A teázók körében erős levendulaillat terjengett. Falco szeme álmosan lebbent, s elnyomott egy hatalmas ásítást. Pansy az illanót tartó kezével tologatta a teáscsészéjét. Draco flegmán hátradőlve nézte Deimost, aki szemlesütve várta anyja szóáradatát. Pansy tologatása erőgyűjtés és gondolatrendezés ürügyén volt. Draco tudta, ahogy a két fiú is. Pansy a hímzésen rendezgette a teáscsészét, oda-vissza. Egyszer eltakarta a mintát, a következő mozdulattal megnézte az aranyfonallal hímzett virágmintát.

- Meddig tologatod még azt a vacakot? – morogta Draco, Pansy sötét szemekkel villant rá. Megszívta az illanót, s Deimosra nézett.

- Nos Deimos? Milyen volt a Carrowéknál tett látogatás? – nyugodt hangsúly, lágy tekintet, Pansy igazán türelmes formáját vette elő.

- Gondosan rendezett parkjuk van  - jegyezte meg Deimos. Falco felröhögött, mire Deimos elmosolyogta magát, Pansy viszont szúrós szemekkel nézett kisebbik fiára.

- Bátyuskám, szerintem anyát legkevésbé sem a Carrow park érdekli – bökte meg Falco. Végre felébredt az ásítozásból.

- Te öcsi menj vissza a játékkatonákhoz, különben leütlek  - suhintotta meg öccsét Deimos. Pansy az asztalra csapta a kezét, mire az értékes porceláncsészék megcsörrentek a csészealjukon.

- Elég legyen. Megmondtam, hallani sem akarom, hogy verekedtek – méregette egyiket és másikat Pansy.  Falco magában röhögött. Deimos lesütötte a szemét. – Megértettétek? Deimos. Milyennek találtad Aurorát? – halvány mosoly futott át Pansy arcán.

- Hogy milyennek? – Deimos ráncolta a homlokát. Falco a keze mögé rejtette a vigyorát, miközben kíváncsiskodóan közelebb hajolt bátyjához. – Mh…ööö…nagyon csinos lány – facsarta ki magából, s segélykérőn nézett apjára. Draco bólintott, s komótosan előhúzott a szelencéjéből egy illanót. Hűvös nyugalommal gyújtott rá.

- Tehát tetszett? – kérdezte elégedetten Pansy.

- Bájos, igen – nyöszögte Deimos. Draco megforgatta a szemeit, és megszólalt.

- Mit nyaggatod? Olyan mint az anyja. Csendes. Alig lehet hallani a hangját ,ideális lesz Deimosnak. Két pitypang – vihogott Draco.

- Ne sértegesd a gyerekemet! – csattant Pansy. – Deimos egyáltalán nem pitypang.

- A szavukat sem lehetett hallani.

- Hát akkor tényleg nem olyan mint te. Állandóan jár a szád. Teljesen feleslegesen – mérte végig Dracot Pansy. – Csak idegesítesz!

- Mi az, hogy én idegesítelek? Te engem! – vágta rá Draco. A családi vitának éles kisbabahang vetett véget.

- Megérkezett a felmentősereged Deimos – súgta Falco.

- Grainne? – húzta fel a szemöldökét Deimos. Falco csak bólintott. Nem is kellett sokat várniuk. Fehér ingben a karján a csecsemővel belépett Blaise, mögötte a pocakos Grainne.

- Szép napot az egybegyűlt díszes sógorságnak – vihogott Blaise. – Mi ez a gyászszertartás? Csak nem Voldemort Nagyúr? – vihogott sajnálkozó képet facsarintva az arcára Blaise.

- Arról ne is álmodj te szoknyavadász – állt fel Pansy, s elnyomta az illanóját. – Na had lássam az unokámat, add ide egy kicsit. Megöregítettél te szemét! – nézett rá morcosan a férfira, miközben kivette Sabinet a férfi karjaiból. – Szervusz, te kis hangadó! – gügyögött Pansy a kicsinek. Blaise Pansy helyére ült az asztalhoz és izgatottan illanóra gyújtott, miközben a férfiakra kacsintott.

- Na mi történt? Mh? Itthoni fenyítés a ház úrnőjétől?  - Blaise kacarászott.

- Blaise te csak fogd vissza a kárörvendő vigyorodat, mert mindjárt levakarom a képedről – sziszegte Draco.

- Na de apuka! Így kell beszélni vőuraddal?  - csapkodta az asztalt Blaise, s Pansy csészéjébe töltött magának a mentolos teából.

