Jó most ismét kicsit netközelben lenni és fáj a szívem, hogy ismét elutazom, nagyon hiányzik a netezés...na hátha majd egyszer megoldódnak már Debiben is ezek a dolgok. Tehát az Árvaházban történt dolgokról:
A Godric's Hollowos rész az egyik kedvencem volt ebben a történetben, mert láthattuk egy kicsit a Voldemort előtti világot, nagy kedvvel és könnye nis írtam ezt a fejezetet...általában érződik is egy egy fejezeten, hogy mennyire ment könnyen a szekér vagy nehezen. EZ most egy kiröppenő fejezet volt a kezem alól és nagyon élveztem írni. Olivander és Bircsók párbeszédétől indítva. Szinte éreztem, ahogy megcsap a varázsvilág illata, ezek a különös emberek, akik ott élnek és hogy hogyan is születik meg ez a tiszafa pálca. az árvaház történetben végülis a Voldemort számára legfontosabb két pálca előtörténetét ismertettem meg. Nem tudom, honnan jött és miért, de úgy éreztem ez kell és nekem tetszett mindkét történet, még akkor is ha igazán nem kötődik a történethez egyik sem, valamilyen szálon mégiscsak ide tartozik. Hiszen mindkét pálca Voldemort tulajdonába kerül. ÉS természetes, hogy hamarabb készültek, mint ahogy a varázsvilágba érkezett. Nos ez volt az oka a prológusnak is. Talán fura, talán nem ide való, de a pálcát ismerteti történetének egy bizonyos pillanatában. Meg akartam teremteni az atmoszféráját, hogy igen valahol ott a háttérben létezik ez a pálca és majd egyszer ezé a kis árva fiúé lesz. Tom Denemé. Akiről az Árvaház történet szólt.
Mivel elég korlátolt de annál égetőbb és elkerülhetetlenebb elemek kerültek bele JKR által a történetbe ragaszkodtam a tárgyakhoz, a helyszínhez mindenhez. Ezért elkerülhetetlenül el kellett juttatnom minden tárgyat Tom Denemhez. A jojót, a gyűszűt, a szájharmónikát. Magát a történetet én is rettenetesen sajnálom és valahogy ezt az egész helyzetet, hogy tényleg mardekár utolsó sarjának ilyen körülmények közt kellett felnőnie és ezt az egész szerencsétlen sorsot meg mindent...de ezt nem fejtegetem most, mert Tom Denem előtörténetével még terveim vannak.;)
Amy, Dennis és Tom. Végülis ők a kulcsszereplői a történetnek. Mindhárom gyereket nagyon szerettem. Az álmodozó Amyt, a racionális Dennist és a kicsit különc, dilis, Tomot. Remek hármasfogat voltak ők így. És kicsit megszakadt a szívem, hogy el kellett szaggatnom az árvaház végén őket egymástól. Valahogy úgy megszoktam őket, szeretni valóak voltak, aranyosak ,egyszerűek, a maguk módján kedvesek.
Az egész árvaház történetben próbáltam éreztetni, hogy ezek a gyerekek nem rosszak, csak szegények, éhesek, és sokat nélkülöznek, de attól még ugyanúgy gyerekek, akik vágynak dolgokra, amit sosem kapnak meg. Egy nagyon nehéz élethelyzetet kellett felvázolni ebben a történetben ami bevallom tényleg nagyon kemény próba volt. Nem tudom mennyire sikerült mindezeket éreztetnem. De a focilabdás jelenet, az ebédjelenetek, a Tom körül lévő londoni felnőttek, mind ezt próbálták erősíteni.
Az elbúcsúzási jelenet. Tényleg összecsapott lett. Éreztem én is. Egyszerűen be akartam már lökni Tomot a Foltozott üst kapuján és semmi másra ne mtudtam gondolni. Nem volt már ötletem mit nyavalyoghatnának össze a trio és ezért igazán nem is hagytam őket kibontakozni. Tényleg nagyon fura lett. Nem fejtettem ki eléggé a bárányhimlős részeket, az igazgatónőnek is kellett volna még beszélnie Tommal, egyáltalán fel kellett volna oldanom az árvaházban a közhangulatot, hogy Tom aki mindenkit rettegésben tart végre elmegy és fellélegezhetnek. Valahogy ez tényleg nem jött át a történetben...de most már mindegy. akkor nem volt hozzá türelmem és nem szeretek történeteket átírni, már nagyon eltávolodtam az Árvaház storytól. Nem tudnék visszazökkenni abba a világba. Most már a Roxfortban vagyunk és zajlanak javában az események;)
További jó olvasmányélményeket és várom a kritikákat!
