatuknak, még így is, hogy nem tökéletes. Talán pont azért ilyen szép színes, mint a szivárvány. Teljesen összefacsarta a szívemet, hogy tényleg létezhet-e ilyen. Hogy ennyi mindenen átmenve, mégis élhet, és létezhet egy szerelem, és ennyire intenzíven, és folyamatosan és tisztán. Mert nekem valahogy ez a kapcsolat olyan tisztának tűnik, még a sok csalás, és stb. ellenére is, mert egyszerűen nincsenek titkok,tabuk, csak érzések kavalkádja. Hűűű, asszem' ez most kicsit érthetetlen lehet, de ilyen kuszák az érzések is bennem. :)
30. fejezet:
Érdekes volt ez a pályaválasztási dolog. Valahogy furán vannak ezek a párok. Talán jobb lenne, ha máshogy lennének, és így segíthetnék a másikat. Mert mondjuk Blasie és Daphné két erős, határozott, céltudatos személyiség, akik hajtják egymást is, viszont Draco és Pansy szinte már mondhatnám azt is, hogy visszahúzzák egymást. Vagy legalább is nem inspirálják egymást... És ez érződik ott is, hogy egyikük sem tudja, mit akar. Nehéz ügy...
És hogy mindig valami állattá változnak szegényeim. Pansy az őzika, Draco a kis görény :)) Tündériek :))
31. fejezet:
Hümm, érdekes volt ez az rbf-es fejezet is, de igazából csak Daphné miatt. Nagyon kész az a lány. Céltudatos, igaz, de azért ez picit durva volt... Teljesen jogos volt Balise kiakadása, sőt... én mondjuk tuti kidobom a párom a pic***ba, ha ilyet csinál. Nem érdekelne, hogy miért, hogy csak dugás...akkor is... Mondjuk az ő kapcsolatukban semmi sem normális :) Ettől föggetlenül én hittem egy pillanatra, hogy Blaise kidobja. De hát, ő is csak férfiből van. A nők meg még mindig hatalmasabbak sztem a férfiaknál, mert nagy erő van a kezükben a testük által.
32. fejezet:
jaj, tök izgi volt olvasni arról, hogy mi történt az igazgatói szobában, amíg a többiek az erdőben kóboroltak :) jaj, és Piton is olyan édi volt benne... bár, ő mikor nem édes (sajnálom, kicsit Piton-függő vagyok mostanában). :))
33. fejezet:
Nagyon tetszett ennek a fejezetnek is az eleje, csak hát, szegény Pansynek nem volt jó... van ez így... De most volt bennünk valami nagy adag tűz... talán ezért is ment el Draco ilyen gyorsan... Kíváncsi leszek a nyaralásra is. És főleg arra, hogy Draco egyáltalán el fog-e menni, hisz most egész durva dolgok szakadnak rá. Tehát, én nem vagyok biztos, hogy lesz ebben a nyárban valami jó. Jaj, mikor folytatod már??? :))
Hűűű, és Blaise és Daphné már megint vadultak. Szokásukhoz híven. :))
34. fejezet:
Jaj, olyan nagyon rossz volt látni így Dracot... elesetten, gondokkal küzdve, így... Azért jó, hogy Piton ott áll mellette támaszként (vagy legalábbis próbálkozik), még ha nem is a "rossz" oldalon áll. De mindenképpen kedves |
Nos válaszolok, mert már kapom itt a letolásokat. Tehát. Közeledik a karácsony ráadásul az eredetiben olyan ripsz ropsz köszön be szinte átvezetés nélkül, hogy én pl meg is lepődtem ezen, mert az eddigi kötetekben valahogy jobban érződött fejezetenként hogy telik az idő. Most eléggé összecsapott lett JKR-nél az első félév.
Blaise-től úgy éreztem épp itt az ideje, hogy egy kicsit összeessen már ettől a sok tanulástól. És ezzel azért megadtam mindenkinek a kellemes rémületet. Főleg Daphnénak. Valahogy úgy éreztem ez most kell ide, hát legalább teltek vele a fejezete, amíg Harryék DS kednek meg kígyószenved, meg rémálmodik meg minden...Harryéknél nem sok érdemleges dolog van itt számunkra.
Ami viszont sokkal jobban kijött és ezt nem is gondoltam. Hogy Umbridge/Pansy kapcsolata most ahogy újralapozom az 5. kötetet most bontakizok ki teljes egészében előttem. Ahogy most kiemelve látom ezeket a DP történteket az ötösben sokkal jobban kidomborodik ez a rokonszenv dolog közöttük, ami viszont jelentősen megdobja így nekem a történetet:)) szóval mindenképpen egy új felfedezést tettem az újraolvasással és a más szemszögű újraolvasással. Egyébként minél többet és részletesebben ismerem az eredeti könyvet annál több hibát látok a filmekben. Például most a héten újranéztem egy párszor az ötödifilmet és amikor esnie kellene a hónak akkor nem esik, amikor zuhogni kéne az esőnak akkor nem zuhog, ráaádsul időbeli eltolódás is jó pár akad benne. vagyis nem akkor történnek a dolgok amikor eredetileg kellene. tehát nem elég hogy filmszakmabelileg egy élvezhetetlen filmet hoztak össze, de ráadásul amire olyan büszkék, hogy azrté eléggé JKR hű na hát az sem igaz.
Piton és a kis mardekárosai. Én eléggé elfogódott vagyok Pitonnal kapcsolatban, mert én őt jó tanárnak tartom még ha Potter nem is. SZóval természetsen Pansy fényezése az én fényezésem volt:)))de azért törekszem beleképzelni magam a szereplőim helyébe és többé kevésbé szerintem eltaláltam, hogy hogyan is reagálna erre arra. Hát lehet nem százszázalékosan de tőlem most ez volt a maximum, egszen biztosan aki olvassa látja bizonyos jelenetnél hogy sokkal jobban meg tudta volna írni. Senkinek nem tiltottam én meg hogy megírja a saját verzióját szóval ha vmi nem tetszik, akkor meg lehet nyitni egy új word dokumentumot és bátran nekiláthat bárki. Én ezt láttam benne és ezt tudtam kihozni belőle ennyi.
A fürdőzés. Hát szerettem volna vmi szép prefektusit adni Dracónak és Pansynak és gondoltam épp itt ez megfelelő lesz .Ráadásul a vizes dolgoakt tényleg nagyon szeretem....és most is előjött ez a szenvedélyem....minta kedves karjaiban is. Nah folyt köv hamarosan
Pusz. Callie |
Szia!
Végre van egy lélegzetnyi időm 2 vizsga között (az egyiken ma túl, a másikra meg még nem paráztam rá), úgyhogy goldoltam, bepótolom, amire eddig nem volt lehetőségem. Igyekszem valami normálisat írni, csak még eléggé a vizsga hatása alatt vagyok :))
17. fejezet:
Már ebben a fejezetben is feltűnt, hogy Blaise kezd kicsit besokkalni. Nem jó, ha az ember túlhajtja magát tanulásilag, ráadásul egy idő után az agya sem lesz olyan fogékony (mondom én, akinek mindig bűntudata van, ha pl. tanulás helyett inkább megebédel délután 6-kor :)) ).
Pansy aranyos volt, ahogy Pitont dícsérte... nagyon édes volt, és épp csak egy csöppet fényezte túl :))
És aztán a kedvencem: ez a fürdőzés (amúgy észrevettem, hogy a vizes dolog elő szokik megint jönni nálad --> mint a kedves karjaibanban). Ez olyan igazi kedvemre való második alkalom volt :)) Szóval el is felejttette a (számomra) fura első alkalmat. Azért persze örülök, hogy nem lett szirupos, nem lett irreális. Ez így pont passzolt, pont olyan volt, amilyennek lennie kell. Szóval nagyon tetszett. Amúgy fura, mert sztem Pansy is élvezte ezt az együttlétet, még ha nem is úgy, ahogy Draco. A szerelmedet kielégíteni jó érzés....sztem ő is ezt érezhette.
Úgyhogy ez a fejezet most nagyon-nagyon elnyerte a tetszésemet (a többi is el szokta, de ez nagyon-nagyon :)) ).
