Vadhajtások varázsa
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Aranyszabály a mardekárban
Roxfort hetedév Carrow tanítások
 
Menü
 
Draco/Pansy (nagy11)
 
HP nyomán DM és a...
 
Tom Denem trilógia
 
A Lestrange-ház
 
Mardekár reménysége
 
Új világ fic
 
Roxforti jegyzetek
 
Mardekár pincéje '98 - névsor
 
Smaragdkövek
 
Aranyvérű gardróbok
 
Szavazóüst
Lezárt szavazások
 
Éji folyó csillagai
Éji folyó csillagai : 61. Udvarlási akció

61. Udvarlási akció


Hermione álmosan nyújtózkodott az ágyban. A napfény már besütött az ablakon. A keleti fekvésű vendégszobában aludt, s már egészen megszokta a mindig élénk színű vidám narancssárga szobát. Szemét dörzsölgetve az órára nézett. Délelőtt tizenegy óra. Már be kellene menni a manójogi irodába. Teljesen elhanyagolta az utolsó egy hétben. Na igen megvolt rá az oka. De várjunk csak. Hermione felült az ágyban. Rosszul jár a naptár része? A naptár szerint ugyanis két teljes napot átaludt. Oldalt nézett az éjjeliszekrényre s meglepetten látta az odakészített reggelit. Ölébe emelte a tálcát. Egy apró kristályvázában egy szál sárgarózsa állt. Hermione kinyitotta a kis kártyát: „Jó reggelt Jázmin! A kertünkben szedtem. Én magam. Nem Dobby és nem Selly, de még Winky sem. Ha nem tetszik dobd csak ki, megfér a ház előtti avarban. Jó étvágyat! Harry” Hermione értetlenül forgatta a kis kártyát, de végülis megreggelizett. A gyerekek már kint játszottak a kertben, így Hermione gyorsan felöltözött és úgy döntött beugrik a hivatalba. A kocsiban ülve beindította a motort, elfordította a magnót, hogy meghallgassa a híreket. Semmi. Aj már megint bedöglött. Idegesen lenézett a magnóra, s ekkor meglátta a felé csúsztatott kártyát: „Nem kell csapkodnod a mangót kedves. Már megjavítottam. Azért hallgasd meg mit tettem be! Harry” Hermione megrökönyödve nézett a magnóra, ami tényleg át volt állítva a rádióról a cdre, s egy pillanatra még a gázról is levette a lábát, mire majdnem lefulladt a motor, idegesen visszalépett a pedálra, s benyomta a lejátszás gombot. A cd pörögni kezdett, s halkan felcsendült egy régi keringődallam. Hermione sokáig gondolkodott, hogy honnan olyan ismerős. Aztán beugrott. A Roxfortban, a Halloweni ünnepségen erre táncoltak Harryvel. Azon az estén, amikor megmondta, hogy terhes Nassyvel. Hermione gyorsan pislogott néhányat nehogy elfussa a szemét a könny, s inkább gyorsan kikapcsolta a magnót. Megérkezett az Elephant and Castlere. Berobogott az irodába, a titkárnő már izgatottan várta.

