A szőnyegen suhogott a mélybordó uszályos estélyi-ruha. Rubintos berakások csillogtak a ruha alján és a dekoltázs finom tüllredőiben. Karcsú, feltűnően csinos nő, lágy mozdulattal tette bordó kesztyűs kezét a férfi karjára, miközben könnyedén felnevetett. A nevetésben megakadt, ahogy tekintete találkozott a metsző szürke szempárral. A mosoly lehervadt az arcáról, s megkeményedett hűvös álarcot öltött magára. A változást észrevette a férfi, aki szantálillattal egy pillanatra beborítva a nőt a derekára csúsztatott kézzel, el akart lépni mögötte. A nő lefogta a derekát súroló birtoklást kifejező kézmozdulatot.

- Ne! – suttogta erőtlenül. – Tudod, hogy felingerled vele! – lebbent a szempillája a markáns férfiarcra, majd elhúzódott tőle. Hideg szemekkel várta be a szőke férfi közeledését.

- Késtél! – szűrte a fogai közül fagyosan Pansy.

- Bocsásd meg a késlekedésem drágám! – tökéletes a színpad mint mindig. Draco a legelegánsabb főhajtást produkálta, csak fejbiccentéssel, s Pansy kesztyűs kezét maga felé húzva arconcsókolta a feleségét. – Ezek a halaszthatatlan ügyek! – mosolygott lefegyverző hidegséggel, s a nő karját a sajátjára helyezte.

-  Gondolom mennyire kimerítenek…drágám – nyomta meg az utolsó szót éllel Pansy.

- Elbűvölő vagy – súgta Pansy fülébe Draco lehetőleg úgy, hogy a szalonban lévők mind hallhassák. Pansy és Draco megindult a ceremóniaterembe.

- Mr. Draco Malfoy és felesége Mrs. Pansy Malfoy – kiáltotta a ceremóniamester a nevüket.

- Kímélj a bókjaidtól, tudom, hogy nem nekem szólnak, hanem a nagyközönségünknek – vágta  a férfihoz metszőn Pansy, miközben ajkai el sem mozdultak a megkövetelt archaikus mosolyból.

- Mert Blaise bókjait szívesebben veszed úgy látom – felelte rá undokul Draco.

- Az övéi legalább őszinték – biccentett Pansy az idős Nott házaspárnak, ahogy elhaladtak mellettük.

- Őszinteség? – Draco kétkedő hangsúllyal ejtette ki szót. – Mit számít az nekünk?

- Semmit – felelte rá Pansy unottan, s a tőle telhető legmélyebb pukedlibe borult Voldemort előtt. Draco a fekete talárszegélyt a szájához érintette, majd felsegítette feleségét a meghajlásból. Voldemort fanyar mosollyal intette tovább őket. – Kínos kellemetlen helyzetbe hoztál! – villantotta sötét szemeit Dracóra.

- Pansy neked ez a szakterületed! Kivágni magad a kínos helyzetekből – villantotta ki hibátlan fogsorát Draco, s közben fagyos tekintettel Pansyra meredt.

- Ahogy neked a kínos helyzetekbe csöppenés – mérgelődött Pansy. Tekintete megakadt a friss kikarmolt seben. – Mi történt a nyakaddal!? – akarta végighúzni az ujját a sérülésen, de Draco lefogta a kezét.

- Ne…! – meresztette figyelmeztetően a szemeit Pansyra. – Foglalkozz vele! – Draco feljebb igazgatta, s sálszerű nyakkendőjét feljebb igazgatta a nyakán.

- Hol voltál? Nem tudtunk időben megjelenni, mert a férjem titokzatos okok miatt még nem jelent meg!  - húzta el a kezét Draco szorításából Pansy.

- Ne kérdezősködj!

- A felszólító mód tiltó mondatain kívül tudsz máshogy is hozzám szólni? Vagy a házastársi beszélgetésünk megreked itt? -  lebbent unottan Pansy szempillája.

- Megrekedhet itt, ha nem szállsz le a perceim és másodperceim beszámoltatásáról! Nem házasságban élek, hanem egy zárkában! – keresett magának italt a házimanók hordozta tálcák között.

- Ez van ha megházasodsz! Úgy mondod, mintha friss élmény lenne – kortyolt egy leemelt pezsgőspohárba Pansy.