Örülök hogy mindketten végre visszatértünk és a rég igért kritikámat is megkapod ám :D
fejezet: wáá ez a fejezet nekem nagyon tetszett :D kicsit megszakította az árvaházi részt és eszünkbe juttatta h hé hé azért itt Voldemort Nagyúrról van ám szó nefeledjétek.. akinek halálos fegyvere van.. és így már mindkét fontos pálcáról volt szó a történetben még mielőtt Tom tudná hogy mi is ő valójában.
fejezet: ó hát Tom története.. nekem mindig fáj hallani ahogy elkótyavetyélték ezt a srácot de mindegy.. amugy olyan lehetetlenül jól rakod össze a mozaikdarabkákat, a gyűszű is a helyére került.. azta :D
fejezet: nah ismét kaptunk egy kis szösszenetet az idő és térbeli elhelyezettségről bár rajtam ez se nagyon segít mert nem vágom nagyon ezeket az időszakokat nade majd. ;)
uuu a nyulas rész, az a kedvencem kajak az egészben. Emlékszem mikor először olvastam úgy éreztem mintha én is ott állnék a gyerekek közt, nézném a himbálózó nyulat és érezném a Tomból áradó elektromosságot.. durván jó rész lett ez :D ja és szerintem igaza volt Tomnak.. a kis Billy is lóghatott volna ott..
fejezet: hát ez egy aranyos fejezet amugy, engem kicsit mindig megérint ez a hármas. És persze Tom kívánsága akár Harryé bizonyára hogy elkerüljön innen.. remélem az én szülinapi kívánságom is valóra válik :/
fejezet: nos erről nincs sok mindent mondanom, a felvezető tetszett aztán a többi ugye a jólismert jelenet, örültem neki hogy végre elérkezett Tom ideje.. :D
fejezet: itt a lezárás.. ami persze tudom hogy nem teljes lezárás de mégis kicsit olyan.. öö.. talán elkapkodottnak vagy szervezetlennek tudnám mondani, olyan túl hirtelen.. mjuk ez a hpban is így van és nem tudom mit csinálhatna még végül is de kicsit nekem ilyen durrbelebumm hangulatú ez viszont mikor elbúcsúzott Amytől a szívem is összefacsarodott, és szinte láttam magam előtt kilépni az árvaház kapuján..
A következő rész címét nagyon ügyesen kitaláltad és rettentő kíváncsi vagyok már rá
Ez egy elég rövid és tartalmatlan és fura kritika lett de lesz ennél majd jobb is igérem csak vissza kell szoknom.
Örülök, hogy tetszett az első rész...:D de az elmúlt napokban max. napi egy sort voltam képes leírni, kimerültem...álmos vagyok...a gondolataimmal esetleg megpróbálom majd leütögetni a billentyűt, mert a fizikai énem ehhez túl fáradt...így a többi résszel még várni kell;)
Nagyon jó lett az első rész.. Igaz amit most tettél fel nem tudtam hozzá kezdeni. De igyekszem bepotólni majd. Így tovább és remélem hamarosna elkészül a többi.
Válaszolok néhány sort ide is. VAlóban én is úgy éreztem ,hogy talán védekeznem kellene, mer thát csúnya dolgokat követtem itt el...:) de ezt már akkor tudtam, amikor elkezdtem írni a történetet, hogy ezt a pontot támadni fogják benne. SZóval fel voltam készülve, ezért is nem akartam fejezetenként feltenni és nem is fogom fejezetenként feltenni a Tom Denem trilógiát mert tudom, hogy a reakciók változtatásra ingerelnének és én viszont semmit sem szeretnék változtatni a történetben, mert szeretném úgyírni ahogy elterveztem. na nmost mennem kell pusz
Most valahogy úgy érzem hogy válaszolnom kell a válaszodra, mert olyan.. olyan.. védekezőn írtad azt az utolsót.
