A roxfort ostroma. Igazán ez már ez a történetfolyam volt itt a végén. Nagyon tartottam ettől a résztől, mert hogy ez egy Rowling által is elég jól kidolgozott jelenetrészlet volt tele olyan számunkra most kezelhetetlen töltelékekkel mint Piton meséje meg Dumbledorreal találkozás odaát a King's Crosson meg egyéb ilyen hasznavehetetlen fejezetek SZóval elég kemény dió volt. Nagyon próbáltam tartani a kánont, mindig mindenkit oda tenni helyszínileg érzelmileg gondolatilag ahol éppen lennie kell hogy klappoljon minden.
Még így sem sikerült. de azért ne mészrevehető. Pl. egy nagy hibának vélem én, hogy én Lumplsuckot felöltöztettem rendes tisztes talárba. Rowling viszont azt írta később hogy még mindig pizsamában és hálóköntösben lófrál az ostrom alatt a nagyteremben. Hát ez már az én ízlésvilágom volt, mert én a mardekárosokról egyszerűen ne mtudom elképzelni, hogy ha 20 percük van az egy köpésre lévő pincében a nagyteremtől akkor mirét ne lett volna idejük felkapni vmi értelmes ruhát. SZóval én ezt akkor úgy vetem, hogy a mardekár azért ne mszaladgál neglizsében a Roxfortban. De Rowling szerint Lumpsluck nagyon is. Hát eltért a véleményünk és ebben pl eltértem a kánontól. Későn vettem észre. És már nem akartam kijavítani, de ez legyen a legkevesebb. mindenesere ez nekem már így nem tetszett amikor észrevettem hogy elcsesztem de mindegy.
Próbáltam mindent úgy láttatni és ott ahol kellett, tehát ezért három szálra szakadt tulajdonképpen a Roxfort ostroma. Egy Draco szemszög, egy a szülők szemszög és egy a Pansy és a mardekárosok szemszög. Akadt jó néhány szenedős jelenet kínlódtam is kegyetlenül főleg a tüzes Dracós Harrys jeleneteknél a szükség szobájában. elég nehéz rész volt ez.
Mit mondjak. Alapvetően nem szeretem a hetes kötetet eredetiben. Különösebb vonzalmam a saját hetes kötettemmel kapcsolatban sincs:D Örülök,hogy végre megszabadultam a hetes kötettől, mert borzalmas volt. Borzalmas volt újraolvasni. nem győztem lapozgatni a sok szenvedést amit Ron meg a többi levágott. szóval én sem szenteltem kellő erőt a halálhírekre, lehet keményebben kellett volna legalább Bella ésCrak halálát...de igazán nem ment. Nekem se. JKR-nek se:P
Annak örülök, hogy a hetest kivégeztem, mert annyira én nem szerettem. Végülis csak kiteltek a fejezetek igaz nem lettek hosszúak...de legalább megvannak. Hát jöhet a 19 évvel később felé...kíváncsi leszek majd úgy a véleményedre a tulajdonképpeni nyolcas kötettel kapcsoaltban a végével az eseményekkel miegymással...hát msáabb lesz már mint a DM volt. azért igazán másabb. Nem jobb, nem rosszabb, másabb. Hosszan szépen kifejtve és kibontva hogy mi hogy miért történt...így teljesebb nekem. A történet . Van eleje és vége. És nem lóg a levegőben a semmiben a nagy semmi 19 évvel később fejezet mint JKR-nél tehát a nyolclas kötetemhez jó olvasást. Pusz
Nah, most, hogy vége, ideje lenne bejegyeznem (ehhez) az utolsó adag kritikámat :)
29. fejezet:
Hűűűű, ez a lábat hdeg vízbe-dolog tényleg bejön? Ezt még sose próbáltam :D Nah, majd a legközelebbi vizsgaidőszakban :))
Ohhh, olyan romantikus volt ez az elválás... hogy nem akarták elengedni/maradni hagyni a másikat.
30. fejezet:
Jaj, de vártam már ezt a részt :D Gondolom ennek az elejével is volt prroblémád, vagy szenvedésed, vagy valami :)) Azt érdekesnek találtam nagyon, hogy a mardisok Voldi oldalán visszamentek a Roxfortba. Eddig ez sose jutott eszembe... hogy úgy, ahogy a többi ház nagykorú diákja, úgy ők is harcoltak. Ez tetszett.
31. fejezet:
Ez a fejezet is tetszett. Hogy megismerhettük Draco érzéseit ezzel a megmentéssel kapcsolatban, és hogy azért a dolgok helyre kerültek...hogy Crack miért "őrült meg", meg stb. Érdekes az ilyen már megírt fejezeteket a te szemszögedből olvasni. Szeretem én az ilyen részeket is, mert egy más oldaláról is megismerhetjük a történéseket.
32. fejezet:
Ohhh, szegénykéim. A Malfoyok most már tényleg túlélésre játszanak. baromi szar lehet, hogy nem teheted azt, amit akarsz, és mindeközben még a gyerekedet is félteni kell. Tetszik, hogy most a szülőket is szerepeltetted, ők azért elég kevéskét tudtak szerepelni a kötetekben. Most jó, hogy még itt (is) kaptak egy kis helyet.
Jaj, és az általam nagyon várt részek...hogy bejön-e a tippem :)) Nagyon rossz volt azért olvasni, hogy lehet, hogy ő az, és azt is nagyon nem szerettem, hogy itt lett vége a fejezetnek :D
33. fejezet:
Oh, ez a nő nagyon cseles. Erre én nem is gondoltam, hogy csak az ostrommal tudnak ők is odajutni. Amúgy ki tudja, mi lett volna Dracoval (ki lincseli meg, stb.). Mondjuk az is igaz, hogy ha valaki túlél két halálos átkot, az már mutat valamit. Rossz ómen, hogy a Nagyúr sose tudja megölni ilyen "egyszerűen". A Malfoyok meg mindig igyekeznek a saját vitorlájukba fogni a szelet.