18. fejezet:
Már az elején volt egy ilyesmi érzésem. Hogy Blaise valami nem egészen kóser szerrel tolja a fittséget, és most kiakadt tőle (csalhatatlan a megérzőkém). Szegény Daphnét sajnáltam a legjobban. Nagyon szörnyű érzés, mikor a szerelmeddel valami baj van (sztem szörnyebb, mint amikor saját magaddal van baj... tudom, én éltem már át ilyet...egy autóbaleset után). Amúgy ez pont úgy szokott lenni, hogy aki mindenre és mindenkire figyel, az pont magára nem... a többiek meg úgy gondolják (gondolhatják), hogy ő az őrangyal, tehát neki csak nem kell segítség. Meg azért Blaise eléggé nagyon titokban csinálta a dolgait, nehéz az ilyet észrevenni.
És persze Piton tudott a dologról. Nem is csodálkozom rajta, sztem ő mindent tud, amit a mardisai csinálnak (legalábbis sok mindent). Jó megfigyelő....egy kémnek annak is kell lennie. És az is tetszett, hogy nem akart nagyon beleszólni a dologba. Hogy tartotta Blaise-t annyira felelősnek, hogy tudja, mit csinál...csak hát, elszámolta magát.
És megint feltűnt Astoria egy említésre. Ezt még mindig bírom :))
Nah, hát igazából most ennyi tellett tőlem...még mindig a vizsgaidőszak hatása alatt vagyok :) Türelmetlenül várom a folytatást!! :)
Pusz: Stigu _@/" |
Először is köszönöm a szép hosszú és kimerítő, tartalmas kritikát, igazi balzsam volt a lelkemnek. :) nem is tudom hol kezdjem a választ rá. Amik eszembe jutnak most csak úgy írok rá nem bontogatom fejezetekre.
Umbridge-ot illetően én személy szerint talán még Dumbinál is jobban utálom pedig az nagy szó nálam, mert én Dumbinál jobban tényleg senkit ne mutolák. Még Ron is alacsonyabb rizikófaktorszámba megy. Amúgy Umbrdige mint tanár, mint munkáját végző boszorkány maximálisan kitüntetésesen végzi a munkáját ebben az egyben viszont teljesen biztos vagyok. Tehát ebből a szemszögből én rátaláltam arra az Umbridge-ra akit a mardekár szerethet és kedvelhet , oylannyira hogy szinte mindenki Umbridge különítményébe fog tartozni. És igyekeztem mindent összepászítani, hogy szépen harmonikusan fejlődjön ki ez a kapcsolat a főinspektorral.
Blaise idén végre egy másik oldaláról is magmutatkozik előttünk. Ami mindenképpen értékelendő és jobban is mint az eddigiekben.
Úgy tartottam, hogy egy külön lányok, külön fiúk beszélgetést még itt a nagy esemény előtt illendő ejteni.. Piton professzorrol pedig hát igyekeztem egy szép Draco szemszögű leírást összehozni. Hát lett amilyen lett.
A nagy eseményről. Nos egy tizenöt éves fiúról és lányról volt szó. Ráaádsul egyikük sem egy Szexisten vagy szexistennő mint amilyen Daphné és Blaise. Nem kívánok arról vitát folytatni, hogy most ez így jó volt e vagy sem. Hogy szép volt e vagy sem. Hogy mennyire tükrözte a valóságot vagy sem. Nem tagadom, hogy egy romantikusabb együttlétet nem vágytam volna-e nekik. olyan giazán Malfoyosan, szépen görülékenyen, ahogy talán ők ketten is vmi ilyenre vágytak a szívük mélyén, amiket biztos átélt Hamupipőke is meg Hófehérke is. EZ most ilyen lett. Ahogy esik úgy puffan ennyi. Én ilyennek gondoltam ezt és ilyennek írtam meg.
Arról, hogy összeillenek-e Draco és Pansy...valamint Blaise és Daphné....hogy szerintem összeillenek-e most itt ebben a történetben és ebben a pillanatban vagy sem....természetesen nem váalszolok rá mint író jelenleg. Mindenki érezze azt, amit a történet sugall. Bátran érezd amit érzel a történettel kapcsolatban én is azt teszem. Nem páláyzok Grimmék helyére de még Rowlingéra sem. Szóval...lett amilyen lett. Természtesen fejben én már nagyon jól tudom hogy mi hogyan lesz a későbbiekben mindenkinek a sorsa. Előttem már csak az áll, hogy megírjam. Nektek még meg marad az a néhány hét-hónap apró találgatás és várakozás és csalódás és öröm amíg várjátok hogy megírjam az újabb és újabb fejezeteket. Nem feddhetetlen senki sem a történetben, minden szereplőm olyan amilyen...mások másoknak álmodták meg őket én ilyennek.
Pusz Callie
|
Ami lemaradt:
Amúgy tényleg kezdem azt érezni, hogy Pansy valahogy nem is akarja ezt az egészet...mintha a kulcs nem abba a zárba lenne való, és így emiatt nem is akarná beleerőltetni. vagy valahogy bennem ilyesmi érződik. Pansy valahogy nagyon húzódik ettől a testiség dologtól (előre szólok, hogy most olvasgattam újra a Hajnal szárnyánt, lehet, hogy még kicsit annak az érzésnek a hatásán vagyok). És igazából nem is értem, hogy miért Draco kérdi, hogy nagyon pocsék volt-e, hisz nem ő hagyta abba, meg az első egy lánynak persze, hogy pocsék, de ettől még legalább a fiú kedvére tehetne, hogy legalább valakinek jó legyen.
Talán mégiscsak korai nekik még ez a dolog, Pansy valahogy még nagyon idegenkedik az egésztől, meg attól is, hogy a kapcsolatukat tudja mindenki. Ez is olyan fura nekem, hogy ő ennyire titkolgatja ezt a dolgot.
Nah, most hirtelen elapadt az agyam :) Borzasan kíváncsian várom a folytatást, hogy mit hoznak ki majd a jövőben ebből a dologból :))
Pusszancs: Stigu _@/" |
Nah hali! Itt van már nagyon az ideje, hogy megírjam ezt a kritikát. Már eléggé el is vagyok maradva, főleg így, hogy te is elemedben vagy :))
Akkor kezdem valahol :)
11. fejezet:
Hát, attól tartok Sally-Anne-nel is lesznek még problémák :)) vagy csak én érzem így valami kósza, félrevezető érzés miatt? :)) Főleg, hogy valahogy úgy érzem, hogy Blaise és Daphné nemannyira találják a közös hangot. Vagy ezt is csak én érzem így? :)
Mondjuk olyan fura olvasni nekem, hogy a mardisoknak bejön Umbridge, mert én szívem szerint nagyon utálom... főleg a filmben nyújtott teljesítménye miatt... Persze, ha valaki a főinsprektori különítmény tagja lesz majd a jövőben, akkor valamennyire szívlelni kell ezt a *** nőt :)), de azért ennyire?? :))
Mondjuk a képkeretes dolog olyan többet mutató kis apróság. A nagyon szerelmetes párok szoktak ilyeneket kipakolni az éjjeliszekrényükre. Pedig az előző fejezetben azért eléggé csalták egymást, ahol csak tudták (főleg Blaise). Nem tudom, valahogy úgy érzem, hogy ez a kapcsolat nem lesz olyan nagyon hosszú (persze, már hosszú ideje tart így is, de nem hiszem, hogy ők együtt néznek majd a család meg stb. elébe). Aztán lehet, hogy ez csak az én érzésem, de én bennemvalahogy ez van most.
12. fejezet:
Nah, hát ezekhez a fejezetekhez nem fogok tudni nagyon sokat írni, mert olyan kis átvezető jellegű fejezetek ezek. Persze kell ez is, de igazából én az akciót vártam már egy ideje, és most is főleg az foglalkoztatja a gondolataimat :)) Én a "kis" perverz :))
Nem teljesen tudom amúgy, hogy Pansy miért görcsöl rá az együttlétekre, hisz amúgy olyan szépen megy minden. Felkeltik egymás ... érdeklődését, nincs semmi baj a vágyakkal, akkor mi nem akar stimmelni. Én ha egy Draco Malfoy félével veszthettem volna el a szűzességem, hát, egy percig sem tétováztam volna. Igaz, Draco tényleeg nem a leghatározottabb, legirányítóbb személyiség. Én a helyében már rég.... na, de mindegy, ő már csak ilyen.
