A férfitól elvette a tekintetét, és a terítékre pislantott.

- Meséld el a beavatásodat! – kérte a férfit hirtelen ötlettel.

- Mh. Halálfalótéma Cicám? – vigyorgott a lányra. Felállt és a lányhoz lépett. Maga után húzta az emeletre. Köntösre öltözött és az ágyra zuhanva újabb illanóra gyújtott. Grainne a férfi mellkasához simult és belélegezte a szantálos illanó füstjét, ami  Blaise eregető mozdulataira lebegett az ágy felett.

- Június volt. De a várkastély körül ítéletidő tombolt. Éppen úgy, mint egy későbbi alkalommal is…

Blaise fekete talárban lépett a hideg falakon belülre. Életében először járt Voldemort birodalmában, és a gondolatra is borzongott. Képtelen volt szembenézni a helyzettel, hogy megkapja a  jegyet. Nem egyedül kapta ezen a napon. Nott lépkedett mellette meglepően szótlanul. Az édesapja nem kísérhette el a beavatására, a betegség ágynak döntötte ismét. Blaiset nem volt aki kísérje, anyja valahol távol egy újabb férjjel az oldalán…ki tudja merre. Nem érdekelte sohasem a politika, annak ellenére, hogy amit tudni akart róla azt tudta. Nem szólhatott igazán bele ebbe sem. Blaise aranyvérű… elmúlt tizenhét éves. ÉS Voldemotrnak szüksége van az ifjú halálfalókra. Akik követik az ő eszméjét. Blaise pedig jelenleg nem volt elég erős ahhoz, hogy ellenszegüljön Voldemort akaratának. Így a beavatáson részt kell vennie. Az álarcos halálfalók sorfala között haladtak el. Valahol a sorban Draco is ott áll. Aki már tavaly megkapta a jegyet. De most nem fedheti fel magát barátja előtt. Blaise és Nott egymás mellett haladtak a csendben szótlanul. Érintőlegesen ismerték egymást. Teljesen eltérő életstílusuk volt. A visszahúzódó Nott, aki a sarokban csendben üldögélt, bár Blaise minden invitálására bekapcsolódott a mardekár közösségbe, alapvetően nem sokat beszéltek. Blaise aki mindig mindenkire figyelt, aki minden évfolyamtársát és mardekárost ismert valamennyire felületesen tudta Nottról, hogy okos, de megtörte az élet, és nehezebben is kezeli ezt. Vajon Nott mennyire ért egyet a felkéréssel? A paranccsal a beavatásra? Apja halálfaló volt, talán az iránta való lojalitásból lett lojális Voldemort iránt is? Kötelesség az idős tekintélyes családfő iránt? A fekete cipők kopogtak a hűvös vár padlóján. Tombolt kint a szél, nekicsapódott a középkori vár ablakainak. Játszott a fáklyák fényével. Süvített a vár nyílásain, utat tört magának mindenfelé. Égzengés volt odakint, mintha a villámok is tiltakoznának a szertartás ellen. Négyen. Zabini, Nott, Warrington és Harper. Ma ők kapják meg a jegyet. Blaise-ék mögött haladt a másik két fiú. Szótlanul, sápadtan. Féltek, féltek Voldemort elé állni. Blaise nem félt. Fölösleges félnie. A beavatás szükséges rossz. Az egész aranyvérűség fennkölt hangoztatása…nevetséges. A véletlen, hogy anyja éppen aranyvérűtől szülte őt. Neki ez az egész eszme semmit sem jelent. Voldemort csak a háborút szítja a varázslók között. ÉS elvárja, hogy minden aranyvérű asszisztáljon hozzá neki. Most őt is erre akarja rávenni. Gyűlölte a sziszegő hideg férfit, aki egymás ellen fordít varázslókat önös érdekeiért. Na persze Malazár vér. A legértékesebb, ami aranyvérűek felé emeli őt, a félvért. Blaisenek inkább egy illanó hiányzott. De lehetetlen volt, a fekete taláron kívül semmi nem lehetett rajtuk. Még pálca sem volt náluk.  A szertartás első felén már túl voltak. A szexuális rituálén. Blaise meglepően ősi bolondságnak tartotta, de valahol mégis logikusnak. A nemzőképesség bizonyítása fontos feltétele az aranyvér fennmaradásának. A halálfaló közösség tagjainál ez főként fontos. Így a halálfalótársadalomba utódlást biztosító erőteljes férfiak léphettek.  A szexuális beavatás után megvárták egymást. Négyen együtt indultak tovább Voldemorthoz. Aki mire odaérnek, már megkapja az eredményét a szertartás első felének. Természetesen ez alapvető formalitás, de fontos bizonyságtétel a halálfalók előtt. Náluk létkérdéssé vált a halálfalóság fenntartása, az aranyvér tisztasága, a tiszta vér további létének. Na igen és ha lehet a növekedésének is. Amihez elengedhetetlen, hogy a tagok nemzőképes férfiak legyenek. Blaise elhúzta a száját. Rohadt hideg van  - nézte a nyirkos folyosó falait. Rendesen fel sem öltözhettek, hiszen Voldemortot nem lehet váratni. Blaise még mindig a talárját igazgatta. A trónterembe vezető szárnyas ajtó a közeledtükre feltárult és Blaise hűvös nyugalommal lépett be. A trónuson már ott ült Voldemort elégedetten. Az eredmények biztos tudatában. A négy fiatalnak még nem kellett meghajolnia. Hiszen még nem alattvalói a Lordnak. Blaise fagyos tekintettel nézte a trónust. Bár most fejet hajt az akaratának, csak idő kérdése, hogy ez megváltozzon, és hogy ismét egyenes derékkal nézhet szembe a legnagyobb feketemágussal, mint most is. Minden hajlongás nélkül. Blaise idegesen gondolt a köpenyében maradt illanójára. Hiányzott neki. Ebben a füstölőktől erős levegőben. A halálfalók fáklyákat tartottak, a sötétben mégis szinte elveszett a fényük.

