Halk cipőkoppanások. Zizegő papírcsörgés. Türelmetlen halk koppantások az ablakpárkányon. Végül halk sercegéssel meggyulladt az illanó. Párás erdők gyantaszaga terjengett a hálóban. Pansy lebegő szemhéjjal nézett az ablakmélyedés irányába. Jól sejtette. Draco szürke várakozó pillantását láthatta.

-         Csakhogy felébredtél – húzta el a száját, s az ablakpárkányról átemelte a dobozt, a karjában tartva lépett az ágyhoz.

-         Mi ez? – érintette meg a kígyómintás csomagolópapírt.

-         Mi ez, mi ez! – morogta Draco. – Miért nem nézed meg? A tied.

-         Mármint az enyém? – Pansy lefejtette a papírt a bársonydobozról és Draco felpattintotta a tetejét. Pansy úgy érezte káprázik a szeme. A csillogó drágakövekkel kirakott ékszerkészlet szinte vakított a reggeli fényben. A legcsinosabb darabja a három különleges csiszolású kővel díszített tiara volt. A diadém két smaragd és egy gyémánt hármasából rafinált rokokós mintával ötvözött fehéraranyba foglalva.  De ugyanígy háromféle nyakék négy karperec  és fülbevaló, sőt egy szép sodrású fémöv is a készlet része volt. A mélykék bársonypárnán úgy csillogtak mintha ritka kincsként ragyognának valamely királyi kincstárban. Pansy ujjával átsimított a hűvös kecses darabokon. Draco egy egész készletet készíttetett neki.

-         Na mi van nem tetszik? – morogta gúnyosan Draco.

-         Szóhoz sem jutok – suttogta Pansy az ékszereket bűvölve. – De hát….- értetlenül meredt Dracora.

-         A fiaimért – mosolygott Draco. – és a lányomért – nézte komolyan az ágyban fekvő nőt. Pansy lesütötte a szemét, mert egy pillanatra elfutotta a könny. – Talán sejthető. Hogy ez is hagyomány. Az elköltözésünkkel azonban…nos nem volt lehetőségem hozzáférni a bankban őrzött vagyonhoz. Így csak most adhatom át. Köszönöm neked, a gyerekeinket – Pansy megilletődve ült fel az ágyban. A Malfoy-férfiak áldozata és köszönetnyilvánítása az utódért. A Malfoy név fennmaradásáért. Zavartan nézte az ékszereket. – Ezek külön vitrinbe kerülnek. Bármikor felveheted őket, ellentétben a többi ékszerrel – tette hozzá halkan Draco, s ő is az ékszereket figyelte. Pansy még mindig nem erősítette meg a bizonytalanságában, hogy tetszik-e neki, vagy sem és Draco kezdett kételkedni abban, hogy jól választott-e.

-         Ezeket intézted akkor karácsonykor a koboldműhelyben? – idézte fel Deimos árulkodását Pansy.

-         Igen – mosolygott Draco. – Deimos majdnem lelőtte a meglepetésem. Ühm… - Draco várakozva nézett a nőre, de Pansy csak sötét szemeit járatta az ékszereken. – Azért tetszik egy kicsit? – bizonytalankodott Draco és áttúrta a haját.

-         Micsoda kérdés. Draco ez gyönyörű! És ez rengetegbe kerülhetett.

-         Amit kaptam tőled az megfizethetetlen. Ezek semmiségek Deimoshoz, Falcohoz és Grainnéhez képest. Azt hiszem még fukarkodtam is – ráncolta a homlokát Draco. Pansy felnevetett. Sejtette, hogy ennek épp az ellenkezője igaz. Draco nagyon sok pénzt áldozhatott erre a készletre, és gondos válogatással tervezhette a pompás ékszereket. Draco lehajolt Pansy kézfejére, hogy kézcsókot hintsen rá. Pansy az első megilletődöttségből révedezve kezdett gondolkodni.

