Éles dudálás hallatszott a feljáró felől. Hermione kikukkantott az ablakon. Gyors
pördüléssel, Ginny hangos csattanással bevágta maga után a kocsiajtót és már be is
csörtetett a házba.

-         Hahó! Merre vagytok?- kiáltott be vidáman, s a szalonban megjelenő Nauszikát
felkapta és meglengette a levegőben.

-         Szia Ginny!- ért ki hozzá Hermione.- Nem kellene még az ágyat nyomnod?

-         Már untam magam. Ráadásul két idegesítő nőszemély állt felettem minden nap. Gondolom sejted kik. Meg sem látogattál! Milyen barátnő vagy?- lépett Hermionéhoz,
Nassyval az ölében.

-         Hol hagytad a fiaidat?- vonta fel kérdőn a szemöldökét Hermione.

-         Van, aki vigyázzon felettük. Hárman is dajkálgatják őket.

-         Akkor gondolom most rövid látogatást teszel nálunk.

-         Na igen. Ezek a mohó szörnyetegek kétóránként ennének- Hermione végignézett
Ginny máris karcsú alakján. Ruganyos mozgásán. Visszaemlékezve saját alakjára,
azért nem így nézett ki egyik szülése után sem. Ginny észrevette a tekintetet.- Jaj igen,
kicsit meggyorsítottam a dolgokat. Nevillenek kitűnő gyökerei vannak- nézett körbe a
szalonon Ginny. Az ebédlő felől Harry közeledett. Két hónapja nem találkoztak. Azon
a bizonyos őszi napon látták egymást utoljára. Harry tekintete végigsiklott a
temperamentumos, karcsú női testen. Olyan volt, amilyennek ismerte. A terhesség
alatt nem sokat látta Ginnyt. Furcsa mód nem járt hozzájuk. Talán zavarta, az alkati
változás?

-         Valami baj van Harry?- kérdezte Hermione.

-         Szeretetcsomag érkezett –lebegtette meg a zöldviaszos levelet Harry. Hermione
odasietett hozzá és kikapta a kezéből a levelet. Az illatra megfordult vele a világ.
Fenyő és citrom. Sok-sok mentával. Jaj ne! Hermione megingott, és Harry tartotta
meg.

-         Draco Malfoy írt?- Ginny kertelés nélkül kérdezett rá. Harry csak bólintott.

-         Már megírtam a választ – sütötte le a pilláit Harry.- Felajánlották, hogy fogadjuk el a
korábbi feltételeiket. De visszautasítottam most is. Újabb küzdelem.

-         Mikor?- csapott le Ginny.

-         A jövő hónapban. Nem engedem, hogy gyere - mondta ellentmondást nem tűrő
hangon Harry, s szeme elsötétedett.

-         Mi az, hogy nem engeded?- nézett ingerülten Ginny.

-         Attól, hogy úgy tűnik jól vagy, még nem leszel olyan állapotban, hogy részt vehess.

-         Harry!- csattant fel Ginny.

-         A szemem becsaphatod Ginny, de attól még belelátok a mögöttes dolgokba – Ginny
értette a kétértelmű megjegyzést és inkább hallgatott.

-         Igaza van Harrynek, az ütközet erőpróbáló dolog –tért magához a kábulatból
Hermione.- Hol lesz a küzdelem? –tért a részletekre Hermione és kezébe véve a
levelet, átfutotta a szép férfias írást, a döntött betűket. Szeme és keze is rebegett,
ahogy kezében tartotta a pergament. Érzelmileg, és lelkileg minden stabilitását
elvesztette az utóbbi hetekben. Ginny rögtön észrevette, Hermione milyen állapotba
került a levél hatására, és kihúzta kezéből a pergament. Ő is beleolvasott, majd a
kandalló tüzébe dobta.

-         Nem sokat várattak. Az ünnepek után küldték. Micsoda előzékeny figyelmesség. Nem
akarták elrontani a karácsonyunkat- ironizált Harry, s visszatért a dolgozószobájába.

