Harry leállította a motort és a kesztyűtartóból kivett egy törlőkendőt. Áttörölgette az arcát
és kezeit. A visszapillantó tükörben megpróbálta elrendezni fekete tincseit, ami
reménytelen küzdelemnek tűnt. A tükörben látta, hogy fia a mozdulatait figyeli és
rámosolygott. Jamie visszamosolygott rá.

-         Na mi a véleményed? Látszik rajtam valami furcsa?

-         Nem - rázta a fejét vidáman Jamie.

-         Olyan vagyok, mint mindig?

-         Igen- nevetett rá Jamie.

-         Helyes. Akkor mehetünk- Harry becsapta az ajtót, és fiához ment, hogy kisegítse az
ülésből. Összeráncolt homlokkal nézte a biztonsági övet, ami nem volt
bekötve.

-         Hm. Jamie?- nézett a fia zöld szemébe.- Kiszálltál a kocsiból?

-         Jaj igen- hervadt le a mosoly Jamie arcáról.- Egy szőke fiúval találkoztam.

-         És?- nézett rá szemüvege mögül kérdőn Harry.

-         Hát. Volt egy gyűrűje és megmutatta.

-         Jamie! Mit is mondtam neked?

-         Csak segítettem neki levenni a gyűrűt.

-         Te le tudtad húzni a gyűrűjét?- Harry agyán cikáztak a gondolatok. A fia. Hát persze,
ő lehúzhatta a gyűrűt. Jamie lecsusszant az ülésről és kisurrant, befutott a házba.

-         Sziasztok megjöttünk!- kiáltotta be, s Harry ráérős léptekkel követte, s már hallotta a
bentről érkező hangokat.

-         Minden rendben ment? Daniel nem szomorkodott? Találtatok neki helyet a Roxfort
Expressen?- sorjáztak Hermione kérdései.

-         Minden rendben volt. Daniel nem volt szomorú, mert találkozott egy lánnyal és vele
ült, volt helye- válaszolt Jamie lelkiismeretesen anyja kérdéseire.- Jó neki. Én is menni
akarok vele!

-         Sajnos fiam mire te oda kerülsz addigra Daniel már kijárja a Roxfortot.

-         Kár- szontyolodott el Jamie, s húgához szaladt. Harry ekkor lépett be a szalonba és
földbe gyökerezett a lába. Nyitva felejtve a száját nézte Hermionét, aki a kandalló előtt
állt. Haját laza kontyba tűzte, néhány rakoncátlan tincs hullott le keretezve arcát.
Fekete hosszú szoknyája oldalt egészen hosszan felsliccelve teljes hosszában látni
engedte combját, és ezüstösen csillogó, ejtett vállú blúza enyhén átlátszó volt.

-         Harry?- nézett rá Hermione értetlenül.

-         Öh - nyöszögte Harry feleségén felejtve a szemét.- Hermione?- jött meg kábulatában
nehézkesen a hangja.- Hol voltál?

-         Kis butus- mosolygott Hermione- hát elfelejtetted? Ma tartottam a manójogi
előadásomat a bizottság előtt - Hermione elnézően mosolygott és fekete magas sarkú
cipője lágyan koppant a parkettán, ahogy Harryhez lépett.

-         A francba!- nyögte Harry.- Tényleg elfelejtettem. Ne haragudj! Hogy sikerült?

-         Teljes siker, elfogadták a könyvem- mosolygott Hermione és Harry mellől elemelt két
pezsgőspoharat, s az egyiket a kezébe nyomta.- Nos koccintasz velem?

-         Természetesen- vette el Harry a felé nyújtott poharat.- Gratulálok drágám!-
Hermionéhez lépett és izzó tűzzel birtokba vette felesége ajkait. Amikor sajnálkozva,
de megszakította a csókot, Hermione láthatta a meggyulladó parázslást Harry zöld
tekintetében.

-         Harry?!- súgta halkan Hermione.

-         Igen?- kérdezte vissza halkan Harry teljesen Hermione jázmin illatú bűvkörében
kábulva.

-         Kivel párbajoztál már megint?- jött a megrovó kérdés figyelmeztetően.