- El sem tudnám felejteni, hogy már közel egy évtizede keseríted meg az életemet  - vetette oda foghegyről Draco.

- Ezeket a megjegyzéseidet miért nem akkorra tartogatod, amikor más is hallja – nézett a pohara felett a halálfalóelit társaságára Pansy.

- Mert a nők lehajítanák a bugyijukat is a nyersességemre – nevetett fel könnyedén Draco.

- Nézd Draco, én sem dobtam le pedig nekem mondtad és itt állok tőled egy karnyújtásnyira – húzta fel könnyedén a szemöldökét Pansy.

- Te akkor dobod le amikor én akarom ez a különbség – búgta Pansy fülébe. Pansyn végigfutott a borzongás, s távolabb húzódott.

- Tudod Draco ettől azt hiszem ma sem kell tartanom – Pansy szemében bizonytalan fény villant. S szembefordult a férfival. – Mi a franc van velünk? Egy hónapja hozzám se értél! – sziszegte értetlenül.

- Ezt ne itt beszéljük meg! – nézett körbe Draco, hogy kik kaphattak el valamit is a szóváltásukból.

- Már megint a tiltómondatok! – csattant Pansy, s egy tálcára helyezve a poharát, elindult a tömegen keresztül átszelve a termet.  Draco gyorsan húzta a táncolók közé a nőt, s olyan természetességgel kezdett a keringőbe, mint ha eredetileg is ide készültek volna.

- Kivel voltál?  - szegezte neki a kérdést Pansy.

- Senkivel – felelte kitérően Draco.

- Késtél, karmolás nyom van a nyakadon, hónapok óta nem érsz hozzám! Mi van velünk? – Pansy szemét elfutotta a könny.

- Uralkodj magadon! – nézett el zavartan Draco. – Blaise gondolom kielégíti bármilyen ebbéli kívánságaidat.

- A férjem vagy! Hogy mondhatsz ilyet? – lehelte Pansy. Elfordította a fejté, s Draco a kecses feszülő bársonyos nyakvonalat nézte így.

- Ne játszd el a szenvedő szerelmes feleséget Pansy! Most nem ez a szereped! Mond mit akarsz? Utazást? Egy nyaralót? Ékszert?

- Számító alak vagy! – vetette rá a szemét Pansy.

.- Csak mint te kedvesem – mosolygott rá Draco. Pansy futó mosolyt eresztett felé.

-         A nyaraló nem hangzik rosszul – gonoszkodó mosoly. – De visszatérve…

-         A többit majd otthon Pansy – hárította el Draco a további beszédfolyamot.

A bordó magassarkú szaténcipők nagy lendülettel landoltak a sarokban. Pansy ledobva a franciaágyra a  stóláját dühösen meredt Dracóra.

- Nővel voltál igaz? – csattant a kérdés minden bevezető nélkül. Draco lustán követte a feleségét a hálóba, s unottan  a komódnak támaszkodott.

- És ha igen? – röppent fel a halvány szemöldök a homloka közepére.

- De miért?  - Pansy lerogyott a fésülkődőasztalához. – Nem kívánsz már? – esett kérdő tekintete a tükörben Dracóra.

- Közel tíz év után? Pansy ne légy nevetséges  - Draco a nyakkendősálját lazítgatva kifordult a szobából. A fülét megütötte a sírás hangja. Visszalépett. – Pansy?! Ne kezd ezt! – Draco lerántotta a dísztalárt magáról, s  Pansyt az ágyra döntötte. Az ingjét kezdte gombolgatni. – Mit akarsz mit mondjak? Az őszintét mondjam ki? – zihálta Draco.

- Igen légy szíves – meredt rá sötét szemekkel Pansy.