-         Hermione!- suttogta Ginny.- Komolyan ennyire kikészít?

-         Igen- rebegte vissza Hermione.- Azt hiszem megőrülök. Már nappal is eszembe jut.
Alig várom, hogy lefeküdjek aludni. Érted? Vágyom arra, hogy vele álmodjak!

-         Harry tudja?- nézett rá sötéten Ginny, de Hermione nemet intett.

-         Undorodom magamtól. Miért ez a lázas őrület? Hogy szabadulhatnék meg tőle?-
kérdezte tanácstalanul.

-         Neked sem kellene részt venned a harcban

-         Nincs más választásom. Harry számít rám. És hát nem tudja milyen állapotban
vagyok.

-         Ó Hermione miért nem mondod már el neki?- nézett rá aggódva Ginny.

-         Nem lehet - ingatta a fejét Hermione.- Most te sem leszel a küzdelemben, legalább
nekem kísérnem kell. Nem lesz baj - nyugtatta Ginnyt, aki minden meggyőződés
nélkül nézett vissza rá. Ő egyáltalán nem volt biztos abban, hogy Hermione ilyen
idegállapotban képes lesz ép elmével küzdeni. Mi van, ha szembetalálkozik Draco
Malfoyyal?

Hosszas átvilágítás, vizsgálás, megfigyelés után a levél megérkezett a címzetthez. A
legutóbbi eset óta, minden érkező levelet gondosan átvizsgáltattak, mielőtt kézbevettek.
Draco hozta a levelet, s Pansy türelmetlenül feltépte. Átolvasta az üzenetet.

-         Nem fogadták el. Persze ez most mindössze formalitás volt- tartotta ujjai közt a
vékony levendulalevelet.

-         Mást vártál?- kérdezte gúnyosan Draco.

-         Nem. Ez jól van így. Már úgyis annyit készültem a küzdelemre.

-         Túl sok időt hagysz nekik- húzta el a száját Draco.

-         Mi viszont kétszer annyit készülhetünk.

-         Milyen ütközet az, amire több mint egy hónap felkészülési időt adunk Pansy?- vetette
át egyik lábát a másikon Draco.

-         Tulajdonképpen mit vársz, hogy ők szólítsanak fel minket küzdelemre?- kacagott fel
gonoszul Pansy, és hosszan megszívta az illanót.

-         Esetleg. Miért is ne?- ugrott fel a szemöldöke a homlokába.

-         Ne nevettess!- komorodott el Pansy.- Gondolkodj már egy kicsit. Az ütközetek nekik
csak ártanak. A veszteség részükről kiugróan magas. Potter soha nem fog nekünk
hadüzenetet írni. Nem akarja a saját embereit a halálba küldeni.

-         Potter! És a védelmező magatartása!- köpködte a szavakat Draco.

-         Teljesen jogos, amit tesz- nézett rá hidegen Pansy.- Én sem küldeném az embereimet a
biztos halálba.

-         Igen ez a különbség köztünk. Ők képtelenek védekezni is. Tehetségtelenek sora.

-         Vannak köztük egykori halálfalók is- emlékeztette Pansy.

-         A selejtje. Akik köztünk is kihullottak volna- mondta gúnyos hanghordozással.

-         Nekik viszont erős bástyáik - eregette a levendulaillatot komótosan Pansy. Hirtelen
kifakadt.- Aj! Félvér, aranyvér. Elegem van már ebből. Unom, hogy mindig ezekkel a
problémákkal kell szembenézni, és mégis egy helyben toporgunk. Szeretnék már a
végére járni. Ha befejezett lenne ez az egész. Lezárhatnám, és új korszak jöhetne.