-         Már épp menni akartam! Jött egy pár leveled és amit küldtek azt betettem az asztalodra szió!- azzal kapta is a táskáját és elviharzott. Hermione megnyikkanni sem tudott. Belépett az irodájába s moccanni sem bírt. Az íróasztalán egy hatalmas vörösrózsa-csokor állt, s úgy tűnik a többi virágot nem tudta hova tenni a titkárnő, mert a polcokra mindenhova állított még néhány vázát. Hermione értetlenül nézett körbe az irodájában. Meg sem lepődött, amikor a rózsák között egy üzenőkártyát talált: „Gratulálok Jázmin! Had találjam ki, most meglepődtél! És tudom is, hogy miért! Had legyek az első, aki értesít a jó hírről: A könyved vezeti az év leggyorsabban eladott legmagasabb példányszámú könyvek listáját. Én magam is rendeltem egyet, és nagyon tetszik. Harry” Hermione zavartan nézett körbe. Alig néhány napot nem töltött az irodában, és megrohanták a levelek, az asztalán magas tornyokban levelek. Mind elolvasásra várva többnyire gratulációk. Két nap alatt. Ez hihetetlen. Hermione kinyitotta a napi újságot, és tényleg. Ott volt a könyve borítója az ajánlóban, s közölték, hogy ő vezeti az eladási listákat. Hermione lelkiismeretesen kibontogatta a leveleket, elolvasta és válaszolgatott rájuk. Nem bánta volna, ha legalább Dennis bekukkant ma, hogy segítsen neki. De nem akarta megválaszolatlanul hagyni a leveleket, ezért ő maga írta meg a válaszokat, s mire végzett már ereszkedett a nap a láthatáron. Hermione a válaszleveleket a titkárnője asztalára tette, s bezárta az irodát. Úgy döntött még szétnéz egy kicsit a városban. A kirakatok előtt haladva meglátta, hogy a hétvégén koboldjogi előadásokat tartanak az akadémián. Mh. Meg kellene nézni- futott át a fején, de aztán meggondolta. Túl sokba is kerül, inkább majd átolvassa mit írnak az előadásról. Végül visszaült az autóba, s hazafelé hajtott. Ahogy a kormányon tartotta a kezét látta, hogy megkapta a nap a kezét.  Halkan leállította a motort. Jó sokáig elnézelődött. Már besötétedett, mire hazaért. Hermione benyitott. A villában már csend fogadta. A gyerekek biztosan alszanak. Benyitott a kicsikhez, s megnyugodva látta, hogy békésen alszanak, megsimogatta a fejüket, s a közös játszószoba felé hagyta el a lánya hálóját. A sarokban azonban egy teljesen új dologra bukkant. Egy kifeszített fehér vetítőparavánra. Csodálkozva lépett közelebb, s az állványon lévő szerkezetre nézett. Semmi varázslat. Egy egyszerű diavetítő állt rajta. Harry honnan szerzett egy régi diavetítőt? Belekukkantott a tekercsre, hogy vajon mit vetített a kicsiknek, s meglepetésére a tekercs felett egy kártya volt: „Hoppá! Most rajtakaptalak! Látod tudtam, hogy a kíváncsiságod hajt! De elárulom, Hamupipőkét néztünk. Nassynek nagyon tetszett. De Jamie inkább a forró töklére szavaz, mint a tökhintóra. Jó éjt Hamupipőkém! Álmodj szépeket! Harry” Hermione kitágult szemekkel nézett a kártyára. Mi ez az üzengetés? Leviharzott az elsőre és benyitott a közös hálójukba. Azonban a férfi nem volt ott. Az ágy vetetlen, a pezsgő ágytakaró gyűrődés nélkül simult az ágyra. Hermione körbenézett, sehol senki.

-         Dobby!- szólt halkan Hermione. A házimanó azonnal megjelent a hálóban.

-         Hol a férjem?

-         Az auror parancsnokságon asszonyom- húzta be füleit Dobby.

-         Most éjszakai ügyeletben van?

-         I-igen- rebegte Dobby.

-         Köszönöm. Jó éjt!- Hermione a vendégszobába ment, ahol aludt, s értetlenül kezdett átöltözni hálóruhába. Mióta váltott Harry? Az ütközet előtt mindig nappalos volt. Nem akar veszekedni. Hát igen. Nem is Harry lenne. Inkább kerüli a konfliktusokat, mint mindig. Erre pedig a legjobb eszköz, ha nem találkoznak. Kétségtelen. A váltott napirenddel pedig mindent megoldott. Hermione ásítozva bújt a takaró alá.