Blaise lépett előbb Voldemort elé. Bella tartotta a tálcát Blaise karja alá.  A mélykék tekintet a fiúra villant. Blaise a szeme sarkából nézte a nőt és alig észrevehetően elvigyorodott. Bella éhes tekintettel mérte végig  a fiatal fiú testét, mire Blaise viszonozta a vizslató pillantást és alig észrevehetően a nőre kacsintott. Bella gúnyos mosolyra húzta a száját. Voldemort semmit nem vett észre a lezajló eseményből. Bella ejtett metszést Blaise karján. Blaie beharapta az ajkát és résnyire húzva  a szemét nézte a nőt. Voldemort a sebbe mélyesztve a pálcáját mormolta a beavató varázsigét. Ahogy a sebhez ért a pálca kicsapódott a tomboló vihartól az ablak, darabokra repedt az üveg és hatalmas csörömpöléssel zuhant a kövezetre. A zuhogó eső a szertartást végzőkre hullott. Keveredett a tálban Blaise vérével. Egy sötét alakos férfi állította helyre a vihar okozta kárt. A szél végigsöpört a tróntermen és Blaise Voldemort vöröses szemébe nézett. Nem akart összeesni előtte. Bár úgy érezte menten kiájul a fájdalomtól. Soha nem érvéget ez a beavatás? Bella az utolsó cseppeket is felfogta a tálba, majd eltüntette a szemük elől. Voldemort befejezte a mormolást és Blaise karján már ott kígyózott a sötét jegy. Bella dörzsölte át a gyógynövénnyel Blaise karját. Blaise futó mosollyal fogadta a nő gyengéd érintését a karján. Nem szólt hozzá, de a tekintete mindennel felért. Bellának nem lenne ellenére Blasie fiatalos szexuális ereje, de hát Voldemort mellől semmiképp sincs módjában erre. Pedig megtetszett neki a vakmerő tekintetű kéjes vigyorú fiú, aki ilyen jól állta a beavatást.  Voldemort elvette a két fekete alakos férfitől a halálfalómaszkot és Blaise arcára helyezte.

-         Blaise Zabini. Mostantól teljes jogú tagja vagy a halálfaló közösségnek – a mondat elhangzása után gyújtotta meg  a legközelebbi gyertyát.  Ezzel jelezve, hogy a közösség új taggal bővült. Blaiset átvezették a halálfalók közé és a fáklyák lobogásánál néztek egymásra a maszkot viselők. Fájt a karja, alig bírt állni a lábán, és még egy órát biztosan itt állnak, amíg a többiek is megkapják a jelet. Blaise visszakapta a pálcáját és a saját beavatása zárásaként először fel kellett lőnie a Sötét jegyet. Blasie fáradtan emelte meg a karját, s pálcáját a fejük fölé irányítva fellőtte a jegyet. Ott lebegett a füstös jegy a jéghideg trónterem mennyezete alatt. Voldemort elégedetten bólintott. S várta a következő elé lépő Nottot. Blaise kábultan álldogált leeresztett pálcájával a kezében. Úgy érezte egy örökkévalóságig tart kivárni, hogy vége legyen a szertartásnak…egy fölösleges örökkévalóság. Megkapta a jegyet. Egy életre a karjába vésték, holott soha nem akarta megkapni, és neki ez a jegy semmit nem jelent. A jegy. Amelytől nem szabadulhat. Ami mindig itt lesz, a karján. Most már, amíg csak él…Halálfaló lett. Mert aranyvérű.

Grainne átsimított a férfi karján felhajtva a köpenye ujját. Ott volt a Sötét jegy az alkarján.

-         Megbélyegzett a szemét kígyó – vihogott Blaise. – Pedig nem is szexeltünk – röhögött. – Rosszabb mint a nők.

-         Érzed még?...Ha hív?

-         Mármint amikor anyád hív? – nézet le a kíváncsi macskaszemekbe Blasie. GRainne zavartan elnézett. Hát persze, most már anyja hívja a halálfalókat.

-         Nem. Voldemort amint kiléptünk megszakította az információáramlásunkat a jegyen keresztül.

-         Megpróbáltad levenni? – figyelte a jegyet Grainne.

-         Igen – szívta meg az illanóját Blaise. – Nem sikerült mint láthatod. Voldemort! MH! Egy életre szóló szépséghibám van – panaszkodott kisfiúsan.

-         Ez Szexepil Blaise – nevetett rá Grainne.

-         Aha. Hát tudod ilyen minden halálfalónak van, a szexepil egyedi dolog nem? – vihogott Blaise. – Vagy te a sötét jegyre indulsz be Cicám? – kacarászott Blasie, mire Grainne hozzávágta a párnáját. – Ha ezt tudom! Akkor most már csak ezt kel mutogatnom neked és megkímélem magam a fáradozásoktól – nevetett továbbra is.

-         Blasie! Fejezd be! Egyébként tényleg tetszik a jegy. Rajtad olyan izgalmasan néz ki! Főleg, hogy épp a jegy ellen indulsz, holott ott van rajtad. Ez olyan izgató Blaise!-  könyökölt fel Grainne.

-         Hát legaláb valami hasznom is van belőle. Neked tetszik – Blasie a lány hajába túrt, s lehúzta a fejét, hogy követelőn csókolhassa.