Nah, most, hogy Pansy nem halt meg, nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy lesz a vége. Számomra ez volt a leginkább elfogadható variáció (mikor szavazás volt erről anno, akkor is erre szavaztam).
Sztem jó, hogy nem harcoltak tovább, így talán elkerülhető a megtorlás majd a másik fél felől. Nagyon aranyosak voltak a szülők, ahogy keresték, és megtalálták Dracot. És jó, hogy Draco végre elmondta, hogy Pansy a menyasszonya. És az is, hogy a szülők nem emeltek kifogást ellene. Nah, most már tényleg nagyon furdal, hogy hogy fogod a végét elvarrni.
És ez a meghívó... Jaj, nem ilyen végre számítottam. De azért persze tök jó, hogy nem csak úgy 10 oldalban ledobod a sztory végét, mint ahogy JK tette. Csak így még mindig nme kapok választ. Mondjuk ha a hosszabb verzió kielégítőbb választ ad, akkor jöhet az is... csak gyorsan :D
Szóval nagyon vároma folytatást. Pusszancs: Stigu _@/"
Hát valóban elérkeztünk a finishbe. Hát mondhatni kaptunk mindenből egy kicsit, ami a 19 évvel későbben visszaköszön, megjelenik és tovább érleli. Természetesen el kellett hinteni már itt a dolgokat, hogy ne legyen sokkoló az ismételt megjelenésük. Tehát ellentétben az esetleges várakozássoddal, hogy a Roxfort ostroma alatt kecsesen kigyilkolom Pansyt, s amit oly hőn áhítottál nem történt meg. És mielőtt a 19 évvel később minden egyes fejezetéhez feltennéd kérdésnek ne is álmodozz róla, hogy kigyilkolom Pansyt. Természetesen elteszem az útból, addigra mire eljön az ideje. Hogy Astoria léphessen fel a kanonizált nagyjelenetben. De hogy addig, mi hogyan alakul próbáld meg Pansy halálán való szörnyülködés nélkül végigélvezni és olvasni.
Lezárult egy korszak. AZ iskolás évek. Vége a Roxfortnak. Meghalt Piton, Bella, Voldemort, Crak, Nagini. Hosszú utat tettünk meg idáig. Több mint egy év, két hónap, és kb. 10 napot. Ezalatt íródott meg a hét kötet. Nem szerettem volna a tizenkilenc évvel később fejezetet Rowlinghoz hasonlóan lecsapni, indokok, okok, és az oda vezető út nélkül. Ezért a 19 évvel később felé címmel kiemeltem ezt a történetet a hét kötet közül és egy teljesen új kötetben lesz olvasható. Nem egy és nem két fejezet lesz. Hanem az út végig, amíg eljutunk a King'S Crossig. Hogy mi voltak az indokaim, hogy miért így...ez már igazán szubjekítv. SZándékosan vettem ki a hetes kötetből, hiszen ezzel lezárul JKR útmutatása. CSak azt tudjuk, hogy Draco Scorpiussal és a feleségével állnak a pályaudvaron. Ennyi. Hogy a mélyben mik húzódnak, hogyan jutnak el odáig. Az most már teljesen rám van bízva. S én most azt kívánom leírni, hogy szerintem, az én elképzelésem alapján hogyan is jutnak majd el oda ők hárman.
tehát a Rowling hűséget csak a kánon alapján vagyis a könyv alapján fogom megadni. a 19 évvel később felé kötet legeslegutolsó fejezetében. Amiben minden pontosan úgy lesz, ahogy JKR írta. FEjbiccentéssel Potter felé. és kopaszodó Dracóval és igen, Astoriával, a feleségével.
Ezért ha kérhetlek különítsd el most már a hét kötetet a 19 évvel későbbtől, mintegy új kötetként kezelve, aminek a végén eljutunk a pályaudvarra. De ne Pansy halálát várd mert rendkívül zavaró nekem így a fejezeteket írni.
Na, jön egy nagy adag kritika, mert eléggé belejöttél az írásba az utóbbi pár napban :D
19. fejezet:
Ezek a kis trkócirógatások annyira tetszenek. Olyan édes kis semmiség. :)
Érdekes volt megint ez a vizsgálat. Daphné megint húzta a száját. Tetszett, hogy meglátta a kis sebhelyet, és hogy nem reagált rá túlzottan. Mondjuk most már a kis vitácskák, meg megjegyzések kezdenek kissé durvák lenni. Vagy legalább is nekem. Már kicsit inkább egymás sértegetése van benne, ami persze érthető, hisz zörög a haraszt. Valamit lépniük kéne már kapcsolat-ügyben, hogy most akkor mi lesz, meg stb.
20. fejezet:
Szóval azért érezni, hogy Blaise és Daphné nem teljesen klaffol. Ott van köztük a jövü kimondatlan parája (nah, ez egy értelmes mondat lett, de remélem érted, hogy mire gondolok ezzel). Hát, igen, a suli elég sok mindennek a végét jelenti és itt van az a jó lenne már lépni érzés. Kíváncsi vagyok, hogy végül lesz-e lépés.
21. fejezet:
Ohh, de jó, hogy Sasha-t megint szerepeltetted egy kicsit, még ha csak így levélben, lovagként :D És édes volt, hogy Draco nagyon féltékenykedett. És így visszaolvasva már el is felejtettem, hogy volt benne szó erről a valeri...akármiről. Ennek vajon lesz még jelentősége? Mondjuk elég homályos volt nekem az egész dolog.
22. fejezet:
Jaj, Draco olyan kis szerencsétlen. Hogy nem bírta elmondani ezt a hűű, de fontos dolgot. Az ok, hogy keresi a megfelelő alkalmat, de azért illet volna elmondani. Amúgy azon agyaltam, hogy az örömszülők nem szoktak ilyenkor társalgást intézni egymáshoz? Csak mert én tuti, hogy a leendő férj szüleivel is megkonzultálnám a dolgot, és akkor lenne meglepi Malfoyék háza táján, ha a Parkinson család írna mondjuk egy kedves kis levelet nekik. :D
23. fejezet:
Nagyon tetszett, ahogy Draco szemszögéből írtad le a történetet. Szeretem azért ezeket a JK által már leírt részeket, mert más szemszögből mutatod a dolgokat meg, egész más megvilágításba helyezve azokat. Ennek is elég érdekes íze volt így. Szóval nagyon tetszett a fejezet nekem. Persze az nem, hogy így nem tudta elmondani a nagy hírt. Azért ideje lenne már.
