Draco elkapta a mellette elsiető Pansyt, s fanyar mosollyal az ajka körül Pansy cseresznyeszín ajkaira hajolt. Gyengéden ízlelgette az édes ajkakat. Percekig álltak így megfeledkezve a külvilágról. Draco tenyerével átsimított Pansy tarkóján és beletúrt az egyenes, sima bársonyos tapintású ébenhajba.

-         Muszáj ezt épp az orrom előtt csinálnotok? – morogta Blaise a párnái közül. Pansy elhúzódott, s Draco az ágy felé fordította a fejét.

-         Blaise. AZ irigység beszél belőled – vigyorgott elégedetten a férfira.

-         Miért nem szóltál hogy fent vagy? – lépett az ágyhoz Pansy.

-         Kinyitom a szemem és mit kell látnom? – vágott sértett arcot Blaise. Pansy felhajtotta a takarót és a még meleg krémmel kenegetni kezdte Blaise sebeit. Blaise végignézett magán. – Hát néztem már ki jobban is – jegyezte meg Blaise. – Hány napja élvezem a vendégszeretetetek?

-         Alig várjuk, hogy kihajítsunk a hóba – ült az ágy mellé állított karosszékbe Draco.

-         Már esett a hó? – Blaise az ablak felé fordította a tekintetét. Sűrű pelyhekben hullott a téli hó.

-         Esik a hó – Deimos támaszkodott az ajtónak.

-         Deimos még most ismerkedik az újdonsággal – nézte a fiát Pansy. – Draco megszánkóztatta a parkban.

-         Ez nagyszerűen hangzik – Blaise a kisfiút nézte. – Nem látom egy pár hónapig és tessék már megint mennyit nőtt – rázta a fejét.

-         Tizenhat hónapos. Ez csak természetes – mosolygott Pansy, Draco az ölébe emelte a fiát.

-         Mostanság lesz karácsony? – ráncolta a homlokát Blaise. – Nálatok teljesen elveszítem az időérzékem.

-         Maradsz karácsonyra nem igaz? – emelte a szemöldökét Pansy. – Még nem vagy elég erős egy utazáshoz. Már feldíszítettük a fát.

-         Draco vedd le róla a kabátot! – szólt a férfira, s Draco vetkőztetni kezdte a fiát.  Deimos amint lekerültek róla a téli kiegészítők máris izgatottan felállt Draco ölébe. Draco ujjaival átsimította fia szőke haját, s Deimos mögül igyekezett kikukucskálni Blaisere. Pansy az ágyon ülve csettintett Aineért, aki meghozta az erőlevest.

-         A híres Parkinsonreceptes könyv kimerül a leveseknél? – vigyorgott Blaise.

-         Nem tudom én mindig azt hittem a mérgező gombákból készített ételeket tartalmazza csak – vágta rá röhögve Draco.

-         Mh. Már megint kezditek – morogta Pansy és felpattant az ágyról. Draco a csuklójára kulcsolva az ujjait megállította, s lehúzta magához egy csókra. Pansy indulatosan csókolta majd magukra hagyta a férfiakat.

-         Mh. Mi ez Draco heh? – vihogott Blaise és kikanalazva a leves maradékát eltette öléből a tálcát és illanóra gyújtott. Draco is csatlakozott és ráérősen illanóztak. Deimos lemászott az öléből és szaladgálni kezdett a szobában.

-         Mi az, hogy mi ez? – kérdezett vissza Draco.

-         Nem vagyok vak Draco. Pansy és te – bökte ki szeme sarkából a barátjára sunyítva.

-         Tudod házasok vagyunk. Ha még nem jutott volna el a tudatodig akkor most értesítelek a hírről – vihogott Draco kifújva az illanó füstjét.

-         Tisztában vagyok a családi állapototokkal  - eregette a szantálillatot Blaise. – Futó pillantások a másikra. Nem bírtok ki egy órát, hogy ne csókoljátok meg egymást. És alig tudjátok elrejteni a szemetek csillogását. Mi történt? Kistesó Deimosnak mh? – vigyorgott Blaise.

-         Nem tudok róla – Draco elgondolkodva szívta az illanót. Tényleg ilyenek lennének mostanában? Bár valóban harmonikusabb lett a kapcsolatuk mint eddig bármikor.

-         Van egy olyan érzésem, hogy szerelmesebbek vagytok egymásba mint valaha – vigyorgott Blaise, s kifújta a tüdejéből a szantálillatot.

-         Képzelődsz – próbálta terelni a dolgot Draco.

-         Az én szemem nem csal – nyomta el az illanót Blaise.

