Draco talárja söpörte a hűvös reggeli földet, ahogy végighaladt a várkastély belső kerengőjén.  Lucius az egyik boltívnél állva várta be fiát.  Draco kérdő tekintettel nézett apjára. Lucius díszes talárjában egyenes tartással, hűvös nyugalommal állt a napfényben és szürke lapos tekintettel csak az emeleti ablak felé intett.

-         Mi az nem kezdünk? – tapogatta ki Draco a mellényzsebéből a zsebóráját.

-         Bella van bent nála – felelte röviden Lucius..

-         Az bármit jelenthet – süllyesztette vissza az órát Draco.

-         Legalább említhette volna, hogy ma jöjjünk később. Ma nyerésre álltam a kártyában – bosszankodott Lucius.

-         Történt valami? – ráncolta a homlokát Draco.

-         Hát végülis a minisztérium tervez bizonyos tapogatódzást tudod – emelte meg az állát Lucius. – Elképzelhető, hogy Voldemort ezzel kapcsolatban akar valamit.

-         Én bánnám a legkevésbé, hogy nem lesz ütközet – morogta Draco kitérően, s a csoportokban álló halálfalókat végigmérte. A folyosó végéből Piton közeledett.

-         Tíz perc és mehetünk – szólt oda mindenkinek, s már Lucius a kesztyűjét igazgatva el is indult, de Draco megállította a hírrel tovább igyekvő Pitont.

-         Mh. Piton professzor – Draco zavartan igazgatta a nyakkendőjét . – Kérhetnénk ismét abból a tesztből, amivel a legutóbb is kisegített minket – Draco reménykedett, hogy nem kell sokat magyaráznia a mindent értő Pitonnak, és Piton hideg tekintetén látta is, hogy érti mire gondol. Kérdőn megemelte a szemöldökét, de csak ennyit válaszolt.

-         Természetesen, egy hét múlva kész lesz, eljuttatom – igyekezett tovább Piton. Lucius kérdő vegyes meglepődéssel nézett a fiára. Draco igyekezett kerülni apja tekintetét és ezért a zsebéből kikapta illanós szelencéjét és gyorsan rágyújtott egy fenyőillatú illanóra.

-         Van valami amiről nem tudok? – kérdezte egyenletes hangsúlyú mély baritonján Lucius.

-         Pansy úgy érzi ismét állapotos – szívta meg gyorsan az illanót Draco és rövid villanásig a két szürke pillantás összekapcsolódott.

-         Mármint, hogy – Lucius megrökönyödve nézte a fiát, és szürke tekintete máris a lehetőségeket mérte fel.- Hát talán…

-         Tudom mit akarsz – legyintett Draco és kifújta a fenyőillatot. – A csillagállást igaz? – emelte meg Draco a szemöldökét, s a szájához emelte az illanót. – Nem tudok segíteni. Elképzelésem sincs melyik lehetett a sok közül – Draco már csak akkor jött rá mit is mondott, amikor kicsúszott a száján. Lassan vette át a piros színárnyalatait az arca, s végül lángoló vörösen állta apja tekintetét. Az igazság azonban tényleg ez volt. Pansyval szinte minden nap szeretkeztek, és volt, hogy napjában többször is. Elképzelése sem volt, melyik alkalommal történhetett a fogantatás. De ezt most még ha burkoltan is így az apjához vágni! Lucius nem bírta megállni. Egy pikáns, fanyar mosolyt küldött a fia felé, s végül csak ennyit mondott.

-         A sok közül. Értem. Hát azért talán majd megpróbáljuk behatárolni. A csillagokat mindig jó megkérdezni – mondta torokköszörülve Lucius. Draco kínosan topogva szívta az illanóját. De apja mosolyát látva ő is elvigyorodott. Nincs mit takargatni, a rendezett életük Pansyval a szexuális életükben is megmutatkozott, s bár Lucius titkolta, de észrevette a fián, hogy egészen kisimultak fia arcvonásai már hosszú hónapok óta. És minden eddiginél nyugodtabb és magabiztosabb volt. Egyszerűen sugárzott róla a megállapodott elégedettség, és ezt semmi más nem érheti el, csakis ha kiegyensúlyozott a házasélete. Lucius ezt nagyon jól tudta, és bár nem említette, azért észrevette. És hosszú időre ismét megteremtette a nyugalmat magának, hogy a fia nagyon boldog a házasságában s ezért talán még hálás is volt Pansynak. Az évek alatt egyre jobban megdöbbenti mennyire jól választott még annak idején Draconak. Anélkül, hogy bármit is tudott volna. S ma valóban Draco szemében nem az elszántság csillog, hanem a belső boldogság. Családi örömök elé néznek hát ismét. Lucius azonban azt is kikövetkeztette, hogy ezek szerint a várható legifjabb Malfoy lány lesz. Míg Deimos előtt hosszú-hosszú távollét volt, most túl sűrű volt az együttlét ahhoz, hogy fiú lehessen. Sebaj! Egy Malfoy-lány. – Nem is említetted, hogy gyereket terveztek.

