Hermione betakargatta Jamiet, s a feje fölött levő zenélőjátékot bekapcsolta, majd 
lement Ginnyhez a konyhába. Már egész délután az ebédet melegíttették, de Harry és 
Daniel még nem értek vissza.
-	Nem értem hol maradnak, azt mondta, benéznek Fredhez, és Georghoz az 
Abszolútra, meg a minisztériumba Ronhoz és jönnek. Ehhez képest még nincsenek 
itt. 
-	Valami biztos lekötötte őket, különösen, ha Fredékhez betértek.- legyintett Ginny.- 
Most új játékgyűjteményük van, szerintem biztos azt mutatták nekik.
-	Nem tudom. Nekem akkor sem tetszik ez. -Hermione a nyakláncával játszadozott.
-	Nagyon szép az a lánc. Harry igazán figyelmes veled.
-	Igen. Ő persze tudni akarja, ha én veszélyben vagyok, na de én miért ne tudjam, ha 
ő veszélyben van.
-	Szóval a lánc neki is megvan. Figyelj Hermione szerintem az ilyen láncok oda 
vissza működőek.- mondta elgondolkodva Ginny
-	Gondolod?- Hermione szemügyre vette a láncot. Körbe forgatta a nyakán. A 
kapocsnál megakadt a tekintete. Két billenő kart vett észre rajta. Az egyik át volt 
billentve a másik nem. Átbillentette a másikat is. Várta, hogy történjen valami, de 
semmi nem változott.
-	Nem. Azt mondta, elszíneződik és melegszik a lánc, de ilyesmi nem történik. 
-	Akkor lehet, hogy egyirányú. 
-	Várj. Lehet, hogy most azt kapcsoltam ki, ami tőlem küldené az üzenetet.- 
visszapattintotta a kis kart, s a másikat is hozzábillentette.- Persze ha ki lehet 
kapcsolni az üzenetküldést, akkor lehet, hogy Harrynél ez ki van kapcsolva és 
akkor hiába. -De meglepetésére a kis lánc melegedni kezdetté s halvány rózsaszín 
árnyalatot öltött. A láncból kihúzta a halvány vékony csíkot „Minisztérium. 
Jóslatok terme.”- Óh tudtam. Még szerencse, hogy nem kapcsolta ki az üzenőt.
-	Hermione várj.- kapta el a kifelé rohanó Hermionét Ginny.- Harry lehet azért 
kapcsolta ki a tieden a fogadó oldalt, mert nem akarta, hogy állandóan a segítségére 
siess, ha a láncnak úgy tűnik, bajban van. Elvégre az ő foglalkozásával együtt jár a 
veszély.
-	Jó rendben. Ebben igazad lehet. De most nem dolgozik, és vele van Daniel is. Egy 
gyerekkel nem tud úgy menekülni, mint ha egyedül lenne, és máskor mindig 
vannak vele. –mondta hajlíthatatlanul Hermione.
-	Jól van. De nem engedlek egyedül. Veled megyek.- Ginny kihozta a seprűjét, és 
felültek rá. A minisztériumban már teljes volt a csend, senki nem lézengett már 
ilyenkor a folyosókon. Hermione és Ginny a jóslatok terméhez akart sietni, de az 
ajtó zárva volt, előtte Ron ült a fal mellett.
-	Mi történt?- Siettek oda hozzá.
-	Malfoy kényszeríteni akart, hogy levegyem a jóslatot, itt van nálam- emelte fel a 
kezét Ron benne a kis gömbbel. Hermione ránézett a kicsi fekete üvegre. Nagyon 
jól tudta mi rejtőzik benne. Trelawney jóslata. Nem tudja miért, de gyűlölte a nőt. 
