Halkan gördült az impozáns klasszicista kastély elé a fekete ezüstcímeres fiáker. A tájra 
kellemes nyáralkony borult, közel s távol nem lehetett egyetlen települést sem felfedezni.
 A lágy dombok, fenyvesek, a közeli tavat körülölelő virágos mező, mind a hatalom csendes 
megtestesítőiként ragyogtak. A hatalom, amelyet évszázadokon át növeltek férfiak és nők, 
híres varázslók, és boszorkányok. Most teljes pompájában tündökölhetett a név, amely az 
egyik legismertebb a varázslóvilágban: Malfoy. Ami pedig mögötte húzódott, az erő a 
gazdagság, siker, nagy múlt és fényes jövő. Elismert társadalmi rang, lojalitás a sötét erők 
iránt, de mindenképpen arisztokratikus fensőbbrendűség, és nemesség.
-	Lenyűgöző a Malfoy-birtok Pansy! Úgy viseld magad leányom, hogy megbecsült 
helyed legyen a Malfoyok között. Vagy tudod mi lesz…-lágy pálcasuhintással fordult lánya 
felé Parkinson. Pansy érezte a nyakára simuló ékkövekkel kirakott nyakék szorítását, 
amitől elakadt a lélegzete.- Jól viselkedj gyermekem.- mosolyodott el az apja, s a 
szorítást feloldotta. Pansy sötét pillantást vetett felé, majd szemét ismét végigfuttatta 
a domborműves homlokzaton. Fekete szatén estélyi ruháját markolta, észre sem vette, hogy 
közben teljesen összegyűri a finom anyagot. Gyűlölte ezt a kiszolgáltatottságot, ahogy 
apja úgy mozgatja családját, mint a sakkfigurákat. Mint az egész aranyvérű társadalom. 
Születése óta megállapodás a két család között, hogy ő és Draco egyesítik a két család 
státuszát. Természetesen a Parkinson család nyomába sem érhet a Malfoyok gazdagságának, 
és pozíciójának, de a többi aranyvérű lánygyermek közül természetesen ő volt a 
legalkalmasabb a Malfoyok számára. Egy házasság a Malfoyokkal pedig tovább fényezi a 
Parkinsonok címerét is ez kétségtelen tény. A legtehetősebb családba beházasodni 
keveseknek adatik meg.
-	Büszke vagyok rád lányom.- futotta el a könny Mrs. Parkinson szemét.- Bár én lennék a 
helyedben.-fűzte hozzá retiküljében fekete csipkekendője után kotorászva. Pansy csak halkan 
sóhajtott magában. Rettegve nézett az este elé. Már öt éve nem látta Dracot, és nem
 tudta mire számíthat, de érezte, minden türelmére és energiájára szüksége lesz. Igaz 
megivott indulás előtt egy erős nyugtatófőzetet, most mégis úgy érezte kevés lesz. Tudta 
nagyon jól mit gondol róla Draco. Elkényeztetett libának tartja, aki rajta csüngött hét 
éven át, leplezetlen odaadással. Egy nő, akinek nincs saját véleménye, és mindenben 
követi a férfiak szavát. A látszat többnyire ez volt, kevesen ismerték Pansy lázadó énjét.
 Csak a Parkinson-kúria lakói, akik mélyen hallgattak erről. Pansy számtalan dac és 
parancsmegtagadás miatt töltötte napjait szobáiba zárva. Irtózott még a gondolattól is, 
hogy most ismét Draconak kell hízelegnie. Azt hitte egy életre megszabadult tőle és a 
Roxforttól, amikor Franciaországba ment egyetemre. Mágiatörténetet tanult, bár tudta 
teljesen hasztalan, hiszen ahogy anyja, és minden aranyvérű nő így ő is aranykalitkájában 
fogja leélni egész életét. Egy könnyed zökkenéssel megállt a Malfoy címeres kocsi. Mr. 
Parkinson ezüstszürke talárja lobogva suhogott, ahogy felesége után, lányához lépett, hogy
 lesegítse a kocsiról.
-	Szállj le!-parancsolta lányának, s türelmetlenül tartotta tenyerét. Pansy hátradőlve 
duzzogó tekintettel szemlélte fekete szaténcipője orrát.- Pansy ne akard, hogy 
kényszerítselek, gyere.- mordult rá apja. Pansy lehunyta a szemét, majd felpattant, és 
dühösen apja kezébe csúsztatta sajátját, és lelépkedett a fiákerről. Apja dühösen 
megmarkolta a karjait, és magához húzta, s halkan a fülébe sziszegte.
