Hermione ismét ugyanazt álmodta. Kimerült álma váratlanul szakadt meg. De egyszerűen
vágyott még, hogy visszaaludjon. Hogy újból elnyomja a zavaros, erotikus álom. Hűvöset
érzett a hátán. Fázósan közelebb bújt a meleghez. Félálomban érzékelte, hogy egy test
fekszik alatta. Elmosolyodott. Megemelve a fejét, röviden rászorította száját a férfiéra és
fejét visszahajtotta a férfi mellkasára. A közeli hideg vontatott hang azonban egyetlen
mondat után kiverte az álmokat a fejéből.

-         Granger! Nagyon örülök, hogy ennyire boldog, hogy ismét találkozunk. De
visszafoghatná magát a fogadtatásban.

-         Jaj nekem!- sikkantotta Hermione és egyből felült. Kipattant rémült szemei azonban
nem hallucináltak. A hús-vér Perselus Piton feküdt előtte. Jesszus! Ez hogy? És?
Miért? Hermione rémülten kutatott az emlékeiben. Az őrületbe vezető romantikus
álmaiban csak Draco szerepelt. Akkor mit keres most itt Perselus Pitonon fekve?
Tényleg rajta feküdt? És …. És az előbb őt csókolta szájon! Úristen!

-         Ne rémüldözzön már itt Ms. Granger!- ült fel Piton, s a falnak támasztotta a hátát. –
Úgy ijedezik itt, mint egy szűzlány, az első éjszakán- sziszegte hidegen, Hermione
pedig ha lehet még jobban lesápadt.- Ne nézzen már ilyen vádlón rám! Nem történt
semmi. Azon kívül, hogy mindketten, nos…- Piton körbemutatott. Hermione rémült
zavart pislogásokkal körbekémlelt. Ha lehet még jobban megijedt, mint eddig. Már
mindenre emlékezett. Az ütközet. Pitonnal harcolt. Aki azt magyarázta, hogy
fölösleges erőket fordít arra, hogy ellene párbajozik, mert nem az ellensége.
Hermionet a férfi szikár megtörhetetlen magabiztossága kihozta a sodrából, az idegei
amúgy is rossz állapotban voltak az utóbbi időkben, s így egyetlen ugrással a férfira
támadt. Pitont váratlanul érte a fizikai támadás, és elvesztette az egyensúlyát.
Szerencsétlenségükre viszont Piton a kráter szélénél állt. Együtt zuhantak a kráter
mélységébe. S mindketten elvesztették az eszméletüket. Bár Piton pontosan tudta,
hogy minden sérülés nélkül értek talajt, hiszen ő maga tette biztonságossá az érkezést.
Nem akarta, hogy bárki is így lelje halálát. Hiszen ő csapdát állított. És tessék, most itt
van a saját csapdájában, ezzel a rémüldöző, okoskodó tanítványával. Hogy miért is
veri ilyenekkel a sors?- gúnyolódott Piton önmagával.

-         Csapdába estünk?- rebegte rémülten Hermione.

-         Amint látja - mondta közönyösen Piton.

-         És miért nem ébresztett fel?- Hermione idegesen nézte a fölötte magasan záródott
rácsokat. Előkapta pálcáját és megpróbálta szétrobbantani.

-         Ne is próbálkozzon!- szólt rá unottan Piton

-         Maga meg sem próbál kiszabadulni?- nézett rá értetlenül Hermione.

-         Nem. Ugyanis nagyon jól ismerem. Én készítettem.

-         Akkor tudja, hogy hogyan juthatunk ki, intézkedjen.

-         Nem lesz egyszerű. Ugyanis úgy intéztem, hogy csak Pansy Malfoy nyithassa ki. Meg
sem fordult a fejemben, hogy egyedül én leszek az, aki a fogja lesz a csapdának.
Egyáltalán azt sem hogy én így járok, egyesek ostobasága miatt.

-         Csak akkor jutunk ki ha Malfoy értünk jön?- rémüldözött Hermione.

-         Nos igen. De ahogy ismerem nem kapkodja el a dolgot. Mást kell tennünk, ha ki
akarunk szabadulni.

-         Mit?

-         Van magánál körömreszelő?

-         Mi?- rökönyödött meg Hermione.

