A hatalmas Malfoy birtok virágos mezején egy széles, zöld pléden ült Pansy Deimossal.
Fonott kosarából időnként előhúzott egy-egy gyógynövényt, s Deimostól kérdezgette a
nevüket és a fontosságukat. Deimos többé-kevésbé már jól ismerte a rét növényeit, hiszen
korábban is tanították neki, s Draco is rendszeresen kisétált a kisfiúval a domboldalra. A
tavasz sugarai melegítették a földet. Közeledett a nyár. Pansy a lágy zöld dombokon nyugtatta
a szemét, mindig biztonságot, és nyugalmat sugároztak a dombok, a környék. Deimos a
pléden átfutó hangyát követte ujjaival, s időnként útját állta a tenyerével, s figyelte a hangya
átmászik-e a kezén, vagy egyszerűen csak megkerüli. Szürkéskék szemei fel-felpillantottak
anyjára. Sokat voltak kettesben, és nagyon szerette ezeket a csendesen nyugodt órákat. Pansy
arcvonásai hosszú idő óta most ismét kisimulhattak, nem tervezett semmilyen párbajt, és ez jó
hatással volt az idegeire. Kihúzott a kosár aljáról egy levelet, s Deimos elé tartotta.

-         Mi ez Demios? –kérdezte fiától.

-         Zsálya – mondta magabiztosan Deimos. Pansy csak bólintott.- Rovarcsípések enyhítésére
használják.

-         Helyes- Pansy sokáig keresgélt a növények között, végül egy újat húzott elő.

-         Na és ez mi?- apró virágos növényt tartott elé. Deimos kivette az ujjai közül a virágot és
sokáig szemlélte.

-         Már tanultuk?- kérdezte bizalmatlanul.

-         Persze. Nem emlékszel?- mosolygott rá Pansy. Deimos nemlegesen rázta a fejét.

-         Gőteszem, tudod hogy hívjuk más néven?- Pansy sokáig várta, hátha Deimosnak eszébe
jut a válasz, de hiába. Nem tudta megmondani.- Százszorszép- adta meg a választ Pansy.-
Nagyon hasznos kis növény, ugyanis minden bájitalt feljavít. Tehát, ha el is rontja a
keverő, akkor is kiigazíthatja a kisebb tévedéseket. Persze nem nagyokat, csak kicsiket –
Pansy látta a távolból közeledő Dracot. –Menj Deimos, keress ilyen virágokat még.
Megnézem, hogy természetes környezetében felismered-e. Gyűjts belőle egy párat!-
Deimos visszaejtette a törékeny virágot a kosárba és elsietett, s a mezőn időnként
leguggolva keresgélt a növények között. Draco Pansyhoz ért.

-         Nem jöttök még vissza?- kérdezte röviden Deimos felé nézve.

-         Még egy kicsit gyakorlunk. Deimos keres egy pár százszorszépet és utána megyünk.

-         Akkor megvárlak titeket- ült le mellé Draco. Deimos már visszafelé tartott. Könnyedén
szökdelve visszaért hozzájuk és anyja kezébe adta a leszakított virágokat.

-         Helyes- bólintott elégedetten Pansy.- Remélem, most már megismered máskor is. Majd
néhány hét múlva visszatérünk rá. Gyere menjünk vissza a kastélyba - Deimost
kézenfogva elindult visszafelé a réten, s Draco mellette haladva hallgatta őket.

-         Ez jó nap volt- mosolygott fel Deimos s kék szemei vidáman csillogtak. Pillantása sűrűn
anyja karjára tévedt. Pansy egész nap érzékelte az oda irányuló pillantást, de nem értette
fia mit szeretne. Sűrűn az alkarjára nézett, de mielőtt Pansy rákérdezhetett volna Deimos
már gyorsan elnézett. Nem bírta megállni.

-         Deimos szeretnél kérdezni valamit?- kezénél fogva megállította a fiát és várta, hogy fia
felnézve rá válaszoljon.

