Tatjana kapkodva igazgatta magán a talárját. A sötétben előzte ki nagyapját. Botja kopogott a kastély kövezetén. Szuszogott a sarokban, amikor észrevette nagyapja egyenesen az ő szobája felé tart. Orra még mindig mozgott. Tatjana megdörzsölte. Hátrasimított a haját. Falco Malfoy. Már nem először kellett minden erővel futnia előtte. Az egyetlen aki rá gyanakszik. Ha Blaise csapattesteivel beszélhetne sokkal könnyebb dolga lenne, de mindenkitől óvakodnia kell. Már számtalanszor tört borsot a halálfalók orra alá, ezzel a levendulatalárosokat segítve. És most már direkt bosszantotta az indulatos gyorsan lobbanó Malfoy fiút. Élvezte, hogy játszhat vele, hogy soha nem tudja elkapni. Hányszor nevetett rajta itthon, amikor az első évben Falco bambán és értetlenül nézte, hogy ki az, aki keresztbe tesz neki minduntalan. Erős vezető volt. És jó taktikus. Tanjanak el kellett ismernie. Érti a fiú, amit csinál. Erre termett. És ijesztő volt a harcokban is. Ma megint alaposan megkergette és kihajtotta. Nagyapja kopogott az ajtón.

-         Gyere be nagyapa! – kiáltotta ki Tatjana, s borzas haját rendezgetni próbálta. Tarkójánál felnyírt rövid haja volt. Áttúrta vékony ujjaival. – Mit szeretnél papa? – a széket nagyapja alá tolta.

-         Kisunokám! – méregette a lányt Dolohov. – Nagy kegy ért minket. A legnagyobb ami csak érhet egy halálfalót. – Tatjana értetlenül nézte. Miféle nagy kegyről beszélhet a nagyapja? – A vezető fia kéri a kezedet. S a mi kötelességünk és büszkeségünk, hogy el is fogadjuk. Voldemort nem felejtett el minket. Nem bizony. A vezetésbe házasodhatsz kicsi lány.

-         De hát melyik Malfoy?

-         Hát a kisebbik természetesen – mosolygott szakállát simogatva Dolohov. – Bizony. Falco Malfoy.

-         Jaj nem! – motyogta Tanja. – Mármint igazán nagy megtiszteltetés! – hadarta Tanja, miközben az agykerekei lázasan dolgoztak. Hogy éppen Falco Malfoyhoz menjen? Aki ma majdnem megölte? Mh…habár nem is olyan rossz ötlet. Tanja rószaszín ajkain mosoly villant. Ki mástól tudna bizalmasabb információkat megtudni a harcokról, ha nem személyesen a csatákat irányító vezetőtől, Falco Malfoytól. Persze mindezért cserébe, bizonyos dolgokat…el kell tűrnie. Tanja elpirult egy leheletnyit. – Természetesen elfogadom a házasságra való felkérést nagyapa – mosolygott az öregre Tanja, miközben fejében tervek tucatja készült megszületni.

A Malfoyok nem várakoztatták a Dolohov családot. Draco másodjára indult háztűznézőbe ezúttal kisebbik fiával. Magasabb volt Falconál. Aki széles vállával azonban akár a Dolohov kastély ajtaját is könnyűszerrel belökte volna. Nagy léptekkel mozgott. Nyugodtan. Kicsit talán unottan is. A szalonba vezették őket. Tanjan méregzöld selyemruha feszült. A Malfoyok feketében. Falco száraz kézcsókot hintett a női kézre, miközben szürke pillantásával végigmérte a lányt. Akár a képen. Mély dekoltázs, dús halmok, és csak msot érződött, milyen szép formás feneke van. Kívánatos nő. Tanja sem rettent vissza. Falcohoz hasonlóan ő is végigmérte a férfit. A szőke szembe hulló mézszín hajat, a résnyire szűkülő szemet a szürke villanást a széles vállat, az izmos alakot. Falco kiütközött a Malfoyok közül. Akik vékonyak, magasak elegánsak és karcsúak voltak. Falco alacsony erőteljes, széles vállú, izmos lábú volt, még ha az elegancia és karcsúság meg is maradt a Malfoyoktól. Szépre borotvált vékony csík körszakáll, alig pár milliméter. De nagyon magával ragadó. ÉS semmiképp sem Malfoyos. De annál…izgatóbb. Vad villanás. Izzás. Még így is, hogy Falco közönyösen írja alá a házassági szerződést, utoljára Tanja írta alá. Nézte a karakteres lendületes firkálást. Falco többnyire tollba mondja a leveleit. Csak aláírja őket. Kiolvashatatlan. Ahogy Tanja felemelte tekintetét a pergamenről szeme találkozott Falco pillantásával. Gúnyos mégis sokat sejtető villanás. Formális beszélgetés. Az ő esküvőjük messze nem akkora esemény mint Deimosé. Nem lesz az.

