Pansy, Blaise és Deimos virrasztottak a szalonban. Zack az emeleten aludt.  Deimos elbambult, az emlékeiben egy halvány kép volt, a testvéréről…

Pansy a hegyvidéki kisház étkezőjében terített. Deimos a széles asztal körül rohangált.

-         Igen, az őzhúst már behoztam, a szószt, is , hova tettem a gyümölcsöstálat – beszélt a konyhába Pansy.

-         Nem tudom nézd meg, lehet kint hagytad az előtérben! – jött a válasz. A teraszra állított babakocsiból élénk nyafogás hallatszott. Pansy megtorpant a küszöbön.

-         Deimos nézz rá az öcsédre! Kint van a teraszon napozik, lehet a szemébe süt a nap! – Deimos kitrappolt a teraszra és a babakocsira támaszkodva öccse fölé hajolt.

-         Szia Zack! A szemedbe süt a nap? – kérdezte kisöccsét Deimos. Zack vidáman gőgicsélt neki, s a lábait rázta. – Anya szerintem semmi baja!- kiáltotta vissza Deimos, s kezével megfogta öccse apró ujjait, s a kicsi visszaszorította. Deimos rámosolygott, majd visszaszaladt anyjához az ebédlőbe.

Deimos megrázta magát, hogy elhessegesse a régi emlékképet. Mind a hárman kimerültek voltak. Blaise már tucatnyi illanót elszívott.

-         Mit akarsz tenni Deimos? Nagykorú vagy, nem szólhatunk bele – tette Pansy kezére nyugtatóan a sajátját Blaise.

-         Végigcsinálom a programot – mondta határozottan Deimos.

-         Apád azon fáradozott, hogy kimenekítsen belőle! Draco nem akarná, hogy a fia az aranyvér kötelez program aktív tagja legyen! – futotta el a könny Pansy szemét.

-         Az apám terve volt, ez az én életem! – csattant Deimos.

-         Apád utolsó erőfeszítéseit rúgod fel ha belépsz! – kiáltotta Pansy kétségbeesetten.

-         Anya értsd meg meg kell tudnom ki lettem volna, ha a program részese vagyok!

-         Fogalmad sincs milyen emberek azok! Anyáktól vették el a gyereküket! Szülőktől szakították el a kicsinyeiket!

-         Mert beleegyeztek anya! Az is egy merő véletlen volt ,hogy te  beleszerettél apába nem igaz? Amúgy te is hagytad volna, hogy a program részese legyek! És akkor apa is azért adta a kúriát, hogy én ott nőhessek fel, mint a program részese, a saját fia a saját birtokán!

-         Fogalmad sincs mit beszélsz hogy hova akarsz belépni! – kiáltotta Pansy.

-         Mert egész életemben a színházba énekeljem Blaise darabjaiban a kardalokat? Lenyűgöző kilátások! – lobbant Deimos, s fellökte magát az asztaltól. Pansy a fia kezébe kapaszkodott.

-         Apád sem akarta, hogy a programban részt vegyél! Biztos megvolt rá az oka!

-         Apám is az aranyvérűek harcában halt meg, szeretném megismerni, hogy miben hitt és miért küzdött az apám.

-         A programmal nem értett egyet.

-         De a célukkal igen! – csattant Deimos. – Nem  akadályozhatsz meg, hogy ne ismerjem meg önmagam.

-         A mi fiunk vagy Deimos. Ezen senki és semmi nem változtat, egy hülye program sem! – sírta el magát Pansy.

-         Anya hagyjuk ezt, várnak a programba, ha nem tetszik kiléphetek. Úgy teszel mintha attól félnél, ha végigcsinálnom, már nem én lennék utána, hanem valaki más, és elfelejtenélek titeket. Engedj!

-         Merlin óvjon az utadon Deimos – suttogta erőtlenül Pansy. Ahogy becsukódott fia mögött az ajtó Pansy Blaise-re emelte a tekitnetét.

-         Miért nem akadályoztad meg? – suttogta.

-         Lehetett volna? – eresztette ki a szantálillatot a tüdejéből Blaise.

-         Olyan nyugodtan nézted végig, ahogy előadta nekünk a képtelen ötletét, hogy várják őt, hogy ott lesz.

-         Talán sejtettem. Amikor Piton megjelent, éreztem, Deimos bele fog menni ebbe. És talán éppen az apja miatt. Dracónak sokat jelentett az aranyvér eszme, és harc, nem véletlen harcolt érte. Nem olyan volt mint te meg én. Hogy minket nem érdekelt az egész háború. Deimos meg akarja ismerni és érteni az apját. Nem akadályozhatom meg ebben. Elég felnőtt már ahhoz, hogy eldöntse marad-e a programba.

-         Szegény Draco, mit érezhetne most – sóhajtott Pansy.

-         Talán a legnagyobb félelmeink válnak valóra. Talán Draco is sejtette a fia követni fogja őt a harcokban. Lehet ,hogy Deimos lesz a jövő aranyvér programjának legfőbb irányítója, készülj Pansy sok aranyvérű unokád lesz és mind szőke és szürke szemű – vigyorodott el Blaise.

-         Ez nem vicces Blaise – bökte meg Pansy.

-         Ez az igazság, a program, ha jól emlékszem…szinte elvetette a védekezés minden módját – röhögött Blaise. – Céljuk az utódnemzés…lehetőleg minél több…Mellesleg sejtem ,hogy Deimos vissza akarja szerezni az örökségét azzal, hogy beáll a programteljesítésbe…

-         S amitől annyira óvtuk, most éppen oda megy önszántából – törölgette az arcát Pansy.

-         Képes és magával rántja Zacket is – tapogatta mellkasát fájósan Blaise.

-         A fiaink meggazdagodnak, megsokasodnak…jaj – Blaise felsóhajtott. – Na elmentem a színházba, figyelj Pansy, ha Deimos mégis visszajönne még ma, akkor küld utánam, mert a kórustagoknak ruhapróba lesz – kacsintott Blaise, s magára kapta a felöltőjét, s ruganyos léptekkel lesietett a lépcsőn, s behúzta maga után a kerítésajtót.