-         Talán csak romlik – gonoszkodott Draco, de végül megadta magát. – Na jó, lehet, hogy mostanában Pansyval tényleg… - elvigyorodott. Blaise figyelte, hogy zavarodik Draco egyre jobban a mondandójába. – Voldemort már jó ideje nem hív. Nyugalom van. Sokat vagyok itthon. Együtt vagyunk és semmi idegeskedés – Draco a hajába túrt. – Amúgy meg semmi közöd hozzá.

-         Értem én – kacsintott elégedetten hátradőlve Blaise. – De nagyon jó így látni titeket.

Karácsony este fahéj és sült alma illata keveredett a levegőben, Blaise a szalon kanapéján ült keresztbetett lábakkal, fekete dísztalárban. Draco és Pansy  Narcissáékat fogadta. Ahogy beléptek meglátták Blaiset. Eléjük sietett és kezet csókolt Narcissának.

-         Örülök, hogy találkozhatunk bárszalonom italkészletének szállítójával – biccentett hűvösen Lucius.

-         Elvégre jutányos áron juttatom a rakományt – vigyorgott Blaise kezet rázva az idősebb Malfoyyal.

-         Gyere csak, te kis forgószél! – kapta el unokáját Narcissa. Az étkezőasztalhoz ültek.

-         Merre visz az utad Blaise? – emelte kezébe az étkészletét Lucius.

-         Fogas kérdés – kortyolt a vörösborból Blaise. – Londonban kellene maradnom. Az ügyek oda szólítanak.

-         London most veszélyes környék – intett nemet Lucius.- Nem tanácsolom. A minisztérium és Voldemort is ott sündörög. Keresnek Voldemortot soha nem láttam még ennyire dühösnek, amióta kicsúsztál a markából – mondta Lucius szárazon. Dracoval összevillantották szürke tekintetüket.

-         Mi az? – csapott le azonnal Pansy.

-         Túl sokat kíváncsiskodsz – morogta Draco.

-         Voldemort a jövöhéten házkutatást tart a Malfoy-ingóságokon – húzta ki mereven magát Lucius.

-         Akkor mennem kell – bólintott Blaise. – Sejtettem.

-         Voldemort végignézeti az épületeket? – háborgott Pansy.

-         Erre számítani lehetett. El kell tüntetni minden nyomot – Lucius elhúzta a száját.

-         Egy szellőztetés sem árt itt, minden függöny beitta magába a szantálillatot – mondta élesen Narcissa. Pansy nyomban értette anyósa célzását. Már megint szekálja.

-         Nem tudom honnan veszi, hogy szantálillat lenne a levegőben – felelte hasonlóan éles hangsúllyal Pansy.

-         Természetes, hogy észre sem veszed. Ugyanis akitől származik túlságosan fontossá vált számodra – sziszegte Narcissa.

-         Anya fejezd be a célozgatást!- lépett közbe Draco, amíg még menthető a helyzet.

-         Ez az igazság! Mindenki tudja! Azt hiszitek nem szállt rátok a gyanú? – csattant Narcissa, s homloka gyöngyözni kezdett. Lucius nyugtatóan tette a kezét felesége ujjaira, de Narcissa lerázta. – Szerintetek nem várja mindenki, hogy végre átnézhessenek minden szobánkat? A birtok minden zugát? Mindenki egyértelműnek vette, hogy Pansy bújtatja a szeretőjét.

-         Anya!- csapta az étkészletet az asztalra Draco, s felugrott ültéből.

-         Ülj vissza Draco!- szólt rá hűvösen Lucius.

-         Nem szeretném, ha Pansy hálója a mindenki által köztudott fanyar szantálillattal lenne tele – vágta még utolsó szúrásként Pansyhoz.

-         Már majdnem elfelejtettem, hogy a család viperákkal van tele – jegyezte meg hidegen Pansy és a szájához emelte a villáját. Szárazon rágta a szájában az omlós húst.

-         Mindenki arra számított, hogy hozzánk vezet Voldemort első útja – közölte diplomatikusan Lucius.

-         Voldemort mégis késlekedett. És minket hagyott utoljára – súgta Pansy és összenézett Dracoval. Miért? Hiszen tudta! Tudta, hogy ő és Blaise a Montmorency utcában. És Voldemort is azt hiszi, amit mindenki más. Nem akart bizonyosságot? De miért nem? Miért nem akarta, hogy Pansy lelepleződjön? Miért a késleltetett házkutatás? Draco is ugyanezt gondolhatta. Árnyék suhant át a szükre szemeken, de nem szólt semmit.

