Vadhajtások varázsa
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Aranyszabály a mardekárban
Roxfort hetedév Carrow tanítások
 
Menü
 
Draco/Pansy (nagy11)
 
HP nyomán DM és a...
 
Tom Denem trilógia
 
A Lestrange-ház
 
Mardekár reménysége
 
Új világ fic
 
Roxforti jegyzetek
 
Mardekár pincéje '98 - névsor
 
Smaragdkövek
 
Aranyvérű gardróbok
 
Szavazóüst
Lezárt szavazások
 
Éji folyó csillagai
Éji folyó csillagai : 24. Malfoy-családi nap

24. Malfoy-családi nap


Vidám gyermekhangok szálltak a nyári szélben, vízcsobogással vegyülve. A nap meleg
fénnyel sütötte a park fáit, időnként könnyed szél lebbentette meg a kicsattanóan friss zöld
leveleket. A szoborpark felől halvány rövid nyári ruhában, egy karcsú nő közeledett a tó felé,
ahol a család összegyűlt. Szőke hajú fiúcska szaladt az érkező elé, és kirobbanó jókedvvel
vetette magát a vékony karokba. A nő ölébe kapta, komoly hangon magyarázott neki, végül a
földre eresztve a kisfiút megfogta a kezét. Együtt tértek vissza a kerti székekhez. Az egyik
napernyős asztal mellett Lucius és Narcissa ült és figyelték a tó alacsony vízszintjében
játszadozó unokáikat. Draco a vízben állt, a víz bokájáig sem ért, s a közeledőt nézte. Végül
kilépett a fűre és felhúzva papucsát, eléjük ment. Deimos visszafutott testvéreihez a vízbe.
Draco bevárta a feleségét. Pansy gúnyos mosollyal, könnyed léptekkel ért elé.

-         Nem is emlékszem mikor láttalak utoljára rövid szoknyában- jött a gúnyos fogadás.

-         Már el is felejtetted, milyen a lábam nappali fénynél?- vonta fel a szemöldökét Pansy.

-         Megleptél- Draco semmi kínzás alatt nem ismerte volna be, hogy amikor a szoborpark
felől közeledőt meglátta, még lélegezni is elfelejtett. Még a Roxfortban az
iskolaegyenruha fekete rövid szoknyájában látta utoljára Pansyt térd felett érő
szoknyában, s amióta a felesége, soha. Nem mintha ne tudta volna mit takarnak a
hosszú szoknyák, de azért ez teljesen váratlanul érte, hogy Pansy ennyi év után ismét
rövid szoknyában álljon előtte. Pansy ujjatlan nyári blúzáról sepert le egy apró
bogarat, s futólag megjegyezte.

-         Látom, semmilyen hatással nem vagyok rád- sandított fel Pansy. Draco egyetlen
rántással magához húzta a nőt és hevesen megcsókolta. Kezét egyetlen röpke
mozdulattal a szoknya alá csúsztatta és végigsimított Pansy fenekén.

-         Draco!- tolta el magát Pansy.

-         Kinek öltöztél fel így Pansy? Csak nem Pitonnak?- jött a gúnyos kérdés, de Draconak
el kellett ismernie, hogy most alig tudja fékezni magát, hogy ne vigye azonnal a
halószobájukba Pansyt.

-         Sikerült féltékennyé tennem téged? Valóban?- Pansy halvány mosolyt eresztett meg.

-         Távol áll tőlem a féltékenység csírája is. Ugyan ki nézne rád Pansy, amikor ilyen
förtelmesek a lábaid?- jegyezte meg azt, ami épp ellenkezője volt, annak amit gondolt.
Pansy ellépett Draco mellett és a tó felé folytatta útját.

-         Szerencséd, hogy nem hoztam pálcát magammal- suttogta hidegen.

-         Nos? Mégsem egyedül jött Piton ugye? Voldemorttal jött? Hm? Szíved szerelme?-
Draco derekánál fogva magához akarta húzni a nőt, hogy együtt haladjanak tovább, de
Pansy oldalt lépett, hogy kikerülje.

-         Draco, most tényleg nem vagyok abban a hangulatban- futtatta Pansy a szemét a
vidám gyerekseregre. Draco szeme elkomorult és komolyabb hangot megütve
kérdezte:

-         Mit mondott?

