A következő hetek mérhetetlen eseménytelenséggel teltek. Pansy többnyire a Malfoy-
könyvtárban töltötte a napjait. Kivételes kedvteléssel olvasva a Malfoy asszonyok 
hányatott, küzdelmes, boldog, boldogtalan életét. Így minden fontosabb eseményről 
értesült, ami csak előfordult a család történetében. A kedvence Cassandra Malfoy élete 
volt, aki meglehetősen rossz sorsra jutott, ugyanis egy öregedő Malfoyhoz házasították, 
akinek ő második felesége lévén, bizony több mint huszonöt éves korkülönbséggel 
büszkélkedhetett. A fiatal és kétségkívül dekoratív nő ezt bizony nehezen viselte, és tíz év 
házasság után egyszerűen megmérgezte férjét. Az akkor harmincöt éves nő víg 
özvegyként élve boldogan élte le további éveit. Pansynak azonban feltűnt, milyen furcsa 
szokásokat vezettek be az évszázadok során a házasodás terén. Egyértelműen csak 
aranyvérű lehetett a házastárs, és mindenképpen tökéletes megjelenésű, és mindezek 
mellett intelligens élettársat választottak. Házasodni csak egyszer lehetett. Ami alól 
kivételnek számított a gyermektelen házasságból elhunyt fél pótlása, de újraházasodni 
csak a természetes halállal elhunyt után lehetett szigorúan négy év elteltével. Pansy innen 
értette meg, hogy miért volt akkora érvágás a Narcissát érő támadás. Vagyis ha Draco 
nem született volna meg, akkor Lucius Malfoy Narcissa halála után újraházasodhatott 
volna, a vérfenntartás érdekében. Ebben az esetben azonban már mivel volt gyermeke 
Narcissa esetleges halála után sem házasodhatna meg. Így egyetlen utóddal kell 
aggódniuk a név fennmaradásáért. A támadó nagyon ravasz ember lehetett és nem 
kétséges, hogy Draco elpusztításával kiírtotta volna a Malfoyokat. Hiszen saját szigorú 
szabályaik miatt erősen megnehezítik a család életben tartását. Pansy úgy vélte, a támadó 
meglehetősen bensőségesen ismerhette a családot és hagyományaikat, ha tudatosan tette, 
amit tett. Akkor viszont Draco életét többször is veszély fenyegethette, akár tudta nélkül 
is. Meg sem gondolta volna, hogy a Malfoy családban milyen nagy hangsúlyt fektetnek a 
hűségre. Kivétel nélkül minden Malfoy hűségesnek bizonyult házastársához. Udvariasak, 
előzékenyek, bókolnak és flörtölnek, de semmi több. Na és ezen tulajdonságokat sem 
mind alkalmazta. Pedig a portrékat végignézve Pansy tényleg elismerte, hogy kivétel 
nélkül minden Malfoy, legyen férfi vagy nő, kivételesen jól nézett ki, hogy lehet, hogy 
nem szédítették el őket? Pansy kissé nevetségesnek találta a Malfoyok azon igyekezetét, 
hogy kerüljenek mindenféle kivételt. Értve ez alatt, hogy leellenőrizték a beházasulandó 
családjának előéletét, felmenőit, rokonait, és mindig a tökéletességre törekedtek, ügyelve 
arra, hogy utódaik külsőre és intelligenciára is megfelelő géneket örököljenek, 
egyszerűen, hogy reprodukálják az általuk előállított elitet. Hátborzongatóan számítók, de 
kétségkívül eredményesen. Egyértelműen a férfiágú dominancia a jellemző. Vagyis a fiúk 
házasítására fordítanak nagy gondot, és olyan nincs, hogy a Malfoy nevet nő vigye 
tovább. A kastélyban mindig a legidősebb fiúgyermek marad, ő örökli. Tehát az ő 
házassága a legfontosabb, aranyvér és hibátlan tökéletesség, a többi gyermek 
elhanyagolható, bár többségben törekedtek őket is jól házasítani, mivel a véletlen 
balesetek következtében előfordulhat, hogy ők viszik tovább a családi vért, de ez elég 
ritkán fordult elő. 
Pansy helyére tette a naplót, és sétálni kezdett a polcsor előtt, mindig csodálattal töltötte el 
ez a tekintélyes könyvtár, a Malfoy gazdagság, aminek most már ő is részese lehet. 