- Blaise, miért nem ismered már be, hogy a Malfoy- hozományra fájt a fogad. Tipikus újgazdag szokás. Jó házassággal akarsz még feljebb kapaszkodni – gonoszkodott Draco.

- Na jó. Beismerem. Mint barát a barátnak. Tényleg, rájöttem a legjobb házasságot akartam kicsikarni. És hát Grainne tűnt a legmódosabbnak az aranyvérű lányok közül. Jól akartam házasodni – heherészett Blaise, s a Pansyval beszélgető Grainne-re kacsintott.

- Tudtam. Számító dög vagy. És az én lányomat csábítod – panaszkodott Draco. Grainne az apjához sietett, hogy puszit nyomjon az arcára. Blaise a teáját kortyolgatta.

- Mi újság fiúk? – nézte a bátyjait mosolyogva Grainne. Haja lebegett, ahogy  a fiúk vállára tette a kezét, s fejüket a fiúk közé dugta. – Nos?

- Deimos épp most jegyezte el Aurora Carrowt – kotyogta be Falco. Blaise felkapta a fejét. Grainne csodálkozó mogyoróbarna szemeket eresztett Deimos felé, Draco unottan pöccintette le a hamut az illanótartóban.

- Komolyan Deimos? – ámuldozott Grainne.

- Igen. Épp ma voltunk náluk, most ebédre voltunk hivatalosak – nézett apjára Deimos.

- Deimos! – Blaise füttyentett egyet. – Kiválasztották neked a szép nádszálat – sejtelmesen mosolygott a fiúra. Deimos csak röviden pislantott rá. Blaise megszívta a szantálillanót, s Dracora nézett a szeme sarkából.

- Blaise ha lehet ne részletezd, hogy Vanessával mi és hogy – húzta el a száját Draco.

- Eszem ágában sem volt, a feleségem is itt van – nevetett Blaise. Grainne a férje hajába túrt, s Blaise megsimogatta az apró gömbölyű hasát.  – Nos van képetek a lányról? – Deimos nyújtotta át a felvételt Auroráról. Blaise a felvételre fújta a füstöt. Vanessa kicsit talán tényleg fantáziamozgatóbb volt mint a lánya. De mindent örökölt az anyjától. A haj, a szem,  a magas homlok, a kiugró arccsont, a nagyon nemes enyhén bronzos bőrszín, fehér mégis mintha valami nemes bevonat lenne rajta. Visszahúzódó lány. Látszik a felvételen is. Nem ez a lány tényleg nem vad. Vanessában volt valami egzotikum. Ez a lány sokkal inkább tükrözi a nevét.  Felpillantott Deimosra. A fiú a képet, majd őt nézte. Deimoshoz jobban illik ez a lány, mint a Vanessás stílus. Deimos, aki Draco és Pansy kivételes egyvelege. Mindkettejükből az érzékenységet örökölte. Főleg Dracotól örökölte azt, amit Draco elrejtett.  Blaise egymás mellé képzelte kettejüket.

- Ühüm – bólogatott, s megszívta az illanót. – Megfelelő lesz a Malfoy képtárba – nyújtotta vissza a képet Deimosnak. – Csak bíztatni tudlak – kacsintott Deimosra Blaise. – Tapasztalatból mondom – kacarászott. – Sok idő lesz, de nem elpocsékolt idő – kétértelmű nézés.

- Blaise ne zagyváld össze a fiamat is jó? – intette le Draco.

- Te csináltad őket, nekem nem kell összezagyválnom egyiket sem, ismerd be így sikerültek. Nem alkothatunk mindig tökéleteset, még te sem – vihogott Blaise.

- Hogy te nem vagy száz százalék az tuti biztos, de a gyerekeim  - Draco végignézett a fiúkon és a lányán. – Még, így, hogy Pansy az anyjuk így is tökéletesek – gúnyolódott. Pansy hozzávágta a babazoknit. Draco vihorászott, s közben megszagolgatta a kisbabaillatot.- Mh de rég éreztem ezt – egy villanásra elfátyolosodott a szeme, s Pansyval összenézett. Pansy gyorsan elkapta a tekintetét, s a kislány ujjait nézte, ahogy megmozgatta. Blaise az asztalra könyökölt és dülledő szemekkel nézett Deimosra.

- Nos, mint férfi a férfival Deimos. Mit szólsz a nőhöz, akit kiválasztottak neked? – kaján vigyor ült a száján.

- Blaise állítsd le magad. Nem mindenkinek a szex jut eszébe mindenről – kelt fia védelmére Pansy, s átadta a kislányt Draconak.

