Gyalogosan indultak neki a dombnak. Grainne haladt elől, könnyedén véve a széles lépcsőket felfelé a kastélyhoz. Blaise pihegve követte, s a kezében egyensúlyozta a babaholmikat. A hóna alatt egy rózsaszín füles mózeskosár volt. Az ölében pedig dobozok és szatyrok tele babakelengyével. Grainne már több lépcsővel előre járt, s visszakiáltott:

-         Gyere már te lustaság! Vendégeid érkeztek úgy látom! – intett neki és továbbsietett. Blaise morogva követte a dombra, s a ház előtt már valóban ott állt Nott és Harper házaspár.

-         Ti is az életemet megkeseríteni jöttetek? – dünnyögte feléjük, mire a férfiak hatalmas hahotázásba kezdtek.

-         Blaise! Így látni téged! Haha! Ez egy egész heti nevetésadagunkra elég lesz – kacagott Harper kezét csapkodva.

-         Hát! Basszus belegondolva, hogy ilyesmi után fogok loholni az Abszolúton…na én is röhögtem volna magamon – méregette a kis tipegőket, zoknikat, a szép szalagos mózeskosarat, s a manók által érkező kiságy rácsait és baldachint. A két férfi megállás nélkül vihogott barátján. Blaise a kastély udvarán a kerti asztalra rakta a kezében tartott holmikat, s idegesen illanóra gyújtott. – Gondoltátok volna, hogy ennyi vacak kell egy gyereknek? Egy kisbabának? Hiszen most még a tenyeremben elférne a kis telhetetlenje! – morgott Blaise az illanóját szívva.

-         Blaise! Ellentétben veled, nekünk már olyan idős gyerekeink vannak mint a feleséged, mi tisztában vagyunk azzal, hogy mi kell egy gyerekhez – vigyorgott Nott.

-         Ja persze! – bólogatott Blaise, s a hajába túrt. – Mindig elfelejtem, hogy csak én vagyok fiatal köztetek.

-         Nem igaz! – tiltakozott Nott. – Nekem fiam születik hamarosan  - ölelgette a feleségét.

-         Látnotok kellett volna Blaise milyen morogva fogadta, amikor kérdeztem, hogy a rózsaszín, vagy a fehér babaruha tetszik neki jobban – nevetett Grainne, s a férfiba karolt.

-         Nevess csak! – dohogta Blaise. – Szándékosan csinálta – árulkodott Blaise a lányra mutatva. Harper hasát fogva röhögött. – Egész nap kínzott, úgy éreztem magam mint valami siheder kisfiú, te jó ég! Hogy nézhettek rám a boltban! Rohadt pancsernak éreztem magam…babaholmikat vásároltam! Édes Merlin! – túrta a haját Blaise.

-         Egyáltalán nem voltál pancser – nyugtatta Grainne. – Nagyon aranyos apuka voltál! Annyit bizonytalankodott szegény – nevetett Grainne.

-         El tudjuk képzelni! Blaise egy hozzá egyáltalán nem illő helyen! Gyerekboltban! -  kacagott Harper. – Grainne! Megfosztottál minket az élménytől! Miért nme szóltál, hogy ma ejtitek meg a bevásárlást? – nézett a lányra neheztelően Harper.

-         Ez semmi! – integetett Blaise, s a szantál illat megcsapta a körülötte állók orrát. – Nekem sem mondta. Azt mondta kísérjem el az Abszolútra. Szó sem volt róla, hogy ilyesmit akar! Én bolond meg beleegyeztem, hogy elkísérem. Nők! És a furmányos tekervényes mondataik! Megfűzött a cicus! – nézett mosolyogva a lányra.

-         Természetesen nem szerettem volna nélküled vásárolni. Az ilyesmit együtt kell venni.

-         Miért nem anyádat hívtad! Szerintem az ilyesmit az anyák veszik a lányukkal – morfondírozott Blaise.

-         Haha! Pansy, amint a lányával babacuccokat vesz az unokájának – vihogott Harper. S szemét törölgette a könnyes nevetéstől.  – Te jó ég ! Ebbe bele se gondoltam! Ez még jobb mint az előző – Nott is elröhögte magát, s Blaise is.

-         Most kinevetitek anyámat?  - tiltakozott Grainne.

-         Jaj dehogy cicám! – simogatta nevetve Blaise. – Csak elképzelni, hogy a szigorú tekintetű hatalomgyakorló, Voldemort utódja, ilyesmit vásárol! Még azt sem sejtem nektek hogy vettek ilyesmiket – vihogott Blaise.