-         Talán egy hónap múlva már teljesen rendbe jövök- Pansy kifújta a levegőt, és megállt
az egyik rózsabokor mellett. Finoman leszakított egy bimbót, és ujjai közt pörgetve
folytatta útját.

-         Ennél jobb bájitala nem volt a nagyszerű bájitalmesterünknek?

-         Ez egy új fejlesztés, a leggyorsabb. Legnagyobb örömödre, most már szüntelenül
fájhat a mellkasom. Gondolom ez a hír boldoggá tesz?

-         Ez csekély kínzás neked Pansy. Nem vagyok megelégedve Piton erőtlen
próbálkozásaival, hogy fájdalmat okozzon neked- ellenkezett gúnyosan Draco.- Miért
nem rám bíztad a megfelelő bájital elkészítését?

-         Ezt te sem gondolod komolyan, hogy a kísérleti alanyoddá alacsonyodjak. Nem
beszélve arról, hogy így túl könnyen megszabadulhatnál tőlem – Pansy elégedett
mosolyt küldött felé.- Ezt az örömöt nem adom meg neked

-         Pansy ez már olyan elcsépelt szöveg. Tudjuk mindketten, hogy egymás
megmérgezését tervezzük, szóval nem kell állandóan hangoztatnod - sóhajtott
színpadiasan Draco.

-         Igaz is kedvesem. Talán majd új eszközökkel próbálkozom. Kviddicseztetek?

-         Ez az új módszer? Le akarsz lökni a seprűmről?

-         Most kinek is rosszabb a humora?- nézett rá gúnyosan gondolkodást tettetve Pansy.

-         Téged vártunk- intett Draco Danielnek.- Most külön élvezetben részesülhetek, hogy
rövid szoknyába jöttél.

-         Ne is álmodj róla!- sziszegte Pansy.- Ma nem kviddicsezek.

-         Ezt a fiadnak próbáld elmagyarázni.

-         Már próbálkoztam vele.- húzta el a száját Pansy.

-         És sikerült?

-         Úgyis tudod a választ, fölösleges ilyen gúnyosan kérdezned. Fogadjunk, hogy
pocsékul tanítottad meg repülni.

-         Hát biztos jobban tud, mint te.

-         De még mindig jobban tudok repülni, mint te párbajozni.

-         Ez azért merőben túlzás.

-         Nem akartam már megint intim példákat hozni- gonoszkodott Pansy.

-         Most ezzel azt akarod mondani…

-         Pontosan azt akarom mondani – jegyezte meg gonosz mosollyal Pansy.

-         Még jó, hogy van aki értékeli ezen képességeimet.

-         Nos álmokban könnyű elkápráztatni egy nőt, de tettekben…- Pansy nem fejezte be a
mondatot.- Hogy haladsz?

-         Stabil és határozott ütemben.

-         Te és a stabilitás, olyan ingatag vagy mint egy fűszál.

-         Ha a feleségem így bánik velem, hogyan is viselkednék másként -  Draco felült a
seprűjére és körberepülte a nőt.- Ha kicsit jobban éreztetnéd velem milyen csodálatos
és felejthetetlen vagyok…- kacagott fel gúnyosan.

-         Inkább repülök két kört - szúrt vissza Pansy. Ő is seprűre ült.

-         Ez a beszéd! Deimos! Daniel gyertek már! Deimos most azon kivételes és évezredben
egyszer előforduló esetet láthatod, amikor anyád seprűre ül és nem esik le. Ezt meg
kell nézned!

-         Deimos továbbá most azt is láthatod, hogy anyád repülésben is lepipálja apádat!-
kiáltotta a kisfiúnak Pansy és Dracora nézve suttogta.- Vigyázz kedvesem, mert
maradék tekintélyedet is elveszted a gyerekeink előtt. Lassan már nincs olyan, amiben
ne lennék jobb nálad.

-         Pansy! Azért mert véletlenségből, és pillanatnyi elmezavar folytán a Nagyúr téged
választott ez még nem jelenti azt, hogy mindent jobban tudsz nálam. Sőt!

-         Nem tehetek róla, hogy irigykedésedben elvesztetted maradék józan ítélőképességed.