Régebben egyszerűen csalónak hitte. De jóslatai csak tönkreteszik az emberek 
életét. Először Harryét. Igaz valóban a nagy összecsapáskor meggyengült 
Voldemort és azóta teljesen visszavonult. Nem is hallani felőle. Harry végleg 
leverte dicső múltját. Nincsenek horcruxai, egy szál testében tengődhet, amíg el 
nem jön az ő ideje. Biztos retteg minden nap a haláltól. Hogy mi lehetett a nem 
élhet az egyik, míg él a másik? Nos ez Trelawney egyik rejtélye. Ez a jóslat viszont 
mind a hatuk életébe változást hozott. Hermione éppen Bulgáriából tért haza rövid 
látogatóra, s igaz hivatalosan nem volt még Victor Krum jegyese, de onnan már 
csak egy lépés választotta el. Ginny egy kevésbé ismert kviddicsezővel készült 
házasságra lépni. A többiek. Nos róluk Hermione semmit nem tudott. Bár Harryn 
mintha a mérhetetlen szomorúság azt sugallta volna, hogy egy nagy traumán van 
túl, de mindenképpen csalódáson. A Foltozott üstben jöttek össze, egy kis baráti 
találkozóra. Az enyhén spicces Trelawney odatámolygott hozzájuk, és Harryt 
persze rögtön felismerte. McGalagony el akarta támogatni, de akkor furcsa módon 
transzba esett. Az értelmetlen mondataiból csupán annyit lehetett kivenni, hogy „a 
hat erő tarthatja meg az egyensúlyt. A hat erő, amely a nagy küzdelemben 
ellentétes oldalakon állnak, de egymást segítik. Erősebb kötelék köti őket össze 
mint bármi a világon, párosával mind két életnek adnak életet, hogy harcukban az 
egyensúlyt erősebben tartsák. Lesz közülük ki a jó ki a rossz, ki a sötét, ki a fekete 
mellett dönt, de együtt maradnak.” Hermione élete ettől a pillanattól változott meg. 
Aki épp utolsó teendőit intézte Londonban, most egyszerre minden holmiját 
Bulgáriából hozatta haza. Nem tudott értelmes magyarázattal szolgálni még a 
környezetének sem. Mindenki félbehagyta addigi életét egy jóslat miatt. Hermione 
ezt egyenesen nevetségesnek találta. Az érintettek közül nem csak ő állt nehezen 
kötélnek. Egyedül Luna és Harry vetették magukat teljesen alá a képtelen tervnek. 
Egy teljes hónapon áthányták-vitatták a képtelen helyzetet. Hermione végül nem is 
tudta, ki volt, aki a párosítást megalkotta. Bár úgy rémlett McGalagony 
irányításával rendeződtek a sorok. Vajon többet tudott, mint mi? Talán előre tudta, 
hogy ez a jóslat meg fog születni? Hermione fejében sokszor megszülettek ezek a 
kérdések, mert akárhogy is az idős nő arcán nem látott megdöbbenést ott a 
Foltozott Üstben. Úgy tűnt, hagyja, hogy az események efféle fordulatot vegyenek. 
Ahogy mind a hatan rábólintottak a képtelen jóslat-teljesítésre egy csapásra 
felgyorsultak az események. Az esküvőt egyszerre tartották. A szertartás után, 
pedig egyenesen hazamentek. Nem volt mit ünnepelni, hiszen nem különbözött egy 
érdekházasságtól. Hermione nagy levegőt vett és megrázta a fejét. Levette 
tekintetét a Ron kezében megbújó kis üvegcséről. Ron hangja rántotta vissza 
teljesen a jelenbe.  - Harryék épp időben érkeztek, arra mentek.- Hermione 
továbbsietett a folyosón, nyomában Ginnyvel, pálcájukat maguk előtt tartva. 
Végigfutottak a folyosókon behallgatóztak minden terembe, de teljes csend honolt. 
Félhomály terült a termekre.  Végre meghallották a hangokat, közelebb osontak a 
falnál.
-	Potter. Tudod, hogy nekünk csak Black kell. Add ide és nem esik bántódásod, 
neked és a családodnak sem.- kiáltotta Draco.
-	Nem kapjátok meg. Hiába is fenyegetsz. A családom, pedig innen messze van.
-	Azt csak hiszed Potter. Az egyszerű kis védőbűbájod könnyen kijátszható, és most 
senki sem kelt a fattyúd védelmére otthon.- szólt a sötétből Lucius Malfoy.
-	Micsoda?- kapta a pálcáját a sötét felé Harry. A félhomályra lépve meglátta 
Luciust kezében a kis Jamiet tartva.
-	Bizony. Az ostoba kis sárvérű elrohant otthonról hozzád, hogy megmentsen. Add 
ide Blacket és visszakapod a fiad.