Tudom, hogy meg volt kötve a kezed és tudom hogy nagyon nehéz dolog volt, de Callie! Amit írtál az JÓ és nekem TETSZIK! De ha folyton csak dícsérlek az olyan mintha nem lenne őszinte. Elmondtam a pár apróságot amivel én nem igazán értek egyet de ez minden, ez az én egyéni szoc problémám. A történetet te írod (bizonyos keretek közt) és szerintem nem kényszeredett és nem korlátolt és nem rossz a történet. Sőt.
Kicsit konkrétabban; Amyről: ömm igazából kicsit megdöbbentem h 14-15, azt tudtam hogy idősebb de max 13nak gondoltam, meg valahogy így hogy mindig együtt vannak többnyire el is felejtettem ezt, kissé átskilottam a korkülönbség felett. De így már más. Nagyon más xD
Egyébként olyan szörnyű, mindig át tudod fordítani bennem a dolgokat, mert annyira jól tudsz valami mellett.. érvelni hogy valahol mindig megpendül a lelkemben egy húr és tudom hogy igazad van és ez nemér xD Tudtad hogy a Méregfogak marása előtt én hithű Griffendéles voltam? Potter után csöpögés meg minden, temeg elrontottál.. xD
nah szóval még majd jön egy adag kritika az utolsó részekre és nagyon nagyon várom a folytatást :D
Igyekzsem ismét globálisan összefoglalni a dolgokat, kitérve egy-egy részletre.Tőlem telhetően igyekezte memgteremteni az árvaházi légkört, természetesen szigorúan Rowling hűen. Ezért nagyon sokszor én is érzem, hogy már kényszeredett lett az egész. És itt konkrétan a barlangi jelenetre gondolok. Mh. Rowling leírásából tudjuk, hogy amy és dennis is kissé megrettenten néznek Mrs. Cole-ra de nem árulnak el semmit. Mrs. Cole gyanakvása pedig az, hoyg Tom valamit csinált velük. Nem volt kegyelem ezt a részt tehát így kellett megírnom, hogy tényleg Amy szemében ott üljön a rémület, amikor Mrs. Cole rákérdez, hogy mi is történt amíg távol voltak.
Bevallom az én fejemben is megfordult hogy ott barlangi tóban milyen jóm utatnának ők ketten elsőként:D de természetesen ki kellett jönniük, hiszen Mrs. cole ne mtudta volna akkor őket kikérdezni.
Amúgy kevésbé lett féleletes szerintem, mer térezhető hogy Tom csupán lehetőségként veti fel a dolgokat, és sosem tenné meg ezt azzal az Amyvel...akit ennyire kedvel...de Tom Amy naívságát akarja valahol itt megtörni. vagy tudom is én mit akar.:D
Természetesen tudom, hogy mindenhez túl kicsik. és ezt nem is vonom el tőlük. A másik az, hogy te is 14-15 éves vagy akárcsak Amy...szóval annyira nem kellen elítélned aMyt azért amit érez. HA megfigyeled pontosabban a leírást, nem Tom gerjed a lányra. HAnem Amy Tomra. VAgyis Amy feltételezi hogy Tom a fenekét nézi, mikor utána mászik, Amy remeg Tom érintéseitől a hintában is. To mcsak annyit lát, hogy Amynek nyáron szebb szőke a haja, amúgy meg idegesíti mer tmagasabb nála és ettől úgy érzi hogy felette áll, ráadásul idősebb is nála, valamilyen szinten tehát amiért felnéz rá azért gyűlöli is és egyszerre szereti és gyűlöli is ilyenkor. A hintánál is ott kavarog a dac, a harag, az egyetértés, a harmónia, a szeretet és a gyűlölet. Persze ezket a részeket ne mbontottam ki, ezért talán nem lehet annyira lecsapni az egész jelenetből, hoyg Tom nem fériként nézi Amyt masx fiúként. Egy hároméves is rámondja arra aki közelebb áll hozzá és naponta többet látja hogy szereti és szépnek látja. Erre azért Tom is képes 11 évesen még ha kicsit GYP-sen is álltak hozzá eddig. És mugli világ szerint Tom tényleg GYP-s is. Nem Tom érzéseit közvetítem tehát a leírásben hanem Amyét. Amy meg miért ne érezhetné ezt? Amy már nem kicsi hozzá, mint ahogy Tom.
Gondosan ügyeltem végig az Árvaház storyban arra, hogy Tom tom maradjon, a lelkében megbújó Voldyval egyetemben. VAgyis:
- a nők számára semmit sem jelentenek, inkább ellenszenves velük, Amyvel is. Amy az aki rá akaszkodik mer majd beájul Tom tól, mer thelyes és különleges. és ők ketten a legtökéletesebb külsővel bírók az egész árvaházban le is van írva, arisztokratájk és nagyon jól néznek ki.