Megforgatta kezében a nemrég érkezett levelet. Alaina Piton írta, és a rá jellemző izgatott 
idegességgel, féltéssel és aggódással kérdezgette, hogy ők tudnak e valamit. Lassan két 
hónapja hogy elmentek Dracoék és igen, Pitont is hívták, hiszen Voldemort minden 
halálfalóját maga köré gyűjtötte az ütközetekre. Pansy tudta, hogy soha nem írna ugyanígy 
könnyeivel áztatva a pergament, mint ahogy azt Alaina teszi. Az ő levelei mindig 
kimértek, és hűvösek voltak, rendre intve Alainat, hogy az ügyet szolgálják és helyesen 
teszik, hogy neki is büszkének kellene lennie a férjére, annyira amennyire ők is azok. 
Pansy magának sem vallotta be, de bizony ő is sokallta már a hosszú távollétet, és 
nyugtalanul aludt, egész nap idegesen kémlelte az eget, hátha érkezik egy aprócska hír 
felőlük. Pansy bosszantónak találta, hogy Draco soha nem avatja be a küldetésekbe, hogy 
mi történt, mit miért tesz, egyáltalán milyen feladatai vannak. Ugyanakkor sejtette is, 
hogy miért nem teszi meg ezt egy férfi sem, egy nő könnyebben megtörik bármilyen átok 
hatására, s aki ki akarja szedni belőlük az információt, az kiszedi. Ezért jobb, ha semmit 
nem tudnak, mert ezzel nemcsak magukat, de másokat is veszélybe sodorhatnak. Pansy 
tudta, ha nagyon nagy baj lenne, arról értesülne valahogy. Abban biztos volt, hogy a 
Nagyúr nem könyörületes, távol áll tőle minden esendőség elnézése. Ha bárki megsérülne, 
ő otthagyná, egyszerűen minden emberi gyengeségtől irtózott. Pansy nem tehette ki a 
lábát a birtok területéről, ugyanis amióta állapotának már látható jelei voltak, féltek attól, 
hogy nincs biztonságban. Narcissa se tette ki sohase a lábát a birtokról, így elzárva a 
külvilágtól várták a férjeiket. Pansy a nagyórára pislogott és észrevette, hogy ha nem siet, 
elkésik a vacsoráról. Lesietett az étkezőbe. Narcissa Malfoy hűvös nyugalommal már a 
vacsoráját fogyasztotta. Pansy motyogott valami elnézést az orra alatt, s gyorsan szedett 
magának a tálból. Az eredetileg tízfős asztal két végén egymással szemben foglaltak 
helyet. Közöttük három háromágú gyertyatartó állt, ezek adtak gyenge fényt az asztalra. 
Pansy már megszokta a két hónap alatt az anyósával töltött szótlan vacsorákat, többnyire 
szemlesütve, kerülve Narcissa tekintetét, úgy igazán nem is tudta a nő észrevette-e, hogy ő 
is az asztalnál szokott ülni, mivel nem szóltak egymáshoz. Pansy mindig kényelmetlenül 
feszengve ülte végig a két főétkezést, csak a reggeliket töltötte lakosztálya erkélyén, a 
nagyétkezéseket nem is merte egyedül költeni, mivel a nagy hagyományokhoz úgy érezte 
jobb, ha alkalmazkodik. Pansy most azonban elhatározta lopva, de megnézi anyósát. Két 
hónap mégiscsak két hónap, soha nem emlékezett, hogy apja valaha is elment volna ilyen 
hosszú időre. Narcissa egyenes tartással ült, vékony gyűrűi megcsillantak hosszú szép 
ujjain. Az arckifejezése semmit nem tükrözött az érzelmeiből. Tökéletesen tartotta magát 
a legnehezebb helyzetekben is Pansy ebben biztos volt. Akár egy bástya. A Malfoy 
kastély élő bástyája, tartja a frontot akkor is, ha nincs idehaza senki. Pansy megköszörülte 
a torkát, mire Narcissa felnézett rá hideg kék szemeivel. Pansynak meg kellett állapítania 
anyósa nem öregszik, egyszerűen kortalan, olyan, mint egy márványszobor, amin nem fog 
az idő, egy igazi érett asszony, és nagyon irigyelte őt ezért. Pansy úgy érezte, ő most a két 
hónap alatt annyit öregedett, hogy néhány év múlva már rendesen elkezd őszülni, és idő 
előtt aszott vénasszony lesz belőle. Elhessegette a gondolatot, és ha már szemkontaktusba 
lépett az anyósával, akkor már mondania kellene valamit:
-	Khm. Alaina írt levelet- próbálkozott Pansy.