-         Nézzétek – Blaise keresgélt a dobozokban. – A lányom pelenkája – vihogott. – Szexi mi?

-         Blaise! Állítsd le magad! – nevetett Grainne.

-         Sőt ez a kis fehérneműje – lengette meg az apró fehér holmikat Blaise. – Te jó ég én komolyan ilyeneket válogattam? – borzadt el Blaise a kis apróságokon. – Mindig is tudtam, hogy a nők sokban vannak, de hogy ennyire – rázta a fejét Blaise. – És ezt a nőt még meg sem kell hódítanom. Itt lesz a házamban – röhögött Blaise.

-         Tessék! – nézett a férfira Grainne. – Eddig végig morgott, most meg nem győzi kivihogni magát.

-         Nem igaz, a boltban is elröhögtem magam – tiltakozott Blaise.

-         Ja igen, amikor megkérdezték, hogy csak nem a kisunokának lesz – nevetett Grainne.

-         Értitek? A szemét eladónő! – szívta meg az illanóját Blaise. – Azt hitték Grainne a lányom. Hát nem néznek ezek újságot? Azt hittem mindenki tudja… - fújta ki a füstöt.

-         ÉS Blaise nagy büszkén bevágta, hogy hova gondol, ő az apa! – kacagott fel Grainne.  –Szegény eladónő nem győzött mentegetőzni. De látnotok kellett volna Blaise-t. Még sosem láttam ezt az arckifejezését!

-         Most az értelem csillogására gondolsz? – vetette közbe gonoszul Nott.

-         Dehogy! – legyintett nevetve Grainne. – de most tényleg azt láttam ,hogy nagyon büszke arra, hogy apa lesz. Megérte elcipelnem magammal – veregette meg Blaise derekát Grainne.

-         Nem igaz! Grainne rosszul látta – tiltakozott Blaise igyekezve menteni a helyzetet, hogy így elárulta magát. -  annak örültem ,hogy milyen fiatalos vagyok. Gyerekholmit veszek, mint egy huszonéves.

-         Holott lassan már ötven leszel. Hát igen – vágta rá Nott.

-         Ne emlékeztesd szegényt, látod, hogy megviselte ez az incidens is – vihogott Harper.

-         Gúnyolódjatok csak! – nevetett Blaise. – Én tudom, hogy csak irigykedtek, hogy én hogy megfiatalodtam! Fiatal feleségem van és hamarosan megajándékoz egy gyönyörű kislánnyal – mosolygott Grainnere, és a tarkójára nyomott egy apró csókot.

-         Ah! Pancser vagy! – legyintett Nott. – Te ilyen bikaként se vagy képes fiút összehozni, szóval messze el vagy maradva mögöttünk – bökte meg Harpert, s összekuncogtak.

-         Az én feleségem azonban messze fiatalabb a tieteknél. Elnézést a jelenevő hölgyektől – biccentett a két nőnek Blaise. – de az én cicámnak még rengeteg lehetősége lesz fiút szülni – mosolygott Grainnere.

-         Nem csak lehetősége! De fog is – erősítette meg Grainne. Grainne a férfi mellkasához bújt.

-         Hallottátok ő mondta nem én! – vihogott Blaise, s a lány hátát simogatva illanózott. Grainne már Blaise nyakán szívta a bőrt.

-         Azt hiszem, hogy távoznunk kell. Blaise és Grainne már megint egymásra kattantak – figyelte Nott, ahogy Blaise leereszti a pilláit.

-         Jaj, dehogy, maradjatok! – lebbentek fel a férfi szemhéjai. – A legviccesebb este elé nézünk. Jönnek Dracóék! – kacsintott a férfiakra.

-         Huhú! Hát arról le nem maradnánk – villant össze Harper s Nott szeme.

-         Ezt nézzétek a lányom babakocsija – tolta meg a manótól elvéve a kocsit.

-         Hú Blaise! Belegondolva a gyerekedet fogod tologatni, hát ezt nem gondoltuk volna rólad. Azért varázslat nélkül is vannak még csodák – nevetett Harper. – Jól áll ez a babakocsi tologatás.

-         Azt mondod? – nézett rá bizonytalanul Blaise, mire Nott elröhögte magát.

-         Hihi! Blaise, nagyon hülyén nézel ki babakocsit tologatva – gonoszkodott.