-         Honnan tudod?- nézett rá megrökönyödve Harry.

-         Olyan jellegzetes illatod van küzdelem után- mosolygott rá sokat sejtetőn Hermione.

-         Ez jelzés volt, hogy nem ártana lezuhanyoznom?- kérdezte mosolyogva Harry.

-         Nem- kacagott fel csendesen Hermione.- Ellenkezőleg, nagyon izgatónak találtam
mindig is.

-         Jól titkoltad- somolygott rá Harry csillogó szemekkel, s finoman Hermione
pezsgőspoharához koccintotta a sajátját, s lassan kortyolgatta az édes italt. Hermione
pohara fölött csábító mosollyal nézett fel férjére.

-         Szóval ki volt az?

-         Pansy Malfoy- jött a rövid és tömör felelet.

-         Sejtem milyen élvezetes lehetett- kortyolt a pezsgőbe Hermione, de szemét nem vette
le Harryről. Harry izgató tekintettel futtatta végig szemét Hermionén miközben a
tálcára visszahelyezte az üres poharat.

-         Megyek lefürdök- mondta rekedtesen.

-         Ne- koppant Hermione pohara is a tálcán, s karjait körbefonta Harry nyakán és lehunyt
szemmel rátapadt férje ajkaira. Szája ízén érezni lehetett a pezsgő édességét, s lábai
elgyengültek Harry indulatos, felkavaró csókja hatására. Lágyan, hosszan, és puhán
érintették egymáshoz ajkukat. Hermione ujjait átfuttatta Harry mellkasán, és
elhúzódott. Elindult a lépcsőn felfelé lágy csípőringással, s a lépcső közepén
hívogatóan visszafordult. Harry szemei elsötétültek a vágytól, ahogy végignézett a
lépcsőn álló nő karcsú lábain, amelyek elővillantak a szoknya kivágásán. A fekete
harisnyába bújtatott lábakon siklott a tekintete, s démonian megigézték a szép vonalak.
Észrevétlen gyorsasággal a lépcsőn álló nő mellett termett és határozott, türelmetlen
mozdulattal a lépcsőkorláthoz szorította, átkarolva, kezeit végigsimította a karcsú
csípővonalon, s a szoknyakivágásnál felcsúsztatta birtokló, követelőző ujjait Hermione
combján. Hevesen, vadul és izgatóan csókolta. Hermione engedve, hogy a férfi
felhúzza a lábát, cipője sarkát beakasztotta a lépcsőkorlát egyik fokába, és a korlátra
emelkedve csípőjük egy vonalba került. Harry azonnal a korláthoz szorította, és
beletúrt Hermione szépen rendezett lágy tapintású hajzuhatagába. Hermione
felnyögött a lábai közé furakodó keménységet megérezve, s csípőjét a férfiéhez
nyomta.

-         Azért érjünk még előtte fel a hálóba - lihegte Harry ajkaira, ahogy egy levegővételre
elvált a szájuk egymástól. Hermione eltolta Harry kezét, s maga után vonszolta a
lépcsőn felfelé.- Nem szeretném, ha a gyerekeink a lépcsőn találnánk minket éppen.
Khm…- búgta mosolyogva Hermione és behúzta a haló ajtaján Harryt, aki egyetlen
türelmetlen mozdulattal lehúzta a szoknya cipzárját és az könnyed libbenéssel a földre
hullott.

-         Mégiscsak le kellene fürödnöm- akart elhúzódni, de Hermione nem engedte. Magához
húzta és az ágy felé kezdett araszolni. Harry nyakkendőjét hevesen leráncigálva az
ingét kezdte kigombolni.

-         Mennyit is ittál ezen az ünnepségen?- kérdezte Harry incselkedve és megemelve
Hermione blúzát, egyetlen rántással lehúzta róla. Ujjait végigpergette a nő
gerincvonalán, mire Hermionén apró remegések futottak végig.

-         Nem is tudom. Biztos eleget- búgta szerelmesen, s lekapta Harry szemüvegét és az
éjjeliasztalra tette.

-         Mindjárt gondoltam- lihegett Harry apró csókokat hintve Hermione nyakára, és a
melltartó feletti dekoltázsra.