Amúgy Piton alakja nagyon tetszik, az meg főleg, hogy jó sokat szerepelteted mostanság. Jó látni, hogy csak azokkal szemétkedik, akiket utál, a mardisokkal egészen emberi. És segítőkész...mint egy igazi pót-apa. És az főleg tetszik, ahogy Blaissel bánik, ahogy segít neki. Mondjuk biztos benne van az is, hogy tudja, hogy Blaise nincs elköteleződve a halálfalóknak, és elvégre ő a jó oldal kémje és segítője, és nyilván az is benne van a dolgoban, hogy örül, hogy Blaise kimarad ebből. Ő sztem szíve szerint erősen visszatartaná a diákjait attól, hogy Voldemort eszméit kövessék (vagy legalább is őt), csak persze ezt nem hangoztathatja nyíltan. Elég összetett karakter az övé is :))
13. fejezet:
Nekem, a többiekkel ellentétben, nagyon tetszik, hogy Blaise ilyen készülős, és előrelátó, meg hasonlók. Olyan, amilyen én sose leszek :)) De tényleg, tök jó, hogy ő már most készül, hogy már ilyen céltudatosan csinálja a jövőjét :)) Ilyen egy igazi pasi :)
Meg tetszik még mindig az is, ahogy a szálakat olyan szépen összehozod; a beszólásokat, az eseményeket, mindent :))
Mondjuk ebben a fejezetben kicsit valahogy elutasító volt Pansy. Lehet, hogy a kötelesség beszélt belőle, hogy ilyen hűvös volt?
14. fejezet:
Nah, ezek most tényleg rövidre sikerülnek, de nagyon várom már, hogy az utsó fejezethez írhassak. :)
- Hogy fogom kibírni addig – puhította a lányt apró csókokat hintve a tarkójára. Imádta ezt a részt. A felnyírt ébenhajat, ahogy szabadon hagyja a tarkót. Megőrült ettől a vékony tarkótól. S imádta puszilgatni.
- Majdcsak megoldod valahogy Draco. Nagyfiú vagy már – felelte rá Pansy. Draco beharapta a száját. Vajon Pansy is olyan perverz dolgokra gondolt, vagy nem?
Vajon Pansy tényleg ilyen perverz, vagy teljesen ártalmatlanul mondta a nem teljesen ártalmatlan mondatot??? Erre most nagyon kíváncsi vagyok :))
Szerencsére megint volt egy csajos-beszélgetés... még mindig szeretem ezeket a kis tapasztalatcserécskéket :) Mondjuk még mindig nem értem, hoyg Pansy min van kiakadva?!?! Az első mindig, mindenkinek fáj, csak a nyomi, béna lányregényekben nem. Tehát akkor mi a baja. Egyszer kell csak túlesni rajta, aztán (egy idő után) már minden pöpec lesz. Nem kellene az egészre ennyire rágörcsölni.
És persze a lánybeszélgetés után a kötelező fiúbeszélgetés is :) Nagyon igaza van Blaisenek...Draco ha férfibb lenne, már rég bejutott volna azon a kapun. Nem érdemes már tovább szerencsétlenkednie, mert ez most már csak időhúzás... és ezalatt mennyi jó szexet hagynak ki :)) És amúgy sajnos igaza is van...a nő tűr, a nő a befogadó...így lettünk teremtve, ezen már nincs mit nyavajogni. Mondjuk nem is értem, mit nyavajog ennyit Pansy. Persze, az első nem a legkellemesebb, de egy idő után elmúlik a fájdalom is, és azért túl lehet élni (kevesen haltak még bele a szüzességük elvesztésébe). Mondjuk fura nekem, hogy úgy fogja fel ezt az egész elvesztés témát, mintha valami kötelező, és nagyon kellemetlen orvosi vizsgálatra készülne, ami után még mondjuk szurit is kap, és juj, az fáj. Pedig ezt inkább úgy kéne felfogni, hogy egy nagyszerű élmény a szerelmével, amit együtt élhetnek át, és egyszer, soha többet nem. Mással már nem fogja tudni elveszíteni a szüzességét, és ezért olyan nagy kincs ez. Szóval inkább csodálatos dologként kéne ezt megélni, még a fájdalommal együtt is, nem pedig annak, aminek ő éli meg. Nah, mindegy, ebbe a témába most kicsit belelohaltam magam :))
15. fejezet:
Hát, ehhez se fog sok menni, mert megint egy enyhén Umbridge-os fejezet, aki nekem még mindig nem (és soha nem is lesz) a szívem csücske :)
De Daphné megjegyzése Luciusra nagyon tetszett... Hát, igen, jó pasi ő :)) Én is bevállalnám :))
Draconak talán valamilyen bájitalos melót kéne választania, ha ez a dolog ilyen hatással van rá? Amúgy mi lesz belőle, ha nagy lesz? Engem ez a kérdés is izgat ám :))
16. fejezet:
Nah, el sem hiszem, hogy idáig eljutottunk. Persze most sem hazudtoltad meg önmagad :) Az egész bevezetés olyan kis esetlen, szerencsétlen volt. Valahogy nagyon túlaggódják mindketten ezt az eseményt. Nagyon rágörcsölnek mindketten, és nagyon unspontán lesz az egész. Olyan, na, most muszáj már dugni, akármi is lesz, és ettől ilyen nagyon kényszeres az egész. Lehet, jobb lett volna, ha valami spontánabb akcióban jön el ez a dolog, és nem ilyen nagyon előre tervezetten és kényszeresen. Meg az elejét is olyan nagyon elbénázták. Jó, persze, még mindketten tapasztalatlanok, talán ez a legnagyobb probléma az egészben. Tapasztalatlan szüzeket nem lenne szabad egymásnak ereszteni (bár, néha a tapasztaltabbakkal sem megy sokra az ember :)) ).
Az mondjuk tetszett, hogy a testük forró, de a kezük jégghideg. Az olyan tipikus :)) És olyan rossz tud lenni, mikor a tök felhevült bőrödhöz ér egy ilyen hideg kéz :))
Az mondjuk egyáltalán nem tetszett, hogy ez lett a vége...pedig olyan szépen haladtak. Csak nem is értem, mi történt itt. Hisz a legnagyobb lépésen már túl voltak. Talán ha Draco nem szól, hogy ú, véres minden, akkor nem lett volna így vége. Mert ez így kb. nem is szeretkezés volt, csak elvette Pansy szüzességét. Ennyi. Mondjuk nem is értem, mit vártak. Főleg, hogy azért hallomásból tudják már, hogy mi történik ilyenkor. Meg pansy miért pattant fel, csak így??? Mindenki vérzik ilyenkor, meg fáj, akkor mi a parája. Na, mindegy, nekem nagyon nem tetszett, hogy csak így abbahagyták az egészet, és nem fejezték be normálisan. Főleg, hogy így Draco nem is élhette át első szeretkezését, mert ez koránt sem volt az. De tényleg nem értem, hogy miért van megszeppenve??? A szüzesség elvesztése ilyen dolog. Hát, jaj, olyan nagyon bénák tudnak lenni. Mind a ketten.
Amúgy tényleg kezdem azt érezni, hogy Pansy valahogy nem is akarja ezt az egészet...mintha a kulcs nem abba a zárba lenne való, és így emiatt nem is akarná beleerőltetni. vagy valahogy bennem ilyesmi érződik. Pansy valahogy nagy |
Tehát akkor a két prefektusi fejezetről. Blaise figyelmét végre nem csak egy nedvesen táguló vagina kötötte le ami kész csoda nála szóval most végre már megint komolyan beszélgettethettem Dracóval. Elgé sok komoly dologról beszéltek most. S ismét előjött a két fiú közötti jelentős különbség is. A család, a gondolkodás és felfogásbeli különbségek. Elég jól sikerült kis beszélgetés lett ez közöttük ráafásul Blaise ugye rá is szól a dolgokra. Na persze könyű már nekem itt a bölcs tudatosságban Blaise szájába adni az illúziókról a szövegeket.
