Halkan sercegett a kandalló tüze, lágyan lobogva világította meg a dolgozószobát. A
fekete ezüsthímzésű talárba öltözött nő, zöld pennájának végével az állát simította végig
elgondolkodva. Szeme a tűzbe meredt, figyelte a sárgás-fekete, s kékes lángokat, amint
folyamatosan változtatta alakját, mintáját, s lágyan ropogva égtek a fadarabok, halk
nesszel fogytak, s a lángok felkaptak a magasba, majd elveszve újabbak születtek. Az alsó
parazsak egészen vörösen izzottak, szélei már szürkés hamuvá alakultak. A nő lassú
mozdulattal simogatta állát a puha pennával oda-vissza, szemei belevesztek a tűzbe,
mintha a tűzből olvasna. Figyelné a lángok meséjét, ahogy előadják a fadarabok lassú
halálának történetét. Egyetlen koppanás a hideg ajtón, s már belibbent a fekete taláros
magas férfi.

-         Már megint a kandallót bűvölöd?

-         Egyáltalán nem bűvölöm- jött a rövid pattogó válasz.

-         Egyetértek. Jobban néz ki, mint a szétrobbantott változat- nézte karba tett kézzel
elgondolkodva a férfi.

-         Nem volt szétrobbantva.

-         Csak ripityára zúzva- futott rá a szürke tekintet. - De egyébként ez nem meglepő tőled.

-         Tőlem nagyon sok minden nem meglepő- nézett rá gúnyos tekintettel a nő, s ében
kleopátra haja a hátát súrolta, ahogy felemelve a fejét a férfira nézett.

-         Ismerem ezt. Ha már ilyen elgondolkodva bökdösöd az állad a pennáddal akkor
tervezel valamit.

-         Vajon honnan ez a bölcs ismeret?- húzta fel a szemöldökét hideg mosollyal Pansy.

-         Hosszú házasság?

-         Hosszú?- szaladt feljebb a nő szemöldöke.

-         Melletted úgy érzem évtizedek- jött a gúnyos mosoly, miközben Draco előhúzta
fenyőillatú illanóját, s meggyújtotta.

-         Inkább évszázadok- nézett el Pansy leeresztett pillákkal, s az előtte heverő pergamenre
ejtette a kezét. A pennát gyengéden pörgette az ujjai között. – Melletted bőven
annyinak tűnik.

-         Hízelgő- szippantott nagyot Draco az illanóból.- Évtizedeket sem tudnánk együtt élni.

-         Persze, hogy nem. Kölcsönösen egymás idegeire mennénk- fújta le a javítási port a
pergamenről, s kezével meglebegtette a pergament.

-         Vagy halálra unnánk magunkat a másik mellett- emelte meg gonoszkodva a
szemöldökét Draco, de szemét egy pillanatra sem vette le a feleségéről, figyelte a
legapróbb rezzenéseket is. Pansy gúnyos mosollyal nézett a férfira.

-         Én és az unalom? Most tényleg rólam beszélsz?- kérdezte kíváncsi metsző hangon.

-         Túl sokat képzelődsz.

-         Ki is az, aki veled képzelődik mostanság?- komolyodott el Pansy hangja.- Hogy
haladsz?

-         Képzelődik rendesen- mosolygott Draco.- Többnyire már nem is kell irányítanom, ő
maga veszi át az irányítást. Nagyon érdekes.

-         Azt meghiszem- jött a hideg felelet, s Pansy felállt az íróasztaltól. Megkerülve a
férfihez lépett, s a zöld pennával átsimított az arcán.- Szóval álmodozik veled-
kivillantak fehér fogai.

-         Meglepőnek találod, hogy egy nő velem álmodozik?- kérdezte vissza gúnyos
mosollyal Draco.

-         Meglepőnek?- kérdezett vissza Pansy.- Nem ezt a szót használnám. Inkább
hihetetlennek- súgta gonoszkodva a férfi mögé állva, s a füléhez hajolva.

-         Ezt te sem gondolod komolyan Pansy- szívta meg az illanót Draco. Orrát megcsapta
felesége szantálfa és levendula illata, s egy rebbenésnyit leeresztette a szemhéját, majd
hátravetve a fejét Pansyra nézett. A nő sejtelmesen mosolygott, s ellépett a kanapé
mögül.

-         Már miért ne gondolhatnám komolyan?- indult el a gobelineket fürkészve tekintetével.
Szoknyájának uszálya lágyan követte a sötét mintájú szőnyegen úszva.

-         Mert tudod, nagyon jól, hogy ez nem igaz. Bárki álmodhatna velem- jelentette ki
undokul Draco.