- Már alig várom, hogy egészen más módon is megpecsételjük az egyezményünket – a szája körüli hosszú mély ráncok fanyar mosolyba húzódtak. Tanja viszonozta a sötét villanást.

- Úgyszintén – küldött át egy hűvös mosolyt. Falco egyébként nem sokat nézett Tanjara. Várta, hogy véget érjenek a formalitások. És rágyújthasson. Más nem is igen érdekelte. Szemre való s ennyi elég is. Biccentett. Alig fél óra. Amit bizonyosan mindketten megállapíthattak, hogy a választottjuk jól néz ki. Falco tartotta magát a szabályokhoz. Megtehette volna, hogy kipróbálásra lekapja Tanjat, de nem tette meg. Gyors jegyváltás volt. Tanja hűvös mosolyt küldött ,s Falco viszonozta.  Egy hét múlva férj és feleség lesznek. Hihetetlen. És ma ismerték meg egymást. Gyors váltás. Nem is beszéltek. Volt valami kihívás mindkettejük tekintetében. Még ha talán más-más okokból is. Falco akin látszott hogy a hadi csatározások közepette azért akadt szórakozása is, s a női bájakról kiváló ismeretei lehetnek, és nem is volt járatlan az ügyben, s közben tudta, hogy Tanja érintetlen kell, hogy legyen. Anélkül nem lehet Malfoy feleség. Tanja tekintetében pedig ott volt, hogy Falco ágyában mindent megtudhat, ami szükséges az ő ügyéhez. Egyedül munkálkodik az aranyvér ellen. Falcotól pedig minden fontos információt megkaphat. Tökéletes. Cserébe pedig miért ne tehetne kedvére a kissé flegma Malfoy-fiúnak? A beképzeltséget súrolva tudták magukról, hogy a saját nemükben is kiugróan szépek. A keleti szépség és a hűvös Malfoy nemes vonások találkozása. A Malfoyok elégedetten léphettek ki a Dolohov-kastélyból. Falco ásítozva ült apja mellett.

- Már megint kezded – dörmögte Draco, s illanóra gyújtott. – Mi ez az állandó ásítozás! Remélem a feleséged mellett leszoksz róla.

-Rosszul alszom mi ebben a felfoghatatlan? – morogta Falco. Rosszul alszik, vagy egyszerűen nem is alszik. Vagy, mert nincs egyedül, vagy…mert szemei előtt még mindig a gyermekkori emlékei lebegnek. Deimos mellett neki is megvoltak a maga emlékei a gyerekkoráról. A magánakciók. Mert Deimost nem lehetett mindenhová elrángatni. Ilyesmire főleg nem. A zeneteremben volt. Este. A kulcslyukon át anyjáékat nézte. Pihegő zihálás, anyja karcsú csípővonala. Emlékek, amiket akkor talán nem értett. Ami mégis megmaradt az emlékképei között, s most éjszakánként kísértette, anyja meztelen képe, ahogy az apjával szeretkezik. Féltékeny volt a saját apjára. Most ,hogy értette is hogy mit látott, most még inkább. Falco az ablaküveget ütögette, pöckölgette a körmével.