- Te akartad! Igen egy nővel voltam, mint már annyiszor, és tudod miért? Mert ez az új módi? Legyengített nőket megrontani, meggyalázni és megmutatni, hogy igen legyőztük őket, mindet, birtokoljuk őket, mert mi vagyunk az erősebbek és mi megtehetjük. Amit senki sem tehet meg veled, vagy egy halálfaló nővel az ellentáborból, mert vereséget szenvedtek. Ez nem szexuális kielégülés ,ez tudati. A tudat, hogy legyőzettek, és mi uraljuk őket, a harcok a halál közelsége feléleszti az állatias ösztönöket mindenkiben, a legkifinomultabb úriemberekben is. Ösztönök, az erősebb győz, akár az állatvilágban igazam van Pansy? És csodálkozol, hogy miután végigmentem már egy nőn, nem akarom otthon is? Mert tartok attól, hogy veled is így bánnék? – Draco a haját túrta minduntalan beszéd közben, s fellökte magát az ágyról.  Draco idegesen keresgélt a bárszekrényében whisky után, s meghúzta az üveget. – tudod mivé lettünk? Állatok vagyunk mind! És mindenki megteszi! És förtelem amit teszünk! Ez az egész színészkedés Voldemortnál, hiszen te is végigjátszod Pansy! - Draco a tenyerével törölte le Pansy ajkáról a rúzst. – Ez mind a pompa, a fény, a festék, amelyet lemos az első eső! – Draco letörölte Pansy arcáról az elkenődött szemfestéket. – Látod? Mind végigjátszuk, a halál felett aratott győzelmet! Az ellenség eltiprását, meggyalázását, s megerőszakolását! Az egész egy színdarab, a háború, a győztesek és a vesztesek színdarabja, s nekünk ez jutott. Ennyi! – Draco kimerülten dőlt a fésülködőasztalnak ,s nézte ahogy Pansy elfordul.  A zipzár reccsenve nyílt szét. Pansy kilépett a szoknyából. A fűzőjével bajlódott, s Draco odalépett hozzá. Ujjai könnyedén futottak a finom selyemfűzőn, rutinos mozdulattal lazították a szálat, hamarabb jött az ösztön mint a gondolkodás, tenyerébe markolta a formás kerek melleket. Pansy ernyedten dőlt neki, s Draco a szabadon felkínált bársonyos nyak bőrére hajolt. Szívta jakaival a levendulaillatú bőrt. A fekete harisnyát tapintotta az ujjperceivel. Pansy szembefordulva préselte magát a férfihoz.

- Juj anya mi a baj!?  - kiáltotta egy rémült hang. Draco és Pansy is kábán eszméltek a félős hangra, s Draco leeresztette Pansy karcsú lábát.

- Semmi baj Damian! – kapott levegő után Pansy. – Apádból megint előjött a vadállat, mint általában -  Nyitva maradt az ajtó, s az öt éves Damian most ott állt az ajtóban pizsamája szélét szorongatva a szüleit nézve. – Menj a szobádba, mindjárt megyek én is – nyugtatta Pansy, s  ahogy a fiú ellépett az ajtóból Pansy tenyerével átsimította Draco arcát, s a szőke tincseket. Pansy kivette a méregzöld selyemköntösét, magára kapta s meghúzta az övet a derekán.

- Jó éjszakát! – emelte fel a földről a nyakkendőjét Draco.

- Azt hittem…maradsz – kerülte a férfi tekintetét Pansy.

- Nincs értelme. Csak a vadállat – tartotta a pálcáját a halántékához Draco.

- Nem csak Voldemort tesz vadállattá minket – felelte halkan Pansy. – Te is engem. Kiéheztetsz. Már minden férfira úgy nézek, hogy tegyen velem amit akar, de nem bírom tovább szex nélkül – nevetett fel csendesen Pansy.

- Érdekes felállás nem igaz? – mosolygott vissza Draco. – A férfiaknak már undoruk van a szextől…a nőknek meg hiányuk. Voldemort nagyobb erkölcsi erőpróba elé helyezett minket mint hittük – bólogatott komótosan Draco. – S lehet, hogy nagyobb lesz a veszteségünk, mint amit nyertünk – Pansy résnyire húzott szemekkel figyelte a távolodó szőke hajú férfit. Külön alszanak, már lassan fél éve. S Draco éjszakai látogatásai egyre ritkultak. Ma kivételesen tényleg őszinték voltak egymáshoz. De az őszinteség inkább fáj. Méreg, amely beleissza magát a lélekbe. A gondolatokba, a tudatba. Kár volt ma őszintének lenni. Mert ma nagy adag mérget kellett lenyelniük mindkettejüknek. S megérte-e a méregért az őszinteség?