- meg van benne az, hogy ő többre képes cska mindenki GYP-snek tartja és állandóan orvosokkal vizsgáltatják és tökre érzi hogy nem itt kellene lennie.
-gyűlöli a világ,t az árvaházat mindent ami körülötte van...de mégis....tudja ő is, hogy van valami...ami...nosztalgikusan szép is ezekben a dolgokban. Voldy a halála előtti hónapokban is visszaemléékezik az árvaházra!!! ő maga mondja mennyire gyűlölt eaz árvaházban a gyerekbömbölést...ok hogy negatív kép ez...de mégis csak emlékezik rá. tehát nem akarta kitörölni az emlékzetéből ne mtette félre merengőbe hogy soha többet ne emlékezzen rá. EZek az emlékeke benne élnek tovább... rengeteg minden kapcsolódik életének ezen korszakához és ebből fog építkezni később is.
Megrpbóáltam emgteremteni a hidat JKR kétségtelenül elcseszett és egyoldalú kaakterábrázolásával szemben, hogy lássuk Tom/Voldy sem a magába forduló ember, hiszen hogyan lehetne akkor később vezető ha gyerekként egy morgóval kombinált kuka volt a rácsok mögött egy elzárt szobában.
TEhát ami nem tetszik neked az érzelmi oldalon azok Amy érzelmei. Nem tehetek róla ,hoyg Amy szemével nem látod Tomot vonzónak és kívánatosnak:)))) MEr tTom még nagyon sokáig a csíráját sem fogja érezni annak, amit te gondolsz e köré a kapcsolat köré. Tom tom....neki a szerelem....az nem úgy jön mint más varázslóknál.
Írtam már az elején is hogy elég sok erőltetetett jelenet lesz csak egyszerűen nem jött könnyebben a sok sok dolog amit kötelezően oroginal és Canon szerint bele kellett tennem és egyszerűen jobb magoldások nem jutottak eszembe. hát ez ilyen lett...senkit sem fosztottam meg attól hogy megírja ezt a történetet... de nem egy könnyű munka szóval...eléggé mátrixba kell pakolni az 1 és a 0 kódokat szóval nem lehet olyan sokat variálni ás szárnyalni bármennyire is szerettem volna.
Nos aztán jött a fekete leves. Egészen komolyan megforult a fejemben hogy otthagyja őket. Hogy ők lesznek az első hullák a bányatóban, akiknek a víz tetején úszkáló hullája ihleti majd a későbbi védelmi rendszert. S nem értettem itt egyet Tommal. Mert ők ketten sosem bántották, sőt. Akkor mire fel volt ez.. ez Tomnak/Voldemortnak az a része amit nem szeretek benne. Az eltúlzott kegyetlenség amit már nem tudok elfogadni, de ami a hatalmának alapját képezi. Ezért vagyok az egész Mardekárral kétesen mert szeretem őket de néha viszolygok attól amit tesznek, és ahogyan teszik. Ez is ilyen volt. Itt sokkal inkább Amyvel tudtam azonosulni. Vele együtt én is csalódtam a kis Voldyban és rá kellett jönnöm hogy ő nem az a szereplő akivel teljesen azonosulni tudnék, mindig ottlesz körülötte még így, olvasásban is az a köd ami sötét hideg és áthatolhatatlan.
11. fejezet:
Hát ez egy kis átkötő fejezet volt de amit lehet írok róla.
Ez a vérszerződés dolog tulajdonképpen a mugliasított megszeghetetlen eskü. Persze nem szólnak egy szót sem, ez így van rendjén. Mrs. Cole-nak őrjítő lehet hogy nem tudja elkapni Tomot. De ha jobban belegondolok Tomnak nagyobb hatalma van az árvaházban mint neki. Ez aztán még őrjítőbb lehet :p
Hát én többet ki nem mentem volna Tommal a barlanghoz az száz, nade mindegy náluk ez azért biztos más tudom hogy csak egymásra számíthatnak meg stb de akkoris.. :/
Ó a kígyók *-* az építkezés következő sora :D
Nos Tom új szobája. Ezen még sosem gondolkodtam de valóban külön szobája volt legalábbis így van ábrázolva abban a nagy kemény egy jelenetben mikor szánt rá JKR kis időt pottin kívül. És tényleg kezdenek a dolgok kiteljesedni, vajon mi lett volna ha nem jön el Dumbledore? Azt hiszem ezek itt a fő részek a történetben.