24. fejezet:
Ohh, nagyon nagy csapás lehet ez a pálcavesztés. Igazán cinkes, hogy a család ilyen szar helyzetben van. És Narcissa feláldozása is nagyon tetszett. Hogy a fiát helyezi maguk elé, mert neki ő a legfontosabb. Azért elég szívás, hogy szegény szülőket ott kell hagynia, védtelenül, a nagyúr haragjának kereszttüzében. Igazán nem jó most szegény Malfoyok helyzete.
25. fejezet:
Jaj, Pansy megint kezdi a nyafit. Kíváncsi lennék, hogy mi volt a beszélgetés, ami lezajlódott Pansy és a szülei között. Azért ez tök gonoszság sztem a szülőktől, hogy a lányukat le akarják beszélni egy igaz szerelméről...még ha esetleg van is benne valami.
Mondjuk igaz, ami igaz, Pansy és Draco eléggé nem beszélgették át azokat a problémákat, amik miatt szétmentek (persze Draco hülyeségén kívül), és azért ezek a feszültségek, kérdések és kételyek tök jól fel tudnak gyűlni az emberben.
És kreáltál egy igazán hozzájuk való, igazán romantikus szerelmi vallomást is :D
26. fejezet:
Blaise és Daphné megint alkot. Jaj, mi lesz vajon velük? Nagyon kíváncsi vagyok...
Nagyon ari volt, ahogy a fiúk összeszerencsétlenkedtél Millyt és Greget. Olyan igazi Draco-féle elszerencsétlenkedés volt :D De hátha lesz belőle valami :)) Végül is már pár értelmes mondatot váltottak egymással...az is valami.
27. fejezet:
Hát, ez a fényképezős fejezet nem fogott meg annyira. Valahogy olyan töltelék-fejezetnek tűnt. Nem is tudok rá nagyon mit írni.
28. fejezet:
Ohhh, na itt már sűrűsödnek az események, közel a vége, ha már betörtek a széfbe. Hümm, kicsit elvesztettem a fonalat (bár ez vszeg attól van, hogy már nem igazán látok ki a fejemből, és a gondolkodás sem nagyon megy). Most akkor a RAVASZ előtt volt egy bálocska?
Érdekes volt, hogy Blasie magukat nem mondta.... vajon miért??? Nem teljesen értem, hogy mi lehetett az oka, hogy csak Dracoékat mondta...
Nah, hát most hírtelen így ennyi jött ki belőlem, ami nem csoda, mert egyre rosszabbul vagyok, már nagyon zsong a fejem. Borzalmasan nagyon várom a folytatást, most, hogy már nagyon a finishben vagyunk.
Rájöttem, hoyg itt még van egy kis elmaradásom, csak hát azóta már annyi minden történt, tali miegymás, hogy elfeledkeztem, hogy itt pótolni valók akadtak.
Tehát az eljegyzés körüli láz persze megzizzentette a harasztot is. Mivel most eléggé központi helyet foglal el előttem daphné nem véletlen hogy elég dominánsan kezd megjelenni itt a hetedik kötetben az ő története is. Valahogy most nagyon rázuhantam a témára. Blaise és Daphné kapcsolatára és nem is nagyon nyugszom tőlük. Mármnt ők nem hagynak engem békén. Megint felülkerekedtek rajtam a szereplőim és erőszkaoskodnak és teret követelnek maguknak itt a történetben. Kicsit érthetőbbé és teljesebbé akartam itt tenni Daphnét. És nekem különösen tetszettek ezek a fejezetek, amiben igazán megmutathattam őt, belső monológokkal, lelkileg és fizikailag is egy kicsit közelebb emelve őt a történetben magunkhoz.
Hogy mi hogyan alakulgat itt a Blaise Daphné kapcsolatban természetesen nem fogom elárulni, ahogy a többit sem. hihetetlen de most tényleg közeledik a vége a történetnek ami egyszerre jó is meg furcsa is, most nagyon nehezen születnek a fejezetek, mert teljesen máson kavarognak a gondolataim szóval nehéz iderángatnom magam a szereplőim is világába főleg hogy az a nyolc fejezet el fog szállni szerintem akárcsak Lucius és Narcissa kis történetecskéje, vagyis üresen maradnak továbbra is és nem is íródik oda semmi sem. Mindegy. lesz amennyi lesz, nem fogok többet erőltetni a semmire, haladjon ahogy jönnie kell. Jó olvasást hozzá, törekszem még élvezhetően írni. Pusz. Callie
Nah, rájöttem, hogy az utolsó két fejezet kritikájával még elmaradásban vagyok. Úgyhogy gyorsban rreagálok azokra is :))
17. fejezet:
Jaj, tuti én is így nézegetném éjszaka sutyiban a kis ékszerkémet, ha végre valaki meggyűrűzne :D Édes kis jelenet volt :)) Ohhh, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy az örömszülők mit szólnak az eljegyzéshez...mikor fogják megtudni??? Várom már nagyon azt a részt is.
Hát, igen, és a többi lány persze örül és féltékeny. Engem is tudott enni a zöld irigység, mikor az egyik csoporttársnőm kezét megkérték, persze örültem is neki, de azért szar, hogy a te kezeden meg még nincs gyűrű. És persze megy az oltás is, ami tök természetes azoktól, akik nem teljesen értik, hogy mire jó a házasság, vagy féltékenyek, vagy még nem elég érettek rá. Ez azért egy elég nagy lépés.
