Pansy csak kitágult szemekkel nézte a fiút, ahogy közeledik hozzá, tompa tudattal érzékelte, ahogy válltáskája zuhanva koppan a parkettán, a puha húsos ajkak az ajkára tapadtak, bizonytalanul tette karjait a fiú vállára, s hagyta, hogy Draco sodró lendülettel tapintsa át nőiessége halmait. Mintha becsípett volna fátyol ereszkedett a szemére, a tudatára, s csak Draco mély felkavaró csókját érezte, a keze biztos mozgását, amely már letolta a harisnyáját, a  tenyere a fenekét markolta, egyre mélyebben, Pansy zihálva kapkodott levegő után. Megérezte a lágyan simító ujjakat nőiessége háromszögén. Elégedett hörgés hagyta el az ajkát, s türelmetlenséggel várta a gyorsan érkező behatoló férfiujjat. Kábán tapintotta ki a szőke tincseket a fiú tarkóján. Egészen puha lágy haja selymét simította, újra és újra. Draco mohón araszolt vele az ágy felé, s zuhant végig Pansyval a karjaiban. Rajta csak a köntös volt, de Pansyról vad türelmetlenséggel rángatta le a ruhadarabokat. Tenyere végigsiklott a meztelen női melleken, ajkaival követte a tenyerét. Pansy eszét vesztve szédült alatta, testük felhevült egymásra, s Pansy szinte vergődött a türelmetlenségtől. Draco gyors mozgással siklott be a nedvességbe. Pansy felé könyökölve zihált, s Pansy összpontosítva igyekezett érezni is a kemény lökéseket. Gyors aktus volt, kemény csípőlökésekkel, Pansy izgatott türelmetlenséggel várta a beteljesülést, de Draco már utolsó nyögéssel zuhant rá. Pihegve szorította a homlokát Pansyéhoz.

-         Hát ez aztán gyors numera volt – jegyezte meg szárazon Pansy.

-         Igen, eléggé – nevetett fel csendesen Draco. – Ne haragudj! Elkapkodtam.

-         Oda se neki már megszoktam – felelte cinikus gúnnyal Pansy. Kapkodva öltözött fel.

-         Te most miért öltözködsz? – nézett fel rá Draco.

-         Miért nem ezt akartad? Egy gyors menet. Teherbe esek. És vége a további kellemetlenségeknek.

-         Félreértesz.

-         Nagyon is értem. Örülök, hogy kielégültél rajtam, most már hagyj elmenni – állt fel az ágyról Pansy. Draco magára kapta a köntösét, s a lány után sietett.

-         Most megsértődtél igaz?

-         Akkor mi volt ez? – fordult vissza Pansy. – Miért én? Mit akarsz tőlem?

-         Ha nem sikerült meg kell ismételnünk tudod – nyugtatta Draco.

-         Remélem nem kerül rá sor – húzta el a száját Pansy.

-         Nekem nem úgy tűnt ,hogy ellenedre van – jegyezte meg halkan Draco.

-         Beképzelt szemétláda vagy, még az utolsó … - Pansy megakadt a szóban. Nem akarta megbántani a fiút.

-         Még az utolsó hónapjaimban is? – fejezte be helyette Draco. – Nem áltatlak. Amikor megtudtam, hogy mit kérnek. Már kívántam is a halált. Mert ez nem állapot. Pansy, hiszen azért feküdtél le velem, mert Voldemort és Piton megkért! Nem énmiattam! Igaz?

-         Ezt honnan veszed? És ha azt mondom, hogy azért mert Piton azt mondta te akartál engem? Hiszel nekem?

-         Hihetünk bárkiben is magunkon kívül? – keresgélt a bárszekrényben Draco. A kezébe akadt egy vörösboros üveg. Két pohárba töltött ,s az egyiket Pansy kezébe nyomta.

-         Így alakult ,hagyjuk – vette el Pansy,s kiitta a bort a poharából.

-         Mit szeretnél hallani tőlem? – zuhant a kanapéra Draco.

-         Inkább azt mond, ami igaz. Ne azt, amit én szeretnék hallani – ült le mellé Pansy.

-         Kívánlak. Természetesen. Mindamellett, hogy a választásom tudatos volt. Először azért, hogy talán visszautasítasz, utána azért, mert ha nem, annál jobb – kacsintott a lányra. – Most pedig már bizton állíthatom ,hogy azért, mert irtó jól csókolsz.

-         Mh hát kettőnk közül szerintem te csókolsz jobban – jegyezte meg Pansy.

-         Had kóstoljam! – hajolt közelebb Draco.

-         Nem kell megismételnünk – figyelmeztette Pansy. – Egyetlen éjszakába adtam beleegyezésem.

-         Így van – bólintott Draco. – De ez az éjszaka szinte még el sem kezdődött Pansy. Nem egy aktust kértünk. Hanem egy éjszakát – nyomta a száját Draco a lány ajkára.