A prefektusság és a búcsú....hát tudjuk, hogy mi lesz tizenkilenc évvel később. Ezen bármennyire is akarok nem tudok változtatni. Így lett megírva a nagy könyvben. nagyon lehangoló fejezet lett tényleg. De nem ezt éreznénk Pansy helyében? Minden meghívás egyetlen nyárra szól. S a Malfoy-kúriától most búcsúztak. Az élmények után nem véletlen, hogy Pansy is szomorű búcsút vesz tőle. milyen pocsék író lennék ha most megmondanám, hogy mi lesz a későbbiekben... természetesen gondold azt amit ad a hangulat aztán majd hogy mi hogy lesz később azt majd elolvasod a fejezetekből:))) De a búcúsja szerintem nagyon szép volt. Én pontosan ezt tettem volna a helyében utoljára mindent megérintek, mindent alaposan megnézek, hogy jól az emléekzetembe véssem....
És a vonatút. Astoria érik érik. A nagy feladatra:)) szépen lassan. Jókat nevettem itt a megjegyzéseiden:))) Astoriának tényleg valóban felnyílt a szeme. Daphnéi csábítás kroba lépett mondhatni. ÉS azért nem amrad ő alul Daphné mögött nehogy azt higgyük.
És igen Dracóból előtört a férfi. Időhúzás de gyorsan mert még dönteni kellene! Tipikus pasi inkább megfutamodik:)))
igen igyekszem megteremteni az összefüggéseket és ebben a fejiben tényleg egészen jól sikerült. minden ott volt most tökéletesen illeszkedtek a kis puzzledarabkák. és persze hogy uncsi volt a prefigyűlés:)) És a Daphné-Blaise kibékülés is teljesen Daphnés és Blaisees volt. én is nagyon bírtam itt őket....:)) ez olyan jellemző rájuk és annyira asajátjuk ,de ők pont ettől ők....
Jaj hát én is várom már a folytatást el sem hiszem milyen hosszú még ez az ötödik kötet szinte alig kezdtem el még annyi kifejteni való van vele., sok munka lesz ez...na igyekszem majd vele haladgatni...
Pusz: Callie
|
Szió!
Nah, akkor megpróbálok valami értelmeset kiadni magamból...csak még mindig nem ébredtem fel teljesen. Ráadásul 2 fejezethez is kell írnom :)
Azért kicsit (nagsúlyozom: KICSIT) jófej volt Blaisetől, hogy bocsánatot kért. Persze mellétetted, hogy azért nem teljesen önszántából mond le a huncutkodásról. :)Hát, Blaise már csak Blaise marad.
Jó lenne, ha Draco kitalálná már végre mit akar (most csa a keserű nő szól belőlem, ne vedd komolyan). Jó, hogy Blaise segíteni próbál neki, most hogy már nem csak Daphné kúrogatásával van elfoglalva. :)) Tényleg ég és föld a két fickó :) és tök fura, mert mindig azt akarjuk, ami a másiknak megvan, és közben ő meg utálja azt. Olyan érdekes ez. Draco mindig megkap mindent, nem nagyon kell harcolnia, épp ezért harcolni akar, és a saját erejére támaszkodni. Blaise-nek mindenért küzdeni kell, úgyhogy szeretne valamit már harc nélkül elérni.
Amúgy szerintem nagyon sokan éreznek úgy, ahogy Draco, mert hiába mondjuk nincs is annyira családi elvárás, de mégiscsak van. Dolgozzál, hogy segítsd a családodat, vagy járj iskolába, mert a felmenőid is egyetemeket végeztek, meg sokra vitték. Csak közben az ember nem is tudja, hogy a tettei, döntései mögött mi az, amit valójában ő akar, és mi az, emit észrevétlenül, de a család plántál bele.
- A sok küszködés a boldog életért…talán meg sem éri Draco – legyintett Blaise fásultan. – Ne azon gyötörd magad, hogy elérd akár egy végcélt a boldog életet. Éld azt az életet ami most van Draco.
Amit Blaise mond...lehet benne valami... Lehet, neki sem azon kéne rágódnia, hogy mi lesz, hanem, hogy mi van... Csak sajna vannak olyan emberek, akik nem tudnak a mában élni (mint pl. én). Hanem minden lépésükkel a jövőért próbálnak dolgozni.
És sajnos Blaiseből a próféta fog szólni az illúziókat illetően. Az ember életét olyan könnyű lerombolni egyetlen kis dologgal. Egy rossz lépés és már el is indul a folyamat és nem lehet visszafordítani, és kártyavárként omlik össze az egész, amit igaznak hittél. Amiben boldog voltál.
Mondjuk talán igaza van Draconak, hogy a saját családunkból nehéz kitörni, mert minden amit ott élünk, tapasztalunk, látunk az belénk ivódik, és észrevétlenül a részünkké válik. Ez már csak ilyen. Ezért nagyon fontos, hogy mit lát egy gyermek a családban.
És még ez a prefektusság is rátesz a dologra. Hogy úgysem tudsz kitörni, mert már benne vagy a gépezetbe. Már léped a saját lépéseidet, amerre a többiek lépése visz. De kilépni nem tudsz, mert már beleléptél.
Jaj, ez a búcsús rész olyan nagyon szomorú volt neke. Talán mert már sejtem előre, hogy nem fognak a vízesésben szeretkezni, vagy Draco baldachinos ágyában (vagy talán mégis????), és ettől olyan furcsán gyomrot összeszorító lesz az egész. Főleg, hogy én tuti ki akarnm használni ezeket az utolsó pillanatokat. És talán azért is volt rám ilyen hatással, mert én sem használtam ki ezeket az utolsó pillanatokat. Ahogy ők sem tudták. Igazából nem is szeretnék erről nagyon többet írni, mert nem biztos, hogy menne kiborulás nélkül. Azért az szívet facsaró volt, hogy Pansy elköszönt a dologtól, hogy utoljára jól megnézte őket, megtapintotta a dolgokat, hogy emlékezzen rájuk.
Mindenesetre arra kíváncsi vagyok, hogy vajon a Roxfortban mennyire nyílik meg a lány...már ami a szexet illeti. Hogy tényleg csak a Malfoy-kúria hatott rá így?!
Nah, köv. feji:
Jaj, Astoriával lesznek még bajok...kezd kinyílni a csipája. És persze Pansyből meg előjön a féltékeny nő, és megmutatja, hogy Draco "kié". Tetszik, hogy nem adja fel, hanem harcol. Hogy nem besértődik, hanem csakazért is megmutatja. :)
Hát, a prefigyűlés pont olyan sótlan volt, ahogy azt el lehet várni :)) Azért ez az időhúzás nem semmi ötlet :)) Tipikusan pasis... olyan, hogy nem tudok dönteni, sebaj, csinálok olyan helyzetet, hogy ne is kelljen. férfiak :I
Nagyon tetszett, hogy sok volt a párhuzam az eredetivel. A beszólás Potternek, a béna hírverő, a prefi-gyűlés. Minden olyan jól összefüggésben volt a HP-val. Tetszett az átöltözködős rész is... hogy már nincs az a "jaj, menjetek ki fiúk..." stb. hiszti, hanem kezdenek felnőni. És hogy tényleg ezen is látszik az összetartás. És nagyon jó volt Blaise és daphné kibékülése. Olyan tipikusan ők voltak. :))
Az elsősök meg olyan kis bénák és hisztisek...Jaj, nem is tudom, hogy lehet kibírni ezt a rengeteg rinyát.
Nah, hát most ennyi sikerült (talán nem lett olyan sok, mint az előző, de ezt ne a te hibádnak fogd fel, hanem az én gyenge agyi kapacitásomnak :)) ). Nagyon várom a folytatást, főleg, hogy vajon Pansy felenged-e a Roxfortban. :))
Pusz: Stigu _@/" |
A másikhoz mivel ilyen maratoni kis iromány lett már meg sem próbálok reagálni úgy hogy így külön írok neked pár sort rá. Látom nagyon megérintett ez a hosszabbra sikeredő fejezet és ez nagyon jó dolog hogy végre megmozgatta az olvasói háborgást. Mert ez is olyan dolog mint a hír mindegy hogy jó vagy rossz csak beszéljenek róla és az már azt jelenti hogy csináltál valamit:)))
Én Blaise/Daphné kettőséről teljesen el tudom képzelni, hogy ők ketten pontosan ilyenek. Megvan bennük a mardekáros lenézés mások iránt, hog ők bármit megtehetnek bárhol, elég perverzek és erkölcstelenek hozzá. Hogy neked ez ne mtetszik az sem baj....kinek hogy.