Még mindig imádom :D
Majd ha ezt megválaszoltad írok az utolsó harmadra is ;)
Rég ígérek már egy tartalmas és terjengős kritikát szóval ideje végre a tettek mezejére lépnem ;)
Én azthiszem maradok a jól bevált fejezetekre bontós módszernél, én így egyszerűbben átlátom :p
Szóval azt hiszem ott hagytam abba hogy Amy meg Tomnak volt egy kis afférja xD
7. fejezet: hát ahogy leírtad a gyerekbőgést szinte az én fejem is belefájdult, és megint egy éles és valós képet kaphattunk az árvaházakról. Nos ehez képest Potter szinte beleült a jóba.
Egyébként ahogy írtad Tom milyen dühös komolyan megfordult a fejemben hogy egyszercsak elhal a sírás mert nem is tudom meghalt a baba vagy akármi történt vele de ilyesmi nem lett
Áh az egyik kedvenc részem ahogy csak a nézésétől meghátrálnak. Nem hiszem hogy fejtegettem volna már neked de én imádom az emberek tekintetét, annyi mindent elárul és az ilyenek, mikor valaki egyetlen pillantással erőt ad, félelmet kelt, reményt ad, felvidít vagy bármi.. áh engem egy pillantással le lehet venni a lábamról :D
Ó a sorverseny. Nos megértem Tomot, én is gyűlölök minden ilyesmit. Ezer örömmel kivonnám magam én is ha a tesitanárom partner lenne benne de neeem -.-
Dennis kérése teljesen ésszerű. És itt látszik igazán hogy Tom nem érzéketlen hiszen ha a barátai kérnek tőle valamit akkor megteszi nekik, bajba keveredne értük csak egykis szeretetre lenne szüksége.. és nem csodálom hogy nem tud bízni az emberekben..
Egyébként ebből a részből annyira jó jelenetet lehetne forgatni xD Tom ül a sarokban, nagy sötét szemekkel mered a kisgyerekre és tudod vannak azok a szívdobbanás hangok xD nah és Tom-a tekintete-a jojós gyerek vigyorgása – Tom – a jojósgyerek – Tom gyorsulnak a képek és egyszercsak kitörik az ujja. Furcsa volt ilyen ösztönös mágiát olvasni mert a hp-kötetekben ilyesmi nem nagyon volt.
A végén azért volt egy momentum amivel nem értek egyet, tudod mikor Tom Amy után mászik négykézláb. És megint flörtölnek. És szerintem ehez még mindig kicsik bár teljes mértékben megértem hogy te ezt hogy érted de akkor sem értek vele egyet xD Azt hiszem az ő kettejük kapcsolata igazán Stigának tetszene.. ha még írna kritikát szívesen elolvasnám ő mit gondol erről :/
Hú de sok lett ez Oo de ebben olyan sok apróság megfogott most..
8. fejezet: még mindig tudsz újat mutatni az árvaházi életből ;)
Az udvar. Ez más hely mint eddig. Kicsit szabadabb.. már a korlátolt körülmények között, és az ilyen részeknél néha elgondolkodom hogy milyen jó életem is van és mennyi mindent nem értékelek. Hogy ami nekem semmit sem jelent az másnak milyen sokat jelentene.. áh utállak mikor ilyen nagy hatással vannak rám az írásaid >< xD
Na elis terelem a gondolataimat szépen, mondjuk egy hinta felé amin Tom és Amy flörtölnek.. hú de lennék Amy helyében hajjajj.. de még mindig túl kicsinek tartom őket ehez nade ez a helyzet annyira jó hogy most erre még sem tudok egy rossz szót se szólni.. itt már Tom az irányító azért :p és ez az ellöklek-hozzádsimulok hú de megragadta a fantáziám xD nah jó leakarok a sötét tekintetű szexi Voldynkról meg a hintás szerelmi jelenetről
Szóva rájöttem! Volt régebben az a rész mikor ment az újságossráchoz és kérdezte milyen teát kér; earl és nem értettem mi ez a nyomozásféle. Már értem. Amy. :D
Ó a rúnajelek.. néha én is érzek úgy egyébként mint Tom, hogy többre lennék képes csak nem engednek kibontakozni csak az én helyzetem merőben más.. mondjuk a 11. születésnapomon azt reméltem hogy eljön értem Hagrid de bebuktam x’D és szóval tetszik ahogy lassan építed fel a varázsló-tudatát ;)
9. fejezet: uh a kivizsgálás. Cicc, külön dicséretet érdemelsz amiért aköré a pár mozaikdarabka köré fel tudtad mindezt építeni. Egyetlen véletlen kérdésről írtál egy fél fejezetet :D utolérhetetlen vagy :D
Nos nemtudom most ahogy átfutottam nem volt olyan ami különösebben megragadott volna, leginkább a végén ahogy ülnek odafenn és Amy kéri, ígérjék meg hogy a jövőben is tartják a kapcsolatot Tom pedig ellenkezik. Egyetértek azzal amit mond, de.. nem túlzás ez egy ilyen gyerek szájából? Persze, tudom min ment át és hogy más mint a többiek meg minden de akkoris picit túlzónak érzem.