-         Nem tehetek róla, hogy mérhetetlen uralkodási vágyadban elvesztetted racionális
értékítéletedet.

-         Demios mi leszünk egy csapatban! - kiáltotta Pansy.

-         Mi az, hogy ti? Most miért foglalod le.

-         Te még repülhetsz vele eleget. Amúgy is itt van most drága unokatestvéred, légy vele.

-         Csak nem megrémültél egy tizenkét éves fiútól? Óh a nagy utód!- gúnyolódott Draco.

-         Ellenkezőleg. Élvezni fogom a teljes letiprásotokat a pályáról.

-         Ha nyertek azt csak annak köszönheted, hogy hagyom a fiamat nyerni.

-         Ugyan. Te senkit nem hagysz nyerni. Annyira önző vagy.

-         A Nagyúr véletlenül nem a jó emberismerő képességeidet méltatta a minap?

-         Ezt azokra értette, akikkel nem osztom meg minden nap az ágyat. Egyébként kiváló az
emberismeretem. Ellentétben veled.

-         Drágám már megint olyan unalmas vagy. Na nem baj este ismét friss szeretőm
karjaiban lehetek.

-         Milyen kár, hogy csak képzeletben - húzta el a száját tettetett sajnálkozással Pansy.-
Kíváncsi vagyok, hogy tanítottad meg Deimost repülni. Remélem nem a rossz
seprűfogási technikádat tanítottad meg vele, amit Madam Hooch is megjegyzett annak
idején - Pansy nem bírta megállni, hogy ezzel még ne vágjon vissza a férfinak, akin
azonnal meglátszott, hogy jól emlékszik arra az elsős roxforti órára.  Deimos
felröppent mellé és kimondhatatlan boldogság sugárzott róla, hogy anyjával együtt
repülhet, sőt, hogy anyja itt van vele a parkban és a kedvéért repülni is hajlandó volt.
Draco sem ismerte be, de tényleg nem gondolta volna, hogy Pansy hajlandó
kviddicsezni a fia kedvéért. Ez a nap tökéletes meglepetésekkel szolgált. Ő is
megnyugodott, hogy végre kikapcsolódhatnak, és Pansyval együtt a gyerekeivel lehet.
Az elmúlt hónapokban ez nagyon hiányzott az életükből. Most sokkal többet voltak
kint a parkban, mint eddig valaha. Pansy szabta meg az irányt, és most ő is hosszú
szünetet akart. Voldemort idejében soha nem volt ilyen. Hogy ne legyen egy héten
legalább egy gyűlés, ne üzenne, ne kelljen elé járulni. Pansy pedig már lassan két hete
nem hívta a halálfalókat össze. Az első csata után kijár a pihenés. Draconak sejtelme
sem volt, vajon minderről mit gondolhat a Nagyúr. Pansy nagyon ritkán említette,
hogy ha kettesben beszélgetnek mi volt a téma, vagy mit vitattak meg. Az irányításon
azonban erősen érezhető volt Pansy keze nyoma. Ami teljesen megosztotta a
halálfalók véleményét. Ami nem jó, mert éppen azok fejezték ki időnként
nemtetszésüket, akiknek nem kellene. Itt vannak mindjárt Carrowék. Bár a Malfoyok
jelezték, még konkrétan nem született megállapodás közöttük, hogy a két gyermeket
egymásnak szánják. Vagyis elméletben Deimosnak már választottak jövendőbelit.
Carrowék lánya alig néhány hónappal fiatalabb Deimosnál, és amikor megszületett a
Malfoyoknak első számú választottja lett. Mindenben tökéletes volt számukra.
Hasonló családi körülményekkel, mint egykoron Pansy. Bár a Carrow lánynak még
születhet testvére tényleg nem a hozomány miatt esett rá a választás. Elsősorban azért
mert időben született és velük sincsenek még erős rokonságban. De idősebb Mr.
Carrow lelkes híve volt Voldemortnak, és bár nem mutatta ki nemtetszését, amikor
Pansy került hatalomra, gyakran említette burkoltan vagy utalt arra, hogy egy nő
teljesen más irányító, mint egy férfi. Ami Pansy egyik legérzékenyebb pontja volt.
