a történet, amiben Pansy még mindig nem halt meg és nagyon sokáig nem is fog, sőt mindenki más is életben van és ne is várja senki, hogy bárkit a közeljövőben szándékozok kigyilkolni a történetben. Elégedjetek meg Crak, Bella, Voldemort és Nagini előző kötetbeli halálával.
Ettől függetlenül Astoria lesz Draco felesége a King's Crosson. De ne minden fejezetben Pansy szörnyet halására várakozzatok. Kösz.
Huh na erre egy fejezetnyi válasz jön olyan hosszú kritika lett.:D
Na jó hogy azért valaki kedveli az én Astoriámat mert hát én tényleg őt is szeretem mint mindenkit a történetben alapvetően. Nos hát Dracót elég sok téren megviselte Pansy elvesztése. Többek közt ezen a téren is:D
Szerintem nem perverz ezt a két pasit egyszerre:D bár az az igazság én teljesen meg lennék zavarodva mert egy hapi az egyikből kellene egy hapi a másikból és felváltva zabálnám mindkettőt annyira imádnivalóan édesek. Hát a fejezetről. Nos nem lett olyan mint szerettem volna de még így is sikerült beizzítani a dolgokat. Nekem nagyon tetszett ez a vadászházas dolog egyébként:D
Hát a rányitós fejezet azért alaposan megdolgoztatott itt:D mert tényleg nem akartam Blaise szájába olyan dolgokat adni ami nem illik egy komoly gyógyítóhoz, mármint amilyennek ismerem Blaiset. Hát ez már megint olyan valóság szó szagú lett na mindegy. :d szóval a lényeg, hogy nem akartam hogy misztikussá tegye a kicsiknek a dolgot vagy mesévé vagy valami hazugsággá de azt se akartam ,hogy most egy egész felvilágosítást lezavarjon a kölyköknek szóval hát azért csak emgszültem a fejezetet és végülis én elégedett lettem Blaise magyarázatával.
Hét blaise most besokallt, Daphné meg tök jól helytállt végre már egy helyzetben szóval…egész jó kis páros ők.
Mh a folyosós részen hát…egyrészt mindenképpen akartam egy ilyet. Hogy lássuk hog astoriával nagyon más már ez a kapcsolat. Nem az a visszafogjuk magunkat és mások előtt nem smárolunk mint Pansyval. Sokkal pajzánabbak mondhatni. Astoria teljesen más társa Dracónak mint Pansy volt. EZ azért úgy ahogy kijött remélem ebből a pár fejezetből is. Tényleg kellett volna még idekomponálnom egy-pár fejezetet csak az a fránya türelem elfogyott nálam, és elegem volt már a Pansyhiányból:D
Szerintem Astoria teljesen jól kezeli a helyzetet. Nem akar beleszólni apa és fia dolgaiba nem akarja eljátszani az édes mostohát meg a gonosz mostohát sem. Annyira igyekszik mindig a háttérben maradni és véletlen sem döntőbíráskodni és nem belefolyni a dolgaikba mert hogy ezek nem rá tartoznak. Szerintem nagyon ott van és ezt senki sem tudta volna így megcsinálni mint ahogy Astoria.
A parfümöt mindenképpen akartam zárásként mert az szépen végigívelt a történetfolyamon. Hát Daphné már ne mfeküdt le senkivel scsak ezzel meg azzal heh:D ez nekem is egy kis kedvenc csipet a történetben.
Simán vannak ilyen anyák szerintem én is ilyen leszek ha leszek egyszer, mert a kisebbekhez tökre ne mtudok mit reagálni én azt szeretem ha egy gyerek már nagyobb és értelmes és komoly és stb, a gügyögés nem az én műfajom…szóval azt hsizem anyaként remekül mintázhatnám Daphnét:D
Hát Piton halála így több év távlatában tényleg érdekes látom nagyon ráhangolódtál már a halál ereklyéirede az még angyon sokára jön ki filmen szóval nehogy bekérdezd most csütörtök vadhajnalban, hogy hogy hagyhatták ki Piton halálát a filmből:D:D:D
És hát a végéről.
Másfél év alatt írtam meg ezt a több száz fejezetet. Tényleg nagy munka volt, felépíteni az egészet, összesimogatni a részeket a JKR-évek kitalálni hozzá a Mardis oldalt és mindnet és tervezgetni és várni hogy kiírhassam mindezt. Örülök, hogy végülis elkészült a nagy mű. A DM sorozat. És persze nagyon sajnálom, hogy vége. Mert kicsit céltalannak érzem ismét magam. Eddig valahogy ez vitte előre a napokat, hogy megírjam ,hogy megszülessenek a történetet kibontó szárnyak. Most pedig nem látok magam előtt igazán újakat. Legalábbis csak a széttört hajó szanaszát úszkáló darabjait igen. De mentőcsónakot nem. Vagy mi több egy másik hajót ami felvenne egy hajótöröttet.
Köszönöm neked, hogy kitartottál velem a DM sorozat elejétől a végéig, hogy végigizgultad velem, megírtad nekem a kétségeidet, a kérdéseidet, a találgatásaidat. Hogy fáradhatatlanul olvastad a fejezeteket és egyedül írtál rájuk kritikát a leválságosabb időkben is.
Nagyon a szívemben marad ez a történet. Mert megírhattam Pansy és Draco szerelmét az elejétől a végéig. Az első csóktól, az utolsóig. Igyekeztem mindent úgy megadni nekik, ahogy szerettem volna, ahogy talán másoknak is szép és élvezhető volt.
Nehéz a megválás ettől a sorozattól…mert nem látok magam előtt még egy ehhez hasonlót. –Azért itt leszek, írok is talán, s várom hogy ismét rátaláljak egy egész hónapokat kitöltő sorozatra.
Az utolsó pár fejezetről. Eléggé felpörgettem már itt az éveket és a hónapokat, hát Pansy után már nekem sem volt olyan a történet mint előtte. De hát JKR is két oldalban lezavarta jó pár Mardis halálát szóval…
Astoriát én mindenképpen Pansy ellentéteként akartam megjeleníteni. Mert Pansy annyira határozott akaratos és én mondom meg mi legyen nő volt. Azt akartam, hogy Draco ne PAnsyt szeresse egy másik nőben, hanem azt ami az a nő. Ezért lett Astoria Pansy ellentéte. Én nem haragszom igazán rá. Nekem ő ebben a történetben ilyen lett.
Hát elérkezett a történet végére a nagy áttörés, hogy tényleg elutasít Blaise egy nőt. Aki szép is csinos is és mindenben passzolhatna és jöhetne és Blaise mégis inkább hazamegy. Daphné nagyon összetett személyiség. Talán a legösszetettebb az egész sorozatban egyszerre képviseli az ellentéteket, mert megvan benne nagyon sok mindne tulajdonság a jók és a rosszak is nagyon vegyes de ettől szerintem nagyon kedves nő is lett így a végére.
A professzor halála fejezet teljesen össze lett csapva. Itt untam be a mesélést. Már elegem volt kicsit ebből a történetből és szerettem volna lezárni. Ráadásul annyira túlburjánzott már Blaise és Daphné szál hogy nem akartam túlírni. Pedig ez hosszabb lett volna. Potteres kihallgatással meg mindennel legalább két három fejezet.De jóból is megárt a sok
Én semmiképpen sem akartam, hogy a két gyerek együtt legyen. Egy az. Ha Blaise is a Roxiba iratná a kölyköket, akkor ott kéne állnia valahol nagyon közel a King’S Crosson persze jöhetne a szokásos stílusuk, hogy bekésnek sőt akár le is késik a kicsikkel a vonatot…de inkább ne. Főleg azért, mert ez most nem passzol Scorpius történetéhez. Egyébként én is szívesebben vettem volna ha a kis mini Blaise és Draco jelenne meg újra. De azt a törtéentet már megírtam:d és az Dracóé és Blaise-é.
És hát Blaise nagyon odafigyel a gyerekei nevelésére ez azért ugye eddig is érezhető volt. Természetes, hogy a legjobb iskolába nyomja be a gyerekeket. Hát ezért vannak a BEauxba a kis Zabinik.Hát akárhogy is Scorpius tényleg egy darab marad egy régi házasságból egy régi feleségtől…és valahogy nem ennek az új családnak a része…de hát keveset is van már otthon, annyira nem sokkolja be. Draco pedig a nyarat főleg tényleg a fiának szenteli csak ebből ne mfogunk sokat kapni mert a történetfolyamban nem Draco lesz a lényeg sajnos.
Nekem is nagyon hiányzik a régi csapat. De semmi sem tarthat örökké hihetetlen hogy másfél éve írom ezt az egészet és azóta annyi mindne történt velük és most el kell válnom tőlük. Nagyon hiányoznak tényleg nagyon…mind…na hát remélem azért még lesznek más történetek, amikben visszaköszön a nagy csapat.
Hát, ehhez nem fogok tudni most olyan sokat írni. Leginkább ez a parfümös dolog volt benne érdekes, meg az, hogy Daphné hogy reagált rá. Szegény pasi maga alatt vágta a fát :D Ohhh, és az nem is ez a fejezet J) Nah, mindegy, akkor ez most kettő :D És amik Blaise-ről is kiderülnek… érdekes, érdekes. Főleg az, hogy miért nem osztanak meg egymással ilyeneket. Mondjuk igaz, hogy semmit sem jelent, épp ezért simán el lehetne mondani.
Aranyos volt, ahogy azt taglalták, hogy Daphné nem feküdt le azóta senkivel, ja, csak ezzel, meg azzal… J)
90. fejezet:
Nah, megint egy olyan dolog, amivel közelebb érzem magamhoz ezt a szőke csajt… nekem is az a légparám, hogy nem lesz nálam ok minden a terhességekkel kapcsolatban (persze tökre semmi alapja nincs, vagyis nem sok, de azért valahogy ez a parám megvan). A szex tényleg tud ilyet okozni, de azért sajnálom szegényt. Rossz lehet nagyon elveszteni egy gyereket, még akkor is ha még csak ilyen pici. Akkor is belőled van, benned nő, és aztán egyszer csak nincs. És furcsa lehet belegondolni, hogy talán sok-sok terhessége volt már, csak azokat észre sem vette… simán ki lehet hordani egy vetélést lábon, hallottam már én is ilyenről.
