Három hét reménytelen tanítás és próbálkozás. Blaise mindent megtett, ami tőle telt. Tánc, vacsora, pezsgő, fürdő, változatos helyzetek…tanácsok egész sorozata. Grainne továbbra sem élvezte az együttléteket. Két teljes hónap az utolsó három hétben pedig rendszeresen fent voltak egész éjszaka. Blaise már odáig ment, hogy a legutolsó éjszaka egyszerűen leitatta Grainne-t, de nem még az alkoholtól mámoros állapotban sem jutott el Grainne odáig, hogy egyszerűen csak érezze az együttléteket. Kezdték egymást kikészíteni. Grainne is egyre értetlenebbül és türelmetlenül fogadta a próbálkozásokat, kezdett kételkedni abban, hogy a szex tényleg valami élvezhető dolog lenne. Lehetetlenség. Honnan is vették ezt a nők? Amikor neki sem megy, pedig Blaise tényleg mindent megtett az érdekében. Egyre kimerültebbek és idegesebbek lettek. GRainne ideges volt mert semmire ne mhaladtak a próbálkozásukkal, Blaise pedig hitetlenkede nézte ágybeli kudarcát. Soha nem tapasztalta még ezt, mint Grainne-el, pedig több szűz lányt vezetett már a szerelem titkaiba. Mi nem megy? Mi az, ami még mindig gátat szab nekik? Mindketten bizonyítani akartak és semmire sem jutottak. Grainne az utolsó egy hétben pedig rászokott a nyögdécselésre is, Blaise ne mszólt semmit, de ma már pattant a húr.

-         Grainne fejezd be! – szólt rá Blaise, miközben újabb lökéssel haladt beljebb.

-         Mit? – pihegett a lány.

-         A nyöszörgésedet! – morogta Blaise.

-         Nem nyöszörgök, hanem nyögdécselek két külön dolog – vágta rá morcosan Grainne.

-         Cicám! Hidd el nagyon imponáló, hogy igyekszel meggyőzni, hogy élvezed, de ostoba nők szokása, hogy képtelen nyögdécselésekkel akarják elhitetni, hogy élvezik a szexet. Nálam nem nyerő a színészkedés. Ezt egy nőtől sem tűröm el Grainne! – nem kellett volna ilyen hangot megütnie, de egyszerűen pattanásig feszült a kimerültségtől és az idegtől. – Szóval majd akkor nyögdécselj ha élvezed is! – Grainne behunyta a szemét. Blaise rázta a fejét. Már megint ez a görcsös koncentráció. Mit kell ennyit görcsölni, azon hogy élvezze. Hát nem igaz! Blaise nem bírta tovább. Kisiklott a lányból magára kapta a köntösét és illanóra gyújtott. Idegesen nézte a ködös londoni utcát. A szantáltól várta a nyugtatást. Bár érezte, most nem fogja megkapni.

-         Blaise? – kérdezte bizonytalanul Grainne. Ő is felvette krémszín köntösét és tanácstalanul nézte a feszült férfit az ablaknál. Probléma. Mindenképpen súlyos kapcsolati probléma. Ezt mindketten tudják. Grainne remegve érezte, hogy sokáig nem tudja megtartani Blaiset, ha nem megy a szex. És úgy érezte, a férfi most döntött úgy, hogy ideje váltani. É szakít vele. A félelem kúszott a szívébe, az érzés, hogy itt és most veszíti el a férfit. – Haragszol rám? – súgta halkan.

-         Nem rád – túrta át a haját Blaise, gyorsabban szívta az illanót.  – Hanem magamra. Rajtad töltöm ki a dühöm pedig igazán nem akarom, hogy rajtad csapódjon – nézett simogatóan a lányra.

