Ginny kicserélte a borogatást Harry homlokán. A férfi halk sóhajt hallatott a hűvös érintésre, s Ginny nagyot nyelt. Nem lenne szabad itt ülnie, és így néznie a férfit. Jöhetne már Hermione. Harry halk hörgéssel magához tért.

-         Ginny?

-         Ki más. Pihenj! Ne mocorogj!

-         Teljesen legyengít.

-         Gondolom- ekkor motorberregés hallatszott kintről.- Ez Hermione lesz.

-         Hol volt?- Ginny nem felelt. Kisietett és Hermionével együtt tért vissza. Hermione ez ágyhoz lépett. Az üvegcse tetejét letekerte.

-         Vedd ezt be!- Egy cseppet ejtett Harry szájába.- Nos milyen?

-         Mi ez?- kérdezte csodálkozva Hermionetól.

-          Csökkenti a tüneteket. Jobb?

-         Igen most egész jól vagyok. Kitől van?- a két nő futólag összenézett, s Hermione felállt s ellépett az ágytól.- Az nem fontos. Ha előjönne a roham, vegyél be belőle egy cseppet!- Az üveget az asztalkára helyezte és kiment. Ginny felemelte az üveget és forgatni kezdte az ujjai között. Harry az ágyból figyelte a mozdulatait.

-         A bájital nem lesz elég - mondta erőtlen hangon.- Túlságosan legyengültem  – Ginny a nyitott ablak párkánya felől egy sötét bagoly huhogására lett figyelmes. Odalépett hozzá. A bagoly berepült, s Harry paplanján végigugrándozva engedte, hogy Harry leoldozza a kis pergament a lábáról. Amint megszabadult terhétől azonnal kirepült az ablakon. Harry forgatta a pergament. Zöld viaszpecsétes szépen hajtott levél. Harry megnézte a viaszba nyomott mintát. Azonnal megismerte a Malfoy pecsétgyűrű lenyomatát. Feltörte a viaszt és széthajtogatta a levelet. Malfoy-címeres pergamen zöld tinta, férfias írással. Szűk szavú rövid, korrekt levél volt. Harry nagyot sóhajtott.

-         Mi érkezett?- lépett mellé Ginny. Harry átadta a levelet. Ginny kézbevette és átfutotta a sorokat. A kezében tartva a pergament közelebb hajolt hozzá. Belélegezte a pergamenből áradó illatot. Menta és citrom. Enyhe fenyőillattal vegyülve.

-         Tetszik?

-         Igazán stílusos- húzta végig a lapon az ujját Ginny.

-         Na igen. Ahhoz értenek - Harry feljebb ült az ágyban.- Nem tudok felépülni addig. De tudom mit lehetne tenni.

-         Hallgatlak- Ginny az ágy szélére ült, kezében a levéllel.

-         Van egy tervem.

-         Fekete mágia?

-         Nem teljesen. De olyasmi. Emlékszel mit mondott néhány éve a tűz? Ne feledjük, hogy az aranyvérűek nem ismerik a mugli világot.

-         Mit akarsz tenni?

-         Legyengítem én is Pansy Malfoyt.

-         De hogyan?

-         Válaszlevelet küldünk neki, amiben elfogadjuk az időpontot. De nem akármilyen levelet - Ginny várakozva nézett rá.- Vírusokkal átitatott levelet.

-         Vírussal?

-         Amiket Malfoyék nem ismernek, hiszen soha nem járnak a muglik között. Nem tudnak majd mihez kezdeni vele.

-         De hogyan szerezhetnénk vírusokat?

-         Hermione szülei.

-         Hermione sose menne ebbe bele.

-         Persze. Nem is akarom, hogy tudjon erről. Megszerezzük a vírusokat és elküldjük a levelet. Benne vagy?

-         Megbeszéltük. De hogy vesszük rá Hermione szüleit, hogy egy vírusközpontba betörve megszerezzék nekünk a szükséges adagot?

-         Egy kis imperius csodákra képes - suttogta démonian Harry.

-         Megijesztesz. Ez a fekete mágia megváltoztatott minket.