-	Ne merj jelenetet rendezni nekem. Megértetted? Mutasd meg, hogy ért valamit 
huszonhárom évi nevelésünk. Kotródj befelé!- lökött egyet a lányán, majd karonfogva 
eleségét a hatalmas mahagóni ajtó felé vették az irányt. Pansy fájósan dörzsölte meg 
karjait, amelyeket apja szorítása tett pirossá, s futólag elnézve az ablakokra egy függöny
 lebbenését vélte felfedezni. Nagy levegőt vett és belépett a kígyók birodalmába.

Draco az ablaknál állva figyelte az érkező vendégeket. Gyerekkora óta ez volt egyik 
kedvenc szórakozása. A nagy emeleti bálterem melletti kis szalon csendjében figyelte, kik 
érkeznek. Régen még nem kellett lent álldogálnia, hiszen apja és anyja fogadtak minden 
vendéget. Most azonban nagy esemény közeledik. Tudta jól, ez így van elrendelve. Szerette 
volna az érdeklődő szemek kereszttüze nélkül megnézni leendő menyasszonyát. Bár ismerte 
jól Pansyt, akkor is tudta, ez a találkozás más lesz, mint a többi. Gyerekként soha nem 
mondták neki, hogy Pansy a jövőben több is lesz a család számára, bár Pansy viselkedésén 
valahogy mindig is érezte, hogy nem hiába keresi az ő társaságát. Kimondottan idegesítette
 a lány. Vihogó, állandóan hisztiző, és bosszantóan sokat beszélő lánynak ismerte. 
Akkoriban kimondottan élvezte, hogy a lány ennyire csodálja őt, és a rajongásig csüggött 
rajta. Most viszont már kicsit fárasztónak tartotta a lányok ilyen közeledését. Az 
egyetemen, ahol nemzetközi mágiakapcsolatokat végzett, annyi lány ajánlkozott fel neki, 
hogy egyszerűen megundorodott az ilyen nőktől. Úgy gondolta Pansy pedig pontosan ilyen. 
Nem is kételkedett abban, hogy Pansy boldog a gondolattól, hogy végre teljesülhet a 
kívánsága. A bejárat előtti jelenetet látva azonban kicsit elbizonytalanodott. Tovább nem 
gondolkodhatott ezen, mert tudta, hogy ha illendően fogadni akarja őket, ahogy azt szülei 
el is várták tőle, akkor sietnie kell. Nagy léptekkel átszelte a szobát, és a folyosón 
áthaladva lesietett a lépcsőn. Anyjáék már a Parkinson házaspárt üdvözölték, mikor 
melléjük ért. Közelebbről is szemügyre vette Pansyt. Haja most nem a szokásos rövid 
kleopátra frizura volt, ahogy még emlékeiben élt. Kecses, ám nagyon elegáns sima vonalú 
kontyban tűzték fel, és fényes kígyóformájú ezüstcsattal rögzítették. Barna szemei sötéten
 pillantottak körbe az előtér oszlopai során. Vállán csak a fekete stólája takarta a 
sápadt fehér bőrt. Ekkor azonban Dracora kapta tekintetét, és halvány sötét árnyalat után,
 elmosolyodott. Odalépett hozzá:
-	Annyira örülök, hogy végre találkozunk Draco.- Draco felemelte a lány jobbját, és 
gyengéden ajkaihoz érintette a lány kézfejét.
-	Részemről az öröm Pansy.- enyhe gúnymosolyát azonban nem tudta eltakarni. A 
körülöttük állók átható pillantással figyelték a jelenetet. A résztvevők mindannyian 
tudták, hiszen nyílt titok volt, hogy a két fiatal hamarosan eljegyzi egymást, ezért 
kíváncsian várták a fejleményeket.