Ennek a gondolata is kihozta a sodrából. És Carrow erre bizony elég sokat gondolt,
amit Pansy látott. Ezért kellett Carrownak időnként rövid Cruciatus alatt szenvednie.
Draco értette is és nem is felesége ezen kitöréseit. A legtöbb halálfalónak az volt a
legnagyobb gondja mint régen Voldemort idejében. Nem voltak képesek olyan erősen
lezárni elméjük bizonyos részeit, mint amilyen jó legilimentor volt Voldemort. És bár
Draco nem tudta eldönteni Voldemort és Pansy közül melyik a jobb, abban biztos
lehetett, hogy nála jobbak. Pedig a Malfoyok igazán jók voltak az okklumenciában.
Nem véletlen, hogy Voldemort legbizalmasabb emberei körébe tartoztak, csakúgy
mint Piton. Minél jobb volt valaki az okklumenciában annál közelebb volt
Voldemorthoz. És kétségtelenül Pansyhoz is. A felállások nem sokat változtak. Az,
hogy Voldemort kinevezte Pansyt érdekes felállást hozott a házasságukba is. A furcsa
az volt, hogy erről soha nem beszéltek, még mentálisan sem. Persze gúnyolódni
gúnyolódtak egymáson, de sok tekintetben Dracot meglepte, hogy Pansy  az ő
irányába nem változtatott. Komolyan soha nem emelt rá pálcát, sőt még igazán
legilimenciát sem nagyon alkalmazott rajta. Mintha a családtagok tabunak számítottak
volna Pansy számára. Legalábbis akik a Malfoy kastélyban éltek. Pansy, aki képes volt
bárkitől megkérni az alázatot, és bárkit gondolkodás nélkül megalázott, vele soha nem
tett ilyet. Még a meghajlást sem követelte meg tőle soha. Draco természetesen
idegenek előtt ugyanolyan volt vele, mint ha egy volna a halálfalók között. Kiválóan el
tudták választani egymástól a magánéletet és a vezető-halálfaló szerepet. Ennek
ellenére Draco kivétel nélkül betartotta, hogy ha küldetésből tér vissza meghajolt még
akkor is ha csak ketten voltak. Egyetlen egyszer próbálta ki mit reagál Pansy, ha nem
teszi meg, de ő csak gúnyosan mosolygott szokásához híven. Furcsa egy helyzet volt.
De Pansy igazán nem uralkodott felette. Valóban úgy viszonyult mindenhez, mint egy
társ. Tehát a küldetésekben a kettejük érdeke volt, közös érdek. És Draco lett legfőbb
személyi tanácsadója, akivel dolgozószobájában megvitatta a legapróbb dolgokat is.
És természetesen Voldemort tájékoztatása volt legfőbb feladatuk. És érdekesen alakult
kettejük viszonya is. Voldemort, aki senkit nem tartott egyenlőnek magával, talán
egyedül Pansyt már igen. Draco nem is tudta eldönteni, hogy Voldemort öregkori
engedékenységből tűri meg Pansy eltérő terveit, vagy valóban ezt is akarja. Hogy
Pansy tervei érvényesüljenek az övével szemben. Draco természetesen nem figyelt
kellőképpen a kviddicsre, és hagyta jócskán nyerni Deimost és feleségét. Este
meglepetést szántak Danielnek. A portréterem felé vezette Lucius, és a hatalmas
folyosónyi teremben a falon sorba képek lógtak. Draco ment csak velük, a két nő a
könyvtárban maradt. Lucius megállt a terem közepén, a fiú vállán nyugtatva a kezét.
Draco az egyik ablakpárkányra ülve figyelte a jelenetet.

-         Daniel! Megismered az édesanyád portréját?- kérdezte mély baritonján Lucius. Daniel
halványan bólintott és a kiválasztott képhez közeledett. Lucius kifürkészhetetlen
szürke tekintetét egy pillanatra Dracora vetette, s követte a fiút a portré elé. A nő egy
kanapén ült. Gesztenyebarna haja lágy hullámokban keretezte arcát. Szürke szemei
találkoztak Luciuséval. Fehér apró rózsaszín virágmintás abroncsos ruhában ült a
széles kanapén.