-         Ugyan. Eszükbe sem jutna ilyen- Pansy a pennával a gobelin alakjainak vonalát
követte. - Kik ezek?

-         Már mondtam Pansy!- szólt rá gonoszul Draco.- Hogy lehet, hogy kettőnk közül te
vagy abban a pozícióban, amiben vagy és nem én, amikor ennyit nem tudsz
megjegyezni?

-         Válaszolj!- nézett rá parancsolón Pansy.

-         Cian Malfoy- ejtette ki sóhajtva a nevet Draco, s felemelkedett a kanapéról. A tűzbe
dobta a sodort maradékot, s a kandallónál maradt. - Fekete mágus volt. Természetesen.
Az egyik leggonoszabb az őseim közül.

-         Azért van ez a gobelin az én dolgozószobámban?- nézett az izgatóan megvilágított
férfira. Draco fekete talárján könnyed játékot játszott a visszaverődő tűz lángja, s
szürke szemei villogtak a fényben.

-         Miért?- szökkent fel a szemöldöke a homlokába, de nem várta meg a választ. - Azt
hiszem igen. Konkrétan ezért van most a te szobádban.

-         Miért volt gonosz?

-         Jaj Pansy! Már elmondtam!- támasztotta meg kezét a kandallópárkányon Draco, s
lábát lazán keresztbetéve figyelte a gobelin előtt járkáló Pansyt.

-         Tudom. De szeretem hallani- gonoszkodott Pansy.

-         A kedvence a muglik halálra rémisztése volt. Kiváló átváltozási képességekkel mindig
félelmetes alakot öltött, és élvezettel nézte, ahogy meglátva őt halálra rémülnek- Pansy
könnyedén felkacagott.

-         Imádom a találékonyságát - ahogy végigpillantott a gobelinre hímzett történeteken. A
férfi alakváltásait mutatta be a képsor. Draco is végigfuttatta szemeit a gobelin
mintáin, s az ablak melletti sarokhoz lépett

-         Bort?- nézett a feleségére futó oldalpillantással.

-         Igen kérek - vetette oda Pansy, de a pennával a vonalakat fürkészte. Draco keresgélt
felesége bárszekrényében végül kiválasztott egy fehérboros palackot, s rutinos
mozdulatokkal felbontotta. Töltött mindkettőjüknek, majd puha léptekkel a felesége
mellé lépett. Átadta a kristálypoharat és unott képpel a faliszőnyeget nézte, amibe
Pansy teljesen elmerült. Pansy belekortyolt a borba, de szemét nem vette le a
hímzésről.

-         Káprázatos!- suttogta. - Mindig megbűvöl, milyen kivételes ez a gobelin.

-         Igen az - mondta szárazon Draco.- Nyilván koboldok és házimanók hosszas kínzás és
szenvedés árán készítették. Ezek a gobelinek már Cian életében elkészültek. Ő maga
felügyelte a készítést, hogy szép emléke legyen ez az utókornak.

-         Milyen előrelátás!- mosolygott gonoszul Pansy.

-         Ó igen az. A rossz nyelvek szerint korbáccsal verte őket, hogy gyorsabban haladjanak.

-         Nekem is ilyen módszereket kellene alkalmaznom - mondta réveteg sóhajtással Pansy.

-         Csakhogy te semmi olyat nem teszel, amire érdemes lenne emlékezni- gonoszkodott
Draco fanyar mosollyal. Pansy bosszús pillantást vetett rá, s ellépett a gobelin elől, s
helyet foglalt a tűzzel szemben a rekamién.

-         Úgy gondolod?- nézett izzó pillantással Pansy a férfira, s félelmetes lassúsággal
belekortyolt a borba.

-         Ó igen. Vagy talán már megint lehetetlen terveken töröd a fejed?- kacagott fel
csendesen Draco.

-         Lehetetlen? Számomra nincs lehetetlen - sziszegte hidegen Pansy.

-         Nos ha mégis találkozol a lehetetlennel, akkor az biztos emlékezetes lesz- ült le vele
szemben Draco. Pansy keresztbe vetette a lábát s könnyed lóbálására a szoknya finom
anyaga libegve követte a ringást.

-         Száraz kritika- mosolygott gonoszul Pansy.

-         Ne aggódj kedvesem. Elkészíttetem azt a gobelint a címe már meg is van: Pansy
Malfoy találkozása a lehetetlennel- nevetett fel Draco élvezve, hogy Pansyt
bosszantja. - Ígérem csodálatos gobelin lesz- s magában mosolyogva ő is a borát
iszogatta.

