Harry fáradtan és kimerülten ért haza, kicsit megszakadt a talárja alja, de úgy látta még 
rendbe hozható. Levetette és a konyhában az első székre leült. Már éjfél is elmúlt, és 
örült, hogy most egy hét szünete lesz. Az eltelt egy hónap folyamatos megfeszített 
nagy erőnlétet igénylő időszak volt. Hermionéval is épp csak futólag találkozott 
többnyire esténként, de hát Hermione azóta visszavonult a saját hálószobájába, s Harry 
is jobbnak látta, ha minden marad a régiben, mert a késői hazajárkálással csak 
felébresztette volna. Reggelente pedig Hermione mindig korán kelt és elsietett a 
Majomba, s Harry sejtette, hogy miért ez a nagy sietség. Nem akart beszélgetni vagy 
találkozni vele. Maga elé lendítette pálcájával a vacsorát, s épp jóízűen falatozott, 
amikor Dobby ismét felbukkant.
-	Jó estét Harry Potter uram. Nem szeretném zavarni, de talán ezt érdemes 
megemlítenem.
-	Mondd csak Dobby.- kicsit aggódva pillantott fel Harry.
-	Szóval. Éppen a szobákat takarítottam, amikor ne legyen dühös Potter uram
-	Nos mi az?- sürgette Harry türelmetlenül.
-	Szóval a felesége szobájában, véletlenül belepillantottam a szemetesbe.
-	Dobby mondd már mi az!
-	Szóval egy életfalevél volt benne.
-	Ez mit jelent pontosan?- Harry nem emlékezett a régi gyógynövénytan órákra, 
hogy ugyan milyen funkciója lehet a levélnek.
-	Boszorkányok szokták használni, hogy megtudják gyermeket várnak-e.- mivel 
Harry nem felet Dobby folytatta.- Ha pirosra változik a zöld levél, akkor igen.
-	Értem. -köszörülte meg a torkát Harry.
-	Uram a levél piros volt.- Harry maga elé nézett a tányérjába, szóval most már 
Hermione is tudja, de mióta?
-	Mikor láttad ezt? -emelte a fejét ismét Dobby felé.
-	Úgy egy hete lehetett uram.
-	Jól van Dobby. Köszönöm. –Harry felállt és otthagyta az ételt az asztalon. Már egy 
hete tudja, de neki vajon mikor akarja majd elmondani. Nos bizonyára egy érdekes 
beszélgetésnek néz elébe Hermionéval.


Másnap reggel Hermione a szalonban rendezkedett, amikor hatalmas tülkölés zavarta 
meg munkájában, kipillantott az ablakon, és Ginnyt látta kiszállni az autóból. Dobby 
nyitott neki ajtót, s már viharzott is befelé.
-	Szia Hermione!- ugrott hozzá.- Dobby mondta, hogy itt talállak.- Végre néhány 
nap, amit ismét együtt töltünk. Mind a hatan. Ez igazán csodálatos.
-	Igen az, örülök, hogy itt vagy. Jó lesz mesélni egy kicsit.
-	Az ám.- Ginny épp az egyik fotelba akart lehuppanni, amikor észrevette, hogy egy 
megbűvölt kötőtű kötöget ott.- ó, mit készítesz?
-	Áh csak egy kis -....Hermione kiviharzott az ajtón és a fürdőben talált rá Ginny.
-	Hermione jól vagy?- kérdezte a sápadt Hermionétól.
-	Igen persze. Csak múló rosszullét.- Hermione Ginnyt kikerülve vissza akart menni 
a szalonba.
-	Hermione. Te csak nem? Komolyan.- Ginny döbbenten majd hitetlenkedő 
mosollyal Hermionéra nézett- komolyan terhes vagy?- Hermione szeméből 
azonban már látta a választ.- ohó. Ez csodálatos! Szuper.- tapsolt Ginny
-	Csodálatos.- mondta mérgesen Hermione - Tényleg az.
-	De most miért vagy ilyen. –csóválta a fejét Ginny- És Harry? Mit szólt?
-	Még nem tudja.- Hermione visszatért a szalonba, s a párnákat rendezgette a 
pálcájával.