-         Sejthettem volna ,hogy már megint átvertek. A férfiak már csak ilyenek – hagyta hogy Draco a kanapéra döntse.  A bor ízét érezte a száján, a nyelvük találkozásán. Borzongott az egész teste, Draco birtokló férfias tapintásaitól.  – Ígérem, most megadom, amit szeretnél – súgta Pansy fülébe. Lehelete súrolt a nyakát, Pansy megremegett a búgó hangtól, a lehelet érintésétől. A férfiujjak már mélyen a nedves forróságban jártak, Pansy aprókat nyögdécselve fogadta a fürge ujjak játékát. Türelmetlenül vergődött a fiú alatt.

-         Draco! Draco! – hörögte lázasan, de a fiú most nem adta meg olyan gyorsan mint az előbb, ajkaival a vörös mellbimbókra tapadt, szívta őket, Pansy toló kézmozdulata ellenére is. Pansy nyöszörögve tiltakozott alhasát Dracóéhoz nyomta, s várta a merevedő férfiasság behatolását.  Draco vad lendülettel lökte be, s Pansy felsóhajtott. Meztelen testük összesimult, Pansy vízbefúlóként kapaszkodott Draco vékony sápadt fényű vállába. Csípőcsontjuk szorosan egymáshoz préselődött Pansy tehetetlenül vergődött Draco alatt várva a lökéseket, de a fiú most nem siette el. Érezték az egymásnak feszülő nedves találkozást, s végül Draco belekezdett az aktusba, A csillogó fátyolos szemek időnként összetalálkoztak, majd ismét leereszkedtek. Draco figyelte Pansy reakcióit, s a levegő után kapkodó siettető kézszorítását érezve gyorsított a tempón. Egyszerre hullott rájuk a gyönyör. Sokáig feküdtek egymás karjaiban. Draco Pansy mellkasára hajtotta a fejét. Egyszerre ziháltak, vették a levegőt, a szívverésük fokozatosan nyugodott le. A szobára teljes sötétség ereszkedett. Felhők gyűltek az égen, eltakarva a holdat, halkan kopogott a tetőn a csendes éjszakai eső. Már majdnem elaludtak.  Pansynak elzsibbadt a keze.  Elhúzta, Draco megmoccant, s az éjjeliszekrényből illanót keresett elő. Halkan sercegett a szoba csendjébe, a fénye jelezte Draco kézmozgásait. A fenyőillatú füst felszállt az ágy felé. Hanyatt fekve illanózott. Pansy magára húzta a kötött ágytakarót, s hallgatott.

-         És mi lesz? Ha sikerrel járunk? – kérdezte torkát köszörülve Draco.

-         Nem tudom – súgta halkan Pansy, s Dracóhoz simult. A fiú lazán átkarolta a lány csípőjét.

-         Majd én megmondom. Utálni fogsz, nem is kicsit – tartotta el az illanót Draco, s lepöccintette a hamut a tálkába.

-         Nem foglak – győzködte Pansy.

-         Dehogynem. Majd meglátod. Itt hagylak. Terhesen. Egyedül. A háborúban.

-         Nem akarok most erre gondolni – ráncolta a homlokát Pansy.

-         Pedig kellene. Azokat kellene nézned, amik állandóak maradnak. Én már csak egy változó vagyok a te életedben. De a maradékok itt maradnak mögöttem – vett mély levegőt fáradtan Draco.

-         Hihetetlen, hogy valójában már tudod te is, hogy mi vár rád. És nem is látszik.

-         Az egészség illúziója. Valójában sosem voltam egészséges. Most meg már főleg nem. Tudod miért hoztak minket össze már most? – szívta meg az illanót Draco. Pansy felkönyökölt az ágyban, hogy Draco szeme csillogását.

-         Miért? – kérdezte elhalón.

-         Azt mondják az első három hónap…kétesélyes. Vagy megmarad vagy nem, igaz? Nos azért kellettél most, hogy engem úgy engedjenek el erről a világról, hogy biztos tudatában legyenek annak a vérem valaki továbbviszi. Számító hidegvérű mocsadékok.

-         Hogy mondhatsz ilyet?

-         Én már úgyis itt hagyom ezt az egész szemét világot. Nekem mindegy, én már bátran szitkozódhatom. Szidhatom őket. Egyébként tényleg ez az igazság. Had tippeljek mikor csinálod meg a tesztet?

-         Egy hét múlva kiderül – pirult el a sötétben Pansy.

-         Pansym! A te érdekedben kívánom…hogy ne sikerüljön a tervük – nyomta el az illanót Draco. Pansy Draco ajkaira tette az ujját.

-         Ne mond ezt! – súgta aggódó tekintettel. – Én tényleg szeretnék gyereket tőled – hajtotta le a fejét Draco vállára. Nem akarta, hogy a fiú lássa az őszinte vágyat a szemében.

-         Pansy-Pansy! – ingatta a fejét Draco, s puszit nyomott a lány fejére. – Tudod valahol én is. Akartam, hogy maradjon belőlem valami ezen a világon. És éppen tőled. Hagyjuk ezt! – forgott át Draco, hogy Pansyt az ágyra nyomja. – De oszd meg velem is az eredményt jó? – súgta Pansy ajkaira, mielőtt fenyőleheletű csókban forrtak ajkaik össze.