-         Van vagy nincs?- kérdezte fagyosan Piton

-         Van- húzta elő a készletét Hermione, és Piton rosszalló ingással érzékeltette, hogy
ilyen fölösleges dolgokat magával hozni is csak egy nő képes. De nem szólt semmit.

-         Adja ide! A rácsokat el kell reszelnünk.

-         Egy nyamvadt körömreszelővel?- kétkedett Hermione fázósan dörzsölgetve a karjait.

-         Van jobb eszköze?- vonta fel a szemöldökét egy pillanatra Piton.

-         Nincs. De a pálcánk…

-         Mondom, hogy én készítettem a csapdát. Itt nem működik a varázslat. Az volt a
csapda célja, hogy megtartsa azt, aki beleesik.

-         Harry értem fog jönni- makacskodott Hemrione

-         Természetesen a hős megmentő majd magáért jön, de azért addig se üljünk itt tétlenül-
forgatta a szemeit Piton.

-         Jól van, de most ehhez fáradt vagyok- vetette ellen Hermione.

-         Na én sem azt gondoltam, hogy most. Sötét van, és én is álmos vagyok nem beszélve
arról, hogy meg fogunk fagyni. Nincs fűtés és tél van. Szóval jöjjön feküdjön vissza,
ha nem akarja, hogy reggelre halálra fagyjunk.

-         Micsoda? Hogy feküdjek maga mellé?

-         Hát nem pont mellém, de muszáj melegítenünk egymást, ha nem akarjuk, hogy itt
kihaljunk.

-         Ezt nem kérheti- rémüldözött Hermione hátrálva.

-         Ha meg akar halni, tegye. De nekem nem áll még szándékomban. Térjen már észhez
Granger! Nem gondolja, hogy én épp magától akarok valamit? Nincs más
választásunk. Jöjjön, mert megfagyok! – Piton várakozóan nézett a nőre, aki idegesen
körbenézett végül lekuporodott a földre, és hagyta, hogy Piton magához ölelje, és
széles talárjával betakarja a hátát. Hermione így szorosan a mellkasához szorult.
Lélegzetet sem nagyon, mert venni. Sokáig nem jött álom a szemére.

Nyugtalan álmából a rá eső napfényre ébredt. A földön feküdt, és egy vastag férfi talárral
volt betakarva. Hermione hunyorogva, álmosan pislákolva nézett körbe. Piton a rácsnál
egy kőzetre fellépve reszelte az egyik fokot. Megérezve a pillantást hátrafordult.

-         Felébredt?- kérdezte hűvös hangon. – Helyes, így legalább segíthet - meg sem várva
mit reagál visszafordult, és a reszelésnek fordította a figyelmét.

-         Ez reménytelen próbálkozás – ment közelebb Hermione a férfihoz és átnyújtotta neki
a talárját. Piton csak mormolt valamit, és felöltötte a fekete ruhadarabot. – Soha nem
jutunk így ki.

-         Nézze csak meg!- Piton félreállt és Hermione már láthatta az ököl nagyságú lyukat a
sűrű rácssoron.

-         Ezt egy körömreszelővel csinálta?- mutatott rá ámulva Hermione.

-         Nehogy azt, higgye, hogy olyan különleges képességekkel ruházták fel a nyamvadt
körömreszelőjét, hogy erre képes. Már négy órája dörzsölgettem a bájitalommal.
Bomlasztás. Mostantól ez a maga feladata- Piton átnyújtott egy kis lombikot és egy
rozsdával piszkolt zsebkendőt.- Ne engem bűvöljön, hanem lásson hozzá!- mordult rá
és visszafordult. Hermione szótlanul elvette az eszközöket, és úgy döntött inkább
segíti a mogorva férfit. Mellé állva a következő rácsfokot kezdte a bájitallal felitatott
zsebkendővel dörzsölgetni. Akaratán kívül is olyan szorosan egymás mellett kellett
dolgozniuk, hogy minduntalan a férfihoz ért, meglökte, vagy egyszerűen csak
hozzásimult. Piton egyre elszántabb arckifejezéssel csak a reszelésre igyekezett
koncentrálni. Minden bosszúságát beleadta a reszelésbe. Arcán már verejték
gyöngyözött, és Hermione is kimelegedett az erős dörzsölésbe. Hermione fáradtan
leeresztette a kezét.