91. fejezet:
Jaj, nagyon örültem, hogy Blaise is nemet mondott a csábításnak… igazán kedves ez tőle. :D Most kezdenek olyan igazi házaspárrá válni. Tetszik nagyon. Olyan kis békés, idilli az egész. És ahogy játszik velük Daphné. Amúgy olvastam most valami olyasmit is, hogy vannak anyák, akiknek nem megy a babázás, meg a csecsemőkor, ilyenek, viszont amikor nagyobbak lesznek a gyerekek, akkor nagyon belejönnek a dologgal, mert az igazán az ő korszakuk. J Lehet, hogy ő is ilyen. És Blaise is kezd már valahogy engedékenyebb lenni a gyerkőcökkel (vagy én látom csak így?).
A gyerekek is édesek voltak…bár sztem én Dee nyafijaitól hamarában kikészülnék J) Most csak 3 napig volt a közelemben egy hisztis ovis, de épp elég volt :D
92. fejezet:
A címet olvasva (A prof. halála) nekem rögtön Piton ugrott be (kissé beteges vagyok már asszem’), de persze aztán rájöttem, hogy az már nem annyira lehetséges. J) Daphné közbeavatkozása nagyon tetszett, még úgy is, hogy nem lett meg az igazi tettes (meg lesz az valamikor??).
93. fejezet (az utolsó):
Jaj, hát nagyon szomorú voltam. Láttuk ezeket a cseppségeket felnőni (vagy legalább is nőni), megszületni, megfoganni, és most teljesen úgy éreztem, mintha én is elengedném őket a Roxiba (megjegyzem: jó nagy ugrás volt, de nem baj, lehetett volna ülni még ezen, de igazából ennél többet már felesleges lett volna mondani… jó volt ez így).
Azt mondjuk sajnálom, hogy Fabiánék nem oda mennek, így elég rossz lesz sztem neki, úgy barátokat szerezni, miegymás…
Olyan furcsa, hogy vége van… tényleg megint megsínylem az egészet, mint mikor a JK. Által írtat olvastam először végig. Tényleg olyan ez, mint elengedni egy gyereket, hogy már a sajátabb útját járja. Nagyon izgi volt végigolvasni így is ezt a 7+1 kötetet. Nagyon jó volt… sírtunk, nevettünk, elborzadtunk néha, voltak jó percek, szomorúak, sok aggódás, sok találgatás (főleg a részemről) J És tényleg nagyon jó volt. Örülök, hogy belefogtál, és hogy végigvitted. Minden elismerésem a tiéd.
És izgatottan várom a folytatást, hogy a kis Malfoy-örökössel mi minden történik J
Nah, jön akkor a „kis” kritika… megint el vagyok kicsit maradva.
81. fejezet:
Remélem, hogy itt hagytam abba…
Hát, elég érdekes volt az esküvő, de persze ettől még szép. Nagyon együtt tudok most valahogy érezni Astoriával… teljesen a szívemhez nőtt :D Szóval, én sem ilyen esküvőt képzelnék magamnak...szegénynek eléggé rúdja van most… vagyis rájár a rúd :D Bár, belegondolva ez tényleg inkább belsőséges volt, mint bármi más. Azért ez is biztos jó lehet. (Én úgy szeretném, ha van utána nagy csinnadratta is, viszont mondjuk előtte jó lenne egy olyan, ahol csak ketten vagyunk, esetleg még néhány ember, és csak egymásnak teszünk esküt… szóval mind a kettő J) ).
Uhhh, Draco baja, hát, igen kínos. Ez egy pasinak sztem mindig fájó, kínos pont. Persze a dolog maga tök érthető, nagy gyászon van túl (ha már túl van rajta), ezt nehéz feldolgozni, és így lehetnek ilyen mellékhatásai. Arra persze számítottam, hogy fizikálisan semmi baj nem lesz, ez inkább ilyen lelki dolog.
Huh, ez az élesben dolog azért komolyan hangzik….
82. fejezet:
És az is volt… jaj, jaj, jaj…. J És megint jött a szer… mondjuk most jóval kisebb mellékhatásokkal, mint a múltkor… talán mert mind be vannak tépve :D
Amúgy ezt én is nagyon szívesen lennék a helyükben (lennék most nagyon Astoria helyében… szeretnék együtt érezni vele most is J ). Nagyon forró lett ez a fejezet, és igazán tetszett :D
És a végén Blaise-nek nagyon igaza volt… az a perverz, ami neked már az, ennek igazából csak te szabsz határt… én pl. simán bevállalnám ezt a 2 pasit egyszerre…ez már perverz? J)
83. fejezet:
Ohhh, ez az álom… ilyeneket én is szoktam… a múlttal álmodni. És nem is tudom, mi a rosszabb, hogy a jóról álmodsz, és utána visszacsöppensz a valóságba, vagy az, hogy egyáltalán álmodsz vele. Mindenesetre nem szeretek álmodni… én sem.
Ez a magyarázat a rányitásra nagyon tetszett. Főleg, hogy nem túloztad el… nem volt magyarázó, kioktató, vagy nagy kamu, hanem olyan pont jó. És persze az tetszett a leginkább, amikor a kis Fabian próbálta kitalálni, hogy mi Daphné baja… nagyon édes volt J
84. fejezet:
Szegény Blaise nagyon szét van esve… nem csoda, annyit dolgozik, mint egy ló. Asszem’ kicsit túlvállalja magát. Daphné meg nagyon ügyesen helyt állt, ahhoz képest, hogy olyan kis szerencsétlen szokott lenni. Néha meg kell egy kis szünet, még ha egy betegség árán is.
85. fejezet:
Hát, ez a folyosós rész… én nem akadtam ki rajta. Szeretik egymást, elvannak, mint a nyulak. Jó, persze, kéne kicsit vigyázni, de az élet nem áll meg. Narcissát nem bírtam most annyira (ebben a folyamban amúgy sem bírom annyira… kicsit hasonlít az ex-leendőanyósomra… aki hála az égnek sosem lesz már az…). Az meg hogy a másik nővel másabb volt meg teljesen normális… más nő, más személyiség, természet, más szokások. Persze, hogy most nem foglalkozik annyit a birtokkal. Nincs mellette támogatás ezen a téren, nem is érdekli a dolog, meg megy minden a maga rendjén. Astoria viszont támogatja sztem sok minden másban… valamennyire segít neki kilábalni a gyászból, amennyire Draco hagyja.
Jaj, ez az „anya” kimondás. Astoriának először biztos nagyon jól esett, aztán persze jött a kiábrándulás, hogy másnak annyira nem esett jól. Szegény lányt nagyon sajnálom, mert eléggé kirekesztve érezheti magát, Draco falat húz maguk közé, ha ilyenekről van szó, és ezáltal sztem Scorp és Astoria közé is. Persze, biztos rossz lenne kivinni oda, de sztem ha bevonnák őt, másabb lenne a dolog. Persze a Malfoyok nem ilyenek. Inkább zárkózottabbak, jobban szeretik önállóan kezelni a gondjaikat. Persze ezek nem Astoria ellen szólnak, hanem a csúnya sors ellen, csak sajnos ez Astoriának fáj, a sors meg leszarja.
86. fejezet:
Hát, itt azért meglepődtem. Gondoltam valami ilyesmire… és mint írtam, azt is éreztem, hogy nem lesz ebből sok jó. Valahogy minden jelt nekem erre mutatott. Azért kicsit szar lehet (nagyon), hogy a férjed ennyire örül… lehangoló. Azért jó, hogy legalább valakivel meg tudja beszélni a kétségeit, ha már a férjével nem lehet normálisan megosztani.
Ez a wamp-os dolog. Mondjuk nem tudom, mennyire volt jogos a pofon (amúgy egy jó helyen, jó időben történő pofon néha nagyon jó), mert hogy Fabian mennyire tudta, hogy miről van egyáltalán szó (bár úgy veszem észre, hogy a gyerekek nagyjából tudják, hogy mi mit jelent, vagy legalábbis azt, hogy az nem helyes, nem kedves szó).
87-88-89. fejezet:
Hát, ehhez nem fogok tudni most olyan sokat írni. Leginkább ez a parfümös dolog volt benne érdekes, meg az, hogy Daphné hogy reagált rá. Szegény pasi maga alatt vágta a fát :D Ohhh, és az nem is ez a fejezet
Nos mivel nem számítottam rá hogy véget ér a 19 így most írok a kiaradt fejezeteke :)
A Késői látogatók: éreztem én hogy nem lesz oké valami ezzel a baba-projekttel... hát szívás. De valahogy nem érintette őket valami mélyen, bár godolom még nem nőtt a hasa, nem szoktak hozzá a gondolathoz... én sose bírtam az ilyen nőket mint Astoria. Szőke, szelíd, visszafogott, halkzavú, gyenge, béna... wáh nem birom az ilyet. Kikészülök igazából az ilyen tehetetlenégtől amilyen Astoria, oké most ez talán nem az ő hibája hogy elevsztette a babát de akkor sem bírom szegényt.
A Zabini család: úristen, hát nem hittem hogy valaha olyat fogok olvasni hogy Blaise visszautasít egy nőt... de hát nagyon örültem neki, igazán :D végre már... ideje volt :p és az hogy Daphné a gyerekeivel játszik.. nem is gondoltam volna :D Daphnéról igazból első körben azt gondoltam hogy egy számító ribanc. És hát végül is e is megvan benne de emellett még annyi dolog ami nagyon jó emberré teszi =) ésaz egyik kedvencemmé :D
A profeszor halála: csodálkozom hogy Blaiset nem cseszegették nyíltan a kollégái. Az sosem teszi népszerűvé az embert ha jobb a környezeténél. De hát ez is bekövetkezett. És Daphnéra most is lehetett számítani.Ahogy a szükségben mindig. Meg akarta védeni a férjét. Én is ezt tettem volna. Jó házaspár lettek ők az évek során :D
A King's Cross: hát nagyon elszomorodtam hogy Fabian és Scorpius nem tölti majd együtt a kamaszéveit :( Én azért annyira elképzeltem ahogy Blaise és Draco újított változataiként a régi folyosókon rosszalkodnak.. de ebből nem lesz semmi. Persze megértem Blaise választását, talán én is így döntenék.
