A gyerekek a homokban játszottak. Várat építettek. Damian, már körberajzolta a vizesárok helyét, s a tengerről hordta a kis vödrében a vizet az árokba, ami minduntalan elfolyt. A kislány a már latyakos homokban csattogott vékony szandáljában. A homokot hordta a bástyára.  Pansy és Blaise a fa árnyékából figyelték a gyerekeket.

- Vanessa ne szórd a homokot Damianra! Figyelj oda kislányom! – kiáltott rá Blaise, s a kislány leengedte a kezét, hogy a homokot ne fújja a szél Damian felé. Blaise visszafordult Pansyhoz vállával eltakarva a kilátást a gyerekekre. Pansy a fához simulva kapta időnként Blaie átható tekintetébe a sajátját.

- Blaise ne csináld ezt! – Pansy tenyerét a fakéreg száraz csíkjaira szorította, s oldalt fordítva a fejét a tenger hullámzását figyelte. Blaise lehelete súrolta Pansy nyakának ívét.

- Miért ne? Te is akarod! Már évek óta akarjuk nem? – duruzsolta behízelgően. Pansy felborult légzéssel bámult Blaise-re. Blaise, csaknem hozzáér és mégsem. Egyetlen porcikájuk sem érintkezik…még.  Pansy kutatva járatta szemét a markáns férfiarcon. Blaise dülledő szemein. Csábos mosolyán, az erőteljes karakteres sötét tincseken, amik enyhén hosszan, kissé kuszán álltak most is. Blaise, aki szánt időt ismét, hogy együtt legyenek. Csak így és ne mtöbbet. Pansy a fiát, Blaise a lányát hozta. Együtt játszatják a gyerekeiket, s közben mit is tesznek? Körjátékot a pattanásig feszült érzelmeikkel? Blaise, akinek oly sok elfoglaltsága mellett van ideje ilyen kedvességekre? Persze nem cél nélkül. Pansy már nem is emlékezett mikor nézett rá így egy férfi. Ahogy Blaise teszi. Ahogy a szemében látja a kordában tartott vágyat. Draco az időközben oly elfoglalttá lett férj. Aki a háborúban heteket tölt távol tőlük. ÉS Blaise? Blaise nem? S mégis, van ideje a számukra. A számára. Rá. Aki nem undorodik a testiségtől, ha róla, Pansyról van szó. Ellentétben….igen talán ellentétben Dracóval.

- Pansy? – a férfi szemében annyi kérdés volt, Pansy megérezte az ujjait érintő meleg erős férfikéz lágy érintését. Bátortalanul keresgélték egymás ujjait. Pansy széltől hidegre fútt nedves, nyirkos ujjai s a meleg száraz férfiujjak találkozása. Pansy lenézett lassan összekulcsolódó, ujjaikra. Minden levegővételnél egyre jobban megemelkedtek a mellei, s Blaise mellkasát súrolták. Blaise másik kezével Pansy fülénél a rövid ében hajba túrt. Ahogy enyhén lefogta a fülét Pansy süvítve hallotta a tenger moraját, egy egész elem rezgését, búgását, s ahogy félősen felnézett a csillogó szemekbe, tudta , hogy elveszett. Blaise ajkai a sajátját érintették, s a csókja olyan gyengéd volt, mintha attól tartana Pansy kiröppen a karjaiból. Lágy simítással húzta végig a kezét Pansy törékeny vékony karján. Szédülve harapdálták egymás puha ajkait. Pansy Blaise mellkasára tette kezét, s kilépett Blaise fatörzshöz nyomó szorítás alól.

- Mennünk kell – súgta Pansy a gyerekek felé indulva. Blaise visszatartotta.

- Gyere el este! A vadászkastélyomban leszek  - szemével még mindig Pansy alakját simogatta. – Adj ígéretet, hogy ma reménykedhetem, hogy eljössz! – kérlelte Blaise. Pansy remegve biccentett.

- Damian! Hazamegyünk! Gyere! – kiáltotta a szőke hajú vékony fiúnak, s a kisfiú kezét a nadrágjába törölve anyjához sietett, s megfogta a várakozón felé nyújtott kezet. – Köszönj szépen!