-         Én nem értem. Miért nem megy nekünk a szex? Mi kellene még hozzá? Számtalanszor együtt voltunk…ne mvagyok közömbös irántad és tessék…

-         Nem tudom. Éeltemben először nem tudom  - Blaise idegesen csapott az ablakra. Sokáig rezegte vissza az üveg Blaise dühét. – Komolyan nem értem. Mindent mindent megtettem. Azért ne mlehetek ennyire pocsék szerető! Ezt nem hiszem el. Két hónapi…erőlködésemen semmi nem látszik. Pedig tényleg az. Erre nincs más szó. Erőlködünk egymással. Semmi mást nem csinálunk. Grainne! Elmondtam ezerszer, hogy legyél te felül, mert én hiába értek hozzá jobban magadnak te éreznéd jobban, hogy hogyan kellemes, de makacsul ragaszkodsz már mióta… - Blaise legyintett. Idegesen csapta be maga után a háló ajtaját. Grainne meredt az ajtóra. Nem tudta mit tegyen. Soha nem látta még ilyennek Blasiet. Teljesen más oldala volt ez a kedves, nevetős férfinak, aki most nem szerető volt, hanem…ereje teljében levő férfi. Félt tőle. Soha nem érezte még ezt. A szalonból jött a csörömpölés. GRainne lesietett a földszintre. Blaise a kristálypoharait csapkodta a kandallóhoz. Grainne egyideig figyelte a kártékony rombolást.

-         Miért Blaise? – kérdezte halkan Grainne. A férfi felé fordult. Leeresztette a karját.

-         Ezt nem lehet ép ésszel bírni – fakadt ki Blaise. – Csődöt mondtam. Az egyetlen amiben jó vagyok. Amiben minden nőnek meg tudtam adni, azt amit igazán megérdemel…éppen annak…annak az egynek nem tudom megadni…akibe szerelmes vagyok! – Blaise dülledt szemekkel meredt a lányra. És msot Grainne is viszonozta a nézését. Meredtek egymásra másodpercekig. És egyikük sem hitte el az elhangzottakat. A szavakat, amiket Blaise kimondott. Blaise ocsúdott fel először. Gyorsan elfordult és a kezében tartott kristálypohárba wiskyt töltött. Szomjasan kortyolta az erős italt. Grainne szoborrá merevedve figyelte, ahogy Blaise a szeme előt issza le magát. Végre megmoccant. A pohárra tette a kezét, és lenyomta, hogy eltolja a férfitől. Blaise leejtette a poharat és vadul csapott a lány ajkaira. Grainne remegve simult a követelő, türelmetlen és indulatos ölelésbe. A kandalló előtti szőnyegre hevertek. Halkan pattogott a tűz mellettük. Megvilágította a két gyönyörű testet. Blaise őrült vággyal szívta, magába a lány rózsaillatát. Grainne ívbe feszülve reszketett a férfi csókjai alatt. Blaise ujja besiklott az ölelő forróságba. Grainne lehunyt szemmel eresztette ki a levegőt a tüdejéből. Blaise átfordult, s Grainne a csípőjére ült. Araszolva fogadta magába Blaiset. Kábítóan szép volt. HA nem lett volna már így is részeg, akkor most teljesen megrészegedett a látványtól. Grainne testén táncot járt a tűz fénye. A lányos lapos hason, ami mégis nőiesen domborult. A karcsú csípővonalon a köldök körül, a szeméremdombon, a hófehér formás melleken, és Grainne sötéten csillogó haján, amely hullámzott, hol előre hullott, hol hátradobta ismét. A szép arcon, a lehunyt pillákon. Blaise hamarabb vette észre a változást. Grainne lassította a mozgást, Blaise is erősebben figyelte az érzést. Grainne levegő után kapkodva fogadta életében először a gyönyör hullámait. S ugyanebben a pillanatban Blaise is eljutott a csúcsra. Grainne reszketve borult a mellkasára. Sokáig volt még benne a lassan ernyedő testrész. Blaise a lágy hajzuhatogot simogatta. Ilyen nincs! Ennyi együtt küzdés után, msot a legváratlanabb helyzetben és pillanatban, és …védekezés nélkül…hát…erre nem számított egyikük sem.