-         Mh. Hát konkrétan szerintem nem terveztük. Bár talán mindkettőnkben megfogalmazódott, de nem beszéltünk róla – nyomta el az illanót Draco.

-         Gratulálok fiam! És várom a fejleményeket – tette Draco vállára széles tenyerét Lucius és együtt léptek be Voldemort dísztermébe.

Egy héttel később Pansy Deimos után igyekezett aki az oszlopcsarnokon száguldott át a megbűvölt póniján. Szélsebesen száguldozott és Pansy nem győzte a pálcájával megállítani a gyereket, mielőtt nekiment volna valaminek. Kifulladva kapaszkodott az egyik kígyóoszlopba, amikor a főbejáraton kopogás hallatszott. Pansy sietett ajtót nyitni. Perselus Piton állt az ajtóban.

-         Draco még nem ért haza? – tette fel fagyosan a kérdést.

-         Még nem – Pansy megszeppenve nézte a magas férfit. – Már vége is a gyűlésnek?

-         Igen – Piton két üvegcsét húzott elő a talárjából. – Végülis úgyis magának kell – nyomta Pansy kezébe, mire Pansy mélyen elpirult.

-         Valami baj történt? – kezdte kapkodni a levegőt Pansy és érezte ahogy forogni kezd vele a csarnok.

-         Ne izgassa magát! Luciussal együtt indultak el, akkor valószínűleg együtt jönnek a birtokról – Piton biccentett és a fogatra is ült. Pansy leállította a száguldozó Deimost és ölbe vette.

-         Jaj ne anya! Még hagy játsszak! – nyafogta Deimos.

-         Most nem tudok rád figyelni. Majd holnap – Pansy nagyon ideges lett. Nem szerette mostanában, ha nem tudja, hogy hol van Draco. És állandóan ez a feszült idegesség költözött a gyomrába ilyenkor. De nem kellett sokáig idegeskednie. A kapu kivágódott és Draco lépett be.

-         Hol voltál? – szegezte neki a kérdést Pansy.

-         Hol lettem volna? – morogta Draco . – Elugrottam a birtokra. Apám azt mondta kíváncsian várják az eredményt – vigyorgott Pansyra. – Piton még nem jött?

-         De az imént ment el – Draco kivette az öléből Deimost és gyengéden Pansy ajkaira hajolt.

-         Nos? – suttogta halkan.  – Megnézzük a tesztet? – Pansy megbillegtette a két üvegcsét és felszaladtak az emeltre. Pansy kiitta az első üveg tartalmát. Piton besorszámozta neki az üvegeket.

-         Négy óra múlva lesz meg? – Pansy már türelmetlenül az állóórára nézett. – Jaj nem bírom ki addig.

-         Dehogynem – sandított a feleségére Draco. – Nekem remek tervem van, mivel üthetnénk el addig az időt.

-         Sejtem mire gondolsz – húzta el a száját Pansy.

Deimos a mellettük levő szobában már mélyen aludt. Pansy és Draco egymás karjaiban hevertek, s Draco Pansy derekát simogatta. Pansy  felkönyökölt, hogy Draco szürke szemébe nézhessen.

-         Na mond! –sóhajtott Draco megadva magát. Tudta Pansy megemelt szemöldökéből, hogy faggatni akarja.

-         Rendben. Mit szeretnél? Fiút vagy lányt? – gonoszkodott.

-         Ez miféle kérdés? Beugratós? – ráncolta a homlokát Draco.

-         Válaszolj! – szorította a tenyerét Draco állára és megrázta.

-         Na jó. Szerintem lányt szeretnék – mosolygott Draco.

-         Miért? – Pansy igazán nem ezt várta Dracotól. Azt hitte tipikusan fiús apa. Aki a fiúkat tartja fontosabbnak.

-         Hogy miért? Nem is tudom – gondolkodott Draco.  – Tulajdonképpen teljesen mindegy. Egyformán örülnék a lánynak és a fiúnak is. És te? – kérdezte vissza.

-         Én fiút akarok – mosolygott Pansy.

-         Most csak azért mondod, hogy ellentéteset akarj mint én igaz? – vágta rá Draco.

-         Nem. Nyugodtabb vagyok, ha két fiunk van. Rossz idők járnak. Azt akarom, hogy a Malfoy név fennmaradjon.

-         Ez az én szövegem nem? – ráncolta a homlokát Draco.

