Pansy fekete talárjában belépett Voldemorthoz.  Innen indult a szöktetési terv. Pansy hűvösen nézett szembe Voldemorttal, de a gyomra remegett az idegességtől.

-         Ismét nálam – húzta feljebb a szája szélét Voldemort. Pansy kihúzta a pálcáját az övéből.

-         Látom most sem várat.

-         Az élvezeteket ne késleltessük – mosolygott gúnyosan Pansy.

-         Egyetértek – billentette meg könnyedén a pálcáját Voldemort. Könnyedén forgatták a pálcát, mint mindig.

-         „Bent vagyok”- jött a rövid belső mentális üzenet. Pansy szemrebbenés nélkül Voldemorton tartotta a pillantását. Lazán koppant a cipője a kövezeten. Szinte gördült egyik lépése a másik után. Bokáját lazán keresztezve egymás előtt lépkedett körbe körbe. A legkisebb bizonytalankodás nélkül. Apró rajzokat írtak le pálcájuk hegyével a levegőbe. Könnyedén párbajoztak egymással. Csak az ablakpárkányra állított gyertya világította meg a szobát. Ahogy megtették a köröket az egyik félkörön Pansy arca a következő félkörön Voldemort arca sötétült el, s világosodott meg. Pansy egyre feszültebb lett, bár kívülről nem látszott rajta. Mi történhetett lent valahol a mélyben a föld alatti börtönrendszerben. Miért nem jeleznek már? – Pansynak a torkában dobogott a szíve.

Közben Draco a kihalt várbörtön folyosóin botorkált. Pálcájával világított be az egyes helyiségekbe. Crakot és Monstrot állította őrködni a várbörtön lejáratához. Este volt csend és halk vízcsobogás. Draco könnyedén bejutott, de sejtése sem lehetett Blaise-t melyik cellában találja. Túl sötét volt, túl nagy a csend, és hiába memorizált minden folyosót, érzékelte, hogy Voldemort az egész katakomba rendszert átalakította. El fog tévedni. Pálcájával jelöléseket tett, hogy merről jött, de egyre idegesebb lett. Pansy legutóbb mindössze fél órát volt Voldemortnál és akkor egyéb dolgokat is beszéltek, nem csak párbajoztak. Mennyit kaphat most Pansy? Tíz percet? Már szinte futva tette meg az utat, a folyosólabirintusban, amikor váratlanul jött az ötlete. Fütyülni kezdte a török dallamot, amit Pansy énekelt a vadászkastélyban. Elhallgatott. Semmi válasz. Továbbsietett és befordulva a sarkon a visszhangzó folyosón újra elkezdte a török dallamot fütyülni. Hallgatózott. Csend. Majd nagyon haloványan meghallotta a dallam folytatását. Blaise volt. Okos nagyon okos. Nem visszaismételte, amit Draco fütyült, hiszen ezt bárki képes lenne. Hanem a folytatást fütyülte ezzel biztosítva, hogy valóban ő az. Hiszen csak ők ketten voltak ott. Draco ismételgette a strófát és  Blaise is a sajátját. Draco a hangforrást keresve rohangált a folyosókon. Hol távolodott, hol közeledett. Voldemort jól eldugta legféltettebb  foglyát az biztos.  Patkányok szaladgáltak előtte. Draco rájött, hogy ez nehezebb lesz mint gondolta. Át kell robbantania a falat, mert ha innen messzebb megy akkora hang távolodik. Tehát Blaise valahol itt van.

-         Tereld el egy kicsit Voldemort figyelmét. Ha lehet testközelből – küldte gyorsan Pansynak.

-         Rendben – jött a válasz. Draco csak erre várt és robbantott.  A kastély falai beleremegtek az erős robbanásba. Pansy pedig úgy intézte, hogy Voldemort éppen akkor érintkezzen a testével. Mindketten érezték  a remegést.

-         Pansy Malfoy – búgta rekedtesen Voldemort. Pansy szemrebbenés nélkül nézett rá. – Már csak az érintése is ilyen elemi erőt vált ki. Merlinre mi lenne, ha…. – Voldemort elhúzódott és tovább folytatta a harcot.