-	Igen. Láttam a baglyot- felelte szárazon Narcissa. Pansyt mindig megdöbbentette ez a 
tájékozottság, ahogy Narcissa ismert mindent, ami a kastélyban történik, vagy érkezik. 
El nem tudta képzelni, hogy ez a nő, aki nem itt élt eredetileg, hogy tudott így együtt 
lélegezni a kastély életével, vagy csak az itt töltött idő teszi? Talán ha ő is annyi ideig 
él már itt, mint ő, akkor tudni fogja, mikor kinek jött levele, és egyáltalán ki hol 
tartózkodik?
-	Érdeklődött, hogy tudunk-e valamit- kezdte Pansy, és reménykedett, hogy a nő hátha 
elárul egy kis érdekességet, amit ő esetleg nem tud.
-	Ez várható volt tőle- jegyezte meg hűvösen Narcissa belekortyolva a borába. Pansy 
belátta, hogy anyósát nem olyan fából faragták, mint aki majd elárul neki bármit is. De 
hát egy próbát megért.
-	Valóban sokáig tart ez a küldetés- pedzegette Pansy.
-	Bizonyára indokoltan vannak távol- felelte sértetten Narcissa.
-	Én nem is rosszindulatból mondtam- mentegetőzött Pansy. Narcissa megtörölte a 
száját a Malfoy-hímzéses szalvétájával, s felállt az asztaltól.
-	Gyere utánam!- Pansy megdöbbenve nézett anyósára, de felállt és követte őt a 
folyosókon. Lefelé haladtak. Pansy még soha nem járt a fogadócsarnok alatti részén a 
kastélynak, hidegre számított, mint minden pincében, de ellenkező irányba ugrott a 
hőmérséklet. Igazán ez nem pince volt, hanem egy közönséges szint a föld alatt. 
Csaknem ugyanolyan volt, mint a kastély bármely más folyosója. Ennek a végén 
azonban egy Malfoy címeres vasajtó zárta el az utat. Narcissa egyetlen pálcaintéssel 
kinyitotta, s ahogy Pansy belépett az ajtó azonnal becsukódott, bonyolult 
zárszerkezetek sorát aktiválva. Pansy meg is lepődött, hogy nyílhatott ki ilyen gyorsan 
egyetlen pálcaintésre, de nem volt ideje átgondolni, mert Narcissa szembefordult vele. 
Minden bizonnyal egy kis előtérben voltak, mert a falak teljesen üresen árválkodtak. 
-	Nyújtsd a kezed!- szólt rá Narcissa és miután Pansy engedelmesen a kezébe adta a 
sajátját, Narcissa egy kis fiolát az ujjhegyéhez érintett, ami megszúrva az ujját egy 
cseppnyi vért szippantott magába. Pansy felszisszent a hirtelen fájdalomra és értetlenül 
nézett Narcissa szemébe. De a nő nem szólt semmit csak a kis fiola tartalmát a 
kilincsre cseppentette és halk varázsigét mormolt a következő ajtóra szegezve a 
pálcáját. Pansy csak ekkor vette szemügyre a következő ajtót, amin a Malfoy címer 
aranyból készült, és ezüst kígyók kavalkádja futotta körbe. Narcissa befejezve a 
műveletet ismét felé fordult.
-	Bizonyára hallottál a Malfoyok ékszergyűjteményéről. Az ajtót csak az nyithatja ki, 
akinek Malfoy vér folyik az ereiben. Mostantól teljes bejáratú tagja vagy a 
kincstárnak. A jegygyűrűd nélkül azonban ne is próbálkozz a kinyitással, mert nem 
fog sikerülni. Az igazi Malfoyok, persze kinyithatják anélkül is, de mi - akik csak 
beházasodtunk- csak jegygyűrűnkkel adhatunk bizonyosságot. Igaz most már a te 
véredet is Malfoynak tekinti, de a gyűrű szentesíti ezt. Próbáld meg!- Pansy először 
bal kezével próbálta lenyomni a kilincset, de az nem engedte.  Másodjára jobb kézzel 
nyomta le és az lassú mozdulattal kitárult.- Mondanom sem kell, ha a véred nem lett 
volna elfogadtatva, akkor már halott lennél az első próbálkozás után- mosolygott 
gúnyosan Narcissa, és mögötte belépett és az ajtó tompa puffanással becsukódott. 
