A kis ház férfias bútorokkal volt berendezve. Látszott, hogy férfi tulajdonában van. És hogy többnyire ő is használja. Csupa nehéz, komoly bútor, sötétek, elegánsak, férfiasak. Mélybarna bőrkanapék és fotelek. A franciaágy pedig hófehér ágyneművel, szinte fekete faragott ágytámlával uralta a hálót. Blaise látványosan rajongott a nagy és széles ágyakért, ugyanakkor az egyszerűségért is. Pansy megfigyelte a Montmorency utcai ágyon is fehér huzat volt, ez talán egy kicsit krémesebb, de mindenképpen világos. Mindig azt gondolta volna, hogy az örök csábító, a rutinos szerető minimum bordó ágyneműhuzatot választ. S nem, Blaisenek hófehér huzatjai voltak a szekrényekben is. Na és persze mindenütt hamus tálca. Itt is az éjjeliszekrényen, az ágy mindkét oldalán, finom ezüst tálcák, a lenti szobában azonban kristály. Hasonló stílusú volt, mint a Montmorency utcai ház és a vadászkastély, csak jelentősen kisebb. Az emeleten három szoba, egészen kicsik, a földszinten a konyha és egy nagyobb nappali. Persze nem hosszú távú tartózkodásra és nem vendégek fogadására vásárolta ezt a házat ez valószínű. Blaise egyszerű és praktikus stílusa áradt mindenhonnan, és az egyértelmű gazdagság és kényelem élvezete. Még ezen a ritkán használt házon is ott volt Blaise érintése. Az ő egyénisége. Pansy meglepődve tapasztalta, hogy az emeleti hálóban fésülködőasztal állt. Na persze Blaisenél az természetes, hogy ritkán üres az ágya. És bárhol számítania kell egy nővendégre, aki igényli a saját tükröt a hálóban. Mindamellett, hogy valószínűleg Blaise sem csak a saját ágyában fogadja a nőpartnereket, hanem ugyanannyit látogathat el a választotthoz is. Pansy a fésülködőasztal mélybarna élén futtatta az ujját, ahogy a fésűjéből kihullott a hajszála, akkor vette észre, hogy a szín azonos… Pansy megrökönyödve figyelte. Hát ezért lenne a mély tónusú szín? Blaise az ébenfa anyagából választ bútorokat? Persze imitt-amott felvillantak fekete bútorok is, de a többség valóban ez az ében szín volt. Pansynak elakadt a lélegzete. Blaisenek valóban ez a plátói szerelem a mindene. Talán már csak megszokásból? Szórakoztatásból? Rajongásból? De Blaise nem tud elszakadni a tudattól. Tőle. Pansy zavartan seperte ki a szemébe hulló hajtincset és a tükörbe nézett. Ha eddig elakadt a lélegzete, most egyenesen belészorult. A tükörben egy hideg szürke szempár nézett vissza rá. Pansy első gondolatra, már készítette a lábizmait, hogy felrúgja magát és a férfi karjaiba vesse magát. De a következő pillanatban, már Draco arckifejezését is látta. Hidegen, gúnyosan meredt rá.

- Gondolom, mekkora élvezet lehet Blaise ágyában aludnod igaz? – jött a flegma nyers kérdés.

- Felejthetetlen élmény, még így is, hogy Blaise nincs itt – vágta rá fagyosan Pansy. Megkeményedett az arca, megfeszültek a lábai, ahogy visszatartva az indulást, megmerevedett háttal ült és nézte a tükörben a férjét. Sápadt volt, enyhén beesedtebb az arca, de semmi egyéb változás.

- Semmi meleg üdvözlés a börtönt járt férjednek? – húzta fel szemöldökét Draco. – Na persze mit is vártam – legyintett Draco. Szinte késként hasogatta a látvány, ahogy Pansy nosztalgikusan mereng Blaise hálójában. Tudta, megismerte. Pansy mindig így néz, ha Blaisere gondol. Legyezte a hiúságát a férfi rajongása. Na persze tőle Dracotól ezt nem érezhette. Ezért imponált neki annyira Blaise udvarlása, kedveskedése. De hát Draco egyszerűen nem ilyen. Pansy meg mégiscsak nő. És az ilyesmit minden nő szereti. Draco elhúzta a száját.