-	Vedd le a mocskos kezed a fiamról!- kiáltotta oda dühösen Harry.
-	Sajnos most nem vagy abban a helyzetben, hogy parancsolgass. Add ide Blacket és 
a tied.- Jamie mocorogni kezdett a szorításban, s Lucius hosszú haját a szeme elé 
kezdte emelgetni. -Fejezd be –szólt rá dühösen Lucius, s erősen megszorította, mire 
Jamie felvisított, s a melletük levő vázát Lucius fejéhez röppentette. Csattanva 
leesett s Lucius a füléhez kapott. –Átkozott fattyú.- Lucius felröppentette a 
levegőbe Jamiet, aki torkaszakadtából ordított.
-	Semmi baj Jamie itt vagyok.- szólalt meg Harry, hogy megnyugtassa a kicsit. Az 
előtte álló Daniel vállán nyugvó kezét, pedig ökölbe szorította. Hermione miért 
jöttél el otthonról!- mormogta maga elé. Hermione szíve hevesebben vert, ahogy 
meghallotta Jamie sírását. Milyen ostoba voltam. Otthon kellett volna maradnom. 
Tapogatózva a fal mellett kereste a bejáratot, a kezével hirtelen egy kapcsolót 
érintett, ami az érintésre azonnal kinyitotta a föld alatti bejáratot.- Menjünk erre.- 
súgta Ginnynek, aki halkan követte. A hangok a fejük felől jöttek, s szerették volna 
tudni, hogyan tudnának Malfoyék mögé kerülni.
-	Jól van Malfoy. –lassan átcsúsztatta a pálcáját Daniel kezébe – Megkapod, de 
kérem a gyereket.- lassan araszolva haladtak Malfoyék felé.
-	Nem Potter. Nem bízom benned. Szinte teljesen a mennyezetig röptette a 
csecsemőt, majd a Harry háta mögötti sarokba- Így jobb. Most pedig engedd el az 
unokaöcsémet.
-	Menj! - Súgta Harry.- Ne aggódj, tudod, mit tegyél.- Daniel bólintott majd 
óvatosan elindult. Már félúton volt, Harry és Malfoyék között, amikor megszólalt 
Malfoy.
-	Ezt szeretem. Jó. Ott van a fiad Potter.- s elrántotta a kicsiről a pálcáját, aki 
sebesen, zuhanni kezdett. Harry látta a pálcamozdulatot, s futásnak eredt a sarok 
felé, a földre vetődve, elkapta a kicsit, aki apja biztonságos ölelésétől 
megnyugodva gügyögni kezdett. Daniel kihasználva a pillanatot megdermesztette 
Luciust. Draco azonban gyorsan lefegyverezte, s kézen ragadva elráncigálta a 
teremből. Hermione és Ginny ekkor estek be a terembe, s Harry dühösen a kezébe 
nyomta kicsit, 
-	 Vidd haza Jamiet!- majd felkapva a pálcáját Dracoék után rohant. Hermione átadta 
Ginnynek. –Ugye hazaviszed?- s Harry után futott.  Draco maga mögött húzva 
Danielt bemenekült a legközelebbi terembe. Harry utána sietett.  A sötétben 
semmit nem látott, így elsuttogott egy Lumost de senkit nem látott a teremben, 
kiszaladt a szemközti folyosóra, de ott sem látta őket. Ekkor érte utol Hermione, 
aki lihegve állt meg Harryval szemben a folyosón.
-	Hova lettek?- kérdezte, kifulladva.
-	Nem tudom. –Harry leeresztette a pálcáját, s Hermionéra nézett.- Miért jöttél 
utánunk?
-	Bajban voltál.
-	Honnan tudtad? Átállítottad a láncot?
-	Nagyon sokára jöttetek, féltem, hogy történt valami.
-	Nem lett volna szabad magára hagynod a kicsit. Gondolhattad volna, hogy képesek 
lettek volna megszerezni. És ahogy kiléptetek a védettség is megszűnt a házon. 
Hiszen a bűbájt rád mondtam és nem Jamesre.
-	Ne haragudj. Megkeressük Dannyt.
-	Vissza kell mennünk. Siessünk.