Persze a prűd Draco annyira azért szintén nem bírta jól ezeket a dolgokat. Hidd el dolgozom az ügyön hogy valami eljusson hozzánk Monstro és Crak jelleméből is. Ők eléggé nehezen megérthető karakterek, de azért igyekszem az idő előrelahadtával több színt vinni beléjük is hogy ne legyenek fekete fehér státuszfigurák a történetben.
A kis utalásaimról természetesen most esm feletjezem el. Folyamatosan fejben tartom, hogy Draco azértutalgasson ,a háttérben mindgi sugallmazódjanak a dolgok érlelődjenek az apró kis termések a fákon.
Való igaz hgoy a történetek előrehaladtával egyre kevésbé tudom követni JKR stílusát egyre jobban elszakadok az eredeti narrátorszereptől...sajnos már most nem tudom megcsinálni ezt a hidegvérű teljesen kívül helyeződést a történettől mint amit még az első kötetben nagyon következetesen igyekeztem JKR stálusában csinálni. Ami megfigyelhető volt a narráción is akkoriban JKR stílusát utánoztam de ez már most nekem nagyon erőltetett lenne. Ahogy halad előre a történet egyre jobban belefolyok én is. Egyre jobban beleláthatunk a többiek fejébe is, úgy ahogy ez rám jellemző, mert az érdkesebb perspektívákat én szeretemm egmutatni. Vagyi ugye mindgi annak a szemszögéből látjuk a jeleneteket akinek a szemszögéből a legérdekesebb bár mindvégig törekszem azért Draco központi szerepét megtartani a történetben hiszen mégiscsak róla szól és ez az ő története és nem másé. Hát ha már nagyon gáz lenne vmi szólj rám nyugodtan, mert sokszor eluralkodnak rajtam a szereplőim és ilyenkor én már ne mtudom irányítani őket.
Nem meglepő, hogy elsősorban a fő négyest érzem a legjobban a történetben és az ő karakterüket látom teljes egészében magam előtt.
Draco nincs könnyű helyzetben most. Ahogy Pansy sem. Bármennyire is úgy tűnik ez az ő nyaruk, a végére kiderül....hogy annyira nem is....
Örülök, hogy ilyen mélyen megéntett és gondolatokat ébresztett benned ez a fejezet, tovább ihasonló élményeket kívánok és igyekszem is ilyeneket írni. Folyt köv. Pusz! Callie |
Szió!
Először is BOLDOG KARÁSONYT ÉS HANUKÁT (már csak Jason miatt is :)) ) itt is :))
Megpróbálom a kusza gondolataimat valamiféle rendszerbe helyezni, nem biztos, hogy sikerülni fog :))
Ez a fejezet vegyes érzelmeket váltott ki bennem. Mármint nagyon tetszett, csak voltak olyan dolgok maga a történet folyásában, amik tetszettek és amik nem.
Még mindig vannak elejtett mondatok. Megfigyeltem, hogy soha nem hagyod ki a fejezetekből :)
- Szerencsére nekünk a Greengrassokkal semmi dolgunk – rántott vállat Draco.
Utána azon gondolkodtam el, hogy a 2 utánfutó hasonló "érdeklődése" vajon barátság, nyalizás, vagy mi is pontosan. Nekem Crak és Monstro valahogy megfoghatatlan 2 karakter. Nem tudom eldönteni, hogy most van eszük, vagy nincs, van szabad akaratuk, vagy nincs, hogy akkor most velük mi is van igazából. Mondjuk elég kevés szempontot adott hozzájuk (IS) JK néni. Mondjuk az is lehet, hogy azért nem bírom elkapni őket, mert valahogy nem szimpatizálok velük. Mert egy igazi barátnak talán tényleg nem az a dolga, hogy bólogasson az embernek, hanem hogy néha ellent mondjon, hogy így segítse a másikat megtalálnia önmagát. Szóval sztem ők nem sok segítséget nyújtanak szegény Draconak. Itt van rögtön a pályaválasztás dolog: nem adnak valami saját elképzelést, hogy erre és arra akarnak menni, hogy hátha a mi drága szöszink ihletet kapna tőle, hanem csak majd követik őt. Így persze, hogy nem könnyű az embernek kiválasztani, mit akar kezdeni az életével (amihez még az is hozzájön persze, hogy - ahogy már lejjebb is írtam -nem sok ember tudja ennyi idősen, hogy mit akar kezdeni az életével).
Valahogy Blaise és Daphne viselkedése kezd kicsit (nagyon) ellenszenvessé válni nekem. Meg vannak hívva, vendégek csak a házban, és minden alól kivonják magukat, csak hogy azt csinálhassák, amit otthon is tudnának a 4 fal között (persze, ott talán kevésbé szép a táj). Szóval nekem kicsit sok, amit művelnek (úgy tűnik a többieknek is, főleg, hogy ők is tele vannak szexuális feszültséggel). Mondjuk ez a vízeséses még csak-csak ok; nem tudhatták, hogy pont oda készülnek, de akkor sem kéne ennyire elengedni sztem magukat, mikor ők vendégek.
Az megint tetszik nagyon, hogy Pansy felől is hallhatunk gondolatokat, érzéseket, stb. Tetszik, hogy bár a címben Draco Malfoy szerepel, nem csak az ő gondolatait, szemszögét láthatjuk (mint ahogy azt JK csinálta Harry esetében), hanem a lányét is. A tánc leírás nagyon tetszett, szinte éreztem, hogy mire akar Pansy kijukadni 8főleg, hogy valami hasonlót élhettem át a hétfői buliban :)) ). Tényleg vannak olyan emberek, akik ezt ilyen szintre tudják emelni. Ettől függetlenül én asszem' jobban szeretem, amikor kicsit esetlenebb valaki. Rémítő, mikor valaki ennyire nagyon tapasztalt. Az valami olyasmit sugároz (legalább is számomra), hogy az az illető nagyon sok mindent megélt már, és mi újat mutathatok én neki?!
Reméltem, hogy kicsit jobban is kifejted, hogy mik ezek a nagyon mocskos dolgok, de persze nem... :I Azért kíváncsi lennék, hogy kb. mik ezek, mert az én képzeletem elég jól szárnyra tud kapni, ha mocskos dolgokról van szó :)) Tehát már csak amiatt is érdekelne, hogy az számomra is mocskos-e?! :)) Meg persze, hogy jók-e a feltételezéseim :))
Az meg hogy Daphne 15 csak, és ezeket éli át, nem rázott meg igazán. Igaz, a sztory maga egy évtizeddel (kettővel?) előbb játszódik, amikor ez még durva volt, de én már úgy hozzászoktam a mai nagyon rohanó, nagyon hamar érő világhoz, hogy ilyen apróság nem tűnik soknak :))
nah, itt van megint a másik rész, ami nem tetszett. már mint visszatetsző még mindig számomra, amit Blaise és Daphne művelnek. Azért társaságban (még ha közeli barátok is) kicsit visszafoghatnák magukat, már csak azért is, hogy hátha ez a többieknek kínos (főleg a pár nélkülieknek). De nem, ők nem zavartatják magukat. Nem csoda, hogy Draconál elszakadt a cérna.
Mondjuk azt nem hiszem, hogy Draco képes lenne ugyanezt csinálni Pansyvel a társaságban. Mert ha egyedül vannak otthon, akkor még ok, de sztem ők tapintatosabbak lennének ennél. Ebben mondjuk lehet az is benne van, hogy én nem szeretem az előttem fenyelgő párokat, főleg, ha már olyan intim dolgokat művelnek, ami hálószobába való (esetleg konyhába és nappaliba :)) ), de legalább is édes magányba (már ha nem pornófilmes az ember).
