Halvány gyertyafény világította meg a zöld hálószobát. A csiszolt márványlapon
türelmetlenül zongoráztak a vékony ujjak. A férfi rátette a kezét, nyugtatóan s másik kezével
már be is borította a kézfejét egy halványzöld átitatott gyolccsal és gyorsan tekerni kezdte,
vele a kézfejet, gyengéd, de erős kötést adva ezzel, s a nő aprókat szisszent.

-         Ne sziszegj, mert elhallgattatlak!- szólt a gúnyos férfihang.

-         Direkt csinálod ilyen lassan- morogta vissza Pansy.

-         Miért nem engeded ki Pitont? Hiszen győztünk. Nélküle is. Ő már biztos kotyvasztana
neked valamit- futottak fel a szürke szemek a nő arcára.

-         Had szenvedjen még egy kicsit- búgta gonoszul a nő. – Érezze, hogy nem szeretem, ha
nem a terveim szerint haladnak a dolgok.

-         Fáj?- kérdezte Draco, amikor a nő el akarta rántani a kezét.

-         Nem árulom el- próbált mosolyogni Pansy.- Tudom, hogy élveznéd, hogy fájdalmat
okozol nekem.

-         Csak annyira, amennyire te nekem – jegyezte meg fanyarul Draco.

-         Együtt vannak a csapdában. Tökéletes- Pansy elgondolkodva tűrte, hogy a férfi egy
fedő tekerccsel áttekerje a kézfejét.- Itt az idő. Tedd meg- Draco szürke szemei
elsötétültek.

-         Ezt akarod?- kérdezte mély hangon.

-         Igen- Pansy elfordította a fejét és felállt.- Elegem van belőlük. Gyerünk. Ne kíméld!-
Pansy felhajtotta a takarót, és a párnára döntötte a fejét.- Ma este véghez vidd!

-         Akkor lesz egy nekromantikus éjszakám – ironizált Draco.- Granger biztos élvezni
fogja- Pansy könnyed dallammal felkacagott.

-         Nekromantika?- kérdő csillogással szemében a mellé fekvő férjére nézett.- Ez tetszik.
De onnan nem tér vissza az illető. Igazi romantikus álom. Tetszik az elnevezés-
Dracohoz hajolt és futó csókot rebegett az ajkaira.- Imádom, ahogy kifejezed magad –
somolygott gonoszul.

-         Igazi nekromantikus álom- bújt a takaró alá gonosz mosollyal Draco.

Piton az első napsugarakkal ébredt. Lefejtette magáról a nő karjait és óvatosan kicsúszott
alóla. Mélyen vette a nő a levegőt. Túl mélyen? Vajon sikerrel járt az este Draco? Piton
talárját levette és betakarta vele a nőt, s a rácshoz sietett. A bájital jól bomlasztotta az
anyagot, de ezen még mindig nem férnek ki. Elővette a lombikot, aminek az alján már alig
volt néhány csepp. Nem lesz elég. Potter remélhetőleg felfedezte a fényüzenetet, és ma
lejut a kráter aljába. Mert még egy napot nem kívánt idelent tölteni. Reszelgetni kezdte a
rácsokat, s az utolsó cseppeket bedörzsölte a fémbe. Már feljött a nap. Delelt.
Hermionénak már fel kellett volna ébrednie. Piton idegesen a nőre pillantott. Még békésen
aludt. Piton leugrott a kőzetről és a földön fekvőhöz guggolt. Gyengéden megrázta.

-         Granger! Ébredjen!- semmi reakció. Piton erőteljesebben rázni kezdte.- Granger
ébredjen már! – Bosszúsan a zsebébe nyúlt és előhalászott egy apró fiolát. A nő orra
alá tartva várta, hogy az illékony anyag kiürüljön az üvegből. Piton gyengéden
pofozgatni kezdte a nőt, aki láthatóan nem sok jelét adta az ébredezésnek.