-         Hm?- kérdezte Hermione, miközben hagyta, hogy Harry hanyatt döntse s azonnal
ránehezedjen.

-         Egyébként biztos nem lennél, most ilyen hangulatban.

-         Azt mondod?

-         Hát úgy ismerlek. De nem baj, nagyon tetszik nekem ez a mostani hangulatod -
motyogta Hermione hasán futtatva ajkait.

-         Harry!- nevetett Hermione, s ujjaival Harry hajába markolt.

-         Azt hiszem ezt máskor is alkalmazom. Ezentúl minden éjszaka leitatlak.

-         Minden éjszaka?- nyitotta fel Hermione a szemeit.- Nem sok ez egy kicsit?- kérdezte
mély búgó hangon, miközben érezte, hogy Harry legörgeti a harisnyát lábairól.

-         Szóval mégsem kívánsz?- könyökölt felé Harry.

-         Megmutatom- Hermione megragadta Harry kezét és finoman irányítva magába
fogadta.

-         Hermione!- suttogta Harry ajkaival Hermione fülét súrolva, ahogy érezte a forró
nedves szorítást az ujján. Hermione halkan felsóhajtott, ahogy enyhült az eddig
tehetetlen szorítás a lábai között és izgatottan lehúzta Harry fejét, hogy megcsókolja.

-         Ne várass tovább!- suttogta türelmetlenül, lehúzva Harry nadrágját. Visszahanyatlott a
párnára és várakozó izgalommal hívogatóan nézett Harryre. A sötétlő zöld pupillák
szenvedélyesen végigpásztáztak a meztelen csinos női testen, s Hermione elégedett
sóhajjal érzékelte, hogy Harry ránehezedik és megemelve csípőjét magába fogadta.
Harry is felnyögött a befogadó forróságot érzékelve, s lassú mozgásba kezdett.
Hermione elragadtatott hörgéssel reagált minden egyes lökésre, miközben Harryhez
feszítette magát. Megragadva Harry csípőjét, adta meg a ritmust, s Harry
engedelmesen követte az irányítást. Könyökére támaszkodott, majd finoman
Hermione csípőjére csúsztatta tenyerét és egyetlen lendülettel átfordult az ágy másik
végére gördülve, s már Hermione volt felül. Egyre erőteljesebb hullámok öntötték el a
testüket, forró lavinaként végigsöpörve rajtuk. Behunyt szemmel élvezték a másik
közelségét, rezdüléseit, mozgását. Sodorta őket az ár, Hermione egyetlen türelmetlen
mozdulattal kihúzta a haját összetartó vastag csatot és elhajította. Haja lágyan söpörte
Harry mellkasát minden mozdulatnál, s a finom jázminillat csiklandozta Harry orrát,
aki nyöszörgéssel Hermione csípőjén tartotta kezét, egyre nagyobb intenzitással
átadva magát az elsöprő szenvedélynek. Megszűnt a világ körülöttük, elmerültek
egymásban, mélyen átérezve az őket körülvevő boldog elégedettséget, lázas
várakozást, s semmihez sem fogható érzést. Elragadtatást, és szerelmes vágyódást.
Mintha közös utazást tennének az univerzumban, szédítő sebességgel, csak egymásba
kapaszkodva együtt hullámozva, száguldva a csillagok között. Ugyanazt a célt,
szenvedélyt követve, lelki összehangolódásban, mintha nem is a pezsgőszín ágyterítőn
lennének, hanem lebegnének valahol ég és föld között a felhőkön, egészen közel
egymáshoz, meghitt bizalmasan, együtt átélve a csodák egyikét, amely a világban csak
létezhet. Hermione a párnát szorongatta, markolta, s háta ívbe feszült, felsikoltott a
gyönyörtől, amikor Harryvel együtt jutottak el a csúcsra, mintha a sötétben tüzijátékok
robbantak volna felettük, robbant szét az elégedett kielégült érzés bennük. Hosszan
élvezték a testükön végigfutó apró remegéseket.  Hermione erőtlenül engedte el magát
és rogyott Harry mellkasára. Pihegve, ziláltan szedte a levegőt, egyszerre lélegezve
Harryvel. Harry mellkasa észvesztő ütemben emelkedett és süllyedt, tenyerével lágyan
simogatta Hermione hátát szótlanul, megdöbbentek a rájuk törő szenvedélyen, ami így
elragadta őket. Hallgatták egymás lassan csillapodó lélegzetvételét. Testük
fokozatosan lenyugodott, s jóleső elégedettséggel bújt Hermione Harry mellkasához.
Élvezték a rájuk ereszkedő csendet, a szobára sötétség kúszott, s félálomba merültek,
de Hermione nem engedte, hogy a férfi elaludjon.