Draco eközben rátalált a csillogó titkos ajtóra, a fal mögött. Megismételte a törökös dallamot és a választ közvetlenül az ajtó mögül hallotta. Nagyon gyéren, de valóban az volt. Draco mormolta a varázsigét, mire végre felnyílt az ajtó. Blaise a falhoz láncolva tehetetlenül térdelt a kövezeten.

-         Üdv barátom – mosolygott Draco. – jöttem egy kis baráti italozásra.

-         Kedves, hogy beugrottál – vigyorgott felcsattant duzzadt és véres ajkakkal Blaise. – Sajnos csak a falon csordogáló szennyvízzel szolgálhatok – Draco gyorsan megszabadította a láncoktól. Blaise csurom vér volt mindenütt. S ahogy elvesztette a tartó láncokat a földre rogyott.

-         Egy nő nem készített még így ki – formálta a szavakat Blaise. – Látod ért valamihez Voldemort is – röhögött erőtlenül.

-         Akkor tényleg nem ismered Pansyt – vigyorgott rá Draco. – Megnyugodtam – Felnyalábolta Blaise-t a padlóról. Blaise húzta maga után a lábát és minduntalan összerogyott.

-         Na jó részeg se voltam még soha ennyire, hogy ne tudjak lábraállni – morogta Blaise.

-         Sietnünk kell Blaise. Tudod. Pansy tartja a hátát Voldemortnál érted – fűzte hozzá Draco. Mintha csak varázsütésre, Blaise Pansy nevének a hallatán erőre kapott.

-         Igyekezzünk – állt bizonytalanul a lábán és próbálta vonszolni magát, ahogy csak bírta.

-         „Pansy! Kijutottunk igyekezz!” – küldte át Draco. Pansy csak erre várt. Ugyanolyan merev arckifejezéssel, de leeresztette a karját.

-         Sajnos fáj a fejem Nagyuram. Ma már nem megy tovább a párbaj – Pansy rájött, hogy a legostobább női kifogást használja, de hát nem Dracoval áll szemben.

-         Igaz. Sokáig volt – biccentett Voldemort. – Remélem hamarosas ismét hasonló örömökben részesít.

-         Ahogy tőlem telik – ereszkedett a földre Pansy, s Voldemort egy intéssel elengedte. Pansy alig várta, hogy kitegye a lábát Voldemort szobájából, rohant lefelé a csigalépcsőn a várbörtön felé. A börtönajtót neki kell kinyitnia. Végigszaladt a folyosókon. Idegesen matatott a kulcsért a zsebében. Draco és Blaise már az ajótnál álldogáltak. Blaise a rácsnak támaszkodva pihegett. Ahogy a zárban kattant a kulcs beindult a védelmi rendszer. Draco maga előtt meglökve Pansyt irdatlan rohanásba kezdett.  Blaiset úgy húzta maga után mint egy darab húst, de most ez érdekelte őket a legkevésbé. Pansy a tüdejét kiköpve rohant utánuk, persze így is lemaradt jócskán a két férfi mögött. Draco már a vízbe lökte Blaiset, aki sziszegve próbált úszni. Draco is utána ugrott. A  zárózsilipek még nagyon messze voltak, de már elkezdtek összezáródni. Pansy ugorj már. Pansy belevetette magát a vízbe és úgy érezte eláll a légzése..

-         Ah ha! – Pansy pihegve kapott levegő után. –ez hideg.

-         Naná hogy hideg!- morogta Draco gúnyosan. – Mégis mit gondoltál Voldemort befűti neked egy kis szöktetéshez? Pansy erőtlenül próbált úszni, de nem haladt.

-         Mi van? – nézett hátra Draco. Idegesen látta, hogy már csak egyetlen méter nyílás van a zsilipeknél.