-         Csak....- Deimos zavartan Pansy mögött álló Dracora nézett. Draco fogadta Deimos
pillantását.- A halálfalóknak. Mindenkinek van egy jegye, igaz anya?

-         Igen fiam. Mit akarsz ezzel Deimos?- kérdezte összeráncolt homlokkal Pansy.

-         Nos apának is ott a jegy a karján, és nagyapának is. De neked nincs is ott. Hogy lehetnél te
a vezető?- Pansy elmosolyodott fia logikáján. Mint mindig, egyenesen.

-         Ezért nézted ma egész nap a karomat?- simogatta meg fia arcát Pansy.- Tudod, apád nem
hazudott, amikor azt mondta én is megkaptam a jegyet. Valóban megkaptam, de az enyém
láthatatlan - mosolygott rá Pansy. Előhúzta pálcáját az övéből és a karjára mutatott. - De
nézd csak! - Pálcáját végighúzta a karján és meg is jelent az ezüstös sötét jegy a karján,
halványan csillogva. Deimos kikerekedett szemekkel nézte anyja karján a mozgó
különleges fényű jegyet.

-         Nagyon szép- suttogta halkan.- De miért nem látszik mindig?

-         Ez Voldemort ajándéka nekem. Az utód nem lehet megbélyegzett mint a többi halálfaló,
de egyformán mint alatta állónak nekem is meg kellett kapnom, akkor is ha az utódja én
vagyok. A sötét jegy mindenkinek jár. A tied is ilyen lesz majd Deimos mint az enyém.
Pansy eltüntette a csillogást az alkarjáról és újra megfogta fia kezét.- Remélem elégedett
vagy a válasszal.

-         Igen – mosolygott fel rá Deimos és megnyugodva folytatta útját.

Pansy álmatlanul forgolódott az ágyban. A gyomra rosszalkodott már megint. Nem akarta
felébreszteni Dracot ezért inkább átment a dolgozószobájába. Összeállította a
gyomornyugtatós főzetet, és az ablakhoz lépve kortyolgatta. Nyitva volt az ablak, nyugalom
és csend borult a tájra. És  majdnem sötétség. Pansy furcsa fényforrást vett észre a hátsó park
sövényei mögül. A szoborpark felől érkeztek. Mi lehet ez? Értetlenül nézte a nagyon halvány
fényforrást, ezüstös fényeket. Jobb, ha utánajár mi ez furcsa fény. Úgysem tud visszaaludni.
Fekete muszlinköntösét magára kapta és lesietett a hátsó parkba. Lapos cipője alatt finoman
igazodtak a kavicsok, ahogy keresztülvágott a parkon. A sövénynél befordulva azonban
földbe gyökerezett a lába. A szoborpark alakjai ugyanis mind leváltak talapzatukról és
megelevenedve mozogtak, táncoltak, társalogtak és nevetgéltek egymással. A gyengéd fény a
talapzatukról érkezett, alulról megvilágítva a köztes parkrészt. A táncolók között zöld
köntösbe öltözve Deimos táncolt egy idősebb szoborasszonysággal. A szoborparkban
többnyire Malfoyok vagy híres varázslók életnagyságú méretarányos szobrai álltak. Pansy
tágra nyílt szemekkel figyelte az eleven sokaságot. Senki más nem volt a parkban. Egy férfi
Malfoyszobor bajuszát pödörgetve máris fel akarta kérni, és derekánál fogva beljebb tuszkolta
a táncolók közé. Deimos láthatóan kitűnően szórakozott a szobrok társaságában, s Pansy úgy
vélte fia nem először bűvöli meg a szobrokat. De várjunk csak. Hiszen Deimos még nem
varázsolhat! És egyáltalán honnan jutott pálcához? És hogyhogy tud ilyen varázslatot? Pansy
agyában kavarogtak a gondolatok, és ide-oda kapkodta fejét a szobrok emberi viselkedései
láttán. Deimos ekkor meglátta anyját. Egyetlen pálcaintéssel a szobrok ismét megdermedtek.
Pansy Deimosra nézett. Anya és fia sokáig meredtek egymásra. Deimos rémülten, Pansy
döbbenten. A szürkéskék tekintet sokáig fürkészte anyja arckifejezését, tartva, hogy büntetést
kap. De Pansy jelenleg annyira elámult, hogy még a késői fennmaradás miatt is elfelejtette
leszidni a fiát. Csak állt ott ámulva, értetlenül, elképedve fia képességein. Végül
megköszörülte a torkát és keresztbe fonva maga előtt a karját megszólalt.