-         Ne is foglalkozz velük – karolt bele Grainne. – Szerintem nagyon aranyos vagy így – mosolygott fel a férfira.

-         Na jó, hát még kicsit szokatlan a dolog – egyezett bele Blaise, s áttolta Grainne-nek a kocsit. – Azt hiszem a gyerekcsinálásban messze jobb vagyok.

-         Erről nem tudunk nyilatkozni, azt nem láttuk  - vihogott Harper.

-         Tehát jönnek az anyósodék? Blaise kösd fel a nadrágod, szükséged lesz rá! – jegyezte meg Nott.

-         Hát az lehet! Érdekes este elé nézünk – lépett az előtérbe Blaise.

-         Grainne! Vajon hogy fogják fogadni a tényt, hogy már egyértelmű, hogy gyereked lesz Blaise-től? – vihogott Harper.

-         Hát. Nem tudom. Ebbe még nem is gondoltam bele – ráncolta a homlokát Grainne.

-         Ne aggódj cicám! Az én házamban nem fognak rosszalkodni. Nem engedem, hogy egy rossz szót is szóljanak rád – nyugtatta Blaise.

-         Juj! Itthon is párbajozhatunk? – dörzsölgette a tenyerét Harper.

-         Dehogy! Egyszerűen kidobom őket a kastélyból – vihogott Blaise. A szalonba máris az üvegek között keresgélt.

-         Befűtünk a hangulatnak? – kacsintott Harper.

-         Be bizony – vigyorgott Blaise. – Meg kell adni a módját. Elvégre szeretett apósomat vendégelem meg. Igaz, hogy beverte a fejem, mielőtt megkértem a lánya kezét, de hát oda se neki, kicsit furcsán fejezi ki a szeretetét – nevetett Blaise.

-         Na igen! A hozománnyal gondolom kárpótolt – méregette Nott Grainnet.

-         Nem. nem. A jutalom az maga az én Cicám!  - mosolygott Blaise, s az ölébe húzta a lányt.

-         Ted! Te nekem soha nem mondtál ilyet – szólalt meg Tracey.

-         Jaj! Hát…hogyne. A jutalmamat végre már én is megkapom. Egy fiút – bólogatott Nott. Harper és Blaise felröhögött.

-         Igazi Nott választ hallhattunk igen – nevetett Blaise, miközben az üvegeket bontogatta.

-         Sajnálom ilyen dolgokban nincs tréfa – mondta komolyan Nott.

-         Le sem tudnátok vakarni magatokról, hogy Voldemort halálfalói voltatok – vihogott Blaise.

-         Igen. Bizonyos csökevények megmaradtak a gondolkodásunkban – értett egyet Nott.

-         Na vacsorázunk és utána már itt is lesz a díszes rokonság – morogta Blaise az órára pillantva. – Mi lesz a vacsora cicám? – kiáltotta az étkezőbe Blaise.

-         Gyere ki és meglátod! – nevetett Grainne.

-         HA Tracey ezt mondja, akkor üres az asztal – állapította meg Nott.

-         Hogy mozgasd meg magad és segíts te is – tette hozzá Tracey.

-         Látod. Nálam, ilyenkor mindig finomság szokott lenni, azért nem árulja el – mosolygott Blaise. – Máris éhen halok. HA ilyen jó kisfiú vagyok, mint ma is, akkor mindig a kedvencemet kapom – mondta Blaise suttogva.

-         Komolyan? Mh ezt nekem is alkalmaznom kellene – fontolgatta Nott. – Bár. Nem. Azzal nem járnék jól.

-         Na igen. Attól függ mit kérnek az embertől – vihogott Blaise. – De hát én mindent magadok a nőknek amire vágynak. Ellentétben veled Nott.

-         Blaise! Már megint elszálltál magadtól – morogta Nott.

-         A tény az tény Nott barátom!  - csapkodta a férfi hátát Blaise. – De én megértelek. A te korodban! – vigyorgott Nottra.

-         Mi az hogy az én koromban? – emelte meg a férfi a szemöldökét. – Egyidősek vagyunk te mocsok!

-         Igen? Hát ha ránk néznek nem biztos, hogy egyetértenek – nevetett Blaise.

-         Én is megadom…

-         Nott, ne akard, hogy megkérdezzem Traceyt – vihogott Blaise.

-         Fiúk! Elég volt a susmorgásból – nézett rájuk Grainne, s asztalhoz ültek.