-         Rég jártál erre Lucius!- jegyezte meg száraz hangon.

-         Szervusz Daphné!- állt meg húga portréja előtt Lucius.- Elhoztam a fiadat.

-         Szervusz Daniel! Gyere csak közelebb! Hogy vagy? És miért nem vagy Harryéknél?

-         Szia!- Daniel megállt egy lépésre a portré előtt.- Nyaralni jöttem.

-         Nyaralás Lucius?- kérdezte a nő szürke szemeit bátyjára szegezve.

-         Igen. Visszakapják, ne aggódj!

-         Sokat nőttél mióta utoljára láttalak!- nézett a nő Danielre és kedvesen rá mosolygott.

-         Te viszont ugyanolyan maradtál.

-         Ez kedves tőled - Daphné lágy mosolya mögött némi szomorúság látszott. Lucius
hátrahúzódva hagyta, hogy beszélgessen anya és fia. Draco körbehordozta tekintetét a
portrékon. Elmosolyodott, amikor látta, hogy nagyanyja vidáman integet neki,
bólintással és könnyed mosollyal jelezte, hogy észrevette.

-         Mikor helyeztétek vissza Daphné képét?- kérdezte Draco, ugyanis a kép a
pincetermekbe került, amikor Daphné megszökött a mugli férjével.

-         Amikor kimentél elé. Végülis most már megérdemli nem?- dörzsölte meg Lucius az
állát.

-         Hát nem tudom, nem ez az a terem, ahonnan hangos dühös szóváltások hallatszanak
azóta?- utalt a néhány napja hallható hangokra.

-         Ó ez volna? Arra gondoltam, ha Daniel szeretné, akkor a szobájába tesszük anyja
portréját, és megoldódik ez a gond - Draco csak bólintott.

-         Gyere Daniel, most már menjünk vissza a könyvtárba! - szólt Lucius a fiúnak, aki
elbúcsúzott anyja képétől. Visszatérve a könyvtárba, a Malfoy feleségeket is
nosztalgikus hangulatban találták. Draco felesége mögé lépett, aki az egyik könyvtári
íróasztal mögött ült és egy széles bőrkötéses könyvet lapozgatott. Pansy nem vette
észre a mögé lopódzót és elmélyülten figyelte a képet. A mozgó képen fehér  hópaplan
borította a tájat. A fenyveseken is vastag hóréteg húzta az ágakat, és egy fehér
ezüstcímeres hintó közeledett. Hat hófehér jegesmedve húzta, s megálltak a lépcső
előtt. A hintóból Pansy szállt ki hófehér mókusszőrmés esküvői köpenyében. A
gyenge hópelyhek elől a lépcső tetejére menekült az oszlopcsarnok alá, hófehér
ruháját megemelve lépkedett fel a hosszú lépcsősoron, s ahogy felért izgatottan torpant
meg. A képen nem látszott, hogy mit látott meg, de Draco tudta, hogy az emelvényt
látta meg, amin már ő várt rá. Kivételesen érzelmes pillanatot kapott el a fotós. Pansy,
amint felsiet a lépcsőn, kipirult arccal, izgatottan benéz a szertartás termébe, és a
háttérben a medvék húzta hófehér hintó, az egész kép gyöngyházfehéren csillogott. Az
izgatott menyasszony. Draco előtt volt még az is, ahogy összenéztek, Pansy lefejtette
magáról a mókusszőr kabátot és izgulva lesimítja szoknyája tülljét. Az esküvői
képsorozatokat nézte Pansy, múltba révedő szemmel. Daniel lépett mellé, s erre Pansy
zavartan körülnézett. Szeme találkozott Draco kérdő tekintetével.

-         „Nosztalgiázunk?”- kérdezte Draco.

-         „Talán.”

-         „Visszaidézed fiatalkorod emlékeit? Azok az idők már elmúltak, amikor ártatlan és
gondtalan voltál.”

-         „Az ártatlanság még igaz is. Na de a gondtalanság?”

-         „A rossz nyelvek szerint a téli esküvők nem szépek”- Draco tekintete
visszakalandozott az izgatott érkezés pillanatára.- „Lehet ennél szebb egy esküvő?”

-         „Hát nem is tudom. Elég hideg volt.”