És.. nem tudom miért.. az jutott eszembe, hogy ha később Tom helyett Voldemort valóban tartja majd velük a kapcsolatot.. nos azt nem biztos hogy az egyik fél túléli a nosztalgikus találkát, és nem Voldemort fog meghalni :/
10. fejezet: ó, megdobbant a szívem ahogy a tengerpartot említetted. Tudtam hogy ez mérföldkő lesz a történetben.
Először az idilli, szép részek engem is magukkal ragadtak már majdnem azt hittem nem lesz semmi rossz nade erről majd később. Szóval nagyon emlékeztetett a három játszó gyerek a nagy hphármasra, és jó volt végre egy kis szabad, különleges boldogságról olvasni velük kapcsolatban.
én globálisan válaszolgatok inkább...próbálom behelyezni a cselekményeket és a történetet a mugli világba, hogy érzékeljük milyen események és történelmi háttér zajlik Angliában, Tom Denem fiatalságának idején. Nem volt valami egyszerű dolog összekombinálni...de remélem azért összejövögetett. A negyedik fejezet a prológus után következő második helyet foglalta el az én rangsorolásomban a fejezetek között. Ez nekem is tetszett...íme a sivár árvaházi valóság, amit érezhetett Tom.
Való igaz, hogy nme könnyű végigszenvedni a fejezeteket amíg beindul a történet ezt nekem is el kell ismernem. én is folyamatosan ezt éreztem, miközben írtam, hogy most tényleg a nulláról kell felépítenem az egészet és annyi mindent kell most itt megírni és megalkotni, amik inkább bevezető dolgok mint élményt nyújtóak.
Amyről. Ez a lány a szívem csücske lett. én nagyon megkedveltem ezt a lányt. Egyre jobban, miközben írtam róla. És valahogy én is azt éreztem, hogy illik hozzá, kicsit talán Bella ellentétének tűnik a szőke hajjal, kék szemmel, mugli valósággal, a kedvességgel, a finomsággal, de mégis nagyon sok közös van bennük. Igen, az első nő Tom Denem/Voldemort oldalán aki feltűnik...és nem az utolsó;)
Tom a városban. Egy teljesen más kép. Úgy érzem. Láttatni próbáltam, hogy rengeteg kapcsolata van, és valahogy mindenki felfigyel rá, amerre elhaladt.