- Szia Blaise! Szia Vanessa! – integetett a kislánynak Damian, s várakozón anyjára nézett. Pansy a kendőjét feljebb igazgatta a vállán a feltámadt szélben, s megindultak az emelkedő domboldalon. Blaise kislányát a karjára ültetve figyelte a távolodókat.

Blaise meggyújtotta a gyertyákat. Belekortyolt a borba, s ahogy felnézett, meglátta az ajtóban Pansyt.  Letette a poharat a kandallópárkányra, s a nő elé sietett. Arcon csókolta a nőt, s Pansy azonnal érezte a férfiből áradó erős, ütős szantálillatot.

-         Mit teszünk mi? – rázta a fejét kétkedve Pansy.

-         Amit mindig is kellett volna .- mosolygott rá Blaise, s visszatért a kandallóhoz. Letérdelve dobálta a fadarabokat a tűzre. Felcsaptak a lángok meleget lehelve a szalonra. Pansy letérdelt mellé, nézte a férfi arcán játszó fényeket. – Ma sem ment haza igaz? – Pansy elfordult, s leült a vastag szőrmére, ami a kandalló előtt volt. Blaise félig Pansyt félig a tüzet nézte. Az utolsó darabot is a tűzre dobta, s ő is a szőrmére húzódott.

-         Nincs rajtad más csak ez? – mosolygott Pansy, megérintve a férfi fürdőköpenyét. Blaise csábosan elhúzta a száját, Pansy hanyatt feküdt a szőnyegen, s a szőrmébe fúrta az ujjait. – Ez aztán a kényelmes szőnyeg – nevetett, s Blaise megsimogatta Pansy kézfejét. Pansy elkomorodva fürkészte Blaiset. – Draco azt mondta, a nőket megerőszakoljátok igaz ez? Te is? Én nem tudom elképzelni rólad – rázta a fejét Pansy.

-         Ne beszéljünk most erről kedves!- könyökölt le Pansy mellé Blaise, s ajkait a nőéhez érintette. Kezével már Pansy lábszárán siklott, begyűrve a finom selymet Pansy combjai közé. Pansy felsóhajtott ,s karjait átvetett Blaise tarkóján. Olyan mélyeket szippantottak mindketten, mintha állandóan a másik illatát akarnák érezni. A férfias és a nőies szantálillat. A testmelegük kidobta a fás illat bódító nyersességét, minden dominanciáját és minden szippantással egy mélyebb tónust vett fel. – A szantál a szerelem beteljesülésének illata – morogta Blaise Pansy nyakához szorítva ajkait. – Igazán illik mindkettőnkhöz nem igaz? – emelte fel fátyolos szemeit és Pansy viszonozta a mosolyt.

-         Jaj Blaise olyanokat mondasz! – túrt a férfi hajába izgatottan. – Bárkit képes lennél rávenni erre – súgta, s elégedett hörgéssel fogadta Blaise behelyezkedését a lábai közé. Blaise belélegezte Pansy bőréről a nyugtató levendulaillatot, fülében visszhangzott a halkan pattogó tűz ropogása, s az ében hajú nő sóhajai.

Mindketten a tűz táncát figyelték. Blaise ujjaival Pansy bőrét cirógatta, Pansy a férfi mellkasának szőrét sepergette ujjai közé szorítva. Különös fénnyel a szemében ismét Blaise-re nézett. Felidézte az alig néhány perce átélt közös élményt. Blaise a kielégülésük határán emelte meg a nő csípőjét, s szinte elemi erővel robbant rájuk a beteljesülés. Úgy érezték az egész föld belerengett a mély érzelmi hullámaik csapkodásába. S Pansy maga sem tudta, azért lett ennyire jó, mert már ennyire hiányzott neki is, vagy mert véletlenül az első együttlétükkor egyszerre jutottak a csúcsra, vagy talán…mert éppen Blaise-el történt. S hogy az élmény különlegessége mennyire kölcsönös volt azt Blaise szemének döbbent rajongó csillogásán láthatta.

-         örülök, hogy ma mégis eljöttél – suttogta rekedten Blaise.

-         Én is – köszörülte a torkát Pansy.

-         A nőknek mindig kisimul az arcuk egy jó szex után – vigyorgott rá Blaise.

-         Ne nézz! – takarta el tenyerével a kilátást Blaise elől nevetve Pansy. Blaise elhúzta az apró női kezet, s az ujjbegyekre egy-egy csókot hintett.