18. fejezet:
Jaj, Daphné, Daphné... nagyon bonyolult ennek a szerencsétlen lánynak a helyzete. Meg akarja kapni az elismerést a világtól, csak sajnos az ehhez vezető út nem épp elismerésre méltó. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az ő kapcsolatuknak a sora, és hova fog jutni az egész dolog. Mert tökre érthető persze Daphné nézete (bár én pl. nem tudnám ezt megtenni, ezt a sok áldozatot, mert ez az), és Blaise féltékenysége is.
És a hintás történet külön nagyon tetszett. Olyan igazi kis gyerekkori emlék, ami rányomja a bélyegét az egész jövőre. Szóval kellett ez nagyon ide úgy érzem, hogy megismerhessük Daphné indokait, meg a személyisége mélységeit. És a térdes-dolog, nah, az tetszett a legjobban. Nagyon édes. Amúgy még az lenne jó, ha Blaise megismerhetné ezt a kis hibát, hogy lehullhasson a tökéletesség fátyla. Én nem szeretem a tökéletességet, mert senki sem az. Mindenkinek vannak hibái (ehhez képest kissé perfekcionista vagyok). Pedig mondjuk Blaise-ről is tudni, hogy nem annyira tökéletes (persze szerelmesen hajlamosak vagyunk annak látni az embert), főleg, hogy a vére sem volt biztos eddig.
És persze megint győz a testiség. Attól félek, hogy nemsokára nagyot fog robbanni ez az egész. Mert egy ideig lehet húzni-halasztani, hogy nem beszélik meg rendesen az egészet, és elfojtanak, és kibékülés címén dugnak jókat, de ez egy idő után talán nem fog már megoldani mindent.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük, úgyhogy nagyon várom a folytatást. Pusszancs: Stigu _@/"
Gyorsan lereakciózom még mielőtt megint elszállna velem a történet újabb történetfolytatásokon agyalva. Nekem...hát talán az egyik legnagyobb csúcspont a Draco/Pansy történetben itt most érkezett el. El sem hiszem, hogy már több mint egy éve dédelgettem magamben ezt a lánykéréses akciót így itt karácsonykor három évvel azután, hogy összehoztam a nagy párost. Mindketten nagykorúak fiatalok és nagyon szerelmesek. Sajnos én is csak epekedve várok egy ilyen igazán teljesen tökéletesen beteljesülő kapcsolatra. Hát még jó hogy a ficekben legalább ez így van.
Hát nekem semmi durva sincs a mostani iskolai rendszerben én nagyon bírom Amycus és Alecto Carrowt is. elégedett vagyok a mugliismeret és a sötét varázslatok órával is. Igyekszem ezekre mindig szépen átgondolt érdekes dolgokat hozni, mintha legalább éntartanám az órákat, hiszen ezekről az órákról csak hallomásból ismerünk. Én viszont bepillantást próbálok adni, hogy milyen tanárok is lehetnek ők ketten. Hát a sok egyéb más történetfolyam mellett lehett hogy elsiklik most ez a rész na mindegy hát jön ahogy jön, annyi minden más fontosabb most nekem Dracóval és Pansyval kapcsolatban, most igazán garázdálkodhatok és ezt nagyon szeretem:D
Umbirdgenak külön örültem, hogy egy kicsit visszacseppenthetem a történetbe, mert én nagyon bírtam a kis rózsaszínbe bugyolált cicaimádónőt én bírtam umbridget mardekáros szemszögből és hát Pansynak egy nagy kedvence a nő szóval jó volt kicsit összehozni őket.
Draco és Blaise nem véletlen talált ismét egymásra, holott jó pár verekedést láthattunk már a két fiú között éppen az eszme miatt. Ahhoz képest most tényleg egymásra találtak az eszmétől való elzárkózásban.
A lánykéréshez nem is tudok többet írni. Mindent leírtam ami leírható volt. Ennél maximálisabban képtelen lennék valaha leírni ezt Draco és Pansy között. Most igaztán olyannak akartam hoyg az örök érvényű legyen és így ahogy van nekem tökéletes. Nem tudok tényleg hozzáfűzni semmit. Ilyennek álmodtam meg őket kettőjüket. S végigsírtam az egész fejezetet mialatt írtam. Hát én most teljesen Milly voltam. MErt én egy éve minden egyes fejezetben azon voltam, hogy mellettük legyek, hogy kiálljak a másik mellett, hogy ne felejtsem el egyiket se, együtt sírtam velük ha örültek, s ha szomorúak voltak, a közdelmes hét évüket én néztem végig közvetlen közelről innen a lelki szemeim előtt, s hogy minden hányattatás ellenére, a végső kegyetlen fejezet ellenére is megadjak nekik mindent, amitől teljessé tehetem az ő életüket és kapcsolatukat...sok sok kudarc hullámvölgy után is itt tartok, hogy megírhattam nekik ezt...és most már igazán csak a szépen kiteljesedő végjáték marad, egy igazi dráma. Ami elkerülhetetlenül azzal jár...amivel járni kell.Elhiszem hogy téged is ez izgat a legjobban már, hogy mi lesz a későbbiekben s miért mégis Astoriát látjuk majd Draco mellett a King's Kross pályaudvaron Draco feleségeként. hát sajnos ezen nem változtathatok bármennyire is szeretném ezt tenni msot amikor minden olyan tökéletesnek tűnik...kíváncsi lennék vajon milyen alternatívák merülnek fel benned ezzel kapcsolatban, hogy miért nem Pansy s miért Astoria...menet közben majd várom ezeket a feltevéseidet. Mert jó látnom, hogy milyen ötleteket ébreszt egy helyzet. Előttem már annyira egyenes az út az első perctől kezdve hogy én nem tudok más alternatívára gondolni nekem csak ez van, ami az elejétől...hát haladunk is végig ezen a kijelölt úton tovább, hogy eljussunk a King's Cross pályaudvarra...