-         Hermione!- a kiáltás kintről a rács túloldaláról jött.- Hermione itt vagy valahol?- Harry
közeledett ugrálva a széles kőzeteken, egyre lejjebb. Amint meglátta a Hermione felé
tornyosuló férfit megállt.

-         Piton! Mégis mit tett a feleségemmel?- szegezte neki a kérdést. Piton felállt és a
rácshoz sétált.

-         Potter! Az esze nem lett több az évek alatt ezt látom - jegyezte meg és szemével a
Harry mögött álló Ginnyre nézett.- Látom kísérettel jött. Granger, úgy tűnik kómába
esett.

-         Hermione!- kiáltott aggódó szemekkel a rácsba kapaszkodva Harry.

-         Harry?- Hermione gyér hangon kérdezett vissza, és sokáig erőlködve próbálta felnyitni
a szemhéját. Végre sikerült.

-         Hermione!- Harry megnyugodva a rács mentén helyezkedett, hogy jobban lássa a
feleségét. Piton is visszanézett a nőre, aki most erőtlenül felállt és a rácshoz botorkált.
Harry megfogta a  kezét és sokáig szorították egymást. Harry zöld szemei vizenyősen
kutatták Hermione tekintetét.- Annyira megijedtem. Az ütközet után felkutattam az
egész területet utánad. De sehol nem találtalak. Azt hittem végleg elveszítettelek.

-         Ne beszélj butaságokat! Azt tudtad volna nem?- suttogta Hermione könnyes szemmel.

-         Annyira megkönnyebbültem, amikor tegnap láttuk a tükör villanását idelent.
Reménykedtem, hogy talán itt vagy, és te jelzel.

-         Piton volt- nézett zavartan oldalt Hermione.

-         Örülnék, ha a viszontlátás örömét későbbre hagynák, és nem itt előttem vallanának
örök időkig tartó szerelmet egymásnak, mert sietnünk kell- Piton kizökkentette őket, a
révedezésből.

-         Ginny is veled jött?- Hermione szemében máris villant a féltékenység.

-         Együtt kerestünk- Ginny bíztató őszinte szemekkel nézett barátnőjére. – Már lejártam
a lábam. Harry úgy hajtott, hogy azt hittem meg akar ölni. Egész nap csak mentünk és
mentünk, és kerestünk, és szólongattunk. Láttad volna milyen kétségbeesett volt. Igazi
élmény volt- veregette meg Harry vállát.

-         Nem lett volna szabad engednem, hogy harcolj. S főleg, hogy a másik szárnyat te
vezesd. Kimerült voltál napok óta. Ha nem vagyok annyira bizonytalan, te most nem
vagy itt- szomorkodott Harry.

-         Ugyan- intette le erőtlenül Hermione.- Egyáltalán nem a te hibád. Semmi okod rá,
hogy hibáztasd magad, így is úgy is eljöttem volna az ütközetre.

-         Granger. Fejezzék már be, és inkább a kiszabadulásunkkal foglalkozzunk- húzta
vissza őket  realitásba Piton.- Potter, hozott valami értelmes dolgot is?

-         Igen – Harry előkapott egy hatalma fűrészt, és pillanatok alatt szétfűrészelték azt a
néhány rácsot, ami már elegendő volt, hogy kiférjenek.

-         Nagyszerű – Piton Hermionét megemelve, segített neki kimászni a csapdából, és
felrugaszkodva ő is  kiugrott.

-         Akkor minden jót!- biccentett nekik Piton, s indulni készült.

-         Várjon máris megy?- szaladt utána Hermione.- Köszönöm ismét. Tudom, hogy sokat
segített tegnap este. Végre sikerült megállítanom az álmaimat.

-         Ennek örülök.