A gyerekeket nem féltem ők jól meglesznek később is, tényleg egy remek csapat :D
Draconak is rossz lehet ez a búcsúzkodás, hisz tényleg az utolsó dolog ami Pansyból megmaradt neki. De el kell engednie ez az élet rendje. A búcsúzkodás tényleg Scorpius egyik legfájóbb pontja lehet.
Astoria pedig terhes. Most már tényleg egy közösgyerek van útban. Nem hazudok, em örülök neki valami nagyon. Akárhogy is, de őt jobban fogják szeretni szerintem. Vagy ha nem is, Scorpius így érzi majd. Ő lesz a szerelemgerek, Scorpius pedig egy darab az apja múltjából. Vagy hát nem tudom. Most így gondolom. S hogy mit hoz a jövő azt majd tőled megtudom Scorpius történetében ;)
Végezetül a 19ről csak annyit, hogy nagyon a szívemhez nőtt, és a régi nagy csapat nagyon fog hiányozi még akkor is ha kapunk a helyébe egy új jó kis csapatot azért ők a klasszikusok.
Nos Pansy elvesztésével kicsit én is úgy vagyok mint Draco. Hogy bár tovább zajlanak az események azért sosem tudom igazán feldolgozni. Azért a végére Blaise és Daphné is beleszokogatotta szülő szerepbe, mondhatni felnőttek a feladatukhoz és szerintem egészen jól is csinálják.
Pansy útmutatása pedig mindvégig ott volt. Mondhatni elrendezett mindent a továbbiakra. Akár egy Credo. Eredetileg hosszabb lett volnaez a csókkapus jelenet és lett volna egy Credo alfejezete is de végülis nem akartam túldrámázni az egészet és ennyi maradt belőle.
Nekem az elbúcsúzó házastársak egyik kedvenc jelenete ez a képnél térdelős és szinte átölelős mozdulat. EZ nagyon kedves mindkettejüktől. Ezen is remekül elpityeregtem itt magamban mint még sok egyéb részletén a történetnek. Ha Pansy feltűnik vagy a hiánya érződik.
És szerintem Draco is valami hasonlót érezhetett Astoirával kapcsoaltban, hogy a nagy áttörés a csók volt onnantól már minden elindult akár a lavina ész zúdul megállíthatatlanul msot már halad előre a dolog Astoirával.
A téli esküvőkről:D hát az az igazság, hogy én is misztikusabbnak és szebbnek tartom a téli esküvőket. De csakis akkor ha tényleg fehér szűz hótakaró borít mindent. Mert az valahogy olyan mint a menyasszony fehér ruhája és az ünnepet fejezi ki még a táj is. Én angyon szeretem a téli jeleneteket és a vizes jeleneteket írni bár ez gondolom már feltűnt.
Ha rémlik akkor az előző történetsorozatban is télen van Draco és Pansy esküvője a nagy tizenegy idején. Szóval, szerintem szép lehetett nagyon az Astoria Draco esküvő is.
Hát nekem teljesen egyértelmű volt, hogy a Pansy okozta sokk lelkileg annyira megrázta Dracót, hogy a szexuális élete romokban hever ezután. Szerintem ez teljesen természetes testi reakció volt tőle. A gyász ideje.
Hát sajnos a Pansyval álmodás is teljesen természetes velejárója ennek az időszaknak. Nem lehet könnyű Dracónak, ahogy azért Astoirának sem. Nehéz időszakokat éltek itt át. Kicsit több mindnet akartam ide írni azt hiszem, csak aztán PAnsy halála után valahogy…nekem már semmi sem volt olyan mint előtte. Nagyon nehezen viseltem én is hogy Pansy nélkül kell írnom a történetet és ez kicsit el is vette a mesélőkedvemet meg nem is akartam elnyújtogatni semmit sem itt sem. Lehet így meg elég összecsapott ide-oda kapkodás itt a vége zilált mint amit cápa marcangolt szét de valahogy belül én is ezt érzem:D
Legalább a Zabinik kiegyensúlyozódtak itt a történetben. Daphné igazán lelkiismeretes feleség és anya lett szerintem. Nekem nagyon szimpatikusak mindketten. Persze nekem eddig is azok voltak.
A folyosó tényleg nem volt valami erkölcsös dolog részükről, de hát Draco azért még mindig kicsit szanaszét van lelkileg és azért ilyenkor ide-odacsapkod. Most örült,szó szerint mint majom a farkának ő is:D és szerintem ezért ragadtatta el magát hogy milyen jó is ha áll.
Scorpiust illetően a későbbieket majd meglátod ehhez szintén nem írok inkább semmit. Fabian a wamp ügynél inkább csak próbálgatta a szárnyait nézte hogy mik a korlátok odahaza szerintem egy ilyen próba volt ez tőle és jó heccnek tartotta a dolgot magában.
Astoria terhessége. Hát az első nem jött össze mint kiderült de azért nem lett válság ez az házasságukban Draco is távol áll ettől elvégre már van egy fia.
AZ utolsó Blaise /Daphné jelenetek főleg az összecsiszolódást a tényleg tökéletesen mindnet tudunk most már egymásról hangulatot hozták elő, tehát amiket nem tudtak most már azt is tudják érződik, hogy most már minden téren nyitnak a másik felé, éppen úgy megbeszélik a problémáikat mint a sikereiket egy szóval egy sokkal biztosabb alapokon álló házassággá vált. Blaise meg elég jól ismeri Daphnét azért ahhoz hogy tudja mikor teper Daphné egy pasiért és melyikkel milyen viszonyban lehet. Erre nagyon érzékeny radarja volt Blaisenek mindig is. Hát zárásként megtudtuk Daphné parfümjét is kiderült hogy még az is francia szóval teljesen befranciásodhatnak most már igazán a Zabinik.
Emlékek: hát még mindig fájdalmas fejezetek, nagyon hiányzik Pansy ha őket olvasom… és hát Lucis javaslata végülis persze logikus csak hát fájdalmas. De mind tudjuk hogy bekövetketzik.
A Greengrassok: mh hát azért Blaise eléggé másképp bánik a két gyerekével ami nekem nem jön be, Deetől puszit kér Fabiant meg elküldi mosakodni… mint idősebb tesó átérzem a helyzetet és hát nem kellemes. Daphnéék viszont most jól megvannak aminek örülök :D
És hát tényleg nagyon jó keresztszülők ők, bárhogy is aggódtam az elején hogy még szülőnek sem fognak beválni, minden elképzelésemet felülmúlják. =)
És hát a csók. Aminek elkerülhetetlenül be kellett következnie. De kicsit lenyugodtak már az indulatok, azt hiszem lassan tartok ott hogy meglássam ebben a kapcsolatban is a jót. Mondjuk elég lerohanásszerű volt. Bár végülis visszagondolva, akkor régen is így jöttek össze, egyik pillanatról a másikra. Hát legalább így Scorpiusnak jobb lesz.
Az útmutató szerint: fuh hát… igazán most döbbentem rá hogy Pansy nem azt mondta hogy vigyázzanak rád a keresztszüleid, vagy Blaisék vagy a Zabinik, hanem hogy… a Greengrassok. És hát valóban… ez… Daphné és… Astoria. Bele sem gondoltam akkor. De hát tényleg. És Pansy még ott is, akkor is rájuk gondolt, a jövőjükre és egyengette az utukat. Jajj hogy hiányzik L
Egyébként nagyon édesen mindig elrejted benne hogy mennyi idő telt J
Jajj az a kép… és a sors fintora hogy épp amellé a szőke lány mellé került. De gyönyörű kép lehet. Valóban Pansys. Mikor megpróbálják átölelni egymást könnybelábadt a szemem… L
De hát az élet megy tovább, eljött Astoria. Itt az idő :/ de Draco eléggé emlékeztet most a kamaszos önmagára, aki nem mert elhívni senkit a bálba hát majd beleszokik ebbe.
Florean fagyizója: hát igazából már nem is döbbentem meg a gyors eseményeken. Valahogy Astoriával kapcsolatban úgy érzek mintha a csókkal felléptünk volna egy lépcsőfokra és onnantól fogva nincs megállás. Elfogadom már őt is. Hisz nem az ő hibája ami történt. És így mindenkinek jobb lesz.
És hát megint egy patthelyzet. Megértem Dracot, hogy mit érez és hogy ez már nem olyan mint Pansyval, de Astoriát ugyanakkor végtelenül sajnálom hogy neki már ez nem jut ki úgy ahogy kellene..
Daphné „kitörése” érthető, azért más az ha a családjába akar beházasodni, ha a hugával van miközben még gyászol. Meg akarja védeni Astoriát, aki soha sem mondana ilyet Dracónak. És igaza van Daphnének. Ahogy Draco megkérte Astoria kezét bevállalta hogy Pansyt hát tulajdonképp elfelejti.
Scorpius nagyon édes kisfiú.. =) Csak hát nagyon komoly de ez a történtek után érthető. És nagyon okos, együttérző… jajj nem is tudnék ha akarnék se rosszat mondani róla. Bele se merek gondolni milyen pasi lesz belőle mert menten elalélok *.*
Téli menyegző: hát én téli esküvőt akarok majd, szóval szerintem nem szomorkás az az
időszak inkább csak különlegesen gyönyörű. Meg lehet benne találni a szépet. És egy Malfoy
oldalán igazán nem lehet nehéz a dolgok jó oldalát látni :D és szerintem tényleg nagyon
megható esemény volt ez. A napfény, a meleg a virágok nem garancia arra hogy az esküvő
szép lesz. Egy hűvös, havas táj számomra sokkal misztikusabb, valahogy jobban bejön. Ez
egy szép esküvő volt :D
A vendégekről már csak annyit, hogy Marcus és Daphné kapcsolata valahogy nagyon
különleges, és szeretek róla minden apró elejtett megjegyzést olvasni :D Milly meg… hát
megérthetné hogy Dracónak mi a jó. Alapból nem bírom szóval róla inkább nem fejtem ki
jobban a véleményem.