-         Csak egy kis segítség.  Te küldöd rájuk az imperiust, mert én tőlem nem lenne túl etikus.

-         A bűnbe viszel.

-         A bűnről mindketten elég sokat tudunk, emlékezz a legutóbbira - Harry jelentőségteljes pillantást vetett rá.

-         Rendben. Megszerzem a vírusokat - Harry kimerülten dőlt hátra a párnára. Ginny figyelte a lecsukódó fekete pillákat. Levette a férfi szemüvegét és az éjjeliszekrényre tette. Az ajtóból még visszanézett az alvó férfira.

Pansy feltépte a levelet és gyorsan átolvasta. Draco a kanapéján ült s pálcáját forgatta az ujjai között. Pansy összegyűrte a lapot és sarkát az asztalon álló gyertya lángjába tartotta. A száraz lap meggyulladt és gyorsan szaladt végig a lapon. Pansy figyelte, ahogy a  láng előbb elfeketíti a lap széleit, s a levendulalevél maradékai közé dobta. Draco felemelte szemhéjait.

-         Nos?

-         Elfogadták. A dátum tehát végleges – Pansy lehuppant Draco mellé a kanapé bársonyára és az asztalon álló tálcáról elemelt egy juharszirupos süteményt.

-         Most boldog vagy?

-         Miért lennék boldog?

-         Jó akkor elégedett vagy?- kérdezte türelmetlen mozdulattal Draco.

-         Elégedett vagyok. Minden tervszerűen halad. Ahogy én akarom. Ezt szeretem.

-         Élvezed a hatalmad ugye?- kérdezte gúnyosan.- Hogy uralkodhatsz mások felett és irányíthatod őket?

-         Igen élvezem - dőlt hátra elégedetten Pansy, süteményét harapdálva.

-         Ki is a hatalomvágyóbb kettőnk közül?

-         Már megint bosszantasz. Megyek lefekszem - Pansy keresztülment a szobákon és köntöséből kibújva az ágyra vetette magát. Draco nyugodt léptekkel követte, elfújta a párkányon álló gyertyát és Pansy mellé feküdt. Hamar elaludt. Hosszú órák múlva Pansy mocorgása ébresztette fel. Morogva hátat fordított, de Pansy tovább dobálta magát.

-         Ez valami új taktikád, hogy kikészíts?- dörmögte a párnába, de nem jött válasz.- Pansy! Hagyd ezt abba!- átfordult a másik oldalára és a mellette fekvőre nézett. Pansy haja ziláltan takarta arcát, s nedvesen ragyogott az arca.- Pansy?- Hosszú hűvös ujjait a nő homlokához érintette. Tűzforró volt. Draco felkönyökölt az ágyban.- Pansy, ébredj fel!

-         Hagyjál!- dünnyögte a nő.

-         Lángol a tested - Draco kikecmergett az ágyból és hatalmas léptekkel átsietett a dolgozószobájába. Összekeverte a lázcsillapító bájitalt és egy serlegbe öntve visszatért.- Idd ezt meg!- Pansy azonban mély nyugtalan álomban terült szét a franciaágyon. Draco gyengéden megrázta.- Gyere idd ezt meg!- Segített a nőnek felülni.

-         Nem kell. Hagyj aludni!- húzta el a száját Pansy.

-         Idd ezt meg!- mondta nyersen Draco. Előkereste pálcáját. Amikor visszatért az ágyhoz azonban fintorogva fogadta a látványt.

-         Merlinre! Pansy nem kellett volna összehánynod a szobát!- türelmetlen pálcalendítéssel feltakarította, s Pansyhoz lépett.

-         Megittad a bájitalt?