 

Másnap reggel ismét fáradtan ébredt. Fél tíz. Ó! Be akart érni tízre az irodába. Mégse mondják azt, hogy mint aki a mézesheteiben jár képtelen időben beérni az irodájába. Felpattant. Az asztalon ismét ott állt a váza, friss sárgarózsával, és reggelivel. Hermione kapkodva megkente dzsemmel a croassanját, s átfutotta az üzenőkártyás sorokat: „Jó reggelt kedves! Ejnye. Este vacsora nélkül fekszünk le? Ne kapkodj a reggelivel! Fogadjunk, hogy már megint későn keltél fel. Szép napot! Harry” Hermione a reggelije mellé dobta az üzenőt és besietett a fürdőbe, gyorsan le akart zuhanyozni. A fiók szekrényeiben kotorászott egy csatt után, amivel feltűzhetné a haját. Mindent felhozott a lenti fürdőjükből, most miért nem talál egyet sem? A tükörre egy üzenőkártya volt erősíve: „Látod mi az eredménye a kapkodásnak? Egyébként a bal alsó fiókba tetted a csattokat! Csók! Harry” Most meg mi az hogy csók? Hermione bosszankodva kirántotta a bal alsó fiókot. Egy selyempapírba csomagolt rózsaszín szalaggal átkötött csomag volt a csattok tetején. Hermione gyorsan leoldotta a szalagot. „Egy kis ajándék! De most már igyekezz azzal a zuhannyal! Harry U.i.: Ja és most is csók!” Hermione megnézte a csinos ezüstcsattot, és meg kellett állapítania, hogy tetszik neki. Feltűzte a haját és gyorsan beállt a zuhany alá. Átcsapatta magát, s már kapkodva öltözködött, a fésülködőasztalnak ment, beverte a térdét és minden felborult a kis asztalon. Au! A fenébe. Már öt perc múlva tíz. Sehogy sem fogok beérni. Idegesen próbált kiszuszakolni a jázminos parfümjéből még egy cseppet, s már viharzott is lefelé. Bevágta magát a kocsiba. Gyorsan hajtott a forró augusztusi nap már vakította, s a sietésben teljesen kimelegedett. Mintha nem most zuhanyzott volna. A visszapillantó tükörben megnézve magát látta, hogy csillog az orra. A fenébe!- táskája tartalmát az anyósülésre szórva keresgélt a kacatok között a púdere után. Aj hova lett? Hova tehettem? Fél kézzel a táska zsebeit kezdte kutatni, s az egyikben egy ismerős tapintású selyempapír üzenetet talált. Félig az útra, félig a kártyára figyelve olvasta az üzenetet: „Drágám! A púdert tudhatnád, hogy mindig bevágod  a kesztyűtartóba most is ott van. Harry” Hermione idegesen lenyitotta a kesztyűtartót és tényleg ott volt a púder tükrére egy másik üzenetet erősített a férfi: „A csattos üzenet hátoldalára írtam, hogy ne hagyd itthon a napolajat, de biztos nem fordítottad meg a nagy sietségben. Itt van az is a kesztyűtartóban. Csókol: Harry” Hermione már kezdett hozzászokni, hogy mindenütt üzeneteket talál a férfitől. Becsapta az ajtót, s felsietett az irodába. Már majdnem fél tizenegy volt. Ah annyira szétszórt.