Ez a Dracos dolog meglepett, hogy neki problémái legyenek az ágyban.. hűű… fura. Nekem
Draco a tökéletes pasi valahogy vele semmi gond nem szokott lenni. De hát a tökéletes pasi
lám nem létezik, ő is emberi :D És érthető hogy gondjai vannak azok után amin átment. Na de
Blaise majd úgyis megoldja.
Quartett a vadászkastélyban: mh hát Blaise meg is oldotta elég szokatlan módon ugyan de az
eredmény a lényeg :D mh nagyon jó fejezet lett :p rég vártam már hogy Draco és Daphné
mikor fekszenek össze de hát ez is bekövetkezett. És Blaise akárhogyan is, tényleg jól végzi a
munkáját. Ezt már Draco is elismeri :D
Nyughatatlan éjszakák: istenem de borzasztó lehet a volt feleségeddel álmodni K jujj.. úgy
hogy már egy másik nő fekszik melletted… és hát Astoriának is milyen lehet. Nagyon nagyon
kínos és fájdalmas helyzet mindenkinek :S
Na hát Blaiséknél csodálkozom hogy nem történnek gyakrabban ilyen incidensek :p de a
helyzethez képest Blaise nagyon jól kezelte az ügyet. Még viszonylag érthető magyarázatot is
adott a gyerekeknek.
S amikor a gyógyító: nagyon brutális lehet ez a gyógyítói munka azért… fuh én csak olvasom
itt a tömérdek napot, beavatkozást, feladatot… és csodálom hogy csak most bukik ki.
Azon amit Daphné levágott mikor Blaise hazaért kissé felhúztam magam mert nem igaz
hogy nem látta hogy rosszul van… de utána felülmúlta önmagát. Nem hittem hogy így tudja
ápolni akár a gyerekeit de főleg a férjét… mh hát ismét egy kellemes csalódás Daphnéban :D
És hát annyira aranyos az a család… mindig majd elolvadok tőlük :D
Nem akartam elnyújtani sem a gyászt sem a temetést sem semmit. Mindneből egy kis kóstoló és haladunk is tovább.
Hát közeledik Astoria akár akarjuk akár nem. Lassan szokogatom én is a helyzetet ízlelgetem ahogy Draco is teszi.
A keresztszülőség igazán itt kapott komoly hangsúlyttörténetben, amit egykor megfogadtak s szerintem Blaise és Daphné tényleg eléggékitesznek magukért.
Nos felgyülemlettek itt azóta a fejezetek és potyognak továbbra is. megyek most már pihenni kicsit. Folyt köv. Kíváncsian várom a véleményed a továbbiakról. Pusz . Callie
Az összeget mindenképpen láttatni akartam forintban előttetek hogy tisztuljon a kép hogy mekkora összegekkel is vadalkoztak ott a hétvégén a férfiak.Nos Marcus segítése tényleg egy jó kis gesztus volt. Igazán a nyitást akartam érzékeltetni a két család között. És szerintem ez is egy nagyon jó példa volt erre. Mint mondtam egyébként Marcus nekem is kifejezetten egyik kedvelt férfiszereplőim egyike.
A szópárbaj egyérteműen Pansy győzelmével zárult:D nemcska azért mert ő a nő és tényleg verhetetlen Dracóval szemben ,de így van. És végülis Pansy viszi keresztül az akaratát a pénzkérdésben mint a későbbiekben kiderül hiszen draco enged neki.
Daphné bejelentése hogy visszatér dolgozni. Igaz nem beszélik meg De azért titkon Blaise is mindig várja hogy na mikor szakad a cérna Daphnénál és mikor dobja be a törülközőt ,hogy elég volt és most már unom a kölyöknevelést. Hát a nevelőnő téma nem meglepő, hogy Dahpn éazért eligazgatta a dolgokat hoyg ne járjon úgy mint a múltkor. Igazán teljesen észrevétlenek nem is nagyon fognak szerepelni a történetben oylnaok mint a házimanók ott vannak de nem látszanak:D
A számviteli osztály. Ezzel már változik Daphné mentalitása is. Vége a korábbi pályafutásnak, kissé lenyugodnak a dolokg a Gringotts körül, unalmasabb de sokkal anyukábbnak való munka ez. És Daphné elsősorban azért már az.
A fertőzés csak egy kis riadalomkeltésre volt igazán kézenfekvő meg hogy kicsit összeeresszem a két családot finoman békítgetni őket.
Daphnét most kicsit én is sajnáltam, mert most tényleg annyira nem érdemelte meg. Voltak korszakai amikor lazán azt mondtam volna hogy áht ez van. De most valahogy tényleg nem játszott rá. És erre tessék. Azért nagyon örülök, hogy te is láttad benne a Blaise és Dapnhé kapcsolatot. Hogy Mennyire megnyugtató Daphnénak a férje, hogy ha blaise vele van az mennyire biztonságot nyújt számára. Ez számomra egy nagyon fontos momentum volt itt hogy ezt érzékeltethette mkicsit és bemutathattam.
A Blaiseék kifejezésed talán helyesebb is hiszen. Daphné konkrétan nem Zabini csak ak ét kicsi. Hiszen Daphné nem vette fel a férje nevét ahogy Pansy a Malfoy nevet igen. Tehát szerinte moké volt eddig is hogy vannak a Malfoyok mint névazonosok .sBlaise a családjával, akinke Zabinik a gyerekei utána de a felesége Greengrass.
A favár hát valóbanegy igazi hatalmas vár amiben akár lakni is lehetne. Én konkrétan játszotta megy ilyenben, arról mintáztam ezt. És nagyon imádtam azt a régi favárat. Már nincs meg lebontották sajnos. Pedig remek kis játszóvár volt és tényleg igazi labirintus laig lehetett kitalálni meg megtalálni benne a másikat szuper volt. És rengeteget lehetett bene rohangálni meg kóborolni. IGAzi hercegnőnek érezhette benne magát egy lány.
A jócsaládi jelenetektől én is mindig kicsit elolvadok itt. Hogy olyna szépek és jók mintha én is köztük lennék és átélném az ő életérzésüket a stabilitást a családot…stb. legalább amíg olasom és írom.
Hát igen az üvegházak készen és mehet a termelés. Igazán rákapcsoltak a dologra itt a barackfák alatt:D
És én is sajnáltam az ötödév eleji kimaradt barackfajelenetet amit msot mindenképpen meg akartam nekik adniígy zárásként. És egyérszt kérdésként akartam fenntartani Pansy terhességét másrészt azt hsizem az ő helyében én is pontosan ígyakartam volna, hogy ne egy teszt mondja meg hanem nőként ébredjen rá hogy hát itt valami készülődik odabent:D
Hát talán éppen azért érte el msot ezt az állapotot mert nem várta görcsösen. Nem is gondolt rá, csak megérett benne a dolog.
Pansy búcsúzása. Nos nekem is az egyik legnehezebb fejezet volt. A döntések pillanatnyi helyzete stb. ez egy nagyon fontos momentum egyébként a történetben. Nme mondok most mást ezzel kapcsolatban.És kicsit én is ezt éreztem ,hogy a mardekárosokat csak a tűz égetheti fel, ami van olyan erős hogy legyőzze őket mert mást nem teheti ezt velük. Végülis egy könnyű és gyors halál lett, voltaképpen majdnem mint a mérgezés egészen ahhoz hasonló.Sajnálom hogy JKR így döntött. Hgoy Astoriát kelle Draco mellé állítanom a King’S Crosson de talán így lesz teljesebb a történet. Nem laposodik annyira el a végére.
Nos itt az utolsó fejezetekre tényleg nincsen szó. Kicsit másabbra terveztem őket de nnyira nem lettek most sem csapnivalóak. Én is végigsírtam az egészet amíg megírtam. Igyekeztem nem túllihegni, ne mtúlzásba vinni, mértékkel írni mindent. Nem akartam elnyújtan
És kellett lucius ide, hogy kicsit felrázza és észhez térítse a fiacskáját. Eredetileg több Narcissa-Lucius jelenet lett volna itt csak végüls nem jött hozzá igazán az ihlet meg sok mindne más meg hosszú meg nyúlik már mint a rétes tészta és még azért akad pár dolog és stb.:D
Először is örülök, hogy végre megkedvelted Astoriát. Akit eddig köteteken át nagyon rühelltélt és falra msáztál tőle, pedig alapvetően tulajdonságaiban Astoria elég állandó volt.Astoria pedig ilyen. Ő nem Pansy. Ő nem irányítja a saját sorsát. Ő hagyja hogy megtörténjenek vele a dolgok és ennyi. Ő Astoria. Hagyja irányítani magát a férfiak által. És azért elég sok mindent nem is mer, hiszen Draco állandóan kicsit letartgikus és gyászol és csak bambul ki a fejéből. Hát így elég nehéz megállapítani hogy ugyen mit lehet és mit nem. Tehát inkább tapintatos volt most igazán. Igyekezett tiszteletben tartani a férfi gyászát.
Nos a képes részen is én remekül zokogtam itthon :D Pansy halála körüli cécókban már elhasználtam egy száz darabos zsepit itthon szóval nagyon emg ymár nekem.