Addig is sok sok élménydús fejezetet igyekszek előállítani. Pusz Callie
Megpróbálok valami értelmeset írni, de nem biztos, hogy sikerül, mert elég fura állapotba kerültem az utolsó pár fejezettől :))
11. fejezet:
Nah, végre kiderül, hogy mi a helyzet Baise-sel, aminek azért örültem. Mármint, hogy aranyvérű és nem kell elmennie, meg bújdokolnia. :)) Bár, a másik lehetőségre tippeltem....az azért még kavarabb lett volna. De persze ez azért így sokkal jobb. Meg lehet, hogy azért tippeltem inkább arra, mert így max. pozitív csalódás érhet :D
Ezek a kis pillanatok Pansy és Draco között annyira édesek. Olyan szívet dobogattók :))
Blaise persze most is adja a fomáját...szinte láttam magam előtt a jelenetet Alectoval, jaj, nagyon jót röhögtem rajta. :)
12. fejezet:
Jaj, ez a frontátvonulásos rész nagyon tetszett :) Ezek a fiúk olyan lököttek tudnak lenni :) Azért az SV óra elég durva nekem... főbenjáró átkok más diákokon.... persze ez az új rendszer ilyen, de azért mégis. No, mindegy, ez ilyen. Voldi nem egy kedves kis plüssmacit szorongató pasi. :)
Nagyon tetszett, ahogy Draco érzéseit leírtad, bár, itt még nem is volt olyan sok belőle.
13. fejezet:
Jaj, tetszett, hogy újra megjelent Umbridge :)) És még mindig olyan, mint volt :D Nagyon kemény az a nő. :))
Ohhh, Daphné megint hozta a formáját. Azért kíváncsi vagyok, hogy Blaise-nél mikor fog betelni a pohár. Azért elég kemény dolgokat művel ez a csaj, ahhoz képest, hogy nemrég vallott szerelmet. Tetszik, hogy Draco és Blaise most így kezdenek összemelegedni nagyon, és hogy nem bomlott fel ez a barátság. Most valahogy a fiúk közül nagyon ők ketten vannak egymásnak, ami érthető is, mert Draco elég nagyot csalódott a rendszerben, Voldemortban, és kell valaki, aki nem elvakult, és megértheti őt.
14. fejezet:
Jaj, ez a vallomás. Eléggé meglepődtem rajta. Persze igaza van, maga meellett akarja tudni... ami érthető is, sok mindenen mentek keresztül, és végre együtt vannak és ezt Draco nem akarja elveszteni. És olyan kis aranyos volt, ahogy bizonytalankodott Blaisenek :)) Olyan igazi kis szerelmetes férfi...én is akarok egy ilyet!!!! :))
És nagyon tetszett ez a könyvtáras hasonlat is :) Nagyon Blaises volt. :))
Jaj, de kíváncsi vagyok most már, hogy hogyhogy úgy alakul a vége, ahogy alakul....
15. fejezet:
Nagyon jó volt ez a hosszú gyűrűválasztás, hogy ennyire a tökéleteset keresték, és nem csak bementek, ráböktek egyre, azt csá... És biztos nagyon szép lett a gyűrű, bár ilyen tárgyakat nehezen képzelek el a fejemben.
És a kávéházas jelenet is nagyon tetszett. Olyan békések, nyugodtak, szerelmesek. Nagyon jó őket nézni, vagyis olvasni :)) Olyan nagyon igazi szerelmes pár ők, akik a jövőben is szetm jól meglesznek, mert gondolnak a másikra, akkor is, ha nincsenek együtt. És ez tök jó. Jaj, nagyon szeretnék már én is ilyen szerelmes lenni újra.
16. fejezet:
Ohhh, eljött a nagy nap. Jaj, olyan nagyon romantikus volt ez a kérés (sztem sokkal jobb, mint a Párizsi, Eiffel tornyos nyáladzás), olyan váratlan, és levegőt kapkodó :)) Nagyon tetszett, hogy azért nem kettes kis magányukban intézték, hanem a többiek előtt, elvégre az egész kapcsolatuk a többiek előtt is zajlott, igazán nem lett volna kedves tőlük, ha ezt a fontos eseményt nem osztják meg velük. Ohhh, olyan gyönyörűségeket tudsz írni, hogy csak na. Egészen meghatódtam én is rajta (bár nem annyira, mint Milly :) ).
Arról is lesz fejezet, hogy mit csináltak a hálóban? :)) Bár, nagyon is jól el tudom képzelni, nem kell külön leírni. letesztelték, hogy hogy is néz ki az a gyűrű lepedőt markolva :))
Jaj, nagyon várom a folytatást. Annyira kíváncsi vagyok már, hogy mi történik Pansyvel, hogy miért nem ő lesz Mrs. Malfoy. Úgyhogy gyors folytatást kérnék. Amúgy érthető, hogy nem szereted a 7-es kötetet...nekem is az a legkedvencetlenebbem. Vagy hogy is hívják ezt. Szóval ez lett a legkevésbé jó. Ettől függetlenül már nagyon várom a végét, úgyhogy ha lehet, siess vele :))
Akkor válaszolok is mielőtt megint elvágtat a történet itt mellettem. Bár már így is alaposan messze járok az eddig boncolgatott problémakörtől. Mit is mondhatnék. Kapóra jött, hogy Blaise-ről az ő családi hátteréről igazán nem tudunk semmit, mert így legalább kellőképpen fokozhattam itt az izgalmakat, hogy akkor vajon most mi és hogy. Hiszen egészen biztosan egy teljesen más történet és egy teljesen más élet bontakozott volna ki akkor, ha Blaiseről kiderül hogy nem aranyvérű. Ő is Potterék vándoréletmódjára kellett volna hogy váltson otthagyva ezze la Roxfortot ,s egyben Daphnéval sátorozgatva egyik tisztásról a másikra. Egészen idilli lett volna, de nem így terveztem ezt a történetet a legelején sem, elvégre oda jutunk majd ahova jutunk szóval nem lesz itt meglepetés. És nekem Blaiseékhez nem illett ez a félvérség.