-         Ne hagyja abba!- mordult rá Piton.

-         De hát…- Hermione zavartan nézett fel a magas férfira.

-         A felitatásra értettem- sziszegte hidegen Piton, mire Hermione erősen elpirult.

-         Elfáradtam- igyekezett védekezni.

-         Ha így halad, akkor itt fogunk éhen veszni.

-         Tényleg éhes is vagyok. Már két napja semmit nem ettem- Piton letette a reszelőt a
kőre s egy ideig hideg fekete pillantással az apró nőt nézte. Végül a zsebébe nyúlt és
egy tenyérnyi kekszdarabot vett elő, s kettétörte.

-         Akkor meghívom egy uzsonnára- Hermione egy ideig bizalmatlanul méregette a
kekszdarabot, végül elvette. Piton fogai közé vette és könnyedén omlósan letörte a
darabot. Hermione megnyugodva szintén beleharapott a sajátjába. Meglepetésére az
puha és nagyon finom volt. Mandula és pisztácia íz érződött rajta.

-         A felesége sütötte?- kérdezte Hermione.- Nagyon finom.

-         Nem- mordult nyersen Piton, s csendesen rágcsálta a süteményt.

-         Akkor biztos maguk is a házimanókkal végeztetik ezt a munkát. Mégis, hogy
gondolja, hogy szolgaságban tarthatja ezeket a lényeket. Már nem is kell a süteménye
- nyújtotta vissza Hermione.

-         Egye csak tovább. Én készítettem- fonta keresztbe karjait Piton.- Ilyesmit nem bíznék
házimanókra. A kekszet erős telítő-főzetbe kell mártani. Amint megette, egy- két
napig biztos nem lesz éhes - húzta fel gúnyosan a szája szélét Piton.- Mindig tartok
magamnál ilyesmit. Sosem lehet tudni.

-         Előrelátó- vetett rá futó pillantást Hermione. - De akkor miért a mandula-íz?

-         Csak tompít. Így nem érzi a bájital ízét. Ugyanis az nem kellemes- Piton lezártnak
tekintve a témát a rácsrendszert kezdte szemrevételezni. Hermione is elhallgatott, s a
kőre kuporodva majszolta a kekszet. Épp az utolsó falatot nyelte le, amikor a férfi rá
sem nézve megkérdezte.

-         Mikről álmodozik?- kérdezte száraz hangon.

-         Miért kérdi?- Hermione tágra nyílt szemekkel nézett Pitonra.

-         Úgy vettem észre, hogy rosszul alszik. Nem pihentetően és nagyon felületesen. Meg
hát elég sokat motyorászik.

-         Mit motyorásztam?- rémüldözött Hermione.

-         Nem is emlékszem, egy férfinevet- mondta érintőlegesen Piton. Nem akarta
kimondani az illető nevét.- Nincs valami mondanivalója?- Piton hideg fekete szemeit
rámeresztette, és ellenvetést nem engedve fogva tartotta Hermione mogyoróbarna
szemeit.- Nem akar kérni tőlem valamit?- provokálta hűvösen.

-         Folytassuk a munkát!- pattant fel sietve Hermione, és gyorsan a kezébe vette az
üvegcsét és az anyagot, és nagy intenzitással dörzsölni kezdte a rácsot. Piton nem szólt
semmit, Hermione mellé állt és folytatta a rács reszelését. Órákig szótlanul megállás
nélkül végezték a monoton műveletet, s már Hermionénak rég kiállt a csuklója, de
nem akart megint panaszkodni. A fáradtságtól, azonban mozdulatai egyre lassabbak
lettek. Végül tehetetlenül leeresztette a kezét. Nézte a mellette egyre türelmetlenebbül
küzdő férfit, aki szúrós szemeit a reszelő által kiválasztott ponton tartotta és szemmel
tartotta, hogyan vékonyodik a fém.  Hermione sóhajtott egyet, s halkan megszólalt.

-         Rosszul alszom. Úgyis tudja, kivel álmodom - mondta lehajtott fejjel.

-         Már több éve mondom magának, hogy mit kellene tennie - mondta a rácsnak beszélve
Piton.