-	Draco kísérd be Miss Parkinsont a vacsorához.- szólt hűvösen Lucius Malfoy a 
fiához. Karján az ezüstbe öltözött szőke Narcissa Malfoyyal pedig előreindultak. Draco 
karját nyújtotta Pansynak, aki rácsúsztatta vékony kezét, és megcsippentve szoknyáját, 
elindult a lépcsőn felfelé. Pansy oldalról végigmérte a mellette haladó Dracot, és 
meg kellett állapítania, hogy sokkal jobban néz ki, mint emlékeiben. Magasabb, karcsúbb 
és jóképűbb lett. Szőke haja makulátlanul simán hullott alá, szürkéskék szemei kutatóan 
jártak a lány tekintetében, méregzöld talárján, pedig halvány ezüstfonallal díszítette 
minták futottak. Keze meglepően száraz és meleg volt, ellentétben Pansy nedves és remegő 
kicsi kezétől. Nem lehetett nem észrevenni a belőle áradó nyugalmat, arisztokratikus 
gőgöt, higgadtságot és érzelemmentességet. Apja tökéletes hasonmásaként impozáns 
jelenségnek számított. Ahogy elhelyezkedtek a hatalmas asztalt körülülve Pansynak el 
kellett ismernie, hogy a varázslóvilág talán két legmutatósabb férfija között ül. Balján 
Draco, jobbról, pedig Lucius Malfoy, aki méltóságteljes lassúsággal emelte ajkához 
a vörösborral teli kristálypoharát. Pansy idegesen nézett a bárányhússal megrakott 
aranyszélű virágmintás porcelántányérjára, s enyhén remegő kézzel nyúlt az evőeszközökhöz.
-	Nagyanyám ezüstkészlete.- fűzte hozzá Draco, amikor látta, hogy Pansy megbűvölve 
figyeli a fényben csillogó kígyó és rózsamotívumos étkészletet, aminek egyik oldalán a 
Malfoy címer, a másikon egy domború fényes M betű ragyogott.- Imádta az előkelőséget. Ő 
készíttette az esküvőjére. Kivételesen jó önmegjavító bűbájának köszönhetően a mai napig 
úgy néz ki, mintha egy órával ezelőtt készítették volna.- szeletelte fel komótosan a 
báránysültjét Draco.
-	Igazán szép.- lehelte halkan Pansy.
-	Az örökségem része.- mosolyott gonoszul Draco.- Egyszóval előbb utóbb a miénk 
lesz, ne aggódj.- fűzte hozzá, mire Pansy mélyen elpirult, és inkább teljesen belemerült a
 tányérján heverő húsdarab tologatásába. Kortyolt egyet az erős testes vörösborból, de 
idegességében félre nyelt, és köhögve próbálta helyes útra terelni az elkalandozott 
italt, s szájához emelte az ezüsthímzéses finom szövetszalvétát. Ahogy ismét visszanyerte 
helyes légzését, megakadt a szeme a szalvéta sarkán. A cirádás M betűs hímzésre meglepődve
 meresztette a szemét.
-	Igen.- mondta szárazon Draco.- Ha a Malfoyokon múlna, akkor az abc nem A- val 
kezdődne, hanem M- el.- Pansy görcsösen felnevetett. Nem tudta eldönteni, hogy Draco 
gúnyból mondta, önmaguk iránti utálatból, vagy tényleg csak humorizálni akart, de inkább 
az utóbbit választotta. Óvatosan körbefuttatta tekintetét az egybegyűlteken. Többnyire 
halálfalók voltak. Crak és Monstro. Lestrange-ék közvetlenül Narcissa mellett. De csak a 
házaspár, senki nem hozta a gyermekeit, így a legfiatalabbak az asztaltársaságnál 
természetesen ők ketten voltak. A többieket, pedig Pansy nem ismerte.
-	Draco.- nézett át Pansy feje fölött Lucius a fiára.- Kérd fel táncolni Miss Parkinsont.
-	Igen apám.- Draco kihúzta talárja zsebéből a pálcáját és egy távoli sarok felé suhintott
 néhányat. Pansy a homályos sarok felé nézett, ahonnan hirtelen lágy zene csendült fel.
-	A fiam rajong a hangszerekért. Kitűnően meg tudja őket bűvölni. Olyan akár a 
nagyanyja.- mondta Lucius Pansy felé fordulva.- De ne ilyen lagymatag zenét édes fiam.- 
fúrta hideg szürke szemeit a fia tekintetébe.- Legyen inkább tangó.- húzta fanyar 
mosolyra a száját Lucius. Draco csak csendben bólintott, majd a zenekar felé suhintva 
eleget tett apja kérésének. 