Szegény Draco meg amúgy is frusztrált korszakát éli (Potter, pályaválasztás, szexmentesség), én már vártam is, hogy mikor tör ki a dolog. Mondjuk sztem kell mellé egy olyan ember is, mint Blaise "barátnak", aki tényleg nem csak bólogat mindenre, amit mond, hanem megpróbál saját, önálló gondolatokat ébreszteni benne. Még ha nem is értenek sok mindenben egyet, sztem akkor is jobb hatással van Dracora, mint Monstroék. Mert így önálló gondolatokat kell alkotnia, meg kell fogalmaznia a saját érveit, eszméit. Egy-egy jó vita (még ha nem is ennyire heves) nagyon sok dolgora rádöbbentheti az embert; ezért jó sztem, hogy Blaise ott van vele (csak ki tudja, meddig tart még a barátság, vagy mi köztük).
Mondjuk én Blaise helyében nem akarnám ilyen nyíltan lebeszélni ezekről a dolgokról, mert ezzel csak azt éri el, hogy Drcao még hajthatatlanabb lesz, még inkább ezt akarja majd, csak hogy ellenkezzen vele. Én inkább valahogy sunyin, épp csak a háttérben, csak apró kis megjegyzésekkel, suggallatokkal próbálnám "megtéríteni" őt. Bár Blaise még így is taktikus, mert tényleg nem beszélnek előtte ilyenekről, de valahoyg híreket kell szereznie.
Tök érthető, hogy a sok para közepette Draconak nincs nagyon kedve semmihez (főleg még egy lányt is győzködni, hogy ugyan végre hagyja már magát :)) ).
Blaise karakterének lényegét nagyon jól megfogtad. Hogy bizonytatalnságban élt, ezért most hűű, de biztos akar lenni (és az is), és előre eltervezi, hogy mit akar. Ez sztem embereknél gyakori reakció (én pl. nagyon szétszórt tudok lenni, meg kusza, ezért a környezetem igyekszem úgy alakítani, hogy az rendszeres, átlátható, káoszmentes legyen). Ez a kis múltba betekintés nagyon sok mindent magyaráz Blaissel kapcsolatban.
A kis szócsaták még mindig nagyon tetszenek. meg hogy ők nem az a tipikus egymást nyaló faló, egymással mindenben egyetértő pár. Sztem így sokkal jobban tudják inspirálni a másikat. Mondjuk azért a kétségek folyamatosan feltörnek. Ami érthető is, hisz soha nem lehet tudni, hogy mi van ezek mögött a viccelődések, és csipkelődések mögött.Azért nem baj, ha néha az ember bizonyosságból hallhatja, hogy szeretik. Enélkül egy idő után állatira elbizonytalanodhat.
- Jól van. Azt mondjam, amit hallani szeretnél, vagy az igazságot, esetleg mást? – kérdezett rá gonosz mosollyal Pansy.
Ez a mondat nagyon tetszett :)) Nagyon ki lett találva, és sok mindent elárul a mai emberekről. :)
Szegény Draco...azért rossz lehet, hogy mindig a kapuban kell megállni!! Mikor fogja már beengedni az a kapu??? Be fogja egyáltalán??? Mondjuk azt nem teljesen értem, hogy miért merevedik a dolog itt le?! Miért? Valami lelki alapja van vajon?
Nah, hát így hajnali 2-kor ennyit sikerült hozzáfűznöm a fejezethez. Várom nagyon a folytatást. Pusz: Stigu _@/" |
Szia Drága! Nem feledkeztem el rólad és hogy itt még egy megválaszolatlan kritika van. Na tehát ami még rémlik ezekből a fejezetekből...természetesen a feltevéseid ismét beigazolódtak nem szerettem volna én most sem semmit sem tökéletessé varázsolni szerintem az első csókjuk így is példátlanul tökéletesre sikerült. Hogy Pansy végülis bevállalta ezt a fajta örömszerzést....hát....igazán nem olyan kis félénk lányra utalt a dolog. Persze nem lesz egy kéjúrnő de azért nem annyira megszeppent ő csak mániákusan szeret reálisan és józanul csinálni dolgokat.
Gondoltam, hogy a politikai rész nem fog téged meg meg nem is igazán érint meg...de hát most azért már alaposan kellenek ilyen fejezetek is nem szólhat mindig minden csak a szerelemről és a szexről még egy Malfoy életében sem. Ráadásul Draco most komoly döntések előtt áll, pályaválasztás meg minden egyéb azért ezek nem olyan kis apróságok amiket el lehetne hanyagolni.
Narcissa és Lucius szerintem helyzethez hűen regaáltattammindkettőjüket Pansyra és a dolgokra...legalábbis ezen munkálkodtam itt a fejezetírás közben....
A fényképes rész nekem is az egyik kedvencem. Imádnivalóan idilli és nosztalgikus és szép és szerelem és fiatal....olyan amilyennek csak álmodni lehet dolgokat s amilyen csak a fanficekben fordul elő.... köszi hogy megemlítetted itt mert én is pontosan ezt éreztem, hogy ez kell is ide s ez feloldotta a helyzetet és mindenki idegtől és görcsöktől mentesen tölti itt most a napjait....
Na és aki nem nézi meg rendszeresen a történetet az lehet hogy lemarad az ilye nfelcsúszó fejezetekről, mert hírbe van hogy elfelejtem felrakni vagy nincs energiám mároda is beírni hajnal X órakor amikor elékszülök a fejivel.
én igazán sem Dracót sem Pansyt nem irigylem most. Mert mindannak ellenére hogy szerelmesek és boldogok egyre jobban látják a problémákat a hagyományokat és azokat a dolgokat amiket valahogy meg kell majd oldaniuk ha akarnak még egymástól valamit persze ezek nagyon távoli dolgok de azért a gondok itt most megjelentek. Hogy kiállja e a szerelmük ezeket a próbákat és problémákat??? nos az talán kiderül majd a későbbiekben...
Blaise tanácsadói posztja most sem maradt el. De hát pansy és Draco messze nem Blaise és Daphné ők nem is értik a másik párost. Vagyis kölcsönösen nem értik inkább egymást....na amint lesz időm és energiám akkor folytatom pusz! Callie |
Halihó!
Nah, a holnapi 2 vizsgám előtt úgy gondoltam, hogy írok gyorsan kritikát neked :))
Édes volt Pansy félős kis lányként...azért az első alaklom elég sztresszes az embereknek... vagyis nem is annyira sztresszes, hanem hajlamosak az emberek rásztresszelni :)) Ráadásul előjön az agyaló-Pansy, aki nem tud ellazulni, hanem folyamatosan kattog az agyában a hülyeség :)) Mondjuk nem épp a legjobb összeállítás két tök tapasztalatlan, kicsit félős (bár Draco nem volt annyira félős) emberke. Szóval nem csoda, hogy ez így nem megy... nehezen hangolódnak egymásra, tapasztalatlanok, nem tudják, hogy kell a másikat a fehérizzásighevíteni, hogy végre ne agyaljanak már, stb, stb.
Meg mondjuk azért Draco elég gyorsan feladta a próbálkozást...lehetett volna egy kicsit erőszakosabb is (a szó nem rossz értelmében).... elvégre az első alkalom mindenkinek fáj (hazudik, aki azt mondja, nem), ez tök természetes (bár, én egy szót nem szólhatok...az én első alkalmam felért egy paródiával... nagyon szenvedtünk, és eléggé nem akart összejönni a dolog, aokat szültünk rajta :)) ). Azért örülök, hogy Draco nem maradt kielégítetlen... egy szexuálisan frusztrált férfinél nincs rosszabb :))
Amúgy örülök, hogy a sejtésem beigazolódott (vagyis nem, de lényegtelen :)) ), és nem megy nekik minden úgy, mint a karikacsapás :)) Valahogy nagyon éreztem, hogy ez lesz :)) Bár így lenne ötösöm a lottón :))
A következő fejezet eleje valahogy megint ávol állt tőlem kicsit...annyira nem tudok otthon lenni ezekben a politikai cselszövésekben (látszik ez abból is, hogy nagyon rossz sakkozó vagyok). Ettől függetlenül jók ezek a részek is, mert jó, hogy a háttér mögé is belelátunk... hogy tudjuk, hogy mi, ki és hogyan mozgatja a szálakat.