-         Ami könyvből elsajátítható azt már tudom róla, de ez nem elég- mondta lehangoltan
Hermione. Piton összepréselt ajkakkal csak a reszelésre koncentrált.

-         Ott van Potter, miért nem gyakorolnak?- vetette oda foghegyről.

-         Nem hiszem, hogy jó ötlet – Hermione zavartan a zsebkendőt hajtogatta, s gyűrögette
kezei között.

-         Elgondolkodott azon, hogy miért álmodja ezeket?- jött a mély, sötét hangú kérdés.

-         Tudatosan teszi. De miért?

-         Valóban tudatos, de maga is segített neki. Nyitva az elméje, és igencsak
kompromisszumra hajló. Még ha elméletben mindent tud is, éjszaka zaklatottan és
idegesen fekszik le. Ez nem helyes- Piton gyors szúró oldalpillantással a nőre nézett.

-         Miért teszi? Maga tudja igaz?- nézett rá reménykedve Hermione. Piton sokáig nem
válaszolt, csak karja mozgott előre hátra, ahogy a reszelőt mozgatta. Aztán végül
leengedte a kezét, és a mellette állóra nézett.

-         Igen, tudom, hogy miért teszi - sziszegte gúnyosan.- Hogy megölje magát.

-         Egy álommal?- ráncolta hitetlenül a homlokát Hermione.

-         Magában persze fel sem merül, ilyen lehetőség, de nagyon is lehetséges- Piton letette
kezéből a reszelőt. - Amilyen állapotban van, nem kizárt, hogy közel ez az időpont.
Talán ma este. Mint mindig álommal indul. Egy álommal, amiből többet nem fog
felébredni. Ezt akarja? Nem volt gyanús magának, hogy folyton álmos? Hogy délután
is több órára lefeküdt, és mégis kialvatlan, és ingerült és feszült? Nincs megnyugvása
az álomban?- Piton túlhergelte magát. Dühös volt, hogy egy értelmes tanítványa, aki
egyébként tényleg állandóan okoskodott erre nem jött rá.

-         Valóban furcsának találtam…

-         Furcsának találta!- hümmögött bosszúsan Piton.- Sokkal hamarabb cselekedni kellett
volna.

-         Gondolja, hogy meg akar ölni? Hogy véghezviszi még ma?

-         Nem hiszem, hogy önszántából, de parancsra mindenképpen megteszi, igen. Pansy
Malfoy pedig megsérült. Dühös. És ha dühös, akkor gyorsan dönt, és az többnyire
valakinek nem lesz jó. Most talán magának.

-         Honnan tudja, hogy megsérült?

-         Kért tőlem mentálisan egy öngyógyító balzsamot.

-         Tudja, hogy csapdába estünk?

-         Igen. De nem fog értünk sietni. Én ott hagytam a csapattestemet, azzal, hogy magával
lezuhantam. Nem teljesítettem a feladatom. Magát ebben a helyzetben könnyebb lesz
elvezetni elméje sötétjébe, ahonnan már nem lesz visszaút. Az, hogy most csapdában
vagyunk nekik csak jó.

-         Segítsen nekem. Ha rám kapcsolódna mentálisan meg tudná akadályozni, hogy
megtörténjen ugye?

-         Meg tudnám - mondta hosszú szünet után Piton.- De még ha akarnám sem tehetném.

-         Miért nem?

-         Mert azonnal rájönnek, hogy segítek magának. Ezt pedig jelenleg nem tehetem. Ebben
a csatában nem magukkal voltam. Ha most segítek magának, akkor többé nem
térhetek vissza közéjük. És ezt nem akarom.

-         De ha velünk van, akkor nem mindegy?

-         Maga ezt nem érti Granger- intette le Piton.- A lényeg nem avatkozhatom közbe. Csak
magának tudja lezárni az elméjét.

-         De gyakorolhatnánk- kapaszkodott a talárjába kétségbeesve Hermione. Piton
megvetően nézett a szorongató kézre, elfordult és csak bólintott.

-         Jól van lefekvés előtt gyakorlunk egy kicsit. Folytassuk!- intett a fejével a rács felé.

-         Köszönöm…

-         Hallgasson el!- szólt rá izgatottan Piton. Hermione a parancsra elnyelte a mondatot
magában. Piton sokáig fülelt mellette. Végül hideg szemeivel lenézett rá. Összepréselt
ajkai közül sziszegte.