-         Nem jön velünk, szívesen meghívnám…

-         Nem- intett hidegen nemet Piton.- A feleségem és a gyerekeim már várnak. Nem
tudnak rólam semmit napok óta. Nem akarom, hogy tovább aggódjanak. Nem akartam
mentálisan üzenni nekik. Viszlát!- biccentett, és már a kráter szélénél kezdett
kapaszkodni felfelé. Hermione egy ideig nézte, aztán Harry karjait érezte a derekán.
Megfordult és belevetette magát a férfi karjaiba. Harry sokáig csókolta, s Hermione
több nap óta most érezte, ismét, hogy felmelegedett. Hogy hazaért, s megnyugodott.
Harry is minden korábbi féltését, idegességét, és reményvesztettségét beleadta ebbe a
csókba. Végre ismét maga mellett érezheti a feleségét, akit elveszettnek hitt több
napig. Olyan megkönnyebbültség vegyült ebbe a csókba, amit elmondani nem is tudott
volna, de így Hermione érezhette, és értette is ezt. Hermione szorosan bújt a férfi
mellkasához. Szorosan ölelték egymást  hosszú percekig.

-         Gyere menjünk haza!- súgta csendesen Harry.- Nem is gondolod a gyerekek mennyire
hiányolnak. Megijesztetted őket, hogy nem jöttél velem haza.

-         Harry haza sem akart menni. Állítólag Ron ráncigálta el a teljesen sötét és hideg
küzdőtérről- kapcsolódott be melléjük érve Ginny.

-         Szegények mit élhettetek át- sóhajtott fel megkönnyebbülve Hermione.- Jó újra látni
titeket.

-         Azt meghiszem – mosolygott rá kedvesen Ginny.- Hogy fog örülni Jamies és Nassy,
majd meglátod. Többet aztán ne csinálj ilyet Hermione!- fenyegette meg ujját felé
rázva Ginny. Harry nem engedte el Hermionét. Derekát átkarolva haladtak egymás
mellett. Ahogy felértek, Harry bevágta magát a vezetőülésre, és három plédet keresett
elő a csomagtartóból.

-         Hermione?- Ginny előrehajolva barátnőjéhez suttogta.- Minden rendben?

-         Szerintem jól felfáztam- nézett rá hátra Hermione.

-          Nem azt kérdem, tudod - suttogta bosszankodva Ginny.

-         Nem találkoztam Malfoyyal, és megoldódtak az álombeli problémák is.

-         Hogy sikerült?

-         Nos tudod. Pitonnal voltam összezárva. És hát hasznosan töltöttük az időnket.

-         Ühüm- mosolygott sokat sejtetően pajkosan Ginny. – Tehát megtanított egy s másra.

-         Meg bizony- bólintott rá elégedetten Hermione, de többet nem beszélgettek, mert
Harry visszatért a takarókkal és szorosan bebugyolálta az átfagyott Hermionét. Harry
bekapcsolta a fűtést és a legmagasabb fokozatra állította.

-         Biztos meghűltél- nézett aggódva Hermione lila ajkaira Harry. Hermione csak
kedvesen elmosolyodott. Csak most vette észre, hogy bizony a lábujjai érzéketlenül
szétfagytak a téli fagyban töltött nap után, s most fájdalommal kezdtek kiengedni. A
fogvacogása már rég a múlté volt, a kint töltött hidegtől, de hát Piton tett is róla, hogy
ne fázzanak. Egész idő alatt dolgoztatta, és valószínűleg ő maga is sejtette teljesen
hasztalanul teszik, amit tesznek, hiszen a bájital előre tudta nem lesz elegendő, tehát
maguktól semmiképp sem jutottak volna ki. Valószínűleg az egész reszelős dologgal
egyedül az volt a célja, hogy ne fagyjanak le az ujjaik, s éljen bennük a remény, hogy
kiszabadulnak még időben.  Nála maradt a reszelője. Vagy a kráterben. Csendesen
elmosolyodott. A férfi talár nélkül nekivágott az útnak. Tényleg nagyon siethetett a
családjához. Hermione végiggondolta, mi lett volna, ha Harry nem találja meg. Bár a
végső kihűléstől azért biztos Pansy Malfoy is megmentette volna őket, végső
kegyeletként. Hermione jólesően bújt a puha plédek közé, s Harry rendszeres
oldalpillantásai között elnyomta a végre zavartalan nyugodt álom.