Későre járt az idő. Pansy ablaka alól hallatszott a gördülő kerekek zaja. Draco hazaérkezett. Pansy letette az öléből a naplót és  eloltotta a gyertyákat. Bebújt a takaró alá, s hallgatta a folyosóról beszűrődő hangokat. Draco ruganyosan vette a lépcsőfokokat. Most kell balra fordulnia. De nem. A hangok egyenesen a folyosónak erre a szakaszára közelednek. Deimoshoz akar benézni? Elfelejtette, hogy a kicsit Aine már levitte hozzá? Halkan nyomódott le a kilincs. Pansy  visszatartott lélegzettel hallgatta a neszeket. A folyosóról fény vetült az ágyra.

-         Ne játszd el, hogy alszol, mert nem hiszem el!- jött a gúnyos hang az ajtóból. – Egy perccel ezelőtt még égett a gyertya a szobádban. Láttam – mondta élesen, mire Pansy dühösen felült az ágyban.

-         Mit akarsz? – húzta össze magán fekete köntösét. Draco széttépte rajta az ezüstöset, a levendulaszínt pedig a ruhatárában rongálta meg. Így csak ez a fekete selyem pongyolája maradt, amely megtévesztően hasonló mintájú volt, mint Draco zöld köntöse.

-         Ezt neked hoztam – morogta Draco, s egy dobozt tett az íróasztalra a napló mellé. Az ablakhoz sétált és kinézett a villa előtti parkra. – Nem nézed meg?

-         Értek a szóból – húzta el a száját Pansy, s fellökte magát az ágyról. – Meg kell néznem. Valami felejthetetlen meghívás ismét Voldemorttól, esetleg anyádtól egy házastársi hűség előadásra? – gúnyolódott Pansy.

-         Látom a bezártság nem volt igazán jó hatással rád. Élesebb lett a nyelved, pedig azt hittem engedelmességre szoktat.

-         Az engedelmesség idomított állatokhoz való hitvesem. Mint amilyen te vagy – nézett gonosz szemekkel a férfi felé.

-         Bontsd ki! – nézett futólag Pansyra. Visszavághatott volna, de nem akart. Túl sok mindent vágott az utóbbi időkben Pansyhoz. Nem akarta tovább rontani az esélyeit. Pansy felnyitotta a doboz tetejét és kiemelte a díszes Blaise-féle zenedobozt. Az eredeti volt, a repedéseket finom porral igyekeztek eltüntetni. Igazi mestermunka volt a kis darabokat összeillesztgetni és ilyen szép egésszé formálni. Pansy felnyitotta a dobozt és megszólalt ismét a régi Walpurgis-szám. A zenedoboz tükrére egy képet erősítettek. Egy érzelmes csók Blaise és közte. Pansy elpirult. – Blaise választotta ki – mondta halkan Draco. – Nem az én gúnyt űző stílusomat látod. Hanem, ahogy Blaise látott titeket. – Pansy kérdőn nézett Draco felé. – Igen. Voltam Blaise-nél – fújta ki a levegőt Draco, hogy aztán ismét egy mélyet lélegezzen. – Elmondott mindent. – Draco lehajtva a fejét idegesen kopogott az ablaküvegen. Képtelen lett volna Pansyra nézni. Így a parknak beszélve folytatta. – Sok mindent mondtam… Amiket nem kellett volna… Amiket nem is gondoltam komolyan… Amelyekkel tudom, hogy megbántottalak… Sohasem lett volna szabad ilyeneket mondanom rád, a feleségemre. Dühös voltam és őrülten féltékeny. És megbántott, hogy az, amit annyira fontosnak tartottam most elveszett, kicsúszott a kezeim közül, és nincs módomban leszakítani a romlás virágait. Nem tudom meg nem történtté tenni és ki nem mondottakká tenni az akkori szavaimat, de ha tehetném megtenném. Mert tudom, hogy igazságtalanul szórtam rád. És mert nekem is fáj, hogy ilyesmiket mondtam.