-         Mármint, hogy hozzájutottál a széfhez? – kattogtak a fejében a fogaskerekek. – Ez azt jelenti, hogy nem üres?

-         Nem bizony – Draco mosolyogva figyelte, hogy Pansy máris kombinált és levonta a következtetéseket. – Apám fondorlatosan elintézte, hogy a minisztériumba csúszó galleonok, tovább is jussanak vissza a mi széfünkbe.

-         Akkor már csak a másik fele kell igaz? – simogatta a készletet Pansy. Draco kivette a diadémot és Pansy hajába igazgatta.

-         Azt hittem már nem lehet szebb – szaladt ki a száján az első gondolata. – De tévedtem,  rajtad sokkal szebb – Draco kikerekedett szemmel egy pillanatig farkasszemet nézett a teljes meglepődést tükröző szempárral, majd torokköszörülve gyorsan elfordult.-  Nem is tudom mondtam valamit?  - lökte fel magát az ágyról.

-         Mintha hallottam volna valami szörnyűséget – ráncolta a homlokát Pansy. – Vigyáznod kellene. Gyengült a védekezőrendszered az imperiusok ellen – jegyezte meg gúnyosan Pansy.

-         De vajon ki akar imperius alá vonni. Te voltál az Pansy?

-         Nem hiszem, talán Blaise, vagy Voldemort – gonoszkodott Pansy.

-         Kész a terv. De te is kellenél.

-         Mármint én? – lepődött meg Pansy. – Vajon miféle terv az amiben én is benne vagyok? Áldozatot kell bemutatni? – találgatott Pansy.

-         Igen. Állatáldozatot. Te mint vérszívó pióca ideális leszel – vágta rá Draco gonoszul.

-         Odadobnád a feleséged  csak így? – háborgott Pansy, hálóingét igazgatva.

-         Bármikor. Már semmi hasznom nincs belőled – legyintett flegmán Draco. – Van utódom. Egyéb hasznom nincs belőled. Már az ágyadból is kiparancsoltál. Szóval itt az ideje a váltásnak – vágta rá szemtelenül.

-         Én is készítem a magam tervét ne aggódj Drágám.

-         Helyes. Tervek nélkül unalmas az élet – Draco újból illanóra gyújtott és leült a fotelba. – Tehát. Álarcosbálba megyünk. Elég erősnek érzed magad hozzá?

-         Mh. Igen – vágta rá Pansy.

-         Piton készített kifejezetten neked erősítőfőzeteket.

-         Halálfalóbál?

-         Igen. Csak halálfalók. Voldemort is ott lesz valahol. De minket nem ez érdekel. Hanem…

-         Adrian Pucey – egészítette ki Pansy.

-         Így van. Most kiegyenlítjük ezt az adósságot – nézte sötéten a feleségét. Pansy izgatottan ült vissza.

-         Egyetértek. Elmegyünk – bólintott erőteljesen Pansy. A kettejük első közös terve lesz. Azon az úton, amelyre végérvényesen léptek.

Barokk jelmezes forgatag. Mindenkin finom selyemálarc, és tollak, díszek és kiegészítők. Draco és Pansy a forgatagban táncolt, de minden pillanatot kihasználtak, hogy megpillantsák az egyetlent akit kerestek. Akiért ma jöttek. A sötét mélybarna szempár és a szürke tekintet is minden fordulatnál villant, körbe a termen. Krémszín jelmezben voltak mindketten. Pansy szoknyája szélesen libbent a fordulatoknál, s Draco lábához lengett, aki szorosan tartotta a nőt a karjaiban. Cipőjével súrolta a szoknya alját minden lépésnél.

-         A fenébe is nem látom – morogta Draco. – Add a tükrödet! – szólt Pansynak, aki zsebéből átcsúsztatta tánc közben Draco mellényzsebébe a Parkinson-tükröt.

-         Aztán óvatosan – simította érzékien a jól ismert beesett mellkast.