Való igaz, ha nincs megkötve a kezem akkor sokkal könnyebben jönnek a fejezetek. Persze csakis akkor ha van ihlet és ötlet azokra a bizonyos fejezetekre, mert még vagy öt-het fejezetemen még mindig légüres tért tátong amiket fogalmam nincs mivel fogok kitömködni, na hát majd hátha felém téved vmi múzsa addig és homlokon csókol.
AZért éreztetni próbáltam, hogy nem csak griffendél háza táján rezeg itt most a léc, hanem alapvetően mindenki alat bizonytalan a talaj, aki biztosnak hinné a helyzetét az sem érezheti magát biztonságban, elég egy gyanús dolog egy sötét folt és máris megindulnak a hivatali fogaskerekek. A mágiaügyi minisztérium pedig gyorsan dolgozik. Fejben kicsit részletesebbnek kifejtettebbnek és ütősebbnek éreztem ezeket a Blaise-es fejezeteket valahogy képernyőre vetve nem volt annyira zizi nekem, hogy juj most akkor mi lesz meg stb. FEjben valahogy ez jobban összetettebb volt nekem, mindegy ez most nem jött át.
Még hátra van egy két fejezet a történetből kíváncsi lennék hogy vajon olvasás közben mikor mikre gondolsz, hogy éppen a tények ismeretében akkor most mi és hogy lesz majd...egyébként könyvben ezta hetes kötetet utálom a legjobban. Kész kínszenvedés már csak kézbe venni is mert minden második oldalon nyavalyog vmit Ron vagy Harry van Neville vagy egyéb balfékek a történetben és már az agyamra megy...de legalább haladgat a történet...végülis már a felénél járok a kötetnek...furcsa lesz majd vmikor lezárni...de ugyanakkor azt nem bánom ha letehetem a hetes kötetet és egyhamara a kezembe sem veszem.
További izgalmakban gazdag olvasási élményeket kívánok! Callie
Nah, az a nagy helyzet, hogy szerettem volna kritikát írni (nem, nem váltom be a nincs kritika míg nincs új fejezet fenyegetésem :) ), de a gportál nem akarja… úgyhogy megírom word-be, és majd ha végre engedi, akkor bemásolom.
6. fejezet:
Tetszett ez a tükrös rész, és hogy a 2 páros milyen módszerrel találta meg egymást. Hogy Blaise-ék inkább gyakorlatiasabban, Dracoék csak a szavakra hagyatkozva. Asszem’ ez is mutatja, hogy kinek (melyik párosnak) milyen a kapcsolata a dolgokhoz. Mármint pl. Draco-ék mindent túlbeszélgetnek, míg Blaise-ék pl. szeretik tettekkel megoldani a dolgokat. És az, hogy melyik a jobb, eldöntetlenül maradt, mert végül is mindketten megtalálták a párjukat, kb. egyszerre.
A kép értelmezése is tetszett (habár persze bekevertem a 2 fiút, ami szokásom… egyszerűen nem tudom megkülönböztetni őket), szeretem, mikor 1-1 utalással előre vetítesz dolgokat.
És ami még nagyon tetszett, hogy Draco kezd megingani a nagy hitben. Hogy végre rájött, hogy a hatalom kicsit elnyomó tud lenni, ha épp nem ő az, aki hatalmon van. Sajnos a hatalmasok már csak ilyenek. Mindenki más csak szolga rajtuk kívül, még ha ezt a „szolgák” szeretik is elfelejteni. És tényleg, ha az ember a negatív dolgokat is tapasztalja, akkor el kezd azon gondolkozni, hogy talán ez nem is olyan jó.
Hát, ez a nyár is gyorsan telt el…ami nem csoda. Mondjuk még mindig többet kaptunk párjainkból, mint az előző nyáron.
7. fejezet:
Ohhh, ezek a részek úgy tetszenek…amiket teljesen te találhatsz ki, mert nagyon kevés a támpont. Ezekben mindig sokkal jobb is vagy. És tetszik, hogy az iskolában is ilyen szigorú előírásokat vezetnek be. Nagyon illik ez a történethez, hisz azért elég kemény dolgokat vezettek be a minisztériumban is. És most végül is a kettő egy kézben van, tehát érthető, hogy hasonló kemények az intézkedések.
Ohhh, a Blaise-s dolog itt az elején még nem is volt gyanakvító, én csak arra gondoltam, hogy biztos tudják, hogy nem teljesen szimpatizál Voldival (persze, itt rögtön felmerül így belegondolva, a kérdés, hogy akkor mondjuk a Grifisek kaptak-e engedélyeket, vagy még a többi ház tagjai, akik vszeg szintén nem szimpatizálnak). Persze Pansy rákérdez a vérre, de rögtön utána magyarázatot is ad, szóval erre nem is gyanakodtam.
És egy picit megjelent Astoria is :)
8. fejezet:
Ohhh, és végre lehull a lepel…saját bevallása szerint aranyvérű. Igen, sajnos van ez így, ha nem tudni, hogy ki apuci. Azért ez elég szívás, mert ha mondjuk még az ember tudja, hogy mondjuk félvér, akkor az nem éri készületlenül, de így semmiben sem lehet biztos, és sztem ez a legrosszabb.
Tetszett a leírás a végén is, ahogy mindenkinek az öltözködésén keresztül bemutattad őket. És tetszett az is, hogy azért, mindattól függetlenül, hogy Blaise semmiben sem lehet biztos, még így kimondja a véleményét. Nem húzza meg magát, nem mutat megadást, hanem ugyanolyan marad, amilyen.
9. fejezet:
Jaj, hát ez a fejezet nekem annyira durva volt. Hogy lehet, hogy Blaise is a menekülők sorsára kényszerül.
És sajnos most mindenki egyre jobban szembesül azzal, hogy a várva-várt, végre elérkezett rendszerbe sokan belebuknak. Talán olyanok is, akiket ők sem szeretnének bebukva látni. Asszem’ ez nagy pofon mindenkinek, aki feltétel nélkül hisz/hitt a rendszerben.
10. fejezet:
Szegény Daphné, nagyon rossz lehet ez most neki. Főleg, hogy őt sztem a legkevésbé sem érdekli, hogy Blaise aranyvérű-e, vagy sem.