6. fejezet: :DDDD hát rögtön gondoltam, hogy nem fog tetszeni neked...és teljesen megértem...kicsiknek gondolod őket hozzá. és teljesen abszurd az egész. Sajnos egy árvaházban azárt semmi sem szokványos, ahol több tucatnyi gyerek él együtt bezártan, különböző hormonokkal magukban. Szerintem nagyjából éreztettem is, hogy nem Tom a rámenős, hiszen ő sokkal inkább gyerek, ő Amyt még nem úgy látja azért, ahogy a 14-15 éves Amy Tomot. AZonban Dumbi szóhasználatával élve a helyzetük nem példa nélküli. Igyekeztem is mindezt gyerekszemmel megírni, Tom, aki belealszik az egészbe, maga a helyzet is inkább valami kép, és nem írói leírás. EZ azért nem egy kifejlett nemileg érett szerelmes pár nemi aktusa. És szerintem ezt nagyjából sikerült is így érzékeltetve megírni.Amy tényleg elsősorban szükségből teszi amit tesz. Egy árvaházi gyerek mi mást tudna érezni? szeretetre vágyik, Amy egy éve megtapasztalta, hogy a szeretetet így is ki lehet fejezni, persze idézőjelesen. SZeretetéhség...ennyi és nem több. kevesebb ebben a tudatosság, az ösztön, és a vágy vagy olyan fogalmak, amik felnőttként jellemzőek egy ilyen eseményre. Azonban egyáltalán nem érzelmek nélküli. hiszen Amy és Tom végülis tényleg barátok, kedvelik egymást, és titkon tényleg viszonzottan tetszenek egymásnak. Tőlem telhetően diszkréten és finoman inkább cska utalva írtam le a helyzetet. Tom végülis itt csupán elszenvedő fél és áldozat, még ha nincs is tudatában ennek. A vonzó külső átka;)
TEhát teljesen megértem, hogy nem tetszett a helyzet. Ettől függetlenül egy árvaházba ez belefér. Nem lesz több akció. De ez a szál most már jelen lesz a történetben...nem meglepő, hogy Tom első élménye itt az árvaházban volt és ilyen módon esett meg. Még mindig jobb, mintha valamelyik pedofil nevelőnő vetette volna rá magát. Ne legyünk prűdek és ne higyjük azt hogy a koedukált intézményekben nincs ilyesmi főleg ilyen...körülmények közt...mint amilyet egy árvaház nyújthat. Történnek ennél rosszabb és csúnyább dolgok is.
Holnap reggel istentiszteletre kell mennünk az osztállyal szal lehet jobbantenném ha aludnék de most ink írok neked^ ^
A 3. fejezet: ez az angol uralkodó halálás cucc segít nekem ugy térben és időben elhelyezkedni xD és valahogy az uralkodó szóról mindig Voldemortra aszociálok aki ugye még csak kisfiú de már most is nagyon különleges, meg tud fogni a személyisége és az ahogy a barátai körében ábrázolod
4. fejezet: mostmár kezd magával ragadni a történet eddig csak építetted de ez már eseménydús :D Amy egy nagyon érdekes karakternek tűnik és örülök hogy beletetted, szerintem igazán illik Tom mellé, kicsit olyan mint egy Bella-előd mjuk gondolom az is lesz de az ő személyisége is megfog
Ó és a végén tetszik az a sok fennkölt filozofikus gondolat tudod hogy imádom az ilyeneket xD pláne ha Tomtól hallom hát nemtom sztem neki elhinnék bármit :p
5. fejezet: jó ötlet volt Tomot kivinni a városba, furcsa volt látni amint kinn a nagyvilágban komunikál az emberekkel meg minden :D és igazából nagyon megsajnáltam szegényt :S főleg ott a végén.. kegyetlen hely az árvaház :s és ez a rend meg minden kissé olyan mint a Roxfort csak rossz kiadásban, gonosz változatban
Ez az Earl-ös keresés nem tudom mi de biztosan kiderül majd
Igazából most kezd kibontakozni h Tom milyen népszerű egyéniség, h mindenkit vonz benne vmi (nemugy mint Potterben) csak az élet kegyetlen volt hozzá :S
6. fejezet: ömm nos hogy őszinte legyek nekem ez a fejezet nem tetszett. Szerintem ehez még túl kicsik ez olyan.. nemtudom valahogy nem jött most be ez az egész
A második fejezetről. Tom, hát nekem se esett volna jól, ha Tom egy kis depisként jelent volna meg. Már csak azért sem, mert Tom Denemet később a fél varázsvilág követi szóval elég fura lett volan számomra, hogy az árvaházban egyáltalán nincsenek társas kapcsolatai. Még ha ellenségeink is vannak és szólnak hozzánk az is jobb mint ha senki se.:) hát további jó olvasgatást. pusz
A 2. fejezet: nagyon tetszett, annyira jól bemutatod a kis-Tomot *-* a bajkeverőt aki azért nem teljesen érzéketlen Amy iránt em és tiszta hősiesen megédi, és aki hatalmas erővel renelkezik :o tényleg tetszik az a megközelítés ahogy viszonyulsz Tomhoz, örülök h nem egy kis psziho-gyereket csináltál belőle aki egyedül üldögél egy sarokban és fel akarja gyújtani a világot hanem azért akadnak barátai =D
Na most így info órán ennyi jöt a tnap éjjel elolvasott fejezethet x'D
puszii
nem akartam Tom Denemmel nyitni a történetet, mert éreztetni szerettem volna, hogy ennél sokkal többre hivatott dolgok állnak előtte és mögötte is. Hogy a mágia történelmében a végzet pálcája a legősibb és a legvágyottabb dolog egy igazi fekete mágus számára. FElütésnek sokkal hatzásosabbnak éreztem ezt. És kapcsolatot akartam teremteni a varázsvilággal már az első sorokban is. De úgy érzem az egész történetben ez a legjobban sikerült fejezet...még ha nem is kötődik szorosan Tom Denemhez. Főleg azért mer thosszas vajúdás után született meg és ezért egyik leggondosabban előkészített és átrágott fejezetem ez. EZzel akartam nyitni a kígyószem sorozatot, mer túgy éreztem ez kell. egy jól megírt ütős nyitás.