Nos a hálós jelenetet most már tudod miért ne mfejtettem jobban ki nem akartam lelőni a poént még itt az elején:D
Valóban elég sok kényszer döntés volt. Patthelyzetek. Csók.Ott maradás. Lánykérés. Amikre Astoria passzívan rábólogat végülis. Csinálj velem amit akarsz jelleggel. Ez Astoria kész:D Én igazán egyet értettem Dracóval is Astoriával is. Kicsit hirtelen és begyorsulva történik náluk mindne, de Draco egyszerűen beforgatta az eseményeket a leírt okok miatt is. Elsősorban nem az érzelmekről szól, mert nagyjából kapisgáljuk hogy mit éreznek. Astoria fülig szerelmes plátóian és most megkapja amit akar. Draco meg titkon mindig is a géneknek megfelelő Astoriát ideális partnernek tekintetette. Tehát nincs itt mit érzelmeskedni. Jössz vagy mész? Ennyi? Na folyt köv. Pusz. Callie
Nekem is nagyon furcsa dolog ez az egész. Pansy még sosem halt megy egyetlen ficemben sem. Viszont én sem tudtam semmi más lehetőséget elképzelni, hogy ezt a tökéletes kapcsolatot szétszaggassam. Féltem is és vártam si ezt a pontot. Nem volt a legjobb érzés megírni. Végigsírtam ezeket a fejezeteket és bár magamban rengetegszer átéltem és átgondolkodtam a részleteket mégis váratlanul értek ezek a jelenetek.
Nos a férfiakat mindkét részről köti az eskü, tényleg pillanatfelvételeket kapunk csak a családok életéből de egyszerűen nincs türelmem mindnet túl részletesen leírni, mert hihetetlenül hosszú lett már így is eza 19 ÉKF. El sem hiszem hogy már vmi négyszáz oldalnál járhatok vele. Már nem is számolom olyan sok.
Na most hírtelen nem tudom mi volt a fejezet címe ami vmi nemi betegséget sugallt feléd. De Blaise-nél tényleg kizáró tényező az hogy gyógyító és Blaise ezért eléggé hipchonder is ehhez szerintem. Ő azért eléggé keményen betartja a higiéniai dolgokat tehát ha csak úgy durr bele szeretkezik az azért csakis olyanokkal történik akiket ismer. Mint pl. Pansy. Akivel szintén cseszett védekezni csupán az élmény kedvéért:D
Nos igen pillanatfelvétel lett Daphné megtámadása is majdvmi kisé nyugisabb fejezetben elejtem hogy megtalálják a tetteseket igen, de nem lényeg annyira.
Hát örülök, hogy tetszett a kis gyerekszagú faváras kis fejezet. Ami végülis már csak a végjáték egyike. De amiket leírtál én is így érzem, hogy Fabianéknál jobban kicsurrannak cseppennek a dolgok az információk, és a Dee puncikájában való gyönyörködés a fiúk részéről hát ez vmi kis kedvencem:D
Nos a barackfás jelenet. Utoljára hagytam ezt. Mert nagyon bennem élt akkor ott a negyedév végi ötödév eleji jelenet. Hogy akkor kimaradt nekik. És ezt még mindenképpen meg akartam enkik adni. Búcsúzóul. Igazán már eztafejezetet is fájt emgírnom, mert ez már nagyo na végjáték volt. Egy idilli fejezetet akartam kettejüknek. Hiszen én itt köszöntem el a Draco/Pansy párostól erre a ficre. És nem akartam bele semmi rosszat semmi bajt semmi veszekedést. És valahogy mindig az idillbe csapbe a villám. Szinte várható is volt ide a nagy vihar előtti csendbe valami robbanás.
A csók-kapu. A cím az első között szerepelt a tudatos sorozatelőkészítésemben. Tudtam ,hogy így akarom a végét ezzel a szépnke ígérkező ám olyna vészt jósló dolgok elé tenni. Ráadásul aki tudja mi a csók kapu az azt is tudja hoyg temetők bejáratánál szokott lenni. És tipikus brit találmány. Vagyis a cím sugallta hogy mit fog tartalmazni, még ha magyarul azért elég jól csengő neve van. Ha nem ismerjük a tartalmát.
Pansy halála. Hát amilyen a váratlan hír. Pontosan ilyenre akartam. Hogy PAnsy jól döntött-e vagy sem. Stb. Valószínűleg tényleg terhes is volt. És Scorpiussal ment. Erről most nem írok többet.
Hát azt hiszem tényleg mindent összedolgoztam ide. A kis részleteket. A vérző kép…a gemma, minden összejött és készen állt a nagyjelenethez. Elég sok kiötlés eredméyne lehetett az egész, már nem is emlékszem olyna régóta dédelgetem a fejezeteket a fejemben pontosna már azt sem tudom mikor pakoltam össze őket ilyen szép egésszé.
Hát dRacona ka legrosszabb ez tény. A fejemben szebb volt ez a fejezet mint ahogy sikerült lepötyögnöm ide. Na mindegy. De én is így gondolom, ahogy te írtad. Ez kell ez általában így zajlik teljesen normális lefolyású volt a dolog dRacónál is.
Sashát mindenképpen meg akartam itt jeleníteni hiszen ő nagyon szerelmes volt tényleg Pansyba. És muszáj itt is megjelennie.
Remélem Astoriát elég intelligensnek tartottad és ne mrohanta le nagyon Dracót:D Egyébként én is nagyon együtt érzek mindenkivel. Bár bennem még Dracónál is jobban hasogat a dolog, hogy Pansy…eltávozott a történetből most.
Gyorsan írok, amíg megint nagyon sok fejezet össze nem gyűlik.
77. fejezet:
nehéz időszak lehet ez nekik, mert ez az. És végre feltűnik Lucius, aki mindig a legjobb pillanatban bukkan fel a háttérből, hogy utat mutasson, megregulázzon, stb. És ha most még úgy tűnik, hogy nem is érte el a célját, attól még a bogarat elültette a fülébe. És ez néha épp elég. A gondolat már megszületett, és majd motoszkál ott az agy hátsó részén.
78. fejezet:
Most ami nagyon megfogott engem, az Astoria. Valahogy annyira együtt érzek most vele. Tudok vele nagyon azonosulni. Hogy feszeng ott Dracoval, hogy az sem tudja, mit csináljon, merjen-e valamit kezdeményezni, vagy hagyja még gyászában a férfit... szóval nehéz dolog ez az epekedés. És a játszós jelenet (mielőtt Blaise-ék kihívják a gyerekeket a konyhába) alatt tökre láttam magamat, ahogy a szőnyegen a kölkökkel játszok, meg minden, szóval én nagyon Astoriára leltem most :D
MOndjuk Astoria nagyon csak hagyja magát sodortatni az eseményekkel. Nem igazán a saját döntései ezek, mint inkább másoké. Hisz Blaise intézi úgy, hogy ketten legyenek, Draco választja az italt, ő csókol, és stb. Amőgy ez nem feltétlenül baj, sokfélék az emberek, van, aki ilyen, aki nem olyan irányító, hanem hagyja magát vezetni. Ez talál azért jó, mert így nem Pansy-re emlékezteti a lány, mert teljesen más, mint ő volt.
Aztán ez az elrohanás olyan tipikus tett volt. Mármint nem Dracotól, hanem maga a szituációban. Szóval valósághű lett. És legalább valami elkezdődött már.
79. fejezet:
Azért kicsit rossz is lehet Astoriának, hogy nem tudja, mit tegyen, meddig mehet, mennyire bátoríthatja, vagy mászhat rá, úgyhogy eléggé várakozó helyzet ez... mikor az ember nem tudja, hogy lépjen-e, vagy sem, melyikkel jár vajon jobban.
Aztán ez a képes rész... már megint sikerült majdnem elbőgítened. :) Ez is egy kis lépés már a "gyógyulás" felé, hogy már meg "meri" nézni azt a képet. Mondjuk a helyválasztásban sztem Luc keze is benne lehet, mert ő sem szereti sztem így látni a fiát.
És ez a kérdés... erre vajon mit lehet mondani, mint hogy "persze, maradok" és közben elolvadsz.
A hálós jelenet nagyon szép volt... amit láthattunk belőle. Azért én kíváncsi lennék a folytatásra is ;), de így is nagyon szép, és elég.
80. fejezet:
Huh, ez egy kissé hirtelen jött. Mondjuk ő ilyen. Azért ez egy igen érdekes lánykérés volt, nem tudok csodálkozni rajta, hogy Astoria kiakadt. Én is kiakadtam volna. Mert végül is neki ez az első. És persze ezt szerette volna szebbre. Persze valamennyire Dracot is megértem, csak azért ő is gondolhatna kicsit a lányra. Oké, hogy neki szar, de azért legyen szar a másiknak is. Meg ha jó házasságot szeretne, azért nem árt, ha a másikra is figyelünk kicsit. Azért kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz ez az esküvő... azért remélem, arra kicsit jobban megerőlteti magát...
Astoria meg persze kap minden alkalmon, még ha az rossz is, csak hogy el ne veszítse a férfit... de később jó lesz ez neki így? MOst ezekben a fejezetekben nincs is nagyon sok érzelem. Inkább csak olyan kényszerdöntések sorozata az egész.
Azért örülök, hogy Daphné kicsit felháborodott, ő most sztem főleg a húgát tartja szem előtt, és sejti, hogy a lánynak ez nem a legjobb... MOndjuk Scorp normálisan fogadta a dolgot. sztem a gyerekeknek ezek még sokkal letisztultabb dolgok, nem bonyolítják túl, mert ezt nem is kell(ene) túlbonyolítani annyira.
No, most ennyi jött ki belőlem. Még mindig várom a folytatást, pusz: Stigu _@/"
nah hát a vége csodásan lemaradt szóval itt van ami nem fért be:
A hír: szegény Scorpius… hogy neki kell közölnie ezt az apjával… s ahogy Draco megtudta, rögtön megeredtek a könnyeim. Nem csodálom, hogy Daphné kikészült… én is.
Draco pedig úgy reagált ahogy mindenki. Emlékezett. Én meg zokogtam. Két hét… ennyi ideje volt az önsanyargatásra. Már mindegy. A régi idők, a rossz házasság… hisz Pansy szerette. Boldog volt, mielőtt meghalt. Draco tette azzá, és a fiuk.
Daphné pedig ottvolt mikor szükség volt rá. Teljesítette a keresztszülői kötelességét. Megtették amit tudtak, segítettek. Ez több mint amire tőlük számítottam.
S a kép ahogy a két szőke férfi siratja a legfontosabb nőt mindkettejük életében… szívettépő.