-         A villa tökéletes tisztasággal csillog és semmilyen füst nem itta magát a tapétákba sem – vágta rá durcásan Pansy. A célzás egyértelműen az ő háziasszonyi képességeit kérdőjelezi meg. Narcissa még Nagini mögött is elbújhat.

-         Azért Draco szellőztess ki – vágta vissza Narcissa. – Aine már nem hallgat rám – jegyezte meg mérgesen Narcissa.

-         Aine a feladatát végzi Narcissa – jegyezte meg Lucius. Blaise kínosan üldögélt a család körében. Egyértelmű a veszekedés oka ő. És a közte és Pansy között történtek. Lucius és Narcissa pedig kettős érzelmeket érezhet irányába. Egyrészről a Malfoy-hűség kérdőjeleződött meg. A házastársi és a Voldemort iránti is. Ingatag talaj. Voldemort mégis bizonytalankodott. Az oka pedig egyedül Pansy. Ezt mind sejtik. Voldemort mindenki másnál kereste Blaiset, csak épp a Malfoyoknál nem. A Nagyúr ismét igyekszik Pansy erényeit megőrizni. Azzal, hogy kifejezte nem rájuk gyanakszik elsősorban igyekezett megőrizni Pansy és a Malfoyok értékeit. Igazi lovagias magatartás. Voldemort. Egyre kevésbé lehet rajta elmenni. Akarja Blaiset, de nem Pansy lejáratásával. És a Malfoyoknak mennyire kínos az egész. Hogy Blaise tényleg náluk van. A családi veszekedés tárgya pedig itt ül közöttük. Blaise belátta a legjobb ha észrevétlenül kimarad a családi nagyveszekedésből.

-         Hogy engedheted Draco? – Narcissa szemei egy pillanatra vizenyőssé vált, de nyomban le is sütötte szemhéját. Kihúzta a csuklójánál a ruha hajtásába erősített Malfoy zsebkendőt és áttörölgette gyöngyöző homlokát. – A Malfoy- becsület. Az egész  aranyvérű varázslótársadalom rajtunk röhög – suttogta gondterhelten.

-         Anya fejezd be. Semmi okod, hogy sértegess minket.

-         ÉN csak felvilágosítalak, hogy állnak azok a híres Malfoy részvények – kiáltotta Narcissa. – Pansy az ellenséges halálfalók vezetőjével! Ekkora botrányt! És Blaise megszökött. Egyértelmű, hogy valakik Voldemort mellől segítették. Hogy mossuk ki magunkat ebből Draco? Gondolkodj már édes fiam! – pattogtak rendreutasító szavai.

-         Blaise holnap elmegy – nyugtatta Draco.

-         Attól Voldemort bizalmatlansága nem fog megrendülni.

-         Nyugalom – Lucius, mint mindig a legnagyobb feszültségek között is a nyugalom szobraként ült közöttük. – Közeledik Voldemort születésnapja. A legnagyobb jelentőségű ünnep az évben. Elmegyünk. Mind. És egy páholyban leszünk – nézett a két fiatalra Lucius. – Mintha mi sem történt volna. Mintha semmi közünk nem lenne az egészhez. A darabot végig kell játszani, ha már elkezdtétek – húzta el a száját Lucius. – ÉS Narcissa legfőképpen neked kell pontosan olyannak lenned, mint amilyen eddig is voltál – nézett felesége vizenyős kék szemébe. – Ugyanaz a hűvösség, egy fokkal sem szívélyesebben mint eddig. HA bármi változást éreznek azzal egyértelműen eláruljuk magunkat. A nézeteltérést elnézték tavaly. Ebben az évben viszont túl sok minden történt, ami megköveteli, hogy a családi összetartást megmutassuk.

-         Voldemort lépése érdekes lesz. Nagyon érdekes. Meg fogjuk tudni, hogy állnak a részvényeink Voldemort tőzsdéjén. A táncpartner választásánál – bólintott Narcissa.

-         Feladtátok a kérdést Voldemortnak is – biccentett Lucius. – De most a házkutatáson legyünk túl.

-         Voldemort emberei semmi bizonyítékot nem fognak találni, ezt garantálom – szólalt meg Draco. Pansy és Blaise csak a Malfoyokat nézve hallgatott. A két főbűnösnak jobb, ha meg sem szólalnak.

-         Nem ilyennek képzeltük éppen a közös karácsonyozást – gyűrte az asztalra a szalvétáját Narcissa és kiviharzott az étkezőből.

-         Voldemorttal jövök a házkutatáskor – nyugtatta Lucius a két fiatalt. – Nem lesz gond. Blaise! Sok szerencsét!- biccentett a férfi felé és felesége után sietett. A három fiatal egymásra nézve tehetetlenül hallgatott.