-         Tehát mi volt ez a küzdelem?

-         Összefutottunk hazafelé jövet- köszörülte meg a torkát Harry.- Igaz a minisztérium
megzavarta a kis párbajunkat.

-         Mégis úgy tűnik, hogy nyugodtabb vagy most.

-         Igen. Ezt Jamienek köszönhetem.

-         Szóval mégiscsak zavart a dolog- könyökölt fel Hermione, hogy Harry szemébe
nézhessen.

-         Persze, hogy zavart. Tényleg nem akartam a fiukat bántani, de Pansy Malfoyon semmi
más sebezhető pont nincs.

-         El tudom képzelni, mit érezhetett - mondta sötét tekintettel Hermione.- Én végig
elleneztem ezt.

-         Tudom. Hallgatnom kellene rád- sóhajtott Harry.- Tulajdonképpen már majdnem
eljutottam odáig, hogy felajánlom, segítek nekik.

-         Az érdekesen hatott volna- túrta hátra Hermione összekuszálódott haját.

-         De a fiúk végülis maguk közt lerendezték- Harry zöld szemeiben meleg fény gyúlt a
fiára gondolva. - Majd megjutalmazom Jamiet, amiért ezt megoldotta nekem.

-         Helyes- nevetett fel halkan Hermione.- Készülj, hogy a bankba is be kell ugranod, ha
ki akarod mutatni a háládat.

-         Ajaj- ráncolta össze Harry a homlokát.- Sokba lesz nekem ez a kis kisegítő akció. De
legalább már nem nyomja a lelkiismeretem.

-         Kellett neked átállnod.

-         Na igen, visszakapom tízszeresen a számlát a lelkiismeretemtől. Egész hónapban ez
nyomta a szívem. Tényleg ideges voltam.

-         Mert azért nem ismered be, de nagyon aggódtál Deimosért - tette Harry szíve fölé a
tenyerét Hermione.

-         Igen. A probléma ott kezdődött, hogy Voldemort mérhetetlen ravaszsággal átadta a
hatalmat. Amikor átálltam még ő volt hatalmon, vele szemben azért messze könnyebb
lett volna feketemágiát alkalmazni. Igazán még élveztem is volna. De most a
Malfoyok ellen. Az egészen más. De továbbra is azt vallom, hogy nem árt
feketemágiánál maradni. Az ő eszközeik is a feketemágiából erednek. Ha ismerjük a
feketemágiát könnyebben védekezhetünk ez ellen. De ez jó lecke volt, már megint.
Igen. Ne feledjük, hogy azért ők sem angyalok- komorult el Harry arca.- Emlékezzünk
csak a legutóbbi összecsapásra. A mugli származásúakat mészárolták kíméletlenül.
Hermione téged is megölnének - Hermione összerezzent a szavakat hallva.

-         És ha elfogadtad volna a békeszerződést?- kérdezte halkan Hermione.

-         Akkor ellenem fordult volna mindenki. Gondolkozz! Akik a mi oldalunkon vannak,
hogyan is egyeznének bele az életük korlátozásába? Ez olyan mintha mi alacsonyabb
rendűek lennénk náluk. És ilyen erővel sok tehetséges varázsló és boszorkány
sohasem kerül be a varázsvilágba, nagyon sok mugli származású tehetségesebb, mint
az aranyvérűek, miért akarják megfosztani a varázsvilágot ezektől az emberektől?

-         Megértelek. Az emberek, mind ezt várták tőled. Én is. Ilyen lealacsonyító feltételeket
nem fogadhattunk el.