1. fejezet
itt megpróbáltam belehelyezni magunkat a való világba. hiszen a történet maga ebben a kötetben nem a varázsvilágban játszódik, amit már annyira megszokhattunk HP és főleg mardekár szemszögből. tőlem telhetően igyekeztem beleélni magam az árvaházi körülményekbe és ezekről leírást adni, hogy olvasva is élményt nyújtson. Nem tudom mennyire értem el a hatást. De ami tőlem telt megtettem. Nem akartam elszakadni a kánontól ezért görcsösen ragaszkodok végig a Rowling által megadott dolgokhoz ez a későbbiekben talán túlságosan is érezhető lesz vagyis a színészi játékba túl sok rendezői utasítás fog szorulni, sajnos ezt néhol én is éreztem. Mindenképpen mag akartam adni a történelmi hátteret és keretet is a kötetnek bízom benne hogy ez is látható lesz és érzékelhető lesz. EZért jelzem több helyen az évszámot is. További jó olvasást és kikapcsolódást, remélem a hiábi ellenére élmény lesz ez a sorozat is számodra! Pusz. Callie
Sajnos úgy látszik csupán ilyen kis címletekben tudok kritkát küldeni neked :S
De szorgalmasan küldöm ;)
1.fejezet: nos nekem mindig is furcsa volt Voldemortot kisfiúként elképzelni, most is az de ettől függetlenül ez egy nagyon jó fejezet, képet kapunk Tom hétköznapjairól, hogy milyen volt az élete eddig és hát ez nem túl rózsás.. hogy őszinte legyek annyira sajnálom szegényt :S és valahogy sosem tudtam megérteni hogy lehetnek ennyire ridegek az árvaházak, és ilyen kegyetlenek.. hogy miért nem adnak szeretetet a gyerekeknek, hisz semmi rosszat nem tettek és nem az ő hibájuk hogy odakerültek nade mindegy a világ rendjét nem tudom megváltoztatni
Most azt találtam ki hogy új módszerrel írok neked kritikákat: minden fejezetről rögtön akkor mikor elolvastam, így azért mégis másképp csapódik majd le s talán több is lesz.
Olyan rég írtam már kritikát hogy lehet kijöttem a gyakorlatból de annyira vártam ezt a sorozatot és most végre itt van előttem^ ^
Szóval örülök hogy végre ismét egy új írásod olvashatom, pláne olyan szereplőkkel akik a legközelebb állnak hozzám.
Prológ: hát erről nincs valami sok véleményem, értem mit akarsz vele mondani és nagyon kíváncsi vagyok hogy fogod beleszőni Voldy életébe a pálca útját is. Ami a legjobban tetszett az az elején a leírás, szinte ott éreztem magam a mólón nem tudom miért de ez most különösen nagy hatással volt rám.
Ó most hirtelen ennyire volt időm, de olvasom tovább amint tehetem.
„Malfoy vihogva visszafeküdt az ülésre- ahol két helyet foglalt el -, és Pansy Parkinson ölébe hajtotta a fejét. Pansy olyan önelégült képpel cirógatta Malfoy szöke haját, mintha a fél világ irigyelné töle ezt a kitüntetö feladatot.” /Rowling: HP6, p. 146./
AJÁNLOM AZ OLDALT
Igaz amit most tettél fel nem tudtam hozzá kezdeni. De igyekszem bepotólni majd
. Így tovább és remélem hamarosna elkészül a többi.