-         Nem megy! – Pansy tehetetlenül csapkodott .Draco visszaúszott hozzá  és egyetlen rántással letépte róla a talárt. A nehéz nedves anyag húzta le Pansyt a víz alá. –Ússz! Gyerünk!- kiáltotta Draco, s Pansy Blaiset beérve nyomta talpával a vizet. Draco sejtette,  nem fognak átérni fognak átérni. Sok időt vesztettek.  Pansy és Blaise biztos hogy képtelenek lesznek odáig elúszni most. Ő még átérne. Pansy teljes erőből úszott, s vizenyős szemmel nézték, ahogy a zsilipajtók záródnak össze a szemük előtt. Ekkor azonban ne mvárt segítség érkezett. A zsilipajtókat Perselus Piton állította meg a toronyvezérlésből és ahogy mindhárman felnézetek rá, csak hűvösen biccentett. Blaise ért elsőnek a zsiliphez, szorosan mögötte Pansy és végül Draco. Ahogy kisiklottak a zsilip lezárult. Draco kihúzta őket a partra és Pansy egy szál alsóneműben rohant utánuk az erdőbe. Nem világíthattak, így csak a sötétségben bolyongtak.

-         Leszaggattad a ruhám – sziszegte Pansy. –Add ide a talárod!

-         Csurom jéghideg víz – morogta Draco. – Csak megfáznál. Örülj a bőröd hamarabb megszárad – Blaise összeesett. Draco átdobta Blaise karját a vállán, Pansy sietett a másik oldara és ketten vonszolták az  ájulás ellen küzdő Blaiset.  – El kell érnünk a zsupszkulcsot – sürgette őket Draco.

-         Öhm Cicus végre láthatom az alsóneműd. A fene se gondolta, hogy ezért Voldemort kínzásait kell megélnem – vihogta Blaise erőtlenül.

-         Blaise! Még ilyenkor sem tudsz kivetkőzni magadból? – zihálta Pansy a fáradtságtól. Draco kíméletlen ütemet diktált, de jól sejtette Voldemort minden lényét rájuk uszította. Az erdő zajos volt, a nyomukba eredőktől. Draco húzta maga után az egyre lassulókat. Pansyt kezdte elhagyni az ereje. Reszketette a lába és úgy érezte menten összeesik. Blaise pedig hiába próbálta tartani magát, hogy ne nehezedjen a másik kettőre, szinte minden lépéssel egyre jobban a másik kettőre támaszkodott és nehezült. Draco Már látta a csillogó ametisztkövet. Méretes darabot választott, s belső fénye világított neki. Utolsó erejével mindenkit a zsupszkulcsra koncentrált. Szinte a kőre ájulva zuhantak a zsupszkulccsal a biztonságos londoni villa területének a szélére. Pansy azonnal összeesett, Blaise pedig eszméletét vesztette. Draco kimerülten nézte őket. Pansy combjain piros vércseppek csordogáltak.

-         Megsérültél? – kapott hozzá rémülten Draco.

-         Mh – Pansy a fejét rázta és zavartan tette a kezét a nyomok elé. – Csak a megerőltetés. Túlhajtottam magam – pihegte és kifeküdt a pázsitra. Draco vitte mindkettőjüket a villába, s Pansyt azonnal elnyomta a kimerült álom. Draco alig tette őket ágyba maga is kiájult. Hát megcsinálták. Hárman. Együtt. És Piton segítségével. Draco meglepődött a nem várt támogatón. Piton, aki mindig mindenről tud. Anélkül, hogy mondaná. Ezt is kilogikázta a ravasz bájitalkeverő. Draconak most ereje sem volt ezen gondolkodni. Reszketett minden porcikája a megerőltetéstől, utolsó éber erejével magukra húzta a takarót és  ő is észrevétlenül zuhant az álmokba. Csaknem egy teljes napot aludtak át öntudatlan kimerültségben. És valószínűleg egy alapos meghűlésre készülhettek az ébredéssel. De élnek. ÉS  Voldemortnak sejtése sem lehet, hogy hogyan és kik szöktethették meg Blaiset. Persze, most minden hű halálfalójára gyanakodhat, és ez a bizonytalanság szinte az őrületbe kergeti. De ez már nem az ő gondjuk. A török dallam. A szöveg immár ismét értelmet nyert. A szöktetés, amelyet Pansy és Draco tervelt ki. Sokszor visszatérhet még Blaise borozós, iszogatós estéin ez a dallam, amellyel most már szélesedhetett a paletta.