-  Börtönt? – vonta fel a szemöldökét Pansy. Draco az ágyra ült. – Fogadjunk leléptél apáddal barátnőzni! Igazam van? Ez ilyen apa és fia kiruccanás? Máskor is számíthatok ilyesmire?

- Hát figyelj kedvesem, lásd be veled már nem akkora élvezet mostanság – nézett végig Pansy széles derekán. Pansy megfordulva hozzávágta a fésűjét.

- A feleséged vagyok!- sziszegte Pansy.

- Tudom én is- ütögette meg a gyűrűsujján csillogó Malfoy jegygyűrűt Draco, s felállva Pansyhoz lépett és megsimogatta felesége arcát. – Nyugodj meg. A kis kiruccanásom alatt nem láttam nálad gyönyörűbb nőt…- Pansy kutatva nézte Draco arcát, persze, tudta, szinte várta a folytatást. – Csak csinosabbat - nevetett gúnyosan, s ellépett a nőtől. Pansy a hátának támadt és ütötte, püfölte ahogy csak bírta.

- Gyűlöllek! Akkora szemét vagy, hogy az nem igaz!- Draco megfordult és kíméletlenül Pansy szájára szorította a száját. Hátrafeszítve Pansy macskaszerűen karmoló kezeit.  Pansy elgyengült a csók alatt. Minden megkönnyebbülésüket és a viszontlátás örömét beleadták ebbe a csókba. Pansy szinte megfojtotta Dracot, zilálva rángatta le róla a talárt és Draco még észhez sem kapott már Pansy a derekán ült.

- Összeroppanok – panaszkodott Pansy hatalmas hasán tartva a kezét.

- Úgy látom nem kínoztak eléggé az azkabanban – pihegte Pansy.  Néhány erőteljes lökés után már kifulladva dőlt el Draco mellett az ágyban.

- Én meg megnyugodva látom, hogy Blaise nem használta ki a helyzetet, hogy távol vagyok te meg itt vagy nála – röhögött Draco. Pansy hasára szorította a kezét és figyelte az erős rúgdosásokat.

-         Mesélj mi volt – könyökölt fel Pansy és ő is a hasára tette a kezét, együtt figyelték a méretes pocakot.

-         Mi lett volna – morgott Draco.

-         Hogy jutottatok ki? – tapadt Draco arcára a tekintete.

-         Megcsappant a Malfoy-kincstár legyen elég annyi – húzta el a száját Draco.

-         Ez mit jelent? – ráncolta a homlokát Pansy.

-         Hát csaknem üres – szorította össze a fogait Draco.

-         Ki?

-         Mivel te nem nyúlhatsz a kincstárhoz természetesen anyám járt a Gringottsban.

-         De hiszen az rengeteg pénz Draco! – szörnyűlködött Pansy, hiszen azért volt sejtése a számok mögött megbújó nullák számáról, ami a Malfoyok kincsét jelzi.

-         Ketten voltunk Pansy. És hát nagy ár kellett ahhoz, hogy szabadon engedjenek. Sejtem kit gazdagít most a galleonunk.

-         A merénylőre célzol?

-         Igen – Draco arca elsötétült. – Volt időnk apámmal gondolkodni odabent. Egyetlen emberre gyanakszunk mindketten. Törtető és nagyravágyó, és a mardekárosok között is mindenkit felülmúló lélektelen számító.

-         Hát figyelj ez azért sok mindenkire igaz – húzta el a száját Pansy.

-         Nem. Egy valaki, aki feltűnően nem kedvelt engem. Emlékszel? A Klubhelyiségben aki mindig hátramaradt, aki mindig visszavonult.  Aki sokáig irigykedett rám a kviddicsben.

-         Adrian Pucey? – nézett rá sötéten a férfira.

-         Igen. Amióta halálfaló lett. Nem tudom, valahogy. Soha nem szívleltük egymást. Ezt azért tudtuk a másikról.

-         A szeme sem állt jól soha. Voldemort tudja?

-         Neki katonák kellenek. Emberek, halálfalók. Nem fogja kidobni Adriant amikor ennyire hisz benne. Ráadásul semmi bizonyítékunk. De megkeserüli ezt. Hogy kifosztotta a Malfoy-széfet az biztos – szorította ökölbe a kezét Draco.- Segítesz?

