Pansy elhelyezte az alélt férfit a közös hálójukban. Átcsörtetve a saját szobájába gyógynövény 
és bájitalhozzávalókat keresett elő, s visszatérve a férfihoz a fésülködő asztalára állított egy 
kisméretű üstöt. Pálcájával meggyújtotta alatta a közepes méretű lángot. Szemével sűrűn 
pislogott az ágy felé, de Draco mozdulatlan volt. Aine surrant be a szobába.
-	Asszonyom!- suttogta a talárját huzogatva.- Vendég közeledik a házhoz.
-	Éppen most?- szörnyülködött Pansy.- De hát ki lehet?
-	Maga a Nagyúr!- inkább csak tátogta a kis manólány, de Pansy így is felfogta. A 
lehető legrosszabbkor. Pansy idegesen átvágtatott a szobán, s kapkodva mosakodni 
kezdett. Miért jön éppen most? Lucius nincs itthon, pedig igazán ő az, aki el szokta 
terelni Voldemort figyelmét minden egyébről. Ha megtudja, hogy nincs itt akkor tudni 
fogja, hogy Pitonnak köszönheti hogy életben maradt. Piton pedig kettős játszmát 

játszik, ha megtudja, hogy Lucius szoros kapcsolatban van egy árulóval mindketten 
bajban lesznek. Narcissa beteg, és valószínűleg felállni sem tud. Voldemort nem 
szereti a gyengeséget. Ráadásul itt van Draco, akinek vagy halottnak kellene lennie, de 
semmiképp sem ilyen elesettnek. Mivel magyarázná, hogy a félájult Draco 
hazakeveredett? Semmire sem szabad rájönnie a saját problémájukból, mert akkor 
beláthatatlan dolgok következnének. Most még az ellenségeskedő, hűvös, és gúnyos 
Narcissa Malfoy sincs itt, aki pedig bármilyen helyzetben is, de szikáran ott állt, mint 
egy szikla. Most Pansy teljesen magára maradt, legalább Narcissa elháríthatná ezt a 
feje felől. Pansy idegesen felöltözött. Tűzpiros élénk estélyit vett fel, fekete 
kesztyűvel, és legyezővel, Ainet elküldte, azzal az utastással, hogy tálaljanak két 
személyre ízletes vacsorát. Ő maga pedig lesietett a Malfoy-kincstárba. Végigfutott a 
termeken és a piros teremben idegesen körülnézett. Tudta, ha túl értékeset venne fel, 
gyanús lenne Voldemortnak, ezért középről választott. Egy sárkányfejes készletet 
választott a fejék pántként hátraszorította kleopátra haját, nyakdísze egészen a mély 
dekoltázs szélét súrolta. Izgatottan hallotta a bejáratiajtó nyikorgását. Felsietett és az 
előcsarnokban várta a most lassan mozgó Nagyurat.
-	Pansy Malfoy.- Voldemort birtoklóan kezetcsókolt neki, s pókszerű ujjait a derekára 
csúsztatta.- Ön elbűvölően gyönyörű. Már bánom, hogy Draconak adtam… engedtem 
ezt a kincset.
-	De Nagyuram - mosolygott kacéran Pansy.- Teljesen zavarba hoz.- Voldemort 
belekarolt, és az étkezőbe vonultak. A tizenhat főre tervezett damasztabroszos 
étkezőasztal két végén foglaltak helyet. Pansy kissé megnyugodott, hogy legalább nem 
Voldemort közvetlen közelében kell ezt a kínos étkezést elköltenie. A nyugalom teljes 
álarcával, könnyedén kezdett a vacsorájának, valójában attól tartott a gyomrában 
erősödő görcstől egy falatot nem tud majd leerőszakolni a torkán. Érezte, hogy 
Voldemort erőszakos legilimenciát, alkalmaz rajta, s kíméletlenül kutakodik. Pansy 
próbálta rejteni előle a napokban történt eseményeket.
-	Pansy. Mit titkol előlem? Semmi oka rá, higgye el!- búgta a férfi, aki csak a bort 
kortyolgatta eddig, s a tányérjához sem nyúlt. 