-         Abban biztos lehetsz - vetette oda könnyed mosollyal Pansy. –De ennél sokkal jobb
címeket is adhatsz majd.

-         Kíváncsian várom az eseményeket, amelyek felérnek ahhoz, hogy címet is adjak nekik
- bosszantotta Draco, s elégedett mosolyt villantott a pohár fölött feleségére.

-         Meg fogod kapni!- mosolygott vissza Pansy, s szemét végigfuttatta a vele szemben ülő
férfin.

-         Csak nem rám célzol?- emelte meg a szemhéját Draco.- Ez nem elegendő a címhez.
Jobbat kérek!

-         Újabb ütközet- szólt teljesen komoly hangon Pansy. Draco is végignézett a csinos
fekete taláros nőn.

-         Komoly?

-         Igen- mondta kemény hangon Pansy, s leeresztve kezét elnézett a gobelinre. -
Megorroltam Potterre. Megkapja a visszavágóját. Ütközet, még több mugli
elhullásával.

-         Elhullás. Kedvesem az egyszerű tényt, hogy gyilkolás nem kell így finomítanod-
kortyolt gúnyos mosollyal poharából Draco.- A tény, az tény.

-         Nem akartam így sietni, de végülis itt az ideje. A halálfalók is vágynak rá. Érzem
rajtuk. Egyszerűen hiányolják, hogy nincs összecsapás. Muszáj egyet megejteni.

-         Még a végén megsajnállak –szúrta oda gúnyosan Draco.- Nem kell mártírt játszonod.
Tudom, hogy élvezed, hogy újabb összecsapás érlelődik.

-         Élvezem, hogy érezhetem a hatalmam.

-         Néha megijesztesz ezzel a mérhetetlen irányítási vágyaddal.

-         Most talán másra is célzol?- vonta fel a szemöldökét Pansy.

-         Igen kedvesem- húzta el búgó hangon a szavakat- másra is célzok.

-         Talán zavar?- lobbant fel egy apró láng Pansy szemében.

-         Csak engedem, hogy irányíts- mosolygott kéjesen Draco.

-         Úgysincs más választásod.

-         Nem, nem ezt sosem parancsolod. És ebben nem is engedném.

-         Nocsak?- nézett rá játszi meglepődöttséggel Pansy, miközben kínzó lassúsággal
végighúzta nyelvét alsó ajkán.

-         Ebben az egyben szívesen irányítok én- Draco félig leeresztett szemhéja mögül a nőt
méregette, s Pansy megremegett a gondolattól, amibe bepillantott. Draco szürke
szemeivel ugyanis képzeletben már kivetkőztette a bársonytalárból.- Ne turkálj a
gondolataimban!- mondta gúnyos mosollyal, érzékelve, hogy felesége meglátta a
gondolatait.

-         Minek gondolsz ilyeneket!- mosolygott rá kegyetlenül Pansy. De viszonozta a férfi
vágyakozó pillantását.

-         Te meg minek veszel fel ilyen talárt!- vágott vissza Draco.

-         Most mi bajod a talárommal?- simította végig térdén az éjfekete bársonyanyagot.

-         Nem tudom megérteni miért ragaszkodsz az uszályos szoknyákhoz, ennyi- forgatta
meg Draco a bort a pohár aljában, s figyelte a körkörös ringását.

-         Én meg már azt hittem vonzónak találsz benne- húzta fel sértődötten az orrát Pansy, de
közben kacér pillantással visszanézett rá.

-         Mi ez a szerelmi körjáték Pansy?- kérdezte gúnyosan Draco.

-         Szeretem az uszályt. Sokkal jobban érzékelteti a helyzetemet.

-         Hamis önáltatás- mosolygott gonoszul Draco.- Nem válaszoltál mi ez?

-         Micsoda?- nézett kérdőn Pansy.- Ki is említette a hamis önáltatást?- tágra nyílt
szemekkel figyelte a férfit, aki felállt, s elegáns mozdulataival hozzá lépett s kézen
fogva felhúzta magához. Szőke haja előreborult, ahogy a nő ajkaira hajolt. Pansy az
ölelésből hátrahúzódott, hogy a férfi szemébe nézhessen.

-         Nem beszéltük meg az ütközet részleteit- suttogta Pansy felnézve a férfi szürke
tüzesen izzó szemébe.

-         Majd megbeszéljük. Most más érdekel- búgta Draco dallamos borzongató hangján, s
közben kivette a nő kezéből a kristálypoharat, s a sajátjával együtt letette. A nőhöz
hajolva újból megcsókolta.