-         Nem lesz gond ne aggódj! – Draco egy pálmák közötti kis pihenőbe vezette a nőt. – Körbenézek. Maradj itt! – sziszegte, s lobogó talárral elindult, hogy az emeleti szobákban szétnézzen. Pansy egy koktélt választott és leült a széles kanapéra. Nem kellett sokáig várnia. Egy fekete taláros férfi lépett hozzá.

-         Szabad egy táncra? – mély zengésű dallamos férfihang.

-         Hát…ööö – Pansy idegesen nézett körbe Dracért.

-         Nyugi cicám! Visszaadlak annak a féltékeny férjednek – nevetett fel az álarcos férfi.

-         Blaise!- suttogta rémülten Pansy.

-         Én, hát ki más – kacarászott Blaise és kézenfogva a nőt maga után húzta a táncolók forgatagába.

-         Ez nagyon veszélyes. Csak halálfalók vannak itt, hogy jutottál be? Megőrültél? – rémüldözött halkan Pansy.

-         Ugyan. Álarcos bál. Az ilyenekben lehet a legjobb információkat szerezni nekem pedig szükségem van az információkra – magyarázta Blaise.

-         És ha rájönnek?

-         Senki nem fogja tudni. Ráadásul így a legizgisebb – forgatta lendületesen Pansyt. – Így érdemes élni Pansy. Veszélyekkel.

-         Blaise! Készülsz valamire? – nézett az álarcra Pansy, gyanakvóan.

-         Mh. Pansy szeretném ha tőlem tudnád. Lehet…lehet, hogy változni fognak bizonyos dolgok – köszörülte a torkát a férfi.

-         Mik változnak Blaise? – kezdett kétségbeesni Pansy.

-         Még nem tudom. Még alakulóban vannak a dolgok. De lehet, hogy ha legközelebb találkozunk…már…már máshogy fogunk egymással szemben állni.

-         Blaise? – húzta résnyire a szemét Pansy.

-         Érted nem? – szorította magához a férfi. – Voldemort is készíti a maga ügyeit. Én is készítem a magamét.

-         Mik ezek az ügyek? – Pansy bizonytalankodott.

-         Nem mondhatok semmit. Én nem tudom Voldemort mit tervez, de biztosan erőteljesebb fellépést. A mostani nyugodt időszak csak vihar előtti csend Pansy. Minden eddiginél erősebben fognak összecsapni a halálfalók. És nekem segítségre lesz szükségem. Olyan lépéseket teszek, amik…talán megváltoztatnak dolgokat.

-         De lehet Voldemort is ilyet tesz – egészítette ki Pansy.

-         Nos igen. És nem látok a jövőbe. Nem tudom mit hoznak ezek a változások nekünk.

-         Barátok vagyunk Blaise. Ezen senki és semmi nem változtathat – erősítette meg Pansy.

-         Igen-igen. Hogyne – sóhajtott Blaise, de Pansy kiérezte a férfi csak ráhagyja a mondottakat.

-         Te nem így látod?

-         De igen. Csak más a politika és más az érzelem Pansy. És nem tudom, hogy lehetne mindezt jól összeegyeztetni. Talán olyan helyzetben leszünk, hogy el kell felejtenünk hogy barátok voltunk valaha is.

-         Az az idő a végső kegyetlenség ideje lesz akkor. És én nem akarok ebben a jövőben élni.

-         Nem lesz más választásunk. Nem tudom. Lehet meggyűlöljük egymást? Ti engem azért amit tenni készülök? – Blaise tanácstalanul nézelődött.

-         Mit akarsz tenni?

-         Nem. Erre nem válaszolhatok meg kell értened. Az én eszméim nem azonosak a tietekkel, Pansy ellenségek vagyunk érted? Minden amit teszek,…valahol ellenetek teszem. Ez az őrület magas határa. Az eszméink közénk fognak állni erősebben mint valaha – jósolta meg a vészterhes jövőt Blaise.

-         Jaj Blaise! Amikor legutóbb mondtál ilyeneket….