-         Ez Blaise Zabini féle ténymegállapítás, és tényleg igaz. Még soha nem láttalak ennyire szépnek – súgta rekedtes hangon Blaise.

-         Értesz a széptevéshez nem mondom – mosolygott rá Pansy, s fejét visszafordította a tűz felé. – Vanessa?

-         Vanessa? – Blaise áttúrta a haját, s hangsúlyt váltott. – Visszavittem az anyjához.

-         Hiányzik? – kérdezte halkan Pansy.

-         Kicsoda? Daphné vagy Vanessa? – nevetett Blaise.

-         A lányod.

-         Jó ez most így! Nem lenne rá elég időm. S így akkor megyek érte, amikor akarok. Nincs mindig időm, sőt időm van a legkevesebb. Daphné meg ezzel taktikázik. Állandó személyes háborúnk. Vanessa nálam vagy nála.  Mindegy.

-         Megbántad?

-         Véletlen volt. Túl részegek voltunk mindketten – nevetett Blaise. – Ez már így alakult – Blaise meggyújtott egy illanót, s ráérősen beleszívott.

-         Tehát Daphné…

-         Nem mondom, hogy nem járunk néha össze – tüdőzte le a szantálillatot Blaise. – De már nem az mint előtte. ÉS veletek?

-         Nem tudom – könyökölt fel Pansy. – A győzelem megváltoztatott minket. Draco…másabb volt, amikor megérkeztünk a Malfoy-birtokra.

-         A háború furcsa oldalát hozza ki az embereknek – fújta a csillár felé a füstöt Blaise, s tekintetével követte az útját. – Túlélés, életveszély, egyetlen pallón lebegünk, s vagy a mélybe veszünk, vagy visszakapaszkodunk. A lelkünket áldozzuk a harcban a hitért.

-         Te hiszel benne?

-         Nem olyan mélyen mint Draco. Én eredetileg nem voltam halálfaló tudod. Bár az aranyvér az aranyvér marad bennem is. Hogy jó érzés e látni a rettegést a legyőzöttek szemében? A félelmet, a reszkető ajkukat…Három tábor van. Aki bevallja, aki letagadja, s aki elhallgatja. De mindenki megteszi.

-         Draco is valami hasonlóra utalt – bólintott Pansy.

-         Nem szívesen beszél erről senki Pansy értheted – nyugtatta Blaise.

-         Ez akkor is megcsalás – háborgott Pansy.

-         A megcsalás az, ha visszajár egyhez Pansy – dülledtek ki komolyan Blaise szemei. – Az már…más…az már több…valami érzelem… - Pansy Blaisere meredt. Elkomorodtak, s fürkészve keresték egymás tekintetében a másik gondolatait. – Gyanakszol valakire? Valamire? Draco talán…

-         Semmi ilyet nem mondtam – Pansy megszeppenve ült fel. – Ha így van, azt Voldemort bünteti igaz?

-         Igen – bólintott Blaise. – Egy nő, egy erőszak. S tovább kell lépni. Visszatérni tilos. A látszólagos fejetlenségben iszonyatos szabályok és megkötések vannak Pansy. Ha Draco bárkihez is visszatérne még egy…öhm…alkalomra…akkor iszonyatos bajban van…ha Voldemort fülébe jut -  dobta a tűzbe az illanóját Blaise. – De ettől nem kell tartanunk igaz? Dracót nem hinném, hogy egy sárvérű, vagy egy félvér is megszédíthetne, ne aggódj, túlságosan sznob ehhez – nevetett Blaise.

-         Megnyugtattál – húzta el a száját gúnyosan Pansy. – Vagyis lehet hogy már végtelen sok nővel volt, de mindez háborús pszichológia és nem érzelem.

-         Igen, valami hasonlót próbáltam megfogalmazni – vigyorgott Blaise.

-         Most sokkal jobban érzem magam – préselte össze az ajkait dühösen Pansy. – Mennem kell – keresgélte a ruhadarabjait Pansy.

-         Találkozunk még – biccentett Blaise.

-         Az már megcsalás lesz – emlékeztette mosolyogva Pansy.

-         Igaz – kacagott fel Blaise. – De ez nem hátrány. Vigyázz magadra! – nyomott csókot Pansy ajkára mielőtt a nő elsietett.