-         Van magánál tükör is?- gúnyosan megemelte a szemöldökét, s Hermione zavartan
bólintott és előkapta a Harrytől karácsonyra kapott ezüst tükrét. Felpattintotta a
fedelet, és szótlanul átnyújtotta a férfinak.

-         Gondoltam –húzta el a száját Piton, s a rácson kinyújtva a karját a tükröt a lenyugvó
nap felé irányította.

-         Mit csinál?- suttogta mellé lábujjhegyre állva Hermione.

-         Na mégis mit gondol mit csinálok?- morogta Piton, s sziszegve igyekezett elkapni az
utolsó napsugarakat, ezzel a kráter falára világítva.- Itt van a megmentője – húzta el a
száját Piton, s Hermione kérdőn felé nézett.

-         Micsoda? Harry itt van?

-         Igen. Hangokat hallok a kráter szélétől. Egy nővel van. Magát keresik. Jelzek nekik- A
tükörbe érkező fénnyel folyamatosan irányította a sugarat.- Remélem van annyi esze,
hogy észrevegye. Majd holnap kiderül. Ma már nem tudnak lemászni ide. De holnap
biztos megpróbálják, ha észrevették a fényeket- Piton megállás nélkül mozgatta a
tükröt, amíg le nem ment a nap. A hangokat már nem hallotta fentről.

-         Gondolja, hogy észrevették?- reménykedett Hermione.

-         Majd holnap kiderül - mondta kitérően Piton és két ujja között összepattintva a
könnyed vésett mintás tükröt átnyújtotta a nőnek. Ahogy lebukott a nap, máris kúszott
feléjük a hideg.

-         Gondolhatott volna arra, hogy megfáznak azok, akik ide keverednek- zsörtölődött
Hermione fázósan.

-         Maga meg gondolkodhatott volna, mielőtt nekem támad!- mordult rá Piton és a
kőzetmélyedésbe húzódott, ahol előző este is aludtak.- Csatlakozik?- emelte meg a
szemöldökét Piton.

-         Azt ígérte gyakorlunk - emlékeztette Hermione.

-         Kezdhetjük!- Pion azonnal belépett Hermione gondolataiba, ami teljesen váratlanul
érte. Képekben megjelent előtte, Harry Jamie és Nassy, s Draco Malfoy is. Piton
megszüntette a kapcsolatot.- Nem is védekezik – húzta össze szemhéjait Piton.

-         Nem mondta, hogy máris kezdi – bosszankodott Hermione.

-         Miért Draco előre bejelenti, hogy érkezik?- vágott vissza fagyosan Piton.- Nem
hinném – húzta el a száját.- Zárja el az elméjét, ne gondolkodjon. Kapcsoljon ki
mindent!- utasította Piton.- Azt mondta elolvasta az összes könyvet ezzel
kapcsolatban. Ezek alapszabályok Granger- ismét elindította a mentális csatornát, és
végre érezte, hogy Hermione megpróbálja kilökni őt.- Na!- mondta hümmögve Piton.
– De ne csak próbálkozzon. Egyszerűen zárja le az utat! – Piton órákon át Hermione
agyába próbált bejutni, s Hermione kisebb nagyobb sikerekkel védte a támadásokat.

-         Elég volt- ellenkezett Hermione.- Már kimerültem. Képtelen vagyok koncentrálni.

-         Draco pedig, most fog belendülni. Ebbe nem lehet elfáradni – Piton kimerülten
lehunyta a szemét. Hermione álmosan mellé kucorodott s Piton ismét átkarolta. A
metsző hideg kíméletlenül körülölelte őket.

-         Csendesítse le elméjét. Uralkodjon el a béke, a nyugalom a testén. Csak így tud a
legjobban védekezni. Ne gondoljon semmire!- adta meg az instrukciókat Piton. –
Semmire és senkire! Értette? Draco közeledni fog és elvárja, hogy bekapcsolódjon, de
ne tegye! Csak a csendre, a nyugalomra, a békére koncentráljon!- Piton ásítva összébb
húzta a talár széleit. Hermione engedelmesen követte az utasításokat és észrevétlenül
lépte át az álom határát.