Tetszett, hogy aztán mégis bement Blaise-hez, hogy támogassa és mellette legyen. Az is jó volt, hogy Blaise nem fogadta el a biztos segítséget. Számára is fontos kérdés már, hogy most akkor ki is ő, de csak annyiban, hogy így végre nem lesz bizonytalan. Mindegy már neki, csak tudja, hogy mi a helyzet.
Oh, és ez a szerelmi vallomás olyan szép volt :) Olyan nagyon tetszett. Végre kimondták, ez olyan jó.
Persze az már kevésbé tetszett, hogy az eredményt nem tudtuk meg. Hogy lehet így kínozni szegény engem??? Akkor inkább 3 crucio :)
Nah, borzalmasan várom a folytatást, remélem hamar meglesz. Pusz: Stigu _@/”
Nah, nagy elmaradásom van (mármint időbeli), úgyhogy most írok végre oda is (lesz mit).
Szóval az 5. fejezet:
Tetszett az a kis ágyas jelenet, édesek voltak nagyon :) Daphné kérdése jogos volt: én sem értem már teljesen, hogy akkor most mi van közöttük?! És úgy látszik nem csak Daphné és én vagyunk így ezzel, hanem Pansy is. Hát, igen, jól megkavartad a szálakat az előző kötetben. Szeretők, meg stb. mindenhol :D
És az olyan édes volt, ahogy Draco a tarkóját simogatta...szinte érezteem a simító ujjakat a saját tarkómon.
Na és aztán Blasie és Daphné megint hozta a formáját. Sejtettem, hogy megint valami kis mocskos dolgot fognak csinálni, már akkor, mikor Dahné odament Blaisehez...egyszerűen mindig túlhevítik magukat :D És ez a billiárd-dolog még pont bele is illett nagyon, jól lehet kétértelműsködni vele :)) Nagyon jól nézett ki a fejemben, ahogy a kivilágított billiárdasztalon szeretkeznek.
És aztán ez a kis elszólás Pansytől...nagyon aranyos volt. :)
Szóval ez megint egy hűűű, de túlfűtött fejezet lett :D Nagyon várom a folytatást. Pusszancs: Stigu
Ma már harmadjára ülök neki hogy váalszoljak, úgyhogy remélem most már el is jutok oda, hogy tényleg kséz legyen. Tehát a hetes kötetindításáról.
Az elején még meg akartam hagyni egy kicsit az izgalmat, hoyg mi van ha...? persze azért nem akartam az egészből egy ilyen típusú limonádét gyártani, hogy akkor most Pansy terhes és mi lesz még itt...kezdetű dolgok.
Most már ismét összegyűlt a Malfoy család. Mindenkit hazahoztam, megmutattam a körülbelüli első találkozásokat a rég látott családtagok között. Lucius-ét én is úgy érzem hogy sikerült egészen jól kikupálnom, nem lett olyan vészes.Már néha néha túl érzelgősnek is tartottam a Malfoyokhoz ezt a sok érzelmi megnyilvánulást de hát egy éve nem látták egymást...végülis belefért, hogy most egymás közt miért ne fejezhetnék ki. Narcissa beszólása nekem is meglepően kedvesre sikeredett, olyna kis megmosolyogtatóra, de valahogy ezt el tudom képzelni még róla, szóval ha nagyon akar tényleg azért Narcissa is tud humoros lenni. NA jó hát csak utaltam rá hogy a szülők biztos máshogy is egymásra találnak, elvégre ez nem az ő történetük....nem róluk szól...de azért ne mhagyhattam ki hogy ugyan hogy an örömködnek egymásnak a házastársak.
Igen meg kell mondjam az original, kötelező fejezeteket gyűlölöm a legjobban. Azért mer úgy érzem, hogy ezeket nekem is bele kell tennem, ha az eredetiben is ott volt, ugyanakkor viszont mégis máshogy kellene írni mint ahogy JKRnél olvastuk de mégsem változtathatok rajta sokat hiszen ha Potter azt látta hogy Draco lesüti a szemét akkor Draco nem meredhet egyenesen Potter smarag csillogású szemébe. Ha érted mire gondolok. Szóval tényleg nem szeretem ezeket a kötelező fejezeteket, mert kész kínlódás ezekről írnom és igazán afféle másolás szolgai szerepébe alacsonyodva érzem magam. Ugyanakkor most Rowling olyan kevés támpontot ad a hetes kötetbe, hogy magam is megijedtem amikor elkészítettem a szokásos fejezetkivonataimat. Vagyis elég komoly légüres terek tátonganak a füzetlapjaimon és ezeket majd vmi frappánssal nekem kell kitöltenem ,aMg Harry sátorozik egy csinos mókusfogú lány társaságában. Még most hogy már javában írom a történetet is vannak üres foltok a történetben....amikre remélem mire odaérek lesznek vmi épkézláb ötleteim hogy mit műveljen Draco a suliban...na hát majd kiderül hogy mi lesz....
És a negyedik kötetben végre megkaptuk a válasz, hogy a tizenhét és fél éves Pansy azért nem vár gyereket...:D Hogy Draco miért akarta volna a kicsit...nos talán éppen azért mert valahogy bizonyosabbnak és bebiztosítottabbnak érezte volna magát Pansynál ez tény. Elsősorban ez dominált Draco felfogásában nem az hogy ő most annyira gyereket akart volna...