-         Fiút akarok – makacskodott Pansy. – Még ha a te szöveged is.

-         Lányunk lesz – vigyorgott Draco. – Én csináltam érzem, hogy lány lesz.

-         Nem-nem. Fiunk lesz. Teljesen úgy érzem magam mint amikor Deimost vártam.

-         Az semmit nem jelent. Ha terhes vagy így érzed magad, függetlenül a gyerek nemétől – legyintett Draco. Pansyra sandított. – Meg kell állapítanom, hogy ezentúl mindig teherbe foglak ejteni.

-         Nem kell ilyen eszközökhöz nyúlnod, hogy érezzem kínzol. Mindig ezt csinálod.

-         Nem erre gondoltam bár ez sem hátrány – nevetett Draco . – De áldott állapotban sokkal jobban kívánod a szexet – Pansy megcsapkodta Draco arcát.

-         Nem is igaz – tiltakozott elpirulva.

-         Nagyon is. Máskor gyakran mondtál nemet, mostanában viszont egyszer sem – kacarászott Draco, s lefejtette magáról Pansy karjait. Felkapta a köntösét és a bárszekrénynél bort töltött magának. – Nos megnézzük az eredményt? – fordult Pansy felé. Pansy bólintott és lecsúszva az ágyról a limonádéjába keverte a másik üveg tartalmát. Egy hajtásra kiitta. Elfelejtette, hogy a legutóbb is egy pillanatra elszédült, s most Draco sietett felfogni az esését. Pansy lehunyt szemhéja mögött figyelte a színeket. Először azt hitte mégiscsak tévedett a jelekben. Mert nagyon sokáig csak a sötétség borult rá. Csalódottan simult Draco karjaiba. Még nem akarta felnyitni a szemét, hogy közölje Dracoval téves riasztás volt az egész dolog. Már annyira beleélték magukat, hogy gyerekük lesz…de ekkor megérkezett a szín. Rózsaszínen villant fel, majd a sötétség után már Pansy kinyitotta volna a szemét, amikor kék szín is felderengett. Pansy értetlenül kereste a magyarázatot. Draco izgatottan próbálta leolvasni Pansy arcáról a hírt. A földön térdepelt Pansyval az ölében, ahogy elkapta a megbillenő nőt. Pansy szemhéja akadozva felnyílt, s pillantása találkozott az izgatott kíváncsi szürke szempárral.

-         Nos?  - sürgette Draco . – Mond már!

-         MH. Nem tudom – motyogta Pansy.

-         Már megint gyötörsz – állította talpra a feleségét és bosszúsan ellépett tőle.

-         Tényleg nem tudom – túrt a hajába Pansy. – Két színt is láttam.

-         Kettőt? – ráncolta a homlokát Draco. – Gondolod Piton elrontotta a tesztet? – nézett vissza Pansyra.

-         Nem tudom – emelte meg tanácstalanul a vállait Pansy. Ezzel egy időben kapkodó kopogás hallatszott a hálószoba ajtaján.

-         Mit akarsz Aine! – kiáltotta ki türelmetlenül Draco.

-         Uram! A nagyasszonyék vannak itt. Piton professzorral – merészkedett be Aine.

-         Anyám nem bírt a fenekén ülni sejtettem  - morogta Draco. – Öltözz te is! – szólt Pansynak, aki még mindig a könnyű krémszín hálóköntösében álldogált. Draco már  a nadrágja övét igazgatta. Pansy az öltözőben keresgélte a talárjait.

-         Jaj! Nem is számítottunk rájuk – rebegte zavartan. Draco a széles tükörnél megállt mögötte és a nyakkendőjét kötötte.

-         Nem baj, legalább Pitontól megtudjuk, amit szeretnénk – Draconak úgy remegett a keze, hogy képtelen volt bekötni a nyakkendőjét. Pansy segített neki, s ahogy a csomót beigazította felmosolygott a férfira. Draco megsimogatta ajkaival a bársonyos női ajkakat, majd ellépett. – Menjünk le! – Pansyt kézenfogva húzta le az étkezőbe. Jól sejtette apja vacsorára invitálta a mogorva professzort és most idegesen doboltak ujjaikkal a fiatalokat várva a terített asztalnál.

-         Csakhogy megérkeztetek – jegyezte meg hűvösen Narcissa és végigmérte a két fiatalt. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Pansy ruháján még nincs megkötve a hátsó masni, s Draco előreengedve a feleségét gyorsan megkötötte a selymet, mielőtt asztalhoz ültek. – Mi lett az eredmény? – Narcissa szinte hadarta a kérdést.

-         Nincs eredmény. A teszt nem sikerült – húzta el a száját Draco.