-         Meg - törölte át száját Pansy egy címeres zsebkendővel.- Meg is lett a hatása. Láthatod. Mit kotyvasztottál bele? Így akarsz a helyemre kerülni? A hatalmamat akarod?- visszazuhant az ágyba.- Küldj rám egy hajtisztító bűbájt, gyűlölöm, ha csapzott a hajam!- Pansy nem is nézett Dracora, miközben hozzá beszélt. Nagyon rosszul érezte magát. Draco eleget tett a kérésnek. Undorodó képpel visszatért az üstje mellé. Előbb talán jobb lenne megtudni mi ez a betegség. Mert ez biztos, hogy betegség. Draco értetlenül állt a helyzet előtt. Soha nem látta Pansyt gyengének és most megrémült ettől. Soha nem szerette a gyengeséget, ahogy Pansy sem. Mit tehetne? Bár soha nem mutatná ki a teljes elveszettség érzése uralkodott el rajta. Négy nap múlva lesz az ütközet. Draco elhessegette a gondolatokat és átsietett a hálóba a bájitallal. Megitatta a félájult Pansyval, majd egyetlen lendülettel lerántotta róla a takarót, és feltűrte a halóingjét.

-         „De Draco kihasználnád a helyzetet, hogy nem tudok védekezni a rohamod ellen?”- Pansy a gyengeségtől képtelen volt beszélni is ezért csak gondolatként közvetítette a kérdést.

-         „még élveznéd is. De nem semmi kedvem, hogy engem is leokádj.”- Draco figyelte a halvány elszíneződést Pansy bőrén.- „Máj, és tüdő. Elég zűrös.”

-         „Az is. Úgy érzem szétrobbant ez a nyomás belülről”- Draco csettintett Anie- ért aki azonnal megjelent.

-         A feleségem lázas. A te dolgod, hogy levidd a lázát. Ha nem sikerül elevenen nyúzlak meg!- Draco az öltözőszobájába ment, és találomra magára kapkodta az egyik fekete talárját. A csigalépcsőn felrohant a csillagvizsgálóba. Jól sejtette Narcissa Malfoy már fent volt.

-         Draco? Mi ez a korai ébredés?

-         Pansy rosszul van.

-         Rosszul?

-         Ismeretlen erők támadták meg a szervezetét. Kit javasolsz?

-         Piton és Alaina. Nem ártana egy mugliismerethez értő ember sem - Narcissa visszafordult a távcsövéhez

-         Mugliismeret? Mire gondolsz?

-         Tegnap levelet kaptatok.

-         Igen.

-         Kézhez vette Pansyn kívül valaki?- Draco arcára kiült a megdöbbenés.- Tehát nem. Akkor egyértelmű - Draco az anyjához rohant és arcon csókolta.

-         Te egy kincs vagy - Narcissa elmosolyodott és a már lefelé vágtázó fia után nézett. Draco kapkodva írta az üzeneteket, s utána visszaült Pansyhoz. Figyelte a nő nyugtalan álmát. Arca beesett és sápadt volt. A három meghívott a korai óra ellenére hamar eleget tett a kérésnek. Draco szüleivel együtt Lucius dolgozószobájában várták az eredményt. A konzílium egyöntetű véleményt fogalmazott meg.

-         Nincs gyógymód. Nem lesz gyógyszer. Csak pihenés. De a gyógyulás akár hónapokig is eltarthat. Attól függ milyen erős a szervezete - Alaina bejelentésére a Malfoyok idegesen összenéztek. Az ütközet a nyakukon van és Pansy lebetegedett. A helyzet súlyosságát Piton is éreztette, mert még a szokottnál is mogorvább arcot vágott.

-         Most mit tegyünk?- kulcsolta össze kezeit Narcissa.

-         Beszélek Pansyval - szólalt meg Draco.- A nap folyamán. Ha döntött tudni fogtok róla - Pitonék bólintottak és azonnal távoztak. Magukra hagyva a gondterhelt Malfoy családot. Már felkelt a nap és melegen sütött a parkra. Draco visszatért Pansyhoz és Aniera förmedt:

-         Keríts elő egy meleg takarót és a melegházból hozz friss gyümölcsöket! Mire kiérek a tóhoz ott legyél!- a manó azonnal elillant és Draco az ágyhoz lépve ölébe emelte Pansyt.

-         Draco?- kérdezte bágyadt hangon.

-         Mondjad.

-         Most szívunk. Igaz?

-         Elmondták, hogy milyen beteg vagy?

-         Gondolod, hogy nem? Tegyél le! Hova viszel?