-         Hogyne. Megöljük – mondta hidegen Pansy. A pénz az pénz. A Malfoyoknak főleg. – Ha nem él. Visszakapjuk a pénzt is nem?

-         Persze – bólintott Draco. – Ezt megélni, hogy üresen pangjon a Gringotts beli széfünk!

-         Hogy sikerült ezt az előnytelen ügyletet megoldani? – bosszankodott Pansy.

-         Mh. Ennél többet nem tudtunk menteni. Maradnak a birtokok, maradnak a felbecsülhetetlen ékszerek, csak a széf ürült ki. Blaise intézte. És így is örülhetünk, hogy ezeket meg tudta menteni. Ez a Pucey mindent akart érted? Na persze mást is le kellett fizetni. A Minisztériumot, az egész azkabant és mindent, hogy ne tudódjon ki az ügy. A fele a minisztériumé a másik fele Pucey-é. És már ki is ürítették a széfet. Gyorsak voltak. – morgott Dracfo és felülve előkotorta fenyőillatú illanóját. - Minden nap leveleztünk. Jöttek a levelek Blaisetől, anyámtól. A minisztériumtól, hírhozók, Voldemorttól, mindenkitől.  Tulajdonképpen időnk sem volt belegondolni, hogy az azkabanban ülünk, mert egyfolytábban levelekre válaszoltunk.

-         Hát… azért nagy érvágás.

-         Mindenképpen. De ne aggódj a hozományod sértetlenül maradt – gúnyolódott Draco. – És ha ügyesen megoldjuk a dolgot, nos visszakerül minden hozzánk… - vigyorgott ravaszul a nőre.

-         De miért is ne oldanánk meg ügyesen. Puceyt igazán senki nem szíveli, lazán eltehetjük láb alól. Csak a közelébe kell kerülni.

-         Hát az nem lesz egyszerű, mivel mindkettőnket ki nem állhatja. Szóval… na majd valahogy, ezen most még nem...

-         Meg akartak ölni ugye?

-         Persze már szívesen látták volna a fejünket a porban. Sokat kellett fizetni a nyomorult életünkért anyámnak.

-         Meg sem érdemlitek – vigyorgott rá gonoszul Pansy.

-         Hát te sem ezt mondanád, ha Deimosról lenne szó – mondta komolyan Draco. Pansy belátta, ő is átadta volna a kulcsokat, ha ezzel megmentheti a Malfoyok életét. Igaza van Draconak. - De hát ez iszonyatos összeg!

-         Hagyjuk most ezt!- legyintett Draco, s visszaült Pansy mellé, megsimogatta a hasát. – Hogy vannak a kicsik.

-         Jól – mosolygott Pansy. – Virgonckodnak odabent éjjel-nappal. Hiányolták a papájukat – simogatta meg a hasát Pansy.

-         Ó igen? – húzta feljebb Pansy a hálóinget Draco. – Legalább valakinek hiányoztam.

-         Szia apa!- állt az ajtóban Deimos, Draco visszarántotta a hálóinget és sajnálkozva megfordult.

-         Szervusz fiam – a kicsi felébredt a mély zengésű férfihangot hallva és átsietett, hogy megnézze tényleg hazaért-e az apja.

-         Látod anya megmondtam, hogy hazajön – mosolygott Pansyra a kicsi, s az ágyhoz sietett. Draco az ölébe kapta a kisfiút és belélegezte a haja illatát, puszit nyomott fia fejére.

-         Mh. Hát oda a vagyon, de azért a legnagyobb kincs mégiscsak megmaradt – mondta komolyan, ahogy a fiát magához szorította. Pansy tekintete találkozott a féltő szürke pillantással. Igen. Draco valószínűleg nyugodt lehetett, mert tudta az utódlás már biztosítva van. Nagy baj nem történhet. S talán ezért is fogadott mindent nyugodtabban mint ha Deimos még nem lenne velük. De mivel itt van épp ezért akart harcba szállni a vagyonáért, hogy visszaszerezze az ideiglenesen elvesztett galleonokat. A fiának. És ezért bármit képes volt megtenni. Elszántabban mint valaha. A halálfalók közt végleg megindult az ellenségeskedés. Most már nem csak az eszme miatt. De belső konfliktusoktól kiindulva. És a selejttől meg kell fosztani a halálfalókat. Draco és Pansy ezt már elhatározták.