- Most komolyan a szexet is szóba hoztam? – tapogatta ártatlan arckifejezéssel a mellkasát Blaise. – Eszem ágában sem volt. De tényleg.  Bár ha nőről van szó…hát nekem tényleg ez az első, ami eszembe jut róluk – röhögött fel. – Figyelj Deimos, ha valami gondod lenne ,fordulj hozzám bizalommal – kacsintott kéjes vigyorgással a fiúra. – Sógorok közt ez természetes – suttogta az asztal felett.

- Deimos, ne hallgass Blaise-re! – intette le Pansy. – Elcsábítaná az ördög feleségét is – nézte szúrós szemekkel a férfit.

- Nem lenne ellenemre éppen Vanessa lánya sem – kacagott dülledő szemekkel Blaise, s szantál illatot lebegtetve az asztalnál ülők orra elé, mutogatta Draconak, hogy adja át a kicsit Deimosnak.

- Gyerünk, ha már házasságra szánjátok, had gyakorolja! Add át neki egy kicsit! – Grainne kikapta a lányát apja kezéből, s a bátyja karjába tette. Deimos esetlenül fogta a mozgó csomagot. S a kislány hatalmas sötétkék szemeibe nézett. A kislány a karjaival hadonászott.

- Deimos lesz még mit gyakorolnod – állapította meg Blaise, s megszívta az illanót. Grainne kivette bátyjai kezéből a kicsit, s visszalépett Blaise mellé. – Apád lánya vagy te gyönyörűségem – mosolygott a kicsire Blaise, s hagyta, hogy a kislány ráfonja ujjait a kisujjára. Könnyű fehér nyári pólyában volt a kislány, s csendesen nézelődött.

- Arra gondoltunk maradunk – kacsintott Blaisere Grainne.

- Már csak az kellene, tőletek egy nyugodt perce nincs az embernek – dühöngött Draco. – Ma teljesen kikészültem, egyedül kellett kibírnom Carrowéknál több órát. Legközelebb Pansy megy én megmondtam. Tőle legalább félnek – vihogott Draco, s Blaise-el összenéztek.

- Nem legközelebb Deimos egyedül megy – szólt közbe határozottan Pansy.

- De anya! – kiáltott fel rémülten Deimos.

- Nem kísérhetünk el minden udvarlásodra fiam – kapta tekintetét Deimosra Pansy.

- Ki mondta, hogy én udvarolni akarok – sopánkodott Deimos. Pansy és Draco összenéztek. Nem ez az első találkozás tényleg nem sikerült fényesre, ha Deimos ennyire kényszerből teszi amit tesz.

- Majd akarsz – mosolygott Pansy vissza a fiára.

- Deimos elkísérjelek? – legyeskedett Falco kotnyelesen.

- Nem, még csak azt kellene – háborgott Draco. – Nem szeretném, ha nem úgy sikerülne a dolog ,ahogy akarjuk. Aurora Deimosé. Ha sokat pattogsz Falco akkor megkötjük a te kezedet is.

- Jaj azt nem akarom! – dőlt gyorsan hátra Falco és lejjebb csúszott a székben, hogy véletlen se tervezzenek ilyen merényletet elkövetni ellene.

- Pedig én éppen javasolni akartam – nevetett Deimos. – Falco többször is említette, hogy szeretne saját feleséget – gonoszkodott.

- Ez nem igaz! – pirult el Falco. Grainne felnevetett.

- Miből maradtunk ki? – nézett össze Draco és Pansy.

- Csak megjegyezték, hogy ha én férjhez mehettem, akkor ők is megnősülhetnének-e vajon – kacagott Grainne.

- Az egy kivételes és szerencsétlen véletlen, hogy Grainne-t kiházasítottuk ugyebár – néztek metszőn Blaise-re.

- Ne nézz ilyen ártatlan dülledt szemekkel te gaz csábító!- lengette meg az ujját Blaise felé Pansy.

- Tehetek én arról, ha ennyire ellenállhatatlan voltam a ti érinthetetlen üvegbúra alatt élő lányotoknak is? – röhögött Blaise, s a nevetése dohogásba csapott át.

- Ez kölcsönös volt – tette hozzá Grainne. – Menjünk a kicsit fürdetjük – sürgette Blaiset.

- A hétvégén elmegyünk megnézni a pancsoló Sabinet – sietett a kisbaba után Pansy. – Olyan szép gyereketek van Grainne! –áradozott Pansy.

- Már megint kezdi – nézett utána Draco.

- Sok sikert Deimos! – kacsintott Blaise a fiúra, ahogy elnyomta az illanóját. – Majd találkozunk! – Deimos erőtlenül mosolygott, az öccsével az asztalnál maradtak.