-         Majd meglátod!- Draco nem szólt többet, kiértek a napsütésre. A meleg átjárta őket felmelegítve a bőrüket. Draco elégedetten látta, hogy a tóhoz már odakészítették a napozóágyat egy kerti asztalt rajta mindenféle gyümölccsel. Lefektette rá Pansyt és betakarta a hófehér kötött takaróval. Draco a lábához húzta saját székét és helyet foglalt vele szemben. A nő erőtlenül lehunyt szemmel élvezte a ráeső napfényt.

-         Kiszívja az erőmet - suttogta.

-         Ami nincs benned, azt nem lehet kiszívni - gúnyolódott Draco.

-         Nem is kell mondanod tudom, hogy nézel rám. Unottan és enyhén fitymáló arckifejezéssel. Mint mindig - Pansy gyenge mozdulattal mellkasához emelte a kezét, megmarkolva feljebb húzta a takarót.- Ha most aggódó kiskutya képpel néznél a falra másznék tőled. Az esetlenséged, és tanácstalanságod miatt. De te soha nem vagy ilyen, ahogy én sem. Jó, hogy nem kell gyűlöljelek a tehetetlenségedért. Utálom, ha sajnálkozva néznek.

-         Téged nem szoktak sajnálkozva nézni Pansy.

-         Igen. Tudom - pihegte halkan.

-         Van most erőd komolyabb témákhoz?

-         Mond.

-         Mi legyen a harcunkkal?

-         Megcsináljuk- Pansynak felpattantak a szemhéjai és sötét tüzes tekintettel Dracora nézett.

-         Túl gyenge vagy.

-         Nem vagyok gyenge. És nem fogom azt az élvezetet megadni Potterék táborának, hogy megfutamodok előlük. Hogy meghátrálok.

-         Pansy. Nézz magadra! Fújjuk le, ez most nem fog menni!- dőlt előre a székén Draco, hogy nyomatékosítsa szavait.- Mit számít most az, hogy mit gondolnak rólunk?

-         Sokat. Nem engedhetem meg ezt magamnak sem - Pansy hevesen felült a gyomrára szorítva görcsösen összeszorított öklét.- Mit gondolának rólam a drága halálfalók? Tessék egy nő, akit levernek támadás nélkül. Nem és nem. Ezt nem hagyom. Ebben az ütközetben sokkal több mindenről van szó. Becsület, helytállás, akarat, megbízhatóság, erő. Én meg akarom mutatni, hogy mind megvan bennem. És bennünk. Nem adom meg magam, csak mert Potter rám küldött némi mugli ostobaságot.

-         Ostobaságot, amitől lábra állni sem nagyon bírsz - jegyezte meg szárazon Draco, kényelmesen visszadőlve a párnázott székén. Pansy visszahanyatlott a párnákra. Nem mutatta, de Draco sejtette, hogy fájdalmai vannak. Pansy sokáig lehunyt szemekkel feküdt, végül erőltetett nyugalommal, hűvös hangon megszólalt.

-         Ne vitatkozz velem! Inkább azzal foglalkozz, hogy bőven készíts erősítő főzeteket.

-         Abból naponta három üveggel lehet inni. Nem többet - figyelmeztette Draco.

-         Akkor hol van a reggeli adagom?- villantotta rá szemeit Pansy gúnyosan. Draco erre felállt és otthagyta a nőt a tó mellett. Pansy oldalt nézve figyelte a távolodót, s fáradtan leeresztette a szempilláit. A gyengeségtől azonnal elnyomta az álom. Dallamos mélyzengésű monoton férfihangra ébredt. Nem nyitotta ki a szemét. Próbálta azonosítani. Végre megismerte, hogy Draco az. Értetlenül hallgatta a szavakat, mire rájött, hogy honnan olyan ismerősek. Cassandra Malfoy naplójából olvasott fel a férfi.  Kinyitotta a szemét és a férfira nézett. Draco azonnal felpillantott a bőrkötéses naplóról.

-         Abbahagyjam?

-         Ki kérte hogy olvass egyáltalán.

-         Hát te -  eresztette le Draco a térdére a könyvet.

-         ÉN?- nézett rá homlokráncolva Pansy.