-         A szavak nem számítanak, ezt mi régen tudjuk, nem igaz? – kérdezte halkan Pansy.

-         Dehogynem számítanak!- csattant Draco. – Lehordtalak mindenféle szajhának. Pedig igazán nem kellett volna.

-         Még dicséretnek is veszem – legyintett gúnyos mosollyal Pansy. – Nemigen hallok tőled pozitív jelzőket az ágybeli teljesítményemre. Most legalább kaptam.

-         Nem ebben a formában akartam a tudtodra adni – mosolyodott el Draco is. – Ne szakíts félbe! Próbálok megbánást mutatni, te meg elütöd a dolgot – morgott a nőre.

-         Draco hozzád nem való megbánás, nem tudom mit erőlködsz itt nekem – állította az íróasztalra a zenedobozt Pansy. – Szánalmas nézni a produkciódat – lépett a férfihoz és levette a köntösét. Draco végignézett rajta. – Ne játszd az ártatlant. Túl jól ismerlek. Egyszerűen már megint hiányzik a szex. Le akarsz feküdni velem. Nem tudom mit vacakolsz  ilyen kamu szövegekkel itt – Draco szájára nyomta az ajkait és végre Blasie és Voldemort csókja után ismét azt a felkavaró csókot érezhette, amelyet annyira szeretett, amitől bármikor képes volt összeesni. Ami ellen nem tiltakozott egyetlen porcikája sem, egyetlen agyi idegvégződése vagy sejtje sem. Draco mohón birtoklóan és követelődzően csókolta.

-         Még lett volna egy kis szövegem – sajnálkozott Draco.

-         Csak nem térdre borulás és bocsánatomért esedezés? – emelte meg a szemöldökét undokul Pansy.

-         Az azért tényleg teátrális lett volna – ráncolta a homlokát Draco. – Vagy ilyenre vágynál?

-         Merlin mentsen meg ettől a szörnyű látványtól – forgatta a szemeit Pansy. – Hogy előttem térdelj. Ezt a fanatikus rózsaszínfellegen lebegők szeretik. ÉN elszaladnék.

-         Valld be, hogy azért szakítottál félbe, mert te is erre vágytál – simított végig Pansy remegő testén. – Mert bármennyire is visszautasítunk mindenkit, kielégíthetetlen szexuális étvágyunk van mindkettőnknek.

-         Na jó talán igen – rántotta magával az ágyra Dracot. – Itt az ideje, hogy adj némi ízelítőt, mert már nagyon megéheztem – mosolygott fel csábosan Dracora.

-          Igazán?

-          Hát gondolj bele. A világ legszédítőbb szeretője, és a világ legnagyobb fekete mágusa, a két egyedi fellépésű férfi akart az ágyába cipelni. És én mit mulasztottam csakis miattad. Meg sem érdemled – panaszkodott Pansy.

-         Már késő bánat, az expressz elszáguldott – lekapta Pansyról a hálóingjét.

-         Nem is tudom. Lehet mégiscsak elfogadom az ajánlatukat – incselkedett Dracoval elgondolkodó arcot vágva.

-         Bebizonyítom, hogy nincs rájuk szükséged – suttogta rekedten Draco. Pansy megérezte a jóleső behatolást, amit már olyan régen érezhetett. Türelmetlenül várta az újabb lökést, de az elmaradt. Felnyitotta a szemét. – Tehát? Szükséged van másra?

-         MH. Draco! Folytasd! – emelte meg a csípőjét Pansy.

-         Válaszolj! –zihálta Draco, nagy erőfeszítéssel visszafogva magát, hogy ne ismételje meg a mozdulatot.

-         Nincs – nézte sötéten Dracot. – nincs szükségem másra.