-         Sziasztok!- kiáltotta be Dennis irodájába, s máris saját íróasztalához ülve pennát ragadott és gyártotta a válaszleveleket. Dél körül kiszaladt szendvicsért, s a napolajjal bekente magát, s visszadobta a kesztyűtartóba. A szendvicset harapdálva ismét elhaladt a koboldjogi előadássorozat plakátja előtt. Átolvasta a műsort, s befejezve az ebédet visszasietett az irodába. Egyedül volt egész délután, s meg kellett állaptania, hogy nagyon sokan írtak. Nem mind pozitívan, de legalább írtak. Hermione lelkiismeretesen és becsületesen válaszolt rájuk. Már azt vette észre, hogy a szürkületben nem lát. Ah nyolc óra! Sietnem kell! Kulcsra zárta az irodát és kocsiba vágta magát, s hazahajtott. Fél kilenc.  Házon ismét csend honolt. Elkéstem. Harry már elment. A fenébe! Hermione becsapta a kocsiajtót, s felsietett. Sehol senki, a gyerekek alszanak. Hermione a tetőtérre baktatott. Az éjjeliszerkényen vacsora várta. Hermione fáradtan ült az ágy szélére és automatikusan nyúlt az üzenetért. „Sokáig voltál Jázmin! Azért ma vacsorázz rendesen. Felhoztam neked. Ölel férjed: Harry” Hermione gyorsan eltüntette a vacsorát, s kimerülten nyúlt végig az ágyon. Még átöltözni sem volt energiája. Már épp elnyomta az álom, amikor halk, csendes lantpengetést hallott az ablak alól. Kipattantak a szemei s álmosan az ablakhoz botorkált. Nem tévedett, egy kobold zenész állt lent, s csendesen kúszott a lágy dallam az éjszakában. Halkan dúdolt hozzá. Hermione álmosan dőlt az ablaknak. Jaj Harry!- Az ablakpárkányon üzenet várta. „ Ne haragudj kedves én most nem tudok csatlakozni a szerenádhoz, de gondolatban ott vagyok! Szeretlek! Harry” Hermione kábultan olvasta a holdfényben a sorokat. Elmosolyodott. Amióta visszahozták azóta nem beszélt a férjével. S csak Harry árasztotta el üzeneteivel. De tényleg jó lett volna már beszélni. Meg sem álmodta, hogy Harry ilyen romantikus tettre is elragadtassa magát. Nagyon törtet a bocsánatáért, az biztos. Hermione ásítozva hallgatta egy darabig a szerenádot, de aztán fáradtsága legyőzte, s visszazuhant az ágyra.

 

 

Reggel ismét verőfényes napsütésre ébredt. Végre hétvége. Nincs iroda. Nincs munka. Nincs levelek tömkelege. Hermione boldogan nyújtózkodott az ágyban. Felnézett az órára. Ajaj! Már megint tizenegy. Na persze hajnal egyig biztos hallgatta azt a szerenádot. Felnézett az éjjeliszekényre és nem kellett csalódnia. Ismét ott várta a reggeli, a sárgarózsával. Hermione kinyújotta a karját, s leemelte az üzenetet. „Jó reggelt Jázmin! Remélem tetszett az esti meglepetésem. Mondtam már, milyen szép vagy amikor alszol? Csók: Harry” Hermione elmosolyodott, s nyújtózkodva egyet bekapott néhány falatot. A fürdőben gyorsan lezuhanyozott, s az ezüstcsattot keresgélve a fésülködőasztalon egy újabb kis levelet látott „ A csattot a párkányon hagytad, és észrevettem, hogy kifogyott a parfümöd. Csók! Harry” Hermione a parfümjére nézett. A hosszú jázminillatú parfüm tele volt, tehát a férfi újat vett. Magára hintett egy keveset, s úgy döntött lenéz a férfihez. Hétvége van. Benyitott a közös hálóba. Nem, na persze biztos lent van. Lesietett az étkezőbe. A házon teljes csend honolt. Hát mi ez? Az előtérben a tükörre erősített üzenet várta. „Ma szabad napot kapsz édes! A gyerekekkel a vidámparkba mentem. És fordítsd meg a lapot kedves! Csók! Harry” Hermione engedelmesen megfordította a selyempaprít. „Nagyszerű! Most nézz le!” Hermione lepillantott. A tükör előtti komódon egy belépőjegy állt. A Koboldjogi előadásokra az akadámiára szólt a jegy. Mellette újabb üzenet: „Gondoltam szívesen elmennél. Sajnos én nem tudok csatlakozni, hétvégi ügyeletet is vállaltam. Azért érezd jól magad! Ölel: Harry” Hermione bosszúsan toppantott a lábával. Hát ilyen nincs. Elvitte a gyerekeket, és még nem is beszélhettünk. Hermione kinézett a parkra. Furcsa volt a hétvégét Harry nélkül tölteni. Még akkor is, ha az utóbbi hetekben szótlanul éltek egymás mellett. De legalább otthon volt. Most nagyon rátört a hiánya. Hermione a hintához ment s egy apró könnycsepp futotta el a szemét. Még emlékezett, amikor először próbálták ki közösen a hintát. Ó mennyi minden történt azóta! Hermione bele akart ülni, de a párnán újabb üzenet várta: „Nagyon jól esik, hogy kinéztél ide. És igen én is ugyanarra gondolok, amire te. Jó lenne meg nem történtté tenni a köztes időt. Hiányzol! Harry” Hermione szemét ismét elfutotta a könny. Ó Harry! Hermone beleült a hintába, s néhány lendülettel meglökte magát. Majd erőtlenül hagyta, hogy a hinta lassan lengve lelassuljon. Visszasétált a szalonba, s felnézett a csillárra. Azóta, amióta leszakította még mindig ferdén áll. Pedig már próbálta többször is varázslattal helyreigazítani s valószínű, hogy Harry is. Ez a csillár emlékeztetheti arra a súlyos veszekedésre igen.  Hermione visszament a vendégszobába s úgy döntött alszik most délután, a koboldjogi előadás hétkor kezdődik csak.