-         Deimos? Pontosan mit keresel itt éjszaka a parkban?- nézett komoly tekintettel fiára.

-         Kijöttem játszani - mondta csendesen Deimos.

-         Te esténként a szobrokkal játszol?

-         Igen- motyogta az orra alá Deimos

-         Nahát- Pansy hátrafordult, hogy lássa a toronyóra mennyit mutat, hajnali fél kettő.- Nem
gondolod, hogy ágyban lenne ilyenkor a helyed?- Furcsállta, hogy Narcissa soha nem
vette észre Deimos éjszakai kószálását.

-         Mindig megvártam, hogy nagymama lefeküdjön aludni - suttogta Deimos vékony hangon
szinte megérezve anyja gondolatmenetét.

-         Nagyon ravasz. És honnan van pálcád?

-         Nagymama mindig fennhagyja a csillagvizsgálóban, mert ébredés után úgyis egyből
odamegy - rebegte elhalóan Deimos, de Pansy ennek ellenére is pontosan hallotta.
Meglepődött a gyerek ravaszságán. Tehát várta, hogy nagyanyja lefeküdjön felosont a
csillagvizsgálóba és még Narcissa megérkezése előtt visszatette a pálcát a helyére.

-         És ez a varázslat? Kitől tanultad? –bökött a most élettelen szobrokra Pansy.

-         Olvastam. A Könyvtárban- Pansy értően bólintott. Deimos már egy éve megtanult olvasni
és írni. De Pansynak meg sem fordult a fejében, hogy fia bűbájtani könyveket olvasgat
szabadidejében.

-         Tudod, hogy nem is lenne szabad még varázsolnod?- kérdezte élesen Pansy.

-         Igen. De neked úgyse mondana ellent a minisztérium anya- mosolygott csibészesen
Deimos. –És ez nem rossz varázslat. Csak játék.

-         De Deimos miért este?

-         Nappal nem lehet, akkor észrevettétek volna. És este sokkal szebb, a talapzatra ezüstös
tüzet varázsoltam- mutatott rá Deimos.- Most nagyon mérges vagy rám anya?- kérdezte
behúzott nyakkal Deimos. Pansy nem tudta mit válaszoljon. Puha léptekkel a fiához ért és
kivette kezéből Narcissa vékony pálcáját, intésére a szobrok visszaálltak eredeti
talpazatukra és felvették a megfelelő pozíciót, amiben készültek. Pansy fia vállára tette
kezét, és a kastély irányába indultak.- Nem  Deimos, nem haragszom. De ne a pihenést
vedd el magadtól.

-         De este sokkal szebb.

-         Rendben sötétedés után kapsz egy órát, de nem többet, és csakis hétvégén- mondta
szigorúan Pansy. Felkísérte Deimost a lakosztályába, s betakarta a kisfiút.- Jó éjszakát!
Alvás most már!- rázta meg rá az ujját Pansy

-         Anya a pálca!- suttogta Deimos.

