Blaise a poharakkal megrakott tálcát egyensúlyozta a zsöllyében a két fiú előtte haladt, sós és édes rágcsálnivalókkal megrakodva. Daphné rásózott Blaise formás kerek feszes fenekére.

-         Változnak az idők ugye Blaise? – húzta a férfit Nott.

-         A franc se gondolta, hogy megint tiniműsorokon fogok kikötni – röhögött a poharak közé Blaise, ahogy feszes fekete nadrágjában átsasszézott a szélen ülök előtt a helyükre. – Főleg, hogy a zsöllyéből – fintorgott Blaise.

-         A gyerekeink átka! – panaszkodott Nott. – olyan idétlen kívánságaik vannak! Hé Zack Zack! – állította meg Blaise fiát Nott. – Áruld el milyen érzés apádat egy erotikus tartalmú darabban Daphnéval táncolva látni? – suttogta vihogva a fiú fülébe

-         Ne inzultáld a fiamat, vagy kihajítalak  a sorból! – bökte meg térdével a fiát Blaise, hogy haladjon tovább előtte. – Zack! Ne foglalkozz az irigykedőkkel! – Blaise levágta magát az ülésre, s az ölébe emelt egy doboz finomságot.

-         Ki a búbánat irigyelne téged Blaise! – dobott hozzá egy cukrot Nott, s súgva folytatta. – Olyan régen szexeltél, hogy majd szétcsattan a nadrágod a teli zacskódtól – röhögte. Blaise egy marék cukrot dobott a férfihoz.

-         Barom! – dohogta vissza. – Muszáj ecsetelned az észrevételeidet a gyerekek előtt?

-         Blaise hozzám bármikor jöhetsz vigaszért, ha kihajítanak a hálóból – kacsintott Daphné.

-         Elég legyen viselkedjetek most már!- csapott szét közöttük Blaise egy adag csokibombával, majd a fiúk felé fordult. – Minden rendben fiúk!

-         Igen Blaise! – vihogott a hallottakon Deimos.

-         Igen apa! – bólogatott Zack.

-         Ajegyre az van írva, hogy tizenkét éven felülieknek – forgatta Blaise. – Zack te betöltötted már

-         Igen – vigyorgott Zack.

-         Komolyan? Hazudsz! Ki nem nézném belőled, olyan kis pöttöm vagy – bökte meg fiát Blaise.

-         Zack ne vedd komolyan apád csak ugrat – nevetett Deimos, s Blaise ismét szomorkás villanással a szemében állapította meg, hogy nevelt fia félelmetesen hasonlít Dracóra. Ugyanúgy hordta a haját, ugyanolyan a mosolya, csak az a flegma gúny hiányzik a szürke szemek csillogásából. Deimos túlságosan is Blaise példáját látta. S két fia között a magasságkülönbség most kidobta mennyire nem egy családból származnak. Mindkét fiú szemtelenül helyes és markáns arcú volt, hiszen ez apjukról is lemondható.

-         Na csend legyen! – bökött a szétrebbenő függöny felé Blaise. – Szünetben kiszaladunk utánpótlásért – majszolta a finomságokat Blaise végignézve fiain.

-         Ok! – morogta Zack is  a kartonba mélyedve.

A szünetben Deimos felszaladt a színház emeletére megnézni a szereposztást. Úgy ismerte a színház minden zugát, akár az otthonukat. Blaise sokat hozta magával, s Deimos a kardalokban is fellépett öccsével együtt. Kevesen jöttek fel ide a fényképes részhez is. Deimos meg sem gondolta, hogy egy őszülő férfi követi. Fekete talárban, denevérszerűen összehúzott karba tett kézzel bebugyolálva magát az anyagba a férfi merően nézte a fiút.

- Deimos Malfoy – ejtette ki minden szótagot alaposan megízlelgetve hideg hanghordozásában.

- Ismerjük egymást? – kapta a fejét a fiú a magas férfira.

- Perselus Piton – biccentett felé a férfi, s végigmérte a fiút. – Rémlik valami.

- Semmi – tiltakozott Deimos.

- Utoljára akkor láttalak, amikor síró csecsemő voltál. – S mennyire hasonlítasz az apádra Deimos. Bárhol megismernélek.

- Ismerte az apámat? – húzta össze szemöldökét Deimos.

- Ahogy az anyádat is és a nevelőapádat is. Ahogy a te fogantatásod történetét is. Mit tudsz te erről? – Deimos kábán és értetlenül méregette a hideg fekete szemű férfit. – Látom, anyádék nem világosítottak fel Deimos! Eltakarták előled az igazságot! Pedig az igazságot szeretni kell…

- …még akkor is ha fáj  - fejezte be a mondatot Deimos, s döbbenten meredt a férfira.

- Győzzön az igazság! – suttogta fagyosan Piton.

- ’igazság – Deimos résnyire húzva a szemét meredt a férfira.

- Lám csak lám, gyermekkori emlékek felszínretörése? – gúnyolódott Piton. – Valami rémlik a múltból, valami, amit egy aranyvérű nem ölhet ki magából, mert beleivódott a vérébe, az ereibe, s átitatja a lelkét és a gondolatait – mondta monoton vontatott hangon Piton.

- Miről beszél? – suttogta Deimos a korlátnak simulva.

- Szeretnéd megtudni, hogy ki vagy valójában? Hogy ki volt az apád, és hogy te hogyan is vagy ezen a világon? – Piton közelebb lépett a fiúhoz. – Én mindent megmutathatok, és elmesélhetem a körülötted zajló történetet, úgy ahogy anyád és Blaise soha nem fogja neked elmondani…

- Hogyan? Hol? – hebegte Deimos megszeppenve.