 

Délután öt órakor hangos gyerekzsibongásra ébredt. Gyorsan kipattant az ágyból és lesietett. Már a lépcső tetején állt és rálátott a belépőkre. Jamie felviharzott hozzá a lépcsőn. Nassy csak az ajtóban állva nézett anyjára, s Hermione csalódottan látta a közeledőt. Magas, vörös hajú férfi volt.

-         Szia Hermione! Hát nem is örülsz nekem?- nézett rá Ron.

-         Harry?- kérdezte Hermione a lépcsőn állva, s csalódottságát nem tudta leplezni.

-         Jaj Harry-Harry!- lobogtatta vörös üstökét Ron.- Megkért, hogy hozzam haza a kicsiket. Együtt voltunk a vidámparkban. Luna hazavitte a lányokat, én meg Jamiet és Nassyt.

-         Nem is jön már ma haza?- nézett rá végképp csalódottan Hermione.

-         Nem, egyenesen a parancsnokságra ment. Most nem tudom mit vagy elkenődve, te mondtad neki, hogy látni sem akarod, nem? Hát akkor meg?- nézett rá nagy kerek szemekkel Ron.- Nem értem a nőket. Soha nem is értettem- Ron fejét ingatva betessékelte Nassyt a szalonba.- Hermione ez a csillár még mindig csálén áll!

-         Kösz én is tudom- Hermione lenézett Jamiere.- Hogy érezted magad?

-         Szuper volt!- csicsergete csillogó zöld szemeivel Jamie.- Egy csomó mindenre felültünk. Apával együtt. Nagyon élveztük.

-         Sok édességet ettetek?- nézett aggódva Hermione.

-         Nem- szomorodott el Jamie.- Apa azt mondta akkor büntiben leszünk, és végülis azt nem akartuk, apa sem meg én sem. Nem kaptam édességet, ugye nem lesz bünti?

-         Nem- Hermione megsimogatta fia kócos haját. Már tényleg nagyon hiányzott a férje. Nem is emlékszik már milyen Harry szemének a zöldje. Lassan két hete egyáltalán nem látta, s hosszú mosolyszünetük idején már ő nem nézett Harryre. Ron után ment Jamievel a szalonba.- És hogy van?

-         Kicsoda?- nézett rá bambán Ron.

-         Hát Harry. Amióta visszahoztuk nem is láttam.

-         Hát jól van, hogy lenne. Mint régen.

-         Nem sérült meg? Nem lett valami elváltozás?- Hermione kérdőn nézett Ronra, de Ron hozta a formáját.

-         Mi? Most nem azt akartad, hogy meghaljon? Akkor nem tök mindegy, hogy normális maradt-e vagy bedilizett? Nem értelek. Azt mondtad, fontolgatod, hogy elváljatok. Akkor meg mit érdekel téged ez?

-         Jaj hagyjál már Ron! - intette le Hermione, s amint észrevette, hogy Dobby behozza a kávét máris töltött magának.