-	Igaz.- Pansy szembenézett a férfival, és látszólag jelentéktelen emlékképeket villantott 
fel neki. Draco a nászéjszakájukon, amikor szinte megerőszakolta, veszekedések 
Narcissával. Voldemort elégedetten mosolygott.
-	Már értem - végigmérte Pansyt, szeme elidőzött domborodó hasán, s visszanézett a 
fekete szemekbe.- Ne kerülgessük a témát Pansy! Hol vannak? Lucius? Draco? 
Narcissa?
-	Draco természetesen teljesíti a feladatát, amit ön rábízott - fohászkodott magában, 
hogy létezzen ilyesmi, mert ha nem…
-	Na igen. Elég sok feladata lett, amióta Pitonról levettem az ilyen jellegű terheket. 
Üzenem Draconak, hogy két nap múlva kérem a főzeteket. Mindet.
-	Átadom. Lucius látogatóba ment Piton professzorhoz. –Ha beveszi, akkor a többi már 
Alaina gondja. Pansyt a legkevésbé sem érdekelte, hogy kellemetlen helyzetbe 
hozhatja ezzel Alainat, a lényeg a saját fejük felől vonuljanak el a felhők.
-	Pitonhoz? Rendben. Na és Narcissa?
-	Megsértődött rám és a csillagvizsgálóba húzódott.
-	Nem is ő lenne, ha nem tenne így.- Voldemort felállt az asztaltól, és átsétált Pansy 
mellé, és lehajolt hozzá. Jéghideg lehelete súrolta Pansy mellkasát.- Nem mintha nem 
élvezném, hogy végre kettesben lehetünk. Draco és Lucius nem említették a legutolsó 
összecsapásukat?
-	Nem. Soha nem mondanak semmit a feladatukról.
-	Együtt jöttek vissza?
-	Természetesen.
-	Épen és egészségesen?
-	Igen.
-	Örülök, hogy hű barátaim, ilyen szerencsésen visszatértek
-	Én nem különben.- Pansy igyekezett nyugodtan állni Voldemort tekintetét. Egyenes 
háttal ült, fejét Voldemort felé fordítva.
-	Nem kívánom tovább fárasztani Pansy. De erősnek kell lennie. Erős fiút szüljön az 
aranyvérű társadalomnak. Legyen erős Pansy. A maga érdekében.- Voldemort 
jelentőségteljes pillantást vetett Pansyra és elhagyta a birtokot. Pansy hátradőlt, és 
lehunyt szemmel pihegett. Nagyon fáradtnak érezte magát, már nem is emlékezett 
mikor aludt utoljára, de érezte, hogy sietnie kell. Voldemort a bájitaljait akarja, amiket 
a kiváló bájitalfőző Draco Malfoynak kellene elkészítenie. A férje lakosztályába ment 
és uszályát türelmetlenül hátralökdösve keresgélt a férfi iratai között. Hol lehet az a 
lista? Az íróasztalhoz lépett és kirángatta a fiókokat. A legalsóban, egy fekete díszes 
mappára bukkant. Felütötte. Az első lapon meglátta a bájitalokat. A lap alján, csak egy 
kékesfekete V betű sötétlett. Ez lesz az. A hosszú felsorolásból csak az első kettő 
mellett látott kis pipát. Tehát az összes többit neki kell elkészítenie két nap alatt. Nincs 
kizárva, hogy Voldemort ellátogat Pitonékhoz, tehát tőlük, most nem kérhet 
segítséget, az a lebukás veszélyével járna. A listával visszatért a sötétzöld 
hálószobájukba, és további üstöket állított fel. Az egész szoba üstökkel lett tele, de 
nem akarta egyedül hagyni a férfit, szemmel akarta követni az állapotát. Közben 
elkészült a fésülködőasztalon álló hatástalanító bájital. Kiöntötte egy Malfoy-címeres 
kupába és az ágyhoz lépett, gyengéden a férfiba erőltette. Draco már nyugodtan és 
rendszeresen lélegzett, ami megnyugtatóan hatott Pansyra. A többi üsthöz fordult, és 
sorra meggyújtotta alattuk a tüzet. Átsietett hozzávalókért. Felrántotta a 
szekrényajtókat, felhalmozott egy kis dobozba hozzávalókat, és visszatért. Épp az 
egyik üst felé hajolva adagolta a sáfrányleveleket, amikor azt érezte, hogy figyelik. 