Pansy szájtátva nézett körbe a végeláthatatlan teremben, amiből egy következő nyílt. 
Vitrinek sokasága a falak mentén, és a teremben hosszú oszlopokban. Pansy a mellette 
álló első vitrin mellé lépett, és a vitrin belső megvilágításában, csillogó brosstűk 
szebbnél szebb sokasága csillogott felé.
-	Elképzelhetetlen nemde?- vonult át a termen Narcissa.- Ez az első terem, ahol a 
kevésbé értékes darabok vannak. A második teremben a többszínű és vegyes színű 
ékszerek. A harmadikban, a vörösek, negyedikben a kékek, ötödikben a zöldek, 
hatodikban a feketék, hetedikben az ezüstös és fehér szín dominanciájú ékszerek. Az 
adott teremben elölről hátrafelé haladva növekedik mindig az értékük ezüstből 
aranyba. Minden teremben balról jobbra haladva alulról felfelé öltöztetnek az 
ékszerek- egy-egy pálcasuhintással a megfelelő irányba adott nyomatékot 
mondanivalójának.- Minden ékszer mellett a jobb felső sarokban olvasható egy dátum, 
a legutolsó használatának ideje. Szabály, hogy ötven év után használható csak ugyanaz 
az ékszer. Például, amit ma viseltél azt legközelebb csak ötven év múlva veheted fel. 
Amelyeknek nem járt még le a használatba vételhez szükséges idejük azoknak piros 
színű a dátumuk a többi természetesen zöld. Érdekességként említem, hogy a bal felső 
sarokban fel van tüntetve azoknak a neve, akik korábban használták az ékszert.  A bal 
alsó sarokban az ékszer vásárlásának az ideje látható és az ékszer kora. Gondolom, 
nem kell mondanom, de megemlítem, mindig az öltözékedhez, és alkalomhoz 
megfelelő ékszert válassz.- Narcissa sebes léptekkel haladva Pansyval a nyomában 
visszatért az első terembe, minden teremben a fal menti vitrinek fölé helyezett 
tükörben jobbról és balról is végig követte alakját, s hol a haját, hol a stóláját igazította 
meg. Pansy ezeket teljesen fölösleges műveletnek tartotta, mivel Narcissa megjelenése 
ezen mozdulatok nélkül is kifogástalan volt mindig, de Pansy sejtette, hogy anyósa 
ezeket csak hiúságból és talán megszokásból tette.- Illetéktelenek nem léphetik át a 
címeres ajtókat. Ha próbálkoznának azokra halál vár. – Visszazárult mögöttük a külső 
vasajtó is, s hallatszott a zárak halk kattogása, ahogy forogva egymásba kapcsolódtak.
-	Hamarabb is megmutathattam volna már neked, de hát…- Narcissa ismét 
megigazította a stóláját, amiből Pansy úgy érezte Narcissa kezdetben dacból Dracora 
bízta Pansy megjelenéséhez illő ékszer kiválasztását. – Jó éjszakát!- fordult el a 
főlépcső tetején Narcissa és válaszra sem várva sietős léptekkel a lakosztálya felé 
vonult. Pansy ebből a menekülésszerű távozásból, arra következtetett, hogy Narcissa 
gyorsan túl akart lenni ezen a számára talán kínos beavatáson. De akkor miért nem 
Dracora bízta ezt is? Vagy az ilyesmit mindig a Malfoy nagyasszony teszi? Ez nagyon 
valószínű, de erről Pansy még nem olvasott a naplókban. Pansy visszatérve a hálójába 
úgy döntött, hogy legközelebb egyedül és nyugodtabb körülmények között jobban 
szemügyre veszi a hatalmas gyűjteményt, bár meggyőződése volt, hogy ekkora 
ékszerállományt talán napokba kerül alaposan feltérképezni. Ámulatba ejtette ez a 
pazar pompa és fényűző gazdagság, olyan vagyonokat rejtett a vasajtó, amit a világon 
elképzelni sem lehet.