-         Nem kellene készülnöd? Harry említett valami előadást - kortyolta a kávéját Ron.

-         Volt valaki más is veletek?- kérdezte bizonytalanul Hermione.

-         Nem a Longbottom család kimaradt a buliból- mormolta Ron. Rögtön tudta, hogy mire gondol Hermione. A nő csak sarkon fordult, s felsietett az emeletre. Átöltözött, s már sietett is vissza.- Elmentem. Jössz? – nézett be Ronra.

-         Kösz nem. Hoztam seprűt - nézte Ron a csillár állását. Hermione behuppant a vezetőülésre és azonnal észrevette, hogy a férje ült itt előtte. Visszarángatta az ülést, hogy közelebb legyen a pedálokhoz, és a visszapillantót is eligazgatta, hogy rendesen lássa. A tükör hátoldalán a selyempapírt érezte ujjaival. Levette az üzenetet: „ Bocsi! Elfelejtettem visszaállítani, meg hát én nem is tudom rendesen beállítani neked. Jó szórakozást! Harry” Hermione a kesztyűtartóba tette az üzenetet, s elhajtott az akadémiára.

 

 

Másnap reggel is sokáig lustálkodott. Amikor kinyitott a szemét a mellette fekvő dobozra siklott a tekintete. Lelökte a doboz tetejét és kiemelte belőle a krémszín selyem fehérnemű kollekciót. Kihullott belőle az üzenet: „Jó reggelt Jázmin! Sejthettem volna, hogy ez lesz az első, amit megnézel. Remélem tetszett az előadás, s egyszer adsz majd alkalmat, hogy elmeséld nekem. Szeretném látni ezt rajtad is. Remélem eljön még az az idő. Szeretlek! Harry” Hermione elmosolyodott, s az éjjeliasztalon álló sárgarózsára nézett. Sejtelme sem volt, a férfi mikor járhatott a szobában, mert tényleg soha nem vette észre neszezését. De most itthon kell lennie. Tegnap nem aludt, hiszen éjszaka volt az aurorságon. Napközben meg a gyerekekkel volt. Akkor ma itthon van. Hermione elégedetten nyújtózott, s egy gyors fürdő után lenézett a közös hálóba. Csalódottan kellett látnia, hogy a férfi nincs ott. A hátsó kertből nevetések hallatszottak. Kilépett az erkélyre. A kicsik szaladgáltak a kertben, de senki más. Selly nézett rájuk időnként. Akkor hol van? Hermione visszament a hálóba, s az éjjeliszekrényre meredt. Egy képet vett észre, ami eddig sosem volt ott. Harry tette oda, s Hermione földbe gyökerezett lábbal nézte a képet. Ezüst keretben volt. Hermione felemelte a képet és csak bűvölte. Nem hitte el. A képen…ő volt. Esküvöi ruhában. A szertartás teremtől nem messze levő parkban készült róla a felvétel. Egy fatörzsön ült, hófehér ruhája szétterült beterítve a rönköt, s lágyan omolva a zöld pázsitra. Könnyed mosollyal nézett a lencsébe. Hermione már el is felejtette, hogy készült róla ilyen kép. Amin csak ő van, menyasszonyi ruhába. Egyátalán azt se tudta merre lehetnek az esküvői képeik. Akkoriban nem is volt igazán fontos, hogy legyen erről képük. Hermione meg sem álmodta volna, hogy Harry viszont őriz egyet róla, s most itt van kitéve az éjjeliszekrényére. Visszatette a képet, s körbejárta a lakást. A konyhában akadt Dobbyra.

-         Hol van Harry?

-         A parancsnokságon asszonyom.

-         Most is? –nézet rá megrökönyödve Hermione.- Igen hétvégi ügyelet. Meddig tart egy ilyen hétvégi ügyelet?