-	Nem tudja!! De Hermione! Jaj hát nem is ő?!- kapott a szája elé Ginny
-	De igen. -mondta halkan Hermione
-	Akkor meg?- Ginny értetlenkedve leült.- Miért nem mondtad még meg neki?
-	Jaj Ginny ez nem olyan egyszerű.- kiáltott fel Hermione- Nem volt még rá 
alkalom.
-	Hol van most?
-	A könyvtárban, gyakorol, hogy milyen súlyt képes megemelni varázslattal, azt 
mondja ez hasznos, ilyenkor nem lehet zavarni.- hadonászott Hermione.
-	Ilyesmire csak van alkalom Hermione. Miért nem akarod megmondani neki?
-	Mert akkor nem engedne többet a Majomba menni dolgozni. Ismered milyen.- 
mondta rosszallóan Hermione.- Egyből bezárna ide, és ki sem engedne.
-	Jól tenné.- értett egyet Ginny- Emlékezz a nálunk történtekre.
-	Az merő véletlen volt.
-	Én nem hiszem- Ginny aggódva figyelte Hermionét ,aki idegességében, összetörte 
a vázát, majd pálcamozdulattal összerakta.- Figyelj Hermione sokáig már nem 
húzhatod. Szeretnéd, ha mástól tudná meg, vagy csak magától?
-	Lehet- Hermione is leült- Nagyon nehéz dolog ez. Félek ettől az egésztől.
-	Hermione...
-	Már három hónapja élünk együtt, és-egy pillanatra elhallgatott.- igen azt hiszem 
napról napra szerelmesebb vagyok belé, de ez nyíltan nem megy. Előtte sosem 
merem kimutatni, mert félek, hogy nevetséges lenne.
-	Tudod, lehet, hogy ő is ugyanezt érzi.- jegyezte meg Ginny


Gyors kopogás zavarta meg Harry gondolatait, s Ginny lépett a könyvtárba.
-	Szia Harry! Látom, jól haladsz a gyakorlással.- Nézte a könyvkupacot Ginny.
-	Igen, igen. Szia Ginny! Neville?- Harry tovább pakolt.
-	Ő majd csak holnap jön.  
-	Vagy úgy. Értem. Találkoztál Hermionéval gondolom. – Még mindig lent dühöng a 
szalonban?
-	Lehetnél kicsit elnézőbb. Miért kell veszekedned rá csak, mert egy házimanót 
felkeresett az otthonában és megpróbálta rábeszélni a szabadulásra.
-	Igen persze. Szerinted ez egy veszélytelen dolog volt. Egyedül ment oda, a 
házimanók pedig kifürkészhetetlenek.
-	Akkor se kellene veszekedned rá. Különösen, most hogy...-Ginny észbe kapott. -
Hogy mi is itt vagyunk.
-	Most hogy gyereket vár.- nézett rá Harry és letett a könyvröptetésről.
-	Ah. Te tudod?- kapta a szája elé a kezét Ginny.- Jaj nekem. Én.
-	Nem te. Már jó ideje tudom
-	De Harry miért nem mondod meg Hermionénak, hogy tudod.
-	Nem. Tőle akarom hallani. -válaszolta kimérten Harry.- Ez nem kegyetlenség. 
Megadom neki az örömöt, hogy ő mondhassa el.
-	Milyen vagy! -nézett rá Ginny ámulva.- Tudod, mit érez Hermione?
-	Sejtem. De szerintem csalódott lenne, ha én mondanám.
-	Harry. Te egy szörnyeteg vagy. Kezdem érteni, milyen szörnyűségeket kell átélnie 
Hermionénak melletted.
-	Ne aggódj Ginny. Hermione okos kislány, meg tudja oldani.- azzal Harry folytatta 
a könyvek visszapakolását,
-	Vigyáznod kellene rá!- mondta Ginny figyelmeztetően.
-	Hidd el, azon vagyok.- válaszolta Harry.- Ginny- szólt a távozó felé.- Ha lehet, 
maradjon ez a dolog kettőnk között.
-	Hát persze.- Ginny ellépett az ajtótól.