-         Ó Blasie! – nézett fel rá szerelmesen a lány.

-         Hát figyelj cicám! – köszörülte a torkát Blaise. – Ha tudom, hogy csak arra ez egy szóra vársz, akkor hamarabb is mondhattam volna – vigyorgott a lányra.

-         Mh. Hát nem hiszem, hogy azért, de örülök…hogy kimondtad – nevetett torokhangon a lány.

-         Grainne! – nevetett fel Blaise. – Nem semmi női észjárásod van – vigyorgott rá. Grainne lecsúszott róla és Blaise ajkaival még bejárta a lány testét.

-         Merlinre Blaise! – nézte álmodozva a tűz játékát Grainne. – Meg sem álmodtam, hogy ez ennyire jó!-   a férfi felnézett rá.

-         Hát én mondtam – kacsintott a lányra.

-         Ma szeretkezni akarok veled egész nap – jelentette ki a lány.

-         De Cicus! – Blaise felröhögött. – Igaz, hogy jól bírom az ágyban, még nem volt rám panasz, de hogy egész nap? Hát az túlzás! – Majd fenyítve a lányra nézett. – És egyébként is minjdárt indulnod kell haza.

-         Hazaküldenél egy ilyen éjszaka után? – játszotta a sértettet Grainne.

-         Mh. Igaz! Nyomás fel az ágyba! – mutatott az emelet felé Blaise. Az óre elütötte a fejük felette a négyet. Grainne szomorúan nézett a férfira.

-         Nem msot tényleg nem tehetem – ingatta a fejét Grainne. – Mindjárt karácsony, mit szólnának anyáék, ha beállítanék…

-         Terhesen? – vihogott rá Blaise.

-         Áh! – Grainne felugrott. Most döbbent rá, hogy akár teherbe is eshetne most Blaise-től. Hiszen a mindig óvatos Blasie, most ingerültségében mindent figyelmen kívül hagyott. A téma ott lebegett előttük. Blaise kutatva nézte a lányt. Grainne felülve nézett rá. Szempillája le-fel lebegett.  Grainne fellökte magát, és az emeltre sietett. Blaise a köntösét magára kapva lent maradt és illanóra gyújtott. A kandallónál állva szívta, amíg Grainne felöltözve nem lépkedett lefelé a lépcsőn. Blaise a lépcső aljában várta be. Grainne lehajtotta a fejét, hogy csókot nyomjon a férfi ajkaira. SZantálillat lebegett felé.

-         Blaise! Ez csodálatos volt. MA egész nap felhőkön fogok járni és ez a te érdemed! – karolta át vékony karjaival a férfi nyakát.

-         Cicám! A felhőkről nagyot lehet zuhanni – koppintotta meg a lány orrát, s nyelvét átcsúsztatta az édes ajkak közé. – nem kaptam választ – villant a szeme. GRainne huncut mosollyal nézett rá.

-         Gyötrődj csak egy kicsit! – csapkodta meg a férfi arcát Grainne. – Majd pár nap múlva megtudod – kacagott és engedte, hogy a köpenyét felsegítse rá a férfi.

-         Az ünnepek alatt nem jössz igaz? – túrta át a haját Blaise.

-         Nem tehetem. Majd amint tudok jövök. Fogsz vágyódni rám egy kicsit? – villantotta ki fehér fogait.

-         Gyötrődj csak egy kicsit! – felelte vigyorogva Blaise. A lány még a kapuból integetett vissza neki, ő is intett, s megszívta az illanóját…Grainne! Jól itthagyta a saját kétségei között…mit fog lépni a lány vajon mit? Ő, aki mindig kényesen ügyelt…ugyanúgy mint egyetlen egyszer, most is…Grainne kezeibe adta a döntést…macskakarmok közé…