Igen ez már kezdett az igazi Draco/Pansy feeling lenni humorosan cinikusan ironikusan egymásnak vágva a sértéseket amolyan felnőttesen, akik már összeszokott párost alkotnak. elvégre két évig együtt voltak aztán egy év szünet és msot úgy tűnik ismét kezdenek összemelegedni. És igen a központi probléma még mindig itt lebeg a tudatlanok előtt:D vagyis hogy Pansy egészen biztosan nem lesz Draco mellett a zárójelenetben. Mert ismét átveszi a helyét Astoria. termsézetesen én az első kötet első fejezetétől pontosan tudom, hogy mit hogy akarok elrendezni. Garantálhatom hogy egyáltalán nem lesz fájdalommentes. Sejtettem hogy már elkönyvelted hogy igen itt van Astoria vége Pansynak és stb...de azért én ennyire nem siettetem a dolgot:D szóval visszacsavarintottam mindent a régi kerékvágásba. Nem szeretnék ezen terveimről igazán semmit sem elárulni...a fejezetek majd meghozzák a választ...és kíváncsi leszek, hogy vajon arra gondoltál -e ami lesz...vagy milyen tervek és lehetőségek vetődtek fel benned....na foylt köv. Pusz Callie
Gondoltam kihasználom ezt a kis várakozási időt, és írok egy kis véleményt az eddigi fejezetekhez.
1. fejezet:
Hát, igen, az, hogy vége van egy küldetésnek, még ha a végcél meg is van, nem biztos, hogy attól sikeres a küldetés. Érdekes dolog ez nagyon. Visszakapja Lucius is a szabadságát, de sajnos nagyokat zuhantak. Ez látszik mindenben...abban, hogy a kúria le van kicsit még robbanva, abban, hogy....
Ez a kép-nézegetés és a hozzá kapcsolódó aggodalmak nagyon tetszettek. Bár, az meg nagyon nem tetszett, hogy még mindig nem vagy hajlandó elárulni semmit. Draco is tűkön ülhet (vagy ahogy merin egyszer írták: tülkön), ahogy én is eléggé be vagyok sózva már, hogy most mi van. Pansy szépen kínoz. És most sztem vagy az van, hogy megesett és személyesen akarja ezt elmondani, nem levélben, vagy az, hogy nincs semmi para, csak hagyja kicsit idegeskedni szegény fiút. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz.
2. fejezet:
Jaj, istenem, annyira borzongató volt ez a jelenet...itt volt az egész a szemem előtt, mintha filmként látnám és olyan gyönyörű volt :) Én is akarok magamnak egy Luciust!!!!!
És igyen, a másik megtorló intézkedés. Azért tök szar lehet, hogy épp csak haza térsz egy év után a börtönből, és máris megint szétk***ják az életed. Szemétség ez Voldemorttól...de hát mikor volt ő kedves? :)
Azért jó volt látni, hogy bármi történhet velük, bárhogy próbálhatják megtörni őket, azért a család kitart, mert ez a legerősebb kötelék.
De az egész fejezetben Lucius volt a legédesebb...ahogy elveszi a kanalat Narcissától, meg a többi :D
A fiunk mostanában új szokásnak hódol. Nem várt leveleket vár – ironizált Narcissa Malfoy finom humorral.
Ez a beszólás nagyon tetszett :)) Narcissa is tud, ha akar :)))
Óhhh, és a furcsa fény Lucius szemében, meg a pirulás....nem, nem volt ám tök egyértelmű :D
És persze, még mindig nem tudtam meg semmit....kicsit sem idegesítő, nem....
3. fejezet:
Nah, igazából ehhez a fejezethez nem szeretnék sokat írni, mert egyszer más tollából olvastam már. Amúgy úgy figyeltem meg, hogy azok a fejezetek mennek neked a legnehezebben, amibe JK pontosan beletrancsíroz. Ezeket sokkal tovább tart megírni, jól veszem észre?
Mondjuk ami újdonság volt benne, az a lakosztályból kiköltözés...hát, igen, ez azért elég nagy pofon. Mondjuk remélem, hogy a Nagyúr elköltözése után (ami nem tudom, mikor lesz...csak a halálakor?) lecserélik az ágyat...meg a bútorokat...meg a szőnyegeket :))))
És akkor még egy vérigsértés...a pálca. Innen már csak egy lépésnek tűnik, hogy a nőt is akarja (remélem Voldi nem forgat ilyesmiket a fejében...végül is egy Black-lányt már megszerzett).
4. fejezet:
Nah, végre, végre, végre....ezt várom már mióta. Tetszett, hogy Draco nem bírt várni, nem köszönt, meg semmi, rögtön őt kereste. Látszik, hogy kb. annyira be volt zsongva, mint én. És az is vicces volt, ahogy húztad még a dolgot a szellővel, meg a bő ruhával, meg a felszedett kilókkal. De nincs itt semmi...azért erre gyanakodtam én belül...mert ha gáz lenne, akkor nem hiszem, hogy Pansy ilyen nyugodt, higgadt, meg ideghúzó lett volna. Akkor arról sztem Draco tudott volna már.
Érdekes volt számomra, hogy Draco akarta volna a kölköt, meg még örült is volna neki. Pedig a nők pasimegtartási-praktikája szokott lenni a becsúszó gyerek, nem a férfiaké :))
És nagyon tetszett a hálószobai rész is. Meg volt benne a megszokott Draco-Pansy páros, de valahogy mégis más volt....felnőttebb, komolyabb, olyan, ami mögött már sok tartalom van. EZ már nem annyira tini dolog, ami nagyon jó, mert sztem egyikük se a tini kategória már. Azért ahhoz túl vannak már egy pár dolgon, egy pár problémán és tetten.
Kíváncsi vagyok nagyon, hogy most mit fogsz majd a végén kezdeni Pansyvel, mert én azt hittem, hogy az előző kötetben vége köztük mindennek. De most mégis úgy tűnik, hogy nagyon hevesen ég a lángocska, és hogy azért jó páros ők. Szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy varrod el majd a szálat. Asszem' nem lesz fájdalommentes az sem :D
Nah, most hirtelen ennyi...várom nagyon a folytatást. Pusz: Stigu _@/"
„Malfoy vihogva visszafeküdt az ülésre- ahol két helyet foglalt el -, és Pansy Parkinson ölébe hajtotta a fejét. Pansy olyan önelégült képpel cirógatta Malfoy szöke haját, mintha a fél világ irigyelné töle ezt a kitüntetö feladatot.” /Rowling: HP6, p. 146./
AJÁNLOM AZ OLDALT