A gyász: ahh..az a temetés egy kínzás volt. Eddig két temetésen voltam, soha még a sírás közelébe sem kerültem, egyszer sikerült nagynehezen könnyeket kipréselni magamból de nem hatottak meg. De ez… most mondjam hogy ezt is végigbőgtem? Mert így volt. Draco amint temeti a feleségét… jajj… Scorpius, a kisfiú az anyja sírjánál… :’( Borzasztó.
Draco jól teszi amit tesz, Scorpius miatt amennyire tud kezdjen új életet. Mást nem tehet. A hülye szemét szadista valeriánusokat meg számolják csak fel!
Egyébként talán jobb is hogy Pansy holttestét nem találták meg… hogy Blaisenek és Draconak nem kellett látnia a tűz mit tett vele…
És hát igen végre kezd tökéletesen helyrejönni a kapcsolat a maradék 2 Malfoy és a Zabinik közt. És ez így van rendjén, mert szükségük van egymásra.
Astoria meg még egy ideig legalább fogja vissza magát, felfordul a gyomrom ha arra gondolok hogy Pansy után őt… idővel biztosan megszokom majd, de még… még ne…
Hátha találsz benne valamit, bár az utolsó fejezetekre nincsen szó. Többet érne ha látnád milyen szomorúak a szemeim.. L
A lomtalanítás talán már egy lépés a "gyógyulás" felé... megszabadulni a holmijaitól nagyon nehéz lehet (kivéve, ha dühből csinálja az ember). Azért a barackfákat sajnáltam. De mondjuk tényleg nem jó, ha lépten nyomo minden rá emlékezteti.... és még így is van elég dolog, ami ezt teszi. Az a legrosszabb, mikor tényleg minden hülye apróságról a másik jut eszedbe....
És az is tetszett, hogy Draco felszámoltatta ezt az izét. Ez valami olyasmi lehet, mikor a gyilkost elkapják a rendőrök. Hiába nem hozza vissza az embert, meg szoktak még hasonló hülyeségeket mondani, azért az szerintem egy pici megnyugvás az élőknek, hogy a "bűnös" meglakolt, és más talán nem lesz az áldozata.
Jaj, és azért vége társaságba is mennek. Az is már haladás. Ás tetszik, hogy kicsit kezdi visszanyerni a régi önmagát, bár sztem eléggé látszat ez még. Hogy lássák, hogy azért kezdenek okék lenni a dologk, közben azért belül még nagyon szar (ez is ismerős).
Daphné kérdése a végén aranyos volt. :)
-Be van kattanva igaz? – nézte Daphné Blaiset.
Azért azt remélem egy picit, hogy Astoria kicsit intelligens, és nem veti rá most majd rögtön magát, hanem vár még egy picit... hagyja még, hogy még jobban csillapodjon a gyász.
Így a fejezet utolsó mondataira valahogy én is kicsit megnyugodtam... mintha a lezárást, a javulást együtt élném meg Dracoval. Furcsa dolog ez, hogy mennire együtt tudunk élni egy könyv, regény szereplőivel.
No, most így hirtelen ennyi. Még mindig, mindentől függetlenül várom a folytatást. Légy jó, pusz _@/"
Nem is tudom, hol kezdjem. komyolan olyan érzésem van most, mint mikor a barátunk elveszti élete szerelmét, és mi találkozunk vele, de azt sem tudjuk, mit mondjunk, vagy mit csináljuk, és ilyen baromi esetlen az egész. Mert igazából sztem te vagy most a legnagyobb gyászoló, mert te éltél együtt a leginkább a szereplőkkel, és főleg talán Pansyvel. Furcsa dolgok kavarognak bennem. Az előtte lévő fejezetekhez is írok azért, de ezeke most asszem' elég picire fognak sikerülni. Azért próbálkozok.
68. fejezet:
Hát, ez az összeg egy kisebb ország éves költségvetése... :)) Azért Astoria édes volt, hogy rögtön az jött le neki, hogy így mikor fogja újra kátni Dracot :)) Amúgy a tanács nagyon is jogos volt (hogy ne legyen naiv, és szálljon le a földre), néha jó lenne, ha engem is valaki jól megtanácsolna már, hogy végre észhez térjek :D
Ez a pénzkutatgatás kemény volt... Az persze az én fejemből ki is ugrott, hogy ahogy Pansyt/Dracot, úgy Blaiset is köti az eskü...
69. fejezet:
Nah, hát ettől a fejezettől kicsit tartottam, mert azért féltem, hogy lesz valami összeveszés. De örülök, hogy Draco belátta, hogy ő is hibás jelentősen a dologba, és nem (nagyon) hányja Pansy szemére, hogy mit kellett megtennie. És annak kifejezetten örültem, hogy nem nagyon szolgáltatták vissza a pénzt... aki hülye, .... És ahogy a féltékenységi témát terelte Draco :) Imádom :)
70. fejezet:
Nah, megmodnom őszintén, hogy a címet elolvasva valami egészen másra gondoltam... :)) Valami csúnya kis nemi betegségre. De aztán persze most rájöttem, hogy ez abszurd, mert Blaise gyógyító, csak nem kapatja el magát valamivel, hogy aztán továbbadhassa.
Azért a "végkifejlet" már kicsit fel volt vezetve, úgy érzem... gyűltek a sötét fellegek.
71. fejezet:
Huh, ez egy kissé kemény fejezet volt (szintén munkálkodtak itt is azok a fent említett sötét erők?). Ha van olyan dolog, amit soha nem akarok átélni, akkor az ez. Még szerencse, hogy mondjuk Daphné sem élte át teljesen, mert kiütötték, de a következmények is elég szarok lehetnek. A tetteseket végül megtalálják? Arról itt a nagy események miatt nem volt hír.
72. fejezet:
Jaj, ez a vár baromira jó lehet :)) Most voltunk ugye hétvégén az állatkertben, és ott egy nagy hajó volt, vagy 3 szintes, és én abban is baromira jól elvoltam, sztem ezt is nagyon tudnám élvezni. Az meg pláne milyen jó egy gyereknek, hogy a saját apukája csinálja. :)) (legalábbis én mindig jobban szerettem azokat a a dolgokat, amiket apu barkácsolt).
Örülök annak is, hogy a 2 család békülget. Talán valami normális viszony megint lehet majd köztük.
Jaj, Scorpiuson meg nagyon kivoltam, meg tudnám zabálni. :) Dee-vel vajon összeboronálódnak majd a jövőben?? ;) Ez a rész most nagyon jó igazi-gyerek szagú lett nekem is, mert a szigorlat után az ovisokkal pont azt tárgyalgattuk, hogy kinek milyen ovis élménye van a maszturbációval kapcsolatban (mármint hogy az ovis gyerekeink mi-mindent csinálgatnak), és ez nem olyan meglepő dolog abban a korban. Mármint az, de nekik teljesen természetes :D
Azért az látszott, hogy a két család között az intim élet élésében is van különbség. Drcaoéké intimebb, hisz Scorp nem nagyon végta ezeket a dolgokat, míg Blasiéknél csurran cseppen info ezekről a dolgokról :D
73. fejezet:
A vihar előtti csend. Így visszanézve. Valahogy már minden annyira idilli volt, hogy tényleg várnunk kellett volna a mennydörgést. Szóval számomra most így visszaolvasva, nem olyan meglepő és hirtelen a dolog, mint amilyennek először tűnt. baromi jó megcsináltad és nagyon felvezetted ezt a dolgot.
Amúgy imádtam a fejezetet :)
Valahogy talán jobb, hogy ilyen tök jól voltak, mielőtt megtörtént a baj, mert nem a rossz dolgokra emlékszik Draco. nem az van benne, hogy basszus, miért voltam utoljára olyan hülye vele, vagy valami, hanem igazán szép emlékek lesznek benne, majd ha megnyugszik a lelkében a dolog (ami persze baromi sok idő).
74. fejezet:
Amúgy borzalamasan gonosz vagy, mert még a cím sem utal semmire :I
A fejezetet nem igazán szeretném újra elolvasni (elég volt kétszer), úgyhogy most csak fejből írok egy-két dolgot, amennyit bírok.
Nos, a komoly???? kérédsem arra vonatkozott tegnap, hogy nem bírtam egyszerűen felfogni, hogy mi van. Valahogy (az előjelek ellenére) olyan hirtelen és váratlan volt az egész. Ahogy a templom felbukkanása is. Pansyenk is váratlan volt, hisz bele sem gondolt, hogy ott van vele a fia, és lehet, hogy terhes (azt ugye véletlenül sem tudjuk meg, hogy az volt-e???... bár, nekem úgy tűnt, hogy igen).
Amúgy ha éán lettem volna, vszeg én is ezt választom... a gyermekem megntését, meg a mérget is. (Bár érdekes, a filozófiatanárnő mesélte, hogy a háború alatt nagyon soka olyan ember volt - feljegyzések, miegymások vannak róla - akik inkább a saját életüket választották, mint a ygermekükét, és mondjuk pl. megették őket, meg hasonlók.... szóval azért nem olyan egyértelmű ez a dolog... de sztem én ilyen helyzetben hasonlóan tennék).
Szegény Scorpnak meg borzalmas lehet, hogy ezt át kell élnie. Bár még a halálról nem sok fogalma lehet, igazán meg sem érti, csak annyit, hogy nem látja többé anyut, amit szintén nem nagyon érthet, mert náluk még nem igen van időfogalom... a soha inkább csak sok-sok időt jelent nekik. (legalábbis az okosok ezt írják)
Pansy-nek is szar lehetett, hogy el kell engednie a fiát, mert az ő életét menti, tudva, hogy soha többet nem látja. Borzalmas érzés lehet.
Amúgy nagyon "szép" lezárása lett a dolgonak... és persze igazam lett (így lenne ötösöm a lottón). Mást nagyon én nem is tudtam hozzájuk okot elképzelni, mert egy ilyen erős kapcsolatot tényleg csak a halál választhat szét.
És érdekes, hogy az előző vérző képkor szintén ez a mágikus tűz volt, és most is. Nagyon kitaláltad ezt. Attól függetlenül, hogy miről is van szó, gartula hozzá :)
75. fejezet:
Jaj, szegény Draco. Őt most nagyon sajnálom, és kcisit együtt tudok érezni vele. Nagyjából hasonlókat éltem már át. Szar dolog várni haza a családod, és nem jönnek, és ezer és egy hülyeség végigifut az agyadon... és a legszarabb, mikor az egyik valóra is válik.