-         Az egyenjogúságunkért, a gyerekeink egyenjogúságáért küzdünk. Érted Hermione?-
nézett rá kétségbeesett arckifejezéssel Harry.

-         Igen, értem, de Pansy Malfoy azt mondta talán, ha elfogadod el is felejtjük később
ezeket.

-         Igen. Vagy hatalomra kerül Deimos, aki további szerződést köttet Jamievel, vagy
valakivel, aki utánam felveszi a harcot velük. És azt kéri tőlük, hogy gyermektelenül
éljenek. Kezdik kicsiben és folytatják tovább, egyre drasztikusabban. Komolyan azt
mondod, hogy engednem kellett volna?

-         Nem. Én is úgy látom, hogy így kezdték volna és utána egyre több mindent követeltek
volna tőlünk. Ezt valóban nem engedhetjük.

-         Miért lett ennyire bonyolult ez az egész?- sóhajtott Harry fáradtan.

-         Ha győznek- Hermione idegesen megnyalta a száját.- Mi lesz a vége? Mindenkit
lemészárolnak?

-         Nem hiszem. Biztos kapunk egy felszólítást, hogy menjünk vissza oda, ahonnan
jöttünk. Vagyis a mugli világba. Már kezdem kiismerni a Malfoyokat. Szeretnek előbb
diplomáciailag indítani, és aztán küzdenek.

-         És? Mit lépünk?

-         Az még nagyon messze van. És igaz a Malfoyok nem említik soha, de jelenleg ők
vannak kevesebben. Vagyis a többség mellettünk van Hermione. Hiszen tisztavérű
mágusok nincsenek sokan. A baj az összecsapásokkal lesz. Ugyanis az aranyvérűek
szinte mind feketemágusok. A mi oldalunk többsége viszont fehérmágus. Ezért is
kellett átállnom. A fehér mágia csak védekezésre elegendő. De ők nem csak csatázni
akarnak, hanem megölni, legyilkolni, és föld színéről lesöpörni minket. Valakinek
muszáj visszavágni nekik. Azt hiszem teljes tudathasadásos állapotba kerültem.
Mindig is azt vallottam, hogy a feketemágia rossz és sötét dolog, most mégis
kénytelen vagyok ezzel harcolni. Önmagammal is harcot vívok minden egyes nap. A
szívem, lelkem azt vallja, hogy a fehérmágia az egyetlen elfogadható út, de az eszem
azt mondja a feketemágia hasznos, ha tényleg keményen harcolni akarunk velük,
egyenlőkként.

-         Nehéz ez az egész- Hermione tanácstalanul felpillantott az órára.- Már így elrepült az
idő? Megvacsoráztak vajon a gyerekek? Nem is voltunk velük egész este, le kell
fürdetni őket, és már rég aludniuk kellene- Hermione le akart siklani az ágyról, de
Harry csuklójánál fogva visszatartotta.- Dobby szerintem már lefektette őket ne
aggódj!- Hermione visszahanyatlott saját párnájára. Harry viszont felállt.

-         Most már tényleg lezuhanyozok- mosolygott vissza Hermionéra.- Aludj csak addig!-
Hermione magára húzta a takarót és kényelmesen elhelyezkedve azonnal elnyomta az
álom. Gyorsan jöttek a képsorok, és már megint ugyanazok. Vagy legalábbis mindig
ugyanazzal az egy férfival. Szőke haj, ezüstös kék szemek, arisztokrata ruganyos
párducmozgás, vörös széles franciaágy, és már megint szeretkeztek. Újból és újból.
Egymás után. Megállíthatatlanul. Hermione verejtékben úszva, rémült szemekkel
ébredt. Már hajnalodott. Harry békésen pihegett mellette. Sűrű sötét pillái rebegtek,
ahogy álmodott. Hermione kiseperte az arcából kusza tincseit, és a fürdőbe sietett.
Sokáig engedte magára a vizet, behunyt szemmel dörzsölte magáról a habot. Irtózott
ezektől az álmoktól. Minden éjszaka, minden este, kíméletlenül gyötörték ezek az
álmok. És nagyon megijedt tőlük. Mert nagyon is jól ismerte azt a férfit, akiről minden
éjjel álmodott. Draco Malfoy volt.