- Ideges vagy fiam? – kérdezte Draco. -  A házasság…egy teljesen más műfaj.

- Nem vagyok ideges. Tanja jó feleség lesz, azzá nevelem – legyintett Falco.

- Határozott nőnek tűnik.

- Csak betörés kérdése. Nem lesz gond – nézett apja szürke szemébe Falco.

- Egy nőt tisztelni kell – emlékeztette Draco.

- Ahogy egy férjet is. Tanja meg fogja érteni, mert megértetem vele – görbült le fanyarul Falco ajka. – Deimos úgy én így. Jövőhéten már az ágyamban lesz – röhögött fel Falco.

- Mh. Benézünk rátok is ne aggódj – felelte gúnyosan Draco.

- Akár be is szállhattok – gonoszkodott Falco.

- Falco! – szólt rá Draco.

- Csak tréfáltam apa! – nevetett, bár anyjára teljesen komolyan értette  dolgot.  

- meglepő módon tréfálsz Falco – jegyezte meg Falco. Pansy izgatottan várta a hazatérőket.

- Nos, hogy ment?

- Akár egy csupasz csiga…

- a képen azért, jól nézett ki – motyogta Pansy a két férfira nézve.

- Jaj anya nem Tanjara értettem! – nevetett fel Falco. –Természetesen olyan mint  te. Szép, érzéki, erotikus és … - Falco elnyomta az utolsó gondolatát, hogy…bizony arra az egy dologra különösen alkalmas.

- Falco az anyádról beszélsz – szólt rá Draco.

- Hát hogy okos-e azt még nem derült ki – rántotta meg a vállát Falco. Nyakkendőjét igazgatva indult a lakosztályába Draco. Pansy a fiát még visszatartotta.

- Mi a véleményed? – kérdezte bizalmasan a fiát.

- Tökéleteset választottál anya! De hát én tudtam is, hogy így lesz – villant a szeme ismét. Pansy rémülten húzódott hátrébb.  – Jó éjt anya! – súroló csókot hintett anyja arcára, amely szinte a füléig csúszott, közben szeme, anyja karcsú nyakán és a mellkasán siklott. Lehelete elérte a kulcscsont bőrét. Ellépett az anyjától. Tudta. Anyja keze a pálcán volt. Egy villanással tovább marad anyja intim szférájában, és akár a fia akár nem crucióval térhetett volna a lakosztályába. Tényleg jó lesz Tanja annyira hasonló volta. Akin kiélheti ezeket a bűnös vágyakat. Nem formalitásból, mondta, hogy várja ,hogy megpecsételjék az egyezményt, annyi értelmezése volt, hogy Falco sem győzte fejben tartani. De mind egyetlen momentumra utalt. A lepedőre. Ahol legszívesebben anyját látta volna meztelenül. A saját lepedőjén. Merlinre! Pansy nem véletlenül sürgette a házasságot. Falco minél hamarabb nyugodjon le. Nem véletlen a Dolohov lány sem. Tudta, hogy hasonlít rá. Falco mindent  megkapott tőle, hasonló hozzá, fiatal, érintetlen, tökéletes. Csak ezt a bűnt, ezt felejtse már el. Falco, a fia. Megtartotta a kereteket. De ahogy tett mindent attól fagyott az ereiben a vér. Érezte Falco járatosságát, hogy amit tesz tudatosan teszi, s amit akar az lehetetlen. Rémület. Ez a mocskos Parkinson vér! Ha tehetné lecserélné Falco vérét. De az sajnos nem lenne megoldás. É akár akarta akár nem megrémült Falco vágyától. Erőseb mint ő tudja jól. Könnyű szerrel lefegyverezhetné, de amíg a pálca az úr addig Falcotól biztonságban van. A varázserőben messze Falco felett áll. S ez talán a varázsvilágban nagyobb súlyú, mint a fizikai erő. Falcora ráfér a házasság itt és most.