Elveszteni valakit meg még rosszabb. Még bennem viszonylag frissen vannak az ilyen érzések, és még ha csak picit is tudok együttérezni vele, akkor is nagyon rossz. Mert azért ez nem szakítás, nem válás, hanem egy sokkal végérvényesebb dolog. (és azért dupla/tripla annyi idő). Szóval nagyon rossz lehet neki. A szeretett személy elvesztése mindig az élőknek a legrosszabb.
Amúgy ez is élethűre sikeredett. Az első időkben sztem mindenki ezt csinálja. Régi emlékekhez, főleg tárgyakhoz nyúl, belesüpped magába, és hagyja, hogy elvesszen a fájdalomban. Ez szerintem mondjuk nem feltétlen rossz, néha jó dolog belesüppedni az érzésekbe, talán utána könnyebb lesz feldolgozni.
A másik, ami nagyon rossz lehet, hogy azért nincs rá konkrét bizonyíték. NIncs mit meggyászolni és eltemetni, mert ugye nem találták meg. Persze ettől még igaz a dolog, csak az ember ilyenkor hajlamos szalmaszálakba kapaszkodni, hogy hátha, mi van ha mégis (erről is tudnék mesélni más vonatkozásban). És ettől sztem nehezebb elfogadni az egészet.
Annak örülök, hogy a családja, és a barátai mellette állnak, ilyenkor kellenek is azok. Mondjuk a legnehezebb a gyűrűs dolog lehetett... mert ezzel végül is valamilyen szinten elismeri a dolgot, és már nem tagadhatóvá teszi (érthető azért, hogy mire akarok kilyukadni?).
76. fejezet:
Nah, már az előzőnél is, de itt már folyamatosan zokogtam.
Tetszett, hogy Sasha is eljött, végül is nagyon sokat jelentett neki a lány. Mondjuk azt nem tudom, hogy mennyire "van benne a keze a dologban), de mondjuk ez a dolog anélkül is megtörtént volna szerintem, ha nem megy hozzá el Oroszo-ba, és nem beszél a nővel. Ezek ilyen elkerülhetetlen dolog.
És az is jó volt, hogy leírtad Draco gondolatait, hogy miket kellett volna másként csinálni. Ez is tök reális volt.
A wordos technikára időközben én is rájöttem és alkalmazom is.
Az események fényében nem garantálom hogy nem egy könnytől maszatos értelmetlen kritikát kapsz hanem megpróbálok valami értelmes véleményt összehozni az előtte lévőkre is, mert ott is volt jópár. Nem tudom mennyire sikerül majd… az elején azt hiszem próbálok majd úgy tenni mintha nem történne majd később semmi megrázó, megpróbálom azt leírni amit akkor éreztem mielőtt megtudtam hogy… *sír*
A Fizetség: hát az az összeg hatalmas, először azt hittem csak káprázik a szemem a sok nullával de nem. És hát nem csodálom hogy Blaise nem tudja csak úgy kipengetni ezt… mondjuk meg kell jegyeznem, a saját hibája. De inkább az ingóságok mint hogy Blaise meghaljon. Hülye megszeghetetlen eskü.
Aztán észrevétlenül megjelent Marcus, akibe azt hiszem észrevétlenül belehabarodtam csak ez a hímsovonizmusa idegesített, de amint a végén lejön ezzel is tisztában van, hogy mi hogy helyes csak nehéz neki így élni, hisz nem erre nevelték, a szülői házban meg gondolom még nagyobb a nyomás. És hát rendes, hogy segíteni akart, hogy figyel a Daphnéra és a családjára, hogy próbál rájuk vigyázni. Astoria meg már komolyan mondom jobb lenne ha jelentéseket írna… Marcus miért nem megy át Daphnéhoz beszélgetni? Előbb-utóbb kialakulna úgy is a rendes kapcsolat. Na mindegy. Azért jó hogy már nem utálják egymást.
Ja még valamit Marcus fura munkájára is írnom kéne… hmm… hát nem is tudom nagyon furcsa az, hogy unikornisokra vadászik, talán tényleg „férfiatlan” dolog bár én nem gondolom így. A vadászösztönét, mint férfi kiéli, de közben értékeli a szépet, nincs ebben semmi rossz. Szerintem jó munka :D
A Külön a két család: na, hát a Malfoy házaspár párbeszéde tök érdekes lett, mert mindkét féllel egyetértek. Már a multkor is megírtam, hogy szerintem mind hibásak voltak – egy pont Pansynek. De azzal is egyetértek, hogy Blaise találta ki ezt, és mondta ezt a hatalmas összeget, így ez a saját hibája, szívjon is érte – egy pont Draconak. Azt viszont én sem akarom, hogy Fabian és Dee szívják meg ennek a hülyeségnek a levét így hát végülis a szópárbaj (ismét) Pansy győzelmével zárul nálam.
Daphné munkábaállása is logikus, már szinte vártam, elég sokáig bírta most otthon ráadásul ugye dupla akkora a nyomás két gyerekkel. De miért kell mindig ilyen hipp-hopp dönteni és ripsz-ropsz bejelenteni? Miért nem ülnek le és beszélik meg rendesen??? Deghát mindegy, nekik ilyen a stílusuk =)
NEM KELL TÖBB FRANCIA NEVELŐNŐ! Blaise mellé biztosan nem, csak férjjel és megfelelő korral… ez így végülis jó is lesz de az ötletet felvetette.. enyhén meredt ki csak a szemem mikor megláttam és én is ugyan arra gondoltam amire Daphné, hogy na nem…
Hát a számviteli osztály biztos nem lesz Daphné nagy kedvence de legalább mostmár nem ribanc lesz akit minden ügyfele végigdug aztán hazamegy a gyerekeihez. Ez így jobb. Időben is és erkölcsileg is.
A Fertőzés: na mikor csörgött éjjel a csipogó és Pansy volt az meg voltam róla győződve hogy Pansy mégis terhes Blaisetől… de nem. Draco szegény… azért Pansyt se irigylem ahogy a férjét eszméletlenül találja a fürdőjükben.. fuh de durva lehet :S De hát végülis kiheveri nem olyan nagy a baj =)
Draco elég szemétül viselkedik Blaissel, elfelejti, hogy ő ment bele a játékba és ha Blaise engedi ugyanazt teszi Daphnéval amit Blaise csinált Pansyval. Az igazi ütés egyébként az lett volna ha Daphné tök ingyen rámászik azon az éjszakán, közös bosszúból. Bár… azért Pansy ezt nem érdemelte volna azt hiszem szóval jobb hogy nem történt meg.
Milly meg csak idegesít, mindent túldramatizál vagy elront… de azt a hülye vérző képet… el kéne égetni.
A Szűk utcán járva: jajj hát Daphné, szegénykém L Ez azért nagyon durva… és ráadásul most még nem is érdemelte meg! Mert volt olyan időszaka mikor azt mondtam volna hogy oké ez ezzel jár de most… példás családanya és jó feleség. A gyerekeinek akart ajándékot vinni! Jajj ez olyan szörnyű :S
Blaise nem csodálom hogy biztonságot ad neki J Mellette én is megnyugodnék minden baj után
Azért később írd majd meg ha csak levélben is, hogy elkapták-e azokat akik ezt tették. De ez nem Blaise hibája, nem tehetett semmit, ostobaság hogy miatta történt, nem védheti meg mindig, és önmagától sem… de hát Daphné erős nő, nem is sírt, hamar túljut ezen is. J
A Négy gyertya: totál meglepődtem, hogy így eltelt az idő, hogy a fiúk már négy évesek… de nagyon cuki az a favár :D bár kissé nekem túl hatalmas, szóval egy kisebb kiadású lakóháznak is elmenne, meg nagyon meg van tervezve. Nem túlzás ez egy kissé, tekintve hogy Blaise építette?
De nagyon örültem a Malfoyoknak :D Igazi nagy gesztus az is hogy eljöttek és hogy a pénzt végülis úgy-ahogy de visszajuttatták a Zabiniknek (rájöttem h sokszor úgy írom hogy Malfoyok és Blaisék, szóval most tudatosan szoktatom magam a Zabiniékre)
A három kisgyerek pedig egyszerűen édes :D :D
És ezek a családi hétvégék a kertben is annyira harmonikusak és kedvesek lehetnek… tisztára elkapott engem is a boldogság mikor olvastam pedig nem is vagyok részese csak passzívan :D
A Barackfák alatt: jajj de jó, készen vannak az üvegházak :D remek, beindul a Malfoy-termelés új vállfaja növényekben is és… másban is :p
Régen úgy sajnáltam hogy Draco és Pansy nem kapott helyet ott a vízesésnél, de lám kamatostul bepótolják :D és megint annyira aranyosak… Pansy is érthető, milyen jó érzés lehet csak úgy maagdtól rájönni hogy babát vársz :D mh… mennyivel jobb lett volna ha Scorpius előtt is ilyen édesek…
A csók-kapu: jajj istenem… na innentől.. gondolatok és érzelmek fájdalmas kuszasága következik.
Sosem kívántam még ennyire hogy bár Draco velük ment volna kirándulni… na mindegy. Szóval nem igazán értem miért éppen most ért el a szellemi létnek arra a fokára ami szükséges ahoz, hogy megtalálja az oltárt. Miért nem szólalt meg benne a vészcsengő? L Éppen most, mikor a legjobban kellett volna… felégett mögöttük az út, jajj istenem… a valeriánusok férfigyűlölete pedig ostobaság, hülyeség, ők is férfiaktól származnak felerészben úgyhogy igazán befoghatják! És akkoris… ezt tenni… a kapunak kellene (a virágosnak) megszűrni a dolgokat, s ha valaki bejutott azt már engedjék is ki, ez a legmocskosabb dolog…
A mardekárosok csak harcban, tűzben múlnak ki mostanság. Olyan erősek hogy más fel sem emészti őket J amit Draco az ostromkor átélt úgy tett most Pansy… csak ő nem élte túl :’(
Úristen… ez a búcsúzás… nagyon durva… csak annyit hogy Pansy talán ha egyedül van sem jut ki hiszen lehet hogy terhes…
De elengedni egymást… kész… teljesen… s amitől rettegtem 73 fejezeten át, az a 74.ben bekövetkzett. Pansy meghalt, először vesztettük el és nagyon fájt. Hiányzik…
Az utolsó bekezdésnél végleg eltörött a mécses… bár ne így írta volna meg rowling.. ne kényszerített volna erre téged, Callie… L
De legalább (a fia elvesztését leszámítva és a halál tudatát) fizikailag nem szenvedett sokat.