-         „Olyan sótlan vagy. Akkor minek nézed, ha nem tetszik?”- bosszankodott Draco
durcásan.

-         „Mert tetszik”- Pansy mosolyog.- „Emlékszem erre a pillanatra, akkor láttalak meg
először az esküvőnk napján, az emelvényen, nagyon felkavaró jelenség voltál.”

-         „És én is ekkor pillantottalak meg a menyasszonyi ruhádban.”

-         „És?”

-         „Mi az, hogy és?”

-         „Mi volt a véleményed?”

-         „Biztos, hogy tudni akarod?”

-         „Igen.”

-         „Fájni fog”- figyelmeztette Draco.

-         „Nem baj. Ne kímélj! Máskor se szoktál!”

-         „Hogy te vagy a leggyönyörűbb menyasszony, akit életemben láttam.”

-         „Hú Draco! Ez tényleg fájt! Túl érzelgős.”

-         „Én mondtam.”

-         „Ennyire, hogy lehetsz csöpögős, hova lett a Malfoy méltóságod?”

-         „Igazad van, kezdem teljesen elveszíteni a tekintélyem. Nagyon rossz hatással vagy
rám.”

-         „Állítsd vissza a lelki egyensúlyod, de nagyon gyorsan.”

-         „Szerintem te majd teszel erről.”

-         „Hát persze már a kvidicspályátokon kezdtem. Levertelek, de piszkosul.”

-         „Lesz még visszavágó”- Pansy erős köhögőrohamban tört ki, szaggatta a köhögés a
tüdejét, szája elé tartva kezét egyetlen gyors mozdulattal felállt és a könyvtárban
ülőknek hátat fordított, így csak Draco láthatta a csuklóján lecsorranó vércseppeket,
azonnal kikapta mellényzsebéből a címeres kendőjét, és Pansyt átkarolva  átnyújtotta,
aki szája elé szorította, és sietős léptekkel a könyvtárajtóhoz siettek. Pansy hörögve
köhögött, s Draco pálcaintéssel bevágta maguk mögött a széles ajtót. A becsukódó ajtó
mögül még hallották, ahogy Deimos rémülten kiált utánuk:

-         Anya!- ugrott le Narcissa mellől a kanapéról és utánuk akart futni. A velük szemközti
fotelből azonban Lucius is felpattant és talárjával beterítve a kisfiút, útját állta, hogy
véletlen se lássa, anyja rosszullétét.

-         Semmi baj Deimos.

-         De igenis van - rémült szürke szemeit nagyapjára meresztette és máris csorogni
kezdtek a könnyei.- Anyához akarok menni.

-         Édesanyád most elment lepihenni. Majd holnap láthatod - Lucius visszaültette a kisfiút
Narcissa mellé, s közben összenézett feleségével.

-         Nem hiszek nektek.

-         Dehogynem - kapcsolódott Narcissa a beszélgetésbe.- Ha megígéred, hogy nem sírsz
elviszünk egy nagyon szép meseoperára holnap. Nos?- a kicsi fontolgatta az
elhangzottakat, s még néhányat szipogott.

-         És anya is ott lesz?- kérdezte bizonytalanul.

-         Igen. De mi a mellette levő páholyban leszünk. Összeszeded magad és nem
pityeregsz?

-         Rendben. De elvisztek, és anya is ott lesz.

-         Ott lesz, erről biztosítalak - Narcissa finom ujjaival megsimogatta a kisfiú szőke fejét
és bátorítóan mosolygott rá.

 

             

             

Draco & Pansy
 
Szalon
 
Idézet

„Malfoy vihogva visszafeküdt az ülésre- ahol két helyet foglalt el -, és Pansy Parkinson ölébe hajtotta a fejét. Pansy olyan önelégült képpel cirógatta Malfoy szöke haját, mintha a fél világ irigyelné töle ezt a kitüntetö feladatot.” /Rowling: HP6, p. 146./

 
Forradalom/Revolution
 
Így írtok ti
 
D&P novellák
 
Versek
 
D&P szerepjáték
 
Muglivilág soraiból
 
Szombati boszorkány top 10
 
Könyvespolc
 
Malfoy-gyűjtemény
 
Malfoy képtár
 

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?