A fényképes rész viszont nagyon-nagyon tetszett, volt benne egy nagy adag intimség, és valahogy úgy éreztem, hogy ez a kis rész feloldotta az éjszaka megmaradt feszültséget. Hogy a két szereplőcskénk most valahogy közelebb került emiatt egymáshoz, és valahogy megint egy kis plusz adódott a kapcsolatukhoz.
Nah, és ezek után jött a meglepi, ugyanis az utolsó, teapavilonos fejezet valahogy kimaradt nekem :)) Olyan észrevétlenül settenkedett ide, hogy észre se vettem :)) Szóval alaposan meglepődtem (ugye milyen jó, hogy végre rászántam magam a kritikaírásra :))) ).
Jaj, szegény Draco...megkapta a fejmosást. Mondjuk sztem olyan hülyeség, hogy az embernek 15 éves korában el kell döntenie, hogy mi akar lenni (ez sztem úgy általában a közoktatási rendszer baja is... 14 évesen még én is táncosnak készültem, aztán, lám, mi lett belőle... most óvónéni akarok már lenni...) szóval sztem ilyen korban még tök normális, ha az ember nem tudja, hogy mit akar kezdeni az életével... nem lehet mindenki Blaise...főleg, hogy ő azért idősebb náluk, és egészen más a háttere, ami azért magyaráz 1-2 dolgot...szóval össze nem hasonlíthatóak ők ketten.
És persze előjön az is, hogy Narcissának nem tetszik a fia választása... ilyenkor sztem az anyák hajlamosak mindent a választott lányra kenni (ezt én is átéltem, ugyanis Tamás anyja meg volt róla győződve, hogy a kicsi fia miattam hagyta ott az iskoláját... pedig mikor megismerkedtünk, már rég nem érdekelte az egész... én meg csak mindig rá akartam beszélni, hogy folytassa, de hát amit az ember nem akar, azt nem lehet erőltetni). Mondjuk sztem Narcissa kiakadásában benne lehet az is, hogy visszatért a Nagyúr, és most félti a férjét gondolom elég rendesen, meg a fiát is... ő végülis mégiscsak anya, és szerető feleség. Tehát nem csoda, hogy aggódik, és emiatt "kicsit" feszültebb, mint általában. Meg amúgy is, (állítólag) egy anya számára nehéz dolog elengedni a kisfiát, és az első barátnő felbukkanása közelibbé hozza ezt a parát nekik. HOgy most már más nő is van a gyermeke életében (sztem a lányos apák is hasonlón esnek át).
A teapavilonos kis csipkelődés nagyon édes volt. :))
– Ha le lehet nézni egy nőt, akkor te ebben az egyben zseni vagy Blaise! Kurzusokat indíthatnál, hogy kell semmibe venni egy nőt, de azért nem vagyok annyira ostoba…
- …mint amilyennek látszol? – kérdezett rá rosszindulatúan Monstro.
hogy ő is tud ilyen poénokat mondatni! Egészen új mélységekben mutatod itt nekünk az emberkéket :)
Jaj, azért én nagyon sajnálom most Pansyt... kicsit úgy érezheti magát, mint én... hogy a szeretett pasi számára semmi haszonnal nem bír, mert nem tud tanácsot adni neki, segíteni, vezetgetni, stb. (bár sztem meg milyen pasi az, aki nem tudja, mit akar????? és főleg, miért a nőnek kell eldönteni, hogy mit csináljon a másik?????)
És azért megkönnyebbülten olvastam, hogy megyeget azért az az olvasztás, amiről Blaise beszélt...hogy talán Draco egyre céltudatosabban kezeli Pansyt, egyre inkább igyekszik izzítani őt :))
Jaj, és ez a leckézgetés is :)) Blaise nagyon édes, hogy segíteni akar, csak közben nem ismero fel, hogy Draco és Pansy tök más, mint ők. Sose nem is lesznek olyanok.
Mindenesetre nagyon várom a folytatást...hogy mikor lesz már valami ezzel a két szerencsétlen kölökkel :))
Pusz: Stigu _@/" |
Jaj, olyan béna vagyok!!!!!!! Nah, most kezdem akkor előlről.
Szóval én is abban az ágyban akarok feküdni :)) Szinte látom magam előtt, ahogy a vörös hajam szétterül a párnán :))
Bár... Luciusék hálóját is megnézném :))
Ehhez a fejezethez nem is nagyon tudok mást hozzászólni, mert annyira domináns volt ez a rész, hogy nagyon. Bár, még annyit, hogy örülök, hogy szerepeltetted benne kicsit Morganat... ő a kedvenc boszim a történelemben :))
A génes rész pedig nagyon érdekes volt... Hát, igen, sajnos a Malfoy géneket fontos tovább adni. Számomra teljesen érthető, hogy Narcissa kicsit "kiborul" emiatt...elvégre ő csak jött családtag, aki gondolok épp azért lett az, hogy segítse a géneket... neki fontos az, hogy a többi behozott nő is ezt tegye. Lucius meg gondolom úgy van vele, hogy úgyse ő lesz majd a fia végső választottja, addig meg mindegy neki.
Draco meg egy idő után úgyis rá fog jönni, hogy mit kell tennie...egyszer majd kinövi a lázadást a szülők és a hagyományok ellen, és el fogja fogadni, hogy mit kell tennie...
És ezt sztem Pansy is érzi...Ez az egész öröklés-dolog Damoklész kardjaként lebed a feje felett.. Mindesetre még mindig nagyon tetszik nekem, hogy szép lassacskán vetíted ki a jövőt. Ahogy az is, hogy Astoria neve (még ha utálom is) egyre többet merül fel, gondolatban és kimondva is.
Mondjuk az azért jó, hogy nekem bezzeg lenne esélyem Malfoynak lenni (eredetileg azért szőkés vagyok :))) ).
Blaise megint hozta a formáját...imádom, hogy ő ki meri mondani, amit gondol, hogy ő nem köntörfalaz, nem mond kamut csak azért, hogy a másik kis lelkét megnyugtassa, hanem megmondja a frankót :) Tényleg nagyon bírom ezt benne :))
Jaj, hát nagyon várom már az estét (bár, ahogy téged ismerlek, félek, hogy leszel olyan gonosz, és az első este tuti nem törénik semmi valami miatt :)) ). Azért remélem nem leszel ilyen kegyetlen :)))
Pusz: Stigu _@/"
Ui.: remélem mindent leírtam, amit az előzőben :))
Megkísérlem még ide írni a válaszomat és bízom benne, hogy el is küldi majd a rendszer. Énis elviselnék néhány szerelmes éjszakát ott abban az ágyban Draco hálószobájában. ehhez a fejezethez nem is nagyon lehet hozzáfűzni valónk. Azért sejthető, hogy a Malfoyok akik mindenre olyan gondosan ügyelnek, a figyelmük mindenre kiterjed. Ez teljesen érthető részükről szerintem. A szülők egyelőre psersze nem zuhantak magukba, attól hogy Draco első barátnője ne mfelel meg az elvárásoknak a standardnak, mert majd idővel táncsak lesz ez jobb is. Draco egyre jobban szembesül azzal, hogy a felnőtté válással számos kellemetlen s egy éb dolog is társul, hogy sokkal inkább szabályok szerint kell élni, mint ahogy ezt eddig gondolta. Pansy is nagyon jól látja, hogy ez a nagy vízválasztó közte és a Malfoyok között, amivel eddig nem kellett tudatosulnia az most itt megtörténik. Kicsit szétzilálva a gondolataikat. És csepegtetem azért szépen lassan Astoriát is a történetbe, kell muszáj és elengedhetetlen...ahogy itt is néhol kimondva néha csak utalva rá, de megjelenik, egyre erőteljesebben, egyre érezhetőbben kirajzolódik előttünk...az ő alakja s majd szerepe is. Blaise tényleg nem takargatja az igazságot, amit gondo, ahogy érez. azért finoman de ő kimondja a tutit. S ez hol jó, hol nem...bár többnyire mindig pontosan ez kell. Főleg azért mert tőle valahogy senki sem veszi zokon. Pusz Callie |
Édes Calliem!