-         Majd én visszaviszem - Pansy kilépett a folyosóra és meggyulladtak a kígyófejek. Fejében
sorjáztak a gondolatok. Deimos nem közönséges bűbájt hajtott végre ezzel tisztában volt.
És még nincs hat éves. Talán Deimos komolyabb képességekkel rendelkezik, mint ahogy
valaha is képzelte volna? Pansy fejében egy nagyon sötét gyanú bontott vitorlát. Lehet,
hogy...? Lehet, hogy Deimos születése és fogantatásának időpontja nem is olyan véletlen?
Draco annak idején annyira ragaszkodott ahhoz az éjszakához, hogy képes volt szinte
megerőszakolni. Talán nem ok nélkül? Hiszen azon az egy éjszakán kívül soha nem volt
több, amin csak közelítően hasonlóan durva lett volna. Ha Pansy azt mondta nem, akkor
nem is történt semmi. Draco soha nem erőltette. Akkor este miért? Pansy muszlinköntöse
lobogott a lépcsőfordulóban, ahogy kapkodva lábait sietett felfelé. Berontott a
csillagvizsgálóba, és elsötétült arccal a csillagállásokat kezdte keresni az aktákban.
Tisztában volt vele, Narcissa mindent dokumentál, ami csak történik, ami csak a
helyzetkép. Igaz neki soha nem volt hajlandó csillagjóslásba kezdeni. Egyedül neki
Pansynak nem. Tartott, hogy Pansy bosszújában képes és megátkozza. De mindenki
másnak jósolt. Megkereste a házasságuk évét és izgatottan lapozni kezdett a rajzok, és
feljegyzéseik, kommentárjaik között. Narcissa gyöngybetűit könnyen kiolvasta, s nem
kellett csalódnia. Előkapta az esküvőjük dátumán felvázolt pergameneket.  Tehát mégis. A
Malfoyok  választása tudatos volt, s Draco nem véletlenül ragaszkodott hozzá aznap. A
csillagállások szerint az aznap éjszaka fogantak kivételesen nagy varázserővel bírnak a
jövőben, s tessék Deimos máris megmutatja ezeket. Pansy megkövülten ereszkedett le a
legközelebbi székre. Szemeit vészesen járatta a tárgyak, falak és távcsövek között. Tehát
minden el volt rendezve. Ekkora számítást! Az időpontok, a csillagállások szerint. Aki
véghezvitte a terveket, az pedig Draco volt. Aki terv szerint haladt. De miért nem mondta
neki el? Egyáltalán Pansy felfogott volna ebből bármit is akkor? Értette volna, hogy mi és
miért? Egyszerűbb volt ezt az egészet férj-feleség kötelességek és jogok szerint
meghatározni akkor, talán Draco azért sem kezdett bele a magyarázkodásba. Így valóban
furcsa helyzetbe került volna a nászéjszakáján és ezt nyilván nem akarta. Deimos. Aki
túlszárnyalja majd mindannyiukat. A tudatosan tervezett utód. Pansy kiejtette kezéből a
pálcát és leviharzott a hálószobájukba.

-         Draco!- szólt rá a férfira.- Ébredj fel!-  Pansy a baldachin fájába kapaszkodott. Draco
álmosan pislákolva kinyitott a szemét.

-         Mondjad?- dünnyögte álmosan.- Mi olyan sürgős, amiért az éjszaka kellős közepén
felébresztesz? Remélem elég nyomós ok - megdörzsölgette szemeit, hogy tisztábban
lásson.

-         Elég nyomós ok! Miért nem mondtad el?

-         Micsodát? –ült fel Draco, s értetlenül, kábultan nézett a fekete muszlinköntösben felé
magasodó Pansyra.

-         Hogy Deimos...- Pansy indulatosan hadonászni és fel-alá járkálni kezdett a szobában.-
Hogy milyen képességei vannak? Hogy mekkora erő van benne? Hogy tudatosan
választottátok meg a fogantatás időpontját, hogy… a francba Draco? Miért nem mondtad
el ezeket?- torpant meg és vádló tekintettel nézett a férjére. Draco egy ideig zavartan
nézte, aztán beletúrt szőke hajába.

-         Hogy jöttél rá?- kérdezte rekedtesen.