-         Igen én is emlékszem. Csak szeretném benned előkőszíteni a változásokat, mert tudom hogy mindenkinél mélyebben érintenek téged az én döntéseim. – gyorsan Pansy szájára tette a kezét. – Hagyjuk. Ne beszéljünk most másról. Dönteni fogok. Az utamat már megjelöltem Pansy. Nem ingadozhatok értsd meg. Gyenge gerinctelen ember lennék. Ez az én utam. Ezt kell járnom. Akkor is ha fáj. Ha nekem is és másoknak is fájdalmat okozok ezzel. Csak szeretném, hogy tudd az érzéseim ettől függetlenül nem változtak irántatok. Vigyázzatok nagyon magatokra.

-         Találkozunk még ugye?! – kapaszkodott az ellépni készülő férfiba Pansy.

-         Pansy! – állt meg Blaise. – Mindőnk érdekében mondom, jobban járnánk ha nem. Fontos ügyek állnak előttem és nem tudom mi lesz ha rendeződnek. Mennem kell. De nem felejtelek el Pansy. A szívemben mindig ott leszel – egy utolsó bátor mozdulattal Pansy ajkaira hajolt, majd eltűnt a forgatagban. Pansy kábultan állt a táncolók között. Hűvösnek érezte a fülledt báltermet. Blaise sötéten festi a jövőt, és Pansy is érzi, hogy nem sok boldogságot tartogat. Nekik sem. Blaisenek sem. Mi lesz velük? Melyik eszme győzhet ha győzhet egyáltalán? Draco ért hozzá.

-         Már össze-vissza kerestelek – morogta. – Mondtam, hogy ne kószálj el. Rosszabb vagy mint Deimos. Na menjünk! – sietve léptek az emeletre.

-         Megtaláltad? – suttogta Pansy.

-         Igen. A balszárnyon volt. Ha szerencsénk van még ott lesz.  – Pansyt behúzta a folyosóra és elindultak a közepe felé. Nem tévedett. Adrian Pucey jellegzetes járásával közeledett. Pansy és Draco gyorsabbra vette a lépteit. Pansy már előkapta a parfümös üvegét a zsebéből.

-         Most! – Pansy két erőteljes spricceléssel hintette  a levegőbe a nedvességet. A folyosó közepén lesiettek a lépcsőn. Visszatartott lélegzettel igyekeztek a légzőtávolságon kívülre érni. A bálterembe érve kapkodtak levegő után. Az emeletről sikítás hallatszott.

-         Gyilkosság, gyilkosság! – kiáltozták.  Draco és Pansy összemosolyogtak. Sikerült. A kocsiszín felé igyekeztek, s hintóba szálltak. Mellettük elhaladók hadarták az eseményt.

-         Állítólag megfulladt… valami mérgezés…a levegőben…hogy történhetett? Adrian Pucey…azonnal megölte a méreg – Draco koppintással jelezte, hogy indulhatnak. Pansy átkulcsolta férje ujjait. Draco megszorította a kezét. Sikerrel jártak. A galleonok visszapotyoghatnak a Malfoy-széfbe. Kettejük harca, Voldemort közreműködésével. Pansy az ablakon át figyelte az elsuhanó tájat. Blaise szavai csengtek a fülében. Vajon, mire utalhatott? Mit akar tenni? És milyen következményei lesznek rájuk nézve? Blaise nem tárhatta elé a terveit ez érthető, de ha ennyire tart tőle talán nem véletlen…Elkerülhetetlenül haladnak a jövőjük felé. Mind. És Pansy úgy érezte nem akarja tudni, milyen körülmények között találkozhat legközelebb Blaise-el. Mert félt attól, hogy ez egyikőjüknek nem lesz olyan üdvözítő. De melyiküknek, és miért? Draco nyugodtan ült mellette. Érezte ő is, hogy közeledik az idő. Mindenki lázban égve érezte ezt. A Halálfalók. Bella célzásai, és a Malfoyok várakozásai…arra utaltak közeledik az ő idejük. Kettejük ideje a halálfalók közt.