-         Igen. Úgy négy órával ezelőtt.

-         Azóta olvasol?

-         Azt kérted. Sőt parancsoltad.

-         Nem is emlékszem.

-         Jellemző. Pedig, kifejezett kívánságod volt.

-         Mennyi az idő?

-         Délután öt óra. Még két teljes napod van, hogy összeszedd magad.

-         Menjünk be! -próbált lassan felülni Pansy.

-         Lábra tudsz állni?- kérdezte közönyösen Draco. Lenézve a nőre azonban nem volt erről meggyőződve. Lehajolt hozzá és ismét ölbe vette. Pansy a vállára hajtotta a fejét. Gesztenyebarna haja lágyan lebegett minden lépésnél.

-         Nahát. Ezt is megélem, hogy ölben viszel - jegyezte meg enyhe éllel Pansy.

-         Csak meg akarom előzni, hogy megparancsold- válaszolta gúnyosan Draco, de mosollyal a szája körül.

-         Azt hiszem sűrűbben is küldhetne Potter ilyeneket - élcelődött tovább Pansy. S élvezettel simult az erős karok közé, közelről belélegezve a férfi jellegzetes légies illatát.

-         Ne is álmodozz! Ezek kivételes alkalmak, legközelebb a házimanókkal hozatlak ki.

-         Megfosztasz minden kis örömömtől - pihegte Pansy.

-         A te szavaiddal élve: erre való a házasság - nevetett fel gurgulázó hangon Draco. Megtorpant és Pansy vészesen közeli ajkaira nézett. Ajkával követte a tekintetét. Amint ismét elindult Pansy megszólalt.

-         Ha te is elkapod?

-         Akkor csodálatos délutánokat tölthetek melletted a tavat figyelve egy puha meleg napozóágyban. Mindig is erről álmodoztam - mondta ironikusan Draco

-         Gondolom.

-         Csak nehogy megátkozz közben.

-         Még sosem próbáltam ágyban párbajozni.

-         Ugyan Pansy. Mi mindig az ágyban csatázunk.

-         Nem. Nem csak ott- mosolygott halványan Pansy. Elsötétült a tekintete.  –A gyerekekkel ne érintkezzünk most.

-         Ez neked igazán nem lesz újdonság - jegyezte meg Draco, mire Pansy elkezdte püfölni a hátát.

-         Gonosz vagy.

-         Csak amennyire te - Draco lefektette a baldachinos ágyra.

A következő két napot is a tó mellett töltötték. Pansy időnként aludt, Draco ilyenkor a tavat, vagy Pansy arcát fürkészte. Figyelte felesége legapróbb rezdüléseit. Keresztbetett lábán nyugtatva a bőrkötéses naplót, a karfán könyökölve ökölbe szorított kézfején nyugtatva állát, szája a jegygyűrűjét súrolta. Végighordozta szürke tekintetét felesége vonalain, a tó mögötti láthatáron, a dombok vonulatán, a fenyveseken. Csend és nyugalom ült a tájon. Kiegyensúlyozott békés hangulat. Pedig az ütközet vészesen közeledett. Pansy a sok pihenés ellenére sem sokat erősödött. A betegség nagyon leverte a lábáról. Draco pedig tartott, hogy felesége, hogy fogja erővel bírni az összecsapást. Magában megfogadta, bármilyen parancsot is kap Pansytól, szemmel fogja tartani feleségét a küzdelem alatt.