A hír: szegény Scorpius… hogy neki kell közölnie ezt az apjával… s ahogy Draco megtudta, rögtön megeredtek a könnyeim. Nem csodálom, hogy Daphné kikészült… én is.
Draco pedig úgy reagált ahogy mindenki. Emlékezett. Én meg zokogtam. Két hét… ennyi ideje v
Mi úgy szoktuk csinálni, hogy ha hosszút írunk akkor wordben írjuk meg előbb és onnan másoljuk be ide a kritikákhoz. És így nem kell olyan sokszor megírni.
És köszönöm a gondos figyelmet, amit szántál a fejezetekre és így teljességében összetettebb kritikát is kaptam. Stiga már nagyon ráéezte a dolgot a hétvégére és így kimaradt például ez a megfigyelés is, hogy Blaise a második babánál teljesen másképpen viselkedik mint Fabiannál. Mondhatni leszűrte a tapasztalatokat és okosabban csinálja most. Hogy időben otthon van, foglalkozik a gyerekekkel. A nagyszülőkről még lesz egy-két részlet. Mindkét részről úgyhogy most itt nem írok róla. De valóban nagyon alaposan és ügyesen felfigyeltél ezekre a kis részletekre. Nagyon figyelmesen olvasol ezt meg kell állapítanom:D és ez nagyon jól is esik. Nos Fabian és Scorpius barátságát én is irigylem. Ők igazi mázlisták, hogy tényleg ennyire egy idősek és ilyen jól össze is barátkoztak.
Jó látni hogy benned is felvetődik a kétkedés a második gyerekkel kapcsolatban és az előéletüket ismerve akár az első szülést akár a gyomorbajokat beleszámítva is nem egy rizikómentes dolognak látod. Örülök, hogy bár nem írtam le, azért ez átfutott a gondolataidon, mert természetesen nálam is itt vannak a fejemben, csak nem írok le mindig mindnet kicsit szájba rágós stílusban.
Nos Blaise fegyelmezési stílusa is egy megoldás nem feltétlen rossz az. Legalábbis nem ítélkezek az felett sem. Nos a Greengrass család elég különleges. A férfiak-nők viszonya. A családi élet. A hagyományos családbeállítást részesítik előnyben és akárhogy is Daphné is e szerint él. Blaise mellett továbbra is kissé alávetett megalkuvó szerepe van. Az ő családjuk ilyen. Én őket sem ítélem el, egyszerűen ilyenek. Ezt szokták meg. Ebbe nőttek bele. Hogy Astoria és MArcus ez megint egy másik téma, elég sokan vannak, jobban megy a széthúzás is meg a pletyka is. Ez van ha sokan vannak:D
A DP-s élcelődések nekem is mindig a kedvenceim és kifejezetten sikerélményem van, amikor egy-egy szópárbaj jól sikerül közöttük. Nem sok ilyen van de azért akad.
Ó és nagyon köszönöm, hogy kiemelted Blaise kórházi szereplését a családdal. Mert azt hiszem ez sokkal több mindnet megmutat Blaise-ből mint amit bárhogy máshogy le tudhattam volna írni. Hogy a bajban tényleg nem dühöng és veszekszik és őrjöng, hanem akkor lehet a leginkább számítani rá. És akkor ő az, aki igazán megnyugtató, aki igazán férfi a családban. Valahogy ezt próbálom érzékeltetni több kevesebb sikerrel, hogy Blaise a mindennapokban kiszámíthatatlan, csapodár, kicsit szigorú gyerekneveléssel és házvetetéssel és életvezetési dolgokkal, de amikor baj van, akkor nagyon ott van. És akkor szívvel lélekkel a családjáé. Hát lehet eddig nem nagoyn sikerült ezt kifejeznem a fejezetekben, de annyi mindnet kell leírnom, hogy sajnos nem tudok mindnere kitérni kellő hangsúlyt helyezni.
Ezen jót mosolyogtam hogy a macsak és a kutya együt tévéznek:D de Blaise eléggé simulékony volt mindig is. Ő nem politikát lát sosem, hanem érdekeket, kapcsolatokat. Hogy is mondjam Blaise életrevalóbb mint a Malfoyok. Blaise jobban tudja hogy kell szlalomozni az életben. Hogy mindenkivel tartani a jó kapcsolatot, Blaise egyszerűen ennek a mestere erre tanította az élet. És hát jól is csinálja akárhogy is nézzük.
Igazán én sem hiányoltam a Monstro családot ezért valahogy nem is jött ihlet ahhoz hogy őket bevonjam a történetbe. Valahogy nekem is izgalmasabb a másik két páros. Ezért születtek róluk a cselekmények.
Igen. Azt hiszem te láttad át kicsit reálisabban, talán távolabbi nézőpontból az itteni cselekményeket. Hogy valójában mindneki hibás volt. Milly, Blaise, Draco, Pansy. Valahol egyformán ugyanúgy hibáztak ezen az estén. Dracónak nem kellett volna belemennie. Blaisenek nem kellett volna kínos témákat feszegetni.Millynek nem kellett volna ilyen ostobának lenni Pansynak meg nem kellett volna besértődni. Szóval mindenki rossz passzban volt és ezt hozták össze belőle.
A hétvége megvolt, megtörtént ami megtörtént. Folyt köv. Amiben minden kiderül a továbbiakra. Pusz Callie
Pansy a betegségeiről mindig is hallgatott. Ez elég jellemző rá. De hát a család elől sokan titkolnak dolgokat, főleg betegségeket, mer nem akarják, hogy aggódjanak miattuk stb. És amíg nincs külső nyoma, vagy hogy annyira ne tudja már tartani magát…addig Pansy is őrz a látszatot.Főleg hogy ez az ügy mindkettejüknek a legrosszabb emlékek közé tartozik.
Blaise gyerekneveléséről nem nyitunk vitát. Ilyen. Kész.
A Greengrassokról mondtam, hogy időnként csurrannak cseppennek az információk. Most is éppen ez történik. Kicsit teljesebben látjuk az ő családjukat is most már.
A Draco/Pansy párosban mindig is szerettem ezt, hogy ők együtt beszélnek meg dolgokat és Draco legalább úgy hallgat Pansyra mint az anyjáékra. Tehát még ha eleinte dühöng is hogy már megint Pansy az ötletadó utána azért csak enged és megvalósítják.
A babaügy. Hát most rendesen tolódik minden. Hogy a jövőben mi hogy alakul és lesz, ezt sajnos most nem szeretném elárulni, majd kiderül mi hogy zajlik.
A Blaise és fia napok nekem nagyon a szívem csücskei. Hát sajnos Daphné és Fabian messze alávetettebb a családban, mint Dracóéknál Pansy és Scorp. De hát ez így jó. A két férfi és családapa sem egyforma tehát ne is várjuk, hogy egyforma házasságuk és családi életük lesz.
Az igazság az, hogy ugye régen is nekem a Blaise/Daphné és Draco/Pansy páros mindig fajsúlyosabb volt mint a mellékszereplő Milly. S ez most is így van. Most a 19-ben talán jobban is kijön hiszen annyira előtérbe kerültek Blaise-ék. De valahogy az ő életük érdekesebb is mint Millyéké.
Hát Blaise a gyógyítói pályán kívül semmi másban nem volt céltudatos szerintem. Kicsit bekóválygott most ezen a hétvégén mindenesetre jó látni hogy így felborzolta a kedélyeket és megmozgatta a dolgokat mindenkiben, ez azért jó, mert ne mszerettem volna ha bealszotok a történeten, olyan mocsadék hosszú hogy hihetetlen, hát kb most járunk már lassacskán a háromnegyedénél a történetnek, egészen lassan vánszorognak az események előre. És kell időnként a löket, hogy történjenek a dolgok és ne laposodjon be a cselekmény. Akkor úgy járnék mint a Twilightosokkal, hogy lekoccolnak.
Az tény, hogy Dracóék elsősorban a birtoktól és az időjárás viszontagságaitól számítják, hogy jó évük van vagy rossz. Persze azért nem nélkülöznek akkor sem ha egy évben egy galleon se jön vissza a birtokból. De alapvetően messze nem olyan biztos bevételi forrás, mint blaisenek a magánrendelő.Érthető hogy Draco sokkal anyagiasabb. Blaise sokkal gálánsabb. Már csak mentalitásukból is adódik, hogy Draco megfontoltabb, Blaise pedig könnyelműbb.
Hát nem volt mindennapi hétvégénéjük a hatosnak az biztos. Igazán mindneki hibás volt szerintem. Persze a kiindító Blaise volt a többiek meg ostobán belesétáltak. Így vagy úgy. Örülök, hogy felkavart ez a pár fejezet.
A javaslataid egyszerűen tüneményesek. Mind nagyon tetszett. Komolyan még jobbak is mint amit én kitaláltam, de maradok az eredetimnél természetesen. Nagyon jókat nevettem itt rajta. És mind teljesen reálisnak tűnik szóval mind oké is.
Nos folyt köv. amiben kiderül, hogy mi hogyan alakul a párosok körül.
„Malfoy vihogva visszafeküdt az ülésre- ahol két helyet foglalt el -, és Pansy Parkinson ölébe hajtotta a fejét. Pansy olyan önelégült képpel cirógatta Malfoy szöke haját, mintha a fél világ irigyelné töle ezt a kitüntetö feladatot.” /Rowling: HP6, p. 146./
AJÁNLOM AZ OLDALT