- Elviszlek… a Malfoy-kúriára – suttogta jéghideg metsző hangon Piton. Deimosban mintha gyertyákat gyújtottak volna. A Fülében visszhangzott az egyetlen szó: Malfoy-kúria. Az apja, a rokonai, a Malfoy-család, akikről csak hallomásból hallott, de akiket sosem látott és sosem járhatott róla.  – Gondold meg Deimos…holnap a Foltozott üst bejáratánál várlak ugyanebben az időben – adta meg a találkozó helyszínét Piton, s látva, hogy Blaise közeledik elillant Deimos elől.

- Ki volt az a férfi és mit akart tőled?  - húzta magával nevelt fiát Blaise.

- Piton…és

- Bolond vénember, ne foglalkozz a szövegelésével – bökött a fejével a távolódó felé Blaise. – Csak telebeszélné a fejed zagyvaságokkal – vihogott Blaise. – Egy szavát se hidd el, a háború elvesztése az ép elméjét is elvette.

- Győzzön az igazság! – idézte Deimos. – Honnan ilyen ismerős ez nekem?

- A háborúban…ez volt… - Blaise lehunyta  a szemét. – Az aranyvérűek jelszava. Köszönési módja! Hittük... hitték, hogy a világ az övék, és az aranyvér igazsága fog győzni – húzta el a száját Blaise.

- Blaise te nem hittél ebben igaz? – fürkészte a férfi arcát Deimos.

- Nem én nem…

- És apám? – kérdezte tovább Deimos. Blaise mély levegőt véve bólintott.

- Ő igen – ejtette ki nehezen a szót.

- ÉS anyám, anyám is? – harapta be a szája szélét Deimos. Blaise bizonytalanul ingatta a fejét.

- Éreztem, hogy ma nem kellene eljönnünk – morogta Blaise. – Nott! – kiáltott oda a férfinak.

- Mond te kandúr! – röhögött Nott.

- Mi hazamegyünk! Elment a kedvünk a folytatástól! Jó szórakozást! – intett nekik, s Zack tarkójára szorítva a tenyerét elindult két fiával hazafelé.

Pansy aggódva méregette Blaise feszült arcát, Deimos értetlen zavarodott tekintetét, amiben minduntalan kérdést lehetett látni Pansy és Blaise felé. Zacket az emeletre küldték.

-         Mi történt? – kapta egyik férfiról a másikra a tekintetét Pansy.

-         Piton bekavart – gyújtott feszélyezetten illanóra Blaise, s lábát feltette a bárszék alsó fokára.

-         Mi az hogy bekavart? – sápadt le Pansy.

-         Az a férfi azt mondta holnap ha találkozom vele elvisz a Malfoy-kúriára – felelte izgatottan Deimos.

-         Áll még a Malfoy-kúria? – nézett Blaise-re gyanakvóan Pansy.

-         Fogalmam nincs, nem ment arra évek óta senki sem Pansy – eregette a füstöt Blaise.

-         Mit kell tudni erről a kúriáról? – kapta egyikről a másikra a fejét Deimos.

-         A kúria a Malfoy család birtokában állt évszázadok óta. Nem tudom, hogy hogyan alakultak a tulajdoni viszonyok a háború alatt- ingatta a fejét Blaise. – De Draco nem említette, hogy örökölhetnéd Deimos. Talán a te megváltásodért áldozta fel – nézett Blaise Pansyra jelentőségteljesen.

-         Miféle megváltásomért? Miről beszéltek? – értetlenkedett Deimos.

-         ÉN ezt most képtelen vagyok elmondani – rogyott le erőtlenül Pansy a Blaise melletti székbe.

-         El akarok menni a Malfoy-kúriára! – jelentette ki határozottan Deimos.

-         Akkor talán jobb, ha Piton meséli el – reménykedett Pansy.

-         Össze fogja zagyválni Deimos fejében a dolgokat – rázta a fejét nemtetszően Blaise.

-         Mit kavarna össze? Mi az amit anya nem mer elmondani? – nézett egyikről a másikra Deimos.

-         Hogy a születésed  a halálfalók programjának a teljesítése volt semmi több! – vágta ki Blaise.

-         Miért mondtad most el! – állt fel Pansy dühösen, hogy Blaise szájára tegye a kezét. – Hogy tehetted? – nézett könyörgőn Blaise-re.

-         Ez az igazság Pansy! Te is tudod! – kapta el az elfutni készülő nő karját. – Deimosnak tudnia kell, hogy megismerhesse önmagát!

-         Ez Draco és az én ügyem volt! ÉS nem Deimost befolyásoló tényező! – sziszegte Pansy, s kirántotta a kezét Blaise szorításából. Blaise fejét rázva szívta a szantálillanót.

-         Igaz ez? – Deimoson látszott ,hogy egy világ omlott össze benne. Mind az apját, mind az anyját illetően. A múltat a jelent…hirtelen teljesen összezavarodott és kezdett nem érteni semmit sem.

-         Igaz – bólogatott Blaise. – Figyelj Deimos tényleg jobb, ha egy független szemlélőtől tudod meg a dolgokat, sem én sem anyád nem tudtuk neked igazán jól átadni, az akkori eseményeket. Menj el Pitonhoz! – fújta a ki a füstöt a tüdejéből Blaise távolba révedő szemekkel. – De vigyázz az öreg professzor nagyon jól ért a behálózáshoz! – nevetett Blaise, s szemében furcsa szomorkás fény villant.