Harry és Hermione mindent elrendeztek, s felkészültek a hosszú hónapokra, amit a 
Roxfortban fognak ismét tölteni. Természetesen hamarabb kívántak menni, hiszen be 
akartak még rendezkedni a tanteremben is. Jól megpakolták a repülő autójukat, s Harry 
alaposan bezárta a ház zárait, Hermione pedig gondosan ellátta védőbűbájokkal. 
Ahogy felszálltak még a kis James is izgatott csendben várakozott Daniel mellett a 
hátsó ülésen. Hermione és Harry is feszületen ültek, s gondolataikba mélyedve 
hallgattak. Felelevenedtek a régi iskolás emlékek, s sejtették, hogy furcsa lesz úgy 
visszatérni, hogy többé nem ők ülnek a padokban. Lassan felbukkant előttük a Roxfort 
impozáns épülete, ugyanolyan volt, mint régen, igaz az érkezésükre, csak a négy jól 
ismert évfolyamtárs érkezett, senki más.
-	Seamus. –Lépett ki a kocsiból Harry.- Igazán megleptél ezzel az új ötleteddel. 
-	Ugyan. Hová küldjük majd a gyerekeinket, ha nincs a Roxfort.- bekísérte 
Harryéket. Még aznap elkezdték berendezni a termeket, úgy ahogy ők szerették 
volna. A nyitóünnepségen azonban alig negyven új diákot fogadhattak. Seamus 
tízfős csoportokat alakított ki. És persze ott voltak a másodévesek is. Az órákat 
Harry nyitotta a héten, sötét varázslatok kivédésével. 
-	Válasszatok helyet magatoknak.- A gyerekek ámulva figyelték Harry minden 
mozdulatát, amíg felállította a műszereket.- Ha bárkinek kérdése van, nyugodtan 
felteheti.- botlott meg Harry izgatottságában.
-	Tanár úr!- szólalt meg félénken az egyik vékony fiúcska.- Igaz, hogy tanár úr 
megküzdött minden idők leggonoszabb varázslójával és legyőzte?
-	Igen igaz.- Harry tartott ezektől a kérdésektől.
-	És tanár úr tényleg elbánt egy Baziliskussal, szinte ilyen idős korában, mint ahány 
évesek most mi vagyunk?- kérdezte egy másik.
-	Igen így van.- Harry reménykedett, hogy nem ezekből fog állni az órája, s néhány 
perc után végre átvehette az irányítást.- Miután részleteztük eddigi életemet, talán 
én is megtudhatnék rólatok valamit. Például milyen varázsigéket ismertek már? 
Harry a nap végére teljesen kimerült, úgy látta vacsora előtt még lefürdik. Seamus a 
legimpozánsabb fürdőt rendelte számukra, a régi prefektusi fürdőt. Harry jól 
emlékezett még első itteni fürdőzésére. Fürdőköntösében ácsorogva nézegette a 
csapokat s végül három csap megnyitása mellett döntött. Levette köntösét és 
beleereszkedett a forró vízbe. Úszkált egy keveset, majd egy kellemes kis zugot 
kiválasztva megpihent, és behunyva a szemét elgondolkodott a mai napon. Kis idővel 
a nap eseményeit követően más képek villantak fel benne, homályosak és erőltette a 
gondolatot, hogy kivehesse. Meleg nyugtató hullámzást érzett, és minden halványpiros 
színben pompázott. Persze, hiszen a piros színű csapot nyitotta meg. Erős keleties 
illatok szálltak fel a fürdővízből. Harry körülnézett, s akkor ébredt rá, hogy nincs 
egyedül a vízben. Persze Hisztis Myrtil már megint zaklatja. De ő áttetszőbb szokott 
lenni, aki itt van az viszont húsvér embernek tűnik, és mindenképpen nő. Lágy 
mandulaszín földig érő selyem és csipke hálóing van rajta, lassan leguggolt hozzá, és 
most már láthatta az arcát is. Hermione volt az. Harry kinyitotta a szemét, és rémülten 
felállt a medencében. Körbenézett, de sehol semmi jelét nem látta, hogy más is lenne a 
fürdőben. Néhányszor megszólította Hermionét, de senki nem válaszolt. Felöltözött és 
észrevette, hogy már majdnem átaludta a vacsorát. Gyorsan lesietett az ebédlőbe. Lent 
a tanári asztalnál ült mindenki, Hermione az ölében forgolódó Jamest próbálta etetni, s 
Parvati ölében ülő hasonló korú kislány is kezdte James példáját követni. Harry kérdőn 
nézett Seamusra, aki csak bólogatott, hogy bizony az övé a kislány. Harry leült 
Hermione mellé
-	Harry hol voltál eddig már mindenütt kerestelek, de végül is James éhes volt és 
lejöttünk enni.
-	Csak megfürödtem. És ismét elcsábítottál kedves.- súgta Hermionénak
-	Ezt hogy érted?- húzta fel a szemöldökét Hermione.- Hiszen végig itt voltam
-	Nos akkor biztos rólad álmodozom.
-	Hízelgő. Hihetetlen, milyen illatod van.- jegyezte meg Hermione.
-	Óh igen. Épp mondani akartam én is- csipogta Ginny. Harry szedett a tányérjára és 
közben elgondolkodott. Ha álmodott is, mindenképpen az iskoláskorú 
Hermionéval, amit különösnek talált. Egyáltalán miért ez a fiatalkori dolog. Talán a 
Roxfort teszi? De akkor miért nem Ginny vagy Cho? Elhessegette a gondolatokat, 
s a tányérjába meredt.
-	Barátaim milyen volt az első tanítás itt a Roxfortban? –kérdezte Seamus kuncogva.
-	Borzalmas- mondták egyszerre.
-	Semmi baj majd belejöttök.
-	Mi most már felmegyünk.- bontott asztalt Neville. Lassan mindenki elindult, 
Hermione előrement lefektetni Jamest, s Parvati is indult, de Harry utána szólt.
-	Parvati- a nő megállt és kérdőn nézett rá.- Khm. Elképzelhető, hogy egy régi 
helyen olyat álmodunk, amiről úgy érezzük valóság, mármint hogy megtörtént a 
múltban, de valójában nem is.
-	Talán. Nem tudom.  Az álmodról tudtad hogy álom?
-	Nem. Ellenkezőleg. Az éreztem, mintha most történne velem. De egy régi dolog.
-	Hihetőt álmodtál?
-	Nem. Egyáltalán.
-	Többnyire ilyeneket szoktunk álmodni.
-	Jó. Szóval az igazság az, hogy konkrétan nem vagyok benne biztos, hogy 
álmodtam. Nekem úgy tűnt mintha visszaemlékeznék.
-	Értem.- Parvati kutatón a szemébe nézett.- lehet furcsán hangzik, de tavaly amikor 
visszajöttem nekem is volt egy ilyen emlékem Seamussal kapcsolatban.
-	Nem viccelsz?- kételkedett Harry.
-	Nem. Szeretnéd megtudni, hogy álom volt e vagy sem?
-	Azt hiszem igen.
-	Lehet, hogy nem lesz jó, ha kiderül. Többnyire ha valamit el akartunk felejteni az 
jobb ha elfeledve marad.- mondta sötéten Parvati.
-	Nem baj. A végére akarok járni mi ez az egész.- döntött határozottan Harry.
-	Jól van, este gyere fel a toronyba.