-         Mi az, hogy nem sikerült? – mordult a sarokból Piton. Pansyra nézve kérdezte. – Mit látott?

-         Két színt. Ez nem azt jelenti, hogy rossz a teszt? – nézett a szikár férfiarcra.

-         Két színt?  - Piton bólintott. – Egymás után villantak fel és a két szín eltérő volt?

-         Igen – bólintott Pansy várva a magyarázatra.

-         Ikrek – felelte egyszerűen Piton. – Ha rózsaszínt és kéket is látott, azt jelenti, hogy egy lány és egy fiú.

-         Mármint, hogy kettő? – kerekedett el Pansy szeme.

-         Ahány színt látott annyi – morogta Piton . – Ha kettőt, akkor kettő. Ezen nem kell csodálkozni, ha jól tudom, az édesapja is ikerterhességből született nem igaz?

-         De igen – bólintott Pansy ámulva Dracora nézve.

-         Az ilyesmi öröklődhet. Nem szoktam elrontani a bájitaljaimat – húzta el sértettem a száját Piton.

-         Nem is úgy értettük Piton professzor – tiltakozott hevesen Pansy. Piton csak biccentett és folytatta a vacsorázást. Draco és Pansy összenéztek az asztalnál, de megkeményítették az arcvonásaikat. Lucius és Narcissa elégedetten emelték meg a pezsgőspoharaikat.

-          Gratulálunk  - Draco koccintott a szüleivel, majd szokásos nyugalommal folytatták a vacsorát.

Amint a vendégek elhagyták a villát Draco magához húzta Pansyt és megemelve finoman a falhoz szorította. Pansy nevetve nézett le rá.

-         Akkor mindkettőnk kívánsága teljesült – mondta Pansy elégedetten.

-         Pansy! Két gyerek! Ez nagyon jól hangzik! – Dracoval együtt lebegtek a boldogságban, alig bírták megvárni, hogy csak ketten maradjanak és örülhessenek, mert azért a többiek előtt nem akarták kimutatni, ezt az őrült ünneplést. Draco ölébe kapta Pansyt és felszaladt vele az emeletre. Pansy a két keze közé fogta Draco vigyorgó arcát és lábujjhegyre állva csókolta a férfit. Draco szorította magához a féltett női testet, amely most minden kincsnél értékesebb lett számára. Futkározott rajtuk a jóleső borzongás megállás nélkül.  Draco nem győzte simogatni Pansyt, ahol csak érte.

-         Draco-Draco – ingatta a fejét boldogságtól sugárzó arcon Pansy. – Nem lenne szabad ennyire elhagynunk magunkat. Tessék gúnyolódni.

-         Jaj, hagyj most nem megy – tiltakozott Draco.

-         Nem szoktunk mi így együtt örülni.

-         Már dehogynem, egy csomó gonoszságot csináltunk együtt és mindnek örültünk.

-         Akkor ez is egy gonoszság? – ráncolta a homlokát Pansy.

-         Igen. Te gonoszkodsz velem. Két gyerek! Egyszerre fognak visongani, felébresztik egymást és gyötörnek, kínoznak, nem hagynak aludni, cipőfűzőt kötni, meg masnit kötni, és egész éjszaka két gyereket kell a karjaimban rázni, hogy csendben legyenek. Ez szörnyű. Rendben tied az örökségem, csak kegyelmezz szegény fejemnek – nézett esdeklően Draco.

-         Én gonoszkodom? – lökte el Pansy Dracot. – Nekem kell elviselnem a két gyereked gyötrését. Kilenc hónapon át! Nem hagynak reggelizni, az utolsó hónapokban meg aludni, és Deimost is alig bírtam az utolsó hetekben. Mi lesz velem két gyerekkel? Ez a te módszered a víg özvegységre? – emelte meg gúnyosan a szemöldökét Pansy.

-         Na megnyugodtam – mondta elégedetten Draco és közelebb húzta Pansyt. – Azért megy még ez a gúnyolódás - s átkarolta Pansy derekát.

-         Ó Draco! – simult a karokba Pansy és szinte  a föld felett lebegett a gondolattól. Dracotól gyereket vár! És ráadásul ikreket! Átvetette karjait Draco vállain és beletúrt a szőke hajzuhatagba. – Draco! Annyira…

-         Ss – tette az ujját gyorsan Pansy ajkaira Draco, majd röpke csókot nyomott a fecsegő ajkakra. – Tudom kedves. Hidd el én is gyűlöllek! – suttogta mosolyogva a puha ajkakra.

-         Én is – nevetett torokhangon Pansy. – Sőt annyira utállak mint gyűlöllek.

-         Jól hangzik – búgta kellemes mély hangján Pansy fülébe, s az ágyra húzta.