Elérkezett az idő. Egyetlen órájuk volt elérni a csata színhelyét. Draco idegesen igazgatta magán talárja gallérját. Nagy léptekkel haladt a folyosón és bekopogott felesége dolgozószobájába. Benyitott. Pansy az ablaknál állt. Neki háttal a parkra nézett. Szemével figyelve a dombok fekete vonalának rajzát, ahogy a világosba hajló ég kiemelte lágy ívüket. Draco a kanapéról felvette Pansy köpenyét és a nőhöz érve a vállára terítette. Pansy belenézett a szürkéskék szempárba. Mindketten fekete talárban voltak. Harang szabása egészen bokáig ért mindkettőjüknek. Pansy szándékosan nem földig érőt varratott. Nem akarta, hogy zavarja a mozgásban, így hegyes orrú fekete bőrcipője teljesen kilátszott Az íróasztal mellett elhaladva letette a kiürült erősítőitalos poharát és Draco karját elfogadva elindultak a kivilágított folyosón. A kastély előtt már várta őket a két hintó. Lucius és Narcissa már bent ültek, Pansy csak biccentett nekik, s engedte, hogy Draco besegítse a saját kocsijukba. Hátradöntötte a fejét az ülésen és felületes alvásba merült. Zötykölődéssel értek talajt a földúton, és az ütődésre Pansy felébredt. Kinyitotta a szemét és kipillantott az ablakon. Még szürkés derengésű volt a hajnal. Nem kelt fel a nap. A hajnal hűvöse józanítóan hatott a várakozó fekete taláros seregre. A leeresztett függöny mögül Pansy végigfuttatta szemét a gyülekezőkön. Nem viseltek maszkot mint régen, Voldemort idejében.  Pansy megtiltotta nekik a használatát, aminek sorozatos felháborodás lett az eredménye. Nem fogják hamar megszokni, hogy ezentúl tudatosan szállnak szembe velük. Megálltak. Narcissa és Lucius már kiszálltak a kocsiból. Draco várakozva ült Pansy mellett.

-         Adj egyet!- tartotta elé várakozóan Pansy a kezét. Draco a kezébe nyomta az erősítőfőzetes üvegcsét. Pansy egy hajtásra kiitta.- Újat!- Draco vonakodva, de ismét átadott egyet, amit Pansy hasonló gyorsasággal eltüntetett.- Még egyet!

-         Pansy!- dörrent fel Draco.- Már otthon is ittál kettőt! Túladagolod!

-         Nem fogom Potternek megadni az örömöt, hogy összeesek előtte! Adj még egyet!

-         Később gondjaid lesznek ebből!- figyelmeztette.

-         Nem a később érdekel, hanem a most!- sziszegte Pansy.- Gyerünk add ide!- bökte Draco felé kinyújtott kezét Pansy. Draco dühösen a kezébe nyomta a harmadik üvegcsét. Pansy azonnal legyűrte. Felállt, de megtántorodott és Draco sietett a segítségére karjával megtámasztva.

-         Pansy. Most még lefújhatjuk.

-         Most? Már valószínűleg ők is felvonultak. Nem csinálok hülyét magamból. De aki ezt az időpontot…- sziszegte dühösen Pansy, de nem folytatta. Draco sejtette, hogy Pansy nem kegyelmez. A bolygóállások értelmezője halott lesz. Ebben biztos lehet. Még ha nem is ő tehet a közben történtekről.- Menj!- intett Pansy az ajtó felé. Draco engedelmesen kinyitotta az ajtót, és lelépett a fogatról. Mindenki várakozóan a kilépő Pansy megjelenését figyelte. Minden szem rászegeződött. Draco felkészült, hogy ha kell elkapja az összeeső Pansyt, ám senki nem láthatta csak Draco, amint Pansy, aki az előbb még az egyenesen állással is küzdött, most arcán sötét elszántság suhant át. Felvetett fejjel lelépett a hintóról. A legkisebb bizonytalankodás sem látszott rajta. Egyenes tartással határozott léptekkel vonult a felsorakozottak elé. Arca keménysége és sötét pillantása félelmetes megjelenést kölcsönzött neki. Valóban tökéletes volt a megjelenése. Erőt sugárzó. Pedig ha tudnák a hű halálfalók! A legkisebb bizonytalankodás sem látszott rajta. Rideg hangon szólalt meg:

-         Mindenki tudja a pozícióját. Stratégiai pontokat felvenni!- adta ki a parancsot, s pálcáját övéből kihúzva a magasba tartotta. Gyémántos- ezüstös jelzőszikrát küldött magasan az égre, ezzel megadva az ellenfélnek is a küzdelem kezdetét. Ahogy aláhullottak a gyémánteső szikrái, megjelent az erdő másik oldaláról fellőtt vöröses bordó jelzőszikra is, jelezve, hogy elfogadják a csata kezdetét.