-         Azt mondta Potter uram, hogy most egész nap bent lesz. Elvégre úgyis ráér- Dobby eliszkolt. Hermione csalódottan nézett a manó után. Tehát Harry tényleg gondoskodik arról, hogy betartsa, ne kerüljön a szeme elé. Hermione fásultan bezárkózott a szalonba. A gyerekek kint visítoztak, de most nem volt kedve kimenni hozzájuk. Hiányzott neki a régi élet. Harryvel és igen. Ginnyvel is. Aki örökké csacsogott, beszélt, és szórakoztatta, feldobta, és mindenről lehetett vele beszélni. Többnyire Hermione nem is volt egyedül a lakásban, Ginny mindig ott volt neki, amikor nem akkor Hermionét hívta magukhoz. Ginny mindig ott volt, neki, akire rábízhatta a titkait, s igen. Sajnos Ginny is rábízta a titkait. Innen kezdődtek a bajok. Most hiányzott neki a régi élet. Az érkező Ginnyvel. A barátnővel, aki a legfrissebb érdekességeket hozta. S nem zavarta, ha Hermione nem is figyel rá. Jól ismerték egymást. És amennyire fájt neki az, amit tett, annyira hiányzott is most neki a nő. Ugyanúgy ahogy Harryvel. Közös szülinapozást tervezetek a Longbottom villában. Harry és Neville születésnapját tartották volna egyben. Aztán… közbejöttek bizonyos dolgok. Hermionénak elment a kedve mindentől. Se Ginny, se Harry. Szokatlan volt ez az új élet így nélkülük. Még akkor is, ha eddig ott volt a féltékenység még akkor is jobb volt, mint most ez az üresség. Hermione felment a könyvtárba. Kóválygott egy ideig, nézelődött a könyvespolcok között, aztán döntött. Előkapta a pergament a tartóból, s egyetlen lendülettel megmártotta a pennát a tintában. Levelet írt. És igen Ginnynek írt. Elküldte a levelet. Izgatottan várta, mit reagál. Ginnyre soha nem kellett sokat várni. Nekik soha. A Potter-villába azonnal érkezett, ha hívták. Hermione tudta, hogy most már késik. Ilyenkor már itt kellene lennie. Visszament a szalonba. Semmi. Már épp indult a hátsó kert felé, amikor könnyed léptekkel belépett a nő. Ruganyos léptekkel, mindig rendezett szép fényű hajzuhataggal, de szeme alatt mély karikákkal s jól leplezett kisírt szemmel. Megállt az előtérben. A két nő sokáig nézte egymást. Barátnők, és ellenfelek. A feleség és a szerető. Akik egyformán szeretnek egyazon férfit. S Hermione nyitott. A feleség. Ezt neki kellett megtennie kétségtelen. Lenézett Ginny karjára.

-         MH. Hoztam szilvát- nézett le Ginny is a kosárra. –Most szedtük délelőtt –bizonytalanul tette át testsúlyát egyik lábáról a másikra.

-         Tedd csak be a konyhába!- Hermione szemével intett a konyha felé. Ginny belépett a konyhába, s az asztalra tette a kosarat. Visszament a szalonba, s gyors pillantást vetett a ferde kristálycsillárra, majd lenézett Hermionére.

-         Olvastam a Reggeli Prófétában, hogy milyen nagy sikere van a könyvednek. Gratulálok!

-         Köszönöm - Hermione leült az egyik fotelbe. Feszült volt a légkör közöttük, ezt érezték.- olvastad a könyvet is?

-         Igen- mosolyodott el Ginny, s zavartan álldogált az ajtóban.- Megrendeltem. Tetszett. Olyan, amilyen vagy.

-         Ülj csak le. Nem kell ezt neked mondani nálunk vagy igen?- nézett rá Hermione kérdőn.

-         Hát…- Ginny idegesen helyet foglalt.- Nem, tényleg nem volt szokás- rebegte idegesen.

-         Hogy vannak a fiúk?

-         Hm jól- mosolygott Ginny- Sokat esznek még mindig, egész nap velük vagyok. Neville most se sokat van otthon- fújta ki a levegőt idegesen Ginny.- Egész nap a botanikus kertben böngészik. Szerintem, ha tízkor nem zárnák be a melegházakat, akkor haza sem jönne- nevetett fel Ginny.- És Jamie és Nassy hogy van?