-         Valóban ezt akarod?- Draco búgó gúnyos hangon kérdezte, s utána csattant a józanítás
ostora.- Te is gondolkodhatnál Drágám! Eszedbe sem jutott, hogy ha megszűnik az
ellentét félvér és aranyvér között. Ha létrejön a Varázsvilág a varázslóké világ,
onnantól kezdve fölöslegessé válunk? Te is én is! Deimos is?! Nincs értelme a
hatalmadnak? Az általad várva várt új korszakban nekünk nincs jövőnk! Egyet jelent a
családunk leáldozásával. A Malfoy név egy lesz a többi aranyvérű név között. Csupán
arra emlékeznek majd, hogy régen a mi nevünk alatt érte el a varázsvilág teljes
bezártságát. Tökéletes elszigeteltségét a mugliktól. Mihez kezdenél a hatalmad nélkül?
Hiszen ez az, amihez annyira ragaszkodsz, amióta kineveztek! Hatalom nélkül
széthullunk. Elenyészünk a ködben. Ez tart össze minket is, nem?  A közös érdekek.
Nem kell nekem kiselőadást tartanom, hiszen annak idején a zeneteremben te magad
sorjáztad el, mi van köztünk. Tényleg ezt akarod? Hogy mindaz, amiért élünk
teljesüljön, és a létünk értelmetlenné váljon?

-         Azt mondod harc nélkül már nem is élhetünk?- kérdezte kifejezéstelen arccal Pansy.

-         Igen azt mondom. Ha nincs harc. Nem kell vezető. Nem kell hatalom. Mindenki
egyenlő.

-         De ezek szerint mégsem kellene megtiltani azt, hogy bármilyen származású is, ha
varázserő van benne, akkor tanuljon varázslást. Innentől kezdve viszont azt akarjuk
megtiltani, aminek köszönhetjük a pozíciónkat, ami értelmet ad a létünknek. Ami a
magasba emel minket, a többiek felé? Na ehhez mit szólsz? Akkor mit is akarunk?

-         Varázserő…- Draco is rágyújtott egy illanóra, s felesége arcát fürkészte.- Mi ez a szó?
Egyáltalán mitől van valakinek varázsereje, míg a másiknak nincs? Mivel
magyarázható ez?

-         Aki mugli származású, hogy rendelkezhet egyáltalán varázserővel? – vette át a fonalat
Pansy és továbbgondolta férje gondolatmenetét.- Lehet, hogy korábban kapcsolatban
voltak az ősei a varázsvilággal? Hogyan ragadható meg a varázserő? Miért van az,
hogy egyeseknek több jut belőle másoknak kevesebb?

-         Nem inkább ezekre kellene keresnünk a választ?- mosolygott gúnyosan Draco.

-         Ha ezekre keressük, akkor most nem arisztokrata aranyvérűek vagyunk, hanem
önmagunkat igazoló muglik, valamelyik egyetem poros könyvtárában, vagy
irattárában, kutatók, akik keresik a rejtély nyitját.

-         Méltók vagyunk mi az irányításra?- tette fel a kérést Draco.

-         Ha Voldemort kinevezett…- billentette oldalt a fejét illanóját kecsesen eltartva
magától.

-         De ha ilyen gondolataink vannak? Egyáltalán miért töprengünk mi ilyeneken?-
kérdezte Draco fanyar mosollyal.- Miféle vezető vagy, hogy önmagad is megcáfolod?

-         Nem is lennék szívvel lélekkel vezető, ha nem tenném fel ezeket a kérdéseket-
mosolygott rá gúnyosan Pansy.- De te meg milyen tanácsadóm vagy, ha ilyeneken
gondolkodsz itt velem? – Elhallgattak. Ezen nem érdemes vitatkozni. Nincs is mit. A
dolgok most így állnak, ezzel kell együtt élni. Pansy elnyomta az illanót.

-         Térjünk csak vissza a realitás talajára- pillantott le a vázlatokra Pansy.- Újabb ütközet
vár ránk. Kíváncsi leszek, hogy alakul- komolyodott el az arca, s Draco is felállt, hogy
az asztalhoz lépjen. A pontos hadmozgásokat akarták átbeszélni. Hogy mindig tudják
a másik hol tart és merre halad.