Körbenézett, a szobát az üstökből felszálló gőzök és füstök egyvelege, erős bódító 
illata lepte el, s a tüzek halkan sercegtek. Ekkor meglátta az ágyban Draco nyitott 
szemét. Őt nézte.
-	Lám csak lám. Pansy kinek öltöztél így ki?- hangja halkan, de a régi gúnnyal csengett.
-	A Sötét Nagyúrnak. Aki miatt majdnem meghaltál.
-	Szóval a hátam mögött flörtölsz minden idők legnagyobb feketemágusával. Ez szép. 
Még el sem hantoltak drágám.
-	Örülj, hogy nem jött rá mekkora bajban vagyunk. Apád szinte hasonló állapotban 
hever Pitonéknál. Anyádat leverte az az utóhatás a lábáról. Szerinted a Nagyúr mit 
szólt, hogy egyesegyedül fogadom?
-	Gondolom, elkápráztattad és észre sem vette, hogy valami nem stimmel itthon.
-	Nagyjából így történt. Úgy tűnt nem gyanakszik.
-	Figyelmeztetlek Pansy, ha megcsalsz nagyon megbűnhődsz!
-	Fel sem merült bennem ilyesmi. Kár volt érted mennem.- Pansy sértődötten kapcsolta 
ki nyakán a nyakék kapcsát.
-	Már késő bánat.- Draco figyelte, ahogy Pansy meglazítja ruhája fűzőit.
-	Milyen szépen fejlődik –tapadt a szeme Pansy hatalmas hasára.- Két hónapja szinte 
nem is látszott. Most pedig…- Draco kinyújtotta a kezét. - Engedd, hogy 
megérintsem!- Pansy zavartan közeledett és letérdelt az ágyra. Hagyta, hogy Draco 
végigsimítson domborodó pocakján, s akaratlanul is apró remegések futottak végig a 
hátán. Már két hónapja nem érintette a férfi, és nem is sejtette, hogy ennyire vágyik a 
közelsége után. Mintha a kicsi is megérezte volna a rég látott családtagot, heves 
mocorgásba kezdett. Draco érezte keze alatt az apró, de erős rezdüléseket, és szíve 

megdobbant. A fia már mozog, hamarosan megszületik, és ő majdnem nem láthatta. 
Elérzékenyülten Pansy szemébe nézett.
-	Milyen erős!- suttogta.
-	Az biztos. Megnőtt mióta nem láttuk egymást.- Pansy zavartan a rubinköves 
vörösarany hajpánthoz nyúlt.
-	Ne vedd le!-fogta le Draco erőtlenül a kezét.- Olyan szép vagy vele. Voldemortnak 
kivételesen jó estéje lehetett. Bánom a hagyományt, hogy többet már nem láthatom ezt 
a fejeden. És nem láthattam teljes pompájában rajtad. Annyira kiemeli a hajad 
ébensötét mélységét. 
-	Draco lehet Piton valamelyik löttye szerelmi bájital volt?
-	Nem- nevetett fel csendesen Draco.- Ezt komolyan mondom. Olyan rég volt.- Draco 
lágyan kezdte Pansy válláról lefejteni a vörös ruhát.- Akarod?
-	Túl gyenge vagy ilyesmihez. Pihenned kell.- Pansy hagyta, hogy lecsússzon róla a 
ruha, felállt és kilépett belőle. Dracot csak a lepedő takarta, mert Pansy már be akarta 
kenni a testét a hegeltüntető kenőccsel. Félrerántotta a lepedőt, és ráült Draco 
derekára.
-	Hát ennyire hiányoztam?- lepődött meg Draco a nedves és befogadó forróságot 
érezve. Pansy nem szólt csak halványan elmosolyodott és lágyan mozogni kezdett. 
Behunyt szemmel élvezték egymás közelségét, Draco megfogta a kezeit, ujjaik 
összekulcsolódtak, gyorsan érkezett rájuk a beteljesülés. Pansy pihegve a hátára feküdt 
s magukra húzta a takarót. Draco átsimított a hajpánton és Pansy selymes hajába fúrta 
ujjait. Lágyan megcsókolta, s visszahanyatlott a párnáira.