-         Hogy, hogy jöttem rá? Tényleg ennyire hülyének nézel? A fiunk minden éjszaka olyan
varázslatot hajt végre, amit talán hatodikos korunkban voltunk képesek – Pansy is beletúrt
a hajába, szeméből félreseperve - Aztán felnéztem anyád birodalmába. Kíváncsi voltam,
ugyan hogy lehetséges ez egy öt éves gyerektől, és ráakadtam a kirakós utolsó darabjára.
A bolygóállások, a csillagvizsgálat. Az időpontválasztás. És Deimos eddig előttem titkolt
ereje. Ti tudtátok, ugye? Hogy ilyen erő van benne? És hogy az időpont és az ereje
összefügg egymással.

-         Természetesen tudtuk. Azért volt az egész felhajtás akkor. Tízévente egyszer van ilyen
bolygóállás Pansy.  Apámat azért érdekelte annyira, hogy sikerült-e. Neked csak kínos
volt, de nekünk szinte életbevágóan fontos. Apám már akkor sejtette, hogy az utódok mi
leszünk, Voldemort a mi családunkat választja majd, ezért akarta, hogy Deimos tökéletes
időben, kiváló képességekkel érkezzen. Érted?  Megveted ezért? A legjobbat akarta az
unokájának, hogy a hatalmában erős irányító legyen. A géneket persze tőlünk kapta, amik
szintén jók. De gondold végig! Ilyen származással, ilyen bolygóállással talán az egyik
legtökéletesebb feketemágust segítettük a világra. És ez a mi fiunk Pansy!- sorolta mély
hangján Draco. Komolyan beszélt, minden gúny nélkül, ahogy csak ritkán szokott. Pansy
kifejezéstelen üres tekintettel nézett rá, de agya lázasan dolgozott a mélyben. Lerogyott a
fésülködőasztalához s csak nézte a baldachin alatt fekvő férfit. Igen, ő is ezt akarta volna.
Hogy a fia nála is nagyobb és erősebb legyen. De meg sem gondolta, hogy mindez
ilyesmiken is múlhat. A Malfoyok és az előrelátásuk. Nem véletlen, hogy ilyen sokra
vitték. Draco figyelte szótlan feleségét, aki kimeredt szemekkel csak maga elé nézett,

-         Pansy?- kérdezte halkan, s Pansy felemelte a fejét, hogy ránézzen. Kábultan az ágyhoz
lépett és a puha paplanra vetette magát. Draco követte szemével a mozdulatokat. Figyelve
felesége rezdüléseit.

-         Értem- pihegte Pansy.- Nem semmi. Azért elmondhattad volna- húzta magára a takarót.
Draco lejjebb csúszott.

-         Na igen- előkapott az éjjeliszkerényről egy fenyőillatú illanót és rágyújtott.- Csak hát
hogy adhattam volna be ilyesmit neked? Még a végén egy erős Cruciót kapok-
gúnyolódott Draco

-         Ne hamuzz az ágyba!- szólt rá Pansy.

-         Ne aggódj, csak tűlevelek lesznek!

-         Épp azért! A múltkor is felébredtem rá, mert össze-vissza szurkáltak - nézett fel rá a
párnáról dühösen Pansy.

-         Mit csinált pontosan Deimos?

-         A szoborpark talapzatáról megelevenítette a szobrokat. Egész éjszaka velük mulatozik.
Vajon hol vannak ilyenkor a házimanók?

-         Szerintem Deimos valamivel megfűzte őket- mosolygott Draco.

-         Na igen. Elég ravaszság volt ezt is véghezvinni, mi ahhoz egy házimanó.

-         Találékony. Nem hiába az én fiam- mosolygott büszkén Draco.

-         És az enyém - fűzte hozzá Pansy.

-         Na igen, de csak nem gondolod, hogy tőled örökölte ezt a találékonyságot?

-         Na azt ne mond, hogy tőled!- vágott vissza Pansy

-         Rendben. Kettőnktől.

-         Vagy a csillagoktól- suttogta álmosan Pansy, s lehunyta a szemeit.