Azzal kezdem, hogy sikerült megint elvarázsolnod. A kastély bemutatása annyira szép, és részletgazdag, Igazi tárlatvezetés, akár egy pazar múzeumban, mégis folyamatosan érzékelteted, hogy a Malfoy család otthona minden pompája, és vitathatatlan eleganciájának ellenére egy kényelmes, és élhető lakhely, persze csak egy ilyen előkelő, aranyvérű, arisztokrata varázslócsalád számára. Mindenki másképp, és mást fedez fel benne, mindenki más szemmel néz végig az arannyal futatott falakon, a híres mágusok, és boszorkányok portréin, mégis természetesen mindenkit lenyűgöz a szépség, a finomság tökéletessége, amely átsüt a soraidon is, ahogy apró nüanszokat is megmutatva vezeted végig olvasóidat a termeken.
Blaise viszolyog is, és mellette el is ismeri a Malfoy kastély nagyszerűségét, ugyanakkor többször is érzékelteti hogy nem irigység van benne, hanem itt is megjelenik az eszme, amit Draco követ, és a halálfalóktól való elhatárolódás. Nekem legalábbis benne van ez a momentum is a mondataiban, és a reakcióiban, ahogy körbejárják a folyosókat, és a termeket. A humor ,amely annyira a sajátja Blaise-nek szintén ott van a sorok között, amikor kommentálja a látottakat. Nekem ott is ott van a a finom, jellemző szarkazmus...
Milly a beavatottak szerepében van jelen, Daphné hozza a formáját az ágy jelenetnél, ugyanakkor természetesen őt is foglyul ejti a kastély varázsa.
Pansy... Pansy többet lát mindenkinél, bár Blaise mondja ki, ő is pontosan érzi, hogy mennyi más külsőségekben, és belső tulajdonságaiban is, mint a többi Malfoy feleség. Blaise a maga realista módján kíméletlenül közli is ezt, de igazán abban a pontban csúcsosodik ki ez a probléma, amikor az egyik festmény alak túlságosan is emlékeztet Astoriára, és ez a tény azonnal egyértelmű mindenkinek. Hiába is próbálja elütni a Draco azzal hogy Astoria szeme zöld, és nem olyan mint a festményen pompázó nőnek. Ez így még rosszabb, és fájóbb Pansy számára, hiszen csak megerősíti a félelmeit.
Hogy a háló használva lesz-e arra amire Draco szeretné vagy nem, az mindegy is tulajdonképpen, hiszen ahogy látom sokkal nehezebb lesz megküzdeniük a genetikával, és azzal hogy mennyire összeillőek vagy sem.
Na, pussz, a többit majd nem itt...
Sacckád
Sacckám! Olyan régen írtál, hogy már nem is emlékszem mikor is volt. Nagyon ügyeltem rá, hogy tényleg kihozzam a maximumot szegényes szókincsemből arra, hogy teljes leírást adjak a Malfoy-kúriáról. AZ első pillantástól, az első felsejlő tégláktól kezdve. Próbáltam megfogalmazni, hogy Draco és a Malfoyok élete egyrészt a gazdagság állandó jelenléte, másrészt a megengedhető elegáns kényelem ötvözete. A kastély külseje , kora is megköveteli tőlük, hogy őrizzék ezeket a belső enteriőr jegyeket, amik sorra megjelennek.
Blaie-től várható volt hogy inkább rosszul van a látványtól a túlzástól, attól a pazar külcsínytől ami a Malfoyoknál tapasztalható. Blaise sokkal józanabb sokkal racionálisabb sokkal letisztultabb az ízlése. Persze Blaise hadakozása egyben az eszemvilággal a halálfalósággal szembeni kis szúrkálás is minden egyes mondata. PErsze Blaise sosem bántó. Mindig tudja hogy hol a határ és benne pontosan ez a jó.
A lányokról. Daphné ...róla nincs mit. Milly. Mivel ő elég jól ismerte a kastélyt ő Draco mellett csak a másik aki körbevezeti őket. Pansy. Hát neki meg inkább sokkoló volt az egész Malfoy-kastélybeli látogatás. SZembesülni a Malfoyok szőkeségmániájával, azza, hgoy igazán semmiylen tekintetben sem illeszkedik a puzzlebe hát nem lehetett túl kellemes számára. Nem csoda hogy az este is így sikerült amikorilyen döbbenetes felismerések után kerülek ágyba.
Úgyhjogy én is úgy érzem, a genetika legyőzése jelenelg sokkal érdekesebb téma lesz náluk mint bármi más....Pusz Callie
|
Nah, én leszek az első :)) De szupi :))
Nagyon vártam/várom már ezt az új kötetet, mert érzem, hogy itt most fontos dolgok fognak történni :)) Nőnek fel a kölkök, egyre durvábbak az események, pluszban itt van Voldi is :)
Jaj, olyan szépen leírtad a Malfoy-kúriát, szinte látom magam előtt (bár jobb kifejezés, hogy látni AKAROM magam előtt... az édes kis Malfoyokkal együtt :)) ). Gyönyörű, impozáns, és nagyon Malfoy :)
Nagyon tetszett, ahogy Blaise kicsit nyelveskedett Luciusnak (hűű, ez most egy nagyon béna kifejezés lett, nem értsd félre :) ). Szóval ahogy kicsit beszólt neki, mégis olyan nagyon burkoltan tette ezt, hogy ne lehessen nagyon belekötni, és megsértődni rajta :)
Milly meg olyan kis gonosz :)) Elképzelem Narcissa fejét, mikor kérdezte tőle a szobákat. :))
Jaj, nagyon lennék most Pansy helyében (vagy még inkább Narcissáéban :)) ). Olyan gyönyörű és nagy és elegáns lehet az a "kúria". Tele borzalmasan régi és impozáns dolgokkal, és az egészből sugárzik az előkelőség :) Csoda, hogy Draco olyan, amilyen, mikor egy ilyen helyen nő fel :))
A portrék is nagyon tetszettek, hogy mindegyiken annyira látszik, hogy Malfoy (még ha csak beházasodottak is). Erre gondolom nagyon nagy gondot fordított mindig a család...hogy a gének a lehető legtisztábbak maradjanak, hogy mindenki szép szőke legyen :)) Mondjuk borzalmasan fusztráló lehet egy nem szőke lánynak, hogy szinte az összes Malfoy-feleség szép szőke :)) És tetzsik, hogy ezt a kis részt beletetted, mert úgy érzem, ez is már egy kis célzás...ez is előrevetít már valamit.
Milly olyan aranyos, ahogy tudatlanul kérdezget hülyeségeket :))
- Ó, ó de izgi! – sündörgette össze a tenyerét izgatottan Milly halkan kuncogva. – Avass be Daphné milyen a fiúknak ott? Csúnya? – súgta halkan Milly.
Ezt nagyon ettem :))
Most ide hirtelen ennyi jött ki...még mindig a Malfoyok hatása alatt vagyok, úgyhogy érthető, hogy bennem marad a szó :))
Nagyon várom a folytatást!!!! Főleg, hogy mikor lesz már este :))))
Puszka: Stigu _@/"
Nos nekem is egy nagyon érdekesnek induló kötetnek igárkezik ez. Mondanom sem kell ettől az ötös kötettől trtok a legjobban nem is értem, hogy miért. Valahogy sokkal nehezebbnek találom mint az eddigieket. Most itt az elejét természetesen nagyon élvezem, hiszen a Malfoysá, a kúria a környezet bemutatásán van a hangsúly. Igyekszem nem túlzásba vinni dolgokat, nem unalmasnak és fölöslegesnek írni le mondatokat, hát aztán hogy sikerül- e vagy sem azt már csak ti tudjátok.
Hát ez a nyelveskedés.....Blaise luciusnak....tehát a kifejezésen legalább ött percig hangosan röhögcséltem itt a gép előtt és egészen beindult a fantziám is az elképzeléstől tehát amint Blaise nyelveskedik Luciusnak nem is tudom....egészen....érdkees páros lehetne:)))
Nem is tudom egy részről lennék most Pansy helyében más részről viszont nem. Ahogy Draco és ő is várták a kapcsolatuk elmélyülésére számítottak ettől a látogatástól, igazán...nem hiszem hgy ez megtörtént....sokkal több bizonytalanságot okozott a bejelentés és az azzal zúduló dolgok...
és a genetika közbeszól....hát hogy hogy alakulnak a dolgok a későbbiekben....az majd kiderül a következő fejezetekből és kötetekből
Pusz |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