-         Ezt akartam hallani – borult Pansy vállára, és visszafojtott indulatának minden erejével folytatta a mozgást. Pansy az ágytámla rácsába kapaszkodva tartotta magát, hogy ne csússzon egyre feljebb. Draco soha nem tapasztalt hévvel szeretkezett vele. Még soha nem érezte ennyire a lökések erejét. Teljesen más stílus volt, de nagyon tetszett neki. Minden lökéssel egy-egy adag erős fenyő és menta illatfelhő érkezett felé. Mindkettejükről csorgott a verejték. Pansy feszült meg hamarabb, s rá néhány másodperccel később Draco is. Kifulladva rogyott Pansyra. Pansy hátrafésülte Draco szeméből a szőke csapzott tincseket.

-         Nagyon bedurvultál az elmúlt hetekben úgy látom – köszörülte a torkát.

-         Fájt? – emelte meg a fejét Draco. Pansy csak a fejét rázta. – Igazad van. Ez a féltékenységi dolog rossz hatással van  a szexkultúrámra – vihogott Draco.

-         Egészen ösztöni volt. De meglepően élvezetes – játszadozott az ujjai közt a selymes tincsekkel. Draco kimerülten aludt el, Pansy alig tudott  kicsúszni az elnehezedő férfi alól. Néhány órával később izgató kedveskedő fenéksimogatásra ébredt.

-         Draco?

-         Mert kit vártál? – morogta álmos gúnnyal a férfi. – Blaiset? Voldemortot?

-         Esetleg – kuncogott a párnába Pansy.

-         Tényleg durva volt az előző. De most kiengesztellek érte.

-         Nekem az is tetszett.

-         Az ellentétek mindig jól mutatnak együtt – Pansy csípője alá csúsztatta a párnáját és fölé emelkedve behatolt Pansy nedves ölébe. Pansy még igazán magához sem tért az álomból. Draco mellkasa a hátához simult és úgy siklott benne, mint a vaj. Pansy felkönyökölve nyögött fel.

-         Merlinre Draco! Ezt hogy csinálod? – pihegte kábultan a szemére lebbenő kéjtől.

-         Ez maradjon az én titkom – búgta Draco Pansy tarkóját csókolgatva. Olyan lassan és könnyedén szeretkezett most, mintha úsznának.  Pansy csak most jött rá a teste már régen felkészült a befogadásra.

-         Mióta izgatsz?

-         Hát már legalább egy órája – a hangján hallatszott, hogy vigyorog.

-         Egy órája mustrálod a fenekem?

-         Rájöttem, hogy tetszik a popsid – nevetett fel halkan, de a nevetése zihálásba csapott. Nem gyorsított a tempón. Ellenkezőleg inkább lassított. Elnyújtva minden egyes súrlódást Pansy feljebb emelte a fenekét, s  Draco rásegített Pansy csípőjét megemelve kissé. Egészen mélyen hatolt be, s Pansy testén megindultak a hullámzások. Lassan, sokáig és elnyújtva, mint ahogy szeretkeztek is. Draco apró csókokkal hintette be Pansy vállát, aki lehajtott fejjel pihegett alatta. Végigsimított Pansy kecses gerincvonalán, s megszívta Pansy nyakán a bőrt.

-         Ez nagyon finom volt – mosolygott Pansy. – Már kezdtem elfelejteni, mi is lehet az oka, hogy képes voltam hozzád menni.

-         De én tudom – vihogott Draco.  – Mert kíváncsi voltál milyen lehet ez velem. Én igazán igyekezlek ráébreszteni, hogy megérte az üzlet.

-         Valóban megtévesztően kívánatos csomagba rejted azt a sötét gonosz lelkedet – kacagott fel Pansy.

-         Na várjunk ez azért rád is igaz – vigyorgott, s Pansy mellé zuhant az ágyra. – Majd holnap megint újítunk.

-         Telhetetlen vagy – pislogott Dracora.

-         Te teszel telhetetlenné. Mert veled nem lehet betelni – suttogta csillogó szürke szempárral, mire Pansy mosolyogva az ajkaira hajolt.

-         Az érzés kölcsönös – suttogta, ahogy elváltak ajkaik egymástól.