-         Jól, behívjam őket?- kérdezte Hermione.

-         Jaj ne miattam ne!- sietett Ginny gyorsan s egy pillanatra elfutotta a szemét a könny, de gyorsan pislogott néhányat. Még friss a seb. Talán nem is akarja most látni Harry gyerekeit, hát igen.- Jobb ha most megyek is!- pattant fel gyorsan Ginny.

-         Máris?

-         Hát tudod, hogy van ez. Majd legközelebb a fiúkkal jövök- mosolygott Ginny idegesen.- Megyek.

-         Örülök, hogy eljöttél.

-         Örülök, hogy elhívtál- nézett rá komolyan Ginny. Mindketten értették a gesztust. Ginny kilépett a lenyugvó napfényre. Vörös haja szinte tűzként verte vissza a fénysugarakat. Igen, Hermione értette miért tetszik annyira Harrynek. A fenébe is! Szorította ökölbe a kezét Hermione. Ginny seprűre pattant és már el is tűnt az égen. Hermione fáradtan ment fel a harmadikra. Forró fürdőt vett, s felvette a Harrytől kapott fehérneműt. Eltalálta a méretét. Hát ezt nem gondolta volna! Vajon honnan tudta? Becsusszant a paplan alá. Rövid álomból ébredt. Már éjfél. Megpróbált visszaaludni, de nem ment. Hiányzott neki is Harry. A francba! Ma úgysincs itthon. Hermione lerúgta a takarót és mezítláb a hálószobájukba lépett. Csend volt. Semmi változás. Hermione nyugodtan csúszott a pezsgőszín paplan alá. S belélegezte a férfi illatát. Már napok óta csak ő alszik a hitvesi ágyban. És igen, teljesen átvette a fanyar férfias arcszesz illatát a párna. Halk kattanással kinyílt a fürdőajtó. Harry állt méregzöld fürdőköntösben a fürdőajtóban. Hermione felült az ágyban.

-         Hát te itthon vagy?- nézett a férjére kérdőn.

-         Persze, hogy itthon vagyok - morogta Harry.

-         Mikor jöttél?

-         Most az előbb - fordult zavartan a bejárati ajtó felé mutatva. A szobában erős jázminillat terjengett. Jóleső érzéssel szippantotta magába az illatokat.

-         Nem tudtam, hogy itthon vagy.

-         Hm nem tudom, most akkor menjek én a vendégszobáink egyikébe, vagy maradhatok?- nézett kérdőn, s a törülközőt a székre dobta.

-         Hogy mi?- nézett Hermione értetlenül. –Ja, hát …ööö…- Harry fürdőköntösben az ágy másik odalára ült.

-         Látom felvetted az ajándékom - mosolyodott el Harry.- Ez az a pillanat, amikor láthatom rajtad?- Hermione értetlenül nézett a férfira. Ja hogy az üzenet! Hát. Harry nem engedte, hogy megszólaljon. Közelebb hajolt hozzá, s ajkát lágyan a nőéhez érintette, várva, hgoy mit reagál. Hermione halk sóhajjal átkarolta a férfi nyakát és viszonozta a csókot. Harry átkarolta, s Hermione engedte, hogy a férfi hosszú idő után ismét hátradöntse a párnákra.

 

 

 

             

             

Draco & Pansy
 
Szalon
 
Idézet

„Malfoy vihogva visszafeküdt az ülésre- ahol két helyet foglalt el -, és Pansy Parkinson ölébe hajtotta a fejét. Pansy olyan önelégült képpel cirógatta Malfoy szöke haját, mintha a fél világ irigyelné töle ezt a kitüntetö feladatot.” /Rowling: HP6, p. 146./

 
Forradalom/Revolution
 
Így írtok ti
 
D&P novellák
 
Versek
 
D&P szerepjáték
 
Muglivilág soraiból
 
Szombati boszorkány top 10
 
Könyvespolc
 
Malfoy-gyűjtemény
 
Malfoy képtár
 

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?