-	Pansy?-nyújtotta kezét a lány felé. Pansy csak nézte a várakozó tenyeret, majd hirtelen 
erős szorítást érzett a nyaka körül. A vastag nyakék ismét szorítani kezdte, úgy pattant 
fel a székéről, hogy ha az könnyebb fából készül, biztos felborul, de így csupán a lábát 
ütötte meg erősen. Elfogadta Draco karját, és végre engedett a fém szorítása a nyakán. A 
zenekar előtti hatalmas márvány padló közepén álltak meg. Innen Pansy megcsodálhatta a 
hófehér vonósokat, és ezüst fúvósokat, de többre nem is maradt ideje, mert Draco már 
magához is rántotta. A döbbenettől csak tudat nélkül követte Draco mozdulatait, s el 
kellett ismernie a fiú kitűnően táncolt. Emlékezett a karácsonyi bálra, amire Dracoval 
ment, de akkor csak egyetlen keringőt táncoltak, és akkor ez nem is tűnt fel neki. Draco 
lendületesen vezette.
-	Nem is tudtam, hogy ilyen jól táncolsz.- jegyezte meg Pansy.
-	Volt kitől tanulnom.- felelte ridegen Draco
-	Tényleg?- húzta fel a szemöldökét Pansy, mivel nem tudta kire gondoljon.
-	Sejtetem veled a választ.- húzta mosolyra gúnyosan a száját, s egyetlen mozdulattal, 
hátradöntötte Pansyt s tüzes tekintettel nézett a lányra annak dekoltázsa felől, s közben 
kezével türelmetlenül végigsiklott a lány lábán, kivetkőztetve a szatén közül, s már 
egészen a combjáig simított végig rajta. Pansy először a rémülettől kikerekedett szemmel 
nézett a szúrós szürke szemekbe, de amikor érezte, hogy Draco stabilan tartja, 
elsötétedett a tekintete.
-	Te szemét.- sziszegte a fiú arcába. Draco csak mosolygott, s visszaengedte Pansy lábát 
a földre. Ahogy talajt fogott, Pansy ki akarta tépni magát Draco karjaiból, de Draco 
csuklójánál fogva visszarántotta magához. Pansy mérgesen nézett fel a megcsillanó 
szürkéskék szempárba, miközben Draco szemtelenül végigjáratta a kezét Pansy derekán le 
egészen a combjáig, majd a csipőjénél fogva kilökte a lányt, és ismét visszahúzta.
-	Hagyd ezt abba.- fújtatott Pansy, s kipirulva az étkezőasztal felé pislogott.- 
Megláthatnak.
-	Nem hinném, hogy ellenükre van a látvány. Igazán szép párt alkotunk. Még akkor is, 
ha te nyomába se érsz a Malfoy- feleségeknek.- s gyengéden felnevetett látva, hogy elérte 
a kívánt hatást. Pansy sértetten és ellenszenvesen nézett a fiú arcába, akinek néhány 
rakoncátlan szőke tincs már a szemébe hullott.
-	Ne sértegess!- engedte el Pansy Draco kezét, amivel azonban hibát követett el, mert a 
fényes márványon megcsúszott a talpa, és oldalt kicsúszott alóla a lába s egyetlen 
támpontot találva Dracoba kapaszkodva végigsiklott egészen a földig, ezzel végighúzva 
kezét Draco egész testén.
-	De kedvesem ne ilyen hevesen.- Húzta vissza gúnyos mosollyal Draco, s erőteljes 
mozdulattal irányította tovább a lányt.- Egyébként meg nem sértés volt, hanem 
ténymegállapítás. -Fűzte hozzá, s egy utolsó fordítással, megpörgette Pansyt, elhaltak az 
akkordok, és Draco meghajolt. Pansy előresietve igyekezett vissza a helyére, s gyorsan 
helyet is foglalt.
-	Úgy táncolsz Draco mint az apád.- mondta mosolyogva Mrs. Parkinson.- Igaz nekem 
csak egyszer volt részem ebben az élvezetben.- nézett Luciusra rajongva, mire a férje 
oldalba bökte.
-	Ennyire figyelmetlen lettem volna?- somolygott Lucius.- A menyegzőn természetesen 
igyekszem majd ezt pótolni.- hajolt meg előzékenyen ültében Lucius. A keringőhöz 
visszatérve az asztaltól többen is felálltak, csak a Parkinson és Malfoy család maradt 
ülve.- Akkor talán beszéljük meg az eljegyzés részleteit.- fordult sötéten Mr Parkinson 
felé Lucius.- A jövőhónap gondolom, megfelel.
-	Természetesen.- viszonozta a pillantást Pansy apja.
-	Nálunk tartjuk. Gondolom ti is így gondoljátok.- mondta ellentmondást nem tűrő 
hangon Narcissa.